←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Kiss Anna

A doppingról két tételben

1

Ilyen a "koksz"

 
1969 tavaszán Tatabánya egyik csendes utcájában Anyám egy régi barátnőjével találkozott. Mint az anyák általában, ők is a gyerekeikről kezdtek beszélgetni. Dehogy beszélgetni! Dicsekedni! Kinek a gyereke hova jár, mit csinál, mihez van tehetsége, milyen eredményeket ért el stb. Szó szót követett, egyik bezzeg jött a másik után. Anyám éppen az én baletteredményeimet dicsérte. Már majdnem kibújtam a cipőmből, hogy megmutassam, milyen ügyesen tudok lábujjhegyen szökdécselni, amikor a barátnő megelőzött, és a tatabányai híres Gőzfürdőről kezdett beszélni. Pontosabban arról, hogy gyermeke úszni jár, és nem más, mint Csilla néni, a híres olimpikon az edzője. Már másnap a Gőzfürdőben vacogtam. Csilla néni három nap alatt megtanított úszni. Az első hétvégén rajtkőre álltam, és megszereztem életem első érmét, egy nyakba akasztós bronzot. Az időmérő bácsi, amikor kiemelt a vízből, megjegyezte: - Szépen úszol kislány, csak nagyon lassan.
Sportéletem első három hónapja csodálatosan telt. Minden hétvégén versenyen voltam, és az érmeim száma is gyarapodott. Csilla nénit imádtam: kedves és szép volt, vidám és elragadó. Az edzéseken gyakran bejött a vízbe, mi pedig gyönyörködtünk, hogy milyen szépen úszik. Azóta sem láttam úszóedzőt a medencében, a parton kiabálót viszont annál többet.
Sajnos Csilla néni hamar elhagyott bennünket: vagy azért, mert megbetegedett, vagy más miatt. Ma már tudom, hogy az úszósport nem tűri az empatikus, kedves embereket.
Az új edzőm igazi szaktekintély volt. Mindezt a főiskolán tanulta. Hatalmának alapja is a szaktudás és a szigor volt. Minden gondolata az elsajátított edzéselméletből indult ki. Ő tudta, hogyan lehet eredményeket produkálni. Kigondolta, mi megvalósítottuk. Úszni évekig nem láttam. Emlékszem, milyen nagy csalódás volt, amikor egyszer - talán a nagy meleg miatt, talán azért, mert belecsúszott - bemerészkedett a medencébe.
Attila bácsival tehát új korszak vette kezdetét. A reggeli - háromnegyed ötös - felkelés borzasztónak tűnt, de később, mint annyi minden mást, ezt is megszoktuk. A legrémesebb az uszodához vezető sötét erdei út volt. Aki nem a többiekkel ment, joggal félhetett. Én kétszer is tanúskodtam olyan ügyben, amit ma már jogászként értek is. Hamar híre ment ugyanis a városban, hogy fiatal fiúk és lányok hajnalok hajnalán egyedül ballagnak az erdőben. Ideális a helyi szatírok számára. Mi úgy védekeztünk ellenük, hogy még a buszmegállóban megvártuk egymást. Sajnos mindig volt, aki elkésett, és így egyedül vágott neki az ösvénynek. Mi ezt kihasználva, valamint a bennünk szunynyadó feszültséget levezetendő ijesztgetni kezdtük a lemaradtakat. Emlékszem, még láncot is csörgettünk a bokrok mögött. Az elkésett gyerekek félelmükben meg sem álltak az uszodáig. Nemcsak nekik, mindannyiunknak jólesett az asztalra készített dzsúsz. Én akkor még naiv kisgyerek voltam, és eszembe sem jutott, hogy nem "tiszta" narancslevet iszom.
Egy-két év múlva igen korán és igen erősen szőrösödni kezdtem. (Az már fel sem tűnt, hogy sokkal erősebb vagyok az iskolánkba járó fiúknál.) A szőrösödés miatti kétségbeesésemben barátnőm biológus anyukájához, Jutka nénihez fordultam, akinek laboratóriumi háttere volt. Megmutattam neki a testem különböző részein megjelenő szőrszálakat. Nézte, nézegette, majd megkérdezte, hogy szedek-e valamilyen tablettát. A C-vitaminon és az istenien finom csokis polyvitaplexen kívül semmit. (Gondoltam én.) Sokára jöttünk rá, hogy nem közvetlenül, tabletta formájában kapom a doppingot. Már csak azt kellett kiderítenünk, hogy miben lehet benne a szer.
Megkezdődött a figyelés korszaka. Minden elfogyasztott étel és ital gyanús volt. Jutka néni pici üvegcséket adott, s én, amiből csak tudtam, vittem neki mintának egy keveset. Így került sor a dzsúszként elfogyasztott ital vizsgálatára. Az elemzés férfihormont mutatott ki benne. Na de hogyan tovább? Az világos volt, hogy a jövőben nem iszom meg a "koktélt", de az sajnos fel sem merült, hogy nyíltan szóba hozzuk a doppingügyet.
Magányos "nem ivóként" állandóan rettegtem: mikor fogok lebukni, mikor fog kiderülni, hogy kiöntöm a pohár tartalmát. Kezdtem úgy viselkedni, mint aki tilosban jár. Még a legjobb barátnőmnek, Zsuzsának sem mondtam el.
Zsuzsa országos bajnok volt; a saját korosztályában, a 200 méter pillangón ő volt a legjobb. Titka talán nem is a tehetségében rejlett, hanem sokkal inkább abban, hogy ő szeretett úszni, én meg nem. A legjobb eredmény, amit elértem, az országos ötödik volt. Ha jól emlékszem, két olimpiai pont járt érte. Ez fontos lehetett az edzőmnek és a klubnak, ha engem is doppingoltak. A felkészülési-alapozási időszakban a kalóriacsomagunkhoz nemcsak a kevert ital tartozott, hanem bőségesen elláttak bennünket hagyományos ételekkel is. Rengeteg ennivalót kaptunk, naponta banánt, Nutellát, Quick kakaóport, Pick szalámit - hogy csak a legfinomabbakat említsem. Nem sajnálták tőlünk a pénzt. És én még mindig szerencsésebb voltam az NDK-s úszólányoknál, akik edzés után szabályosan megborotválkoztak.
A szer titkolt abbahagyása után egy évvel nemcsak a nemkívánatos szőrszálak tűntek el, hanem az úszóeredményekben is megmutatkozott a visszafejlődés. Abban az évben egyáltalán nem javítottam, sőt néhány tized másodperccel még rosszabb időt is úsztam.
Nem értette az edzőm, hogy miért nem fejlődöm, ezért egyrészről növelte az edzésadagom, másrészről pedig - csak gondolom - a szer mennyiségét. Volt olyan nap, amikor az edzésnaplómban összeadott méterek elérték a húszezret. A büntetőfeladatok is megszaporodtak, például amikor augusztusban, ebéd után fagylaltot "mertem" enni, az edzésen felül plusz nyolcezer métert kellett úsznom, minden úszásnemből kétezret. (Próbált-e már valaki pillangón folyamatosan két kilométert úszni?) Aznap este 8-kor jöttem ki a medencéből. Alig láttam a klóros víz miatt. A büntetés második részét házi feladatként kaptam: másnap reggelre kétszázszor le kellett írnom, hogy "nem szabad fagyit enni".
Úsztam én azért is büntetőt, mert edzés után a kötelező játékban - a kismedencében való fogócskázásban - nem vettem részt. Pontosabban leültem egy kicsit a lépcsőre; ezt három kilométer büntetőúszás követte.
Másodikos gimnazista koromban elhatároztam, hogy fellázadok. A beígért svéd út ellenére még az elutazás előtt abbahagytam az úszást. 7 és fél év után, egyik napról a másikra, nem mentem le az uszodába.
A hirtelen abbahagyott sport és talán a szer utóhatása miatt is egyre többet fájt a fejem. Ez körülbelül egy évig tartott, azután szerencsésen elmúlt.
Zsuzsa és Kati rosszabbul járt. Kati 16 éves volt, amikor rosszul lett. Szívizomgyulladást diagnosztizáltak nála. Egy évig feküdt a Sportkórházban, illetve otthon, minden mozgástól eltiltva. Zsuzsánál 17 évesen jelentkezett a dopping és a túlterhelés károsító hatása. Negyedikes volt, éppen a TF-felvételijére készült; úszóedző szeretett volna lenni. Nem lett. Neki is kikészült a szíve, nem sportolhatott tovább. Pedig minden energiáját, minden idejét, lelkének minden rezdülését az úszásnak szánta. Egészen kiskorában kezdte el, az uszodában nőtt fel. A jövőjét is itt képzelte el. Az érettségi után fel kellett tennie a kérdést: hogyan tovább? Talán azóta sem jutott el a válaszig.
 

2

Mit mond a törvény (és az alkotmány)?

Ha akkor, a hetvenes években, az időgép segítségével elröpülünk 1999-be, abba az évbe, amikor hatályba lép az Orbán-féle Btk., vajon mi történik? A sportklub büntetőjogi felelősséggel rendelkező valamennyi tagja - sportolók, edzők, sportorvosok - a bíróság előtt találja magát, mert elkövette a visszaélés teljesítményfokozó szerrel vagy módszerrel vétségét, illetve bűntettét. Mit mond ki az akkori jogszabály:
283/B. § (1) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából előállít, készít, megszerez, tart, felhasznál, az országba behoz, onnan kivisz vagy az ország területén átvisz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki sporttevékenység körében történő teljesítményfokozása céljából nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozásnak magát aláveti.
(3) Aki nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) A (3) bekezdés szerint büntetendő, aki sporttevékenységet végző személyen sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás céljából nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály vagy hatóság előírásának megszegésével teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást végez.
(5) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, a (3)-(4) bekezdés esetén bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a bűncselekményt
a) üzletszerűen,
b) bűnszövetségben
követi el.
(6) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (5) bekezdés szerint büntetendő, akinek a (3)-(4) bekezdésben meghatározott bűncselekménye folytán tizennyolcadik életévét be nem töltött személy használ fel teljesítményfokozásra alkalmas szert, illetőleg ilyen személyen végez teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást, úgyszintén az is, aki a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy felhasználásával követi el.
(7) Az (1) bekezdés esetén nem büntethető, aki, mielőtt a teljesítmény fokozására alkalmas szer előállítása, készítése, megszerzése, tartása, az országba behozatala, onnan kivitele, az ország területén átvitele a hatóság tudomására jutott volna, a tevékenységét a hatóság előtt felfedi, illetőleg az elkészített, megszerzett, tartott vagy az országba behozott teljesítményfokozásra alkalmas szert a hatóságnak átadja, és lehetővé teszi a készítésben, megszerzésben, szállításban részt vevő más személyek kilétének megállapítását.
(8) Nem büntethető, aki teljesítményfokozásra alkalmas szert sporttevékenysége során felhasznált, vagy rajta teljesítményfokozásra alkalmas beavatkozást végeztek, és ezt a hatósági orvosi vizsgálat előtt felfedi.)
Nem volt hosszú életű a törvény e rendelkezése, mert az Alkotmánybíróság a 47/2000. (XII. 14.) AB-határozatával megsemmisítette, és elrendelte az addig lefolytatott büntetőeljárások felülvizsgálatát. Az indokolás lényegében az alábbi kifogásokat sorolta fel:
A jogbiztonság követelményére hivatkozva utalt az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatára - 11/1992. (III. 5.) AB-határozat, ABH 1992. 77, 84. -, és kimondta, hogy a jog egészének, egyes részterületeinek és egyes szabályainak is világosnak, egyértelműnek, hatásukat tekintve kiszámíthatónak és a norma címzettjei számára a büntetőjogban is előre láthatónak kell lenniük. A Btk. 283/B. § (1)-(4) bekezdései viszont ennek a követelménynek nem felelnek meg, mert a törvényi tényállás egyes elemei bizonytalan jogfogalmakat tartalmaznak. Kifejtette továbbá, hogy a "nemzetközi egyezmény előírásainak" megszegése - mint büntethetőségi előfeltétel - meghatározásként nem elegendő. "Egy jogszabályba foglalás nélküli, illetve egy közzé nem tett nemzetközi egyezmény előírásainak megszegése nem alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget. A »nemzetközi szervezet előírásainak« megszegése is bizonytalan jogfogalom. Nem derül ki, hogy milyen szervezetről, milyen tartalmú előírásokról van szó, a tilalom milyen módon válik megismerhetővé, miként közlik azt a büntető jogszabály címzettjeivel. Az ilyen előírás vagy tilalom önmagában tehát nem lehet kötelező az állampolgárokra, és nem is tekinthető jogszabálynak, nem lévén része a magyar jogrendszernek. Ilyen megnevezésű jogforrás nem szerepel a magyar jogszabályok felsorolásában" - mondta ki az Alkotmánybíróság a határozatának indokolásában. A "hatósági előírás" megszegése esetében is hasonlóan érveltek a bírák. "A törvényi tényállás nem határozza meg e fogalom tartalmát, következésképpen nem állapítható meg, hogy a jogalkotó milyen hatóságra és előírásra gondolt."
Az Alkotmánybíróság szerint a Btk. e szakasza által szabályozott magatartás, vagyis a teljesítményfokozó szerek használata, előállítása, forgalmazása, kereskedelme stb. a versenyszerű vagy hivatásszerű sporttevékenység körében, illetve ezekkel összefüggésben olyan társadalomra veszélyes magatartásként jelentkezhet, amely egyébként "büntetőjogi szankcionálást igényel. Az ilyen büntetőjogi szankcionálás önmagában nem alkotmányellenes, ezért a jogalkotó - az alkotmányos büntetőjog keretein belül - nincs elzárva a megfelelő büntetőjogszabályok megalkotásától. A jelenleg hatályos büntetőjogi norma tehát csupán az ismertetett alaki hiányosságok okából tekintendő alkotmányellenesnek."
Az Alkotmánybíróság indokolására hivatkozva a mostani olimpiabotrány miatt a parlamentben újra napirendre került ez a kérdés. Az ellenzék részéről beadott javaslatot a kormány nem találta megfelelőnek a doppinggal kapcsolatos kérdések büntetőjogi szabályozásához. Ellenérveinek egy része technikai jellegű problémákra utal, más részük viszont a javaslat szabályozási koncepcióját érinti. Az ellenzéki javaslat lényegében ugyanazokat a hibákat tartalmazza, amik miatt korábban az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Btk. e rendelkezését. Az igazságügyi minisztériumi államtitkár bejelentette, hogy "a doppinggal kapcsolatos, dogmatikai szempontoknak is megfelelő büntetőjogi szabályozás kidolgozása megkezdődött az Igazságügyi Minisztériumban, a szövegszerű javaslat szakmai egyeztetése az érdekelt tárcák bevonásával jelenleg is folyik".
Gyurcsány Ferenc - még mint sportminiszter - gyors vizsgálatot ígért, és sürgette a felelősök megtalálását, valamint az érintettek elleni határozott fellépést.
Félek, hogy egy alapos vizsgálat esetén kiderülne, hogy ez a néhány eset csak a jéghegy csúcsa. Én mindenképpen megvárnám a Btk. módosítását. Itt szeretnék utalni rá, hogy a büntetőjognak nincs visszaható hatálya, ezért - nagyon helyesen - csak a jövőre kellene már koncentrálnunk. A múltban elkövetett "bűnök" a "nullum crimen sine lege" és a "nulla poena sine lege" elvei miatt kikerülnek az igazságszolgáltatás hatóköréből.
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk