←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Minotauromachia

A cím azt sugallja, valahol az Égeikumban járunk. Nem is volna rossz, ez az utazás azonban térben és időben is nagyobb távlatokat vesz célba. De időzzünk még egy kicsit itt, az európai szívnek és elmének oly kedves tájon, kulturális identitásunk szülőföldjén. Az őskori és antik (a kettő itt egymásra csúszik) Mediterráneum s benne az Égei-térség művészeinek sejtelmük sem volt arról, hogy létezik képző- és iparművészet, mint ahogy arról sem mindig, hogy ők művészek. Amikor figurális, térbeli műveket alkottak, mindenesetre plasztikai intenció vezette őket. Az utókor fondorlata, hogy ami márványból volt, azt szobrászatnak, ami pedig égetett agyagból, azt kerámiának nevezte el. Molnár Sándor tehát szobrász, aki agyaggal és porcelánnal dolgozik, mint Luca della Robbiától Izsó Miklósig oly sok elődje a művészeti ágak meglehetősen ingatag alapokon álló elkülönítése utáni korszakban. A keramikusnak indult ifjút egy véletlenül útjába akadt motívum tette azzá a szobrásszá, akinek ma ismerjük. Az elementáris erejű élmény dacára valószínűleg nem is gyanította, milyen útravalót kap, amikor főiskolás korában a vásárcsarnokban meglátta a kifittyedő nyelvű, kidülledt szemű, nyúzott birkafejek sokaságát. Nem tudott többé szabadulni tőlük, mint ahogy García Márquez sem a folyón úszó, felpuffadt állati és emberi tetemek látványától. Ez a motívum azóta is kimeríthetetlenül sugároz, mint valami felelőtlenül ellopott radioaktív egység. Molnár Sándor használni kezdte, megmintázta, megfestette, kiöntötte, bemázazta, kiégette, s egyszer csak azt vette észre, hogy e furcsa, húsipari és képantropológiai értelemben is átmeneti státusú (még nem koponya, de már nem test) motívummal együtt őt is magával ragadja az ikonográfiai gravitáció sodra, bekebelezik a művészetelmélet ontológiai dilemmái, megnyílik előtte a formai analízis széles horizontja, aminek bejárása során a figyelem végül a formát létrehozó szerkezet (ami maga is forma) irányába fordul. Az áldozati bárány kézen fogta és elvezette demiurgoszát a mitológiák állatkertjébe, hiszen az emberi testre, torzóra helyezett állatfej sokféle szerep eljátszására alkalmas aktora lett a "pogány" és a keresztény mitológiának, ikonográfiának. A képzelt lényeknek ez az apokrif montázsa nem csupán groteszk és szürreális fintort eredményez, hanem a megcsúfolt klasszikus ideál és az elorzott árkádiai idill szimbóluma is. Dús keblű Magna Mater és grünewaldi módon rongyosra sebzett korpusz, heverő-piedesztálra helyezett, enyészetnek induló állati test, tátongó váz, szarkofág-edényeken pózoló állatfejű emberek ágyjelenetei írják ezt az egyetemes viktimológiát, mely az analógiás értelmezés beláthatatlan tartományait nyitja meg Erósz és a halál orgiasztikus kapcsolatától (Delacroix: Sardanapal) a katyni, vukovári és bárhol eljövendő tömegsírokig. Hiába animál e motívum újszövetségi típusokat is, János-tálat, Veronika-kendőt, Madonnát és Pietát, úgy tűnik, nincs megváltás. Isten báránya nem veszi el a világ bűneit.
Molnár Sándor műfaji értelemben életképeket és halálképeket alkot, s e két változat között nincs egzakt határ. Különös, hogy az e sorok írója által is sokat idézett Belting épp a koponyában és épp egy sajátosan köztes fázisban látja kép és halál ontológiai kapcsolatának bizonyítékát. A képmás emlékké, az emlék képmássá, a test hasonmássá válásának fordulópontja ugyanis megragadható s régészeti leletekkel (többek között jerikói és szíriai tapasztott-festett koponyákkal) igazolható. Molnár Sándor halálplasztikái nem csak és nem elsősorban az öröklétbe dermedésről szólnak. Minden emlékszerűség, elégikus hang, funerális utalás ellenére e szobrok legfőbb állapotjelzője a nyughatatlanság. A formát egyszerre látjuk a kikristályosodás és a lebomlás állapotában, a plasztika születésének és az intakt test elvesztésének párhuzamos, ám ellentétes irányú útján. Így tér vissza ahhoz az organikus szövevényhez, ami (ahogy Kállai Ernő bioromantika-elméletéből tudjuk) a természetnek és a művészetnek egyaránt lehet sajátja.
 

Várkonyi György

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk