←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Murányi Zita

harmadnapon

t betűi szárát keresztben
úgy húzta át- (oly erővel)
lyukasztották volna a
mindenható tenyerét is,
ha kalapáccsal,
vésővel dolgozik,
lapra ácsolt vázat,
lúdtoll hólyagosította fel bőrét
az ige,
mit hangyaszorgalommal körmölt,
feléje fordított ábrázata
tintát sebekből vérzett,
törölve a kis pap -
"majd mosom kezeimet" -
maszatot, pacát,
végére a "Dei"-t
biggyesztette oda
- arccal bukott a cserzett papírra.
 

Temető

"Csúnya halála volt. Csúnya halála volt...
- És nem tudom, hogy mit gondol."
Polcz Alaine
 
 
A bicikliket apa kölcsönözte,
két rozoga Csepellel kerekeztük
körbe a tanyát, néhány szalmatetős ház,
és gémeskút talán, a vonatsín mentén
bokrok fogyatkoztak - mutatott a földútra
apa, árnyékuk nyurga, egyenletesen sötét,
szelnénk keresztbe, lépéssel előttünk,
szürke ágakon csenevész levelek
egymást követve érnek célt, fej-
fej mellett, folytatjuk, átkozván a
megeredt esőt, hajladozva a
feltámadt szelet.
Leköröztem volna,
ránk esteledett.
 
 

g

a ki nem mondott betűért
fekete pont, tudatlanságom jutalma
táncolt az ábécéskönyv szélén,
majd szégyenszemre az elsős
ellenőrzőfüzet, felismerhetetlenségig
rongyos, időnként nem ártott volna
elveszíteni, megfelelő, szellős
rubrikájában vibrált,
virított félénkségem gyűrte lapjain.
dúlt lelkiismeretemre
- az oldal menthetetlen -
gyógyír mulasztott cselekvésem
habkönnyű bocsánata,
kezem zörgő léc alatt
egyensúlyozva, meg-megbicsaklik.
eddig, ha bűntelen, most,
kopott célszalagot a legsántább futó,
messze időn túl,
- papírban a csendet -
hogy is szakíthatnám szét?

Alma

magházfájdalom
csontfátyla,
hártyám szakítod,
lerágott csutkát
harapdálsz körbe,
csillapíthatatlan éhét
fognyomod vacogja,
rozsdáll húsom.
 
 
 
 
 
 
 
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk