←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Jónás Tamás

Álom

Átszalad a folyón a híd.
Látom mozdulni tagjaid.
Zörög a villamos, megáll.
Ott vársz a híd túloldalán.
 
Szaladok most a hídon át.
Átfutottam a fél Dunát.
Egyszerű, nyári kis ruha.
Nem érinthetlek meg soha.
 
*
 
Nem elég csak mosolyognod:
meg kell lopnod, kirabolnod.
 
Nem elég csak jónak lenned!
Engedd, hogy csalódjam benned!
 
Túl-sok-szépséged sem elég:
hadd ússzak s fulladjak beléd.
 
Nem elég, ha tudod nevem:
feledkezz meg rólam velem!
 
 

ütni nem

jön a semmi
mindenenni
megyek én a
csodabéna
a semennyi
tönkremenni
bírni néha
szálló széna
ezt a dögöt
ahogy röhög
ütni nem de
szállni szembe
szalmagyenge
szertemálló
csodaváró
bicebóca
vak bohóca
a világnak:
úgy megyek mint
akit várnak
 
 

néma hadsereg

ez a hold is ugyanaz
el is múlt az a tavasz
volt már ilyen telihold
ami volt egyszeri volt
álltak már a fák ilyen
néma hadseregnyien
s megindult már a sereg
tavaszt telet nyerni meg
volt már olyan hogy a nap
fényétől ki-kilyukadt
az az árnyék ami mint
páncélját mint a kitint
hordta a fát házfalat
se a fából
se a házból
mára semmi nem maradt
 
ez a kezdet ugyanaz
éppen ugyanaz a vég
ami télen behavaz
olvad tavasszal a jég
az a búzatáblanyár
s minden mi valami már
valahogy a semmi még
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk