←Vissza

A Mozgó Világ internetes változata

Csányi Vilmos

Folyton csak pazarlunk, vagy nem?

Egyszer el kellett magyaráznom a különböző kultúrák komplexitását, egymáshoz való viszonyát, és értéket kellett hozzájuk rendelnem. Akkor azt találtam mondani, hogy minden kultúra, sőt minden kulturális aktus, rítus jellemezhető a végrehajtásához szükséges elemi cselekvések és tárgyak számával. Azóta egyre inkább úgy gondolom, hogy lényeges összefüggést ismertem fel. A fejlettebb kultúra ugyanazt a feladatot több lépésben, több tárgy felhasználásával oldja meg. A csimpánzoktól csak éppen elvált ősünk ha elkapott egy nyulat, a kezével tépte szét, és nyersen fogyasztotta el. A hús és a táplálkozás kapcsolata a legközvetlenebb volt. Később a lecsapott nyulat kőkéssel felvágták, megnyúzták, tüzet raktak, nyársat faragtak, sütöttek, esetleg levelekre rakták a sült húst a falatozás előtt. Ma ugyanez a lakoma még egy átlagos szakácsnál is igen sok műveletet és eszközt igényel. A daraboláshoz többféle kést használunk, a húst sózzuk, fűszerezzük, olajjal kenegetjük, pácoljuk, sütőtálba helyezzük, alufóliába csomagoljuk, elektromos tűzön sütjük, órával mérjük a szükséges időt. A tűzhely maga is sok darabból áll, azután a sültet pecsenyevillával falapra helyezzük, késsel vagy ollóval daraboljuk, a darabokat a tálalóra helyezzük, a tálból külön villával veszünk egy-egy részt a tányérunkra, késsel, villával, szósszal és szószos edénnyel bajlódunk, és persze asztalnál, széken ülünk, fel vagyunk öltözve, és az asztalon is abrosz van, szájunkat szalvétába törüljük, külön erre a célra készített fogpiszkálót használunk, és még ezután jön a mosogatás a maga megfelelő eszközeivel, és akkor a köretről és annak elkészítéséről meg az innivalókról még nem is beszéltünk. Képzeljünk most el egy többfogásos diplomáciai ebédet! Tárgyak ezrei szükségesek ahhoz, hogy egy darabka nyúl végre lecsússzon valaki gyomrába, aki esetleg éppen nem is éhes, csak hivatalos.

Megéri ez?

Ez a fejlődés?

Ennyivel több örömünk van a táplálkozásban, mint régen?

Bizonyos mértékig persze növekedtek az öröm lehetőségei, az ízek bonyolultabbak lettek, kedvünket lelhetjük a tálaláshoz használt porcelánokban és ezüstökben, a különféle speciális poharakban, a felszolgálás rítusában, a konyha ízeinek eleganciájában. Megéri? Erre már nehezebb válaszolni. Az étvágy csillapítása manapság nagy pazarlással jár, és egyáltalán nem biztos, hogy a többletöröm arányos a ráfordítással.

Ha mindennapi életünket vesszük szemügyre a fenti megfontolások alapján, rádöbbenhetünk, hogy igen pazarlóan élünk, még azok is, akik úgy gondolják, hogy ők bizony szegények. Hány munkaelem és hányféle tárgy működtetése szükséges ahhoz, hogy egy jóízű paradicsomba haraphassunk? Vagy ahhoz például, hogy egy embertársunk, egy orvos megállapíthassa, hogy korunkhoz képest egészen jól vagyunk.

Az ember, amióta csak kiemelkedett az állatvilágból – szeretjük a végbement folyamatot így nevezni – felesleget termel, és minden elképzelhető megközelítés szerint pazarol.

Már a legősibb kultúrákban megjelent a sportvadászat. Állatok ezreit gyilkolták halomra, csak azért, mert képesek voltak rá, élvezetből. Amikor már hajlékot is tudtunk csinálni, és azt nemcsak ágakból meg levelekből, hanem égetett agyagból, faragott kövekből készítettük, azonnal megjelentek a paloták is. Azért az igencsak gyenge lábakon álló hiedelemért, hogy az elhunyt majd igen nagyon fog örülni neki, ha egyszer felébred, óriási munkával, rengeteg anyag felhasználásával piramisok készültek. A pazarlás évezredes emlékei.

A pazarlás lehetősége persze hozzájárul az egyenlőtlenségek mérhetetlen felduzzasztásához is. A gazdasági egyenlőséget hirdető diktatúrákban a pazarlás is kollektív aktus. Lecsapoljuk a hansági mocsarakat, haszna ugyan nem lesz, mert mezőgazdasági termelésre nem lehet hasznosítani, de olyan jó nézni a szorgos kezek munkáját. Hatalmas nehézipari gyáróriásokat építünk, mert az itt készülő termékek segítségével hatalmas nehézipari gyáróriásokat lehet építeni. Merünk nagyok lenni! Ilyen helyeken az egyenlőtlenség a célok kitűzésében jelentkezik. A dolgozó pazarolhatja kemény munkáját, a felsőbb régiók tagja pedig tobzódhat a megvalósítható álmokban. Senki ne gondolja, hogy a liberálisféle demokráciákban most már eljött a ráció és józan megfontolások korszaka! A fenét! A központi irányítású értelmetlen pazarlás némi demokratizálódáson ment át, amit persze azért nem vittek túlzásba, és most, kedves olvasó, te is annyit pazarolhatsz, amennyi pénzed csak van. Pazarlásod elemi szabadság, jog lett, élj vele. Az emberi technológia nagymértékben független már az egyes emberektől. Egy-egy ember közreműködése, erőfeszítése tulajdonképpen elhanyagolható. Ha kicsit is ügyes vagy, az elosztásban jól helyezkedsz, és neked ez a fontos. Igazán azonban az az érdekes, hogy mire is használjuk ezt a páratlan lehetőséget.

A technológia hihetetlen mennyiségben és változatosságban termeli a javakat.

Televíziócsatornát akarsz? Egyet? Ötöt? Százat?

Itt van, amennyi csak kell. Hogy mindegyiknek csapnivaló a műsora? Ugyan, kérem, ott a csatornaváltó, keresgélj.

Kevés a bolt, ahol vásárolhatsz?

Nemcsak boltot, palotákat, fedett nagy tereket, vásárlási élménycentrumokat adunk neked, akár ötvenet is. Sétálhatsz bennük napestig, itt azután az utolsó fillérig elköltheted a pénzedet, ha van. Bármire. Viheted, ami csak éppen megtetszik. Közben ehetsz, ihatsz, moziba mehetsz, biliárdozhatsz, szórakozhatsz. Közel már az idő, hogy egy bevásárlóközpontban születhess (“drive in” szülészet: hajts be, szülj, és menj tovább!), ott nőj fel, és ugyanott el is temetünk, és válogathatsz, hogy hova szórjuk majd a hamut.

Inkább kicsit mozognál?

Gyalog?

Ugyan, ne hülyéskedj, ki jár ma gyalog. Autót, terepjárót, rohamkocsit, helikoptert, repülőt és az igazán rászorulóknak űrhajót. Csak néhány körre, de nézheted a bolygót, mint a moziban!

Te magad akarsz mozogni? Kicsi sport?

No, ezt megszervezzük neked. Lesz olimpia! Leülsz a stadionban, ordítozhatsz, üdítőitalok, látvány. Nagyszabású. Soha ilyen még nem volt. Élvezheted, hogy különleges emberek több évi élettani kutatómunkának nevezett felkészülés után hogyan képesek másodpercek tized vagy századrészeivel megjavítani a világrekordokat, esetleg néhány centiméterrel, vagy grammal. Tudod, micsoda munka, egész életmű egynek-egynek a felkészítése?! Ezek a sportolók az élettani technika csodái. Az egész mindössze koszos pár tízmilliárdba kerül, persze dollárban. Megéri, hidd el. Idehozzuk neked a világ legjobbjait. Nem, nem azért, hogy velük szaladgálj, versenyezz, ugyan már. Nem fogdosni őket, nem beszélgetni velük. Csak nézni, nézni.

Merj nagy lenni!

 

 

 

© Mozgó Világ 2004 | Tervezte a pejk