LIPP MÁRTA
KULTURÁLIS SEGÍTŐMUNKA
(A tanulmány része a "Kulturális segítőmunka elmélete és gyakorlata"
című átfogó kutatásnak, mely a Művelődésszervezeti és Felnőttnevelési Osztály
keretében zajlik. Jelen dolgozat a Budapesti Művelődési Központ felkérése készült
, s a főváros művelődési házainak úgynevezett "életmód programjait" dolgozza
fel 1983 és 2000 között.)
Az életmód kifejezés a hetvenes, nyolcvanas évek nagy
szlogenje volt, nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte. A kor szellemét jól tükröző
összefoglaló jellege, és a humán értelmiségre megbűvölően ható programadó felhangja
alkalmassá tette, hogy a különféle társadalmi területeken tevékenykedők összekötő,
közös szemléletet jelző bensőséges fogalma legyen: mint az emberi élet szociokulturális
megközelítése.
Ez a korszak érlelte be a hetvenes évektől fokozatosan végbemenő társadalomtudományi
paradigma-váltást, amely a Max Weber-i értelmező szociológiából átvett érték-központú
kultúrafelfogás helyére a Geertz, Bourdieau, Foucault nevével fémjelezhető "mindennapi
kultúra" értelmezést állította. Miután megpróbálták leválasztani a tisztán kulturális
jelenségekről a társadalmiakat, más magyarázó elvet kellett keresni a kultúrán
belül, amely az elmosódó osztályhelyzetnél árnyaltabb tagolódás kifejezésére
is alkalmas. Ahogy az értékek kezdtek homogenizálódni, a kulturális különbségek
kezdtek finomabban differenciálódni, amit csak a kultúra finom-szerkezetéből,
a szimbólumok jelentéséből és a kifejezések egyéni jellegéből lehetett érzékelni.
Az ötvenes - hatvanas évek szociológiájának kurrens témája a társadalmi osztályok
és a hozzájuk köthető kultúra volt. A hetvenes évek kutatásainak slágerei a
"szociokulturális csoportok", az úgynevezett "életmód csoportok" voltak, ami
inkább a közös tudást, az életforma hasonló kidolgozottságát jelentette, mint
a közös célt. (ld. a Bourdieautól származó "életstratégiák" fogalom tudományos
karrierjét.) Szemben a korábbi osztály-kultúra megközelítéssel, amely az életelképzeléseket
vizsgálva a külön értékek meglétét emelték ki, mint a társadalmi különbségek
tükröződését. A hetvenes években nagy zavart okozott és sokszor tévútra vezetett
a két megközelítés egybemosása: amikor a szubkultúrákat a saját külön értékrend
kimutatásával akarták meghatározni. Ha nem tudták kimutatni, kétségbe vonták
a létét. Ékes példája ennek a könyvtárnyi meddő vita, hogy létezik-e a Oscar
Lewis által leírt "szegénység kultúrája", ha egyszer nincs a többségi társadalométól
lényegileg eltérő érték-profilja. Holott ekkor a valóságban már a legvaskosabb
társadalmi különbségek sem az eltérő értékekben, hanem az azonos értékek eltérő
jelentésében fejeződtek ki. A hetvenes évek érték-kutatásai Illinoi államtól
Magyarországig rendre kimutatták, hogy a legpreferáltabb értékek - társadalmi
helyzetre való tekintet nélkül - a béke, a család, a jólét és az egyéniség kibontakoztatása.
A kultúrakoncepcióban bekövetkezett változás azt a változást követte, amely
a háború utáni évek gazdaságilag szegényebb, de eszmékben gazdag időszakát felváltó
jóléti társadalom létrejöttével végbement.
A korábbi, érték-központú nézet a kultúrát elsősorban mint eszmerendszert tekintette,
amely a közösségek, a társadalmi csoportok céljait meghatározó eszményeket,
a szemléletet adja. Középpontjában az értékek hangsúlyozásával a kultúra szellemi
tartománya áll. Ennek a szociológiai fogantatású kultúra- koncepciónak a virágzása,
amely a közösségeket teszi a fő helyre, arra a történelmi periódusra esik (a
világháborút követő konszolidációs folyamat), amelyben oly nagy átrendeződés
ment végbe, hogy társadalmi méretekben kellett új eszményeket elsajátítani,
az életnek új értelmet adni. Ez a helyzet minden radikális társadalmi átalakulás
idején. Új közösségek, társadalmi csoportok jönnek létre, melyek eszméik alapján,
a kultúra elementáris - alkalmasint ideologikus - jegyein különböztetik meg
magukat. Ezekben az időszakokban a kultúra hangsúlyozottan közösségi jellegű
és eszmei meghatározottságú. A társadalmi hovatartozás érzése a lényeg,
s ehhez elégséges felmutatni a közös életforma kereteit, a külsődleges
jegyeit.
A rendszerváltás utáni első nagy átrendeződés az erő eszménye mentén
ment végbe. Akik nem akartak kikapcsolódni az áramkörből, azoknak fel kellett
mutatni valamilyen lényegi jegyét , hogy az "erősekhez" tartoznak, s hogy gyengeségnek,
s lejárt érvényűnek tartják az intellektuális "okoskodást". Ezt az eszményt
is igen különböző kulturális szinten lehet kifejezni, de ilyenkor nem ez a fontos.
Ad abszurdum azonos körbe kerülhet egy kifinomult polgár egy "félanalfabéta
polgárral" a közös életfelfogás, a törekvések és ezek kívülről is látható jegyei
alapján, mint például a jól karbantartott test, az érdekérvényesítés szándékának
határozott kifejezésre juttatása, a dinamikus életszervezés, stb.
A mindennapi kultúra-felfogás érvénye megállapodott társadalmi helyzethez, hosszú
konszolidált periódushoz köthető, amikor az élet kényelmesebbé tételén, az életmódok
"cizellálásán" van a sor. Ekkor a kultúra elsősorban mint "praxis" jelenik meg
(Bourdieau), s tudás jellege kerül előtérbe. Angolosan a "skill", a "know -
how", magyarán szólva a "csízió", a mindennapokat élvezetesebbé tevő tudások,
technikák, fogások: az egyre tökéletesítettebb készségekként megjelenő életforma.
Ekkorra az életforma körvonalai elhalványodnak, s az élet "csinálásának módozatai"
kerülnek előtérbe. Kulcsfogalommá válik az "életvezetés". Ezt a periódust nem
az életformák, a keretek, az elhatárolódást hangsúlyozó szembeszökő
jegyek, hanem az életmódok jellemzik. Ilyenkor az elkülönítő elvek
a bensőséges dolgok tartományába hatolnak be, s az árnyalatnyi különbségek is
döntőnek számítanak. Az érték-központú kultúrák inkluzív, befogadó, átfogó jellegével
szemben a mindennapi kultúrában az számít, ami exkluzív. Gondoljunk a hetvenes
évek nyugati divat-szociológiai leírásaira vagy pl. a Hair című filmre, amiből
világossá válik, hogy a milliomos fiatal és az alsóbb osztálybéli egyformán
hord farmert, csak az előbbiek méregdrága szalonból kikerült egyedi darabot.
Valószínűleg az sem véletlen, hogy a hetvenes évek divatos hazai lekicsinylő
mondatfordulata az volt, hogy az illető "nem tudja megkülönböztetni a tornacipőt
a teniszcipőtől". Ezekben a korszakokban aki ad magára, az egyéninek akar látszani,
aminek egyik megnyilvánulása, hogy sikk lesz valamiben ínyencnek vagy egyenesen
dekadensnek lenni.
A hetvenes évek pedagógiájának eszménye - nálunk is - a "teljesítményképes tudás"
lett, a korábbi, erős ént adó "szilárd erkölccsel" szemben. Tudományos kategóriaként
előtérbe kerül a "redukció" fogalma (Husserl, fenomenológia), amely a köznapi
észjárást teszi meg érdeklődése tárgyává. Azt a logikát, amely a szellemi dolgok
immanenciájára fittyet hányva kiveszi belőlük a számára szükségeset. Darabjaira
szedi őket, és a mindennapi élet heurisztikája szerint elrendezve közhasznú,
"élő-kultúrára" váltja. Használja a kultúra mindkét tartományát, az értékeket
és az ismereteket is, de megfosztja őket "nagyszabású mivoltuktól", saját törvényeik
szerinti létezési formájuktól, s az egyes ember léptékéhez igazítva vulgarizálja.
Az embernek önmaga mélyebb megértéséhez, érzésvilágának felismeréséhez és vágyainak
alátámasztásához, mintegy az életvitel igazolásához "érvként" használja az eszme-töredékeket.
A rendszerszerű tudásból kimazsolázott ismeretekkel, technikákkal pedig önmaga
megértett jelentésének kifejezését gazdagítja.
Amit mindennapi kultúraként veszít "fenségben", megnyeri realitásban: a józan
ész tartalmává és egyúttal csiszolójává válik. Ez a hétköznapi élet követelményéhez
asszimiláló redukciós folyamat teszi lehetővé annak a kulturális eszköztárnak
("tool-kit") a kimunkálását, amely képes az egyénítésre: az egyedi arculatok
megalkotására és árnyalt kifejezésére. Ezekben az időszakokban a kultúra
individuális beállítottságú és az egyénivé válás igényét ösztönzi.
Eszmény-orientált periódusban a mindennapi problémák kerülnek előtérbe,
sőt azok olyan súlyosak, hogy teljesen új készségek kellenének a megoldásukhoz.
Pont az a baj ugyanis, hogy az új helyzetben a régi tudás nem szuperál. Át kell
"készletezni a kulturális eszköztárt", s ilyen roppant munkára, amely szinte
a gyerekkoréhoz hasonlítható mérvű tanulást tesz szükségessé, az ember akkor
szánja rá magát, ha értelmét látja, ha célt lát maga előtt, amellyel a jövőjét
biztosítani tudja. Az ellenkező oldalról közelítve: ebben a tudáshiányos periódusban
arra van legelőször szükség, hogy a kiüresedett eszmék helyére újak kerüljenek,
amelyekben hinni és amelyekhez kapcsolódni lehet, amelyek miatt érdemes a mindennapi
kultúrát "újra-tanulni". A kultúrának ilyenkor definiáló, kijelölő, irányadó
szerepe van, ami az erejét hívja ki. Egy átrendeződő társadalomban nélkülözhetetlenek
az egyértelmű "elkülönítő elvek", amelyek képesek megmozdítani a szívet
is és az észt is. Ezeknek az időszakoknak a kultúrájában "kicsire nem adnak".
A dinamika számít és nem a részletek. A kultúra "húzó - ágazatává" az értékek
válnak, amelyek kettős arculatukkal azt a célt szolgálják, hogy kielégítsék
azt a szintén kettős elemi vágyat, mely szerint a cselekedeteink értelmét keressük,
s másfelől egy meglelt értelem szellemében cselekedni is akarunk. A "tudni miért"
és "tudni mit" kettős igényéhez az értékek adnak eligazítást. Eszményként
fókuszba állítanak és kívánatossá tesznek egy célt, normaként pedig komolyan
vetetik a betartását. Ezzel a rigorozitással biztosítják, hogy egybekössék a
társadalmilag együvé tartozókat, s hogy azok megkülönböztethessék magukat az
életformájuk alapján. Az értékeknek ez a két aspektusa körülhatárolja
egy vágyott élet kereteit. Csak a kereteit, ám azokat határozottan, egyértelműen.
Olyan elementáris értéknek kell a középpontban állnia, ami képes az elemi, elsődleges
jelentése mentén szortírozni az embereket. Az egyértelműség azért fontos, hogy
könnyítse tisztázni a frontokat, ki hol áll és ki merre tart. S nemkevésbé a
gyakorlati kivitelezést is, hogy ne lehessen eltévedni az értelmezések útvesztőiben,
s hogy ne tegye lehetetlenné a vonzó életforma cselekvésre, megvalósítására
indító átélését annak a bizonyos csíziónak, a kifinomult élettechnikák birtoklásának
a hiánya. Az életforma kereteinek kitöltésére - sokszor rafinált tudással, egyéni
színekkel - az ilyen periódusok kevéssé érzékenyek. Pedig ez az, ami az identifikációt
megszilárdítja, a viszontagságokkal szemben ellenállóvá teszi. Ezekben a társadalmilag
nyitott időszakokban nemcsak felemelkedni, hanem lecsúszni is könnyű, pont a
felszínes társadalmi identifikáció vagy annak teljes hiánya miatt.
Hogy lehet ilyenkor a kultúrával segíteni? A segítő gyakorlatnak mindenkor
erőfeszítéseket kell tennie a periódus egyoldalúságának ellensúlyozására. "Előre
kell dolgozni", s elsősorban az egyéneket a lehető leghatékonyabban hozzá
kell segíteni a hiányos identifikáció elmélyítéséhez az eszmények egyénítésével,
s az adott életforma kereteinek kitöltéséhez szükséges tudás megszerzésével,
új készségek kialakításával. Hangsúlyos feladat a személyiségfejlesztés,
mert ehhez a korszak nem kedvez, ugyanakkor enélkül gyenge lábakon áll a társadalmi
azonosságtudat, s nem állja ki az élet által feladott nehézségek próbáját.
Közösségi tekintetben is előre kell dolgozni, tudatosítani kell az
egységet. Ilyenkor a társadalmi megosztottságot szemmel láthatóvá teszik
a nyers érdekkülönbségek, amelyek kulturálisan az értékek különbözőségében fejeződnek
ki. Az értékek akkor tudnak össz-nemzeti szinten egységbe kerülni, ha az életformák
feltöltődnek új tudással, amely kulturálisan nivelláló hatású. Ez lehetővé teszi
a különböző társadalmi csoportok eltérő értékeinek egy átfogóbb keretbe történő
integrálását. Ekkor azonban nem a differenciáló erővel rendelkező eszmény, hanem
az integrálni képes eszme kerül a középpontba. A hovatartozásban az erősen átélhető
érzést kezdi háttérbe szorítani a kifinomult tudás. Az értékek közös nevezőre
kerülnek, az értelmük kitágul egy univerzális eszme égisze alatt, amely a jelentések
sokféleségét képes magába foglalni.
A kulturális segítőmunkának ezt a folyamatot kell előrevetítenie. Ez elsősorban
intellektuális úton lehetséges, ami az egyéni tudatra hat. A közösségi munkában
az eszmények életközelbe hozása, a minták eltérő variációinak megismerése segíti
a jelentések finomodását, ami ilyenkor a legsürgetőbb.
Megállapodott társadalmi helyzetben viszont, amikor a kultúrával szemben támasztott
követelmények praktikusak, felértékelődnek a kultúra közhasznú elemei. Ekkor
nem elég tudni, amit mindenki tud, egyéni leleményre is szükség van, hogy értékeljék
az embert. A problémák nem annyira elemiek, mint inkább rafináltak. A hetvenes
években az élet olyan, a kor szelleméből adódó dilemmákkal volt terhes, amit
igen sokan egyénileg is átéltek. Ezeket - eltávolodva a kortól - az ember sokszor
utólag mondvacsináltnak érzi. Gondoljunk csak a "beépülni vagy kívül maradni"
értelmiségi vívódásra. Ez nemcsak keleten volt jellemző, a hatalomtól való függés
- függetlenség kérdése a nyugati értelmiségnek is egyénített drámája volt.
Ha az élet sínen van, nem a célok, hanem azok értelme kerül előtérbe. A célok
értelmének megkérdőjelezése állandóan napirenden van, anélkül, hogy maguknak
a céloknak a megváltoztatása komolyan felmerülne. Sokaknak szenvedést okoz ilyenkor,
hogy az "értelem" kikopik a célok alól a jól olajozott hétköznapokban.
Ami a konszolidációhoz nélkülözhetetlen, az a mindennapi élethez szükséges virtuóz
tudás, a tervezés és a kivitelezés, a "jövő fölötti rendelkezés" biztonsága.
Ez teszi lehetővé, hogy előjöjjenek a "nem mindennapi problémák", hogy az emberekben
fölkeljen a vágy arra, hogy önmagukon túlmutató dolgokkal kezdjenek el foglalkozni.
Ahogy az eszmény-központú periódus az adekvát mindennapi tudás megszerzésének
vágyát kelti fel, és új közösségeket formál az egyéni érdekeken, úgy a praktikus
periódusok eszmény-keresők és egyénítik a közösségit.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a vizsgált időszak (1983-2000) mind
a két periódust érinti. A nyolcvanas évek eleje a mindennapi kultúra virágzásának
ideje, a második fele az egyre erőteljesebben fellazuló társadalmi viszonyoké.
A kilencvenes évekkel nemcsak a rendszerváltás, hanem az átmeneti társadalmakra
jellemző új kulturális periódus is kezdetét vette, azé a periódusé, amelyben
az értékek fokozott jelentőségre tesznek szert.
A nyolcvanas évek második felének "túlérett", felbomló időszaka kiábrándulást
hozott. Az évtizedforduló tiszavirág életű föllelkesedése nem tudta ellensúlyozni
a radikális társadalmi átalakulás kezdeti, különösen kritikus időszakára jellemző
elbizonytalanodást, és a céltalanságba forduló, válságossá fokozódott érték-vákuumot.
Izgalmas nyomon követni, hogy az ország fővárosának művelődési házai reagáltak-e
és hogyan az elmúlt 17 év korszakváltást hozó, az emberek életét jelentősen
befolyásoló társadalmi - kulturális folyamataira.
A vizsgált periódus három, egymástól jól megkülönböztethető, eltérő karakterű szakaszra bomlik:
1. 1985 előtt
2. 1986-tól 1989-90-ig
3. 1989-től 1993-ig
4. 1994 után
1. Az 1985 előtti programok tisztán hozzák az úgynevezett
"megállapodott társadalmi helyzetre" jellemző hagyományos életmód-kultúrát.
Folytatódnak az immár körülbelül 1 évtizede útjukra bocsátott progresszív, s
még mindig sikeres formák, amelyek koncepcionálisan és hangsúlyozottan a mindennapi
élet problémáihoz kapcsolódó szemléletükkel a közművelődés megújítását szolgálták.
Az egyik fő vonulat az életmód-kultúrát direktben segítő közhasznú
ismeretek gazdagítását célzó művelődési alkalmak, melyek a háztartással,
az egészséggel, a lakás- és otthon építéssel - szépítéssel, az étkezési szokásokkal,
stb. kapcsolatosak. Az országos trendek is hasonlóak. Ekkorra érik be a Népművelési
Intézet Művelődési Otthon Osztályának "nyitott ház" kísérlete, amelyet 1976-ban
kezdtünk Beke Pál vezetésével és nagymértékben Varga Tamás invenciói alapján.
Ezt a nagy horderejű, a mai napig páratlan, és kellőképpen mindeddig nem kiértékelt
munkát, ami az egész szakmát fölpezsdítette, és a korszak szellemi áramlatával
szinkronba hozta. Úgynevezett "tematikus anyagokat" készíttettünk az ország
legjobb szakembereivel, amelyek egy-egy szakterület (pl. bőrművesség, szövés,
szabás-varrás, főzés stb.) didaktikusan felépített gyakorlati ismereteit tartalmazták
abból a célból, hogy bárki otthon vagy a művelődési házban elkészíthesse belőle
saját maga, csak a didaktikus anyagra támaszkodva, amit szeretne: egy bőr papucsot,
egy táskát, egy makramé virágtartót, stb. Ezek a segédanyagok a hiányos, a mindennapi
kultúrára akkor még "rámozdulni" képtelen könyvkiadást is próbálta pótolni.
A nyolcvanas években már követték ezt a szemléletet a "lomhább ágazatok" is,
elkezdődött a szakácskönyv és egyéb receptkönyv dömping, TV-műsor, stb.
A fővárosi intézményekben ennek az évtizednek az első felében évente 10-12 ilyen
jellegű program volt. Ezek többsége lazább közösségi keretek között, klub-formában
működött: asszony klub, kismama klub, a komplex, divattal, konyhaművészettel,
lakberendezéssel egyaránt foglalkozó Módi Klub a nyitott ház kísérlet nyomán
a Rideg Sándor Művelődési Házban, ínyenc klub, stb. Tanfolyami formában ekkor
már csak főzés, háztartásvezetés működött évente 5-6 helyen.
A hetvenes évek másik nagy progresszív kezdeményezése, a pszichológiai kultúra
terjesztése, a mentálhigiéné nyomán kb. hasonló mennyiségű program volt
a nyolcvanas évek elején: évente kb. 10-12 alkalommal. Ezek elsősorban, a kor
szellemének megfelelően többségükben az egyedi személyiségre koncentráltak,
s ezen belül nem egy meghatározott készség fejlesztésére, hanem a személyiség
egészére. Még stabilan vannak a hetvenes évek legelején indult önismereti klubok
(évi 2-3), a kreativitást segítők (pszichodráma, kreatív személyiségfejlesztés),
de divatosabbak a feszültségoldó, közérzetjavító csoportok, autogén tréningek
(átlagosan évi 5-6 alkalom). A közösséget mint támaszt alkalmazó formák közül
kétfélét lehet ebben az időszakban találni: Teaházat 2 helyen, s ugyancsak két
helyen még a rendszerváltás után is fönnmaradó Alkoholellenes Klubot. Ez utóbbiról
merevsége, formalitása miatt a mentálhigiénés szakmának nem túl jó véleménye
volt. (Ld. Közösségi mentálhigiéné. Szerk. Gerevch József) Mégis örvendetes,
hogy a Menta Klub hosszú évekig folyamatos maradt később is a Fővárosi Gázművek
Művelődési Házában és a Corvin Művelődési Házban, valamint a Viktória Klub a
Csepeli Munkásotthonban.
A folyamatosság egyébként is jellemző volt azokra az évekre. A stabilitást minden
tekintetben előtérbe helyező korszellem nyilvánult meg abban, hogy a folytonosság
más formák esetében is általános volt, de jellemző volt a szaktudományokra
(pszichológia, orvostudomány) való támaszkodás és a szakosodás
is. Az egyéniségre való törekvés univerzális volt ebben az időszakban,
nemcsak a személyekre, hanem az intézményekre is vonatkozott, amelyek közül
néhány az egyéni arculatát épp a mentálhigiénés, pszichológiai programok által
nyerte. Pl. Józsefvárosi Művelődési Ház, Danúvia, Derkovits. 1983-84-ben a 12-,
1984-85-ben a 10 pszichológiai forma 9 - 9 művelődési házban zajlott.
A harmadik programtípus a sportra, testmozgásra épül (évi 26-28 alkalom).
Ezek zöme kondicionáló torna és aerobic. A keletiek közül még csak a jóga jelenik
meg, ez is elvétve. (évi 2-4 alkalom).
Új formaként már megjelenik egyedileg a betegségre épülő önsegítő csoportok
elődje, az évekig fönnmaradó "Írisz Klub" a szembetegeknek (József Attila Művelődési
Központ) és a mozgássérültek klubjai, amiből 1983-ban még csak 3, 1984-85-ben
már 19 db van. S megjelenik a következő időszak nagy "slágere", a tanácsadás
is 1984-ben, ami ekkor még a fizikai egészségre vonatkozik, mint orvosi diagnózis
és tanácsadás, de így is abszolút újdonságnak számít. (Lágymányosi Közösségi
Ház és XXII. ker. Művelődési Központ).
Táblázatban összegezve ezt az időszakot:
Programfajta |
1983-84 db |
1984-85 db |
Összesen db |
Életmód |
12 |
11 |
23 |
Pszichológia |
12 |
10 |
22 |
Önsegítő |
4 |
19 |
23 |
Sport, torna |
28 |
26 |
54 |
Összesen |
56 |
67 |
2. 1985-től 89-90-ig: A nyolcvanas évtized közepétől
a rendszerváltásig az életmód-programok dömpingje kezdődik, nagyon is pontosan
előre jelezve egy társadalmi változás előszelét. Ebben a pár évben minden a
keresés és a szabadság jegyében zajlik. Összeér két dolog, egy lezáruló
korszak vége, és egy radikálisan új kezdetének előkészítése, amely már kezdi
megteremteni és kihordani egy másik kor szellemének kulturális
jelenségeit. A régi és az új formák párhuzamosan, egymás mellett élve egyedülállóan
gazdaggá teszik ezt az 5 évet úgy mennyiségileg, mint a választék sokszínűségét
tekintve.
Tovább folytatódnak a jól bevált korábbi klubos formák: asszony klub, életmód
klub (pl. az Almássy Téri Szabadidőközpontban évek óta), kismama klub, családi
klub, gasztronómia. A tanfolyamok színesednek, az egyre inkább előtérbe kerülő
saját bevétel fontossága kezdi érzékennyé tenni a művelődési házakat a piac
igényeire. Népszerűek a fogyókúrás tanfolyamok, a szépségápolók, a dohányzásról
leszoktatók (még szigorúan az orvostudomány eredményeire és nem a természetgyógyászatra
alapozva). A hagyományos életmód korábbi legfontosabb, a közhasznú ismeretek
gyakorlati bővítését célzó területei, mint a háztartásvezetés, főzés, varrás,
"lecsorog" a gyerek szintre. Felnőtteknek ilyen programokat már alig-alig szerveznek
Ez jól mutatja, hogy ezek a témák ebben a megközelítésben már a végüket járják.
Programfajta |
85-86 db |
86-87db |
87-88 db |
88-89 db |
Összesen |
Hagyomá-nyos életmód |
25 |
14 |
15 |
21 |
75 |
Alternatív életmód |
1 |
3 |
5 |
7 |
16 |
Pszichológiá-ra épülő |
17 |
16 |
14 |
14 |
61 |
Alternatív lelki segítő pr |
- |
4 |
4 |
4 |
12 |
Önsegítő csoportok |
22 |
21 |
20 |
10 |
73 |
Sport ebből keleti |
39 |
37 |
49 |
71 |
196 |
Hagyomá-nyos össz. |
93 |
76 |
80 |
98 |
346 |
Alternatív
|
11 |
19 |
27 |
29 |
86 |
Összesen |
104 |
95 |
107 |
127 |
433 |
Az újként megjelenő formák közösségi jellegűek és nem
elsősorban az ismeretszerzésre, hanem egy új életszemlélet együttes átélésére
épülnek. Úttörőnek számít etéren a Belvárosi Ifjúsági Ház évekig fönnmaradó
Biokultúra Klubja. 87-88-tól megjelennek az "életreform klubok", kezdetben
az előző szakasz életmód klubjainak mindennapi kultúra szemléletéhez kapcsolódó
praktikus jelleggel. Ezek középpontjában - különösen kezdetben - az egészséges
táplálkozás új megközelítése áll. A periódus végére, 88-89-ben megjelennek a
praktikumon túlmutató, új életszemléletet hordozó, más életfilozófiát
nyújtó természetgyógyász programok (reflexológia, a természetközelséget, természetességet
hangsúlyozó Vitális Klubok, stb.).
A mozgásra, sportra, egészségmegőrzésre épülő klubok, körök száma látványosan
fölszökik, jelezvén a küszöbön álló korszak értékpreferenciáját, amelyben kimagasló
szerepe van az erőnek, a fittségnek, a fizikai kondíciónak. Összességükben
a programok megduplázódnak, de a fizikai állóképességet segítők 1989-re megháromszorozódnak
(!). Ezen a programfajtán belül megy végbe a legnagyobb átrendeződés. Itt mutatkozik
meg leglátványosabban, hogy megnövekedett az igény új életelképzelések, életeszmények
keresésére. A korábbi sport, torna, mozgásos programok között egyre nagyobb
lesz azoknak az aránya, amelyek egy új életforma létrehozásához ideológiát és
komplett életszemléletet képesek nyújtani. A jóga mellett színes sokféleségben
jelennek meg a karatétól az aikidón keresztül a judoig, ju-jitsuig a művelődési
házak által kínált lehetőségek.
Komoly változások mennek végbe a mentálhigiéné területén is. Különösen 85 és
87 között megnő a "klasszikus", a pszichológia tudományára épülő programok száma.
Mintegy "hattyúdalként", mert később, ahogy szaporodnak az okkult/metafizikai,
életszemléletet is nyújtani tudó lehetőségek, úgy szorulnak háttérbe ezek.
Ebben a pár évben a hagyományos mentálhigiénés kínálat is bővül. A még 88-ig
létező önismereti körök, feszültségoldó, autogén tréningek mellett egyre jobban
előtérbe kerülnek a célzott tréningek: menedzser-tréning, kommunikációs-, szexuális
problémákat oldó-, karrierképző- stb. tréningek. A régi, már kevésbé népszerű
formákat úgy próbálják vonzóvá tenni, hogy meghatározott célcsoportnak hirdetik
meg.(pl. autogén tréning óvónőknek) Az önismereti körök végóráikat élik, 87-90-ig
már csak kis-serdülőknek szervezik, de később számukra is kombinálják, hogy
fönntartható legyen még egy ideig iránta az érdeklődés. (Pl. Önismereti szakkör
14 éveseknek, az önismeret művészete kurzus 12 éveseknek, kamaszok önismereti
köre, önismeret a pszichodrámában). Az önismereti körök ezzel az utolsó etappal
eltűnnek. Ugyanez lesz a sorsa 87-re a Teaháznak is. Megjelennek azonban új
formák: encounter-csoportok, válási szemináriumok, esetmegbeszélő csoportok.
Igen nagy jelentőségű, hogy már 86-ban föltűnnek, - ekkor még kizárólag csak
a ifjúság számára - a kilencvenes években tért hódító tanácsadási formák,
amelyekben kezdettől fogva a komplexitás elve érvényesül: a lelki tanácsadás
együttesen jelenik meg a szociális jellegű segítség elemeivel. Úttörő volt etéren
a Petőfi Csarnok, ahol jogi-, orvosi-, pszichológiai-, kertészeti tanácsadás
folyt. Új forma a "Kamasz panasz" tanácsadás, elsőként 1986-ban, az Albertfalvai
Közösségi Házban. 87-88-ban az ifjúsági tanácsadás mellett további tanácsadási
formák vezetődnek be: lelki-, párkapcsolati tanácsadás, s ekkor kezdi meg a
karrierjét a már inkább metafizikai/ természetgyógyászati beütésű "életvezetési
tanácsadás".
88-89-ben a mentálhigiéné eddigi, elsősorban az ismeretszerzésre alapuló hagyományos
tanfolyami formái és a klubok, körök megszűnnek ( kivéve 2 AE klubot és az említett
serdülő önismereti csoportokat). A helyüket átveszi a tanácsadás, mint
forma. Ékes bizonyítékaként, hogy elmúlt egy periódus, melynek előterében az
ismeretek megszerzése, a tudás finomítása és egyénítése állt. Az élet elbizonytalanodásából
adódó új igények keletkeztek, az emberek inkább tanácsra, útmutatásra, "gyors
segítségre" szorultak, mint az eddigi kulturális eszközeik csiszolgatására.
Ha mutatóba is, de megjelenik az okkult/ metafizikai érdeklődés, mint gyökeresen
más életfelfogás. A grafológia és az asztrológia az első: az előbbi Óbudán és
Lágymányoson, a második a BMK-ban.
3. 1989-től 1994-ig: Ennek a korszaknak a legjellegzetesebb
vonása a keresés, a régi életformák inadekváttá válása, megkérdőjeleződése,
s az új eszmények iránti kereslet és fogékonyság. Hihetetlenül leértékelődött
a rációba vetett hitből való kiábrándulás következményeképp a tudományos ismeretekre
épülő tudás. Megindul a metafizika és az okkultizmus máig tartó diadala. A tudományos
világkép térvesztése Nyugat-Európában is végbement, de jóval korábban, már a
hatvanas évektől, de fokozatosan, és nem ilyen drámaian, mint nálunk. Nemcsak
a nyugati világ kiegyensúlyozottabb körülményei miatt, hanem azért is, mert
egy konszolidációs időszak kellős közepén kezdődött (Beatles, hippy mozgalom,
keleti filozófiák, stb.). Az is igaz, hogy nálunk ezzel egyidőben politikai
okokból nem tudott elterjedni. A tiltás enyhülésével, majd megszűnésével robbanásszerűen
tört elő, s egy érték-vákuumos helyzetben vetélytárs nélküli volt az ideológiai
versengés piacán. Nincs most módunk belemenni annak a rendkívül izgalmas összefüggésnek
az elemzésébe, ami a keleti eredetű metafizika és az erő eszméje között fönnáll.
A nyugati metafizika - a nyugati kultúrkör hagyományai szerint - az egyéniségre,
az egyedi szellemnek a tükröződésére épül. Mint ilyen, mindvégig megőrizte szoros
kapcsolódását az intellektussal. Szemben a keleti metafizikával, ami közösségi,
és jóval materiálisabb alapra épül. A szellemnek nem az intellektuális, hanem
a, fizikai manifesztációjában hisz, s mint ilyen negligálja az intellektust,
s az érzések értelmében vett lélek eszméjét állítja a középpontba. Elősegítve
ezzel az arculattal az új korszakra jellemző erő eszményének kikristályosítását.
A programokra a mennyiségi növekedés mellett ez a szellemi karakter nyomja rá
a bélyegét, s a direkt segítő formák erősödése. Ez az intézmények gyors
reagálóképességét mutatja, keresik az alkalmas eszközöket a fölbomló
életformák újrarendeződésének elősegítéséhez.
A pszichológia 93-ra szinte teljes egészében "metafizikalizálódik", de kibogozhatatlanul
összekapcsolódnak az "életreform" jellegű életmód programok is a természetgyógyászattal,
a mentálhigiénével és a par exellance okkult/metafizikai érdeklődést kielégítő
programokkal.
Program |
89-90 db |
90-91 db |
92-93 db |
Összesen |
Hagyományos életmód |
6 |
11 |
1 |
18 |
Alternatív életreform |
24 |
32 |
46 |
103 |
Klasszikus |
17 |
22 |
27 |
66 |
Metafizika |
3 |
15 |
10 |
28 |
Önsegítő
|
4 |
10 |
12 |
26 |
Mozgás |
80 |
75 |
101 |
255 |
Összesen |
134 |
165 |
197 |
496 |
Rendkívül fontos, hogy valójában nem egy metafizikai értékrend
térhódításáról van szó, hanem a metafizika csak eszmei keretét
adja egy új elementáris értékrendnek, melynek középpontjában éppenséggel
a hangsúlyozottan fizikai, érzéki dolgok állnak. Ennek nem megjelenítője, csak
alkalmas hordozója, katalizátora a metafizika. A lényeg itt egy antiintellektuális,
az érzéki világ egyeduralmát kultiváló életszemlélet kidolgozódása, amelyben
a vágyakban vezető szerephez jutó fiatalság, szépség, kellem, élvezet, stb egy
központi érték, az erő körül rendeződik el. Erre utal az is, hogy egy nem praktikum-orientált
társadalmi - kulturális periódusban a praktikum mint érték-vonzat jelenik meg,
s erre mutat az is, hogy a tulajdonképpeni metafizikai programok száma csekély.
Mindent elsöprő dömpingben jelenik meg a testedzés minden formája, ami
nagyonis célirányosan a testi erő/erőnlét kultuszát szolgálja Ezt az állítást
látszik igazolni, hogy a testedző programokon belül nemcsak hogy nem nő, hanem
egyenesen csökken a keleti kultúrák hatása.
Szakmai szempontból érdekes, hogy a kismama klub, az asszony klub, a nőklub,
az ínyenc klub mint közösségi művelődési forma időtállónak bizonyult, nem sodorták
el a változások. A mentálhigiéné hasonlóan szívós formája az AE klub, igaz,
hogy összesen csak 3 helyen volt a vizsgált időszak alatt, de egy még mindig
működik. (XVI. Corvin), ami nagy öröm, s talán nagyobb szakmai odafigyelést
érdemelne. Sajnos a Gázművek Művelődési Házban több mint egy évtizedig működő
Menta Klub 1991-ben megszűnt.
Ebben az időszakban a mentálhigiénés programok föllendültek, jelezvén, hogy
az életproblémák a lelki egészséget aláásó mértékben súlyosbodtak. Ezt a mindennapi
tapasztalat is alátámasztja, de nagyon jó, hogy a művelődési házak progrmajaiban
is tükröződik. A segítő formák közül a leggyakoribb a tanácsadás. Az ifjusági
információs irodák mellett több variáció jelenik meg,pl. "Baj van a gyerekemmel"
tanácsadás az Almássi téren, lelki tanácsadás a Cserepesházban, komplex tanácsadás
a Belvárosi Ifjusági Házban és a Gazdagréti Közösségi Házban, családjogi- és
életvezetési tanácsadás a Ferencvárosi Művelődési Házban, diétás tanácsadás
a Józsefvárosi Művelődési Házban. Másrészt a tréningek virágkora kezdődik, a
rövid, célzott, tűzoltásnak szánt "tüneti kezeléseké". Megerősödik az a hit,
hogy minden könnyen, gyorsan, "fájdalommentesen" megoldható, elsősorban jó tecnika
és megvehető szakértelem kérdése. Az a szemléleti változás, ami a testi ajok
orvoslásában már korábban véfgbement, mely szerint nem a fejfájás oka érdekli
a pácienst, hanem hogy ne fájjon a feje, s elvárja az orvostól, hogy írjon rá
föl egy gyógyszert, ami azonnal megszabadítja tőle. Ez az elvárás a lelki temészetű
bajokra is áttevődik. Ez a különböző célcsoportoknak szánt Gordon tréningek,
a Rogers-i szimpátia tréning, a transzformációs tréningek, a pszichofogyókúrák,
a szexuáltréningek időszaka.
A közösségi együttlét erejére épülő formák klubok, körök) nemcsak hogy visszaszorulnak,
hanem lényegében elhalnak. Kivétel ez alól a problematika miatt fölelevenedő
Egyszülős Klubok, amiből pl. 93-ban 5 db van. Az életkeretek szétzilálódásának
a gyerekekre háruló problémáival foglalkozó témák a tréningek között is gyakoriak.
Valószínüleg a Gordon tréningek is ennek köszönhetik népszerűségüket.
Új művelődési házak kezdik fölvenni profilként a segítő munkát. Általában az
jellemző, hogy aki ilyen programokkal foglalkozik, az többfélét, 3-4-5 félét
is csinál. (Pl. Csepeli Munkásotthon, Csili, Mosolygó, BMK, Ferencvárosi Művelődési
Ház, Almássy Téri Szabadidő Központ). A metafizikai jellegű programok is ezekhez
a segítő trendekhez asszimilálódnak, eszköz jellegük egyre inkább kitűnik. Pl.
Asztrológia gyermeknevelésben, önismereti asztrológiai tanfolyam (Cserepesház),
grafológiai tanácsadás (Óbudai Művelődési Központ). S mint az ismeretes van
természetgyógyászat minden mennyisében, amely egyre komplexebb szemléletű, amely
nemcsak gyógyítás hanem egy új életforma hite és kerete, kapszkodója. Az egész
országban talán két, e profilt koncentráltan fölmutató kimahgasló művelődési
házat ismerek, mindkettő ezekben az években állt rá erre a profilra: a debreceni
Pedagógus Művelődési Központ és a Ferencvárosi Művelődési Ház.
4. Az 1990-es évek közepétől jelentős átrendeződés
ment végbe. Minden jel arra mutat, hogy kezd kikristályosodni egy új értékrend.
A társadalmi csoportok finomabb differenciálódása kezdődött, amely értékdifferenciációval
jár. Az érzelmi hovatartozás kezd tudásra, készségekre átváltódni, amellyel
az átrendezett életkereteket lehet kitölteni; elkezdődik az új életformák "belakása".
A rendszerváltást követő évek eszmény-jellegű értéke ("erő") több értékre bomlik
azáltal, hogy kiegészítő értékekkel kombinálódik (pl. fittség, könnyedség, elegancia,
kellem stb.), melyek oldják a monolit egységet, módosítják az alap-jelentést.
Ezzel előkészítik a talajt ahhoz, hogy a következő periódusban elkezdődhessen
az értékhomogenizáció, amikor majd a társadalmi csoportok újra a jelentések
és nem elsősorban az értékek alapján különböztetik meg magukat. Az eszmény-kereső
programok teljesen háttérbe szorulnak, és az új értékeket kifejező programok
dömpingje jön a helyükre. A középpontban a korábbi évtizeddel ellentétben nem
a problémák állnak, hanem inkább egy új életstílus tanulása, élvezetes
formákban.
Sok programfajta van, de a programok száma nem éri el egy évben sem az előző
eszmény-kereső, az életkereteket újrarendező periódusét. Viszont az egész vizsgált
időszakot tekintve a legszínesebb a kínálat.
Program |
1996-97 |
97-98 |
98-99 |
99-2000 |
Összesen |
Hagyományos életm. |
14 |
18 |
10 |
7 |
50 |
Alternatív |
29 |
8 |
17 |
9 |
63 |
Pszichológira épülő |
11 |
12
|
13 |
13 |
49 |
Metafizika/okkult |
3 |
9 |
4 |
3 |
19 |
Önsegítő csoportok |
2 |
16 |
8 |
8 |
34 |
Sport |
102 |
110 |
114 |
73 |
409 |
Összesen |
161 |
176 |
166 |
113 |
624 |
Fő jellemzőként azt lehet mondani, hogy "torna minden mennyiségben"
és minden formában. A programok körülbelül kétharmada sport/mozgás jellegű,
s ezek zöme különböző torna. A torna fajták egyre finomodnak, se szeri se száma
a mozgásművészet felé tendáló fajtáknak: pl. Balett-torna, Aerobic-mozgásművészet,
stb. Közülük nem egy verseny jelleget ölt, mint önálló produkció. Ez igen jelentős
változás, mert más kategóriákban is kimutatható tendencia, hogy mint érdeklődési
területet, s mint önkifejezést kezdik birokba venni az emberek ezeket a formákat.
A korábban az emberi bajok, problémák enyhítésére létrejött tevékenységek kezdenek
a kultúra autonóm területévé válni. Ugyanez figyelhető meg a metafizikai
programokkal kapcsolatban, amelyek száma az előzőekhez képest nagyon lecsökkent.
Ami megmaradt, az egy speciális kultúra iránti érdeklődésként, és nem
életszemléletet nyújtani képes kapaszkodóként jelenik meg. 3-4 ilyen,
több éve tartó stabil érdeklődési klubra redukálódik a korábbi metafizikai dömping.
(Pl. Brahma Kumaris Szellemi Szabadegyetem a Zeg-Zug Gyerekházban, Misztériumok
Bartáti Társaság és Iby Duba Klub a Lángban, Genezis Ezoterikus Klub a Postásban).
Hasonló folyamat ment végbe a természetgyógyászat területén is, ami amellett
hogy visszavonulóban van, ahol megmaradt, érdeklődési körként működve stabilizálódott.
(Pl Biokultúra Klub a Belvárosi Ifjusági Házban, Fényadó Klub a Ferencvárosi
Művelődési Központ stb). Ugyanez a tendencia jellemzi a keleti sportokat, melyek
jelentősége szintén csökkent. Egy részük valamilyen "iskolát", stílust reprezentáló
személyiség köré szerveződött klubként maradt fenn, vagy mint személyiségfejlesztő/önkifejező
eszköz. Frappánsan mutatja, hogy milyen nagyon megváltozott a kereslet. Már
nem tartanak igényt az emberek tömegesen a keleti szemléletre, annak életkeretet
nyújtó filozófiájára, sokkal inkább a praktikumára. Ez az önvédelmi tanfolyamok
ideje. Elsősorban ez élteti a keleti mozgáskultúrát ebben a periódusban, de
legfőképp az, hogy alkalmas a "modern" életstílus kifejezésére.
A stílus egyébként is fontos elemévé válik ennek az utolsó pár évnek.
Az átmeneti első nagy megpróbáltatások után kezdenek előjönni az értékeik alapján
egy körbe tartozó emberek közötti kulturális - neveltetésbéli - műveltségi különbségek,
amelyek elsősorban az ízlés különbségeiben nyilvánulnak meg. A hasonló
jellegű programok egészen széles ízlés-skálán és műveltéségi szinten jelennek
meg. Ahogy az új életkeretek kialakulásával az elementáris életproblémák, a
differenciálódó, finomodó életformákkal a stílus és az ízlés problémái kerülnek
előtérbe. A programok zöme valamilyen irányzathoz,iskolához tartozik, ami ízlésbéli
különbséget hangsúlyoz. De előfordul, hogy egy "konvencionális" callanetics
azzal válik ki a hasonló programok közül, hogy az egyébként nem híresember nevét
veszi föl. (Pl. Mónika Egészségklub a Rákoscsabai Közösségi Házban a vezető
Benyik Mónikáról elnevezve).
Megjelennek az ízlést, az életstílust közhasznú ismeretek formájában
tanító, közvetítő programok. (Pl. Flörtiskola a József Attila Művelődési Központban,
"A sikeres nő titka" a Kispesti Munkásotthonban, Stílus Klub csak nőknek a Postásban,
lakberendezés több helyen, stb.). Felfutóban vannak az életforma kereteit tudással
kitölteni hivatott programok direkt ismeretközlő, tanfolyami formában. Újra
népszerűek a szabás-varrás tanfolyamok, s igen érdekes és jellegzetes például
a Csekovszky Árpád Művelődési Házban az Asszony Klub profilja: ismeretterjesztő
előadás-sorozat, irodalom, zene, utazás.
A tudományos ismeretek kezdik visszanyerni elvesztett pozíciójukat. Újra megjelennek
az előadás-sorozatok, az ismeretterjesztésként meghirdetett ismeretterjesztés.
Előtérbe kerül ismét a proffesszionalitás, úgy a testi, mint a lelki egészségmegőrző,
egészségnevelési programok szereplői ismét orvosok és pszichológusok. Több művelődési
ház hatékony reklámnak ítéli, ha kiírja, hogy pszichológus, pszichiáter tartja
az előadást, vezeti a beszélgetést. A korábbi amorf vagy "tudományszéli" megközelítéseket
kezdik kiszorítani a professzionális, képzett ismeretközlők. (Pl. Életvezetési
tanácsadás pszichológussal, Beszélgetés a pszichológussal a BMK-ban, Tudomány
a mindennapokban: én tanácsadás az I. Ker. Művelődési Házban, Egészségünkért
előadássorozat a Rózsa Művelődési Házban stb.). Ugyanehhez a jelenséghez sorolom,
hogy 97-98-ban a metafizikai körök mellett megjelennek a vallási közösségek.
(Pl. katolikus hittan a Cserepesházban , katolikus szentmise az Őrmezei Közösségi
Házban, Kármel Klub fiataloknak a Dózsában).
A fizikai egészségkárosodottak klubjai mellett megjelennek a szenvedélybetegek
önsegítő csoportjai, azonban megdöbbentően kis számban, szó szerint csak mutatóban.
A Corvinban a minden vihart túlélt Alkoholellenes Klub sajnos csak további hárommal
egészül ki. (Két ifjúsági önsegítő csoport a Belvárosi Ifjúsági Házban, melyből
az egyik alkoholistáké és egy drogos az Iránytű Ifjúsági Információs Irodában.
Meghökkentő, hogy a művelődési házak mennyire nem reagálnak a drog- és általában
a szenvedélybetegség problémára. Ennek okát csak találgatni tudom. Feltételezem,
hogy az intézmények "sikert és üde szépséget" kínáló programjai iránt érdeklődő
konszolidálódó "úri közönséget" elriasztaná a peremhelyzetű fiatalok közelsége.
Ebben a művelődési házak életrevalóságát is látom. Ráéreztek, hogy a szenvedés
és a nyomorúság légkörét árasztó közeget a feltörekvő rétegek messze elkerülik,
viszont egyre jobban érdekkörükbe vonják a kultúrát, amire mint a kulturális
jelenségek, események iránti érdeklődésre lehet építeni.