Vissza

HOHL FERENC

HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A TELEHÁZAK ÁRKÉPZÉSE A TELEHÁZAK MŰKÖDÉSÉT?


A teleházak az elmúlt néhány évben jelentős fejlődésen mentek keresztül. A 90-es évek végére a teleház mozgalom intézményesedett, és országos hálózatot hozott létre, amely több mint 400 teleházzal rendelkezik.

 

A teleházak témakörét számos kutatás és tanulmány vizsgálta már, de a teleházak gazdasági jellemzőivel kevés tanulmány foglalkozott. Ennek oka elsősorban a szerzők szemléletmódjában keresendő, akik elsősorban a társadalmi hatásokat vizsgálták, és nem elemezték részletesen a gazdasági kérdéseket [Bártfai, 2002, Bihari, 1999, Erdősi, 1992, Proenza, 2004]. A teleházak hosszú távú sikeres működésének azonban elengedhetetlen feltétele a teleházak gazdasági jellemzőinek, gazdasági fenntarthatóságának megvizsgálása is. Nemzetközi tapasztalatok szerint a teleházak 2/3-a a működés első három évében bezár [Gáspár-Takáts, 1997.][1]. Ez a tény a mozgalom sikerességét alapjaiban veszélyezteti.

 

A gazdasági fenntarthatóság szempontjából a bevétel-költség arány döntő fontosságú. A bevételek egy részét az árbevétel adja, az árbevétel nagyságát pedig az illető szervezet, vagy teleház árképzése határozza meg. A teleházak árképzése tehát a gazdasági fenntarthatóság vizsgálatának fontos eleme.

 

A kutatás célja

 Jelen tanulmány célja az árképzés szerepének tisztázása a teleházak működésében. A vizsgálat arra keresett választ, hogy hogyan és mennyire befolyásolja a teleházak működését a teleházak árképzése.

 

A kutatás módszertana

Az elemzések elvégzéséhez szükséges háttéradatbázis saját kutatómunka eredménye. Az adatbázis adatai kérdőíves adatfelvételből származnak, amelyre a 2003-as, 2004-es évben került sor. A felmérés során Magyarország mind a 19 megyéjéből megyénként 5 teleház, tehát országos szinten 95 teleház vett részt a kutatásban. A kiválasztás megyénként, véletlenszerűen történt.

A felmérés a következő főbb területekre koncentrált:

a. A teleházak működési jellemzői;

b.  teleház hogyan, és milyen szinten integrálódott a helyi közösségbe;

c. A teleházak tulajdonviszonyai;

d. A teleház és a munka, távmunka viszonya;

e. A teleház és az oktatás, távoktatás viszonya;

f. A teleházak szolgáltatásai, a szolgáltatások összehasonlítása;

g. A teleházak humán erőforrásának felmérése;

 

Az adatfelvétel személyesen, levélben, és e-mailben történt. A visszaérkezési arány 100%-os volt, tehát mind a 95 teleházban sikeres volt az adatfelvétel. A visszaérkezési arány elérése azonban néhány teleház esetében szükségessé tette a felmérésből való kizárást, ezek helyett új teleház került a kutatásba.

 

Az adatbázis adatainak feldolgozása Excel és SPSS programok segítségével történt. Az eredmények egy része numerikus, más része szöveges információkból állt elő, ezért a feldolgozás statisztikai számításokat (alapstatisztikák, kereszttáblák, indexképzés) és szövegelemzést egyaránt igényelt.

 

Eredmények

A teleházak küldetésükből adódóan alapvetően nem profit orientált szervezetek. A felmérés szerint a megkérdezett teleházak 70%-a non-profit működésűnek tartja magát. A gyakorlati munka során azonban olyan tapasztalatok születtek, hogy a teleházak sok esetben nem tudják pontosan meghatározni, hogy mit is jelent a non-profit működés. Ezért szükséges volt a teleházak árképzését összevetni a teleház vezetők által meghatározott profit orientált, nem profit orientált kategóriával.

 

A teleházak árképzésének meghatározásához négyféle szolgáltatás árai kerültek be a vizsgálatba. A négyféle szolgáltatás a következő:

1. Géphasználat, Ft/óra

2. Internet-használat, Ft/óra

3. Nyomtatás, fekete-fehér Ft/lap

4. Fénymásolás, A4, Ft/lap

 

A szolgáltatások árait kategorizálva, majd indexet képezve állt elő az adott teleház árkategóriája. Az indexképzés során a géphasználat és az internethasználat árai másfélszeres súlyozással kerültek beszámításra, mert ez a két szolgáltatás alapvető a teleházak szolgáltatásai között. A kutatás egyéb szolgáltatások árait is vizsgálta, azonban a többi szolgáltatás árai nem álltak rendelkezésre minden teleházban, így nem feleltek meg a vizsgálat szempontjából.

 

Az elemzés során árösszehasonlító elemzést nem lehetett elvégezni, mivel a teleházaknak a településnek általában nincs konkurenciájuk[2], így nincs olyan szervezet, vagy gazdasági vállalkozás, amellyel az összehasonlítás elvégezhető.

 

Az árképzést és a teleház vezetők véleményét összevetve megállapítható, hogy bár a teleházak többsége non-profit működésűnek vallja magát, az adott teleház árképzése és a működési mód között nincs közvetlen összefüggés. Tehát a magát non-profitnak valló teleházak között ugyanannyi eséllyel található drágább árszínvonalú teleház, mint olcsó. A tapasztalatok szerint ennek oka abban keresendő, hogy a teleházakra nyomás nehezedik mind a lakosság, mind a Teleház Szövetség részéről, ezért a teleház vezetők az esetek többségében inkább non-profit működésűnek vallják magukat. A teleházak azonban nagyon nehezen tudnak non-profit módon működni, mert az elvárások nagyok, de a támogatások kicsik. Működésre támogatást elsősorban az önkormányzattól remélhetnek, a megvizsgált teleházak 34%-a kap valamilyen támogatást, elsősorban a helyi önkormányzattól.

 

Mivel a teleházak 1/3-a kap valamilyen működési támogatást, érdekes annak vizsgálata, hogy azok a teleházak, amelyek támogatásban részesülnek, olcsóbb árszinttel dolgoznak-e, mint a támogatást nem kapott társaik. Az elemzés során azonban kiderült, hogy nincs összefüggés a teleházak támogatása árszintje között. Bár a teleháznak az adott településen általában nincsenek konkurensei, az elemzés kitért annak vizsgálatára is, hogy ahol a teleháznak van konkurenciája, ott a teleház esetleg nagyobb árszinttel dolgozik-e, de a vizsgálatok szerint a konkurencia megléte, vagy nem megléte sem befolyásolja az árszintet.

 

A megvizsgált teleházak többségét, mintegy 51%-át civil szervezetek működtetik. A maradékon az önkormányzat és magánszemélyek osztoznak. Az elgondolás szerint a civil működtetésű teleházak ténylegesen non-profit működésűek, tehát az áraik is olcsóbbak. A vizsgálatok szerint azonban a civil és önkormányzati működtetésű teleházak nagyjából azonos árszinttel dolgoznak, nincs nagy különbség közöttük. Sőt, néhány százaléknyi eltéréssel az önkormányzati teleházak bizonyultak olcsóbbnak, bár ez a gyakorlatban csupán egy-két teleházat jelent, tehát nem perdöntő.

 

Az elemzés vizsgálta a teleház fizetett alkalmazottainak és önkéntes társadalmi munkásainak az összefüggését az árszinttel. A feltevés szerint az olcsóbb árszinttel dolgozó teleházak kevesebb fizetett alkalmazottat, és több társadalmi munkást foglalkoztatnak. Az eredmények szerint azonban ez sem igaz, nincs összefüggés az alkalmazottak, társadalmi munkások létszáma, és az árszint között.

 

A kutatás vizsgálta a teleházak által adott kedvezményeket is. A megvizsgált teleházak 26%-a ad valamilyen kedvezményt felhasználóinak, ezek jellemzően mennyiségi kedvezmények. Teljesen ingyenes csupán néhány teleház volt. Az önkormányzati működtetésű teleházak között több olyan teleház volt, amely valamilyen kedvezményt nyújtott felhasználóinak, mint a civil irányítású teleházak. Ennek hátterében vélhetően az áll, hogy az önkormányzat szélesebb anyagi lehetőségekkel rendelkezik, ezért könnyebben tud jótékonykodni is. A kis elemszám azonban nem ad lehetőséget a komolyabb elemzésekre.

 

A vizsgálat kitért annak elemzésére is, hogy a teleházak rendezvény és tanfolyamszervezési[3] szokásai összefüggésben állnak-e az árszinttel, de nem talált ilyen jellegű kapcsolatot. Bár az elemzések számára érdekes információkkal szolgálhatott volna, területi elemzéseket az adatokból nem lehetett végezni, mivel a minta elemszáma nem elegendő megyei szintű területi összehasonlító elemzésekhez.

 

Összefoglalás

Az eredmények elemzése során azt a következtetést lehetett levonni, hogy az árszintnek tulajdonképpen csekély hatása van a teleház működésére. A felsorolt eredményekből kitűnik, hogy a vizsgálat az árszintet számos tényező szempontjából elemezte, de nem talált olyan tényezőt, amellyel a kapcsolata egyértelműen, minden kétséget kizáróan megállapítható lenne. Elmondható tehát, hogy a teleház árszintje nincs közvetlen kapcsolatban a teleház működésével. Ezt megerősítik a teleház vezetőkkel készített interjúk is. Az interjúk során a teleház vezetők beszámoltak arról, hogy az árbevétel általában az összes költségek 1/3-ra elegendő, a fennmaradó 2/3-ot támogatóktól és pályázati forrásokból szerzik be. Ezért a teleház árainak a teleház működése szempontjából igen csekély a jelentőségük. Ugyanakkor rámutat a teleházak működésének gyenge pontjára, a teleházak függési helyzetére a támogatóktól, és a pályázatoktól.

 

Hivatkozások

1. Bártfai Mária Erika (2002) Tudással tele ház – tudástár?
http://www.inco.hu/inco8/global/cikk8h.htm#22

2. Szerkesztő Bihari Gábor (1999) Teleházak és távmunka Magyarországon. Teleház Kht.

3. Gáspár Mátyás, Takáts Mária (1997) Építsünk teleházat! Magyar Teleház Szövetség

4. Dr. Erdősi Ferenc (1992) “A falusi települések fejlesztése teleházak segítségével”. In:  Telematika. Távközlési Kiadó

5. Francisco J. Proenza (2001) Telecenter Sustainability: Myths and Opportunities. http://ip.cals.cornell.edu/commdev/jdc-1.cfm

 

 



[1] 2003 nyaráig mintegy 129 teleház szűnt meg a 491 teleházból, ami az addig létesített teleházak 26%-a. Forrás: Teleház Szövetség 2003-as adatbázis.

[2] A megvizsgált teleházak 16%-nak van konkurenciája, ez túlnyomórészt iskola, vagy művelődési ház.

 

[3] A rendezvények köre igen tág, az ingyenes rendezvényektől (drogprevenció, parlagfű-gyűjtés) kezdve a fizetős rendezvényekig, tanfolyamokig (filmvetítés, bál, kresz-tanfolyam) terjedhet.