Vissza

AZ AMATŐR MŰVÉSZETI MOZGALOM HELYZETE

Az alább közölt szemelvények egy, a Kulturális Stratégiához kapcsolódó, amatőr művészeti stratégia részeként készültek.

 

Az amatőr művészeti tevékenységnek, mint az aktív művelődés egyik eredményesnek tekinthető formájának, megkülönböztetett szerepe és funkciója van az ország kulturális életében, jelesül a közművelődés rendszerében.

Az öntevékeny művészeti alkotófolyamat az élet minőségének javításához járul hozzá, önkifejező erőket szabadít fel, közösségi erőt és kulturális értéket képvisel, nagy szerepe van az identitás- és a lokálpatrióta tudat kialakításában. Az alkotás állandó testi, lelki és szellemi kondícióban tart, segíti az önismeretet, önkontrollt. A közösségben végzett művészeti alkotótevékenység, az értékek, gondolatok, viselkedésminták átadásával, fejleszti a kommunikációs készséget. A művészeti tevékenységek alkotó módon gyakorlása a deviáns magatartásformák megelőzésében is jelentős szerepet tölt be.[1]

A nem hivatásos művészeti tevékenység az egyén számára életminőség- és kreatív közérzetjavító tevékenység, társadalmi szinten pedig össznemzeti mentálhigiénés programnak is tekinthető. Szűkebb-tágabb közönsége számára pedig az igényes kultúrával való, gyakran egyetlen találkozás lehetőségét teremti meg.

A rendszerváltás előtt az amatőr művészeti tevékenység mindenki számára hozzáférhető volt. Oktatások, bemutatók szerveződtek, könyvkiadás, kiadványozás segítette a munkát, rendszeres volt a tehetséggondozás, a módszertani segítség, a képzés. Kiválóan működött a bemutatók, minősítések kidolgozott rendszere. A központi irányítás egyik legfontosabb szervezete az Országos Közművelődési Központ Módszertani Intézete[2].

A 90-es évektől a feladatellátásból kényszerűségből vonultak ki a korábbi fenntartók egy része[3], megszűntek az oktatások, a hagyományos megmérettetési fórumok jelentős része ugyancsak megszűnt, vagy átalakult.

A jelent tekintve kimondható, hogy a magyar közművelődésben folyamatosan, hangsúlyos létszámmal jelen maradt a művészettel aktívan foglalkozó emberek sokasága (művészeti áganként számuk több tíz - és százezerre tehető), akik a megváltozott feltételek tudomásul vételével is igénylik a szervezettséget, a mozgalom újra definiálását, működtetését. Nem könnyű az értékek továbbvitele, de az igény továbbra is erős a nem hivatásos művészeti tevékenység iránt. A különböző művészeti ágaknak eltérő nagyságban, de jelentős tömegbázisa van ma is. Az amatőr művészetek hungaricumként vannak jelen a közművelődésben és a kulturális sokszínűséget tartják fenn hagyományaink ápolása és új kulturális értékek teremtése révén. Több műfaj – a népi hagyományban gyökerezők, a képző -, ipar - és fotóművészet, a tánc és nem utolsó sorban a zene – produkciói, rendezvényei, kiállításai révén markánsan jelen van a helyitől az országosig ívelő kulturális programkínálatban, műsorszolgáltató funkciójuk (esetenként, például a kórusok esetében a hivatásos művészekkel közösen) arányaiban kifejezetten jelentős.

Tendenciák: A “szabad piac” átalakította az igényeket, a kulturális környezet változásai felszínre hozták az értéktelenebb, csak a szórakoztatásra irányuló, illetve a nem hagyományainkon alapuló művelődési formákat. A képzőművészek egy része inkább a piacra dolgozik.

Az elmúlt évtizedek során az amatőr művészetek – bár nem azonos mértékben és több-kevesebb sikerrel – alkalmazkodtak a megváltozott és változóban lévő társadalmi-gazdasági körülményekhez úgy, hogy közben megőrizték azokat az értékeket, amelyek méltán elismertek Európában. Pozitív példa, hogy megalakultak az országos civil szakmai szervezetek, átalakítva ezzel az irányítás, érdekképviselet rendszerét, valamint több csoport alakult ált egyesületté, választott működéséhez jogi formát. Egyre biztosabban nyúlnak a művészeti tevékenységet folytatók a pályázati lehetőségekhez is, keresve önfenntartásuk, továbbélésük forrásait.

Megállapítható, hogy a tömegbázis társadalmi presztízse egyes művészeti ágakban nem elég magas. Eltérően ítélik meg pl. a képző- és iparművészeket, a komolyzenével foglalkozókat, a versmondókat, a bábosokat, a színjátszókat vagy a fotósokat. A művészeti ágakban megalakult civil szakmai szervezetek nem egyforma szervezettséget értek el, nem mindig sikerült megszólítaniuk a tevékenységet gyakorlók teljes körét. Míg például a kórusok, vagy a gyerekszínjátszók szervezettsége nagy lefedettséget mutat, más művészeti ágakban hiányosabb a kép.

A területek szakértői általában elismert művészeti szaktekintélyek, az amatőr művészetekkel régóta foglalkozó szakemberek, nagy rálátással bírnak az egyes művészeti ágakra, és többnyire együttműködnek a megyei közművelődési intézményhálózat szakreferenseivel is.

Bemutatkozási lehetőségek: A legnagyobb eredmények közé sorolhatók a bemutató-sorozatok és nagyrendezvények továbbéltetése, új fesztiválok és találkozók kialakulása, – a közkedvelt és igényelt – felmenő rendszerű versenyek, a minősítések újbóli elindulása. Ezek jelentik azokat a fontos találkozási pontokat, amelyek erőt adnak az alkotók többségének a folyamatos munkához, az állandó fejlődéshez, valamint kinyitják a világot a résztvevők előtt.

A fesztiválok és találkozók elszaporodása sokszor eredményez felhígulást, amely óhatatlanul az üzleti szemléletű rendezvényszervezést[4] segítheti. A pályázati célok megvalósítását a támogatók, sajnos, nem mindig ellenőrzik.

A civil szervezetek által szervezett események pályázat- és támogatás függőek, művészeti áganként és a település nagyságától függően nem kiegyenlített a szervezetek infrastrukturális háttere, információs bázisa, nem mindig akad pályázni tudó személy. Majdnem minden művészeti terület gondozásában, szakmai-módszertani támogatásában segítenek a megyei közművelődési intézmények, sok helyen működnek közművelődési intézmények befogadóként.

Szinte valamennyi művészeti ágban jól használható adatbázisok léteznek a megyei intézmények, az MMI, illetve a szakmai civil szervezetek gondozásában.

Egyértelműen gondot okoz az oktatás kérdése. A művészeti ágak mindegyikében szükséges volna a résztvevő alkotók, csoportvezetők képzése. Ugyanakkor a tevékenység elismert szakmai képzései, jogosítványai, amelyeket a Magyar Művelődési Intézet gondozott 1994-ben megszűntek. Azóta is égető hiány a művészeti “jogosítvány”, amely nem szakma (vagyis nem OKJ-s képzés), de használható, folytonosan frissíthető tudást. biztosít. Ezért több területen szükség lenne speciális működési engedélyekre, amelyek kifejezetten a művészeti csoportvezetőket juttatnák képzéshez.  

Szükség van alkotótáborok, tehetséggondozó táborok, továbbképzések szervezésére. Ennek egy részét a megerősödött civil szervezetek már működtetik, a hiányokat a Magyar Művelődési Intézet és a megyei intézményhálózat egy része igyekszik pótolni.

Sokkal több kiadványra lenne szükség, noha ezek egy részét a megfelelő háttérrel rendelkező civil szervezetek már előállítják. (Folk Magazin, Zeneszó, Mesterség és Művészet, Versmondó, stb.) Sok a fehér folt, még mindig kevés hozzáférhető módszertani anyag van, ezen az internetes megjelenés próbál segíteni. Ennek lehetőségeit kihasználva jobban kellene dokumentálni az öntevékeny alkotótevékenységek megnyilvánulásait, segíteni kellene a csoportok, a tevékenységek piacképességét kapcsolatépítések, bemutatások, virtuális galériák stb. megvalósításával. 

Az amatőr művészeti területen a támogatási források:

Pályázatok: (helyi kiírásúak, megyeiek, a tervek szerint regionális szintűek, országosak) – pl. Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, a kapcsolódási pontokon kiírtak pl.: OM, IHM, Fővárosi Kulturális Bizottság stb., valamint az

– Az NKA – elsősorban a Közművelődési Szakmai Kollégium (a népművészetek ide is, oda is pályáznak, tevékenységük más-más oldalát hangsúlyozva).

– Az NKÖM az országos jelentőségű rendezvények és civil szervezetek támogatójaként jelenik meg, továbbá a külföldi megjelenéseket segíti pályázatokkal (csökkenő mértékben).

Szponzorok (szinte csak és kizárólag a helyi eseményekre a helybeli vállalkozók, intézmények támogatása nyerhető meg, ez is elsősorban nagyobb – mutatósabb – rendezvények esetén, többnyire “természetbeni”).

– Az egyesületi (jogi) formában működők pályázhatnak a Nemzeti Civil Alaphoz is; általában csak az országos egyesületek, szövetségek sikeres pályázati eredményeiről tudunk, a kisebbekéről alig. Az országos szervezetek saját erőt képeznek a pályázati alapokból, működésükön túl ezzel segítenek a csoportoknak.

– A támogatók között megtaláljuk az önkormányzatokat (csekély, de igen szükséges mértékben, többnyire a művelődési házak költségvetésében megjelenítve).

 



[1]Pl. a drog, a bűnözés, az öngyilkosság vonatkozásában – a drámapedagógia szerepe a drogmegelőzésben.

[2] A korábbi Népművelési Intézet, ma a Magyar Művelődési Intézet akkor még funkciójában hordozta a népművészeti terület gondozását is.

[3] Munkahelyi, szakszervezeti művelődési intézmények.

[4] Szakmailag-esztétikailag és a közösségek szempontjából is értéktelen tevékenységek felkarolásával.