←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Tandori Dezső

Akár a távbíró lovak

Minél távbíróbb az életed,
annál távolabbi lesz veled,
vagy elakad igen-közelebb,
mind-azonnal nemet mond, s levet.
 
 

A harmadik változat

Tamás Gáspár Miklósnak
 
Magánmottó:
Sorsunk (?), hogy szét vagyunk tagzódva,
de ettől csak alig letaglózva,
széttagzódva jól betagozódunk,
mértékét-túlját (főleg) remélve tobzódunk.
És észre se vesszük.
 
 
Jókor észrevettem-e, most egy éve, június végén,
a tűzoltóautót? Nem vettem észre,
sőt irányát magam határoztam meg rosszul, épp én,
ki - íróként - volnék az igazság bányász zugügyvédje.
 
De nem taposott el, mert álmosan mentem,
cipőm is nehéz volt, jókor megálltam.
(Péppé paszírozott volna, s itt pátriámban, de menten,
vagy odatúl a fejem lógott volna ki, vagy eminnen a lábam.)
 
Mivel azonban nem kanállal szedtek ott össze,
köteles is vagyok (ki mire köteles ma erkölcsileg? senki
semmire, ha módja van rá, s nincs, ami másként ösztönözze),
kedvem a kedv kedvetlenségekbe biccenti.
 
Nem szedtek össze kanállal, s nincs, amire ez rávall,
ennyi történt csak. S a pátriás téren óvatosabb lettem.
S lehetek egy-korú fiatalon elhunytnak mondott anyámmal;
ha Kosztolányit nézzük... jaj, de mit lennék ő, ha Csáth nem.
 
Kancsal rímek! Az egyenes-éles látást sokszor a kihaltságra,
a reggeli anyagcserehiányra, hajnal-tájt
a kávé hozza, jobb volt a sör irgalma, Petri példája
nem ijesztett, szegény Gyuri, de adnék kölcsön absztinenciát.
 
S a cigarettáról se Kosztolányi lemetszett arca vitt le.
Szobrához, megírtam, sörrel a zsebemben, de sokszor eljártam.
Más ez a harmadik változat, mely az eredetit negyedikké tette,
témám, miért nem érintkezem speciálisan és általában.
 
Kösz, Gazsi, nem tudom, miféle világnézetet vallasz,
de nekem eleve öreg koromra lett ideológiám,
addig előbb volt rokonom Marx Károlynál Edgar Wallace,
de mára ez másképp van ám!
 
Hagyjuk, az ideológyáját! elhagytam minden lópályát,
elhagyott a kaja, minden formaja, éhezőművész
konkrétan lettem, bár nem ismerem Kafka életpályáját,
ily részletekig, viszont ami nem kell belőle, az a tüdővész.
 
(Itt megmondom, ez ösztönösen erre kihagyott helyen,
fura lesz ez a vers szerkezetileg: minden kimarad belőle,
amin állandóan töröm a fejem, nem lelem miatta helyem,
de a humor: gyávaság, hívság, valami nincs vele jól kilőve.)
 
Kösz, hogy radikálisnak mondtál, Gazsi, nekem ez sztárgázsi,
az volt, hiszed, nem hiszed, még mindig kisgyerek
vagyok (ah, J. A.-áthallás, de igazi!)
- elismerésre vágyom, sose gúnyolódva nézem így a nagy embereket.
 
Én, ki tömérdeket vicceltem, egyedüliként nem vicceltem soha
a Jobb Társaság Lovai közül, kik szerényebb mezőnyben
így nyernek a szaklapok szerint, bár nem volt jó sora
némelyiküknek a Nagy Versenyben, kötelessége, hogy "itt" győzzön.
 
Tudod, én kávétlan, sörtelen utakon, hajnalt, hogy járok,
legyőzve érzem magam, s nem kéjelgek az életben-maradás
tűzoltóautó-utánijában, s még fél tucat ily mások
számára csak bizarr, botránkoztató, mi-más
 
én-mázlijában, az énében, az enyémben. Azt nézem,
életbenmaradásom után rendesen dolgoztam-e. Igen, csináltam
egy sor mindent. Virginia Woolfot kettőt fordítottam, s még nem
végzett munkákkal végeztem: két utolsó könyvem, tovább ne álljon
 
"ki", megírtam. A legjobbak lettek mind e dolgok. Nincs több feladatom.
De csak annyit tud rólam ez a hon, nagy általában, hogy a Fridi
műsorában mondott ez a Tandori pár jó bolondot, barom fazon,
és a sapkája is milyen volt, azt az epsomi Derbyjét neki!
 
Hát ezzel, azt hiszem, összefoglaltam, miért nem érintkezem,
ne kényszerítse senki a telefonra kezem, ne kelljen postázni,
mai élő irodalmunkkal foglalkozni, satöbbi - de lehet könnyeden
tudni, mihez értek, arra, ha fölkérnek, büszkék lehetnek magukra a specialistái.
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk