Vissza

DR. NAGY MIHÁLY

NEMZETI-SZERVEZETI KULTURÁLIS TŐKÉNK

EGYES JELLEMZŐI


Egy nemzet kultúrájának szövedéke számos motívumból áll össze.[1] E motívumok közül legalapvetőbbek azok a közös tulajdonságok – a nemzetre jellemző (domináns) attitűdök, közös értékítéletek, mint a családi élet, társas kapcsolat iránti vágy, a gyermekvállalás, a türelem, az akarat szabad érvényesülésének lehetősége, az új ismeretek iránti érdeklődés, az igényesség, a munka szeretete, az élet biztonsága, az egészség és a környezet fontossága, az egymás iránti bizalom és áldozatkészség, a félelmek, szorongások, az egyéni és közös problémák kezelése, a közös célok elérésére szolgáló különféle szerveződési formákról kialakított elképzelések, az alkotókedv, tehát az az integratív társadalmi tudás – amelyek meghatározzák a társadalom tagjainak viselkedését, a mindennapi lét minőségét, a társadalom teljesítményét, és kikényszerítik a társadalmi és gazdasági változásokat.

 

A kultúra, a társadalmi tudás hordozói és átörökítői az egyének, és a belőlük szerveződő különféle csoportok, akik és amelyek mindennapi tevékenységük során ismerik meg és döntéseikkel maguk is alakítják a kultúra összetevőit. A kultúra tehát a társadalom történetileg alakuló jelentésrendszereinek mindenkori összessége, amelyhez igazodva formát, rendet, célt és irányt adunk életünknek, a társadalmunk kompetens egyéneivé válunk.[2]

A társadalmi kompetencia minőségén múlik, hogy örökségünkkel milyen viszonyt alakítunk ki, azt hogyan használjuk saját kompetenciánk fejlesztése érdekében, és hogyan örökítjük át az utókorra.

 

A magyar közélet jelenlegi legfontosabb kérdése az uniós csatlakozás után megnyílt fejlesztési források felhasználása.

A fejlesztések általános célja a népesség jólétének növelése, a jólét azonban a társadalmi kultúra minőségétől függ, meg kell tehát vizsgálnunk, hogy a kulturális ágazatban dolgozó szakemberek mit tehetnek a kultúra minőségének javulásáért.

 

Az Európai Unió előtt álló legfontosabb kihívás, hogy versenyképessége ne csökkenjen két nagy vetélytársával, Észak-Amerikával és a Távol-Kelettel szemben. A kihívásra adott válasz az ún. Lisszaboni Stratégia, amely azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re Európa lesz a világ legdinamikusabban fejlődő térsége.

E cél eléréséhez szükség van

– a gazdaság és a társadalom fejlődésére,

– utóbbi területén pedig a gazdasági és társadalmi kohézió erősítése révén az életminőség javítására.

Az életminőségnek, a jólétnek objektív, illetve szubjektív feltételei vannak. Utóbbi érzeti és tudati, pozitív és negatív összetevőkből áll, amelyek felelősek a társadalmi tőke minőségéért.

Egy társadalom társadalmi tőkéjét a társadalom tagjaira jellemző viselkedések, attitűdök és értékítéletek eredményeként kell felfognunk, tehát azt a nemzet kultúrája határozza meg.[3]

A sikeres társadalom úgy működik, hogy támogatja céljait, a fejlesztési tervek szempontjából sem mindegy tehát, hogy a társadalom kulturális közege támogatja-e a kihívások megválaszolását célzó intézkedéseket.

Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy

– a magyar társadalmi közegben milyen attitűdök, értékítéletek, jellemző viselkedési formák befolyásolják a közös társadalmi tudást, és

– a társadalom e tudás birtokában mennyiben képes úgy működni, hogy felismerje a kihívásokat, és támogassa a kihívások megválaszolását célzó intézkedéseket.

 

Mivel a nemzeti kultúra erősen hat a különféle társadalmi-gazdasági szervezetek vezetési stílusára, így hatással van egy ország gazdasági teljesítményére is, ezért az utóbbi időben számos kutató figyelme a nemzeti-szervezeti kultúrák felé fordult.

A nemzeti-szervezeti kultúra kifejezés olyan szervezeti kultúrára utal, amelyben jelen vannak az adott társadalom nemzeti kulturális sajátosságai.

Ezek a sajátosságok jellemzőek a szervezetek munkavállalóira és a szervezetek partnereire is.

A szervezeti kultúra vizsgálatok fontos területévé vált a szervezeti kultúra és a nemzeti kultúra hatásmechanizmusának vizsgálata, ugyanis a szervezetek, alkalmazottaik és külső kapcsolataik folytán nemzeti közegben működnek, vagyis a nemzeti kultúra jelentős mértékben befolyásolja tevékenységüket. [4]

 

A fejlesztési elképzelések megfogalmazása során a döntéshozók hagyományosan az objektív feltételeikre koncentrálnak, de gyakran megfeledkeznek arról, hogy a fejlődéshez a szubjektív feltételek (az emberi attitűdök, jellemző viselkedési formák, a társadalmi tudás összessége) még ennél is fontosabbak.

 

Következő ábránk a szubjektív és objektív tényezők egymásra hatását szemlélteti.



A szubjektív feltételek (attitűdök) szolgáltatási igényt váltanak ki, majd a szolgáltatások visszahatnak a szubjektív tényezőkre és olyan társadalmi tudást hozhatnak létre, amely támogatja a fejlődést. Amikor az emberek élethelyzetüket megítélik, akkor véleményük kialakításában a szubjektív és objektív tényezők egyaránt szerepet játszanak.



A társadalmi tudásnak, a társadalmi kultúrának a változásokhoz való alkalmazkodásban játszott szerepére visszatérve vizsgálunk meg néhány adatot, amelyek azt mutatják, hogy a fejlődés szubjektív feltételei tekintetében milyen helyet foglalunk el a világban.

Az ENSZ Fejlesztési Programjának 2004-ben közzétett felmérése és értékelése alapján a vizsgált 177 ország közül Magyarország az emberi fejlettség tekintetében a 38-ik helyen, a magasan fejlett országokat tömörítő első harmadban – de annak a végén! – foglal helyet.[5]

(Az itt következő táblázatokban csak azokat az országokat tüntettük fel, amelyekhez gyakran hasonlítjuk magunkat: mint pl. Ausztria és Németország, a Visegrádi Négyek országai, vagy az Európai Unióhoz velünk egy időben csatlakozott országok.)


 

 

Egy másik felmérés, amely az emberek elégedettségét – azaz teljes élethelyzetük megítélését – mérte, hasonló sorrendet eredményezett.

A Közösségi Stratégiai Irányelvek (ez az a dokumentum, amelyben az Európai Bizottság közli a tagországokkal, hogy milyen fejlesztéseket szeretne látni a területükön) egyik fő célként a regionális versenyképesség fejlesztését és a foglalkoztatás bővítését, azon belül „a gazdasági változások előrejelzését és előmozdítását” jelöli ki. Másik fontos cél a kohéziós politika területi dimenziójának figyelembe vétele, azaz a területfejlesztés, és ezen belül kiemelt feladat a fenntartható közösségek építése. Ezek az elvárások újabb feladatot adnak a kulturális területnek, hiszen mind a gazdasági változásokhoz való alkalmazkodáshoz, mind pedig a közösségépítéshez első sorban társadalmi tudásra, a társadalmi kultúra fejlesztésére van szükség.

Az alábbiakban áttekintünk néhány olyan adatot, amelyek a társadalmi tudás minőségét befolyásoló jellemző népességi attitűdöket mutatnak be, és amelyek javításában szerepet játszhatnak a kulturális szolgáltatások.[6]

A család – mint a társadalom alapegysége – és a gyermekek – mint a családi lét folytatói – fontos szerepet töltenek be a fejlett országok népességének értékrendjében. A fontosság mértéke Németország nyugati felében, az Egyesült Államokban és Japánban növekedett. A család iránti attitűd Magyarországon hasonló a fejlett országokhoz, és a házasság szerepe nálunk a fejlett országokhoz viszonyítva is kimagasló helyet foglal el az egyéni boldogságban. Ugyanakkor az 1000 főre jutó házasságkötések száma egyre csökken, e tekintetben a vizsgált országok között 2000-ben Ausztriával együtt az utolsó helyen vagyunk. A házasságkötések száma egyébként a vizsgált országokban – Japánt kivéve – csökkenő tendenciát mutat. A házasságkötés ideje mind a férfiaknál, mind a nőknél egyre jobban kitolódik. A válások száma a vizsgált országokban növekvő tendenciát mutat, Magyarországon viszont az elmúlt tizenöt évben nem változott, megállapodott az OECD-országok átlagát némileg meghaladó, és a németországival azonos szinten. Az ideálisnak tartott átlagos gyermekszám hasonló mint a vizsgált fejlett európai országokban, viszont lényegesen elmarad a Lengyelországban, az USA-ban és Japánban kívánatosnak tartott számtól. Az ideálisnak tartott gyermekszám a vizsgált országokban csökken. Kivétel ez alól Lengyelország, ahol az egyébként is magasnak tekinthető szám növekedését tapasztaljuk. A ténylegesen születő gyermekek számának csökkenése jellemző a vizsgált országokra, így Magyarországra is. Magyarországon alacsony az abortusz és a válások elfogadottsága. A vizsgált országokra jellemző tendencia, hogy egyre több gyermek születik házasságon kívül (ez alól kivétel Japán, ahol ez az arány rendkívül alacsony, de ott szintén növekedés tapasztalható).


A gyermekek tanítására, együttes olvasásra, játékra, beszélgetésre fordított idő a vizsgált országokban alacsony, ebben viszont Magyarország a teljes népességet tekintve jól áll. Olyan előny ez, amelyet tőkeként kell kezelnünk, és fejlesztenünk kell.

Társasági életre a fejlettebb országokhoz viszonyítva kevés időt fordítunk. Ezen a téren több mint 30-40%-os a lemaradásunk Németországhoz képest. A népesség közel egynegyedének csak ritkán van alkalma arra, hogy baráti társaságban legyen. (Ez az arány kétszerese az OECD-országok átlagának). Mintegy 12%-ra tehető azok aránya, akiknek egyáltalán nincsenek barátai (ez az arány az OECD-átlagnak több mint háromszorosa!).

A kilátástalan egyéni élethelyzetek kezelése képességének hiányát jelzi a magyar társadalomban az öngyilkosságok magas aránya (annak ellenére, hogy a társadalom nagy mértékben elutasítja az öngyilkosságot). 1980 óta lényeges javulás következett be, de az OECD-országok átlagának kétszeresét is meghaladó aránnyal jelenleg még mindig Magyarország adatai a legrosszabbak.

Létkultúránkra a mozgásszegény, egészségtelen életmódbeli szokások jellemzőek. Ennek következménye, hogy a vizsgált országokhoz képest Magyarországon a népességben kb. 10-22%-kal kevesebb azok aránya, akik egészségüket jónak ítélik. A helyzet minden korosztályban rosszabb, de különösen így van ez a 40-69 évesek körében, ahol a különbség 9-10%. Például a keringési rendszer betegségeinek halálozási arányai a vizsgált országok közül Magyarországon a legrosszabbak: közel kétszerese a Japánban mért adatoknak, és több mint 32%-kal magasabb az Ausztriában mért adatoknál. A 2000 táján mért javulás után visszatértünk az 1980-as szintre.

A vizsgált országok közül a magyarok dolgoznak naponta legtöbbet (nők és férfiak egyaránt). A 20-74 év közötti foglalkoztatott magyar népesség többet dolgozik, mint a hasonló német korosztályok (viszont kevesebbet, mint a szlovének és észtek). A magyar foglalkoztatottak életében – a többi vizsgált országhoz hasonlóan – nagyon fontos szerepet játszik a munka, fontosabbat, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban. Ennek mégis ellentmondani látszik, hogy az alkalmazásban nem állók vagy alulfoglalkoztatottak körében a vizsgált országokhoz képest – Csehország után – nálunk a legalacsonyabb azok aránya, akik akkor is szeretnének dolgozni, ha nem lenne szükségük pénzre. A munkavégzésben a függetlenség nálunk nem játszik akkora szerepet, mint a vizsgált fejlett országokban, viszont nálunk egyre fontosabb szempont az, hogy a munka legyen érdekes. Ebben a tekintetben csupán Szlovénia előz meg bennünket. Ugyancsak egyre fontosabb szempontnak tartjuk azt, hogy az álláshoz felelősség is kapcsolódjék. Ebben a tekintetben a vizsgált országok élén állunk, mutatóink a 25 tagú Európai Unió, sőt az Egyesült Államok mutatóinál is jóval magasabbak. A munka érdekességével szembeni elvárás és a felelősség elfogadása a motiváció magas fokára és az individualizmus térnyerésére utal, és minden bizonnyal hozzájárulhat a versenyképesség növeléséhez szükséges kreativitás kibontakoztatásához valamint az innovatív légkör megteremtéséhez.

Kulturális tevékenységre, szórakozásra a 20-74 éves  magyar népesség kb. negyedannyi időt tud fordítani, mint a németek. A férfiak és nők közötti különbség itt is kimutatható. A helyzet különösen a 15-24 éves korosztályban kedvezőtlen: nálunk negyedannyi idő jut művészeti tevékenységre, mint Németországban, és fele-harmada annak, mint Szlovéniában. Tévézésben és videózásban vezetünk a vizsgált országok között: a 20-74 évesek körében a nők közel 41%-kal, a férfiak közel 30%-kal több időt fordítanak erre a tevékenységre, mint a németek. (A magyar férfiaknak mintegy 20%-kal több ideje van erre, mint a nőknek). A 15-24 éves magyar nők 26,4, a férfiak 17%-kal többet töltenek a tévé előtt, mint a megfelelő német korosztály tagjai).

Magyarországon az emberek úgy érzik, hogy lehetőségük van életük szabad irányítására, de ez a vélemény nem túl erős, ha összevetjük a vizsgált országokban mért adatokkal, és azt találjuk, hogy a mezőny második felében foglalunk helyet. Megfigyelhető, hogy ez a mutató 1981 és 1999 között csökkent. Hasonló a helyzet az emberek egymás iránt érzett bizalmával is: a bizalom csökken, de a vizsgált országok mezőnyében középtájon foglalunk helyet. Javult viszont az intézmények iránti bizalom, és a vizsgált országok között 1999-ben az élen szerepeltünk. Nálunk az emberek kevesebb hajlandóságot mutatnak mások problémáinak megismerése iránt, mint a vizsgált országokban, e tekintetben a mezőny vége felé foglalunk helyet (Németország, Szlovénia és Lengyelország a 2-ik–4-ik helyen szerepel). A legrosszabb adatokat a 15-25 éves korosztály körében mérték 1999-ben: a mások problémái iránti érdeklődés tekintetében az utolsó helyen szerepeltünk. A valamilyen tagságot feltételező csoportos tevékenységek nem népszerűek, csupán minden második emberre jut valamilyen csoporttagság (ez kevesebb, mint az OECD-átlag egyharmada). Ugyanakkor, a nem-kormányzati szervek támogatására felajánlott összegek mértékének emelkedése arra utal, hogy a magyar népesség elismeri és fontosnak tartja a civilek tevékenységét.

 

 

1999

 

Össze-sen

férfiak

Nők

15-25 év

26-44 év

45-64 év

64 év felett

Ausztria

7,5

7,5

7,5

7,8

7,3

7,3

8,0

Németo.

7,4

7,5

7,3

7,4

7,2

7,3

7,9

Szlovén

7,2

7,2

7,1

7,6

7,4

6,9

6,7

Cseho.

6,9

7,0

6,8

6,9

7,1

6,7

6,6

Észto.

6,0

6,0

6,0

6,7

6,3

5,6

5,6

Lengyel

6,2

6,4

6,0

6,6

6,4

5,9

6,0

Magyar

6,2

6,4

(2003: 6,9)

5,9

7,0

6,4

6,0

5,3

Litvánia

6,3

6,3

6,3

6,8

6,6

5,7

5,8

Szlovák

6,3

6,4

6,2

6,8

 

6,2

5,6

Letto.

5,8

6,0

5,7

6,6

6,2

5,5

5,2

USA

(2000) 8,0

(2003) 7,4

(2000) 7,9

(2000) 8,2

(2000) 7,9

(2000) 7,9

(2000) 8,2

Japán

(2000) 6,0

(2003) 5,6

(2000) 6,0

(2000) 6,6

(2000) 6,1

(2000) 5,9

(2000) 5,5

 

A teljes népességre vonatkozóan, 1-től 10-ig terjedő skálán arra a kérdésre adott válaszok átlaga, hogy a kérdezett szabadon választhatja-e meg, hogy mit tegyen, és irányíthatja-e élete alakulását (1 = egyáltalán nincs így, 10 = nagy mértékben így van) (Forrás: EUSI O2212)

Azon személyek százalékos aránya a teljes népességen belül, akik szerint a legtöbb ember megbízható (Forrás: EUSI O4111)

 

1999

 

összesen

férfiak

nők

15-25 év

26-44 év

45-64 év

64 év felett

Ausztria

32,1

35,6

29,0

24,5

36,1

34,5

25,7

Németo.

33,3

35,3

31,7

44,7

30,5

34,6

28,9

Szlovénia

21,3

22,4

20,3

21,0

22,9

21,2

17,8

Cseho.

23,4

22,4

24,4

19,7

22,0

28,0

21,2

Észto.

21,8

22,3

21,3

32,7

15,8

21,8

24,4

Lengyelo.

18,3

16,6

20,0

15,6

17,0

23,7

12,9

Magyaro.

21,6

22,5

20,7

27,0

22,2

21,1

16,9

Litvánia

23,5

27,0

20,5

27,4

26,0

19,0

21,3

Szlovákia

15,2

15,9

14,6

16,0

16,3

16,0

10,1

Letto.

16,7

16,9

16,5

19,8

15,0

18,8

14,8

USA

(2000) 35,5

(2000) 33,5

(2000) 37,5

(2000) 24,2

(2000) 33,2

(2000) 40,3

(2000) 50,0

Japán

(2000) 39,6

(2000) 39,8

(2000) 39,5

(2000) 39,5

(2000) 40,3

(2000) 41,1

(2000) 34,8

 

 

Az előbb megismert fejlettségi mutatókat és az egy főre eső GDP összegét diagramon ábrázolva még szemléletesebb Magyarország helyzete a magasan fejlett országok között.

A vizsgált országok elhelyezkedése azt mutatja, hogy a szocio-kulturális változások nem egyenes vonalúak, és azt is jelzi, hogy a társadalmi-gazdasági modernizáció előidézi a kulturális értékek tömeges megváltozását, ami végül politikai változásokhoz vezet.[7]

 

A változások első szakasza az indusztriális korszakhoz köthető, amelyben a vallás veszít korábbi jelentőségéből, viszont megnő az ipar működtetéséhez szükséges értékek (pontosság, a technikai fejlődésbe vetett hit, az egyéni célok alárendelése a közös céloknak) jelentősége. Magyarország már kilépett az indusztriális korszakból (nálunk is egyre nagyobb teret nyernek a gazdaságban a szolgáltatások), és a tudás alapú gazdaság és társadalom állapota felé halad. A tudástársadalomban már más kulturális értékek válnak fontossá (a kollektív fegyelem helyett az egyéni szabadság, a csoportokba való betagolódás helyett a sokszínűség, az állam tekintélye helyett az egyéni autonómia). A tudásalapú gazdaságot csak olyan emberek tudják működtetni, akik képesek hatalmas tömegű információkkal dolgozni, és jártasak az emberi kapcsolatokban. Az új helyzet új képességeket követel minden embertől, a kulturális közszolgáltatások feladata pedig az, hogy az embereket hozzásegítsék ezen képességek elsajátításához.

Egy másik vizsgálatból idézve látjuk, hogy az egyszer elért pozíció nem végleges, abból vissza is lehet esni.[8] Ha versenyképességünket nem komplex fogalomként kezeljük, amelynek szubjektív összetevői is vannak, akkor a fejlettség illetve a szubjektív jólét nagyon komolyan visszaeshet. Ez történt Magyarországon is: 1981-hez képest 1990-ben komoly esést mértek, majd 1998-ra némi javulás történt. Azaz hiába növekszik az egy főre eső GDP összege, az emberek általános elégedettsége mégis csökkenhet.[9]

 

Minden ország fejlődése szempontjából fontos, hogy a társadalmi és gazdasági szervezetek milyen körülmények között működnek, belső szervezeti kultúrájuk – amelyet a nemzeti kultúra határoz meg – mennyire teszi lehetővé a hatékonyságot és versenyképességet. A szervezetek napi működéséért, a felsőbb vezetők és a beosztottak közötti közvetítésért a középvezetők felelnek. Ezért fontos megismernünk, hogy milyen alapvető kulturális attitűdök jellemzőek egy ország középvezetőire, és hogy milyen változásokat várnak el ezen a téren.[10] A kapott mutatók többnyire azonos sorrendet eredményeznek, mint az emberi fejlettségi mutatók. A velünk együtt csatlakozott két tagországgal összehasonlítva, Magyarországra kisebb fokú bizonytalanságkerülés, és teljesítmény-orientáltság de ugyanakkor nagyobb hatalmi távolság és rámenősség a jellemző. Ezzel összhangban a vezetőktől karizmatikus és az emberi viszonyokra figyelő tulajdonságokat várunk el, és kevésbé tartjuk fontosnak az autonóm viselkedést. A vizsgált országokra a bizonytalan helyzetek jó tűrése, a csoportorientáltság, a hierarchia tisztelete és a nemek közötti esélyegyenlőség elfogadása jellemző. Mindhárom ország törekszik a jövőorientáltság és az emberi orientáltság mértékének növelésére, valamint a hatalmi távolság csökkentésére, de ezekre Magyarországon mutatkozik a legnagyobb igény. A teljesítmény-orientáltság mindhárom országra jellemző, de ennek növelését a három ország közül nálunk tartják a legkevésbé fontosnak. Az olyan kulturális jellemzők, mint a jövőorientáltság, a bizonytalanság-kerülés, a teljesítményorientáltság, az intézményi kollektivizmus és a hatalmi távolság csökkentése jelentős mértékű és jótékony hatást gyakorol a nemzetek gazdasági teljesítményére, tehát közvetlenül is javítja a nemzetközi versenyképességet.


 

[11]

 

Jelenlegi helyzet („ahogy van”) (Forrás:Bakacsi et. al. 2002, 76. 2. táblázat)

 

bizony-talanság-kerülés

jövő orientált-ság

hatalmi távolság

intézményi kollektiviz-mus

emberi orientált-ság

teljesít-mény-orientált-ság

kisközös-ségi kollektivizmus

nemek közötti esély-egyenlőség

rámenős-ség

Szlovénia

3,78

3,59

5,33

4,13

3,79

3,66

5,43

3,96

3,99

Lengyelország

3,62

3,11

5,1

4,53

3,61

3,89

5,52

4,02

3,75

Magyarország

3,12

3,21

5,56

3,53

3,35

3,43

5,25

4,08

3,23

 

világátlag

4,158

3,837

5,147

4,235

4,092

4,094

5,118

3,397

3,858

 

Elvárt helyzet („ahogy lennie kellene”)(Forrás:Bakacsi et. al. 2002, 76. 2. táblázat)

 

bizony-talanság-kerülés

jövő orientáltság

hatalmi távolság

intézményi kollektiviz-mus

emberi orientált-ság

teljesítmény-orientált-ság

kisközös-ségi kollektivizmus

nemek közötti esély-egyenlőség

rámenős-ség

Szlovénia

4,99

5,42

2,57

4,38

5,25

6,41

5,71

4,83

2,78

Lengyelország

4,71

5,20

3,12

4,22

5,30

6,12

5,74

4,52

3,74

Magyarország

4,66

5,70

2,49

4,50

5,48

5,96

5,54

4,63

4,49

 

világátlag

4,621

5,588

2,781

4,719

5,388

5,879

5,639

5,512

3,707

 

 


Összefoglalásként megfogalmazunk néhány feltételezést:

1) A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy eltérések figyelhetők meg egyes országok népességének jellemző attitűdjei között. Az eltérő attitűdök miatt az emberi fejlődés előtt álló kihívásokra az egyes kultúrák – történelmi múltjukban gyökerező jellemző sajátosságaikból adódóan – eltérő válaszokat adnak. Ha az eltérő attitűdöket a nemzetközi sikeresség/versenyképesség kontextusában vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a sikerességhez szükséges szubjektív feltételek nem egyenlő arányban állnak rendelkezésre minden kultúrában.

2) A fejlődés szubjektív és objektív feltételei kölcsönhatásban állnak egymással és együtt változnak.

3) Az eltérő attitűdök nem csak kultúrák/országok között mutathatók ki, hanem azokon belül is. Így a Magyarország különböző területein élő közösségek, továbbá a népesség egyes jellemző csoportjai között is érzékelhetők különbségek (lásd erre nézve a kulturális szegénységgel foglalkozó előadást).

A társadalmi kultúra fejlettségének területi, illetve népességi csoportokra jellemző különbségei hozzájárulnak a társadalmi-gazdasági különbségek fennmaradásához.

4) A szubjektív feltételek sajátosságainak feltárása, és az érintett közösségekkel való megismertetése motiváló erőt képvisel, és attitűdváltozáshoz vezethet, valamint az érintettekben felkeltheti az objektív feltételek megváltoztatásának igényét, ami végső soron kedvező hatást gyakorol a társadalmi kultúrára.

A fejlődési igények érintettek általi megfogalmazása hozzájárul a társadalmi innovációhoz és javítja a helyi versenyképességet.

5) A szolgáltatások és a társadalmi tudás együttes javulása hozzájárul a társadalmi kultúra fejlődéséhez, erősödéséhez, a fejlettségbeli különbségek csökkenéséhez. A javuló helyi versenyképesség javítja a nemzet versenyképességét.

 

A fentebb bemutatott adatok nemzeti szintűek, de keveset tudunk a régiókról, a megyékről, kistérségekről. Különösen regionális adatokra lenne szükségünk ahhoz, hogy a szolgáltatásokat tervezni tudjuk, és bizonyos időközönként megvizsgáljuk a fejlesztések társadalmi hatását. 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



[1] Az itt közölt előadás „A kreativitás alapjainak és a kreatív gazdasági tevékenységek fenntartható fejlesztése” című komplex program háttéranyagára épül, amely a II. Nemzeti Fejlesztési Terv – Nemzeti Stratégiai Referenciakeret kulturális fejlesztéseinek megalapozásához készült. Egyes részei elhangzottak a Nyíregyházán 2006. március 23-25. között megrendezett Regionális kapcsolatok – Európai együttműködés című nemzetközi könyvtárszakmai konferencián.

[2] C. Geertz nyomán Wessely Anna, Kultúra és politika. In: A jó polgár. Társadalomismereti forráskönyv, 128.

[3] R. Berger-Schmitt – H.-H. Noll, Conceptual Framework and Struc-ture of a European System of Social Indicators. EuReporting Working Paper No. 9. Mannheim, 2000, 37-42.

[4] Jarjabka Ákos, Vizsgálatok a szervezeti kultúra témakörében – kultúramodellek és hazai alkalmazhatóságuk. PTE–KTK Gazdálkodástani Doktori Iskola, Pécs, 2003 című doktori értekezés tézisei alapján (akos@ktk.pte.hu) R. House – M. Javidan – P. Hanges – P. Dorfman, Understanding cultures and implicit leadership theories across the globe: an introduction to project GLOBE. Journal of World Business 37, 2002, 3.

[5] Human Development Report 2004. Cultural liberty in today’s diverse world. New York, 2004.

[6] Altorjai Szilvia és Dr. Bukodi Erzsébet, „Social Quality”. The Hun-garian National Report. European Network Indicators of Social Qua-lity ENIQ. Amszterdam, 2005; European System of Social Indicators (EUSI); és Harmoised European Time Use Survey (HETUS)

[7] Lásd részletesen: Ronald Inglehart és Christian Welzel, Moderniza-tion, Cultural Change, and Democracy. The Human Development Sequence. New York, 2005

[8] Lásd részletesen: Ronald Inglehart és Hans-Dieter Klingemann, Genes, Culture, Democracy, and Happiness. E. Diener – E.M. Suh (szerk.) Subjective Well-Being Across Cultures. Cambridge, 2000, 165-183

[9] Vö.: Dessewffy Tibor és Pulai András (szerk.), Honnan hová? Stratégiai audit 2005, 10. Demos Magyarország. www.demos.hu

[10] A GLOBE-projekt során a világ 61 országában kilenc dimenzióban végeztek vizsgálatot, amelynek eredményeképpen különböző kulturális régiók rajzolódtak ki. Magyarország – többek között Szlovéniával és Lengyelországgal együtt – a Kelet-európai halmazba tartozik. Lásd: Bakacsi Gy. – Takács S. – Karácsonyi A. – Imrek V., Eastern European cluster: tradition and transition. Journal of World Business 37, 2002, 69-80.

[11]