←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Kuncze Gábor

A bibói tízparancsolat

Bibó István: A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata. Egy: A szabadságszerető ember megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem címet magának nem követel, másnak pedig úr voltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességért vagy érdemért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz. Hát tudod, Pista bácsi, manapság ez egy kicsit másképp néz ki. Képzeld el, hogy a miniszterelnök csókra nyújtja a kezét. És ráadásul valaki megcsókolja. Ne értsd félre, nem miniszterelnöknőnk van, miniszterelnökünk férfi. Nem vigasz, hogy aki megcsókolja a kezét, az viszont egy idős hölgy. Képzeld el, már úgy hanyatt esünk a pozíciótól is ráadásul, meg mindenféle rangot is visszahoztunk, hogy méltóságos úrnak meg tekintetes úrnak szólítjuk egymást, és könnybe lábadunk, ha valami “nagy ember” a környezetünkbe jön.

Kettő: A szabadságszerető ember magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkálata alatt úrként, hatalmasként viseli, és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel. Ezzel megint csak probléma van, mert vannak jó néhányan, akik szeretik magukat – pedig a pozíciójuk nevéből az következne – nem szolgának, hanem úrnak tekinteni, és meg is követelik, hogy úrnak tekintsék őket. De ennél is rosszabb hírem van: egyre többen vannak, akik alig várják, hogy úrként tisztelhessenek valakit.

(…)

Négy: A szabadságszerető ember őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának, szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatolástól való mentessége és garanciával ellátottsága felett. Ennek éppen az ellenkezőjét csináljuk mostanában: sorra hozunk olyan jogszabályokat, amelyek arra hivatkozva, hogy garantáljuk valaki biztonságát, elvesszük tőle a jogait. Az állam ott ücsörög a lakásunkban, a magánéletünkben, időnként már a hálószobánkban is.

(…)

Hat: A szabadságszerető ember gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppen úgy, mint a magánéletben, önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal, és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges. Az a helyzet manapság, hogy az akarnokok borzasztó sokan vannak, és ráadásul eléggé érvényesülnek is, mert hagyják. Mert hagyjuk. Mert sokan félnek tőlük. Mert sokaknak érdekük. Tűrik, betagozódnak, legföljebb magukban háborognak. Sokan feladják, mert nem hiszik, hogy ez megváltoztatható. Ha pedig sokan nem hiszik, akkor tényleg nem változtatható meg. Ha pedig sokan hiszik, akkor biztos, hogy megváltoztatható lesz.

Hét: A szabadságszerető ember semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie. Ezeket a mostaniakat nem ismerted, de ha ismernéd őket, te biztos nem neveznél el róluk kollégiumot.

(…)

 

 

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk