←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata
Draskóczi Ágnes

Mit csinálsz?

Semmit, kicsim, csak ülök az ágyon,
nézem a koszos, kopár, valaha vajszínű falat,
az ajtót, a mennyezet neoncsöveit,
a beázás-térképet, mi szerintem Eurázsia-alak,
India nincs a helyén, s a Kaszpi-tenger is elcsúszott kicsit,
 
no nem baj, az a fontos, hogy
aludjak nagyokat, olvasgassak, pihenjek,
szedjem rendesen a gyógyszert, s mosolyogjak,
bennem bármi van,
lásd, a kedvedért megteszem, s mint szófogadó, jó gyerek
a kórteremben jól érzem magam,
 
csak nem értem, kicsim, hiába ígérték,
nem jönnek értem az angyalok.
 
 

Bontás

A por mindent befed.
S ahogy döntik a falat,
ruhára és hajra és
az arcokra tapad.
 
Por? Szemcsés fulladás.
Felköhögni sem lehet.
Palánknál a közönség:
Bámulnak az emberek.
 
Azért sem omlani!
Itt most nézelődni kár.
Ebből nem lesz műsorszám,
s újabb, nyilvános halál.
 
 

Évszakváltás

Most nyár megint.
A hőség nem perzsel, nem éget.
Most már legyint
a szél is. Jól hűsít. Így élek.
 

Egy megtalált fuvolára

Csodálkozott kicsit,
míg meg-megállt.
Eltűntek mind a bátyjai.
S a rend, mi otthon körbevette, nos,
itt az sem látható.
Temploma sincs, tudta jól,
de egy oltáron talán virít számára készített csokor.
Mert szépen, gondosan felöltözött ­ oly ritka perc,
ha utcára lép.
S e perctől ím, hetéra lett.
Eltűntek mind a bátyjai,
se Hádész, se Poszeidón,
s még Zeusz sincs sehol, hogy igazolja Hesztiát.
Csak állt sután. Hová mehetne?
Akár szende, akár könnyű nő, oly egyre megy,
a szerelmet egyik sem ismeri.
Indult haza. S egy sarokból
előkotorta hangszerét.
 
 

valahogy

messzebbről nézni, fentről
vagy egyáltalán nem is nézni már
tárt szemekkel belülre figyelni
s várni, akár a haldokló ha vár
 
 
© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk