A Fidesz utolsó ajándéka

A százmillió forintos felsőmocsoládi sportcsarnok-álom

A tárca előző kormány alatt megkötött ügyleteit áttekintő vizsgálat szerint a Deutsch Tamás vezette Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetési forrás nélkül, a jogszabályokat megszegve vállalt kötelezettséget több beruházás esetében is. A szakértők egyes szerződésekben feltűnő értékaránytalanságot és szakmai hibákat találtak. A nehezen indokolható döntések közé tartozik a felsőmocsoládi sportcsarnok megépítéséhez adott százmilliós támogatás.

A Népszabadság címlapos híre augusztus 7-én jelent meg, de az ügy még azelőtt, a két választási forduló között került nyilvánosságra. A Somogy megyei falucskát pillanatok alatt megrohamozták az újságírók, és a falusi kocsmában nem arról folyt tovább a vita, hogy vajon hol lehet a környéken - horgászengedéllyel vagy anélkül - jókora halakat fogni, hanem arról, hogy „világhírűek lettünk".

Tény, hogy sokan felkapták a fejüket a falu nagyra törő tervére. A botrány - a választási vereség felé menetelő Fidesz-kormány meglepte a csatornázatlan, gázvezeték nélküli Felsőmocsoládot százmillió forinttal - amúgy jót tett a falunak, jegyzi meg egy helybéli, mert majd most felszöknek az ingatlanárak.

Százmillió forint az itteniek szemében annyi pénz, hogy abból - mint mondják - „meg lehetne venni a fél falut".

Sipos Károly amatőr helytörténész éppen retekmagot vet a kertjében, amikor meglátogatom. A honfoglalás idején Koppány somogyi hercegnek és egyik alvezérének voltak errefelé birtokai. Felsőmocsolád első írásos említése - Muchola - 1229-ből való. A Balaton déli partjától alig harminc kilométerre fekvő település mocsaras, berkes terület volt, az itt élők főként len- és kenderáztatásból éltek. Sipos Károly precízen idézi az etimológiai szótárt, amely szerint a falu neve a mocsár és a pocsolya szavakból származik, de hozzátesz egy közkeletű viccet is: a környékbeli falvakban úgy tartják, hogy Mocsolád neve a „ma család el tőlem" szófordulatból ered.

- Ez persze nem igaz, le ne írja! - figyelmeztet Sipos Károly, és hozzáteszi: ez egy barátságos és nyitott falu, itt nem a büszkeség dominál. A sportcsarnok ügyeihez persze nem ért, őt az érdekli: mi volt? És lelkesen meséli, hogy a 18. században német telepesek érkeztek az akkori Mocsoládra - a falu 1908-ban kapta az „előkelő" Felső előtagot, mert a posta összekeverte a baranyai (azóta Alsó)Mocsoláddal. A betelepült sváb mesterek a község külső területein rendezkedtek be, és fokozatosan elmagyarosodtak. A településen 1810-ben tartották az utolsó német nyelvű istentiszteletet.

A legnagyobb birtokaik a Kacskovicsoknak és a Vázsonyiaknak voltak. A falu határának urai téglagyárat telepítettek ide, Felső-Magyarországról hozták a munkásokat. Itteni téglából épült a Kacskovics-kastély, amely ma is áll. Házasság révén került Felsőmocsoládra a Bánó család, s ez a família határozta meg a község életét hosszú időn át. 1910-ben a Bánóknak 2500 kataszteri hold földjük volt.

- A császári udvar a családnak a grófi címet is felajánlotta - meséli kényelmes balatonszemesi otthonában a világot járt, de a rendszerváltás után hazatelepült, s mint látni fogjuk, a sportcsarnokkérdésben főszerepet játszó Bánó Sándor. - De a rebellis őseim visszautasították.

Bánó Sándor vallja, a két történet, családjáé és Felsőmocsoládé elválaszthatatlanul összefonódott. A faluban 1897-ben alapították az első katolikus iskolát. Az 1910-es népszámláláskor 1079-en éltek a településen. Híres volt a környék kertkultúrája, paprika- és paradicsomtermesztése, valamint a borászata: egy ideig - még a második világháború után is - innen szállították a bort a Balaton melletti üdülőtelepekre. A kulturális és a civil élet virágzott, sorra alakultak az egyletek, az önképző körök. Bánó Sándor apja gazdatisztképzőt működtetett, és több idős helybéli emlékezete szerint nem röstellt a színjátszó kör előadásain szerepelni (sőt a János vitéz bemutatásához birkanyájából ajánlott fel állatokat, hogy Kukorica Jancsi minél hitelesebb legyen).

A lélekszám 1949-ben érte el a csúcsot: 1269 lakója volt a településnek. Jött az államosítás, és a Bánó családot kitelepítették, elvették tőlük a Vázsonyi-kúriát és a kastélyt is. Bánó Sándor gyerekként élte meg a nehéz éveket: szüleinek egy nap alatt kellett összepakolniuk, és hátrahagyniuk a birtokot.

A faluban rövidesen megalakult az Ady Endre Termelőszövetkezet. Sok fiatal itt próbált boldogulni, mások elmentek a pécsi és komlói bányába szenet fejteni. A közeli Kaposváron is többen vállaltak munkát, ma is sokan ingáznak a megyeszékhelyre.

Felsőmocsolád az idő tájt lett - ahogy a helyiek mondják - „átjáróház". A jobb megélhetés reményében az Alföldről is érkeztek családok, de többnyire odábbálltak, s a közeli városokban telepedtek le. Itt volt a legjobb minőségű víz a környéken, és a sokáig pótolhatatlan Siófok-Kaposvár vasútvonal állomásfőnöksége Felsőmocsoládon volt. A kiváltságos helyzet azonban nem tartott sokáig, a közúthálózat fejlesztése nem tett jót a falunak. A Balatonlellét, Kaposvárt és Szigetvárt összekötő 67-es út kikerülte az egykor frekventált települést, s ma már csak az útról letérve közelíthető meg. Az egykori állomásfőnökségből omladozó épület maradt. Körülötte a házakat azonban karban tartják, a kerteket gondosan művelik. Pedig a régi vasúti „központ" ma már csak kertekalja, az igazi falu beljebb húzódott a völgybe. Csinos patakmeder szeli ketté, az utcák szélesek, a házak virágosak. A történelmi rend helyreállt: a falu kellős közepén van a kastély, a kúria, a katolikus és a református templom. A polgármesteri hivatal meglepő módon nem itt áll, hanem a felvégen, egy egyszerű házban. Felsőmocsoládon ma 227 ház, egy posta, két kocsma, egy vegyesbolt van, utóbbinak besegít egy alapvető élelmiszereket a faluba szállító mozgóárus is.

Azzal, hogy a vasúti szállítás elsorvadt, a közút pedig kikerülte Mocsoládot, megváltozott a falu jellege, és hoszszú leépülési folyamat kezdődött. A téeszvilág szinte egyetlen pozitívuma, hogy a kastély és a kúria épületét nem rombolták le, s nem gabonaraktárnak vagy istállónak használták. A kastély egyik felében varroda, a másikban általános iskola működött, s három tanteremben mind a mai napig tanítanak. A feljelentgetések a titkos disznóvágásokról és gabonarejtegetésekről gyakoriak voltak az ötvenes évek elején. Sipos Károly ezt azzal magyarázza, hogy Felsőmocsolád „fegyelmezett" falu volt. 1956-ot is békésen élte át a falu, a forradalom leverése után csak az iskolaigazgatót és a villanyszerelőt vitték el.

A termelőszövetkezet foglalkoztatta a legtöbb embert, így annak megszűntével egyre többen váltak munkanélkülivé. Napjainkban minden tizedik mocsoládinak nincs állandó munkája. Az 537 lakosból a hatvan év felettiek száma 148 fő, 87-en 14 év alattiak. A faluban 40 állandó munkahely van: többen az önkormányzatnál dolgoznak, az általános iskola 12 tanárt alkalmaz, igaz, nem mindegyikük helybéli. Kevés a vállalkozás, a sertéstelep 6-8 embernek ad munkát, az asztalosüzem és a kis csomagoló kft. is közel ennyi munkást foglalkoztat. A közhasznú munka mellett többen vállalnak nyáron idénymunkát a Balatonnál - ez hoz legtöbbet a konyhára.

A határok megnyitása után egyre több német vásárolt házat a faluban, egyikük mezőgazdasági vállalkozást hozott létre. A beköltözők amolyan „olcsónémetek", akiknak a Balaton-parti drága ingatlanokra és telkekre nem telik, és inkább a víztől távolabb kerestek olcsóbb házakat. A németek bekapcsolódtak a falu életébe, de a háziorvos nem kap utánuk fejkvótát, és az adófizetésre is noszogatni kell őket. Építményadót januártól vetettek ki ingatlanjaikra - igaz, eddig még egy árva eurócent sem folyt be az önkormányzat számlájára. Az iparűzési adót mostanában vezeti be a helyhatóság, mert eddig nem volt kire kivetni. A falubeliek kezdetben örültek, hiszen a „betelepülőknél" lehetett takarítást, kertgondozást és házfelügyeletet vállalni. De a németek felvásárolták az összes eladó telket, majd az ízlésük szerint átalakítható épületeket is, így ma már egyetlen házon sincs kint az „Eladó" tábla. Az árakat a németek felverték, s messziről látszik, melyik „német" ház, melyik nem. A faluban ezzel együtt nyomokban sincs jelen az idegengyűlölet. A németek felbukkanását Felsőmocsoládon az élet természetes velejárójának tartják.

Pár német család valamelyest jobban magáénak érzi a falut, a futballcsapat felszerelését például a „betelepülők" vették. Nagy hagyománya van itt a sportéletnek: 1922-ben alakult a sportegyesület. Futballban a férfiak, kézi- és röplabdában a női csapatok értek el jó eredményeket, korábban a mocsoládiaknak még bokszszakosztályuk is volt. Ma a foci a minden - megyei első osztály -, no meg a kézilabda. A kaposvári Rákóczi Általános Iskola játékosaival kiegészülve saját gyerekcsapatokat verbuváltak a Bozsik-programhoz, és négy (serdülő, ifjúsági, felnőtt, öregfiú) csapat tartja edzéseit az igen jó állapotban lévő futballpályán. A falubeli hét-, kilenc- és tizenegy éves fiúk több csapatot is kiállítanak. Viszont a kézi- és röplabdásoknak nincs hol edzeniük. Télen az általános iskolásoknak sem tudnak tornaórát tartani. De nagyobb problémát jelent, hogy megfelelő iskola hiányában négy különböző helyen tanulnak a gyerekek.

- 1990-ben kiszámoltuk, hogy menynyibe kerülne egy új általános iskola felépítése. Akkor százmillió forintot kellett volna összeszednünk rá - mondja a falu polgármestere, a felvidéki, téglaégető családból származó Csernyák Lajos. A közgazdasági szakközépiskolában érettségizett polgármester hét évig a honvédségnél volt polgári alkalmazott, aztán a szomszédos Ecseny községben nyitott italboltot. Ezután 1988-ban APEH-előadónak állt.

- 1999-ben belügyminisztériumi pályázaton kilencmillió forintot nyertünk a megrongálódott kultúrház felújításához. Egy építész felvetette, hogy a tetőtér beépítésével megoldódna az iskolakérdés: ismét egy helyen, korszerű épületben tanulhatnának a gyerekek, ha az önkormányzat is hozzáadna négymillió forintot. A falvak közötti tanulmányi versenyeken a diákjaink mindig jól szerepelnek. Miért mondanánk le az iskoláról? Húsz éve meg akarták szüntetni, azt tervezték, hogy majd a tíz kilométerre lévő Mernyére járnak a gyerekeink, mert ott úgyis kevés a diák. Most is vannak ilyen törekvések, éppen ezért akad olyan versenytársunk, aki nem örülne, ha a megyében pont Felsőmocsolád fejlődne. A falunak fontos a jó iskola, de egy jó tornaterem is kell! Ez a kultúrházban megoldhatatlan. Találgattuk, mi lenne a jó, s ekkor támadt a sportcsarnok ötlete. Lenne az iskolának tornaterme, és tudnának edzeni a kézi- és a röplabdacsapatok is. A falubelieknek pedig munkalehetőséget teremtenénk. Fejlődne az infrastruktúra, éttermek, szállodák épülnének, mert a Kanadából hazatelepült Bánó Sándor és a Magyar Kézilabda Szövetség szövetségi kapitánya, Mocsai Lajos támogatja az elgondolásainkat. Fel se merült bennünk, hogy politikai ügyet csinálnak a kezdeményezésből.

Bánó Sándor 1931-ben született. A második világháborút követő kitelepítés után Őrspusztára került édesapjával, aki 1944-ig országgyűlési képviselő volt. 1948-ban 100 hold földet megtarthattak, majd ezt is elvették tőlük. Bánó Sándor Gödöllőn végezte a gimnáziumot, közben édesapja napszámosként dolgozott, hogy eltartsa a családot. A frissen érettségizett fiú, hogy segítse szüleit és két testvérét, az Ikarusnál helyezkedett el mint lakatos, mígnem 1952-ben két év munkaszolgálatra vitték a pécsi szénbányába. 1956. december 1-jén feleségével és apósával úgy döntöttek: elhagyják az országot. Bécsen át vezetett útjuk, s Kolumbiában kötöttek ki. Bánó Sándor műszaki rajzolóként dolgozott, s három év után tervező osztályvezető lett. Tizenegy évet töltött Kolumbiában, itt született a lánya és a fia. Később Torontóba kerültek, ahol egy tervezőirodában tizenöt éven át házakat tervezett.

1970-ben látogatott haza először Magyarországra, telve félelemmel. A gyermekeit és a feleségét el se merte hozni. Idővel elvált, és a kilencvenes években mind gyakrabban jött haza, mert - megfogalmazása szerint - „az embert megérintik a gyökerei".

1993-ban ajánlatot kapott egy kanadai építőipari cégtől, hogy menedzselje magyarországi beruházásaikat. Rövid hezitálás után úgy döntött, vállalja a munkát. Bánó Sándor 1997-ben Balatonszemesen vásárolt egy régi villát. Meg mást is.

- A megyei újságban olvastam, hogy eladják a mocsoládi kastély egy részét - meséli szemesi otthonában Bánó Sándor. - Gondoltam, miért ne próbálnám meg visszaszerezni az egykori családi tulajdont, még ha pénzért is. Felajánlottam érte 800 ezer forintot. Én voltam az egyetlen jelentkező. Az enyém lett a kastély fele. Volt persze egy kis pereskedés, mert az önkormányzatnak is kellett volna, a Legfelsőbb Bíróságig mentünk, de aztán összebékültünk.

A „régi-új" tulajdonos nem tétlenkedett. Bánó Sándor a megye támogatásával felújította az időközben árverésen megszerzett Vázsonyi-kúriát, és környezetvédő mezőgazdasági központot hozott létre. Nagy tervekkel vágott neki magyarországi újratelepülésének, ezüstkalászos gazdaképző tanfolyamot indított, amit egykoron az apja is működtetett a faluban. Több száz ember tanult itt, de a vállalkozás nem volt kifizetődő - Bánó Sándor ma már oktatási központot szeretne, ahol a falusi turizmus és a környezetvédelem alapjait tanulhatnák az érdeklődők.

A kastély másik felét Bánó Sándor unokahúga, Mocsai Lajosné vásárolta meg az önkormányzattól. Ma már a Bánó-rész is, vagyis az egész kastély a Mocsai család által létrehozott kft. tulajdona. A kastély felújítása még hátravan - sem ezt, sem a kúriát nem tudta felújítani a falu, hiába tett rá több kísérletet.

- A kúria nem az én tulajdonom, egy alapítvány nevére jegyeztük be, közhasznú célokra használjuk - mondja Bánó Sándor. - Egyelőre pedagógusok laknak benne, és az Idősek Klubja tartja itt összejöveteleit. Többen azzal vádoltak bennünket, hogy saját céljainkra használjuk a falut, de ez nem így van. A kastély egyik felét most újítjuk fel, a másik felében iskola, óvoda és ebédlő van. Konferenciaturizmusban gondolkozunk, és itt lehetne elszállásolni a sportcsarnokban versenyző csapatokat is. A falunak nincs más kitörési módja, a sportcsarnok lehetőséget adna rá, hogy Felsőmocsolád jobban bekapcsolódjon a megyei sportéletbe. Ha versenyeket rendeznének, motel, benzinkút és új út épülhetne. A feleségem azt mondja, lyukas zsákba szórom a pénzt. Amikor vitatkozunk, azt mondom neki: szomorú, hogy ebben az országban szinte minden állami fejlesztés a fővárosba koncentrálódik. Másokat azzal győzködök, hogy önös érdekek nélkül is lehet cselekedni.

Felsőmocsolád szerencséje, hogy a leköszönő Orbán-kormány utolsó ülésén 9,5 milliárd forintnyi, sporttal összefüggő kötelezettségvállalásról döntött. Két héttel korábban benyújtott pályázatával a Somogy megyei zsákfalu százmillió forintnyi támogatást nyert egy megépítendő sportcsarnokra - abban, hogy a csarnoképítés ötlete Bánó Sándortól származik, nincs semmi meglepő. A beruházás megvalósítására létrehozott Felsőmocsolád Sportcsarnok Kft. az állami támogatásért pályázó önkormányzat százszázalékos tulajdonában van. A cég ügyvezetője maga Bánó Sándor. Az ismeretségeit mozgósító rokon, Mocsai Lajos, a magyar női kézilabda-válogatott edzője, a Testnevelési Egyetem dékánhelyettese levélben és szóban is arról „biztosította" a polgármestert, hogy a sportcsarnok működésében és kihasználtságában számíthat szakmai tudására és kapcsolataira. Azt is hangsúlyozta, hogy ellentétben a sajtóban megjelent híresztelésekkel, sem a leendő sportcsarnok kezelési jogában, sem annak tulajdonlásában semmilyen formában nem kíván részt venni. Állítja, hogy a felépülő sportcsarnok regionális sportközponttá válhat, és a környező régió, de még országos szinten is az utánpótlás központjává válhat, elsősorban a labdajátékok területén. A Kaposváron működő labdarúgó, röplabda, kosárlabda szakosztályokkal szerződve, valamint a környező megyék labdajátékos csapataira építve edzőtáborozásra is lehetőség nyílna. Mocsai Lajos huszonkét éve a világ élvonalában versenyez edzőként, csapataival világbajnoki és olimpiai döntőkön vett részt. Tizenkét éve a nemzetközi edzőképzésre is közvetlen rálátása van, és azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a külföldi kapcsolatokat kamatoztatva a nemzetközi sportszakember-képzésbe is bekapcsolható lenne a Somogy megyei falucska. Mocsai szerint a közvetlen közelben működő igali gyógyfürdővel együttműködve a lakosság életminőségét is jelentősen javíthatnák - nagyjából ez volt az a programköteg, amivel megpályázták az állami támogatást.

A polgármester a Fidesz-receptet alkalmazza: merni kell nagyot álmodni, különben soha nem jut előbbre az ember. Azt persze nem érti, hogyan vádolhatták a községet - és őt - azzal, hogy a Fidesz kivételezettje. Egyrészt soha egyetlen kormánytag sem járt Felsőmocsoládon, másrészt éppen a Fidesz-MPP kormányzása alatt került csődközeli helyzetbe a falu. Az évi 130 millió forintos költségvetésű település az idén 30 millió forintos forráshiánnyal küzd, őszre fizetésképtelenné válhat. A belügyi tárca „az önhibájukon kívül forráshiányos települések" 2002. évi pályázatán a falu által igényelt 14,5 millió forint helyett 7,5 millió forintot ítélt Felsőmocsoládnak. Júliusban már a segélyek kifizetésére sem futotta.

Csernyák Lajos a napilapokból értesült arról, hogy a forráshiányos falu elnyerte a 100 millió forintos pályázatot, és maga is meglepődött, mert az utóbbi években nemhogy előnyben nem részesültek, de még a szükséges állami támogatást sem kapták meg. Csernyák állítja, az időzítés miatt lett politikai ügy a felsőmocsoládi sportcsarnok támogatásából. Először a két választási forduló között kerültek terítékre azzal, hogy miért kell egy isten háta mögötti zsáktelepülésnek százmilliós sportcsarnok. A polgármester elpanaszolja: a környező falvak is megorroltak rájuk. Ha valóban nem létező pénzeket ígért oda az ISM, arról ők nem tehetnek. - Az ördöggel is cimborálok, hogy a sportcsarnok ne csak álom maradjon, hanem fel is épüljön! - fogadkozik a falu első embere.

Csernyák Lajos bízik abban, hogy a sportcsarnok elkészült terveire november 15-ig megkapja az önkormányzat az építési engedélyt. És akkor még ebben a hónapban felvehetik a minisztériumtól a bankszámlára immáron átutalt pénzt. Amennyiben a jelenlegi kormányzat nem vonja vissza a „Fidesz-támogatást".

A helybéliek persze nem ennyire elszántak, az újságok közléseit óvatosan kezelik, s nemigen ártják bele magukat a nagypolitika ügyeibe. Bánóékkal jó a viszonyuk, s ez annak köszönhető, hogy látják: a falu régi urai pénzt hoznak Mocsoládra. A kocsmában zajló diskurzus inkább korlátozódik a helyi aranylábú gyerekek tehetségének ecsetelésére, mintsem a sportcsarnok körüli politikai csatározásokra. Azzal azért mindenki egyetért, hogy most már disznóság lenne visszacsinálni a boltot: - Ha egyszer megígérték, hát adják is oda!

Persze a kérdés nem úgy vetődik fel, hogy most vagy soha. - Ha lesz ez a csarnok, hát lesz, ha meg nem, akkor lesz helyette más - fogalmaz egy középkorú, gumicsizmás férfi. - Valahogy majd csak lesz azután is - teszi hozzá búcsúzóul, és indul hazafelé.

Felsőmocsoládon addig nem kezdik a sportcsarnok építését, amíg bizonyossá nem válik, hogy az új kormány vállalja az Orbánék által ígért támogatást. Ha rövid idő alatt folyósítják is a pénzt az önkormányzat számlájára, a legszerényebb sportcsarnok sem jön ki 150 milliónál kevesebből. Kérdés, hogy a pályázathoz és a csarnok felépítéséhez szükséges önerőt miből teremti elő Felsőmocsolád. A polgármester szerint magánszemélyek felajánlásaiból félmillió forint már összegyűlt, és biztos benne, hogy alkalomadtán az itt élő németek is kisegítik őket. A Megyei Területfejlesztési Tanácshoz egy pályázaton 10 millió 800 ezer forintért folyamodtak. Gyenesei István, a Somogy megyei közgyűlés elnöke elhibázottnak és felelőtlennek tartja az Orbán-kormány garanciavállalásait, de hátrány emiatt nem érheti Felsőmocsoládot. A támogatás visszavonásával nem lehet büntetni a falut, és nem lehet szégyenletes, megalázó helyzetbe hozni egy település lakosságát azért, mert a politika szereplői másféle haszonban reménykedtek. Gyenesei szerint szép számmal akadnak irigyek és kárörvendők, akik abban reménykednek, hogy Felsőmocsolád felsül a nagy tervével.

- A megyének hasznos lenne, ha sportcsarnok épülne Felsőmocsoládon - vélekedik Gyenesei. - Fontosnak tartom, hogy az ISM vállalt kötelezettségeit felülvizsgálják, de inkább a több milliárd forintos stadionrekonstrukciós program körül kellene szétnézni. Reálisnak tartom a sportcsarnok megvalósítását, remélhetőleg nem a politikai érdek és a hatalmi villongás lesz a megvalósítás kerékkötője. Az önerő nem akadály, a Megyei Területfejlesztési Tanács anyagilag is támogatja a mocsoládi tervet.

Itt tartunk most. Felsőmocsolád vár a pénzére. Arra a pénzre, amely a helyi álmok álmodói szerint kibillentené a falut a mozdulatlanságból. Százmillió forint, ezen múlik most itt minden. Enynyiért a Vegyépszer éppen 50 méternyi autópálya megépítését vállalná.