←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

NESÖNEL GALERI

Nagy József

Zsigeri szimpátia

Rogán Antal portréja

Nem olyan, mint a rendszerváltás nála tizen-huszon-akárhány évvel idősebb politikusai, akik az "illegalitásban" még értették egymást, azóta meg talán már saját magukat sem értik. Ő még csak most harminc. Előbb volt szenvtelen beszélőgép, s mostanában tűnik olykor épeszű értelmiséginek.
Úgy tetszik, fordítva van bekötve.
Időnként nem sajtótájékoztatónak tekinti az interjút, hallja, végighallgatja a kérdést, nem lenyomni akar, ha mégis, jól titkolja. Nyilatkozva is beszélget.
Mobilján a rögzítő egyedi: "kérem, ne hagyjon üzenetet, ha fontos, küldjön esemest". Megesik vele, nem mindig, hogy visszahívja az újságírót.
A 2002-es tavaszi narancsbuktából alaposan kiharapta a részét. Aztán gondolkodott. Ősszel, a helyhatóságin ("hej, ha...") a többi fideszes szentségelt (jó, azt mostanában már nem), ő viszont röhögött a totálvörös térkép előtt. Mélymagyar analitikus (paradoxon) azt mondta volna rá: megőrült. (Dolly meg azt: "hirtelen elpattant egy hú-úúr". Tudják, az a Dolly, leánykori nevén frau Darth Wader, copyright Hócipő, aki a Rolljával IFA-platón fagyizta végig Schmitt Pál főpolgármesteri esztrádját.)
Szóval Rogán röhögött. Ült jezsuita imágójával, s már nem észt osztott, nem csalásról harsogott, nem azon agyalt, megúszhatja-e a dupla vereséget, hanem "mulatott". Hogy a választók "ostobaságán", mindannyiuk balfékségén, Medgyessy "száznaposának" öngyilkos hatékonyságán, netán saját szereptévesztésén - sosem tudjuk meg.
Odahaza hálószobája faláról leakasztotta az aranykeretes Savonarola-képet (ezt csak úgy gondoljuk, persze), s talán a Viktor igazolványképét is kivette brifkójából. Öltözködésében is váltott: a komód alsó fiókjába gyűrte addig zsemlényi boggal viselt nyakkendőit, csíkos meg kockás ingeket vásárolt, no nem a békebeli flaneleket, de mégiscsak csíkosat, kockásat, s volt, hogy a zakót is otthon felejtette.
És míg képviselőtársai (jobbról és balról) Bossban próbáltak ráfuttatni alanyt állítmányra, ő ingujjban (nyakban mindig csak egy kigombolva, mert rendnek azért lennie kell, frissen vasalva, esetleg kis borosta, az a Listen to your heart-os, de jó is volt) lépett fel tévéstúdiókban.
Aztán Orbán (fel)kérte kabinetfőnökének. Bárki más a cégből (mármint a Fidesz nevű regionális multiból) gondolkodás nélkül igent mondott volna. Ő meg gondolkodás után nemet.
"Egy ilyen válasznak lehet kockázata, de azt gondolom, az érveim világosak és egyértelműek voltak. De hogy mik voltak ezek az érvek, az csak Orbán Viktorra és rám tartozik" - nyilatkozta tavaly a Magyar Hírlapnak.
2002 szeptemberében a frakcióigazgatóságról, a következő évben a pártalelnökségről mondott le önként, s még elnökségi tagságot sem vállalt. Egyedül a frakcióvezető-helyettesi posztot tartotta meg.
Több helyütt elmondta, része van a választási vereségekben, legalább két évre hátrébb húzódik, s meglehet, csak 2006-ban, netán 2010-ben tér vissza telitorokból az országos politikába.
"Honnan veszi a kis Rogán, hogy maga gépelheti magának a munkaköri leírást, vagy ahogy a dakota székelyek mondják: nehogy már a szakmókus lökje a tervrajzot a nemzet főmérnökének!" - kiálthatott volna fel Orbán Viktor, ha szokása lenne ilyen hosszan kiáltani.
Ellenzékből ütni kell a kormányt: Pokorni és Áder csúcsra járatva, Kövér addig jó, míg nem látni, legföljebb a Hír tévében (jó Pörzse Sanyi), a Vasújságban vagy a Demokratában, Répássy nem kapható elő mindennap (de kínos is volt az a Gyurcsány beszavazó-show alatti "fontos dokumentumok kerültek napvilágra", sajnáltuk Répát), Varga vigyáz, hogy csak költségvetési vitában kopjon, a mosolygós Simicskó csupán honvéd-, nemzetőrség- és kutyaügyben kompetens, más meg nincs. Illetve van még a két tinirogán-imitátor. Egyikük, Gyürk András, eséllyel indulhatna a legtenyérbemászóbb stílusú képviselő címért, s amúgy is már Brüsszelben építi magát; másikukból, a talán jobb sorsra érdemes Szíjjártó Péterből - akit egyébként állítólag többször is óva intett Rogán, ne szarozza annyira össze magát a megmondóemberséggel, neki se jött be, hiába - elég annyi a népnek, amit így is, úgy is kap.
Így hát Tóni is teszi a dolgát, úgy havonta kap egy púpot, végigjárja vele a tévéket, performanszol, mint a kakaóbiztos számítógépekkel, ő volt az újraszámlálást követelők vezéralakja, ő kezdeményezte a K és H-ügyet vizsgáló bizottság felállítását, néha csillebércezik egyet, addig sem esik az ismertsége, amúgy meg "gyúr" a holnapra.
A belvárosban találta meg a neki való "konditermet".
A polgári körök létrehozásával egy csapásra azok védőszentjévé és persze érinthetetlenné is nemesült Orbán. Ember nem volt, ki szembefordult volna vele pártjában, pláne, aki rajta verte-verette volna el a port a vereségekért. Néhány alegységnél tört ki csupán vihar, köztük Budapest ötödik kerületében. A kellemetlenkedő renitensek kiműtésére önként jelentkezett Rogán. Ez volt számára az egérút. A főnök 2003 nyarán feloszlatta az alapszervezetet, R. meg újjászervezte azt - a régiek a küszöbre sem tehették a lábukat, lett is rögtön potens pártsejt az addigi vitaklubból.
De vajon minek neki egy szakasz, amikor ezrednek is parancsnokolhatna? Hát mert kerületi polgármester akar lenni: "doktor ötker".
Hallani, úgy véli Rogán, hogy polgármesternek lenni a várossal felérő kerületben erősebb, (Orbántól is) függetlenebb pozíció, mint miniszteri titulussal ágazati főadminisztrátorkodni egy Orbán-kormányban. Jó példa a debreceni Kósa Lajos, aki bár nem sorolható a volt miniszterelnök liblingjei közé, érinthetetlen a pártban.
Egy miniszter ráadásul bármikor beégethető, némi költségvetési ésszerűsítéssel megfojtható. S azt is tudni, Orbán nem szereti, ha narancsligetében égig nőnek a fák - mesélhetne erről Fodor Gábor, Wachsler Tamás, Deutsch Tamás "és még sokan mások".
Rogánt, még harapós korában, gyakran emlegették mint leendő miniszterelnököt. Ha erről kérdezték, rendre hárított, még jó, mi is csupán egyetlen igenlő nyilatkozatára akadtunk.
"Tíz év múlva... bizonyára az álmaim között fog szerepelni, hogy ennek a pártnak az egyik vagy akár az első számú vezetője egyszer én lehessek." (2000. április, Népszabadság)
S bár sokat változott azóta, meglepődnénk, ha egy hazugságvizsgáló "álomrevíziót" mutatna ki nála.
Rogán stratégiai játékba kezdett. Kényelmetlenné vált számára a pitbull-szerep, a választásokon rájöhetett, nem biztos, hogy igaz az orbáni "a világ felerészben akarat" tétel, vagy ha igen, ott van még a másik fele is. Magánélete is borult, nesze neked keresztény családmodell, két gyerek, három szoba, négy kerék, öt karika; hatalom, vizesnyolcas, tíz arany.
Feleségével egyébként a 98-as választások után melegedett össze. "Vagyis készen kapta velem ezt a helyzetet. Magyarán nem zsákbamacskát vett a személyemben." (HVG, 1999. december) Így sem volt egyszerű.
"Az biztos, hogy nem könnyű velem élni. Mindenesetre hoztunk egy-két, hogy stílszerű legyek, házszabályt, amelyet mind a ketten betartunk... Alexandrának azt is nehéz volt megszoknia, mert régi katolikus kisnemesi, egyébként szintén Vas megyei családjában nem ezt látta, hogy az embernek időnként szüksége van az egyedüllétre. Mostanában sokszor érzem úgy, hogy egy-két órára ki kell lépni a darálóból. Ilyenkor sétálok egy nagyot, futok, úszok vagy csak éppen az ablaknál ülve elmélkedek egy kicsit a világ dolgairól" - merengett 2002 júliusában a Népszavának.
De elég ennyi intimpista, vissza inkább a politikába.
Rogánról kiderült, "helyben" is jó - az ő választókörzete, csillagszemű aktivistái gyűjtötték a legtöbb aláírást a Fidesz nemzeti petíció elnevezésű, utóbb EP-győzelmet érő blöffjére.
Rakkol, ha kell.
"A lovak a kedvenceim, a szüleim egy időben lovat is tartottak. Nem hátas-, hanem igáslovat. Az igásló lelki alkata egészen más, mint egy paripáé... Nem zavarna, ha valaki egy igáslóhoz hasonlítana. Hasznos jószág" - vallotta 2002 augusztusában a Népszabadságnak. Hozzátette: "Nem vagyok olyan ördögi." Ekkor már alakult az új szerep vagy micsoda.
És közben olyanokat mondott, hogy nem kell politikusnak lenni mindhalálig. Lehet tanítani, bankárnak menni (ez jó, lásd még: bankárkormány). Mert egyébként közgázt végzett Rogán Antal.
Nézzük a nacionálét. Melynek elején szívesen szórakoztatnánk "autentikusan originális" (copyright egy Kedves Olvasó) gyermekkori Rogán-történetekkel a Nyájast, de sajnos hiába esemeseztünk kettőt is, nem reagált R. - erre utalt cikk eleji rosszalló megjegyzésünk.
Így csupán korábbi beszélgetéseinkre, a vele készült interjúkra s egyéb forrásmunkákra (köztük számos Demokrata-cikkre, jajaj) támaszkodhatunk.
Rogán 72-es, méghozzá januári. "A Vízöntő jegyében született" - jegyzi meg róla az asztrológiára, ezotériára egyébként nem éppen fogékony Népszava (2002. július).
Kérlelhetetlensége, látszólagos érzelemmentessége nem a magabiztosság jele volt.
"Zárkózott vagyok, van ilyen. Elsőgenerációs értelmiségiként egy többgenerációs parasztcsalád sarja vagyok. Mifelénk nem fecsegnek magukról az emberek" - nyilatkozta öt éve a 168 Órának.
Utóbb is utalt zárkózottságára: "Tudom, és igyekszem oldani. De vannak jó tulajdonságaim is: szívós vagyok, ez családi örökség. Azoké a vend parasztoké, akiknek utódja vagyok, s akikre jellemző, hogy a legképtelenebb helyzetből is kikecmeregnek. Volt egypár ilyen az életemben." Kértük, meséljen. "Magánéleti természetűek. Hagyjuk." (És elpirult, tetszik érteni, elpirult a jezsuita. Hát ekkor zártuk "balliberális" szívünkbe, persze neki nem mondtuk, s utóbb néha akkor se szerkesztettük ki, amikor ámokfutásaival különben rászolgált volna - lehet, így járt rosszabbul.)
"A visszahúzódás mögött másfajta okok húzódnak meg. Fiatalemberként már nagyon korán megérezhettem a közszereplés csábításait. A mikrofonfüggőség ébresztett rá: a folyamatos nyilvánosság egy idő után más képet formál az ember személyiségéről, mint amilyen valójában. Vagy az egyéniség torzul a szerephez, vagy tudomásul kell venni, hogy tartósan nem lehet olyan képet mutatni a nyilvánosság előtt, amely nem felel meg a lelkivilágnak. Én most inkább várok, óvatosabb leszek, és csak olyan ügyekben lépek a frontvonalba, amelyeket személyesen is fontosnak ítélek" - ezt már tavaly decemberben mondta a Hírlapnak.
Őrségi faluban nőtt fel, a magyar-szlovén (vend)-osztrák hármashatár közelében. A család földjei odalettek az ötvenes években, aztán apránként visszavásárolták őket.
Kölökként nyaralás helyett is dolgozott, nem ő volt az egyetlen ilyen. Az alsót mikszáthi iskolában járta, egybe az első négy évfolyam, hittanból megyei versenyt nyert, "de ministránsnak túl eleven voltam". Kapott is néhány makarenkóit a plébánostól (politikai képzavar), például amikor mise alatt megrugdosta ministráns társát. (Először minisztránst írtunk, de a Word aláhúzta, pedig mennyivel jobb úgy.)
Felsős korában nyílt ki előtte a világ, akkor még csupán Szentgotthárdig - oda buszozott naponta suliba. A família Pannonhalmára szánta gimnáziumba, a bencésekhez. De "közbejött a nagyapám infarktusa, így nem tudtuk fedezni a tanulás költségeit, otthon is kellett a dolgos kéz, úgyhogy továbbra is bejáró maradtam, ezúttal a szentgotthárdi Vörösmarty Gimnáziumba" - így meséli a már emlegetett 2002-es népszavás cikkben. Három évvel korábban, a HVG-ben szikárabb ugyanaz az emlék: a plébános "egyházi iskolába szeretett volna küldeni, ám ellenálltam". Sőt utóbb "korai marxi írások is a kezembe kerültek, még a KISZ-be is beléptem". Nahát.
Nagy Imre újratemetését 17 évesen, a nagyapjával nézte televízión - becsülte a papa a néhai kormányfőt, de nem feledte, hogy 51-ben az ő begyűjtési minisztersége alatt söpörték háromszor tisztára a padlását. A nagyapa volt az egyetlen a családban, aki politizált, a szülőket a Kádár-kor szocializálta odébb a közélettől. Rogán édesanyja a helyi óvoda szakácsnője, édesapja kereskedő volt, "örök második", boltvezető-helyettességig vitte, hat éve halt meg.
Az első szabad választásokon szétszavazott a család: nagyapja a kisgazdákra, nagyanyja a kereszténydemokratákra, ő listán a Fideszre, egyéniben a fórumos Für Lajosra ikszelt.
Kérdeztük tőle 99-ben: ha hívják, belépett volna-e az akkori, borostás, liberális Fideszbe. "Talán igen... A zsigeri szimpátia a Fideszhez húzott."
Érettségi után a közgázra került, a Széchenyi-szakkollégiumban visszajáró fideszes alapítókat, Orbánt, Kövért, Németh Zsoltot, Kósát hallgatott, de nem csapta be az ajtót akkor sem, amikor szabad demokrata, Mécs vagy Tölgyessy szeminarizált.
Diákbizottsági vezető lett. Üléseiket a kollégiumi folyosó végén, a női zuhanyzó előtt tartották - hát ezért szeret ő annyira közélni. Talán a hely generálta feszültség okozta, hogy szervezetben nem ismert tréfát: ha valaki nem vette fel a csapat ritmusát, úgy zárt ki, mint Torgyán fénykorában. Bevezette, hogy "vannak eldöntendő és megbeszélendő kérdések... az előbbiekkel hamar végzünk, és aztán vitatkozhatunk".
A 94-es választások idején végzős. "A jobboldal veresége nagy törést jelentett az életemben." Barátaival hozta létre a Konzervatív Polgári Klubot, benéztek (állítólag be is léptek) a XI. kerületi MDF-szervezetbe, aztán - hallva a vitákat - hamar odébbálltak. 96-ban megalapították a Fidelitast. Közben diplomát szerzett, óraadott, demonstrált egyetemén, majd a Magyar Nemzeti Bank adósságkezelő részlegénél töltött mindenki számára felejthető próbaidőt. A Batthyány Alapítvány titkára lett, s 1997-ben - végképp célra tartva - belépett a Fideszbe. A következő évben győztes párt országgyűlési képviselőjeként mosolygott. Illetve nem mosolygott, nem akkoriban volt az neki szokása.
Amikor Deutsch Tamás a kormányalakítás után némi spéttel, 99 márciusában "lediplomált", s pecsétgyűrű helyett megkapta a várva várt ISM-et Orbán tanár úrtól, Rogáné lett D. T. megürülő helye a képviselőcsoportban. Deutsch frakcióvezető-helyettesként általános politikai kérdésekben nyilvánult meg, konkrét szakterület nem tartozott hozzá, Szájer József távollétében ő volt az illetékes polgártárs. Ez lett Rogán szerepe is. Kiderült róla: tényleg mindenre használható. Nyomdakészen nyilatkozott adóügyben, költségvetésről, Postabankról, szerencsejáték-törvényről, mindenről. Az ellenzékkel nagyjából annyira volt megértő, kompromisszumkész, mint egy fehér cápa.
"Sajnos a politika nem kifejezetten intellektuális tevékenység. Ezt megemésztenie egy értelmiséginek nagyon nehéz. Hónapokig kell szajkózni ugyanazt a médiában, hiszen az üzenetnek át kell jutnia" - írta körül nem kicsit nagyképűen Kuncze Gábor későbbi papagájkommandózását a már idézett 99-es 168 órás interjúban. Volt hozzá 25 éves.
Halmozza a feladatokat: a fr.vez.-h. mellett irányítja a kabinetiroda politikai titkárságát, s Orbán miniszterelnöki tanácsadója lesz.
Tanácsadó szerepéről 2002 júliusában a Népszavában már így vélekedik: "Nem voltam abban a helyzetben, hogy nemet mondjak, pedig szerettem volna." Próbáljuk elhinni. "Viszont megismertem az egész kormányzati struktúrát, nem tanácsot adtam, hanem inkább tanultam."
2000 májusától az új pártelnök, Kövér kabinetfőnöke lett, a min. eln. tanácsadóságtól hamarosan megvált. Példaképként Wekerle Sándort, Bethlen Istvánt, Antall Józsefet emlegette: "Fiatal koromnál fogva sokkal inkább hajlok egy keményebb és őszintébb hangvételre... Lehet, hogy néhány év múlva fásultabb leszek, és magam is a mérsékeltebb hangnemet preferálom" - mondja áprilisban a Népszabadságnak. Ugyanott méltatlan ellenfélnek tekinti a szocialistákat. "Jelenleg Magyarországon nem a baloldali és a polgári értékrend ütközik egymással, hanem a múlt a jövő erőivel." Tartja a vonalat. Tán azt hiszi: ő is rajzolja.
A kabinetfőnökségről úgy véli, "a 2002-es választásokra való felkészülésben, a Fidesz politikai arcélének megerősítésében lesznek az elnök úrral közös teendőim".
Csináltak is közös, inkvizítoros arcélet, alig győzték megköszönni a szocialisták.
Ekkoriban válik országosan ismert politikussá.
A Fidesz liberálisból konzervatívba színváltásával nincs baja: "fiatalemberként pontosan tudom, hogy az ember folyamatos változásokon megy keresztül, akár világnézetét illetően is. Fiatalon sok dologról teljesen másképp gondolkodunk, mint akár néhány évvel később. Sok kérdésről nekem is más a véleményem, mint hat-hét évvel ezelőtt." (Népszava, 2001. február)
2002 januárjában, amikor pártja többi tagja kicsattant az önbizalomtól, ő meglepetésre azt nyilatkozta a Népszavának, hogy "csak azt tartom előre láthatónak, hogy a két nagy politikai erő valamelyike abszolút többséggel nyer".
Majdnem.
Aztán jön a többi "lepetés": "Meggyőződésemmé vált, hogy az embernek nem kell minden apróságban a különbséget hangsúlyoznia, vagy éppen mindenben a maga igazát hajtogatnia. A parlamenti politizálásban is helytelennek tartom azt a Magyarországon kialakult gyakorlatot, hogy a politikusok álláspontját üléspontjuk határozza meg. Igent mondani valamire persze sokkal nehezebb ellenzékiként, de ha a Fidesz véletlenül ellenzéki szerepbe kényszerülne, én fontosnak tartanám, hogy az általam jónak gondolt és jól vitt ügyek mellett kiálljak. Meg kell hogy legyen az a képesség az emberben - akár kormányon, akár ellenzékben -, hogy igent és nemet is tudjon mondani, még a saját pártjával szemben is... Azt választottam célként magamnak 2002 utánra, hogy nem többet, hanem inkább jobban." Hm.
A 2002-es országgyűlési kampányban, februárban nagyot kompenzál a Demokratában: "A bértollnokok kampánya a szocialista furkósbotkampány szerves része... Az elmúlt négy évben az ország, de a kormánypártok is jobb ellenzéket érdemeltek volna. Miközben mi építeni próbáltunk, a baloldali ellenzék rombolt... Nem tetszett a baloldalnak a millenniumi esztendő megünneplése. Támadták, alantas módon, az irigység húrjait pendítve meg az erre fogékonyak lelkében... A volt tsz-elnökök által suttyomban privatizált földbirtokokra épülő nagybirtokrendszer helyett megkezdtük a családi gazdaságok kialakítását... Az MSZP és hűséges szatellitje, az SZDSZ távol akarja tartani az embereket a választástól. Az ellenzéki politikusok az undorra és a félelemre építenek. Az egyetlen reményük az, hogy ha a józan emberek távol maradnak a szavazóurnáktól, akkor az MSZP és az SZDSZ törzsszavazó bázisa elérheti a többséget." Ez se talált.
Van jobb is: "Ez nem a pártállam időszaka, ma nem kell félnünk a hajdani MSZMP verőlegényeitől... Semmit sem felejtettek, és semmit sem tanultak... A szocialisták mindenbe belekötöttek, ami jó dolog az országban négy év alatt megtörtént... A mi valódi ellenfelünk a minden ember lelkében megbúvó kishitűség."
Júliusban, túl az országgyűlésin, de még az önkormányzati előtt igen keserű. Szintén Demokrata: "2002 májusa óta Magyarországon nem a szocialisták vannak hatalmon, hanem a volt titkosszolgálat. Rosszul fogalmaztunk akkor, amikor azt mondtuk, hogy Magyarország államformája szocialista bőrbe bújtatott részvénytársaság, valójában az ország államformája: főcsoportfőnökség... arra kell felkészülnie a nemzeti oldalnak a politikában is, hogy ellenfele a túloldalon valójában a volt állampárti titkosrendőrség... a keleti tőke, a régi kapcsolatokból származó gazdasági elit kerül kedvező helyzetbe... A magyarságtudat felelevenítése történhet bátor módon, nyílt, egyenes tekintettel."
Az újabb vereség és fent említett gyógyröhögés ír az indulatra:
"A gesztus az én értelmezésemben arról szól, hogy a politikai ellenfelek leülnek egy asztalhoz, ütköztetik a nézeteiket, majd kompromisszumot kötnek a megoldás érdekében. Az is gesztus, ha nem az ellenfél mindenáron való megalázása vezérli a pártokat, hanem képesek vagyunk valódi témákat megvitatni... a pártok törzsszavazói csak leegyszerűsített bulvárüzenetekkel érhetők el. Ez a nézet árt a parlamenti hangnemnek, és a politikai közéletről is negatív véleményeket gerjeszt... azért veszélyes, mert a politikába belépők is csak egyfajta kontraszelekció termékei lehetnek. Botrányok mindig lesznek, de gesztusokat fontos és érdemes tenni, hogy az Országgyűlés pártjai minden körülmények között képesek legyenek egy asztalhoz ülni. Kormánypártok és ellenzék egymásra vagyunk utalva... Bennem az elmúlt másfél évben felerősödött az a gondolat, hogy az ember tegyen gesztusokat, elvégre az ellenfél mondandójának is lehet igazságtartalma." Mindezt tavaly decemberben nyilatkozta a Hírlapnak.
"Sok időbe telt, amíg megtanultam, hogy jobb, ha hagyom kibeszélni a másikat, mint közbeszólni, irányítani a beszélgetést. Amióta ezzel tisztában vagyok, azóta tudom a magam médiaszerepléseit is kezelni... Egyszerűen arról van szó, hogy a beszélgetés nem öt másodperces híradós műfaj, és persze én is folyton változom, amiben az előző négy év duplán számolható" - így a Népszavában (2002. július).
És még néhány bekezdés a hírlapos interjúból: "Magyarországon a közélet eseményei a tavalyi választási kampány óta erőteljesen bulvárosodtak. A vélemény megjelenítésének formája lényegesen fontosabb lett, mint a tartalom."
A szélsőjobbal kapcsolatban főnökeinél határozottabban fogalmazott: "a pártok hajlamosak olyan megalkuvásra, mely szerint a szélsőséges politikai szervezetek nézeteivel ugyan nem rokonszenveznek, de szavazataikat elfogadják... Én határozottan örülnék, ha a magyar politika tömbösödése úgy történne meg, hogy a szélsőségek legfeljebb a parlamenten kívülről kiabálhatnának."
Ehhez képest maga mellé vette a Medgyessyt hazaárulózó Loppert Dánielt.
"Soha nem állítottam, hogy egyetértek a kijelentésével, de azt sem várom el Danitól, hogy megtagadja korábbi véleményét. Ugyanakkor nyilvánvalóan nem szeretném, ha ezt a mondatát még egyszer elismételné. Bízom benne, hogy nem is fogja."
És a Fidesz se, Orbán se "egyisten" már neki.
"Ha a politikai élet egyik meghatározó pólusát tíz év múlva is Fidesznek fogják nevezni, az is egy eredmény. De ha a konzervatív oldal más nevet választ, más emberek, másként vezetik, az csak azt jelzi, hogy Magyarország megint változott. A vezető hitelessége lesz az elsődleges szempont... Nem az volt a baj, amit a Fidesz tett, hanem az, amit nem tett... A Fidesznek meg kell tanulnia: nem működhet médiapártként. A hatékonyságnál olykor fontosabb, hogy a döntéseket még azok meghozatala előtt megvitassuk az emberekkel."
1999-ben volt egy kockás füzete, abba jegyezte, ha hibázott. "De mielőtt megkérdeznék: nem vastag és még nincs is tele" - szerénykedett akkor.
Szimpatikus ars poeticát 2002 júliusában vall a Népszavának: "Szégyellnivalója nincs az embernek, csak tanulnivalója. S ha ezzel tisztában van, soha nem lehet kényelmetlen helyzetben."
Ezt meg a bútorokról mondta ugyanott: "odahaza azt tanultam, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy mindig olcsót vegyünk".
Mondhatta volna másra is.

 

Szerzőink könyvei

[KÉP HIÁNY!] Valki konyv 2 [KÉP HIÁNY!] Heller konyv
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk