a belső napsütés reménytelen
a szemhéj alatt bujdosnak a fények
csak a moccanatnyi átmeneten
lobbantja föl valami azt a képet
a táj a szőlő íze sajt szaga
a levegő mozdulása a parton
a hirtelen leszálló éjszaka
a valószínűtlenül színes alkony
egy pillanatnyi édes-keserű
nosztalgia kínzóan éles emlék
se kint se bent az az arany derű
csak szürke tompa afáziás nemlét
csak ez a majdnem kataton jelen
a belső napsütés reménytelen