„Kerek utca, kicsi ház…”
Tehetséggondozó tábor Tatán
A Magyar Művelődési Intézet – partnerségben a tatabányai Közművelődés Házával és a Lakatos Demeter Csángó-Magyar Egyesülettel – csángómagyar gyermeket táboroztatott Tatán, amelyet támogatásával a Márton Áron Szakkollégium segített.
A táborozás előzménye, hogy 2005. december 4-én a moldvai Frumoszán rendezték meg azt a szavalóversenyt, amelyet a magyartanításban résztvevő települések kisdiákjai számára írt ki a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, s amelyre a Magyar Művelődési Intézet munkatársai is elutaztak (Tóth Zsóka és Halász Péter), s ekkor adták át a nyári táborba szóló meghívást a legkiválóbb résztvevőknek.
A Versmondó-Színjátszó tábort a tatabányai Közművelődés Háza szervezte (immár 20 éve teszi nyaranta), s a csángó gyerekeken kívül érkeztek Temesvárról, Dunaszerdahelyről, Torontóból is – a hazai kisdiákokon kívül.
A létszám 37 fő volt a 3 csoportvezetővel, táborvezetővel együtt.
Helyszíne: Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola Kollégiuma
Tata, Új út 19.
Időpontja: 2006. június 22 – július 1.
A csángó gyermekek utaztatását a Magyar Művelődési Intézet vállalta.
2006. június 20-án indultak Pusztinából, és június 21-én a késő esti órákban érkeztek Tatára.
Sajnos, a verseny szereplői közül csak egy gyermek utazhatott Magyarországra, amit szívből sajnáltunk. (Az okok, amiért változott az utazók személye: Dávid Mária felvételi vizsga miatt, Stan Corinának a szülei nem tartózkodtak otthon, így nem adhatták aláírásukat gyermekük utazásához, és egyéb adminisztratív nehézségek akadályozták a másik két résztvevő jövetelét.)
Akiket a hosszú utazás után végül örömmel fogadtunk: Turbuk László kiváló versmondó Magyarfaluból,
Ónodi Szerdzsiu, Simon Ana-Alina és Rétye Ferenc Lészpedről,
Kósferenc Rita-Mária Frumoszáról.
A gyermekeket Rosu Anna tanítónő kísérte el Bákóból.
A tehetséggondozó szaktábor célja kezdetektől: a versmondás, a színjátszás eszközeivel, rengeteg játékkal és beszédgyakorlattal segíteni a közösség mielőbbi létrejöttét, egy műsor csoportonkénti bemutatását, miközben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megismerjék és elfogadják egymást.
A programok kialakításánál fontos szempont volt, hogy közben legyen mód beszélgetésre, ki honnan jött, hogyan zárta a napot, hogyan érezte magát, tanult-e valamit az adott napon, és nevetett-e jóízűen valamin.
A csoportvezetőkkel együtt különös figyelmet szentelünk a különböző országokból érkezett gyerekek tábori életbe való „beolvadására”. Az esti közös „Zipzárda”, vagyis a nap lezárását szolgáló szertartás, pontosan megmutatta, mikorra sikerült oldanunk a messziről érkezett gyerekek kívülállását. Amikor a tábor „nyilvánossága” előtt először szólaltak meg, először emelték a kezüket, hogy ők is elmondják este, a nappallal kapcsolatos örömüket, nehézségüket, esetleg bánatukat, tudtuk, rendben vagyunk, jó úton járunk. Pedig nem volt ez olyan egyszerű, hiszen a megértés nehézségei nem kis akadályt jelentettek számukra, és kellett a másik oldalról is a megérteni akarás. Nagy kihívást jelentett a tábor vezetői részére is, azonos hullámhosszra terelni a torontói, a csángó, a felvidéki és a hazai gyerekek gondolkodását, tevékenységét.
A napot záró éneklések, a csángó gyerekek tanította népdalok, közöttük a kedvenc, a „Kerek utca, kicsi ház…”, amelyet az egyik csoport a műsorába is beemelt, igazán bensőségessé tette az együttlétet.
A tábor programja az alábbiak szerint alakult:
9 órától 12 óráig, majd 16-18 óráig csoportos foglalkozások.
Ezen kívül:
– mindenki bemutatkozott egy produkcióval;
– hallgattuk Halász Péter előadását a csángókról;
– irodalmi délutánon vettünk részt;
– gyönyörködtünk éjszaka a Víz, Zene, Virág Fesztivál tűzijátékában;
– hajóztunk a tatai Öreg tavon;
– kisvonatoztunk a városban;
– egy este csoportonként, bográcsban főztük meg a vacsoránkat;
– kézműveskedtünk;
és a végén nagy szülői érdeklődés mellett mutatták be a csoportok produkcióikat
A tábor 2006. július 1-jén, reggeli után, érzékeny búcsúval zárult.
A tábor zárása után a csángó gyerekek kísérő tanítónőjükkel és a tábor vezetőjével a tatai szálláson maradtak, és csillagtúraszerűen ismerkedtek Magyarországgal – kísérőik egy-egy napon szeretettel, hozzáértéssel, örömmel kalauzolták őket.
Szombaton – Komárom:
Monostori Erőd
Termál Fürdő
Kísérő: dr. Kálmán Attila.
Vasárnap – Esztergom:
Szentmise a Bazilikában
Keresztény Múzeum
és átmentünk a Mária-Valéria hídon,
Esztergomi Élményfürdő
Kísérők: Virág Zsuzsa és Tóth Zsóka.
Hétfő – Budapest: Városnézés
Kísérő: Iancu Laura, csángó
látogatás a Magyar Művelődési Intézetben
Állatkert
Kísérő: Tóth Zsóka.
Kedd – Győr: Városnézés
Levéltár
Pannonhalma,
utolsó nagy séta Tatán.
Kísérő: Csoma Gergely.
Halász Péter – a csángó-magyarokról tartott – előadása után fölmerült a gondolat, hogy jó lenne a jövő nyáron Csángóföldre látogatni a hazai gyerekekkel. Szívesen állunk neki a szervezésnek, a pályázatírásnak, mert a kíváncsiság élő, és úgy gondoljuk, itt és most kell tennünk, hogy megerősödjenek és elmélyüljenek a barátságok, hogy képet kapjanak a hazai gyerekek a csángó-magyarok életéről.
Ennek a kapcsolatnak az alapjait rakta le a Magyar Művelődési Intézet, A Közművelődés Háza és a Lakatos Demeter Csángó-Magyar Szövetség.
Tóth Zsóka, a tábor vezetője