Fotó

A kortárs magyar fotográfiai közélet eseményei és kulturális rendezvényei folyamatosan gyarapodnak. Szervezői és tartalmi meghatározói az autonóm fotóművészeti alkotócsoportok, egyesületek, akik az amatőr kitételt nem tartják magukra nézve érvényesnek, hiszen kétféle fotográfia nem létezik. Jelenleg az országban 144 szakmai, társadalmi szervezet működik, amelyek tagsága 10-300 fő között változik. Az alkotócsoportok közül 115, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége keretein belül alkot egységet. A Magyar Fotográfiai Évkönyv és Adattár, továbbá az országos eseménynaptár regisztrációja alapján elmondható, hogy a hazai fotókiállítások létrejöttében 2800-3000 alkotó közreműködik, foglalkozástól, életkortól, lakóhelytől és szervezeti hovatartozásától függetlenül.

A nemzetközi tárlatokról beérkező információk alapján azt is közelítő pontossággal tudhatjuk, hogy a hazai alkotóknak kb. egy tizede, tehát 280-300 fő ér el sikereket alkotásaival a világ minden táján. Az előző évben 1600 magyar fotóművészeti alkotás szerepelt 48 országban.

Az aktív alkotók önerőből készülnek fel a tárlatokra, mert kevés pénzügyi támogatáshoz jutnak hozzá. Ezért alkotómunkájuk kétszeresen közhasznú, amivel nincs arányban az a társadalmi elismerés, amit ezért kapnak, pontosabban nem kapnak meg.

Magyarországon évente 800-1000 egyéni és csoportos fotókiállítást rendeznek. Településszerkezet szempontjából nem készültek még statisztikák, pontos számarányok, de az látnivaló, hogy a kisebb településeken főleg a térítésmentesen kölcsönzött kiállításokat mutatják be a lakosságnak, míg a városokban lehet támogatókat találni egy-egy tárlat felépítésére. (Ezért is fontos, hogy a Magyar Művelődési Intézet hozzon létre minél több térítésmentesen kölcsönözhető kiállítást, s ezeket ajánlja fel a kistelepülések közművelődési Intézményei számára.)

Az alkotócsoportok létrejötte és folyamatos működése is a 10-20 ezer főnél nagyobb településekre jellemző. Az utóbbi hat év alatt megduplázódott a fotós szakmai társadalmi szervezetek száma és taglétszáma. Ez a közösségi létforma iránti igény növekedését is alátámasztja.

A fotográfiai események nagyobb része nem kötődik a fővároshoz. Ezért feltűnő az az ellentmondás, hogy fotókultúrára szánt állami források 70-80 százaléka mégis Budapesten marad. Mi több, egyetlen szakmai (“profi”) érdekcsoport igényeit szolgálja. Nincs esélyegyenlőség az állami támogatások elnyerésének lehetőségében.

A kortárs magyar fotográfia minden tekintetben összemérhető a nemzetközi tendenciákkal. Tért hódít a természetfényképezés, a társadalmi viszonyokat hangsúlyozó – valósághű -szociofotó és ennek ellentéte, a digitális technológiával létrehozott belső képi fantáziát kifejező montázsábrázolás. Mivel életkor tekintetében 10 és 90 év közötti alkotók egyaránt vállalnak nyilvános közszereplést, így az alkalmazott stílusok szempontjából is nagyon széles skálán mozognak a nyilvánosság elé kerülő fényképek. A konzervatív megfogalmazástól a teljesen új utakat kereső kísérleti munkáig mindenre találunk példát a kiállító termekben. És ez így van jól, mert a befogadók, a nézők ugyanolyan sokféle igénnyel érkeznek egy-egy tárlatra, mint amilyen sokféle ábrázolási módot alkalmaznak a kiállító fotósok.

Folyamatos továbbképzésüket szolgálják az alkotótáborok, a fotótréningek, a fotótanfolyamok és a Fotóművészeti Nyári Egyetem. Ezeken összességében egy-egy évben 200-300 hallgató vesz részt az ország minden részéből, költségtérítéses formában.

A fotóoktatással is foglalkozó pedagógusoknak az MMI indított akkreditált szakirányú továbbképzéseket, ám az akkreditáció jelenleg éppen megújítás alatt áll (meglehetősen nehézkes a dolog).

Több alapfokú művészeti iskolában tanítanak fotós szakmai ismereteket olyan alkotók, akik a hazai és nemzetközi kiállításokon is közismertek.

Feladatok:

– szükséges volna weblap működtetése (illetve finanszírozása), amely az összes

információt gyűjti, rendszerezi és hozzáférhetővé teszi

– forrásteremtés képek vásárlásához, utazó kiállítások készítése, kölcsönzése – térítésmentesen

– több akkreditációs képzés szervezése, elfogadtatása – a szabad képzéseken túl szükséges volna

– szakmai kiadványok megjelentetése (a civil szervezeteket bemutató, azok tevékenységét reprezentáló kiadványok)

– esélyegyenlőség megteremtése a pályázati rendszerben (elsősorban az NKA Fotóművészeti Kollégiumánál)

Összeállította: Győri Lajos