←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Báthori Csaba

Minden nap csütörtök

Mondd, hol a te fészked, ferde madár?
Kiben hagytad a fullánkod, halott
darázs? Karvaly, ki repül szárnyaiddal?
A te véred-e ez a curry-vér?
És kié a mosoly abban a sárga
tökkolopban? Laksz valahol? Vagy a
csöndben, esetleg elásva kerengsz most
istenedben, az új farkaskalandban?
 
Egykor úgy puhítottál, mint a harkály.
Szívem kiszúrtad, hogy nyálam megidd,
leszedj a körmeimről, összetörd
bordáim eledelnek, ledaráld
és felfald heréimet, hogy veled,
csak veled együtt, érted szaporodjam.
Talán jobb helyen vagy isten fejében,
mint az én félszeg emlékezetemben.
 
Téged szeresselek? Most már király vagy,
mert nem uralkodsz. Rosszat nem teszek,
amíg halott vagy. De mondd, hogy tegyek jót?
Minden nap csütörtök. Elmúlt vasárnap,
messze még vasárnap. Zöld lovak a
falon. Álmom meg nem éled és el nem
alszik, de a világ végére járat
örökké, hogy veszélyt szórjak magamból.
Csak úgy szeretlek, mintha meglógnék
egy temetésről. Kussolva ődöngök,
mint a kutya, ha nincs mire vizeljen.
Az én angyalaim nem biztosítnak
sem a világról, sem a másvilágról.
Tán hogy nem tudok elbúcsúzni tőled,
az az én búcsúzásom. Ne hasonlíts
senkihez, tarts meg saját emberi fajomban.
 
 

Örökség

Nem kívánhatsz senki apát pokolba,
ha látod, én hogy égek. Vállaim
között ökörfarok, bordám alatt
összekötözve forró kötelekkel
a lefulladt, lúgos magnézium szív,
szemem a vak rés, a bulldog pupilla -
megfagyok, mint a rákok fogás előtt.
A halottak nem lehetnek apák?
 
Harcoltam azért, hogy érezzek én is
valamit. Reggelente megitattam
a vesszőparipáim: holtan estek
össze! Boldog voltam, ha láttalak,
mintha megnőttek volna a heréim.
De értsd meg: engem is túl meztelennek
nevelt apám, hogy szemem szem, kezem kéz,
vagy jóságom jellem lehetett volna.
 
Mindenki a pokolban hal meg, nemcsak
aki téved. Engem felvont az égig
a nehézkedési erő, hogy rád
zuhanjak. Nadrágszíj, verés, akácfa-
kéreg, savas pofon és fűzfavessző:
ennyi otthonom. Ennyit örököltem.
Szöget ettem, és szöges vérrel én hogy
tudnék véreim közt felmelegedni
 
életemben vagy halálom után?
Elhordott fehérnemű szaga volt
a szerelem. Őrültnek néztek a
sérüléstől. Csak a macskám, ha átment
szobámon, ő gyógyított. Sejkszemű
újabb macskám. Nem érezhettem semmit,
csak dolgokat. Értsd meg, hogy nincs szava
a békének, csak rossz szava a háborúnak.
Gyötör majd, hogyha először megérted:
nemcsak téged, a tetteid is én
nemzettem. Belőlem egy ismeretlen.
Érintsd, amíg lehet, talppal a földet:
holt szülőket érintnek titkaid.
Nem kívánhatsz senki apát pokolba,
ha látod, én hogy égek. Kérdezz. Kérdezz.
Hogy ne keverj haragot a reményhez.
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk