Vissza

DR. GELENCSÉR KATALIN

AZ IDŐSKORÚAK MŰVELŐDÉSE ÉS KÖZÖSSÉGI FORMÁI

MAGYARORSZÁGON

Stratégiai tervezési füzetek V. (Pont a kultúráért Kultúrpont Iroda 2006.)


Bevezetés

Ezt az írást vallomással kell kezdenem.

Mélységesen tisztelem és szeretem azokat a nyugdíjasokat, akik a helyi közösségi élet, a szellemi pezsgés meghatározó ösztönzői!

Közművelődési munkásként tapasztaltam meg, hogy milyen hihetetlenül gazdag szellemi tőke rejtezik a nyugdíjas polgárok fejében, szívében, s azt is, hogy milyen mélyen, felelősen kötődnek a település természeti, kulturális és emberi értékeihez, megtartó közösségeihez.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarország települései közül szinte mindben található egy vagy több olyan kör, klub, egyesület, civil közösség, amelyek döntően az időskorúak szervezetei, sokszínű tevékenységi formáikkal nemcsak az időskorúak örömeit, élményeit gazdagítják, hatnak a fiatalabb korosztályok mentalitására, életére is.

Életem nagy élménye, hogy megismerkedhettem a zömében nyugdíjas egyetemi tanárokat és kétkezi munkásokat egyaránt okos szeretettel összefogó kertbarát körökkel, honismereti egyesületekkel, helytörténeti, népzenei egyesületekkel.

Azt az emberi felelősségérzetet, együttműködési készséget, amit körükben megéltem, az értelmes élet egyik legfontosabb jelenségeként példaértékűnek tartom.

Miért tisztelem, szeretem az idősek közösségeit?

Mert itt látom leginkább megvalósulni, hogy időskorban kristályossá válik a szellemi, az érzelmi, a gyakorlati intelligencia, nő bölcsesség, és a (megbocsájtó) szeretet, az élet szervezésében fontossá válik a problémák kiegyenlítése, az önkifejezés, a segítés, az önzetlen befolyásolás, a transzcendentálissal való kapcsolat.

Mert nagy hatóerőnek látom az időskorúak közösségi életét, azt, hogy szinte minden szakmának van nyugdíjasokat összefogó, önálló közösségi élete, programja, amely rendszeres előadásaival, kirándulásaival, vetélkedőivel, egymásra figyelő szeretetével nemcsak a szellemi fiatalságot biztosan jelző kíváncsiságot tartja ébren, hanem ösztönzi a társas együttlét kreatív megoldásait, rendszeres találkozásaival szervezi az idős élet autonóm, rendjét, élményeivel számos emberi öröm forrása.

Mert a nyugdíjas szervezetek az élet különböző jellegű tapasztalataiban gazdag, birtokolt és – éppen a speciális, vagy az egész település ismereteinek érdekében – fejlesztett tudás kifejezésének ösztönzői, s helyei az alkotó akarásnak, a mindig megújuló rácsodálkozásnak és az emberi kapcsolat gazdagodásának.

Ezek a közösségek, találkozások, élmények, segítenek elviselni az elment élettárs hiányát, segítenek tájékozódni a 21. század egyre bonyolultabb világában.

Az azonos életkorú, munkahelyi tapasztalatokkal rendelkező közösségek bázisán könnyebb az egészséges élet őrzése, a személyes problémák megoldásának megvitatása, a családból már kivált fiatalokkal való együttműködés élményeinek megosztása, a generációk közötti együttműködés – oly hiányzó szövetségének – szerető gondozása, a helyi hagyományok ápolása, az emberi értékek élethosszig tartó fejlesztése, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés életszerű mintáinak példázása, az egyszeri, emberi különlegesség, a személyes fontosság jelentőségének közösségi elismerése.

A nyugdíjas klubok, közösségek életében különös jelentőségűnek tartom a szépkorúak egymással való emberi törődésének sokszínű formáit, az örömképesség ébrentartásának szándékát, az egészségi gondokkal küszködő, az idős kor látási, biztonsági viszonyainak figyelembe vételét, a nők és férfiak részvételének elősegítését, a programok idejének a résztvevők lehetőségeihez igazítását, ami elősegíti a kései szabadság jó megélését.

 

Tisztelem az önkormányzatok kitüntetéseit, döntéseit, amelyekkel nemcsak méltányolják a település felnövekvő és együtt élő nemzedékei előtt a példaértékű személyiségek életútját, tetteit, hanem mintát is adnak az elkötelezett szorgalom és emberség önmagáért és közösségért vállalható életminőségére.