Vissza

ANDRÁSSY MÁRIA

SÉTA A BUDAI ERDŐBEN

Zöld könyv. Budapest természeti környezete, mint közművelődési színtér. (Bp. 2002, Budapesti Művelődési Központ Módszertani füzetek. Különszám.)

(Oltványi Adorján emlékének.)

Ki volt ő? Senki. Egy magyar “turista”. A nagyapám.

A boldog békeidőkben, a harmincas évek végén, óvodásként minden héten egyszer elvitt – ma úgy mondanám sétálni – ő úgy mondta kirándulni, a Budai Hegyekbe. Fogta a kezemet, jobbjában szöges turistabot, rajta dupla sorban, apró szögekkel felvert plakettek, mindazokról a túra helyszínekről, amelyeket felkeresett.

Megadta másként is a módját. Gojzer varrott cipő, gyapjú harisnya, térdnadrág, lóden zeke, zöld kalap, hátán “rucksack”, benne a nagyanyám készítette tízórai.

Kezét fogva láttam először harkályt, talán mókust is, és tanultam meg tőle, hogy van sárga- meg feketerigó. Nem volt biológus, államhivatalnok volt, de turista.

Aztán felfordult a világ. Ő pedig 1945 februárjának végén ismét felöltötte a térdnadrágot és a zekét. Közel hetven évesen “reaktiválta” magát, és elindult a Vérmezőtől Lágymányosra, abba az intézménybe, amelynek egykor az igazgatója volt – romot takarítani. Mert a fizetség egy tál meleg étel, s így nem kellett neki is apasztani a hosszú ostrom után megmaradt csekélyke készleteinket. Gyalogolt oda is és vissza is, de hisz mint turista, edzésben volt. Tehette ezt néhány napig, azután a széles Alkotás utcában halálra gázolta egy orosz katonai teherautó.

Turista öltözékben temettük el a kertben.

Mi közöd mindehhez nyájas olvasó?

Amikor a Zöld könyvet olvastam, úgy éreztem, nagyapám mellettem van, és ismét fogja a kezem. Újra együttsétálunk a budai erdőben.

Mert ahogy a bevezetőben dr. Isépy István docens, az ELTE Botanikus Kert vezetője írja, a kötet “Azoknak szól, akik felismerik, hogy a természet megőrzése érdekében legfontosabb lépés az élővilág megismerése – varázslatos szépségével, sokféleségével történő – személyes kapcsolat kialakítása.” Így a közreadók szándéka szerint a népművelők és a pedagógusok mellett segítséget nyújthat a sétára induló, kiránduló családoknak is.

A könyv nyomán a természetjárók, mintegy koncentrikus kört alkotva, egyre messzebb merészkedhetnek Budapesttől.

Az első fejezet: A város zöldje, helyi jelentőségű természetvédelmi területek. Bognár Attila László munkája. A fővárosban hét országos jelentőségű természetvédelmi területen túl, huszonkét helyi jelentőségű, védett természeti érték van. A könyv egy nagyméretű térképen jelzi helyüket, majd valamennyi leírása mellett eligazodásul bélyegnyi térkép, hol és hogyan találhatjuk meg őket. Meglepetések: a budai Várban, egy műemlék épület kertjében van például az óriási szőlőtőke, a második kerületben egy 500 éves hársfa, ugyancsak a második kerületben Fedák Sári elpusztult villája hajdani kertjének maradványaként egy 120 éves libanoni cédrus. Arborétumok, botanikus kertek, no meg az Állatkert. A fejezet minden oldalát (és hátul a jegyzetanyagot, bibliográfiát) parányi Budapest címer jelzi.

A második fejezet: Arborétumok, botanikus kertek és közparkok, szerzője Tar Teodóra. A városban négy arborétum, botanikus kert van, de látogatást tehetünk a könyv segítségével Alcsúton, Gödöllőn, Vácrátóton. Megismerjük a kertek rövid történetét, jellegzetességeiket. A hét városi park (a Margitszigettől a Vérmezőig) történetének ismertetése után javaslatot olvashatunk a séta útvonalára. Valamennyi leírást féloldalnyi térkép egészíti ki, bejelölve a legfontosabb látnivalókat. A fejezet piktogramja egy kis virág rajza.

A harmadik fejezet: A Pilisi Parkerdő, írója Túri Zoltán. A fejezet elsőként bemutatja a Pilisi Parkerdő Részvénytársaság, valamint a Budapesti Erdészet tevékenységét, valamint az állami erdőgazdálkodás feltételeit, majd megismerteti az olvasót a budapesti erdők múltjával és jelenével. A részvénytársaság területén tíz erdészet van, mindegyiknek megtaláljuk címét, telefonszámát, és felsorolja az egyes helyszíneken található parkerdei berendezéseket, kényelmi szolgáltatásokat. Kiemelten szerepel a Visegrádi Erdészet területén található Erdei Művelődés Háza, a visegrádi Kiránduló Központ, a Bertényi Miklós Füvészkert, valamint a Budai Erdészet által fenntartott Budakeszi Vadaspark és az Erdészeti Információs Központ tevékenységének leírása. A piktogram a gyűrűs Hunyadi holló.

A negyedik fejezet A nemzeti park, Füri András munkája. A bevezetés a nemzeti parkok kialakítása, a szervezeti rendszer és a közművelődési lehetőségek bemutatása, amelyet kiegészít az országban lévő tíz Nemzeti Parkot fel-tüntető térkép. A továbbiakban a fejezet a Budapesthez legközelebb található Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kínálatának bemutatása. Az Igazgatóság Királyréten Oktatóközpontot, Esztergomban ún. Fogadóközpontot működtet. Területén nyolc tájvédelmi körzet, és tizennyolc természetvédelmi terület található, Vértesszőllőstől Rétszilasig, Vácrátóttól Peregig. A cikket kiegészíti a Nemzeti Park területén található más intézmények által üzemeltetett helyek (pl. Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendre, Mátyás Király Múzeum Visegrád) felsorolása. Piktogramja a Park címere, folyók felett repülő madarak ábrázolása.

Engedtessék meg néhány megjegyzés. A könyv véleményem szerint kifejezetten az érdeklődő nagyközönség számára lehetne a leghasznosabb. Nincs beárazva! Kapható vajon könyvárusi forgalomban?

És még egy: miért szerepel az alcímben a Budapest meg-jelölés! Ez ahelyett, hogy kitárná, szűkíti a könyv iránti érdeklődés felkeltését, hisz segítségével elutazhatunk Pilismarótra, Gödöllőre, Ócsára, összesen vagy harminc nem budapesti helyszínre is.

Miközben gondolatban ezt az írást formálgattam a metrón, velem szemben bájos fiatal lány ült, talán gimnazista. Edzőcipő, farmer, orkándzseki, parányi piros hátizsák. Elmélyülten tanulmányoz egy térképet, megelégedetten összehajtja: A Budai-hegység turistatérképe. Öröm látni, hogy újra és újra felnő az új generáció! Szerettem volna kezébe nyomni a hátizsákomban lapuló Zöld könyvet.