←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Bita Dániel-Nagy József

Szavukat adták

Szeptember 29-én, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké szavazása előtt szót kaptak a parlamenti pártok frakcióvezetői az Országgyűlésben. Áder János beszéde azért volt érdekes, mert abban zanzáját adta a Fidesz addigi s valószínűleg következő másfél éves kormánykritikájának. Mire szolgál a választási program, és mire való a kormányprogram? Mit ígért és mit valósított meg a Medgyessy-kabinet? Jogos-e, korrekt-e az ellenzék bírálata? Írásunkhoz az Áder-beszéd szolgáltatta a sorvezetőt.

 
Program akad többféle. A legvaskosabb a választási, ebbe minden belefér, már csak azért is, mert a vesztesnek úgysem kell teljesítenie. Ráadásul választási programja van a későbbi egyik koalíciósnak, és van a másiknak, mi több, 2002-ben Medgyessy Péternek is akadt saját ígéretdossziéja. Ráadásul e három inkább kiegészítette, mint fedte egymást.
Kormányprogramot a győztes alkothat. Ez már rendre karcsúbb dokumentum, írása során szokás a (kormány) fejéhez kapni az új hatalmasnak, hogy úristen, az elődök felégettek, elköltöttek, elloptak mindent (na persze), ha tudtam volna (tudta), mi van itt, dehogy ígértem volna annyit (dehogynem).
A Medgyessy-kormány némiképp kivétel volt, hiszen az alig megnyert választás és a Fidesz lebegtette csalás miatt a szokásosnál kevesebbet nyesett az eredeti pakkon, de nyesett. Majd teljesített is, hogy belegebedtünk. A miniszterelnök pedig, amikor kiürült a kassza, megbukott.
Így fordulhatott elő, hogy a koalíció új programmal örvendeztetett meg bennünket: a Gyurcsány-kormányéval. Ez aztán tényleg karcsú, "manökenprogram". Bevallott célja, hogy egyetlen teljesíthetetlen, a 2006-os kampányban fejükre olvasható elem se kerüljön a listára. Érthető.
Persze bolond lenne az ellenzék, ha nem a 2002-ben vizionált Kánaánt kérné számon a szoclibeken. Ez a dolga, ezt várják szavazói, nincs is itt baj. Csak az a kérdés, hogy a vizsgáztatás során használt állításaik megállják-e a helyüket.
Szeptember 29-én az összes frakcióvezető, így Áder János is szólhatott az Országgyűlésben Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké szavazása előtt. Beszéde nemcsak azért érdekes, mert a megelőző hónapok fideszes kormánykritikájának gyűjteménye, hanem azért is, mert októberben és novemberben is erre épült, s feltehetően a következő bő másfél évben is jórészt erre épül majd a narancsos kommunikáció.
"Komolytalan, nem reagálunk rá!" - mondta nekünk egy őrülten fontos miniszterelnök-közeli, amikor véleményét kérdeztük az áderi "40 százalékkal emelték a gázárat" kijelentésről. "Ha nem válaszolnak, nekik hisz a nép" - vetettük ellen. "Nem süllyedünk a fideszesek szintjére."
Mit lehet ehhez hozzátenni?
Mondjuk azt: nézzük Áder állításait.
Az olyanokkal, hogy "no de leszoktatható-e a róka a tyúklopásról?" meg hogy "hadd javasoljak önnek egy másik állatot szimbólumként: a tevét", nem foglalkozunk, az "ártatlan családanyákat árokba temető politikájuk" bizarr képzavarával szintén nem. Marad így is elég.
 
*
 
Áder az első etapot a lendület (lásd még: Lendületben az ország, A köztársaság kormányának programja a szabad és igazságos Magyarországért - Gyurcsány kormányprogramja) kifejezésre fűzte föl.
"Az elmúlt két évben önök nagy lendülettel 5 százalékról 7 százalék fölé növelték az inflációt."
Majdnem igaz. A 2002-es 5,3 százalékról 2004 augusztusára 7,1-re nőtt az infláció, de volt 7,6 is, májusban. (Szeptemberre aztán 6,6 százalékra csökkent a mutató, de ezt az Áder-szpícs idején még senki sem tudta.) Megjegyezzük: a 2001-es orbáni évben 9,2 százalékos pénzromlást produkált az ország, 2003-ban 4,7-et, jövőre jelentős csökkenést prognosztizálnak a szakértők.
"Lendületesen, közel 3000 milliárd forinttal növelték az államadósságot."
Nagyon is igaz. 2002 májusában, tehát a kormányváltás idején a bruttó államadósság 8250,5 milliárd forint volt, ami 2004 májusára 11 321 milliárdra, vagyis két év alatt 3070,5 milliárddal növekedett, júniusra pedig újabb 220 milliárddal 11 541 milliárdra.
"Lendületesen zártak be gyárakat."
Gyárak, üzemek körülbelül azonos számban szűntek meg és nyíltak az elmúlt két évben Magyarországon. Pontos adatok nem léteznek, támpontul a regisztrált csoportos leépítések és csoportos új munkahelyek száma szolgál: 2002 júniusa és 2004 augusztusa között 83 204 fő veszített, 121 953 fő talált munkahelyet. (Vajon mire alapozta Gyurcsány szeptember 29-i beszédének következő kijelentését: "az elmúlt kettő évben több mint 200 ezer új munkahely létesült, igen, ezzel egy időben több mint 100 ezer munkahely megszűnt"?)
A KSH 2002 második negyedéve és 2004 második negyedéve között 26 600 fős létszámbővülést mért.
A munkanélküliség első féléves adatai: 2001-ben 5,9, 2002-ben 5,7, 2003-ban 6,1, 2004-ben 6 százalék - minimális növekedés. Az Áder-beszéd óta vannak friss adatok is: július és szeptember között 6,1 százalékos volt a munkanélküliségi ráta.
A foglalkoztatottság viszont - hasonlóan csekély mértékben - bővült. Szintén a féléves számokat nézzük: 2001-ben 3,859, 2002-ben 3,854, 2003-ban 3,892, 2004-ben 3,893 millióan voltak állásban.
Persze Medgyessy annak idején 400 ezer új munkahelyet ígért. Talán úgy próbálnak majd curikkolni a szocik, hogy egyrészt "2006-ig összejöhet még a 400 ezer" (nem fog), másrészt "a megszűnő munkahelyek számát nem kérdezte senki".
Az mindenesetre kijelenthető: ma nem rosszabb a munkaerő-piaci helyzet, mint volt a kormányváltás idején.
(Amúgy varázsszám lehet az a 400-as: 1998-ban a Fidesz 400 százalékos béremelést ígért az egészségügyieknek. Kétszámjegyűt realizáltak.)
"Önök idén lendületesen elköltötték nyolc hónap alatt a tizenkét hónapra szánt pénzt."
Pontosabban: a nyolc hónapra szánt bevételarányos részt, plusz a tizenkét hónapra tervezett túlköltést. Ráadásul az erre az évre szánt pénz - mint már évek óta - több, mint a bevétel, vagyis eleve hiányt tervezett a kormány: 2004-re 1165,8 milliárd forintot, amit augusztus végére túl is teljesítettek. A szeptemberi módosított prognózis a GDP arányában mért 5-5,3 százalék felső értékével számolva 1335,14 milliárd forint.
Az államháztartási hiány idén augusztusban 1192,3 milliárd forint, ugyanebben a hónapban egy éve 707, két éve 656, 2001-ben 202,4 milliárd volt. (A folyó fizetési mérleg szintén lényegesen kedvezőbben alakult Orbán alatt.)
"Lendületesen gatyára vetkőztették az önkormányzatokat... ma már minden harmadik önkormányzatnak nincs elég pénze arra, hogy a kötelező feladatait ellássa."
Júliusi adatok szerint az "önhibájukon kívül hátrányos helyzetben levő" s ezért támogatást elnyerő helyi önkormányzatok száma 1078, ami az összes magyar polgármesteri hivatal (3168 települési plusz 19 megyei) bő 34 százaléka: stimmel az egyharmad.
"Lendületesen növelték a gáz, a villany és a gyógyszer árát. A gáz árát 44 százalékkal, a villanyét 30 százalékkal, a gyógyszerét már nem is tudjuk követni, hogy hány százalékkal. Egyvalami biztos, hogy egy év alatt hatszor emelkedett a gyógyszerek ára."
A gáz elé csak annyit, hogy Orbánék gázárpolitikája a kormányváltás idejére tarthatatlanná vált, ha maradnak, előbb-utóbb nekik is hozzá kellett volna nyúlniuk az árakhoz. Kétségtelen: ők nem mondták bele az összes elibük kerülő mikrofonba se lassan, se hadarva, hogy nem-lesz-gáz-ár-e-me-lés.
Orbánék amúgy 2000-ben és 2001 júliusában is jócskán emeltek. Medgyessy először 2003. május 15-én, közel egyéves kormányzás után mert hasonlóan cselekedni - 12 százalékkal tornászta föl az árat. Idén januárban - a kompenzációt is figyelembe véve - 6,8 százalék volt az újabb emelés átlaga. Utóbbi esetben az évi 1500 köbméternél kevesebbet használókat (ők teszik ki a fogyasztók 55 százalékát) csupán 3,5, az ennél többet fogyasztókat lényegesen nagyobb emelés sújtotta.
Szó sincs tehát 44 százalékról.
(Tegyük hozzá, közgazdászok szerint komoly hiba, hogy Gyurcsány Ferenc januárig nem enged hozzányúlni a gázárhoz. Pedig ha valamikor, most igazán indokolt volna a korrekció, hiszen az olaj hordónkénti ára az ősszel jóval 50 dollár felett, míg mondjuk 1998 végén 11 dolláron állt, a 2000-es átlag 28 dollár volt.)
A "villany", vagyis az elektromos áram "kilowattórája" 2002. januárban 20,52 forint volt, most 27,13 - ez több is 30-nál, bő 32 százalék. A jelenlegi kormányzat 2003-ban három alkalommal (8, 6 és 9 százalékot), idén egyszer (11,6-ot) emelt. A gázárhoz hasonlóan a kisfogyasztók ennél kevesebbet, a nagyfogyasztók többet fizetnek ugyanazért a mennyiségért.
A gyógyszerár-változás pontos mértékét nemcsak az Áder-stáb, de az OEP és a Magyar Gyógyszerész Kamara sem tudja. Nekünk is csupán az alábbiakat sikerült kiderítenünk.
A Fidesz-kormány és a gyógyszergyártók alkuja 2002 júliusára 6,3 százalékos korrekciót tett lehetővé, ám a hatalomba lépő Medgyessy-kormány felfüggesztette a megállapodást, ezért a jelzett időben nem volt emelés.
Innen válasszuk szét a támogatott és a nem támogatott gyógyszerek körét.
A támogatott körben 2003. februárban emelték az elsőt, átlagosan 4,3 százalékot, amit 2004 januárjában 8 százalékkal fejeltek meg. (Az adatok sajnos nem súlyozottak.) Áprilisban a kormány - kivívva a gyártók haragját - 15 százalékkal csökkentette, s be is fagyasztotta az árakat. Utóbb az Alkotmánybíróság törvénytelennek minősítette a rendelkezést, s "kifagyasztott": júliustól nőttek is az árak, ám a fogyasztó nem fizetett többet, mert a különbözetet - a támogatás növelésével - az állam fizette.
A mintegy négyezer terméket tartalmazó nem támogatott körben 2003-ban négyszer emeltek (10, 3,6 és ismét 3 százalék), alkalmanként 50-150 gyógyszer árát, majd idén januárban 13 százalékot. A "befagyi-kifagyi" itt is érvényes volt.
A fenti gyógyszámok önmagukban nehezen értelmezhetők. Alapos számolást a KSH végzett, s csak a 2003-as évre, amikor is 18 százalékos drágulást mért, súlyozottan.
Lépjünk tovább.
"A működő tőke lendületesen menekült az országból. 2003 az első év 1990 óta, amikor több tőke ment ki az országból, mint amennyi bejött."
2002-ben még 1157 millió euróval több tőke érkezett az országba, mint amennyi távozott, 2003-ban viszont valóban 987 millió mínusszal zártunk. (Az idei első féléves adat ismét pozitív: 923 millió euró.)
Miből adódik a tavalyi, úgymond gyenge eredmény? Egyrészt abból, hogy - egy sajátos pénzügyi technikának köszönhetően - úgy lett a Westelből T-Mobile, hogy az papíron körülbelül 2,5 milliárdos mínuszt jelentett az országnak. Másrészt abból, hogy a MOL és az OTP a határon túl is terjeszkedik. A két magyar regionális multi több benzinkutat, bankfiókot nem építhet itthon, lefedte ugyanis a hazai piacot, marad a külföld. Az ország tőkemérlegét alapvetően befolyásolja, hogy miközben 2002-ben 191, 2003-ban már 1300 millió eurót (!) helyeztek ki magyar vállalkozások. (Idei első félév: 286 millió euró.) Ez a pénz nem vész el, továbbra is magyar marad, magyar cégnek termel nyereséget, bármikor hazahozható Magyarországra. (Amúgy főként jobbos körökben mondogatják, bár a militáns élt tompítva balról is hallottuk az érvet, miszerint ha fegyverrel nem megy, "vásároljuk vissza" Erdélyt, a Felvidéket... Ha úgy tetszik, most ez történik.)
"Lendületesen romlott az ország külföldi megítélése. Nem véletlen, hogy az Economist a szocialista párt vezetését nemes egyszerűséggel kaméleonoknak minősítette."
A tekintélyes brit gazdasági-politikai hetilap a következőt írta: "a magyar politikában a kaméleonoknak megy a legjobban". Ehhez csak annyit, hogy a lapot nem Gyurcsány, hanem az Európai Bizottságba delegált Kovács László ihlette a fenti bonmot-ra. (Azt pedig még a britek sem sejthették, hogy az egykori szocialista prezident így megizzad majd Brüsszelben.) Az Economist Gyurcsányról némi iróniával azt jegyezte meg, hogy ő "a szegények multimilliomosból átvedlett bajnoka". Hasonlóan jellemzik más nyugati lapok is - a Der Standard, utalva Medgyessy leváltásának körülményeire "jómódú Brutusként", a Frankfurter Allgemeine Zeitung pedig "szocialista Orbánként" említi. De szép lenne, ha utóbbit egyszer Áder is idézné.
"A kormány a megépítendő autópályák hosszát, amit, mint tudjuk, 800 kilométernyire terveztek, Gyurcsány Ferenc lendületesen csökkenti."
A költségvetés tervezett számai, adatai szerint sztrádaépítésre mindössze 33 milliárdot szán jövőre az állam, de Draskovics pénzügyminiszter korábban már jelezte: koncesszió keretében kíván autópályát építeni. Ez a konstrukció azonban nem nyerte el az Állami Számvevőszék tetszését, az ÁSZ szerint a sztrádaépítés finanszírozása megoldatlan, s a jogszabályi feltételek sem adottak. A számvevők amúgy is lesújtó véleménnyel vannak a jövő évi büdzséről, és úgy vélik: a bevételek 52,6 százalékának teljesülése közepes, illetve magas kockázatú - vagyis erősen kérdéses, hogy a tervezett összeg megérkezik-e egyáltalán a kincstárba.
Amúgy a kormányváltás óta 131 kilométer autópályát adtak át - ebben persze benne van a Füzesabony-Polgár közti 61 km is, ami nagyobbrészt Orbán alatt készült. Soha akkora szakaszon, mint most, nem folyt munka: a tervek szerint 2006 végéig további 420 kilométer (!) épül meg, gyakorlatilag duplázva a jelenlegi hosszt. Sztráda vezet majd Debrecenig, Nyíregyházáig, Szegedig, Miskolcig és a horvát határig. Valamint újabb 400 kilométer előkészítése kezdődik meg - egyes szelvényeké csak a tervezőasztalon, másoké már a terepen is. (Ha a politika sztrádáról beszél, beleérti az autóutakat is - nemcsak nálunk, a világon mindenütt.)
"A tiszai gátak megépítésére vonatkozó ígéret is lendületesen redukálódik. Hogy is szólt, miniszter úr, az ígéret? A Tisza teljes vízgyűjtő területén 2004 végére befejezik az összes árvízvédelmi munkát. És mi lesz ebből az ígéretből? Egy víztározó megépítése, egy másik víztározó megépítésének megkezdése és néhány kilométer töltés megerősítése."
Kértük a környezetvédelmi minisztert, Persányi Miklóst, reagáljon az állításra. Alább ebből közlünk részletet.
"A Medgyessy-kormány programjában a 10.5 pont alatt ez olvasható: a Tisza-völgy és mellékfolyóinak árvízvédelme érdekében új és működőképes védelmi programot valósítunk meg, ami elsősorban a víz elvezetésére és lehetséges mértékű hasznosítására szolgál, s nem a gátak magasságának emelését tekintjük egyedül hatásosnak. A kormányprogramban tehát sehol nem szerepelt olyan állítás, hogy a Tisza-völgy árvízmentesítése a 2004. év végére befejeződne. Nem is szerepelhetett, hiszen ilyen terjedelmű munkát ennyi idő alatt egyszerűen lehetetlen volna elvégezni. A valóságos programpontot az új kormány is felvállalta. Megvalósításának jegyében született meg a Vásárhelyi Terv, amely nem a töltéseket akarja egyre csak magasítani, hanem új koncepció alapján, árvízi tározók létesítésével és a hullámtér vízszállító képességének növelésével javítja az árvízi biztonságot, teszi lehetővé a nagy árhullámok levonulását. A tervre már az idén 8 milliárd forintot költ a kormány, és 2007-ig hat úgynevezett árapasztó tározó épül meg."
Jeleztük a miniszternek: igaz, hogy a kormányprogramban nem, Medgyessy választási programjában viszont szerepel a 2004-es ígéret. A miniszter úr pedig Medgyessynek volt a minisztere.
A KöM-sajtó viszonválasza: "Mint ismeretes, dr. Persányi Miklós 2003. május 12. óta tölti be a környezetvédelmi és vízügyi miniszteri tisztséget. Beiktatásakor arra vállalt kötelezettséget, hogy a felügyelete alá tartozó területeken minden tőle telhetőt megtesz a KORMÁNY PROGRAMJÁNAK megvalósításáért. Így cselekedett."
Íme az illusztráció a választási program és a kormányprogram közötti KÜLÖNBSÉG-ről tett megjegyzésünkhöz.
Vissza Áderhez.
"De a leglendületesebben a metróépítés folytatódik. Ott ugyanis egy kapavágás sem történt."
Ez nemcsak igaz, szomorú is. És bár a beruházást a különféle civil, sokak szerint "polgári kör közeli" szervezetek akadékoskodása zavarja, tény: a főváros nem áll a helyzet magaslatán. Mégis furcsa mindezt fideszes szájból hallani, mert hát Orbán Viktort sem a fővárosi tömegközlekedés-fejlesztés apostolaként őrzi majd meg a pest-budai szépemlékezet. Ha ugyan megőrzi.
Beszéde korábbi szakaszában Áder "megannyi iskolabezárásról" is szólt.
1999-ben, az első tisztán orbáni évben 3428 általános iskola működött, a kormányváltás évében 3424, tavaly 3444, tehát a jelenlegi kormány több általános iskolát üzemeltet, mint elődje. (Idei adatok jövőre lesznek). A szakközépiskolák száma az említett időpontokban: 762-807-816 - vagyis ezek száma is nőtt. Gimnáziumok: 533-604-598 - minimális csökkenés. Szakmunkásképzők és szakiskolák: 467-479-448 - itt a Fidesz nyert. Összesen: 5190-5314-5306. Az utolsó két szám között 8 a különbség - 0,15 százalék, ennyi tehát a "megannyi".
Mindehhez vegyük hozzá, hogy közben a nappali oktatásban részt vevő tanulók száma az 1998/99-es tanév 3 millió 156 ezres létszámáról 2002/03-ra 3 millió 92 ezerre, 2003/04-re 3 millió 38 ezerre, vagyis 118 ezerrel, 4 százalékkal csökkent. Tehát ma kevesebb tanuló jut egy iskolára, mint két, és lényegesen kevesebb, mint hat éve.
 
*
 
Áder itt már unta a "lendületezést", nyilván nem volt vele egyedül, s az igazságosságmotívumra (forrás: szintén a Gyurcsány-féle kormányprogram) váltott.
"Na de meg kell kérdeznünk öntől, hogy igazságos-e ön szerint, hogy a söjtöri lakoma milliós, az új irodabútorok milliárdos, az utántöltős Gripenek több tízmilliárdos költségeit az adófizetőkkel fizetteti ki a kormány!"
Fájlaljuk mi is a söjtöri kormánylakomát, s ezen az sem változtatna, ha Kovács László eztán csak virslin és barna kenyéren élne, amit egyébként nem tartunk valószínűnek. De ne csupán puritánok legyünk, hanem pontosak is: a zalai dőzs nem milliós összegbe fájt, hanem 735 ezerbe - pironkodásra ez is elég. Az irodabútor-beszerzés hatmilliárd forintjába került a költségvetésnek, és 30 az a Gripenek légi utántöltésére költött "több tízmilliárd". (Az akkurát Áder persze hozzátehette volna, hogy a Fidesz-időkben a NATO nem ölelte éppen keblére a kisgazda Szabó Jánost, amikor az a svéd vadászgépek helyett a megfelelő fegyverzettel nem rendelkező F-16-osok beszerzéséről döntött.)
"Miniszter úr, tudja ön, hogy Magyarországon mennyi az átlagfizetés? Úgy tűnik, nem tudja. Elárulom önnek: 140 ezer forint."
Mi pedig Áder úrnak áruljuk el: 2004 júliusában (a beszéd időpontjában ez volt a legfrissebb adat) a magyar átlagfizetés bruttó 142279 forint volt (nettó 91946).
"És tudja ön, ebből hogyan lehet megélni? Azt hiszem, nem."
És Áder úr? Ön tudja? (Most kicsit a saját demagógiánktól is hányunk.)
"Igazságos-e, hogy az átlagfizetések a legmagasabb, azaz 38 százalékos adókulccsal adóznak?"
Magyarországon tavaly 1 millió 707 ezer forint volt az átlagkereset. A Gyurcsány által benyújtott 2005-ös adótábla szerint másfél millióig 18, afölött 38 százalék a személyi jövedelemadó. Így az átlagfizetés után jövőre évi 348 660 forintot adózik a magyar, 56 ezerrel kevesebbet, mint ha érvényben maradna az idei rend. Ez havi 4667 forintos megtakarítás. Amúgy az átlagjövedelem szja-terhelése 20,42 százalék. Nem 38.
"Igazságos-e, miniszter úr, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legmagasabb az általános forgalmi adó?"
Dániában és Svédországban szintén 25 százalék a legmagasabb áfa-kulcs. Sőt Dániában csak 25-ös létezik, míg nálunk 15 és 5 százalékos is van; az átlagos (és súlyozott) magyar áfa-terhelés néhány tizeddel 20 százalék alatt marad. Ami nem 25. És alig több, mint az ebből a szempontból sokak által mintaországnak tartott Szlovákiában (egységesen 19 százalék).
És ha már "adózunk", jegyezzük meg: idén januárban Magyarországon 18-ról 16 százalékra csökkent a társasági adó. Némi, 30 milliárdos malus a pénzintézeteket sújtotta - lásd még "bankárkormány".
(Szakértőnk szerint, ha már kritizált Áder, nem a számokat, sokkal inkább az adóstruktúrát kellett volna támadnia. Azt lett volna miért.)
"Legyen bátor az állammal kötött szerződéseit nyilvánosságra hozni! És legyen bátor a kérdésekre személyesen válaszolni."
Gyurcsány, úgy tetszik, lezártnak tekinti cégeinek a kilencvenes évek elején az állammal kötött privatizációs szerződéseit, amit az is igazol, hogy egyik - nevét nem adó - munkatársa kérdésünkre kijelentette: nem reagálnak Áder mondataira. Kár.
 
*
 
A lendület és az igazságosság után következett a "bátorság".
"Ön elég bátor ahhoz, hogy megfoszszon egymillió szív- és érrendszeri betegségben szenvedő embert az ingyenes gyógyszer reményétől, hogy százezer egészségügyi dolgozónak azt üzenje: nem kapják meg a két éve beígért hűségjutalmat."
Egyes szív- és érrendszeri gyógyszerek támogatottságának mértéke 2003 szeptemberében az addigi 70 százalékról 90-re emelkedett, vagyis a beteg által fizetett ár a korábbi harmadára csökkent. Más valóban nem történt.
Arról pedig, hogy mi lesz az ápolói hűségjutalommal - nincs még döntés. Az egykori ígéret szerint azok az egészségügyi dolgozók, akik legalább négy éve ellátják munkájukat, egyévi keresetüknek megfelelő jutalmat kapnak. Való igaz, a Gyurcsány-kabinet kihátrálni látszik az ígéret mögül. Rácz Jenő egészségügyi miniszter bizottsági meghallgatásán úgy fogalmazott: a kormánynak meg kell gondolnia, hogy felvállalja-e a százmilliárd forintot igénylő kiadást, miközben "a pénzt jobb célokra is fel lehet használni". Politikus megnyilatkozás, gratulálunk.
"Közel négymillió munkavállaló temetheti el a reményét, amit két éve táplál, miszerint a gazdasági növekedéssel arányosan javulnak az életkörülményeik."
Ez az érv a Fidesz szinte naponta, különböző formában visszatérő - már elnézést - gigacsúsztatása. Orbán Viktor legutóbbi országértékelő beszédében egyenesen azt mondta, hogy "2003-ban összetöpörödtek a családok".
Nézzük hát a reálkereseteket.
2001-ben 6,4, 2002-ben, a választás évében 13,6 (!), a "töpörödős" 2003-ban 9,2 százalékkal nőttek a reálbérek. Idén júliusban valóban csak 0,2-nél tartottunk, októberben ráadásul becsúszott egy mínusz 0,1, de közgazdászok szerint így is "plusz lesz az év vége, akár 0,4 is". Vagyis idén sem csökken pénzünk reálértéke: hajszállal sem élünk rosszabbul, mint tavaly, pláne mint 2002-ben vagy 2001-ben. (Összehasonlításképpen: a Bokros-csomag idején több mint 10 százalékkal zuhant a reálbér.)
Kétségtelen, hogy az Áder jelezte négymillió munkavállalónak idén nem a gazdasági növekedéssel arányosan javulnak az életkörülményei, a korábbi évek viszont éppen ennek ellenkezőjére szolgáltattak példát.
Nézzük hát a GDP-bővülést (és vessük össze a néhány sorral följebb olvasható reálbér-növekedéssel): 2001-ben 3,8, 2002-ben 3,5 (ennek volt a párja a 13,6-os reálbér-növekedés - a különbözetet hitelből, honnan máshonnan, fedezhette az állam), 2003-ban 2,9 százalék. Az idei első félév 4,1 százalékos bővülést mutat a tavalyi év azonos időszakához képest. (A teljes esztendőre már a kormánybarátsággal egyáltalán nem vádolható MNB is 3,8-at jósol, pedig augusztusban még ragaszkodott a 3,4-hez, tavaly pedig 2,7-et vizionált "visszafogottan" 2004-re.)
"Hetykén veti oda közel egymillió diáknak, hogy bár ígérték, mégsem lesz ingyenes az utazás a lakóhely és az iskola között."
Kedvezmény továbbra is van, ám ingyenes valóban nem lett az utazás. E tétellel a Gyurcsány-program még csak nem is foglalkozik.
"Ön bátran elfelejti a lakásépítési programot, nemhogy évi nyolcezret nem építenek, de egyetlen bérlakást sem kívánnak építeni. Uraim, el kell olvasniuk egyébként a kormányprogramot, abban nem szerepel a bérlakásépítésre vonatkozó egyetlenegy mondat, egyetlenegy szó sem."
A bérlakásépítésről szóló kormányprogram 2001-es (Orbán-éra) indulása óta 65 milliárd forintot fordított e célra az ország (52 M központi, 13 M önkormányzati forrás). 12 ezer lakás megépítéséről született döntés: ezek harmada elkészült, harmada épül, harmada egyelőre csupán papíron létezik. A programból mindkét koalíció kivette a részét.
Gyurcsány "lakásügyesei" most azzal a költségkímélő elképzeléssel álltak elő, hogy a tervbe vett bérlakásokat előbb-utóbb felépítik ugyan, ám mivel alacsony hatékonyságúnak ítélik e rendszert, inkább lakbértámogatásra adnának pénzt. A friss költségvetés mindössze 3,4 milliárdot szán e célra, amiből szerintük a korábbinál lényegesen többen, 40 ezer család (120 ezer ember) lakhatását segítenék. Persze ez csupán "tüneti kezelés".
Otthonteremtésre (vagyis nem bérlakásokra) 7 milliárd juthat jövőre.
"Önnek van bátorsága kétmillió allergiában szenvedő embernek azt üzenni, felejtsék el, hogy önök két éve még azt ígérték, hogy négy év alatt egynegyedére csökkentik a parlagfűvel fertőzött területek nagyságát."
A 2005-ös költségvetés közel 1,1 milliárdot szán parlagfű elleni védekezésre. Hogy ez mire elég, meglátjuk. Mindenesetre allergiás kollégáink állítják: 2002-höz (és persze 1998-hoz) képest egyetlen pollennyit sem javult a helyzet.
"Adók csökkentéséről beszél, mindemellett önnek van bátorsága újra az Országgyűlés elé terjeszteni a telefonadók ötletét, amit a Ház fél évvel ezelőtt elutasított?... Önnek van bátorsága nyolcszázezer kis- és középvállalkozó támogatásáról beszélni?... Megfojtották a Széchenyi-tervet, miközben életképtelen hitelkonstrukciókkal idegesítették a vállalkozókat... Jövőre is növelni akarják a vállalkozók terheit."
Többoldalas reakciót kaptunk illetékesektől, amelyben különféle vállalkozói hitelkonstrukciókat, a nemzeti fejlesztési terv által kínált forrásokat soroltak - ebbe már csak terjedelmi okból sem tudunk belemenni. A szöveget szívesen megmutatjuk bárkinek.
"Az elmúlt két évben huszonkétszer szavaztak meg adóemelést."
Az elmúlt két évben kétszer szavazott az Országgyűlés általában adóváltoztatásokról, mindkétszer az azt követő évre vonatkozó adócsomag elfogadásakor. Kétségtelen ugyanakkor, hogy - főleg tavaly - több adónemnél is változtatásokra volt szükség, amelyek olykor adónövelést, máskor viszont enyhítést jelentettek. Az emelések jelentős része uniós kötelezettség, a harmonizáció része volt (áfa-átsorolások, regisztrációs adó, energiaadó, környezetterhelési díj bevezetése), ám mindezek együttes hatása is elmarad a személyi jövedelemadó terheinek most tervezett mintegy 100 milliárd forintot kitevő csökkentésétől.
2002-höz képest csökkent az átlagos adó- és járulékterhelés. Minden jövedelmi kategóriában - különösen az átlag alatti jövedelemmel rendelkezőknél - nőtt a nettó jövedelem, nem kis részben a minimálbér adómentességének biztosításával. (Erről fönt bővebben szóltunk.)
"A tartós állami tulajdonban lévő vagyon kiárusítását egy törvénymódosítással önök már lehetővé tették, és ennek következtében csak a vasút és az állami erdőgazdaságok maradhatnak állami tulajdonban."
A tartós, azaz rövid távon nem privatizálható vállalatok körét 1992 óta szabályozza az állam. Az e körbe eső cégek egy részét az ÁPV Rt., a többit egyes minisztériumok gondozzák. Tartós állami tulajdonból az Országgyűlés vonhat ki vállalatokat.
Jelenleg csak az ÁPV Rt.-nél 23 cég tartozik a 100 százalékosan állami körbe - 19 erdőgazdaság, a Tiszavíz, az Exim Bank, a Magyar Exporthitel Bank és a Szerencsejáték Rt.
"Félig eladható" listán van 3 cég (MVM, Hitelgarancia Rt., Magyar Posta).
A törvény szerint minimum 25 százalék állami tulajdonnak kell lennie a Herendi Porcelán Manufaktúrában, a Budapest Airport Rt.-ben és a Nemzeti Tankönyvkiadóban. Egyébként az ÁPV Rt.-n kívül minisztériumok is "gondoznak" köztulajdonú vállalkozást. (A Nemzeti Tankönyvkiadóról pedig csak anynyit: ott most is megvan az állami "negyed", a minapi tulajdonosváltás ettől még megérne egy misét. Vagy valamit.)
Természetesen ha egy cég lekerül valamelyik listáról, vagy mondjuk a "százasból" "ötvenessé" minősítik vissza, nem jelenti azt, hogy el is adják. És az sem "életbiztosítás", ha egy cég szerepel valamelyik listán, hiszen "sima" többséggel levehető onnan.
(Gyurcsány Ferenc utóbb, november elején jelentette be: tervezik a MOL 12 százalékos állami tulajdonának eladását, a Földhitel- és Jelzálogbank további magánosítását és - az MTV-vel kötött sugárzási szerződés pontosítását követően - az Antenna Hungária Rt. értékesítését. A Volán, a Magyar Posta, a Szerencsejáték Rt. "és még sokan mások" maradnak.)
Sárközy Tamás professzor egy tanulmányában amúgy 12 százalékra teszi a köztulajdon arányát a magyar gazdaságban. (A vita kezdetén, októberben, a Fidesz képviselői 15-30 százalék közötti értékeket tartottak kívánatosnak egyetlen hét leforgása alatt - legalább egymással egyeztethettek volna.) Ha összejön Gyurcsány privatizációs programja, 7 százalékra csökken az arány. Amúgy a nemzeti vagyonhoz képest meglehetősen szerény összegről van szó, ami aligha indokolja a palávert.
A Fidesz-álláspont többszöri módosulását illusztrálja, hogy az első felbuzdulások után Orbán Viktor az október 8-i Nap-keltében már nem is ragaszkodott annyira a népszavazáshoz. Talán szóltak neki, hogy aligha lehet e kérdésben eredményes voksolást összehozni - ráadásul 5 milliárd közforintért. Aztán mégis maradt az eredeti idea. (Civil áldozatok száma: egy, a Hír TV-s Kóczián Péter időközben beleszédült a magánosítás körüli hercehurcába, s állásával fizetett Orbán meggondolatlan, saját politikai jövőjét illető kijelentéséért.)
De hogy is néz ki állami és magántulajdon aránya az EU többi országában? Olaszország, Franciaország és Ausztria nagyjából ott áll, ahol jelenleg mi. Svájcban és a Benelux államokban viszont gyakorlatilag nincs állami tulajdon (tartományi, önkormányzati igen, de az "más tészta", a 12 százalékba Sárközy professzor sem számolta bele a települések vagyonát). Ráadásul a nyugati országokban is kormányról kormányra változik az állami rész aránya, hiszen miközben például Thatcher idején a britek 18 százalék közvagyont tudtak felmutatni, Blair levitte azt 12 százalékra.
És itt hagyjuk abba, Áder is aluszik. Nem csengett még le az antiprivatizációs blöff, néhányat bizonyára kérődzik még rajta politika és sajtó. Hogy aztán - ha meglesz a népszavazáshoz szükséges kétszázezer aláírás - mi döntsünk arról: akarjuk-e az állami tulajdont.
Miközben a Medgyessy-kormány Cselekedni most és mindenkiért! című programja 76 oldalon át sorolta a kabinet feladatait, Gyurcsány Lendületben az országja alig negyvenoldalas. Nem csoda, ha számos korábbi ígéret nem kapott benne helyet. Ennél is szembetűnőbb az eltérés Medgyessy Egyetértésben a nemzettel című, a 2002-es parlamenti választás előtt közzétett ötletbörzéje és a későbbi kormányprogramok között.
Áder János egy októberi közleményében 185 nem teljesített 2002-es, többségében az említett Egyetértésben a nemzettel című dolgozatban szereplő ígéretet sorolt. Újra átfutottuk mi is a programot (elhihetik, nem könnyű olvasmány), mint tette azt Áder úr bizonnyal népes stábja, s kijelenthetjük: alapos munkát végzett a team, mi sem találtunk 185-nél többet.
Itt hadd jegyezzük meg, működik a szoci-radír: az internetről eltűnt a Medgyessy-program, a medgyessy.hu is törölve. Hívtuk az MSZP sajtóosztályát, kértük, küldjék át a dokumentumot. Üzenték: nincs már meg, se számítógépen, se nyomtatva. Talán már nem is emlékeznek rá. ("Medgyessy, Medgyessy, várjon csak, annyira ismerős a név...") Végül a Fidesz-frakció egyik - anonimitást kérő, azért ez is mókás - kedves sajtósa bocsátotta rendelkezésünkre a szöveget. Köszönjük. (Mint a régi viccben: ki nyerte a "Ki tud többet a Szovjetunióról" vetélkedőt? A CIA.)
M. P. 2002-ben - az Áder János által számon kért ígéretein túl - hitet tett a kisebbségek parlamenti képviseletének megteremtése mellett, s kilátásba helyezte új alkotmány elfogadását. Ezek éppúgy elmaradtak, mint a Várbazár felújítása, az általános iskolásoknak juttatott ingyentankönyv vagy az ingyenjogosítvány. (Arról, hogy ugyan miért járna bárkinek is grátisz vezetői engedély, egyszer érdemes volna megkérdezni az emlékiratait rendező Medgyessyt.)
Mindez nem volna baj, van még másfél év a szoclib kormányzásból. Csakhogy a fönti ígéretekről újabban egyetlen szót sem hallani. Zömük már Medgyessy kormányprogramjában sem szerepelt, egy részüket (önkormányzati és igazságszolgáltatási reform, kisebb parlament, munkaidő-csökkentés) a kormányfőváltás seperte el. Gyurcsány ars poeticája úgy szól: keveset ígérünk, de azt megtartjuk.
Persze nem nagy kunszt most Medgyessy nyakába varrni mindent, de ne feledjük: az MSZP 2002 áprilisában választási ígéreteinek teljesítésére szerződött - mindannyiunkkal. Ezért elhibázott most a kormánypártok Áder kérdéseire előrángatott érvelése, hogy "mi ilyet nem ígértünk". Ami persze formailag igaz, a Medgyessy-kormány programjában a 800 kilométer autópálya, az ingyen gyógyszer, a Tisza árvízvédelmi rendszerének teljes kiépítése nem szerepel. Az viszont tény, hogy valamennyi helyet kapott Medgyessy választási ígéretei között. Márpedig a választó nem a még el sem készült kormányprogram, hanem a kampányban elhangzott (és a szocialisták pechjére írásban is kiadott) ígéretek alapján voksoltak az MSZP-re.
Persze emlékszünk még 2002 tavaszára, amikor a két mamutpárt a választási győzelem reményében a mákos guba kivételével mindent ígért a honpolgároknak. A Fidesz például az átlagkeresetek megduplázását, hozzá még 1500 milliárdnyi adó- és járulékcsökkentést, teljes foglalkoztatást, 600 kilométer új autópályát, ingyenes általános és középiskolai tankönyveket. (Vajon arra emlékszik Áder János? És arra van ötlete, hogy miből állták volna a cehet?)
A Political Capital a kampány során forintosította a Fidesz-ígéreteket: a program megvalósítása 3000 milliárdba fájt volna a költségvetésnek, amihez évi 12 százalékos gazdasági növekedésre lett volna szükség. Viszonyításképp: ma 4,1 százalékkal gyarapszik a gazdaság. (Az elemzés a Figyelőben jelent meg.)
Csakhogy a Fidesz elveszítette a választást. Így - hiába tudjuk jól, hogy ők sem tarthatták volna ígéreteiket - rajtuk nehéz mindezt számon kérni. De azért néha nem árt emlékeztetni őket arra, hogy - miközben a szocialisták is túllőtték magukat a kampány során - az akkor kormányon lévő Fidesz az esetek többségében rálicitált a szocialista ígéretekre.
Egyébként Medgyessy szapult csomagja ha hiánytalanul megvalósul, "mindöszsze" 2000 milliárdot emészt föl - ehhez elég lett volna "csekély" 8,5-9 százalék GDP-bővülés.
Hogy a közgazdász Medgyessy ne sejtette volna: megvalósíthatatlant ígér - kizárt dolog.
Mégis, a már "MSZP-zárolt" Egyetértésben a Nemzettel című programjának utolsó mondata így szólt: "Szavamat adom, hogy betartom, amit vállaltam."
Ő tudja, miért.
Forrás: MNB, ÁPV Rt., Pénzügykutató Rt., Political Capital, minisztériumok, Fidesz-frakció sajtóosztálya, OEP, Magyar Gyógyszerész Kamara, Magyar Energia Hivatal.
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk