Vissza

 „Kerek utca, kicsi ház…”

Tehetséggondozó tábor Tatán

 

A Magyar Művelődési Intézet – partnerségben a tatabányai Közművelődés Házával és a Lakatos Demeter Csángó-Magyar Egyesülettel – csángómagyar gyermeket táboroztatott Tatán, amelyet támogatásával a Márton Áron Szakkollégium segített.

 

A táborozás előzménye, hogy 2005. december 4-én a moldvai Frumoszán rendezték meg azt a szavalóversenyt, amelyet a magyartanításban résztvevő települések kisdiákjai számára írt ki a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, s amelyre a Magyar Művelődési Intézet munkatársai is elutaztak (Tóth Zsóka és Halász Péter), s ekkor adták át a nyári táborba szóló meghívást a legkiválóbb résztvevőknek.

A Versmondó-Színjátszó tábort a tatabányai Közművelődés Háza szervezte (immár 20 éve teszi nyaranta), s a csángó gyerekeken kívül érkeztek Temesvárról, Dunaszerdahelyről, Torontóból is – a hazai kisdiákokon kívül.

A létszám 37 fő volt a 3 csoportvezetővel, táborvezetővel együtt.

Helyszíne: Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközépiskola Kollégiuma

Tata, Új út 19.

Időpontja: 2006. június 22 – július 1.

 

A csángó gyermekek utaztatását a Magyar Művelődési Intézet vállalta.

2006. június 20-án indultak Pusztinából, és június 21-én a késő esti órákban érkeztek Tatára.

Sajnos, a verseny szereplői közül csak egy gyermek utazhatott Magyarországra, amit szívből sajnáltunk. (Az okok, amiért változott az utazók személye: Dávid Mária felvételi vizsga miatt, Stan Corinának a szülei nem tartózkodtak otthon, így nem adhatták aláírásukat gyermekük utazásához, és egyéb adminisztratív nehézségek akadályozták a másik két résztvevő jövetelét.) 

Akiket a hosszú utazás után végül örömmel fogadtunk: Turbuk László kiváló versmondó Magyarfaluból,

Ónodi Szerdzsiu, Simon Ana-Alina és Rétye Ferenc Lészpedről,

Kósferenc Rita-Mária Frumoszáról.

A gyermekeket Rosu Anna tanítónő kísérte el Bákóból.

 

A tehetséggondozó szaktábor célja kezdetektől: a versmondás, a színjátszás eszközeivel, rengeteg játékkal és beszédgyakorlattal segíteni a közösség mielőbbi létrejöttét, egy műsor csoportonkénti bemutatását, miközben nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy megismerjék és elfogadják egymást.

A programok kialakításánál fontos szempont volt, hogy közben legyen mód beszélgetésre, ki honnan jött, hogyan zárta a napot, hogyan érezte magát, tanult-e valamit az adott napon, és nevetett-e jóízűen valamin.

A csoportvezetőkkel együtt különös figyelmet szentelünk a különböző országokból érkezett gyerekek tábori életbe való „beolvadására”. Az esti közös „Zipzárda”, vagyis a nap lezárását szolgáló szertartás, pontosan megmutatta, mikorra sikerült oldanunk a messziről érkezett gyerekek kívülállását. Amikor a tábor „nyilvánossága” előtt először szólaltak meg, először emelték a kezüket, hogy ők is elmondják este, a nappallal kapcsolatos örömüket, nehézségüket, esetleg bánatukat, tudtuk, rendben vagyunk, jó úton járunk. Pedig nem volt ez olyan egyszerű, hiszen a megértés nehézségei nem kis akadályt jelentettek számukra, és kellett a másik oldalról is a megérteni akarás. Nagy kihívást jelentett a tábor vezetői részére is, azonos hullámhosszra terelni a torontói, a csángó, a felvidéki és a hazai gyerekek gondolkodását, tevékenységét.   

A napot záró éneklések, a csángó gyerekek tanította népdalok, közöttük a kedvenc, a „Kerek utca, kicsi ház…”, amelyet az egyik csoport a műsorába is beemelt, igazán bensőségessé tette az együttlétet.

 

A tábor programja az alábbiak szerint alakult:

9 órától 12 óráig, majd 16-18 óráig csoportos foglalkozások.

Ezen kívül:

– mindenki bemutatkozott egy produkcióval;

– hallgattuk Halász Péter előadását a csángókról;

– irodalmi délutánon vettünk részt;

– gyönyörködtünk éjszaka a Víz, Zene, Virág Fesztivál tűzijátékában;

– hajóztunk a tatai Öreg tavon;

– kisvonatoztunk a városban;

– egy este csoportonként, bográcsban főztük meg a vacsoránkat;

– kézműveskedtünk;

és a végén nagy szülői érdeklődés mellett mutatták be a csoportok produkcióikat

 

A tábor 2006. július 1-jén, reggeli után, érzékeny búcsúval zárult.

A tábor zárása után a csángó gyerekek kísérő tanítónőjükkel és a tábor vezetőjével a tatai szálláson maradtak, és csillagtúraszerűen ismerkedtek Magyarországgal – kísérőik egy-egy napon szeretettel, hozzáértéssel, örömmel kalauzolták őket.   

 

Szombaton – Komárom:

Monostori Erőd

Termál Fürdő

Kísérő: dr. Kálmán Attila.

 

Vasárnap –  Esztergom:

Szentmise a Bazilikában

Keresztény Múzeum

és átmentünk a Mária-Valéria hídon,

Esztergomi Élményfürdő

Kísérők: Virág Zsuzsa és Tóth Zsóka.

 

Hétfő – Budapest: Városnézés

Kísérő: Iancu Laura, csángó

látogatás a Magyar Művelődési Intézetben

Állatkert

Kísérő: Tóth Zsóka.

 

Kedd –  Győr: Városnézés

Levéltár

Pannonhalma,

utolsó nagy séta Tatán.

Kísérő: Csoma Gergely.

 

Halász Péter – a csángó-magyarokról tartott – előadása után fölmerült a gondolat, hogy jó lenne a jövő nyáron Csángóföldre látogatni a hazai gyerekekkel. Szívesen állunk neki a szervezésnek, a pályázatírásnak, mert a kíváncsiság élő, és úgy gondoljuk, itt és most kell tennünk, hogy megerősödjenek és elmélyüljenek a barátságok, hogy képet kapjanak a hazai gyerekek a csángó-magyarok életéről.

Ennek a kapcsolatnak az alapjait rakta le a Magyar Művelődési Intézet, A Közművelődés Háza és a Lakatos Demeter Csángó-Magyar Szövetség.

                                          Tóth Zsóka, a tábor vezetője