VERSSEL EMLÉKEZÉS JANCSÓ ADRIENNRE

 

Weöres Sándor: ÖTÖDIK SZIMFÓNIA

  Az öröm – részlet)*

 

   Hivogat a holdi síp,

                   dobol a fény,

   csillag evez a nád a hegyén,

                   fa levelén

--------------------------------------------

Bandukolni, barangolni, lovagolni,

a habokkal, a kövekkel,

jön az éjszaka vándorolni, jön a reggel,

nap-hold-csillag kóborolni,

 

hullámos uton könnyü szekerek kereke pattog,

langyos lomb közt fürge mécsek zenekara cirreg,

jó nyujtózni és aludni,

 

az erdőkkel megzendülni, a tavakkal,

tág rónán tigris foltos vadvizekkel,

rejtett kunyhók füstje érik,

álmot lát a nagy folyó,

 

féreg indul nyírfahéjon útra messze,

fönn a bíbor mennyei gálya kékbe-szegve,

jó meghalni néha,

 

szállni, elszállni, szerteszállni,

túl a világvég görcsén, hegyeken túl,

 

távol a lápon, hol a hosszulábu

lábol, lábol, lábol…

 

---------------------------------------

Föld, víz, tűz, lég szunnyad a bölcsőn,

kő-fejü gyermek sír a hegyi hidegen át,

mennybéli erdő fekete lombja hajlik a völgybe,

csillag-ködök árkaiban zúg az égi nád

 

gömbölyü pártában didereg a puha mécsláng,

lebbenti hajnali szél,

 

kristály hölgy suhan az álom sürüjén,

átsüti fény, testén áthatol a kusza árnyék,

dajkálva lágy dala kél:

 

“Indulj, Göncöl, csengős rúddal,

szérümön ó-év, kertemen új nyár,

sok kicsi vendégem megüli a csoda-fát,

tükröm sugarából fakad a kéklő hajnali zápor,

átlibeg a tornyaimon,

át, meg át, meg át…”