←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Roland Topor

Albérlet az asztal alatt

SZEMÉLYEK

Florence Aubaifèche Gyönyörű nő közel a harminchoz. Telt idomok. Aranyos, kislányos arc, szép vonalú láb, ígéző test. Sosem affektál; természetes, őszinte, ártatlan, tiszta lélek.

Dragomir Harminc év körüli, de láthatóan megviselte az élet. Szép az arca, de nyersen, barázdáltan szép, azonnal rokonszenvet ébreszt. Kedves, félénk.

Gritzka Dragomir unokatestvére; velekorú, hasonfajta; ijesztően sovány; hegedűművész.

Raymonde Pouce Florence barátnője. Velekorú. Gazdagabb, szofisztikáltabb, szép, de kemény. Nincs benne természetes báj. Realista. Hideg. Egy kicsit sznob, de nem viszi túlzásba.

Marc Thyl Elegáns negyvenes. Igen ellenszenves. Karót nyelt. Jó családból való; átlagos. Kiművelt hanghordozás, kiművelt viselkedés. Fukar.

Egy öreg lakás szalonja, zsúfolásig tele könyvvel; ilyen-olyan bútorok, fehér abrosszal leterített asztal, rajta könyvek, papírok, írógép, íróasztallámpa. Papírkosár. Ott dolgozik Florence.

Az asztal alatt ruhafélék, cipők, suszterszerszámok, vulkánfiber bőrönd, élelmiszerkamraként szolgáló kis láda. Ahhoz képes, hogy milyen kicsi a tér, teljes rend, matróz módra. Ott lakik Dragomir.

Az asztal körülbelül két méter széles és legfeljebb fél méter mély, de rövidülésben mélyebbnek látszik.  

1

Amikor felmegy a függöny, Dragomir cipőkkel és szerszámokkal körülvéve guggol, és egy sámfára húzott cipőfelsőrészt talpal. Florence, az asztalnál, szótárt lapoz. Este van.
DRAGOMIR a kalapácsütések ütemére. Puff a fejre! puff a csőrre! puff a szemre! puff a fogra! puff a fülre! puff az állra! puff orrba, pufpuf farba...
FLORENCE megkocogtatja az asztalt. Dragomir úr!
DRAGOMIR Igen, Aubaifèche kisaszszony!? Nagy a lárma, igaz? Bocsásson meg, észre se vettem. Abbahagyom a munkát.
FLORENCE zavarban. Engem nem zavarna. De hát a szomszédok! Tudja, milyenek, Dragomir úr. Ha egyedül volnék, felőlem egész éjszaka dolgozhatna. De hát én csak bérlő vagyok.
DRAGOMIR Maga nagyon kedves, Aubaifèche kisasszony! Nincs még egy ilyen az egész világon.
FLORENCE nevet. Ugyan már, miket beszél, igazán nincs bennem semmi különös.
Szeretem hallgatni, ahogy dolgozik az asztal alatt. Vidám dolog, és legalább van társaságom.
DRAGOMIR Én is nagyon örülök, Aubaifèche kisasszony, hogy magánál lakhatok az asztal alatt... Most jut eszembe... (Kivesz egy borítékot az egyik cipőből, és odaadja Florence-nak.) A januári lakbér. Nem felejtettem el, hogy ma már harmincadika van.
FLORENCE átveszi a borítékot. Köszönöm, de igazán nem volt égető, Dragomir úr, holnap is ráért volna.
DRAGOMIR Mindegy, hogy ma vagy holnap. Eladtam két párat egy új vevőnek, és egy másik végre kifizette az adósságát. Úgyhogy nem okozott gondot fizetnem.
FLORENCE Na persze nem valami kényelmes odalent, zavar is, hogy pénzt fogadok el magától. Ha gazdagabb volnék, egy vasat se fogadnék el...
DRAGOMIR Tudom, Aubaiféche kisasszony. De én természetesnek tartom, hogy lakbért fizessek. Legyen csak egészen nyugodt: én itt nagyon jól érzem magam, nagyon kényelmes. Azelőtt laktam ágy alatt, laktam kiszolgált kazánban, kivájt fatörzsben, sőt még egy családi kriptában is a temetőben. Vagy egy tucatnyian voltunk, és teljes sötét. Egy kupacban, egymás hegyén-hátán.
FLORENCE Borzalom!
DRAGOMIR Volt köztünk egy déli pasas, folyton énekelt, az volt az egyetlen szórakozásunk, de nem volt valami széles a repertoár. Azzal összehasonlítva ez itt maga a paradicsom. Meg aztán nagyon tetszik a lába.
FLORENCE És nincs terhére a lábfejem? Olykor megfeledkezem róla, hogy maga is itt van, és összevissza rakosgatom a lábamat. Észre se veszem, de bizonyára rugdosom néha.
DRAGOMIR Á, dehogy, még sose rúgott belém. Ha látom, hogy mozdul a lába, vigyázok, és elkerülöm a rúgást.
FLORENCE Ugye, tudja, hogy bármikor és akárhányszor használhatja a vécét.
DRAGOMIR Nagyon kedves, és köszönöm, Aubaifèche kisasszony, de nem szeretnék visszaélni a jóságával. Nem mondom, néha jólesik egy kis zuhanyozás. De a többit elintézem kint a városban.
FLORENCE Nagyra értékelem a tapintatát, és őszintén hálás vagyok érte. Na de száz szónak is egy a vége, használja nyugodtan a vécét, amikor csak szükségét érzi... Ez pedig, tessék egy szerény kis ajándék a beköltözés örömére. (Odaad egy kis cserepet.)
DRAGOMIR Mi ez? Egy növény? Ó, de hisz ez egy japán kert: szép kis piros meg kék kavicsok, patakocska tükörcserepekből, hidacska, pad, nini, még egy gésa is van. Köszönöm, Aubaifèche kisasszony, nagyon szép. Meg vagyok hatva. (Szertartásosan lábat csókol Florence-nak.)
FLORENCE Aaah! hú, de megkönnyebbültem, hogy tetszik; vannak, akik utálják. Eredetileg valami növényt akartam adni ajándékba, de nagyok, és fény kell nekik. Volt egypár kaktusz meg pozsgás növény, de olyat adni, az nem lett volna valami kedves, meg aztán könnyen meg is szúrhatja magát az ember. Úgyhogy végső kétségbeesésemben a japán kert mellett döntöttem. Kis helyet foglal el, mégis dekoratív.
DRAGOMIR Remek ötlet! Az asztal lábához teszem, ott nem fogom felborítani.
Sötét.
 

2

Reggel. Dragomir suvickolja Florence (ez alkalomra) levetett cipőjét.
FLORENCE Kérdezhetek valamit, Dragomir úr?
DRAGOMIR Kérdezzen csak, Aubaifèche kisasszony!
FLORENCE Nem boldogulok a fordítással. Maga szerint hogy kell fordítani azt, hogy "trom"? Tudom, hogy nincs pontos megfelelője, de valamit mégiscsak muszáj írni helyette.
DRAGOMIR kis időre szünetelteti a suvickolást. "Trom"? A "tromot" nem lehet lefordítani.
FLORENCE Hangulat? Szellem? Atmoszféra?
DRAGOMIR Nem, a "trom" az más. Valaminek a megléte. Nagyon erős érzés.
FLORENCE Mondjuk, életerő?
DRAGOMIR Nem olyan értelemben, ahogy maguk használják. Inkább egy csöndes mosoly.
FLORENCE Maga szerint jobb, hogy szellem vagy jelenés?
DRAGOMIR Nem.
FLORENCE Lélek? Látomás? Géniusz? Övezet? Kisugárzás? Paszuly?
DRAGOMIR Nem, nem, nem, nem, nem... S mért lenne "paszuly"?
FLORENCE Mit tudom én! Mindenre nemet mond, úgyhogy miért ne lehetne paszuly vagy ragtapasz?
DRAGOMIR feladja a cipőt Florence lábára. Igaza van, írjon akármit, vagy hagyja úgy, hogy "trom". Tessék, szép fényes lett. (Ráköp egy kicsit, és a mandzsettájával suvickol.) Ragyog a cipője, mint a gyémánt.
FLORENCE feláll, gyönyörködik a látványban. Valósággal újjávarázsolta. Kár volt a fáradságért.
DRAGOMIR Dehogyis! Nemigen van mit adnom magának, de a csukákról sok mindent tudok. Nagyon tudom, hogy lehet új életet lehelni a bőrbe. A bőr sose hal meg.
Sötét.

 

3

Florence Aubaifèche és a barátnője a megterített asztalnál ülnek, éppen végeznek az étkezéssel. Az alsó szinten Dragomir kolbászt falatozik és borozgat.
RAYMONDE halkan, rendkívül erősen artikulálva. Nem? Ő... (A mutatóujjával Dragomir irányába mutat.) Ott van?
FLORENCE természetesen. Hát persze. Beszélhetsz vele, ha akarsz, nagyon jólnevelt.
RAYMONDE Hova gondolsz? Egy férfi az asztal alatt: csodállak. Itt ülsz abszolút nyugodtan, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Eszel, beszélsz, dolgozol, miközben egy isten tudja, honnét szalajtott pasas kukkolja a lábad.
FLORENCE Na és? Nem harap.
RAYMONDE És még tréfálkozol is. Mit mondjak, én inkább egy kutyát fogadnék be. Annyira kell a pénz?
FLORENCE A fordítás nem sokat hoz a konyhára, úgyhogy egy kis plusz mindenképp jól jön. És mivel őt is kisegíti: miért ne? engem nem zavar. Semmire se használtam ezt az asztalalját. Itt hevert parlagon.
RAYMONDE Jó, jó, de azért kiadni egy illegális bevándorlónak, egy papírok nélküli idegennek? Honnan tudod, mi jár a fejében?
FLORENCE Nagyon jól beszél franciául, én pedig tudok az anyanyelvén.
RAYMONDE És legalább jóképű?
FLORENCE megelégeli. Dragomir úr!
DRAGOMIR megáll a kezében a pohár. Tessék, Aubaifèche kisasszony!
FLORENCE A barátnőm, Raymonde Pouce szeretne beköszönni magához. Nem zavarjuk?
DRAGOMIR Hova gondol, Aubaifèche kisasszony, éppen falatoztam. Meghívhatom magukat egy pohár borra?
Raymonde hevesen integet, hogy nem.
FLORENCE Nem, nem, nem akar alkalmatlankodni. Épp csak beköszönne. (Biztatja Raymonde-ot, hogy bújjon be az abrosz alá.)
RAYMONDE felhajtja az abroszt és behajol. Jó napot kívánok. Örvendek.
DRAGOMIR letette a poharát. Üdvözlöm, kisasszony. (Egymás képébe bámulva hallgatnak, kezd kínos lenni a csend.) Nem állok fel, el van zsibbadva a lábam.
RAYMONDE Hát akkor... További kellemes estét!
DRAGOMIR Köszönöm szépen. Viszontlátásra, kisasszony.
RAYMONDE visszaül a helyére, leengedi az abroszt. És még öreg is.
FLORENCE Nem, nem öreg, de annyi mindenen ment át, hogy többnek látszik a koránál. Képzeld csak el: egy ágy alatt lakott. Meg kriptában! Egy kazánban.
RAYMONDE Ágy alatt? Kinek az ágya alatt? Én nem bírnék aludni olyan ágyban, amely alatt hemzsegnek az albérlők. Mindent hallanak, és ha az ember lelógatja a karját, hopp! elkapják a kezét. Uaaah!... Hűha! Új a cipőd?
FLORENCE Aha! Megleptem magam vele. Nem bírtam ellenállni.
Az asztal alatt Dragomir elmosolyodik, és suviccant egyet Florence cipőjén. A könyöke hozzáér Raymonde lábához.
RAYMONDE felpattan. Hozzám ért! Istenbizony hozzám ért a pasasod!
FLORENCE háborítatlanul. Nyugi, nem direkt csinálta, hidd el! Ez egy gentleman.
RAYMONDE felvihog. Gentleman az asztal alatt! jó vicc! Úgyis az ágyadban fog kikötni. Vagy alatta, ami még roszszabb.
FLORENCE Jaj, Raymonde! Attól, hogy albérlőm van, még nem kéne mindenféle disznóságot beképzelned. Hogy lehetsz ilyen közönséges? Inkább legyen egy olyan férfi az asztalom alatt, mint Dragomir, mint hogy hozzámenjek egy olyan alakhoz, amilyen a te Pierre-Henryd.
RAYMONDE Hagyd a csudába Pierre-Henryt, az már lejárt lemez, két éve elváltunk, és azóta hál' Isten egyedül élek.
FLORENCE Ami kész pazarlás abban a szép nagy lakásban. Sőt bűn, ha az ember arra a sok szerencsétlenre gondol, aki az utcán alszik.
RAYMONDE Hol vetted a cipőt?
FLORENCE őszintén. Már nincs az az üzlet, csődbe ment.
RAYMONDE Nem akarod elárulni? Attól félsz, hogy veszek egy ugyanilyet, és elhódítom az emigránsodat?
Az asztal alatt Dragomir, felhörpintvén egy újabb pohár bort, dalt hangicsál.
DRAGOMIR énekel
Lányok bolondja voltam,
anyám, jó anyám,
loptam és raboltam,
anyám, jó anyám.
Földönfutó lettem,
anyám, jó anyám,
börtönbe kerültem,
anyám, jó anyám.
RAYMONDE Ráadásul akasztófavirág!
FLORENCE Ugyan már, Raymonde! Ez egy közép-európai népdal.
DRAGOMIR folytatja.
Rács az ablakomon,
anyám, jó anyám,
Könnyeim hullatom,
anyám, jó anyám.
Nem vágyok már másra,
anyám, jó anyám,
megváltó halálra,
anyám, jó anyám.
Florence Dragomirral énekli, hogy "anyám...";
Raymonde döbbenten rázza a fejét.
Sötét.
 

4

Este van. Dragomir ollóval bőrt szab. Florence lázasan keres valamit.
FLORENCE Dragomir úr!
DRAGOMIR Parancsoljon, Aubaifèche kisasszony!
FLORENCE Elveszett egy blúzgombom. Nem esett be véletlenül magához?
DRAGOMIR leteszi az ollót. Itt nem látom.
FLORENCE Megtenné, hogy körülnéz egy kicsit? Ezt a fajta gombot már nem gyártják. Tűvé tettem az egész lakást, csak az asztal alatt lehet. Nézzen körül jó alaposan!
DRAGOMIR minden cipőt felfordít. Nincs, nincs, itt sincs.
FLORENCE Ne haragudjon, hogy ilyesmivel háborgatom, de csakugyan mindent felforgattam, és maga az utolsó reményem.
DRAGOMIR Gomb sehol.
FLORENCE Kicsike gyöngyház gomb. Bárhová becsúszhatott. (Elemlámpát nyom a kezébe.) Tessék, világosban jobban meglátni.
DRAGOMIR ide-oda irányítja az elemlámpa fénycsóváját. Köddé vált.
FLORENCE Megengedi, hogy én is keressem magával?
DRAGOMIR Természetesen. Lehet, hogy friss szemmel nyomban észreveszi.
FLORENCE bebújik az asztal alá. Jó estét, Dragomir úr.
DRAGOMIR Jó estét, Aubaifèche kisasszony. (Taglejtés.) Érezze otthon magát!
Négykézlábaznak.
FLORENCE Tudom, hogy nevetséges... De mit csináljak: nagyon szeretem ezt a blúzt, és az már nem ugyanaz a blúz lenne.
DRAGOMIR Megértem. Ha itt van, meg fogjuk találni. Nézte a papírkosárban?
FLORENCE rácsap a homlokára. De hülye vagyok! Hát persze! Biztos ott van.
Kiürítik a papírkosarat; minden egyes gyűrött papírlapot kisimítanak.
DRAGOMIR olvassa. "Fokról fokra hevült bennem ez az érzés, és olyan energiát szabadított fel, hogy az énem centrumát kitöltő lélek, testem minden egyéb porcikáját odahagyva, beleáramlott a..."
FLORENCE folytatja a papírválogatást. Itt kell lennie valahol. Fogadok, hogy majd kiszúrja a szemünket, és mégse vesszük észre.
DRAGOMIR a papírlappal a kézben "...testem minden egyéb porcikáját odahagyva, beleáramlott a..." Mibe áramlott? Miért hagyta abba?
FLORENCE A "grukiniakba". Nem tudom, mit jelent ez a szó. Megnéztem a szótárban, de nincs benne.
DRAGOMIR Mért nem kérdezett meg engem?
FLORENCE Már amúgy is épp eleget háborgattam. Mit jelent, hogy "grukiniak"?
DRAGOMIR Az egy nagyon trágár szó, jobb, ha nem ismeri. Ha a szüleim füle hallatára kimondtam volna, hogy "grukiniak", kaptam volna egy pár nagy pofont.
FLORENCE Tekintve, hogy a maguk legnagyobb élő írója, Zolozol használja azt a szót, hogy "grukiniak", nyugodtan lefordíthatja, nincs mit szégyellni rajta.
DRAGOMIR A legnagyobb élő írónk... börtönben!... Na mindegy, nem tagadhatom meg ezt a szívességet. Csak az a baj, hogy az anyanyelvemen kívül nem elég gazdag a szókincsem... Megvan! A "grukiniak" pont ugyanaz, mint a mihonya.
FLORENCE Mihonya?!
DRAGOMIR összegyűri a papírt, bedobja. Nagyon trágár szó a női nemi szervre.
FLORENCE zavarban. Aha. Értem... Nincs a papírkosárban. (Kisimít egy papírt: rajz van rajta.) Ezt maga rajzolta?
DRAGOMIR zavartan. Csak úgy, lerajzoltam a lábát.
FLORENCE felcsillanó érdeklődéssel. Szokott rajzolni?
DRAGOMIR Csak hogy múljon az idő. Nem tudok rajzolni.
FLORENCE Dehogynem. Maga tehetséges, Dragomir úr. Remekül eltalálta a lábamat. Nekem adja ajándékba?
DRAGOMIR Tegye el, ha tetszik, de jó, ha tudja, hogy vacak... Erről a blúzról esett le a gomb?
FLORENCE felnyúl, találomra felteszi a rajzot az asztalra. Erről. Látja? innen hiányzik.
DRAGOMIR Nagyon szép gomb.
FLORENCE Régi fajta. Máskülönben nem izgatna.
DRAGOMIR tapogatja magát. Nem keveredett a ruhámba véletlenül?
(Tekergőzik, benyúl az inge alá.) Nem érzem. Nézze meg, nincs-e a hátamba'.
FLORENCE tapogatja az inget. Itt nincs. Nézze meg a zsebét!
DRAGOMIR átkutatja. Sehol semmi.
FLORENCE És a cipőjében? Biztos nincs benne?
DRAGOMIR leveszi a cipőjét, lefelé fordítja, visszaveszi. És mi van, ha beleesett a blúzába? Olyan kicsike az a gomb, hogy bárhol meglapulhat.
FLORENCE kigombolja a blúzát (melltartó van rajta) Ne maradjon kétség... Nincs benne. Hát ez őrület. (Leveszi a blúzát, rázza.)
DRAGOMIR Talán a melltartóban.
FLORENCE Forduljon el! (elfordul. Florence kikapcsolja a melltartót, megrázza magát.) Itt sincs. Bekapcsolná a melltartómat?
DRAGOMIR bekapcsolja a melltartót. Szívesen. Nagyon szeretem a kölnijét, mi a neve?
FLORENCE nevet és szimatolja a blúzát. Csak szappant használok, azt is árleszállításon veszem. Hú, micsoda rendetlenséget csináltam itt magánál!
DRAGOMIR Nem számít! Csak azt sajnálom, hogy "nesze semmi, fogd meg jól".
FLORENCE Hát akkor távozom, és bocsánat a zavarásért.
DRAGOMIR Részemről a szerencse. Meglátja, meglesz, amikor levetkőzik a lefekvéshez.
FLORENCE Már nem bízom benne, mindenhol megnéztem.
DRAGOMIR A szoknyája alatt is?
FLORENCE felhajtja a szoknyáját (bugyi, harisnyatartó: nagyon szexis). Nincs itt.
DRAGOMIR félénken előrenyújtja a kezét. Bocsánat!... Itt mintha...
FLORENCE feltámadó reménnyel. Látja?
DRAGOMIR bedugja az ujját a harisnyába. Téves kapcsolás.
FLORENCE sóhajt, visszaejti a szoknyát. Na mindegy, ha elveszett, hát elveszett. Nem vészes. (Lehajtja a fejét, hogy kibújjon az abrosz alól.)
DRAGOMIR érzelemtől fűtött hangon. Nem felejtett itt valamit, Aubaifèche kisasszony?
FLORENCE felé fordul. Micsodát?
DRAGOMIR nyújtja a tenyerét. Ezt.
FLORENCE repesve. A gombom! Hol volt?
DRAGOMIR felszabadultan nevetve. A japán kertben. A hidacska alatt.
FLORENCE Ó, Dragomir! imádom magát.
Röpke csókot lehet az ajkára.
Sötét.
 

5

Nappal. Dragomir főz: lábas rotyog a rezsón. Megkóstolja, és mindenféle hozzávalót tesz bele, aztán folytatja a cipőtalpalást. Florence gépel. Mindketten magukban beszélnek. Nem csekély zajt csapnak, mégse kellemetlen; megvan benne a hétköznapiság varázsa.
FLORENCE a saját kézírását teszi át gépbe. Mi ez, zé vagy er? Aha: es. Sárból vétettünk, a semmiből jövünk, és porrá leszünk. Hol volt a porhüvelyünk évszázadokon át? Mi sem szégyenletesebb, mint az eredete, a születése és gyermekkorának megannyi fogyatékossága... A fene vigye el! nem bírom elolvasni a saját írásomat... Feslünk... festünk... testünk... ez az: testünk mostani gyötretései nem kevésbé megalázók... Nem túlzás ez egy kicsit?... Mert bármily gondosságban részesítjük is, bűzlő rothadék marad, bűnös hús, mely vad hajlamaival eltévelyít; hús, kitéve kóroknak és csonkaságnak, kiszolgáltatva a föld excrementumainak, állatok gereznájának, hogy elrejtse és védje magát az idő viszontagságai elől. És mivé lészen ama test? Elcsigázva és elvénhedve undok hulla lesz, kukacok tápláléka redves rothadék és végül por és hamu... Huh! vége a fejezetnek.
DRAGOMIR szimultán monológ, de az ő hangja az erősebb. Puff, a nyakára! puff a szögre! puff a hátra! puff a bőrre! puff, a seggre! puff, a hájra! puff, a combra és puff a gombra... Meg kell hagyni, nagyon jó a lába... Ilyen gyönyörű lába száz nőből egynek ha van... Eh, miket beszélek! ezerből, sőt százezerből egynek... Aranyos picike lábfeje, finom bokája, lábikrája... na és az a térd! az a térd! Igen, a térd adja meg az egész láb igazi jellegét! Csinos láb meg csontos térd, az már nem csinos láb. Két szép kerekded, gömbölyű térdkalács összezárva: olyan, mint a mell. Amikor pedig szétnyitja őket: kitárt kar, ölelő fotőj. Sose láttam ilyen szép lábat. Marikának is remek lába volt, de ennek a bokájáig se ért fel... És Anna? Nem volt rossz, de őneki főleg a feneke volt csodálatos. Kicsi, feszes, gömbölyű, két őszibarack, nem is, inkább babaarc...
Kíváncsi vagyok, milyen lehet a Florence feneke... Ó, biztos az is állja a sarat, de még mennyire: akinek ilyen a lába, azzal biztosra mehet az ember, nyugi van.
FLORENCE abbahagyta a gépelést. Dragomir! Itt van, Dragomir úr?
DRAGOMIR felriadva az álmodozásból. Parancsoljon, Aubaifèche kisasszony!
FLORENCE Irtó jó szaga van a főztjének. Mi ilyen jó szagú?
DRAGOMIR felhőköl. Hűha, odaég! (Felemeli a födőt, szemügyre veszi, amit kotyvaszt.) Egyszerű hagyma. Csakhogy hagyma Dragomir módra.
FLORENCE derűsen. És az milyen, a hagyma Dragomir módra?
DRAGOMIR Vajon lisztet pirítok, belevetek két szép nagy fej hagymát, cukrot meg egy csomó fűszert hintek rá, és fedő alatt, lassú tűzön párolom. Csuda finom. Néha a legvégén adok hozzá egy csepp konyakot, na, akkor igazán csuda finom. Pirítóssal is szoktam, úgy is finom. És ha van mézem, akkor azt teszek bele, nem cukrot. Bizonyisten nagyon finom.
FLORENCE Összeszaladt a nyál a számban. Énnekem minden szakácstudományom kimerül a keménytojásban. Hol tanult meg főzni?
DRAGOMIR Nálunk a főzés tananyag minden kislánynak meg kisfiúnak... Hanem tudja mit? volna kedve megosztani velem szerény étkemet, Aubaifèche kisasszony? Azt eszünk, ami éppen a tűzön főtt.
FLORENCE Ennek a kísértésnek nem lehet ellenállni. De egy feltétellel: maga jön az én asztalomhoz.
DRAGOMIR Meghív ebédre, Aubaifèche kisasszony?
FLORENCE Igen, ha hozza az ennivalót.
DRAGOMIR Viszem! Egy perc és megyek.
Gyorsan fésülködik, a tenyerébe köp, lesimítja a haját, megigazítja a nyakkendőjét, és lábossal a kezében kibukkan az asztal alól.
FLORENCE Jó napot, Dragomir úr.
DRAGOMIR Jó napot, Aubaifèche kisasszony.
FLORENCE Foglaljon helyet.
DRAGOMIR leül. Köszönöm, Aubaifèche kisasszony.
FLORENCE Mindjárt jövök. (El.)
Dragomir felvesz egy kéziratpapírt, csóválva a fejét olvassa. Florence be kezében tálcával; a tálcán két tányér, evőeszközök, két pohár és egy üveg bor. Megterít.
DRAGOMIR a kéziratpapírra mutat. Hú, mennyi ökörséget összehord! De maga nagyon szépen fordította le, olyan fennkölt stílusban.
FLORENCE Ez a pap szónoklata. Nem olvasta a Bűzhödt szerelem-et? Úgy tartják számon mint Zolozol főművét.
DRAGOMIR rázza a fejét. Nem, sajnos nem olvastam. Nagyon szeretek olvasni, de igen korán kimaradtam az iskolából, mert muszáj volt dolgoznom. Tizennégy éves koromban már én tartottam el az egész családot; kilencen voltunk. Apám sokat betegeskedett, a gyógyszerek pedig méregdrágák. El-elszaladtam valamelyik könyvesboltba, és suttyomban olvastam néhány oldalt, csak úgy, találomra, mikor mi került a kezembe.
Florence bort tölt, koccintanak.
FLORENCE és DRAGOMIR Egészségére!
FLORENCE Mmmm! Alig várom, hogy megkóstoljam. (Szimatol.) Mi ez a szag?
DRAGOMIR leemeli a fedőt. Fahéj, szegfűszeg, fűszerek.
FLORENCE Nem, ez égett bőrszag.
Sűrű füst jön az asztal alól.
DRAGOMIR kétségbeesve. A rohadt életbe! A rezsó! Elfelejtettem kikapcsolni. (Beveti magát az asztal alá.) Cipő ég.
Vizet önt a lángoló cipőbe.
FLORENCE És tessék! A cipőben kialudt a tűz. Locsolja meg a növényeket. Az a nagy ott már rég nem kapott vizet. Az a kicsi meg úgy csinál, mintha ide se hederítene, pedig folyton szomjas.
DRAGOMIR locsolni menet elhalad a tükör előtt, odapislant. Megtorpan, rámered a tükörre. Felordít. Ááá!
FLORENDE Mi történt?
DRAGOMIR Megijedtem magamtól a tükörben. Elfelejtettem, hogy ilyen nagy vagyok.
Sötét.

 

6

Reggel. Florence, vastag pulóverben, szótárt lapoz. Dragomir tornázik. Bekapcsolt villanyradiátor az asztal mellett.
DRAGOMIR Egy-két-há-négy, egy-két-há-négy...
FLORENCE Kutya hideg van, igaz, Dragomir úr?
DRAGOMIR tovább tornázva. Igaz, Aubaifèche kisasszony. Egy-két-há-négy.
FLORENCE Fűt a radiátor?
DRAGOMIR Maximumra van kapcsolva.
FLORENCE Jéggé fagyott a lábam.
DRAGOMIR abbahagyta a tornázást. Megmelegítem, ha megengedi.
FLORENCE Megköszönöm.
Dragomir a tenyerében melegíti Florence lábát, rálehetget, masszírozza, a melléhez szorítja, dörzsöli.
DRAGOMIR Jobb egy kicsit?
FLORENCE Igen, nagyon jó. Bizsereg, újra kering benne a vér. Hogy lehet, hogy ilyen jó meleg a keze?
DRAGOMIR Közel vagyok a fűtőtesthez, közelebb, mint maga. Meg aztán ez a hideg semmiség a mi teleinkhez képest.
FLORENCE El tudom képzelni.
DRAGOMIR Florence lábát a mellkasához szorítva. Kölyökkoromban avval szórakoztunk, hogy belepisiltünk a hóba, és néztük, ahogy a sugár jéggé fagy. Alulról dermedt fölfelé, és a végén olyan lett, mint egy ívben meghajló áttetsző árpacukor.
FLORENCE Brrr! Kiráz a hideg.
DRAGOMIR De jó melegen felöltöztünk ám! Csúszkáltunk, korcsolyáztunk a befagyott folyón... Egyszer meg valóságos jégpalotát építettem, volt benne nappali, hálószoba, konyha, minden. Még ablakok is voltak és bútorok és kandalló... Tüzet raktam benne, a kandalló meg elolvadt.
FLORENCE Szegény Dragomir úr! Biztosan nagyon szomorú volt.
DRAGOMIR Á, dehogy! Fogtam magam, és megpróbáltam felgyújtani az egész kéglit, és a falak elolvadtak, szétfolytak, árvizet csináltak. Baromi jó volt.
FLORENCE kacarászik. Hé, hé! Csiklandoz. Hagyja abba, Dragomir úr!
DRAGOMIR elengedi a lábát. Bocsánat, nem direkt csináltam.
FLORENCE visszaveszi a cipőjét. Elhiszem, de akkor is rettenetesen csiklandós vagyok... Na, így már sokkal jobb. Utálom a hideget. Csak rossz emlékeim vannak róla. Kislánykoromban a szüleim egy nagy, régi, huzatos házban laktak. És aznap, amikor az apám meghalt, mínusz tíz fok volt Saint-Leu-ben. Én valami napos helyen szeretnék élni, Afrikában vagy egy csendes-óceáni szigeten. Régebben, amikor még volt tévém, képes voltam bőgni, mint egy marha, ha láttam azokat a kókuszdiós üdítőreklámokat meg pálmaolajos samponokat...
DRAGOMIR Most miért nincs tévéje?
FLORENCE Olyan sokat ültem előtte, hogy a munka rovására ment.
DRAGOMIR Jól halad a fordítással?
FLORENCE Unom, unom, rettenetesen unom, el se tudja képzelni, hogy mennyire. Réges-rég be kellett volna fejeznem. Olyan keveset fizetnek, hogy csak úgy éri meg, ha gyorsan megcsinálom. Ehelyett csigalassúsággal haladok. Még soha nem késtem ennyit a leadással.
DRAGOMIR Miattam?
FLORENCE Maga miatt? Ugyan már, Dragomir úr! Ellenkezőleg: ha maga nem volna, már rég odavágtam volna az egészet.
DRAGOMIR Szólítson Dragónak, Aubaifèche kisasszony! Olyan furának hangzik, hogy "Dragomir úr".
FLORENCE Rendben van. (Csönd.) Engem pedig szólítson Florence-nak! Hosszú csönd. Csöngetnek. Florence megy ajtót nyitni, Dragomir pedig ollót ragad a bőrszabáshoz. Florence nyomában egy Dragomir-korú magas, sovány férfi közeleg az asztalhoz; kezében hegedűtok. [A rendező ízlése és a színész esetleges zenésztehetsége szerint a hegedű helyett lehet tangóharmonika vagy bármely más könnyen hordozható és még középeurópaibb hangszer - klarinét, gitár sat.] (A férfinak:) Ott, az asztal alatt. Itthon van.
A férfi négykézlábra ereszkedik és bemegy Dragomirhoz.
DRAGOMIR elképedve Gritzka! (Kiejti a kezéből az ollót, megöleli, megcsókolja a férfit.) Gritzka! Nem hiszek a szememnek.
GRITZKA Mit keresel az asztal alatt, Drago?
DRAGOMIR Hát tudod, itt lakom.
GRITZKA Nem az egész lakást bérled?
DRAGOMIR Á, dehogy! hol van nekem annyi pénzem?! Már annak is örülök, hogy asztal van a fejem fölött, szőnyeg a seggem alatt.
GRITZKA aggodalmasan Drága az élet? Sok pénzt kell keresni?
DRAGOMIR Jaj, édes Gritzkám, fogalmad sincs, micsoda árak vannak itt... Nagyon nehéz. De hát csak elboldogulunk... Van egy kis pénzed?
GRITZKA Egy vasam sincs. Fogtam magam és eljöttem, mert hiányoztál. Muszáj volt utánad jönnöm. Megmondtam, hogy előbb-utóbb ez lesz. Ígéret szép szó...
DRAGOMIR Most érkeztél?
GRITZKA Most. Négy hónapja indultam.
DRAGOMIR Ez rád vall, te Gritzka, te! fogod a hegedűdet és hopp, nekiindulsz a vakvilágnak. Van hol aludnod?
GRITZKA Nincs.
DRAGOMIR Sebaj, nálam megalhatsz. Éhes vagy?
GRITZKA Farkaséhes. Két napja nem ettem. Mi ez?
DRAGOMIR Japán kert. Nem ennivaló... Van kolbász, sajt, egy kis kenyér meg bor. (Gritzka lekabátol és elhelyezkedik, Dragomir közben előszedi az elemózsiát a ládából, kiteszi a vendége elé.) Mi újság otthon?
GRITZKA eszik, iszik, de nem mohón. Voltam az anyádnál. Fáj a lába, de amúgy megvan. Nemigen mozdul ki a házból. Pitik néni meghalt, Schloss bácsi úgyszintén.
DRAGOMIR Meghalt Pitik néni? Mi baja volt?
GRITZKA Zárlatos volt a hűtője, agyonütötte az áram. Villám csapott a Massolék házába, ők is benne égtek. A Markus gyereknek oda három ujja, tudod, az a kis vörös hajú sajtkukac. Beledugta a kezét valami gépbe, és a gép levágta három ujját.
DRAGOMIR És mi van Moloch bával?
GRITZKA eszik. Meghalt.
DRAGOMIR Zornék?
GRITZKA Meghaltak.
DRAGOMIR Miarka? Duvel? Orane?
GRITZKA Meghalt, meghalt, meghalt.
DRAGOMIR Mi a fene? Mindenki meghalt?
GRITZKA Ha eszem, nem ismerek se élőt, se holtat. Jut eszembe: találkoztál Vladimirral? Állítólag ő is itt van, és nagyon megszaladt neki.
DRAGOMIR megrántja a vállát. Vladimir? Őneki még olyan szállása sincs, mint nekem: egy pad alatt lakik. De azért játssza az eszét.
GRITZKA körülnéz. Találsz vevőt a cipőkre?
DRAGOMIR Bedolgozok egypár suszternak, és néha saját kuncsaftom is akad.
GRITZKA Jó lába van a főbérlő csajnak. Összefeküdtetek, mi?
DRAGOMIR Ne hülyéskedj! Aubaifèche kisasszony nagyon kedves hozzám, de a társadalmi ranglétrán jóval fölöttem van.
GRITZKA Nő, Drago, és egy nő, az mindig csak nő marad. Alattad vagy fölötted, az tök mindegy. Van férfi az életében?
DRAGOMIR Nem tudok róla.
GRITZKA Az is lehet, hogy leszbikus a csaj. Na látod, az nagy pech volna. Mert amúgy érdemes ráhajtani. Jó a virgácsa és irtó aranyos. Lehet, hogy nem hord bugyit.
DRAGOMIR túl gyorsan. De hord.
GRITZKA Aha, szóval követed az eseményeket. Na persze innen nem is nehéz, és megéri a fáradságot. (Keresi a megfelelő szöget.)
DRAGOMIR Akarsz zuhanyozni?
GRITZKA Van zuhany az asztal alatt?
DRAGOMIR Nincs, de használhatom a mellékhelyiséget... Aubaifèche kisaszszony! Florence!
FLORENCE Tessék, Drago.
DRAGOMIR Az unokatestvérem, Gritzka, most érkezett hazulról. Zuhanyoznia kéne. Használhatja a fürdőszobát?
FLORENCE Hogyne!... Szegény.
GRITZKA Köszönöm, Florence kisaszszony.
DRAGOMIR Én amúgy se akartam zuhanyozni máma. Köszönöm szépen. (Gritzkának:) Használd a sárga törülközőt és a fekete szappant... És töröld fel a padlót, ha összevizezed!
Sötét.
 

7

Nappal van. Dragomir, Florence és Gritzka összebújva, Dragomir zakóját ernyőként a fejük fölé tartva csuromvizesen, nagy vígan bezúdulnak; odakint zuhog az eső.
FLORENCE nevet. Huuaah! Mindenem csuromvizes. Tiszta vízözön. Nem tudom, mi lett volna velem, ha nem találkozom magukkal. Nagy mázli volt.
GRITZKA Még a hangszerembe is befolyt. Rémes. Jelentkeznem kell munkanélküli-segélyre. (Megkóstolja a hangszerből kifolyó vizet.) Ez kávé!
DRAGOMIR elgyötörve. Három cukorral és konyakkal kérem.
FLORENCE Hát nem fantasztikus, hogy az állatkertben futunk össze mind a hárman?
DRAGOMIR Kedvem támadt sakkozni egyet. A szabadban játszani, az nagyon jó. És jó esetben még vevőt is találhatok.
GRITZKA Én nyolc óra hosszát kaparásztam a húrokat a bejáratnál. Na, mondok magamnak, mi lenne, ha bemennék? Na és ki volt az első, akivel találkoztam? hát Vladimir. Igazad volt, nyakig benne van a szarban.
DRAGOMIR Most épp mit csinál?
GRITZKA Majomketrec-pucoló.
FLORENCE Imádom nézni a majmokat. Ha ott járok, mindig benézek hozzájuk.
DRAGOMIR Ez ám a véletlen: benéz a majmokhoz, erre velünk találkozik.
FLORENCE Nem úgy gondoltam.
GRITZKA Van két házi majma, ez nem elég magának?
Dragomir és Gritzka majomtáncot lejt körülötte. Florence megborzong.
DRAGOMIR abbahagyva a bolondozást. Öltözzön át, mert megfázik.
GRITZKA majomkodik tovább. Csimpaszkodok a fán. (Hegedűvel, vonóval a kezében feláll az asztalra.) Látott már virtuóz majmot? Ezt hallgassa meg!
Majomkodva játszik. Florence kacag.
DRAGOMIR Hagyd abba, Gritzka! Tönkreteszed az asztalt, bepiszkítod a terítőt.
GRITZKA lekászálódik, abbahagyja a bohóckodást. Na tessék, elűzöl a színpadról.
FLORENCE Dragomirnak. Nyugodtan hagyhatta volna. Az asztal jó erős, és az abrosz mindenképp megérett a mosásra.
GRITZKA Sajnálom, bocsánatot kérek.
FLORENCE leszedi az asztalról az ott lévő tárgyakat. Nincs miért, nagyon mulatságos volt. Hozok új terítőt. (Dragomir készséges asszisztálásával lekapja az abroszt, lerázza róla a morzsát.)
GRITZKA nekiront, mint bika a muletának. Olé!
DRAGOMIR felhagyva minden reménynyel. Kész, már megint kezdi. (Florence belemegy a játékba, sasszézva "fogadja" néhányszor a bikát. Aztán kikapja Gritzka kezéből a vonót, és ledöfi. Gritzka elterül.) Olé. (Tapsol.)
GRITZKA felpattan, hirtelen vált: a hegedűt gitárként pengetve flamencót játszik. Énekel. La muerte es una mujer blanca con ojon negros... ajjajjajjaja!
DRAGOMIR és FLORENCE Olé! Florence felhág az asztalra, és maga köré lebbentve a terítőt toppantós spanyol táncot jár.
DRAGOMIR és GRITZKA Olé!
Florence teljesen azonosulva a szerepével járja a kopogóst, felhajtja a szoknyáját, és a két férfit maga alá terelve mímeli a hódító nőt.
DRAGOMIR és GRITZKA Hogy volt! Bravó! bravó!
A szám végén vörösre tapsolják a tenyerüket. Florence csókot hint nekik.
Sötét.
 

8

Nappal van. Marc Thyl könyvkiadó (elegáns negyvenes) az asztalnál ül, Florence virágcsokrot tesz egy vázába. Egy szinttel lejjebb Gritzka szivarozik.
FLORENCE Nahát, Thyl úr, ez a virág igazán csodálatos. És micsoda illata van!
Gritzka kiveszi szájából a szivart és erőst szimatol. Szagot fog, grimaszol. Megszagolja Marc lábát, a lehető legmesszebbre húzódik tőle.
MARC Szerény kis csokréta. (Egy doboz bonbont nyújt át.) Úgy emlékszem, szereti.
FLORENCE kicsomagolja. Praliné! Imádom.
Kinyitja a dobozt, kiválaszt egy csokoládét, kínálja Marcot, de az elhárítja.
MARC Nem szabad.
FLORENCE Nem kér? Én veszek még egyet. Ha nekilátok, nem bírom abbahagyni.
MARC Na és mi a helyzet a fordítással? Befejezte?
FLORENCE tele szájjal. Még nem egészen. Tudom, hogy csúszom vele, de micsináljak, nagyon nehéz... Ott van például az a szó, hogy "trom": egyszerűen nincs rá megfelelő kifejezés. Alaposan meghánytam-vetettem a dolgot, és végül úgy hagytam és meglábjegyzeteltem.
MARC "Trom"? Mit jelent az, hogy "trom"?
FLORENCE A "trom", az... az afféle csöndes mosoly.
MARC Akkor miért nem fordítja úgy, hogy "afféle csöndes mosoly"?
FLORENCE Én is gondoltam rá, csakhogy a "trom" azt is jelenti, hogy szellem, érzés, macska a háznál.
MARC Ja értem.
FLORENCE És minden lapon van legalább egy ilyen probléma.
MARC Drága Florence! Tudom, micsoda hivatástudat van magában. Egyébiránt ezért is bíztam meg ezzel a munkával... Csak az a baj, hogy a könyvnek okvetlenül ki kell jönnie még nyár előtt.
FLORENCE tovább eszegeti a csokoládét. Tudom. Rettenetes bűntudatom van, Thyl úr.
MARC megfogja a kezét. Hívjon Marcnak! Mi lenne, ha eljönne hozzám vacsorára? Minden bajos kérdést kedvünkre megtárgyalhatnánk a kandalló előtt, vígan lobog a tűz, és mi a felcsapó lángok melegében likőrös bonbont eszegetünk... Ó, Florence! nem érez valamit?
FLORENCE De igen. A kezét.
MARC beleszagol a levegőbe. Valami ég. (Finoman elhúzódik.) Odanézzen! füst. (Köhög.)
FLORENCE Már megint... Drago! Dragomir úr!
GRITZKA Nincs itthon. Árut szállít.
MARC meglepetésében abbahagyja a köhincsélést. Ez meg kicsoda?
FLORENCE Az albérlőm... Maga az, Gritzka úr?
GRITZKA Én vagyok, Florence kisaszszony.
FLORENCE Tűz van magánál. Valami füstöl.
GRITZKA Én füstölök. De eloltom a szivart, ha zavarja.
FLORENCE Á, nem zavar.
MARC parancsolóan. De igen, zavar bennünket.
GRITZKA Hát jó. (Elnyomja a szivart egy hamutartóban, kiveszi a hegedűt a tokból és játszani kezd.)
MARC csak hogy mondjon valamit. Hegedű.
FLORENCE lehunyja a szemét. Az. Nagyon szép.
MARC érzelem nélkül. Szép, de egy kissé szomorú.
FLORENCE Gritzka úr!
GRITZKA Igen, Florence kisasszony?
FLORENCE Nem játszana valami vidámabbat Thyl úrnak?
GRITZKA Parancsoljon! (Szívszaggatóan szomorút játszik.)
FLORENCE Marcnak. Onnan jött. (A kéziratra mutat.) Őnekik más fogalmaik vannak arról, hogy mi a vidám.
MARC hűvösen. Valóban.
GRITZKA Ez jobban tetszett?
FLORENCE Nagyon, nagyon szép.
Könnyfakasztó muzsika.
MARC lefelé bök. Régóta itt van magánál?
FLORENCE Nem, ő nemrég jött.
Dragomir be. Marc elkerekedő szemmel bámul rá; Dragomir nem látszik tudomást venni a látogatóról, négykézlábra ereszkedik és bemegy az asztal alá.
MARC elképedve. Ez meg kicsoda?
FLORENCE teljes nyugalommal. Az unokatestvére.
MARC Vannak még egypáran?
FLORENCE Nem, csak ők ketten.
GRITZKA váltig hegedülve; Dragónak. Hogy ment az üzlet?
DRAGOMIR elcsigázva. Szo-szo... döglődve. Tetszik nekik az áru, de fizetni nem fizetnek. És te? A metróban játszottál?
GRITZKA Nem, a felszínen maradtam, műemlékeztem.
DRAGOMIR Még nincs itt a turistaszezon.
GRITZKA Nincs okom panaszra, ides! (Nagy büszkén felmutat két üveg vodkát meg egy doboz szivart.) Szivar, vodka!
DRAGOMIR szomorúan. Ej, ej, Gritzka! Szamárságokra költesz minden pénzt, amit keresel. Óvakodj a fogyasztói társadalomtól!
GRITZKA abbahagyja a hegedülést. Mindig lesznek, akik szeretik a zenét, és én tudom, hol találom őket. A vodka és a szivar pedig nem szamárság, édes öregem, hanem ajándék neked és nekem: akkora bulit csapunk, hogy ihaj.
Drago kezébe nyomja az egyik üveget, koccintanak, meghúzzák.
MARC epésen. Na persze ilyen körülmények között csakugyan nehéz lehet dolgozni.
FLORENCE őszintén. Amióta itt vannak, élet költözött a házba... Különben pedig az a helyzet, hogy a fordítói honoráriumból nehéz kijönni.
MARC Pedig én megtettem minden tőlem telhetőt: maga a legjobban fizetett műfordítóm. Ne mondja nekem, hogy anyagi gondjai vannak. Egy olyan lánynak, mint maga, szórakoznia kellene, táncolni, síelni járni, soppingolni... Jöjjön el hozzám kedden vacsorára.
Megpróbálja átkarolni, és feldönti a virágvázát. A víz Dragomirra és Gritzkára csurog.
GRITZKA Drago! Csőrepedés van a tulajnál.
MARC feláll. Igazán sajnálom. Ráömlött a kéziratra.
FLORENCE Nem vészes, majd megszárad... Megyek, hozok egy szivacsot. (Kimegy.)
DRAGOMIR aggodalmasan. Florence! Ugye, nem sír, Florence? Hol a lába?
MARC fensőségesen. Aubaifèche kisaszszony pillanatnyilag nem tartózkodik e helyen. Kifáradt a konyhába felszerelkezni az árvíz elleni küzdelemhez.
GRITZKA fogja a hegedűt, játszik. Kiáradt a folyó, elvitte az emlékeim. (Nem énekel, csak ritmizál.)
DRAGOMIR ugyanúgy. Elvitte a papírjaim.
GRITZKA Kiásta az almafát.
DRAGOMIR A krumplicska kicsírázott.
GRITZKA A kismacska vízbe fúlt.
DRAGOMIR A híd, a híd, az összeomlott.
GRITZKA Feleségem elhajózott.
DRAGOMIR és GRITZKA De énnékem mégis száraz a lábam, szárad, szárad a pohár fenekén. (Fetrengenek a nevetéstől.)
FLORENCE szivaccsal és ronggyal törli a vizet. Nem esett baja az árvíz miatt, Drago? És magának, Gritzka úr?
DRAGOMIR és GRITZKA összeütik a palackokat. Kiáradt a folyó, mégis száraz a gigám... igyál! igyál! (Koccintanak, isznak.)
FLORENCE mosolyogva, Marcnak. Gondtalan gyerekek.
MARC Förtelmesen részegek. Remélem, nem vetemednek tiszteletlenségre ön iránt.
FLORENCE törli az asztalt. Ó, dehogy! Gentlemanek.
MARC Irigylem az emberiségbe vetett töretlen bizalmát, kedves Florence; sajnálom, hogy nem oszthatom: a férfiak féktelen vadállatok, akik csillapíthatatlan kéjvágy martalékaként, mindig űzekedésre gerjedve cserkelnek... Akkor ugye megegyeztünk: kedd esete várom magát. Tudja a címet, pont szemben a Pont Royallal, a nagy kétszintes műteremlakás, a rakpartról is jól látni... Ne okozzon csalódást, Florence!
FLORENCE Rendben van, Thyl úr.
MARC Hívjon Marcnak.
Kikíséri az előszobába (takarásba).
Csönd.
GRITZKA ocsmányan. Most kúrja meg az előszobában.
DRAGOMIR Nem. Itt nem úgy viselkednek az emberek, mint minálunk. Itt civilizáltabbak.
GRITZKA Hülye majom: fingja sincs a zenéhez. Majd adok én neki "víg muzsikát"!
DRAGOMIR Különben is, nem írhatjuk elő Florence-nak, hogy mit csináljon, ő van itthon, nem?
GRITZKA Mért ne mindjárt szórakoztató zenét? Barom! Megyek megnézem, mit művelnek.
DRAGOMIR Maradj veszteg, Gritzka!
GRITZKA négykézláb kijön az asztal elé. Épp csak odapislantok.
DRAGOMIR Majd én! (Odamegy, de nem mer odanézni. Visszajön.) Na jó, alvás!
Florence visszajön, felkapja az asztalról a bonbont.
FLORENCE Jó éjszakát!
DRAGOMIR és GRITZKA egyszerre. Jó éjszakát, Florence kisasszony!
Sötét.
 

9

Éjszaka van. Dragomir és Gritzka fejtől-lábig fekve alszanak. Florence nincs a színen.
DRAGOMIR rémálomban beszél. Ne! Csak a nyelvemet ne! Ne vágják le a nyelvemet!
GRITZKA felriad. Mi történt? itt vannak a rendőrök?
DRAGOMIR álmában. Rendőrök, tőrök, kitörök... Vigyázat! utolsó letérő a határ előtt. Haladjon át az állványzat alatt!
GRITZKA Dragomir fölé hajol. Rázza. Drago!... Rosszat álmodtál.
DRAGOMIR felriad, megnyugszik. Mi történt? A zsaruk! Le akarták vágni a nyelvemet.
GRITZKA Tudom. Jól van, aludjál!
Visszafekszenek.
DRAGOMIR halkan énekelve próbálja felidézni a dallamot és a szöveget. Leesett a mókus... leesett a mókus... Emlékszel erre a bölcsődalra, Gritzka?
GRITZKA halkan énekel.
Elaludt a mókus,
leesett az ágról,
olyan nagyot pottyant,
holtan tért magához.
Aludt fönn, az ágon,
ledübbent a földre,
angyal volt, lebukott,
ember lett, meghótt.
DRAGOMIR Gritzkával ismétli a két utolsó sort.
...Angyal volt, lebukott,
ember lett, meghótt.
Florence hálóingben, akár egy kísértet, hangtalanul be. Leül az asztalhoz.
FLORENCE elhalóan. Jaj nekem... Jaj-jaj-jaj-jaj-jaj-jaj-jaj!
DRAGOMIR Florence! Valami baj van, Florence?
FLORENCE Jaj nekem! meghalok. Jaj-jaj-jaj!
GRITZKA Úgy nézem, nincs valami jól.
FLORENCE Túl sok csokoládét ettem. Megfeküdte a gyomromat. Mindig ez van: nem bírom a csokoládét, de nem tudok ellenállni. Rosszul vagyok. Hányingerem van.
GRITZKA Hé, hé! Tartsa vissza! Menjen ki a vécébe!
FLORENCE Nem bírok. Ha felállok, elesem. Jobb, ha nem mozdulok. Hu, de rosszul vagyok! Vigyázat odalent!
Görcsösen megrándul, mintha hányni készülne. Gritzka és Dragomir felszínre bukkannak az asztal alól.
DRAGOMIR Hozok egy lavórt. (Kimegy.)
GRITZKA Le kéne feküdnie.
FLORENCE Ha lefekszem, még roszszabb. Jaj nekem!
GRITZKA legyezi egy köteg kéziratpapírral. Ez jó?
FLORENCE Jaj nagyon... Levegő, levegő. (Dragomir jön vissza egy mosdótállal, Florence elé teszi az asztalra. Meggyújtja az íróasztallámpát.) Jaj ne! Oltsa el! Képzelem, milyen ronda vagyok. (Dragomir engedelmeskedik. Florence hányingerrel küszködik. Dragomir fogja a homlokát.) Ne haragudjanak! (Sír.) Ketten aludni odalent, már az is milyen kényelmetlen, és akkor még én is... Nem hagyom aludni magukat, az agyukra megyek... És maguk... maguk annyira... olyan de olyan kedvesek! (Zokog.)
DRAGOMIR Ugyan már! Ez csak természetes!
GRITZKA Nem vagyunk vademberek.
FLORENCE Nem fogadok el lakbért erre a hónapra.
DRAGOMIR Ragaszkodom hozzá, hogy kifizessem.
FLORENCE Nem kell a lakbér. Annyira szégyellem magam!
DRAGOMIR Nem vagyok hajlandó élősködni magán. Pláne hogy most már ketten vagyunk.
GRITZKA Dragomirnak. Hallod, hogy nem akarja elfogadni. Tedd meg neki ezt a szívességet!
FLORENCE Igen, igen, tegye meg a kedvemért!
DRAGOMIR Jó, majd meglátjuk. Most menjen szépen, feküdjön le.
FLORENCE megpróbál felállni. Nem bírok felállni egyedül... Képtelen vagyok megállni a lábamon. (Sír.)
DRAGOMIR Majd mi segítünk... Gritzka!
Lassan a hálószoba felé kísérik.
FLORENCE kintről. Egy huncut vasat se fizessen! Tegye meg a kedvemért!
Gritzka egyedül jön vissza, lefekszik. Jön Dragomir, odaszól Gritzkának, az felébred.
DRAGOMIR Egyből elaludt. Nevetnek.
Sötét.

 

10

Nappal van. Raymonde Pouce ott ül Florence asztalánál, és egy divatlapot lapozgat. Az asztal alatt Gritzka (egyedül) hegedül. Raymonde keresztbe tett lábbal gépiesen veri a ritmust és rugdossa Gritzkát.
GRITZKA Ne rugdosson, kisasszony, ha megkérhetem, mert így nem tudok játszani.
RAYMONDE Bocsásson meg, nem készakarva csináltam. Ki szerezte ezt a zenét?
GRITZKA Fogalmam sincs. Valami népdal, hazulról.
RAYMONDE A barátja nincs itthon?
GRITZKA Drago? Kint van a városban.
RAYMONDE Beszélni akarok vele. Nem tudja? későn jön haza?
GRITZKA Nem tom.
Florence hálóingben be. A kezében pohár zöldes folyadékkal; úgy lépked, mint egy zombi. Leül Raymonde mellé.
FLORENCE Képzelheted: naponta hatszor kell innom ezt a kotyvalékot. Rossz, mint a bűn.
RAYMONDE Hogy vagy, drágám?
FLORENCE Ugyanúgy. (Hallgatja a hegedűszót.) Nagyon tehetséges a Gritzka.
RAYMONDE Ez nem érdem: náluk mind ilyenek.
FLORENCE rettenetesen grimaszolva iszik. Pfáj! uah, de undorító! Visszafekszem. Nyugodtan hazamehetsz, Raymonde.
RAYMONDE Nem jobb, ha veled maradok? Hogy ne érezd annyira egyedül magad...
FLORENCE Itt van Gritzka és Drago, ha valamire szükségem lenne.
RAYMONDE Maradok még egy kicsit.
FLORENCE Tündér vagy. (Feláll, kimegy.)
RAYMONDE Gritzka úr!
GRITZKA nem hagyja abba a hegedülést. Igen?
RAYMONDE Nem hagyná abba egy percre?
GRITZKA visszatámad. Itthon vagyok, nem?
RAYMONDE Ne csinálja ezt a komédiát! Jöjjön, üljön ide, és beszéljünk úgy, ahogy értelmes emberekhez illik.
Gritzka otthagyja a hegedűt; leül Raymonde mellé.
GRITZKA elfészkelődve. Rajta, ki vele!
RAYMONDE Azt akarom, hogy elmenjenek innen: maga meg az a másik.
GRITZKA Na és miért?
RAYMONDE Azért, mert Florence a barátnőm, és rossz látnom, ahogy tropára megy az élete.
GRITZKA Tropára megy?!
RAYMONDE Ne játssza a kis ártatlant! Florence fülig szerelmes a maga Dragomirjába. Elég régóta ismerem, úgyhogy semmi kétség. Az összes tünetet produkálja, még ez az állítólagos gyomorrontás is amiatt van.
GRITZKA Tegyük fel, hogy igaza van. Na és?
RAYMONDE Na és?! De hiszen semmi közös nincs bennük, csak ez az asztal! Más-más a társadalmi helyzetük, a származásuk, a kultúrájuk... Pénz, az nincs. Milyen élet lesz ebből? mondja meg... Nem kerülgetem a forró kását: a kiadója nagyon gazdag. Feleségül akarja venni. Rendes pasas, megjelenteti a fordításait, és egyáltalán, mindent meg fog tenni, hogy boldog legyen az élete. Egyébként nagyon tetszett Florence-nak, mielőtt maguk betörtek ide és mindent tönkre tettek.
GRITZKA Mit tettünk mi tönkre?
RAYMONDE Dragomir elcsavarta a fejét. Florence dobta Marcot, aki most teljesen odavan, őrjöng, tépi a haját. Tegnap találkoztam vele, hát valami borzasztó állapotban van. Nem törődik a kiadóval, iszik. Már az is megfordult a fejében, hogy megöli magát.
GRITZKA Egy jó kis púpot kell operálni a hátára neki.
RAYMONDE Tessék?
GRITZKA Az a legjobb gyógymód. Púpot operálnak a hátukra, és rögtön nem akarnak öngyilkosok lenni. Hallott már olyan púposról, aki öngyilkos lett?
RAYMONDE Na jó, mindegy, nem erről van szó. Az a lényeg, hogy tűnjenek el innét.
GRITZKA Na és hova menjünk?
RAYMONDE Akárhová. Jöhetnek hozzám is, ha nagyon akarnak.
GRITZKA Milyen a lakása?
RAYMONDE Nagy. Saját szobájuk lehet külön vécével, zuhanyozóval.
GRITZKA Mennyi a lakbér?
RAYMONDE Ingyen van. Florence-ért mindent.
GRITZKA Meg kell gondolni... Nem mondom, nagyon vonzó az ajánlat.
RAYMONDE Két ágy. Jobban fognak aludni, bőven lesz hely.
GRITZKA Ablak van?
RAYMONDE Kettő. Egy-egy ablak mindkettőjüknek. És ha akarják, sok mindenkivel össze tudom hozni magukat, olyanokkal, akik segíthetik a karrierjüket. Maga kiváló zenész, de itt épp csak vegetál.
GRITZKA Én természetesen benne volnék, de nem tudom, Dragomir hogyan dönt. Nekem egyedül is áll az ajánlat?
RAYMONDE Nem, arról szó se lehet. Vagy mind a ketten, vagy egyikük sem. Egyszeri ajánlat: igen vagy nem.
GRITZKA Külön szoba, két ablakkal. Bárcsak elfogadná!
Sötét.
 

11

Reggel van. Florence farmerben és lelógó, mélyen kigombolt férfi ingben, csinosan, üdén jön be, összehajtott tiszta abrosszal a kezében.
FLORENCE üdén, vidáman. Itt a tavasz, vége a gyomorrontásnak. A természet fölserken az ágyból, rügyeznek a fák, és Florence tiszta abroszt tesz az asztalra. (Leveszi az asztalról a rajta lévő néhány tárgyat.) Így ni! Vigyázat odalent! (Lerántja a piszkos terítőt, és meglátja Raymonde-ot az asztal alatt.) Raymonde! Hát te? mit keresel Dragónál?
RAYMONDE Elég a hülyéskedésből! Nem "Dragónál" vagyok, hanem nálad.
FLORENCE Jó, de miért az asztal alatt? Tudod, hogy ki van adva.
RAYMONDE Kíváncsi voltam, hogy milyen érzés odalent. Vártalak, és elaludtam. Beszédem van veled.
FLORENCE Hol van Dragomir? meg Gritzka.
RAYMONDE kibújik az asztal alól, leül. Elmentek. Hozzám költöznek. Adtam nekik kulcsot.
FLORENCE leroskad egy székre. Miért?
RAYMONDE Azért, mert igazad volt: úgy helyes, ha egy ilyen nagy lakást megoszt másokkal az ember. Igazi szobájuk lesz külön ággyal és ablakkal, úgy fognak élni, ahogy az emberekhez méltó, és nem mint két öleb.
FLORENCE De hiszen nincsen semmijük! Miből fogják fizetni a lakbért?
RAYMONDE Nekem nem kell pénz. Ingyen adom ki a szobát.
FLORENCE egy darabig nem szól. Igen. Ez nagylelkű dolog. Jól tetted.
RAYMONDE Értsd meg jól: nem miattuk csináltam, hanem teérted. És Marcért.
FLORENCE Marcért? Neki semmi köze ehhez az egészhez.
RAYMONDE Képzeld csak magad egy percre az ő helyébe! Az a két pasas ott lakik a szoknyád alatt: ettől ő tisztára megőrült. Szeret, Florence, és komoly ember. Feleségül akar venni.
FLORENCE De én nem akarok férjhez menni. Különben pedig nem is vagyok szerelmes belé. Sőt nem is bízom benne. Júdás-mosolya van.
RAYMONDE Júdás-mosolya? Szerintem nem.
FLORENCE Mosolyog, és egyszer csak hirtelen abbahagyja. Így. (Utánozza.) És gőze sincs a zenéhez.
RAYMONDE Nemcsak zene van a világon. Úgy viselkedsz, mint egy fruska, ideje, hogy felnőtt legyél. Azt hiszed, nyugdíjaskorodig flörtölhetsz ezzel a két emigránssal? Szállj le a földre! Válság van. Semmi sem megy úgy, ahogy kellene. Egyedül nem megy: szükséged van egy férfira.
FLORENCE Dragomir? ő mit szólt hozzá?
RAYMONDE Felfogta, hogy mi az érdeke. Jó, hogy mondod: ezt küldi. (Átad egy borítékot. Florence kinyitja, belenéz, higgadtan összetépi.) Mi volt az?
FLORENCE Semmi. A lakbér.
Sötét.
 

12

Késő este. Florence kisestélyiben, csuklyás köpönyegben, Marc frakkban be. Marc hűtővödröt hoz, benne egy üveg pezsgőt, két poharat. Leteszi az asztalra, aztán lesegíti Florence-ról a köpenyt.
FLORENCE felül az asztal szélére; mélabúsan. Nincsen zene, nincs hegedű.
MARC kilövi a pezsgődugót. Na igen, hál' Istennek.
FLORENCE Micsoda űr van, amióta elmentek! Újra meg kell tanulnom egyedül élni. Nagyon hiányoznak.
MARC Hagyja már azokat a jófirmákat! (Pezsgőt tölt, nyújtja az egyik poharat Florence-nak.) Maga túlságosan lágyszívű, Florence, első szóra megbízik minden jöttmentben. Remélem, nem loptak el semmit.
FLORENCE Gentlemanek voltak.
MARC Csak egy kicsit bugris dzsenlömenek. (Koccintanak.) A jövőnkre!
Isznak.
FLORENCE Most már elárulhatja, mi az a meglepetés.
MARC Hunyja be a szemét! (Könyvet vesz elő a zsebéből, odatartja Florence orra elé.) Vigyázz! kész? Idenézzen!
FLORENCE kinyitja a szemét; minden lelkesedés nélkül. Megjelent a Zolozol? Már éppen ideje volt. Na mindegy: jobb november végén, mint soha. (Elveszi a könyvet, kinyitja.) Fordította Florence Aubaifoche. Nem! ez nem lehet igaz. Úgy van kinyomtatva a nevem, hogy Aubaifoche.
MARC kínban. Sajtóhiba. A szedésnél cserélték el a betűt.
FLORENCE hitetlenkedve. Florence Aubaifoche. Engem nem Aubaifoche-nak hívnak, Thyl úr, nekem az a nevem, hogy Aubaifèche, Florence Aubaifèche.
MARC Ne csináljon már ekkor cirkuszt! Mit csináljunk? a nyomda ördöge, az már csak ilyen. Elismerem, hogy kár érte, sőt kínos a dolog...
FLORENCE Átnézte az imprimatúrát, miért nem javította ki?
MARC Amikor észrevettem, már késő volt. Óriási plusz költség lett volna. Egyébként a sajtóanyagban benne van a hibaigazítás.
FLORENCE gúnyosan. És azzal ki van javítva a hiba!
MARC kitör. Egymagam vagyok, és mindent nekem kell csinálnom. Tudja, mennyibe van nekem, ez a rohadt könyv? Mennyi pénz a terjesztés, mennyit levesznek a boltok? A nyomdász még nincs kifizetve, bűvészkednem kell a számlákkal, mindenféle váltókat írok alá, és akkor maga jelenetet rendez nekem, amiért véletlenül ó-t nyomnak egy vacak e helyett. Mind egyformák: csak az egójuk számít, semmi más.
FLORENCE Aubaifoche!
MARC Florence drágám! Legyen elnéző egy kicsikét! És hamarosan úgyse Aubaifèche-nek fogják hívni, hanem Thylnek. Florence Thyl: jól hangzik, nem? Úgyhogy Aubaifèche vagy Aubaifoche: abszolút nem érdekes.
FLORENCE felhajtja a pezsgőt. Töltsön! Tele a poharat!
MARC készségesen tölt. Tessék, szerelmem. Igyunk, és felejtsük el az egészet!
FLORENCE Nyissa ki jól a szemét!
MARC Meglepetés lesz?
FLORENCE Úgy bizony: meglepetés. (A képébe löttyinti a pezsgőt.) Csak azt sajnálom, hogy a pezsgő nem hagy nyomot.
MARC megtörli a szemét. Hülye kurva! (Pofon vágja.)
FLORENCE Grukiniak! (Eltör egy széket a fején; Marc összeesik.) Ha megöltem, úgy kell neki. (El.)
MARC kúszik, aztán tántorogva feláll, dörzsöli a koponyáját. Huú, a büdös ribanc! Hu, de fáj... Ilyenek a nők. Az ember kiteszi a lelkét értük, ők meg cserébe adnak a pofájának... Kiadom a szar fordítását... Dupla honoráriumot fizetek neki... A könyv egy nagy nulla... Jó, ha egy tucatot eladok belőle, és akkor még, én marha! hajlandó vagyok feleségül venni, megajándékozni a nevemmel... Pedig hát tudom, mit csinált volna jó pár kolléga: megkúrták volna, azzal kész, mehet... A legelegánsabb éttermekbe viszem, a legfinomabb borokkal itatom, pezsgőztetem, fizetem a csillagászati számlákat. A tenyeremen hordozom, és ez a repedtsarkú meg apróra zúz egy széket a fejemen... Megpróbált meggyilkolni. Nincs pénze, ronda... lóg a melle, lottyadt a segge, olyan szőrös a karja, mint a majomnak. Idétlen trampli, és úgy öltözködik, mint akit klotyóból húztak ki. Mért nem maradt az emigránsával? Az Isten is egymásnak teremtette őket. Én meg ráhajtok a barátnőjére.
Sötét. Fafűrészelés zaja.
 

13

Peregnek a nappalok és az éjszakák. Florence törökülésben ül a levágott lábú asztalnál, gépel. Gyorsan váltakozik a világítás; más-más erejű és színű. Az írógépből naptárlapok röppennek. Megállapodik a fény.
FLORENCE az asztal alá néz. Van itt valaki? Drago! Gritzka! (Értelmetlen modatokat mond.) Puff a fejére! puff a csőrre!
Nem vágyok másra
anyám anyám jó anyám
megváltó halálra
anyám anyám jó anyám.
Kiáradt a folyó elvitte az emlékeim
Angyal volt lebukott
ember lett, meghótt.
Na, lányom, te szép lassan bedilizel. Nem szabad hagyni...
Sötét.
 

14

Nappal van. Florence törökülésben ül a földön. Meditálni látszik, eltakarja az arcát a tenyerével, de aztán fölveszi az előtte lévő nyitott könyvet, és elolvassa a megértett szövegrészletet.
FLORENCE fordít. A szerelem az emberi nemnek a szaporodási ösztönön felüli adottsága, csakhogy semmi kedvem hozzájárulni egy olyan fajzat fennmaradásához, amely iránt nincs bennem szeretet. Ha viszont szerelmes volnék egy férfiba, az összebékítene fajommal, következőleg vágyat adna, hogy életet adjak egy hozzá hasonlatos szeretett lénynek... (Más hangon.) Na ez a csaj, ez megérdemelte a Nobel-díjat. (Csöngetnek.) Uah! Biztosan Raymonde, az a kullancs. (Megy ajtót nyitni.)
FLORENCE (hangja) Gritzka!
GRITZKA (hangja) Jó napot, Florence!
Csók cuppan. Florence mögött jön Gritzka; pazar bunda van rajta. Kezében az elmaradhatatlan hegedűtok.
FLORENCE Minden lemeze megvan. És ott voltam a koncertjén az Operában. Zseniális volt.
GRITZKA Miért nem jött oda hozzám?
FLORENCE Nem mertem. Tulajdonképpen alig ismerjük egymást.
GRITZKA Nem is tudja elképzelni, mit jelent nekem annak a télnek az emléke, amelyet itt töltöttem az asztal alatt, a maga lábainál... Gyakran gondolok rá. Nincs az a luxushotel, amely elhomályosítaná azt az emléket.
FLORENCE Hát igen, boldog időszak volt... Hanem maga jó nagy utat megtett azóta. Én meg ugyanolyan fordítói problémákkal küszködöm, ugyanolyan anyagi gondokkal.
GRITZKA Már nincs albérlője?
FLORENCE Nem volt maguk óta. Képtelen lettem volna rá.
GRITZKA Hogy tud megélni?
FLORENCE Tele vagyok adóssággal. Rettenetesen el vagyok adósodva. Pedig kétszer annyit dolgozom, mint régen.
GRITZKA Ugyanannak a kiadónak?
FLORENCE Jaj, dehogy! Avval nem állok szóba. Csak sajnos a többiek se fizetnek jobban. Muszáj lesz elköltöznöm.
GRITZKA Hová?
FLORENCE Talán egy íróasztal alá... Nem tudom... Iszik valamit? Azt hiszem, maradt egy kis konyakom.
GRITZKA egy üveg vodkát vesz elő a zsebéből. Van itt, ami kell. Jó hideg: tele a zsebem jégkockával. (Két kupicát vesz elő a másik zsebéből.) És tessék, a kupica. (Tölt.) Egészségére, Florence!
FLORENCE Egészségére, Gritzka úr. (Isznak. Csönd.) És Drago? Mi van vele?
GRITZKA Hazautazott, amikor meghalt az édesanyja. Jól tette, itt nem tudott beilleszkedni. Túlságosan idealista és szelíd. Meg aztán szerelmi bánata volt.
FLORENCE Szerelmi bánata volt?
GRITZKA Igen. Szerelmes volt egy nőbe, és az máshoz készült hozzámenni. Megkérdeztem tőle: "Te, Drago! Megmondtad neki egyáltalán, hogy szereted?" "Nem - azt mondja -, nem mertem megmondani." Hát ilyen félénk... Magának nem írt, nem üzent?
FLORENCE Minden évben küld egy kis japán kertet. Ennyi. Még mindig cipőket készít?
GRITZKA Már nem készíti, hanem tervezi őket. Divatcipőket rajzol. (Kinyitja a hegedűtokot.)
FLORENCE Igen, szépen rajzolt.
GRITZKA hegedül. Furcsa. Nem sok időt töltöttem itt, mégis úgy érzem, mintha itthon volnék.
FLORENCE A művészek mindenhol otthon vannak.
GRITZKA De csak akkor, ha van egy kis trom. Trom nélkül nem lehet élni.
FLORENCE Ó, igen: a trom. Szóval maga szerint van trom a lakásomban?
GRITZKA Nagyon is. Csakhogy ez már nem a magáé, Florence. Megvettem a házat.
FLORENCE elálmélkodva. Az egész házat? Ja, értem... Szóval a maga bérlője lettem.
GRITZKA Nem egészen. Nem magamnak vettem meg, hanem magának és neki.
Dragomir hangtalanul megjelenik, megáll Florence előtt. Kitárja a karját. A lány beleveti magát.
FLORENCE Drago!
VÉGE

Fordította Bognár Róbert

 
 
A mű eredeti címe: L'Hiver sous la table. (L'Avant-scène théâtre Nº 1016 © Nicolas Topor)
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk