PAPP ELEK – AZ ÉV FOTOGRÁFUSA – 2005

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt José Luis Martínez Y Hernández úr, Mexikó budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete!

Szeretettel köszöntöm valamennyi megjelent kedves vendégünket, és kérem engedjék meg nekem, hogy a címek, rangok és rendfokozatok további hosszadalmas felsorolása helyett figyelmünket inkább erre a csodálatos kiállításra irányítsuk.

Rendhagyó fotókiállítás megnyitásán vagyunk ma jelen a Magyar Művelődési Intézetben. Vasárnap délben a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége éves rendezvénye tulajdonképpen egyfajta belső, hogy úgy mondjam “családi” eseményeként tervezte el egyik társuk képeinek bemutatását. A tények azonban a művészetekben, és ezen belül a fotóművészetben is makacs dolgok. A kiállító művész, Papp Elek Az Év Fotográfusa – 2005 kitüntető cím birtokosa, és ez már önmagában is jeles eseménnyé változtatja első önálló budapesti bemutatkozását. A szakmabeliek kivételével nagyon kevesen tudjuk ugyanis, hogy ezt a címet nem egy szűk szakmai testület ítéli oda, hanem a pontozásos verseny alapja a művészek nemzetközi versenyeken való megmérettetése.

A MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége) külföldi szalonok zsűrizett, kiállított képei alapján pontoz. Az objektivitást itt elsősorban az adja, hogy a külföldi szalonokban megrendezett kiállítások (amelyekre nem ritkán 4-5 ezer képet is beküldnek) FIAP zsűrizését 5-5 nemzetközileg válogatott tag végzi. Papp Elek sportnyelven szólva nemzeti csúcs megjavításával, 219 ponttal lett 2005-ben Az Év Fotográfusa.

A ma alig 40 éves fotóművész gyakorlatilag 5 év alatt egy életműnek is elismerésre méltó munkát tett le az asztalra: Képei 37 országban szerepeltek. Összesen 81 díjat kapott, ebből 27-et a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségétől (FIAP). A legjelentősebbek röviden felsorolva: Daguerre Szalon díja – Párizs, Európa Szalon díja – Franciaország, Legjobb portré díja – Olaszország, Kimagasló minőség díja – Szingapúr, Vigex Szalon díja – Ausztrália, Welsh Szalon díja – Nagy-Britannia, Hong Kong-i Nemzetközi Szalon díja, Torontói Nemzetközi Szalon díja, Digital Master Circuit díjai – Ausztria, YPS Dia Szalon díja – India, Mondial Szalon diplomája – Luxemburg, Euro Picamera díja – Belgium, San Marino-i Nemzetközi Szalon díja.

Papp Elek első mexikói bemutatkozását 2002. október 23-án szerveztük meg a mexikóvárosi magyar nagykövetségen, amit még több mint 10 követett. 2004-ben a magyar-mexikói diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 30. évfordulója alkalmából "Mester és tanítványa: Tóth István és Papp Elek" címmel egy-egy nagysikerű fotókiállítást tartottunk Mexikóvárosban és Cuernavaca-ban a Siquieiros múzeumban. A Mester, Tóth István - Az Évszázad Kiváló Fotóművésze (New York, 1980), akit sok szeretettel üdvözlünk körünkben, mint a mai kiállítás díszvendégét.

A mostani kiállítás két részből áll: egyrészt bemutatják a művész legtöbb nemzetközi elismerést aratott alkotásait; másrészt egy nagyon szép összeállítással megismertet minket a háromhetes mexikói látogatása művészi élményével. Papp Elek saját megfogalmazása szerint is “emberközpontú világot teremt magának és maga körül, ami társadalomábrázolásként is felfogható, feketén-fehéren”. Ilyennek látja Mexikó szeretetre méltó népét és környezetét, s ahol fontosnak tartja, ott a színeket is segítségül hívja. A művészi hitvallása az, hogy “minden képnek kell legyen mondanivalója, üzenete. Tartalom, forma, technika: a formavilág és a technikai kidolgozás a tartalmat kell, hogy erősítse.” “A klasszikus fotóművészet szigorú törvényei alapján alkotok, aminek mondhatom a vezéralakja Tóth István, az ő tanítványaként ezt a nyílegyenes utat kívánom folytatni. Ennek közös nyelve általában a fekete-fehér, de ha a színharmóniát is fontosnak érezzük, akkor a színes képeknek is lehet szerepe. A budapesti kiállításon ezekre is vannak példák képekben.”

Kérem engedjék meg nekem, hogy kicsit nagyképűen egyfajta “társszerzői” minőséget vindikáljak magamnak a mexikói képek vonatkozásában. Papp Elek háromhetes mexikói tartózkodása során szívesen szegődtem mellé kísérőnek (a mi szakmánkban így fordítjuk le a tolmács-sofőr-hordár-utazásszerve-ző-PR-manager-fővilágosító, stb elfoglaltságot, amit többnyire munkaidőn kívül gyakorlunk kishazánk hírnevének öregbítése céljából). Akkor még nem tudtam, mit jelent egy vérbeli fotóssal együtt utazni 500 km-t. Kérem, ne nézzék ilyen bizalmatlanul ősz hajszálaimat, a 15 éves diplomáciai külszolgálat alatt másokat is volt szerencsém kísérni! Szóval felejthetetlen fotó-vadászatban volt részem, ahol a szokásos utat 5 óra helyett 10 óra alatt sikerült megtenni (Mexikóváros és Guadalajara között, ahol egyébként 2003-ban Papp Elek önálló kiállítással vett részt a Májusi Kulturális Fesztiválon, Magyarország volt a díszvendég, több mint 100 magyar művész részvételével). A kressz-vizsgám kitűnően sikerült, különös tapasztalatokra szert téve a visszafelé tolatás több kilométeres szakaszain. Ennek a teljesítménynek több skalpja is itt lóg most a kiállított képek között. A mai kiállítás éppen ezért is különleges számomra, mert a mexikói kiállításainak szervezése után (mint a nagykövetség kulturális tanácsosa) én nyithatom meg első budapesti kiállítását (“kiállításunkat”).

Az iskolában nekem még azt tanították, hogy a korabeli szakmai céhek komoly külföldi tanulmányutakat írtak elő az inasnak (tanítványnak) a mestervizsga letételéhez. Talán nem veszik túlzásnak tőlem, ha azt mondom, hogy Papp Elek, aki fotóival 37 országban szerepelt, összesen 81 díjat kapott, ebből 27-et a Fotóművészek Nemzetközi Szövetségétől (FIAP), a mai kiállításával egyfajta mestervizsgát tesz szép székesfővárosunkban. Ezért is különleges a mai kiállítás. Kérem, legyenek ma Önök is a képzeletbeli vizsgabizottság tagjai itt a Magyar Művelődési Intézetben! Ellenőrizzük le együtt, hogy a FIAP nemzetközi bírái jól végzik-e munkájukat a nemzetközi versenyeken!

Köszönöm figyelmüket, és Papp Elek fotóművész kiállítását ezennel ünnepélyesen megnyitom.

 

Budapest, 2006. február 12.

Pólyi Csaba