Vissza

A TELEPÜLÉSI KÖZMŰVELŐDÉSI FELADATELLÁTÁS

 MINIMUM KÖVETELMÉNYEI


A Magyar Népművelők Egyesülete elnökségének megbízásából szakmai munkacsoport alakult azzal a céllal, hogy kidolgozzuk a közművelődési feladatellátás minimum követelményeit.

 

A munkacsoport tagjai voltak:

 

Bak Lajos – műv. központ igazgató, Kecskemét

Béres Béla – műv. központ igazgató, Baja

Hatvani Zoltán – kisebbségi referens, Kiskunhalas

Kiss Dénes – műv. ház vezető, Szeremle

Hazag Mihály – vezető főtanácsos, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat

Reiter Károly – műv. ház vezető, Ormosbánya

Sajó Attila – műv. központ igazgató, Kazincbarcika

 

A névsorból kiderül, hogy a munkacsoport tagjai a kistelepüléseket, kis-, közép- és nagyvárosokat, valamint a kisebbségi és az önkormányzati oldalt is képviselték.

 

Első lépésként abban kellett dűlőre jutnunk, hogy tulajdonképpen miért is van szükség a minimumok meghatározására? Nem zárja e skatulyába a szakmát, nem szűkíti-e le a közművelődés mindig is igényelt szabadságát. Alapos helyzetelemzéssel arra jutottunk, hogy még mindig jóval több azon intézmények, közművelődési feladatellátást végzők száma, ahol nagyon szűkösek a feltételek, ahol szinte a „semmiből” kell eredményt produkálni. Ők nagyon várják a minimumok meghatározását, és még jobban annak biztosítását. Ugyanakkor az is tény, hogy az utóbbi 5-6 évben – az előzőekhez viszonyítottan – jóval több intézményi rekonstrukcióról, fejlesztésről, új közművelődési terek építéséről hallunk. Ez rendkívül örvendetes, ugyanakkor éppen ezért egyre nagyobb a kontraszt is.

 

A minimum követelményeket négy területre fókuszálva dolgoztuk ki:

 

1. A települési önkormányzatok közművelődési feladatellátásának cél, feladat és tevékenységi minimuma

2. A települési közművelődési feladatellátással kapcsolatos önkormányzati és intézményi alapdokumentumok

3. A művelődési házak és központok munkatársi minimum szintje

4. A művelődési házak és központok technikai minimum szintje

 

A felsorolásból kiderül, hogy a munkacsoport a települési szintű közművelődési feladatellátásra fókuszált, úgy gondoltuk, hogy a megyei, regionális és kistérségi feladatellátás minimumait – a tevékenység specialitása miatt – külön kell meghatározni.

A megvalósítást úgy képzeltük el, hogy az 1997. évi CXL. Törvény módosításakor a törvény szövegébe bekerülne egy konkrét időpont meghatározásával az a kitétel, hogy külön miniszteri rendelet határozza meg a közművelődési feladatellátás települési szintű minimumait. Úgy érezzük, hogy közvetlenül a törvénybe – mely a könyvtári, levéltári és múzeumi területet is érinti – nem praktikus elhelyezni egy ilyen részletességgel kidolgozott követelményt. Ugyanakkor a miniszteri rendelet – melynek elkészültéről és annak határidejéről a törvényben kell rendelkezni – tételesen meghatározhatja a minimumokat és azt is, hogy ezt az érintetteknek mikorra kell teljesíteni (hasonlóan a már létező, az alapfokú művészeti oktatás területén érvényben lévő minimum feltételekhez).

 

Az elkészült anyagot munka- és vitaanyagnak szántuk. Célunk az volt vele, hogy konkrétumokban gondolkodjunk és vitára, észrevételek megfogalmazására késztessük a szakmát. Tisztában voltunk vele az első pillanattól kezdve, hogy lesznek, akik örömmel fogadják (nyilván azok, akik a minimum szint alatt vannak), és lesznek olyanok is, akik támadni fogják, szükségtelennek tartják az egészet (elsősorban azok, akik – hála az Istennek! – a szint fölött vannak).

 

A szakmai munkacsoport által elkészített anyagot három helyen már „leteszteltük” (a Kulturális Központok Országos Szövetségének 2005. évi őszi konferenciáján Cegléden, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet 2005. őszén megtartott Észak-Magyarországi Regionális Közművelődési Konferenciáján, valamint a szintén 2005. évi őszi szegedi Vándorgyűlésen). A tapasztalatok szerint a kollégák több mint 90 %-a szükségesnek tartja a minimumok meghatározását, és nagyon várja is azt!

 

Reméljük, hogy a kollégák észrevételeivel és javaslataival valóban sikerül meghatározni azt a minimumot, amiről évek (évtizedek) óta folyamatosan beszélünk! Biztosan finomítani, pontosítani szükséges néhány helyen, de nem bánnánk, ha a dologból lenne valami. Ellenkező esetben a közművelődési minimum ügye szép csendesen elfelejtődik, majd 5-6 év múlva újra napirendre kerül, hogy csinálni kellene valamit e téren. Nos hát akkor itt az alkalom: csináljunk valamit!

 

A következőkben tekintsük át azt, hogy a különböző területeken milyen javaslataink vannak.

1. A települési önkormányzatok közművelődési feladatellátásának cél, feladat és tevékenységi minimuma

 

A települési önkormányzatok cél, feladat és tevékenységi minimumát megpróbáltuk úgy meghatározni, hogy az a település nagyságától függetlenül mindenhol helytálló és alkalmazható legyen. Lehet, hogy túl általános, de úgy gondoltuk, hogy e minimum tevékenységek meghatározása után a konkrét közművelődési formákat az adott település specialitásait figyelembe véve mindenhol „saját maguk képére formálhatják”. Nem lehet cél a tevékenység sablonszerű meghatározása, hanem éppen ellenkezőleg: a minél színesebb, önálló kezdeményezések és formák alkalmazási lehetőségének biztosítása. 

 

Ezek figyelembevételével az alábbiakat fogalmaztuk meg.

1. Talán a legfontosabb cél a település kulturális értékeinek ismertté tétele. Ehhez kapcsolódó feladat lehet a település hagyományainak, természeti, művészeti értékeinek, kiemelkedő és speciális közösségeinek, új kezdeményezéseinek bemutatása, a lokálpatriotizmus erősítése. Tevékenységként kapcsolódik ide pl.: a helyi ünnepek megtartása, „Ki mit tud”-szerű gálák, vetélkedők, fesztiválok szervezése, a települési szintű kulturális és közéleti információk biztosítása, a helytörténethez kapcsolódó vetélkedők, kiállítások szervezése, helytörténeti dokumentumok gyűjtése és ismertté tétele (ha erre önálló közgyűjtemény, tájház stb… a településen nincs).

 

2. Következő fontos cél az iskolarendszeren kívüli öntevékeny, önképző tanfolyamok, életminőséget, életesélyt javító tanulási, felnőttoktatási lehetőségek biztosítása. E célhoz feladatként párosul a helyi lakosság igényeihez, a speciális helyzetű népességhez, azok gondjaihoz igazodó ismeretek, képességek, önképző és öntevékeny lehetőségek felkutatása, művelődési és ismeretszerző közösségek szervezése. E feladatokat pedig olyan tevékenységekkel lehet megvalósítani, mint a munkanélküliek számára szak- és átképző tanfolyamok szervezése, a mindennapi életben hasznosítható, annak gazdaságát fejlesztő, közhasznú, praktikus tanfolyamok szervezése; önismereti és fejlesztő alkalmak, a mentális kultúrával foglalkozó táborok szervezése, természetbarát közösségek életre hívása; az ifjúság kreativitásának elősegítése, ősi mesterségek bemutatása, közhasznú és ismeretterjesztő szakkörök és tanfolyamok szervezése, működtetése.

 

3. Újabb célként határozhatjuk meg a lakosság műveltségének, esztétikai szemléletének fejlesztését. Ehhez kapcsolódó feladat a nemzeti, az egyetemes és a kisebbségi kultúra értékeinek közvetítése; a művészetek befogadásának segítése; a szabadidős szokások formálása; a meglévő kulturális hagyományok ápolása; a mindennapi élet értékeinek, normáinak fejlesztése; a szórakozás alkalmainak biztosítása. Tevékenységként sorolható ide a különböző előadások, kiállítások, népművészeti és hagyományőrző rendezvények, ünnepek és évfordulók szervezése; az ifjúság szórakoztatásának biztosítása, a filmművészet népszerűsítése, térségi rendezvények fogadása és szervezése.

 

4. Újabb cél a lakosság kreativitásának, amatőr művészeti alkotókedvének, tehetségének gondozása. Így feladat a tehetségek bemutatása, az alkotóközösségek ismertté tétele, szakmai fejlődésük támogatása. Itt tevékenységként jelentkezik az amatőr művészeti csoportok befogadása és működtetése, különböző szakkörök működtetése, bemutatók, fellépések, kiállítások szervezése.

 

5. Végül, és természetesen nem utolsó sorban nagyon fontos cél a helyi társadalom fejlődésének segítése. E cél eléréséhez feladatként jelentkezik a település kapcsolatrendszerének, közösségi életének segítése. Tevékenységi formái pedig: együttműködés és kooperáció a település intézményeivel, társadalmi, civil és kisebbségi szervezeteivel.

 

2. A települési közművelődési feladatellátással kapcsolatos önkormányzati és intézményi alapdokumentumok

 

Fontos leszögeznünk, hogy a szakmai munka feltételeit és kereteit szabályozzák az alapdokumentumok, amelyek megléte minimális elvárás, azon túl, hogy kötelezettség is!

A tapasztalatok azt mutatják – és a közművelődés szakfelügyelete ezt meg is erősíti –, hogy e téren számos önkormányzatnál és közművelődési intézménynél is igen súlyos problémák vannak. Nagyon sok nélkülözhetetlen alapdokumentummal nem is rendelkeznek, így működésük „szabályossága” is megkérdőjelezhető, illetve eleve kizárják magukat pályázati lehetőségekből. Ez elsősorban a kistelepüléseken létező nagyon súlyos gond.

 

Javaslataink szerint a települési önkormányzatoknak kötelezően rendelkezniük kell az alábbi dokumentumokkal:

– Közművelődési Koncepció (a település hosszú távú kulturális, közművelődési stratégiája)

– Helyi Közművelődési Rendelet (a koncepcióból adódó konkrét feladatok, a feladatellátásban résztvevők meghatározása, a feladatellátás finanszírozására vonatkozó rendelkezések)

– Ciklusterv - közművelődési feladatok (Minden önkormányzatnak megalakulása után el kell készítenie a ciklusra vonatkozó terveit és célkitűzéseit. Fontos, hogy a közművelődés ebben szerepeljen, az önkormányzat figyelme e területre is kiterjedjen.)

– Alapító Okirat vagy Közművelődési Megállapodás (Intézmény működtetése esetén az Alapító Okirat a kötelező. Ha más formában kívánja a feladatot ellátni, akkor Közművelődési megállapodást kell kötni, de a minimumokat abban az esetben is biztosítania kell a feladatellátónak!)

 

A feladatellátást végző intézményeknek pedig, minimum az alábbi dokumentumokkal kell rendelkeznie:

 

– Szervezeti és Működési Szabályzat (a szükséges mellékletekkel – munkaköri leírások, szabályzatok stb… – melyek alapvetően az intézmény nagyságától és a gazdálkodás módjától – önálló, részben önálló stb… – függnek)

– Éves munkaterv és beszámoló (E dokumentumok megléte alapvető a feladatellátás konkrét formáinak tervezéséhez, és értékeléséhez szükségesek.)

– Statisztikai adatszolgáltatás és az ahhoz szükséges dokumentáció (A statisztikai adatszolgáltatás kötelező. Problémát okoz az, hogy nincsenek olyan egységes nyilvántartások, melyek könnyítenék ezt. Ezek elkészítése szintén fontos feladat, de amíg nincsen meg, a szakmai munkát – saját nyilvántartás szerint – dokumentálni kell!)

 

3. A művelődési házak és központok munkatársi minimum szintje

 

A tartalmi munka alapja a megfelelő személyi és tárgyi feltétel. Talán ez a legégetőbb, és vélhetően a legnagyobb vitát is kiváltó kérdéskör. Milyen létszámmal, milyen technikai körülmények között történjen a közművelődés feladatellátása, vagyis mit kell – kellene – biztosítania a fenntartónak? Javaslatainkat táblázatba szerkesztve meg lehet tekinteni a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ és Művészeti Iskola honlapján a www.efmk.hu címen.

 

Elsőként a munkatársi létszámot próbáltuk meghatározni. A munkatársakat négy csoportba soroltuk, a munka „jellege” szerint. Az első csoport a szakmai munkatársak létszáma, a második az ügyviteli alkalmazottaké, a harmadik a gazdasági munkatársaké, míg negyedik a műszaki, fenntartási, üzemviteli feladatokat ellátóké. A „besorolás” után jött a következő dilemma, milyen szempontok szerint határozzuk meg a létszámot. Alapos mérlegelés után a következőre jutottunk.

 

A szakmai munkatársak létszámát a település lakosságszámára vetítetten határoztuk meg, mivel véleményünk szerint a települések nagyságrendje döntően meghatározza a szakmai létszámigényt. A szakmai munkatársak közé az alábbi „beosztásokat” soroltuk be: igazgató / intézményegység vezető, szakmai helyettes, népművelő, rendszergazda, dekoratőr-kiállításren-dező. Természetesen a települések nagyságrendje szerint „lépnek be” a státuszok. Így igazgató illetve intézményegység vezető az 1.000 fő alatti településekre is kell, de rajta kívül újabb népművelő már „csak” a 2.000 - 5.000 fős településeken lép be. 1,5 főt tartottunk minimum indokoltnak 5.000 és 7.000 fő között, majd 7.000 fő és 10.000 között már 2 főt, 10.000 és 20.000 között 3 és így tovább emelkedve a városok nagyságától függően. Szakmai helyettes a 20.000 fős települések fölött lép be a rendszerbe. Rendszergazda nyilván ott kell, ahol van kiépített belső hálózat. Dekoratőr és kiállításrendező is ott lép be, ahol ilyen jellegű folyamatos tevékenység van, és hozzá megfelelő kiállítótér is.

 

A második munkaterületbe sorolt ügyviteli alkalmazott létszáma szintén a települések nagyságrendje szerint lett meghatározva.

 

A harmadik a gazdasági munkatársak létszáma. Ezt az önállóan gazdálkodó intézmények estében nem a település nagysága, hanem a költségvetés nagyságrendje szerint határoztuk meg lebontva gazdaságvezetőre és munkatársra.

 

Egy újabb szempont szerint határoztuk meg a műszaki, fenntartási, üzemviteli alkalmazottak létszámát. Itt szintén nem a település lélekszámát, nem is a gazdálkodás nagyságát, hanem az épület hasznos területét vettük figyelembe. Hiszen műszaki vezetőre, gondnokra, takarítókra, segédmunkásokra, technikusokra, jegypénztárosra, karbantartóra, kiállítási teremőrre illetve gépkocsivezetőre az épület nagyságától, a hasznos területtől függően van szükség.

 

Bizonyos speciális szorzókat vettünk figyelembe, melyeket fontosnak tartunk. Ilyen pl. az, hogy hány telephelye van az intézménynek, mekkora a jegybevétel nagysága, milyen idős az épület stb… Úgy érezzük, hogy ezek is befolyásolják a jogos létszámigényt. 

 

4. A művelődési házak és központok technikai minimum szintje

 

Mint ahogyan azt már említettem, a tartalmi munka alapjának tekintjük a megfelelő személyi és tárgyi feltételeket. A tárgyi feltételek esetében a települések nagyságrendjét vettük figyelembe. Általában ez határozza meg az intézmény nagyságát is, illetve ezzel összefüggésben a felszereltséget. Minimum technikai eszközigényként az alábbiakat vettük figyelembe: számítógép, lap-top, fénymásoló, projector, írásvetítő, diavetítő, digitális fényképezőgép, digitális video, internet kapcsolat, domain hely, gépkocsi, hangosító berendezés, video magnó, CD és DVD lejátszó, kazettás magnó, TV. 

Javaslatainkat – csak úgy, mint a munkatársi létszám esetében – táblázatba szerkesztve meg lehet tekinteni a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ és Művészeti Iskola honlapján a www.efmk.hu címen.

 

Természetesen az eszközök léte illetve darabszáma függ a település és az intézmény nagyságától. És függ attól is, hogy van-e nagyterme, színházterme, illetve szabadtéri színpada, mert akkor megfelelő teljesítményű hang- és fénytechnikára is szükség van (reflektorok, keverők, mikrofonok stb…). És az is befolyásoló tényező, hogy az intézmény rendelkezik-e több telephellyel (ez esetekben plusz szorzót határoztunk meg).

 

 

Tapasztalatok

Mint ahogyan említettük, három esetben már teszteltük az elképzeléseket. A tapasztalat az, hogy az esetek nagy részében a jelenlegi helyzetet fedi le az igény, tehát egyáltalán nem tekinthető túlzónak. Számításokat is végeztünk arra vonatkozóan, hogy mibe kerülne e feltételrendszer kialakítása, és az sem tűnt irreálisnak. Persze jogosan merülhet fel az a kérdés, hogy mi van azokkal, akik már most is a minimum szint felett vannak. Elképzelésünk szerint egy moratórium lenne minimum öt évig érvényben, mely szerint a meglévő helyzetet „leépíteni” tilos volna.

 

Tisztában vagyunk azzal, hogy javaslatainkat szét lehet szedni, valamilyen szempontok szerint biztosan „támadhatóak”. Ám legyen, de akkor tessenek mellé tenni a más javaslatokat. Az azonban szintén biztos, hogy ott ahol a legnagyobb a baj – vagyis a kistelepüléseken – döntő módon üdvözlik a minimum elképzeléseket

 

A tartalmi munkát illetően jelenleg többféle megközelítés is van ( A BMK szakmai műhelyének elképzelései, a szakfelügyelet tartalmi munkára vonatkozó csoportosítása, vagy éppen a mi első pontban megfogalmazott javaslataink ). Ez esetben nyilván az volna az ideális, ha valamilyen módon össze lenne hangolva a szakmai minimumrendszer. Hisz végül is ez az alapja mindennek!

 

A mi szakmai munkacsoportunk elkészítette javaslatát ami nem elvi, általános síkon fogalmazódott meg, hanem konkrétan , és abban bízik, hogy viták és konzultációk után a minimumrendszer elfogadásából lesz valami, ami „kézzelfogható”, számszerűsített és finanszírozhatóan végrehajtható.

 

Várjuk a kollégák észrevételeit, konkrét javaslatait!

 

A szakmai munkacsoport nevében:

Sajó Attila