←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Jenei Gyula

nem szomorú, nem vidám

I.
cérnaszálon lóg a nyár. a huzat
(megfájdul tőle a fülem) becsapja
az ablakot, sűrűbb lesz a meleg. van
számítógépem, előtte ülök: írni kéne
valamit, amiért pénzt kapok - ki-
cseréltettük a vízvezetéket, és
a kőműves, a festő is sokba kerül.
esztendeje nem voltam, orvoshoz is
készülök vérnyomást méretni, meg-
érdeklődni további kilátásaim.
mostanában például hamar elfárad
a szemem a komputer előtt. akkor
kimegyek a parti sétányra, ahol nappal
sok az ismerős, és néha olyanok is
köszönnek, akikről fogalmam sincs,
kicsodák. de talán már ők sem érzik
magukat egész idegennek.
 
II.
néhány évvel ezelőtt folyamatosan
zsibbadt a lábam. a pszichiáter szerint
a gerincem miatt. adott egy könyvet:
száz jó tanács, ilyesmi. leginkább
a függeszkedést szerettem. játszótereken
- ritkán - mostanában is fölkapaszkodom
a hintavasra, olyankor furcsán bámulnak
a gyerekeim is, akikkel nemrég együtt néztük
a focibajnokságot. a kisebbik végig
a portugáloknak szurkolt, és csak
amikor az angolok vezettek, úgy tíz percre
pártolt el tőlük. én egyébként rühellem a focit,
de gondoltam, mintát mutatok, hogy lássák,
milyen egy férfi, amikor szurkol,
ha már autót vezetni nem tudok,
számítógép-kezelésben verhető vagyok,
és még a rowling-könyvben sem mondhatom
jártasnak magam. az apróbb háztartási
szereléseket is az anyjuk végzi.
nekem meg lelkiismeret-furdalásom van,
hogy mit tanulhatnak tőlem. bár, mondjuk,
virágokat szoktam öntözni, a teknőst is
megetetem néha, bizonyos ételeket
ízletesre készítek, s én kezelem
a mosógépet, mert a feleségem összemossa
a színes ruhákat, s akkor mindegyik csupa
folt lesz. teregetni én tudok a legjobban
a családban: bugyikat, gatyákat, trikókat
- a zoknikat pedig mindig párosítom.
(a feleségem vasalni szokott meg
hajtogatni, és néha beleolvas
az e-mailjeimbe, de ez egyáltalán
nem zavar.) itthon vagyok itt e világban.
 
III.
minden reggel ismerős, ahogy belóg
a nap az ablakon, tudom a tea ízét, amibe
majd holnap kortyolok, megszoktam
a híreket, az ismerősök arcát, a rendet,
a rendetlenséget, s hogy csupasz minden,
amilyen a kés, üvegszilánk, egy kórházi
vaságy (fertőtlenítőszagú délelőtt); fehér
a cukor, a hó, a szégyen. olvastam,
hogy a férfikor néma, és szívünk
kutyáknak vettetik. mázsás estékre
emlékszem: örömre, búra, közönyre,
zenékre, amelyeket ezután ír meg
valaki. jóvátehetetlen, távoli mozdulatok
közt válogatok: kezem kotorászva keresgél.
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk