←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Szabó T. Anna

Zsírpapír

Petri Györgynek
 
Ahogy a kéziratra
rátapad a szalonna.
Fekete, napsütötte
nejlon hátizsák alján
a két lapot a zsírja
lassanként átüti.
 
Izzad húsz deka étel,
mivel nemcsak kenyérrel:
hagymával, paprikával
fogom fogyasztani.
 
Jót tesz a zsír a versnek:
a betűi lebegnek,
sülnek, üvegesednek
a gyomorkordítóan átütő szövegnek.

Távlat

Pepita ugrópók kutat
sziklányi kavicsok között,
egyetlen varjú vitorlázik
a térképforma táj fölött,
nem ismeri, és nem is látja
soha egyik a másikát,
de az emberi szem számára
két külön tájuk egy világ.
 
 

Koporsó

Éj holtágai, kaszálatlan rétek.
Szél se rebbenti az állott sötétet.
 
A tér szűk, a testünket töri a rög,
a pokróc szúr, a levegő kevés.
 
Fekszünk üresen és álomtalan,
a sátorponyvának földszaga van,
és körös-körül pirreg a tücsök,
mint csillapíthatatlan viszketés.
 
 

Parti sétány

André Kertész képére
 
Hűvösség. A híd puha íve.
Érdes kérgek hegyesszöge.
Tompa textúra: lomha, lágy víz.
Távol a tornyok füstköde.
 
A hídról egy kíváncsi lány néz.
Egy diák boglyas üstöke
felülnézetből. Ül a járdán.
Avar alatt ver a szíve.
 
Csak lélegzése egy az ősszel -
nem néz fel. Talán verset ír.
November ökörnyál-írását
rejti ölében a papír.
 
Tág táj zárt térben: nincs tovább út.
"Deresedik a szerelem" -
ezt írja. Aztán elúsztatja
hullt levelét a télvízen.

Ostrom

Tűzijáték. Most lövik szét a várost.
Beleremeg a tücskök örökmécse,
és a szikrázó bolthajtás alatt
visszhangzanak az öblös robbanások.
Őrjöngenek az égre a kutyák.
Most sortűz pattog, most srapnel fütyül,
roskad a templom, szinte összedűl,
s a sötéten, mit földi zaj nem érhet,
most sorra rést ütnek a lövedékek,
s a résen át az ostromló sereggel
vérágas szemmel Mars isten beleskel.
 
 

Örökség

Lengyel Balázsnak
 
1.
 
Tanulni kell. Tőlük tanultam nézni.
Várost és mezőt, záporvert tetőt,
felhőábrát, vésett kőtömböket,
szétgéppuskázott házfalak előtt
virágzó hársfát, lekaszált füvet.
 
Tanulni kell. Tőlük tanultam élni.
Történetük az én történetem.
Répát, nyers krumplit nem ettem,
fagyott földbe sem temettem -
örökségem mégis ostrom,
bombakráter, lótetem.
 
2.
 
Tanulni kell. Tőlük tanultam írni.
Hogy továbbadjam, amit kaptak, adtak.
Verset a vershez, szót a kínhoz mérni,
és meghallani, amit elhallgattak.
 
Mert élnek ők, mert állnak az időben,
mert senki őket nem bánthatja többé,
a hangjuk is, az arcuk is időtlen.
Vannak és lesznek, örökkön örökké.
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk