←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata
­ Jó félórája várok Rád.
­ Nem szoktam késni, elnézést. De tegnap voltak az uniós választások, délután az MSZP elnökségi ülése lesz. Szili Katalinnal egyeztettünk, és a tárgyalás elhúzódott.
­ Hát ezt a választást szépen elvesztettétek. Három mandátum a különbség a Fidesz és az MSZP között, ha pedig mind a négy pártot nézzük, 13:11 a jobboldal javára.
­ Ez az eredménye a lassúságnak, a körülményeskedésnek, népiesen szólva a tökörészésnek. De nem baj, a hibákból tanulni kell, és változtatni kell a pártban és kormányban egyaránt. Az igazi erőpróba 2006-ban jön, akkor nyernünk kell.
­ Meglátjuk. De térjünk rá az interjú tárgyára. Tősgyökeres pécsi vagy, de az életrajzodban mégis azt lehet olvasni, hogy Budapesten születtél.
­ Az csak egy családi kaland véletlen eredménye. Szüleim állandósultan Pécsett éltek, és én is itt jártam iskolába.
­ Ugye, nem jogászcsaládból származol?
­ Nincsenek jogászok a családban. Édesapám például statisztikus volt.
­ És a gyerekeid?
­ A fiam most orvosként Los Angelesben egy Nobel-díjas professzor kórházában dolgozik, ott már unokám is van. A lányom pedig idén érettségizik. Ők az első két házasságomból valók, az első feleségem egyébként jogász. Megjegyzem, hogy van egy harmadik gyerekem is az újabb házasságomból, de az ő foglalkozásáról még nem tudok beszámolni, mert még nasciturus állapotban van, novemberre várjuk.
­ Gratulálok. Ez azért optimizmusra vall: ötvenéves kor fölött gyermekáldás, új, fiatal feleség, unokánál fiatalabb saját gyerek. Sokáig kell élned.
­ Meglesz. Bár szegény édesapám igen korán, már az ötvenes évei elején meghalt.
­ Ha nem nagyon leltél magad körül jogászt a családban, miért választottad ezt a pályát?
­ A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban fizika­kémia tagozatra jártam, de inkább humán érdeklődésű voltam. Hamar letettem atomfizikusi álmaimról, és nagyon sok irodalmat-történelmet olvastam. Pécsett akkor nem volt színvonalasabb bölcsészkar, csak tanárképző főiskola. A jogi kar sokkal előkelőbb volt, és ott is magyar­történelemből volt a felvételi. Úgyhogy jogász lettem.
­ 1969-ben érettségiztél, és a hetvenes évek elején jártál a pécsi jogi karra. Abban az időben erős volt a jogászképzés Pécsett.
­ Igen. Volt két csúcs-közjogász, Bihari Ottó és Szamel Lajos, nagyon erősek voltak a büntetőjogászok, Losonczi, Földvári, és a civilisták közt is olyan tekintélyes jogászok voltak, mint például Papp Tibor, a családjogász. Nálam a csúcs Szamel volt, aki nemcsak jogot, hanem szervezéstant is oktatott. Az akkor még valami burzsoá izé volt, mint a Coca-Cola, bátorság kellett szervezés-vezetéstudományról beszélni. Nekem nagyon tetszett, későbbi pályámon sokat használt nekem, az akkori tanársegédből időközben professzorrá vált Ivancsics Imre ma is jó barátom. Sokan lebecsülik a szervezést, holott az eredményes vezetői munka elengedhetetlen része. De polgári jogi diákkörbe is jártam Lulu bácsihoz, azaz Tamás Lajos docens úrhoz, ahol Váralján vagy Tengelicén tartott szemináriumokon olyan ­ akkor avantgárdnak tartott ­ pesti professzorokat is lehetett látni, mint Sárándi Imre. De Te is felbukkantál ott.
­ Emlékszem rá, nagyon kellemes volt. Te viszont akkor a PEAC-ban híres futballista voltál.
­ Híres csak egyetemista körökben lehettem. Tizenkét éves korom óta szenvedélyesen fociztam. Nagyon jó társaság jött össze a pécsi egyetemi futballcsapatban a hetvenes évek elején, kétszer lettünk magyar főiskolai bajnokok, nyertünk egyszer az akkor NB I-es SZEAC, azaz a szegedi egyetem csapata ellen is. Gólt rúgtam például a Kandóban végző Totti Zolinak, aki később az Újpestben válogatott kapus lett. Egyébként a PEAC akkor magyar fair play-díjas csapat lett, így én is fair play-díjas sportoló vagyok.
­ Azért Te kemény gyerek voltál.
­ A keménység nem azonos a sportszerűtlenséggel. Hajtani kell, küzdeni kell, de az ellenfelet megbecsülve, sportszerű eszközökkel. Én is kapok tőled, te is tőlem. Egyébként 1994­98 között a parlamentben ketten voltunk fair play-díjas sportolók, az SZDSZ-es Török Ferenc és én.
­ Török Ferenc olimpiai bajnok volt. De fair play-díj ide vagy oda, az öttusasportban úgy hívták, a „róka". A ravaszkodás sem ellentétes a fair play-vel?
­ Nem. Egyébként a híresen sportszerű Orbán Viktor is arra a bibliai idézetre hivatkozott az EU-választások előtti „műegyetemi" beszédében, hogy legyetek ravaszok, mint a kígyók.
­ Látom, Ti, sportszerűek azért megtaláljátok egymást. De hogy továbbhaladjunk a pályádon, miért a tanácsnál kezdtél dolgozni?
­ Mint mondottam, érdekelt az államigazgatás. De voltak prózaibb okok is. Akkor már nős voltam, és egy alagsori pincelakásban laktunk, jött a gyerek. Tanácsi dolgozóként reális esélyem volt, hogy lakáshoz jussak. Kaptam is lakást.
­ Nemsokára kikerültél Beremendre, és az akkori megfogalmazás szerint a nagyközségi közös tanács VB-titkára voltál egészen 1978-ig.
­ Ez a három év életem talán legszebb időszaka. A szemem előtt vált egy kis falu a cementművek jóvoltából ipari központtá. Benne voltam a folyamatok sűrűjében, és azt hiszem, szerettek is a falu lakói. Amikor majd húsz évvel később már a nagy PMSC alelnökeként meccset játszottunk Beremenden, és a szünetben átmentem a pályán, négyezer néző tapsolt. Ez nagyon jólesett nekem. No persze egy ilyen községi tanácsnál nem volt félfogadási idő, jöttek az emberek ­ ha kellett, a lakásra is ­ kora hajnaltól besötétedésig. Azt is megtanulta az ember, hogy egyfelől itt tévedni nem lehet, másfelől a lassú döntés szükségképp hibás döntés, kimegy az élet alóla.
­ Mégis visszamentél Pécsre.
­ Igen. Beremend kitűnő iskola volt, de három év elég volt belőle. Új feladatot kínáltak nekem a megyei tanácson, az állami ellenőrzés területi koordinátora lettem. Akkor már a megyében majdnem ötven különböző, úgynevezett dekoncentrált szerv működött, olyan szerv tehát, amely nem tartozott a tanácsi igazgatáshoz. A különböző szervek ellenőrzési tevékenységét kellett összehangolnom. Rengeteg ismeretet szereztem ebben az időben az államigazgatás legkülönbözőbb területeiről.
­ Azután a hetvenes évek elején megszüntették a járásokat.
­ Igen, és ezáltal több mint húsz különböző szakigazgatási feladat került a megyei tanács apparátusához. A nyolcvanas években már osztályvezető-helyettesként törvényességi felügyeleti feladatokat láttam el ­ itt felhasználhattam az ellenőrzési tapasztalataimat.
­ Mi a véleményed mai szemmel a járások megszüntetéséről? Boross Péter volt miniszterelnök nemrégen bírálta ezt, mondván, hogy a magyar közigazgatás egyik alapvető láncszeme esett ki ezzel, amelyet manapság nem lehet pótolni az úgynevezett kistérségi társulásokkal.
­ Nézd, a községekben-kisvárosokban valahogy az önkormányzást meg kellett indítani, a járási tanács mint önkormányzat mesterséges képződmény volt. A járási hivatalok közigazgatási feladatai pedig szép lassan kiürültek. Magunk is több kísérletet folytattunk le, például Szigetváron, hogy mennyire lehet az egészségügyet vagy az oktatást „letelepíteni", decentralizálni, mondjuk a kisvárosokra. Általában a decentralizáció sikerült. Úgyhogy ma is azt mondom, helyes volt a járások megszüntetése. Más kérdés, hogy manapság jóval nagyobb határozottságot kellene mutatni a kistérségi közigazgatás kiépítése terén. Az önkormányzatok maradjanak községi-kisvárosi szinten, de a közigazgatás alapegysége, fő koordináló szerve a kistérségi hivatal legyen. Ez nem megy önkéntes társulásokkal. Az nem lehetséges, hogy az ország egyik részén önkéntes alapon van kistérség, a másikon viszont nincs, mert a községi önkormányzatok nem társultak. Az ország közigazgatása csak egységes lehet.
­ Azt mondják, hogy azért kellett a gyengébb variációt, az önkéntes kistérségi társulást a parlament elé vinni, mert kétharmados törvényről van szó, és a kötelező kistérségi közigazgatást az ellenzék leszavazta volna.
­ Nem értek egyet ezzel a taktikával. Az érdemben helyes változatot kellett volna a kistérségek tárgyában az Országgyűlés elé terjeszteni. Egyébként ugyanezt gondolom a regionális közigazgatás tárgyában is. Ha pedig az ellenzék leszavazza ezeket az alapvető önkormányzati, illetve közigazgatási törvényeket, ha nincs meg a kétharmad, akkor a lakossággal tudatni kell, hogy az ellenzéki szabotálás miatt nem jutunk rendkívül nagy európai uniós területfejlesztési támogatásokhoz. Ilyen konkrét ügyekkel, mégpedig európai ügyekkel kellett volna most is az európai parlamenti választások alkalmával a választókhoz fordulnunk, és akkor az eredmény nem lett volna olyan siralmas, mint most június 13-án.
­ És azután a nyolcvanas években bekapcsolódtál a politikába.
­ Jóval korábban bekapcsolódtam. Már az egyetemen beléptem a pártba, és nem karriervágyból, hiszen akkor azt se tudtam, mi az, hogy karrier.
­ Klasszikus joghallgatói allűrök, ital, nők?
­ Ital nem nagyon, hiszen akkor nagyon komolyan vettem a sportot. A lányokat viszont szerettem.
­ Ha nem karrierépítés végett, akkor miért léptél be a pártba?
­ Szinte magától jött. Baloldali családban nőttem fel, bár persze van a családunknak úgymond jobboldali ága is. Ez általában így szokott lenni a magyar családokban. Nagyapám volt tanácsköztársasági vöröskatonaként lenyomott két évet Horthy börtönében, sokáig később is bejárt a csendőrségre, egy kis talpalásra abban az állítólagos demokratikus magyar államban. Anyám szakszervezeti bizalmi volt, apám a népi ellenőrzésnél dolgozott. Más kérdés, hogy a KISZ-ben is, a pártban is sok baj volt velem, a bajt idézőjelbe téve. Szerettem megmondani a véleményem, akkor is, ha a hivatalos pártálláspont ettől eltért. Nem azért léptem be a pártba, hogy kussoljak vagy hajbókoljak a felsőbbség előtt. Politizálni akartam, és ehhez politikai véleménynyilvánítás kell.
­ Egypártrendszer esetén is?
­ Természetesen. Ilyenkor ­ a diktatórikus körülményeket, például a Rákosi-rendszert leszámítva ­ egy párton belül szükségképp több párt van. Valahogy így szokták ezt mondani.
­ Jussunk vissza a nyolcvanas évek végére.
­ Rendben. Megindult az MSZMP-ben a reformköri mozgalom, a legkülönbözőbb vitaesteket szervezték. Részben elkezdődtek a pártszerveződések, Pécsett csaknem harminc új pártszerűség alakult. A megyei tanács akkori elnöke, Pitti Zoltán nyitni akart az új pártok felé, és engem bízott meg a kapcsolattartással.
­ Ha jól emlékszem, két híres értelmiségi vitaklub is működött akkor Pécsett.
­ Igen, az egyik a TIT-nél, a másik a vasutasszékházban. Téged is meghívtak előadónak.
­ Nem fordult meg a fejedben, hogy esetleg valamely új pártban kezdjél politizálni, mondjuk az MDF-ben vagy esetleg a szociáldemokratáknál?
­ Nem. Én a pártunk megújulását akartam, változatlanul baloldali maradtam. Nagyon rossz véleményem van azokról, akik korábban lelkes párttagok voltak, majd később elkezdtek kommunistázni jobboldalról. Feltétlenül kiszolgálták a rendszert, majd nagy ellenzékiek lettek. Nem hiszem, hogy az én munkám a hetvenes-nyolcvanas években a nép sanyargatására irányult volna, vagy én felelnék az ötvenes évekért vagy az 1956 utáni megtorlásért. 1950-ben születtem, és utána rengeteget dolgoztam a lakosságért. Nem volt mit szégyellnem.
­ Arra se gondoltál, hogy esetleg mint volt párttagnak félre kellene állnod a közéletből?
­ Egyáltalán nem. Én többet tettem a rendszerváltozásért, mint az 1989 végén is zömmel lapuló simlisek, akiknek a szovjet csapatok távozása után óriási hangjuk lett. Egyébként is az volt a benyomásom, hogy azokat, akik az új pártokban velem tárgyaltak, zömmel a hatalom, a pozíció érdekelte. A legtöbbnél szó sem volt elvekről, eszmékről.
­ 1990-ben önkormányzati képviselő lettél.
­ Az MSZP-frakcióban. Ennek ellenére a megyei közgyűlés elnöke, aki, mit mondjak, MSZP-s volt, úgy gondolta, hogy ez az okoskodó Toller menjen a közeléből. Így kerültem 1992-ben a sportigazgatóságra igazgatóhelyettesnek. Nem számított, hogy Pécsett alapító tagja voltam az MSZP-nek, emlékeim szerint a 6. számú tagkönyvet kaptam.
­ A sportigazgatóságot büntetésnek érezted?
­ Érdemben természetesen nem. Magam is sportember vagyok, jól érzem magam sportszervezők, sportbarátok között, csak a párton belüli marakodásra akartam példát hozni. Miközben a fideszesek tűzön-vízen át összetartanak, védik-fedezik egymást, nálunk egymás ellen intrikálnak. 1994-ben nagyon szerettem volna az MSZP színeiben pécsi polgármester lenni. Választókörzetemben, a Baranya megyei 3-as számú választókerületben nagy fölénynyel győztem. A párton belül megfúrtak, nem én lettem a polgármester-jelölt. Az illető kikapott, akkor, amikor az MSZP abszolút többségre tett szert az országos választásokon.
­ Ezután még kétszer lettél képviselő, mindig ebben a választókerületben. Elvi kérdés Nálad, hogy egyéni képviselő legyél?
­ Igen. Meg kell küzdeni a képviselői helyért. Szili Katalinnal együtt kialakítottunk Baranyában egy olyan rendet, hogy a megyei lista első hét helyére csak az kerülhet, aki egyéniben is elindul. Az egyéni kampány a politikai munka sava-borsa. Nem helyes, ha egy politikus ezt kihagyja. Ennyiben más a többpártrendszerű politizálás az egypártrendszerűhöz képest. Érintkezni kell a választókkal, meg kell találni a hangot velük, képesnek kell lenni rá, hogy vitatkozzunk az ellentétes politikai nézeteket vallókkal. Csak egyéni választókerületben lehet megérezni a győzelem ízét. A listán meghúzódás nem nekem való.
­ Úgy hallom, hogy a kilencvenes évek elején jogi könyvek kiadásával is foglalkoztál.
­ Néhány barátommal alapítottunk egy betéti társaságot szakkönyvkiadásra. Ez még a 90-es választások előtt történt, kellett valami menekülő útvonalat is kiépítenünk arra az esetre nézve, ha esetleg elveszítjük közhivatali állásainkat. Volt néhány szép bevételt hozó, hangos sikerünk, főleg a Kiss Gyuriékkal közösen írt munkajogi kézikönyv. Nagy bukásaink is voltak azonban, például a Nagy Imréről írt könyv. Azután amikor 1994-ben országgyűlési képviselő lettem, megszüntettük ezt a bt.-t.
­ Egyébként van vállalkozási hajlamod? Képes lennél üzletemberként tevékenykedni?
­ Nem vagyok vállalkozói típus, nem nagyon értek az üzleteléshez. Szakmám a közigazgatás, szenvedélyem a politizálás. Ehhez értek. Szerintem azonban mind a közigazgatás, mind a politikai munka más típusú képességeket feltételez, mint a vállalkozói.
­ Azt mondják pedig, hogy Te vagy az egyik legügyesebb polgármester gazdasági ügyekben. Rendszeresen harcolsz azért, hogy a privatizálandó állami vagyonból minél több jusson az önkormányzatoknak, illetve városodnak, Pécsnek. Sok parlamenti bizottságban is részt vettél, amely kifejezetten gazdasági ügyeket vizsgált. Például vizsgálódtál a Budapest Banknak juttatott állami támogatás avagy az ÁPV Rt. belterületi földekkel kapcsolatos kötelezettségei tárgyában is.
­ Ez más. A vizsgálóbizottságokban politikai jellegű ellenőrzésről van szó, és ebben korábbi felügyeleti jellegű tanácsi munkám folytán majd húszéves szakmai tapasztalatom van. Ami pedig az önkormányzati vagyongazdálkodást illeti, szerintem hatékony gazdálkodás nélkül nincs sikeres városvezetés.
­ 1994-ben bejutottál a parlamentbe. Hogy tetszett a képviselői munka?
­ Nekem nagyon tetszett. Új, izgalmas feladat volt számomra az országos politika, amelyben részben pártelkötelezettséggel, részben megyei elkötelezettséggel vettem részt. Az egyik legfontosabb bizottságban, az Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságban lettem tag. 1995. április 1-jén már ­ mintegy addigi aktivitásom jutalmául ­ frakcióvezető-helyettesnek is megválasztottak. Itt nagy hasznát vettem jogi alapképzettségemnek és közigazgatási tapasztalataimnak.
­ Horn Gyula miniszterelnök nem volt túlságosan elégedett a szocialista frakció munkájával.
­ Azt hiszem, ebben a bírálatban Horn Gyulának nincs igaza. Az MSZP képviselői neveltetésüknél fogva képtelenek olyan mamelukfrakciót képezni, mint 1998 után a Fidesz, amely bármely ügyben feltétlenül támogatja Orbán Viktort. Mi támogattuk a kormányt, de igényt tartottunk rá, hogy véleményünket meghallgassák, és adott esetben figyelembe is vegyék. Szekeres Imre szerintem igen jól összefogta a hatalmas frakciót, és mi is a Jogi Bizottságban ­ Bihari Mihállyal vagy Avarkeszi Dezsővel együtt ­ progresszív, kreatív munkát végeztünk a törvényjavaslatok előkészítésénél. Szerintem kifejezetten jó szakmai közösség alakult ki a frakcióban.
­ Sokan úgy gondolják, hogy a kétharmados parlamenti többség birtokában sokkal határozottabban kellett volna például az államszervezet dolgaiban előrelépni. Gondolok például az új alkotmányra, amely 1994­98 között elvileg lehetséges lett volna, avagy egy ellentmondásmentesebb önkormányzati törvényre.
­ Én is így vélekedem. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a kétharmados többség ­ az MSZP-n belül is, a koalíciós partner irányában is ­ eléggé törékeny volt. A kormánynak kellett volna következetesebbnek lennie, ebben a magam részéről biztos, hogy támogattam volna Horn Gyulát.
­ A Bokros-csomaggal kapcsolatban hogyan foglaltál állást?
­ Ma is az az álláspontom, hogy a Bokros-féle gazdaságpolitika helyes volt, és már jóval korábban be kellett volna vezetni. Horn Gyula és Békesi László azonban azon huzakodott, hogy a programmal járó átmeneti népszerűtlenséget ki viselje, és így egy teljes évet elvesztettünk.
­ Sosem gondoltam volna, hogy Te a Bokros-programot támogattad. Ez egy klasszikusan liberális, piacgazdasági program.
­ Azért, mert a közigazgatásból jöttem, miért ne lehetnék a piacgazdaság híve? Nem kell ehhez liberális politikusnak lenni. A szociális piacgazdaság is piacgazdaság. Például önkormányzati emberként tudtam, hogy Bokrosnak igaza van akkor, amikor szociális ügyekben az állampolgári jogon való egyenlőség elve helyett az állam a rászorultság elvét érvényesíti. A Bokros-program valódi társadalomátalakító program volt, és csak sajnálom, hogy ezt a pártomból sokan nem tudták megérteni. Emlékszem, egy hétvégén a frakcióból sokan elmentünk Tiszaújvárosba, és ott gyúrtuk egymást. Véleményem szerint az egész gazdasági fellendülés a Bokros-programból származik, de ennek gyümölcsét zömmel a Fidesz-kormány aratta le.
­ És 1998-ban elvesztettétek a választásokat.
­ El, és szerintem elsősorban a kormány utolsó félévi hibás akciói miatt, lásd Bős­Nagymarost vagy a földtörvényt. Mivel a kampányt Szekeres Imre vezette, őt tették felelőssé a választási vereségért ­ méltánytalanul. Mindez a korábban jól működő MSZP frakcióvezetés szétverésére vezetett. Engem se nagyon akartak, de azért így is a harmadik helyen frakcióvezető-helyettes lettem 1998 nyarán.
­ 1998 őszén pedig ismét elindultál Pécsett a polgármesteri tisztségért, és győztél. Ezt a győzelmedet aztán 2002-ben megismételted.
­ Nem éreztem elég jól magam a parlamentben. Részben a győztes fideszesek rendkívül sértő magatartása miatt, részben azért, mert a vereség hatására a frakciónk szétesett. Vállalnom kellett otthon a kihívást. Baranya megyében nem volt egyértelmű a Fidesz-henger, volt esélyem a győzelemre, és nyertem is.
­ Hogyan értékeled hatesztendős polgármesteri tevékenységedet?
­ Alapvetően eredményesnek. Két és félmilliárd hiánnyal vettem át a városvezetést, három éve elértem a nullszaldót, 2003-ban már egymilliárdos többletünk volt. Átalakítottuk a vagyongazdálkodást, integráltuk az önkormányzati intézményrendszert ­ ebben a munkában rengeteg támadás ért. De adtam az arcomat a negatív döntésekhez is, még a drasztikus leépítéseket is meg tudtam védeni. Jó csapatot alakítottam ki magam körül ­ erre feltétlen szükség van, hiszen az országos döntések befolyásolása érdekében országgyűlési mandátumomat megtartottam, ingázok Budapest és Pécs között.
­ A valamikor közigazgatási tisztviselő hogy jön ki mint polgármester a város közigazgatási apparátusával?
­ Hát harminc év gyakorlat után elég nehéz engem megvezetni. Gyorsan olvasok, képes vagyok szintetizálni. Jól kijövünk egymással az apparátussal. Sok olyan kollégám van, akivel valamikor együtt kezdtünk, de sok fiatallal is dolgozom.
­ Népszerű vagy a városban?
­ Azt majd akkor lehet megítélni, ha már nem leszek polgármester. Mindenesetre ma is bátran sétálhatok a pécsi utcákon, és sétálok is. Én pécsi vagyok. Aki nem szeret engem, magában azért talán ő is belátja, Pécsért dolgozom, és nem magamért.
­ A vezetői stílusod állítólag durva.
­ Ezt cáfolom. A határozottságot ne tévesszük össze a durvasággal. Kíméletlen se vagyok. Álláspontomat azonban következetesen képviselem, szeretek vitatkozni. Az lehet, hogy a vita hevében odamondogatok, de a durvaságoktól tartózkodom.
­ A parlamenti pletykák szerint egyszer az Országház liftjében obszcén szavakkal illetted az akkori miniszterelnököt, Orbán Viktort.
­ Egy árva szó sem igaz ebből, merő kitaláció.
­ Állítólag ordítozol a pécsi önkormányzat ülésein.
­ Ez is egyszerűen marhaság. Az üléseket közvetíti a helyi televízió. Öngyilkosságot követne el az a politikus, aki az üléseken ordítozna. Én a markáns, harcos politikai stílusnak híve vagyok, de az ordibálásnak, a káromkodásnak nem. Ezek a pletykák a politikai lejáratásomat szolgálják.
­ Mondjál nekem olyan fideszes politikust, akivel jó viszonyban vagy.
­ Például Mikes Éva, aki pécsi képviselő, és az Orbán-kormány alatt településpolitikai államtitkár volt. És ez függetlenül attól, hogy ők vagy mi vagyunk kormányon.
­ Az 1998­2002 közti nehéz időszak után a 2002-es választásokon ismét kormányra került az MSZP. A pletykák szerint szó volt arról, hogy belügyminiszter leszel.
­ Ez is csak szóbeszéd, mint hallottam, egyes rendőrségi vezetők szerették volna ezt. Nem illek én bele ebbe a mostani kormányzati struktúrába ­ részben a Miniszterelnöki Hivatal mint kancellária lenyomja a miniszteri önállóságot, amit én aligha tűrnék, részben az elegáns miniszterelnökhöz nem nagyon illek mint vagány vidéki srác.
­ Szó volt arról, hogy a belügy szétválna egy rendvédelmi és egy önkormányzati-közigazgatási minisztériumra.
­ Ez szerintem helyes elképzelés, rég meg kellett volna valósítani. A helyi-területi közigazgatási reform megvalósítása igen kedvemre való feladat lett volna, talán még azt az áldozatot is meghoztam volna, hogy átmenetileg felköltözzek Pestre. Talán egy kicsit határozottabban és gyorsabban menne ez a reform velem ­ elnézést az öndicséretért, de én valóban így gondolom.
­ A javaslat állítólag azon az alkotmányossági ellenérven bukott meg, hogy a szétválasztáshoz kétharmados törvény kell, mert mind a rendőrségi, mint az önkormányzati törvény megemlíti a Belügyminisztériumot.
­ Ilyen érvekkel lehet az alkotmányjogot lejáratni.
­ Én is azt hiszem. És ha esetleg ez a javaslat ismét felmerülne a következő években? Vállalnál miniszterséget?
­ A jövőről kár beszélni. Jól érzem magam Pécsett, jelentős fejlesztéseken dolgozunk. Másrészt azonban a közigazgatási reform ma már halaszthatatlan. Ez a feladat mindenképp csábító lenne számomra.
­ A Medgyessy-kormánnyal való viszonyod nem éppen felhőtlen. A tavalyi költségvetés vitájában például ­ a kormány határozott ellenkezése ellenére ­ átvitted a parlamenti szavazásnál, hogy az önkormányzatok ingyen szerezhessék meg privatizálandó állami vállalatok tulajdonrészét. Keményen harcolsz a Pannon Volánért, a Zsolnayért, de más vállalatokról is hallani.
­ Az önkormányzat vagyon nélkül béna kacsa. Itt van például a városi közlekedés. Vagy ad az állam támogatást az önkormányzatnak a városi közlekedés fejlesztéséhez, vagy nem. Huzamosabb ideje erre a kérdésre a nem a válasz. Akkor pedig gondoskodnunk kell magunkról. A Pécsi Városi Közlekedési Vállalat és a Pannon Volán egyesítése megoldaná gondjainkat, tudnánk integrálni, a felesleges kapacitásokat megszüntetni, fejleszteni. Jobb lenne a pécsi polgárok közérzete, jelentős összegeket takarítanánk meg.
­ Igen ám, de akkor többek szerint nem mennének fel az autóbuszok a kis mecseki településekre naponta többször. Sokak szerint pedig a Pannon Volán szép számú ingatlanának eladásából próbálnál magadnak tartalék tőkét csinálni városfejlesztési beruházásokhoz.
­ Fel lehet tételezni rólam mint az MSZP Baranya megyei szervezete elnökéről, hogy megszüntetném a megyei munkás- vagy iskolajáratokat? Ez badarság. Mi Pécsett jelentős mértékben a megyéért fejlesztünk, a pécsi városlakóknak nincs szükségük ennyi iskolára, kórházra, egyetemi kapacitásra. Gimnáziumainkban a tanulók egyharmada megyei bejáró. Nem tőlem kell félteni a Pannon Volán megyei járatait, hanem esetleg egy privát vevőtől.
­ És az ingatlanok?
­ Miért lenne baj, ha a felesleges ingatlanok értékesítéséből buszokat vennénk és javítanánk a közlekedést, ha a Volán dolgozóinak üdültetését más úton továbbra is az eddigi színvonalon tudjuk biztosítani? Egyébként mivel egyelőre az ÁPV Rt. nem kívánja átadni a részvényeket a pécsi önkormányzatnak, az ingatlanértékesítéssel még egyáltalán nem foglalkoztam.
­ Állítólag az autóbusz-javítás más cégeknek való átadásával zsarolod a Pannon Volánt.
­ Az ÁPV Rt.-nél a Volán-vállalatok értékesítésénél szabad piaci viszonyokról, bevételről stb. beszélnek. Hát akkor legyenek tényleg piaci viszonyok. Ha az autóbusz-javítást más vállalatok olcsóbban vállalják, miért kellene nekünk feltétlenül és kizárólag a városi buszok javítását a Pannon Volánnak adni?
­ Tekintsék ezt sárga lapos figyelmeztetésnek?
­ Így is lehet mondani. A lényeg, hogy a tanácsrendszer megszüntetésekor, 1990-ben az önkormányzatokat kisemmizték, a nyereséges tanácsi vállalatokat az állam magához vonta és értékesítette, bennünket pedig itt hagyott a veszteséges közműveinkkel, majd ránk szabadította az önkormányzati csődeljárást. Én harcolok az önkormányzati tulajdonért, ha kell a saját kormányom alatt is az ÁPV Rt.-vel, illetve a pénzügyesekkel szemben.
­ Gondolom, ezt a harciasságot honorálták, amikor kollégáid 2002-ben először a Megyei Jogú Városok Szövetsége, majd 2003 áprilisában a Magyar Városok Szövetsége elnökének választottak.
­ Feltehetően igen. Egyébként hogy az előző gondolatsort befejezzem, a privatizációt már rég be kellett volna fejezni és az ÁPV Rt.-t megszüntetni. A vagyon erőltetett és sokszor mesterséges eladás helyett ki lehetett volna stafírozni az életképes önkormányzatokat.
­ Azért az önkormányzati tulajdon is éppúgy köztulajdon, mint az állami tulajdon. Nem gondolod, hogy a magántulajdon önmagában hatékonyabb megoldás az önkormányzati tulajdonnál?
­ Egyáltalán nem fogadom el azt a liberális tételt, hogy a köztulajdon egyenlő a pazarlással, a korrupcióval. Ismétlem: a sikeres önkormányzatisághoz vagyon is kell, az állami tulajdont privatizálni kell, de nem szabad a privatizációt túlhajtani.
­ Megfelelő politikai eljárás az, ha egy kormánypárti képviselő a saját kormányával szemben ellenzéki támogatással áthajt egy önkormányzati vagyon növelésére irányuló módosító indítványt a költségvetési vitában?
­ Szerintem a mai bonyolult érdekviszonyok között ez az eljárás kivételesen elfogadható. A Volán-privatizáció ügyében Kósa Lajos debreceni és az én pécsi érdekeim egybeesnek. Azért az ÁPV Rt.-ben is van egy kis összmunka az ellentétes politikai erők között, és úgy látom, ebben Vásárhelyi Pista vezetésével az SZDSZ a legerősebb egyelőre. No de azért a 2002-es indulás óta száznégyszer szólaltam fel a parlamentben, önálló, illetve együttes indítványaim száma eléri a harmincat: ezek túlnyomó többsége egyértelműen a kormány politikáját támogatja.
­ Látsz jövőt az új önkormányzati érdekképviselet, a Városok Szövetsége előtt?
­ Igen, ezért is alapítottuk. Rengeteg közös bajunk van. Képesek leszünk érdekeink érvényesítésére. Ez egy teljesen új szerveződés. Majd meglátjuk.
­ És képes lesz ez a jelenlegi kormánykoalíció is az egyre erősödő politikai konfrontáció körülményei között kormányozni 2006-ig? Képes lesz az MSZP 2006-ban újra választásokat nyerni?
­ Az első kérdésre határozott igennel válaszolok, a másikra az a feleletem, hogy remélem. Az utóbbi azonban jórészt a kormányzati teljesítményen múlik. Tessék végre határozottan kormányozni, átvinni, megvalósítani a közigazgatási, egészségügyi, oktatási reformot. Jóval több munkára van szükség a pártvezetésben is, meg kell valósítani a kormány tényleges elvi politikai kontrollját.
­ Nocsak. Nálad is felbukkan Orbán Viktor munkaalapú társadalomképe.
­ Kicsit másként értem, mint ő. De dolgozni kellene, vezetni kellene a kormányt is, meg a pártot is. Mi ezt teszszük a megyében és a városunkban.
­ Befejezésül valamit a sportról is, amely alapvető hobbid. 1997-től a Pécsi MFC labdarúgóklub elnöke vagy. Helyes-e, hogy egy országgyűlési képviselő, a város polgármestere egy profi labdarúgóklub elnöke?
­ Ha ezt csak népszerűségi okból teszi, ha semmi köze a labdarúgáshoz, úgy természetesen nem. Ha azonban kötődik a sporthoz, miért ne? Mindig részt vettem Pécs labdarúgósportjában. Ha nem leszek polgármester, akkor is a focisták között leszek.
­ Felmerült a neved mint a Hivatásos Labdarúgó Liga elnökjelöltje.
­ Ez is csak kacsa volt. Más kérdés, hogy végre tényleg rendet kellene teremteni a magyar labdarúgásban, és az számomra nagyon kérdéses, hogy az MLSZ jelenlegi vezetői erre egyáltalán képesek-e. Az eddig történtek alapos kételyt ébresztenek bennem.
­ Köszönöm az interjút.

Politikus jogászok X.

A küzdősportokat űző politikus: Toller László
 
 
Toller László 1950 októberében született Budapesten. A budapesti születési hely véletlen, hiszen Toller szülei és maga Toller László is egész életüket Pécsett élték le.
Toller László karrierje a kilencvenes évek elejéig csendes kishivatalnoki karrier volt. Gimnáziumi érettségi, humán érdeklődés, a pécsi Janus Pannonius Egyetem jogi kara. Egyetem után a Baranya Megyei Tanácson előadó 1974­75-ben, majd Beremenden VB-titkár a községi tanácson. Azután vissza a Baranya Megyei Tanácsra, ahol előadó, csoportvezető, osztályvezető-helyettes, irodavezető ­ majd húsz éven át. Utolsó tanácsi munkahelyén 1992­94 között a Baranya Megyei Sportigazgatóság igazgatóhelyettese.
Az önkormányzati közigazgatásból kiragadja a rendszerváltozás politikai forgataga. A szülei baloldali érzelműek, ő maga is már egyetemista korában, 1972-ben belép az MSZMP-be. Részt vesz a reformköri mozgalomban, majd 1989-ben az MSZP egyik alapítója Pécsett. 1990­94 között az MSZP színeiben önkormányzati képviselő, 1994-ben a Baranya megyei 3-as választókerületből egyéni képviselőként bejut az Országgyűlésbe, és ezt azóta ugyanebben a választókerületben még kétszer megismétli. Már a 94­98 közti ciklusban frakcióvezető-helyettes, és főleg az Alkotmány- és Igazságügyi Bizottságban tevékenykedik.
1998 októberében Pécsett megnyeri a polgármester-választást, sikerét 2002-ben megismétli. Jelenleg tagja az MSZP elnökségének, egyben a párt Baranya megyei elnöke. 2002-ben a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökévé választják, majd 2003 áprilisában az újonnan induló Magyar Városok Szövetsége alapító elnöke.
Toller László vérbeli vagány az új magyar politikusi rétegben. Hihetetlen ütésálló, munkaképessége rendkívül nagy, bírja a gyűrődést. Konfliktusos politikus ­ vannak, akik istenítik, de rengeteg ellensége is van. Sajátos figurája a mai MSZP-nek. További politikai sorsa elsősorban attól függ, milyen irányban halad tovább az MSZP. A jogász alapképzettségű közigazgatónak, az egykori hivatalnoknak azonban a politika időközben szenvedélyévé vált. Toller László a politikai életből már aligha szorítható ki.
 
Ifj. Korsós Antal
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk