Vissza

Kraiciné Szokoly Mária

Pillanatkép

(A művelődésszervező szak helyzete a bolognai folyamatban)

 

Az EU-csatlakozási folyamattal párhuzamosan megkezdődött a magyar felsőoktatás modernizációs folyamata, amely a Bolognai, majd az azt követő Prágai Nyilatkozatokban megfogalmazódó egységes szerkezetű Európai Felsőoktatási Térséghez való csatlakozást jelenti. A térség kialakításának számos oka van. Többek között az a kényszer, hogy világgazdasági versenyben a soknemzetiségű Európa erőinek egyesítésével – a meglévő fejlett infrastruktúra mellett - a munkaerő szabad áramlásának biztosításával választ tudjon adni az USA gazdasági kihívásaira. A munkaerő mobilitás legfőbb akadálya Európában a soknyelvűség mellett a nemzeti képesítések sokfélesége, az átláthatóság hiánya, az egyes diplomák összehasonlíthatóságának nehézségei.

 

Az új felsőoktatási képzés rendszer alapvető gondolatát 1988-ban a francia Attari jelentés (For a European Modul of Higher Education) vetette fel. Ennek lényege az, hogy  - az Európában hagyományos duális típusú (főiskolai és egyetemi) felsőoktatással szemben - az új felsőoktatási térség lineárisan szerveződjék, azaz egymásra épülő képzési ciklusból álljon: a három éves, nagyobb tömegeket képző első (Bachelor) és az erre épülő, szűkebb hallgatói létszámot érintő két éves második (Master) ciklusra, amit egy még szűkebb hallgatói létszámú, hosszabb idejű doktori iskola zár. Már ekkor hangsúlyozták, hogy a szerkezeti harmonizáció nem jelent egységes tanrendeket, tantárgyakat, tartalmakat és módszereket, hanem csupán a diplomák és képzési ciklusok általános keretrendszerét teremti meg. A képzési, tartami sokszínűség és a nemzeti sajátosságok megőrzése mellett elsődleges prioritássá vált a diplomák munka világában történő elismerése és átláthatóvá tétele. Ugyanis az egységes szerkezetű felsőoktatási térség kialakításának kezdeti lépései azonban nem voltak kellőképpen figyelemmel a munkavállalói kérdésekre. Ezért a Bolognai Nyilatkozat ajánlja, hogy az első ciklus befejeztével elérhető végzettség feleljen meg az európai munkaerőpiac állította szaktudási követelményeknek, azaz praktikus, gyakorlatban hasznosítható, kompetecia alapú legyen, hiszen a hallgatók olyan végzettséget és szakképzettséget kapnak, amely a hazai és európai munkaerőpiac által elismertek. A második ciklus pedig inkább tudományos elméleti megalapozottságú legyen, mintegy megalapozója a tudományos kutató munkára felkészítő PhD fokozatot biztosító doktoriskoláknak. Azaz az első ciklus a duális rendszer főiskolai szintjéhez, a második ciklus a duális egyetemi szinthez áll közel.

 

A felsőoktatás struktúrájának átalakítását célzó csomag számos itt és most nem érinthető kérdést vet fel a tömegképzés és elitképzés, a nemzetköziesedés, a minőségbiztosítás, a képzés és kutatás, illetve a képzés és a piac kapcsolatának kérdéséről. Természetesen sok további változást is indukált, ilyen pl. a kreditrendszer bevezetése, amely nagyban hozzájárul  a képzés átláthatóságához és hallgatói mobilitáshoz.

 

Korunk egyik nagy kérdése tehát, hogy a felsőoktatás a vele szemben támasztott gyorsan változó igényekre hogyan reagáljon, milyen irányba és ütemben változzék. Szabad-e, lehet-e, kell-e lemondani egy kicsit is a klasszikus egyetemi akadémiai tudás átadásának igényéről a munkahelyek által elvárt  kompetenciák kialakításának javára, hogyan alakítható ki a felsőoktatásban a hallgatóbarát tanulási környezet, amely természetes elemként fogadja magába az info-kommunikációs tehnológia  villámsebesen fejlődő technikai elemeit. 

 

A rendszerváltás követő magyar kormányok megteremtették az egységes szerkezetű Európai Felsőoktatási Térséghez való csatlakozás szerkezeti-jogi feltételeit többek között az univerzitászok létrehozásával és a kreditrendszer bevezetésével.

 

A művelődésszervező szakos képzést folytató felsőoktatási intézmények “sikerrel élték túl” a intézményi szerkezeti átalakítások időszakát, olyannyira, hogy jelenleg mintegy tizennyolc felsőoktatási intézményben folyik nappali és levelező tagozaton művelődésszervező szakos képzés.

 

A szerkezeti átalakulások után a második nagy feladatcsomagot a napjainkban is zajló, a képzési rendszer szerkezeti újragondolását, átalakítását jelentő a Nemzeti Bologna Bizottság vezetésével folyó szakmai bizottsági munkák jelentik. Ez a munka azt célozza, hogy az európai országok legkésőbb 2010-ig (Magyarországon 2006-ig) valósítsák meg a fent említett lineáris, többciklusú képzés bevezetését. Ez magyar vonatkozásban azt jelenti, hogy a korábbi duális felsőoktatási rendszer több száz szakjával szemben összesen 102 hároméves alapszak lesz, s erre épül majd a kétéves Master képzési ciklus gazdagabb tartalmú kínálata.

 

Az OM Nemzeti Bologna Bizottságának 2004 év elején közzétett, a felsőoktatás új szerkezeti struktúrájára vonatkozó tervezetében a 100 alapszak között nem szerepelt a művelődésszervező szak. A művelődésszervező szakos képzésben érdekelt felsőoktatási intézmények és a kulturális szféra munkatársai ezt megdöbbenéssel vették tudomásul és más szakmai területekhez képest késve, de gyorsan és sikerrel kezdtek lobbyzni a szak “megmentése” érdekében. Talán eddig soha nem tapasztalt hálózati szervezettség, konszenzusteremtő és lobby képesség eredményeként a NKÖM égisze alatt létrejövő Művelődésszervező Bologna Bizottság május végére többet ért el mint amit remélt: a művelődésszervező szak három éves alapszakként (együtt a személyügyi szervező, a felnőttképzési szervező és a munkavállalási tanácsadó szakokkal) helyet kapott  a bölcsészettudományi terület, pszichológia-neveléstudomány képzési ágon belül a 102 alapszak között. További jelentős szakmai sikernek könyvelhetjük el, hogy az andragógia, a felnőttképzés tudománya – a létéért és elismeréséért folytatott több évtizedes munka eredményeként – a négy szak bemeneteként nevesítést nyert a felsőoktatás tudományos diszcíplináit követő rendszerében.

 

Mindehhez képest “csak hab a tortán”, hogy az új képzési rendszer tanterveinek és tananyagainak kidolgozására az Európa Terv keretében a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program Irányító Hatósága pályázatot írt ki, amelyre a művelődésszervező szak tanszékei és a szakma képviselői részben a bölcsész karok országos konzorciumának partnereként, részben a PTE FEEFI főpályázói vezetésével önállóan pályáztak. Az utóbbi pályázati konzorciumi ülésnek adott helyt a MAMI 2004. május 22-én.

 

Mind a szakma, mind a képzők, - s gondolom - a képzésre váró ifjúság azt remélik, hogy a népművelő-művelődésszervező képzés szakmai hagyományait sikerül átmenteni az új képzési rendszer világába és egy a változásokra rugalmasan reagáló, nemzetközi és hazai viszonyok között jól kreditálható, kompetencia alapú és minőségbiztosított képzés fogja szolgálnia magyar művelődés ügyét további legalább 40-50 évig.