Betekintő 2010/2.
Argejó
Éva
Atomzselés cukorka
Adalékok Ötvös Alajos hírszerzői
tevékenységéről
a váci börtönben keletkezett
fogdaügynök-jelentések tükrében
Ötvös Alajos hírszerző tiszt 1915-ben kisiparoscsaládban
született, apja kalapossegéd volt, anyja kalapvarrónő. Szerszámlakatosnak
tanult, majd a felső kereskedelmi iskola két osztályát végezte el. 1937–1939
között tényleges katonai szolgálatot teljesített, 1942-ben újra behívták
katonai szolgálatra, ahonnan 1943-ban szerelt le. Közben 1933–1948 között a
Magyar Államvasutak Landler Jenő Főműhelyében dolgozott szerszámlakatosként.
1945 előtt részt vett az illegális kommunista mozgalomban öccse, Ötvös Gábor
közvetítésével, 1945 után pedig tevékeny munkát végzett az Magyar Kommunista Párt (MKP) megszervezésében.
Később munkahelyén, a vasúti főműhelyben
pártvezetőségi tag volt, majd a nagy-budapesti vasutas pártbizottság tagja.
1945 után elvégezte a Jogi és Államtudományi Egyetem esti munkástanfolyamának kétéves
képzését. 1948 októberében behívták hathónapos zászlóalj- és ezredparancsnoki
tanfolyamra, amelynek elvégzését követően a Honvédelmi Minisztérium Katonai
Elhárító Főcsoportfőnökség IV/3. Osztályának vezetője lett őrnagyi rendfokozattal.[1] Hírszerzőtisztként
1950-ben a Külügyminisztérium állományába vették. 1950 áprilisában Bécsbe
került, ahol a bécsi magyar követség követségi attaséja, majd 1952-ben II. osztályú titkára, 1953-ban I. osztályú titkára lett. Titkos megbízatása alatt a Bécsben működő
magyar hírszerzők főnöke volt őrnagyi, majd 1955-től alezredesi rangban.
Ötvös
bécsi tevékenysége – a politikai rendőrség 1957-es nyomozati iratai alapján – a
következőképpen festett: a követségen keletkezett jelentésekből kitűnik, hogy
Ötvössel többen is elégedetlenek voltak. Felettese, Puja Frigyes szerint nem
tartott fegyelmet, a
beosztottainak sorozatosan kocsmázós és nőügyei voltak, amelyek felett – annak
ellenére, hogy a hírszerzők főnöke volt – szemet hunyt, és nem vizsgáltatott
ki.[2] Egy beosztottja
ekképpen jellemezte őt: „Ötvös
alezredes elvtárs hangulatember volt, akit hangulatváltozásai erősen
befolyásoltak munkájában. Tanácsot, ha kértünk, adott, de ő soha nem követelte
meg tőlünk a részletes beszámolást, és ő sem adott részletes eligazítást.”[3]
1953-ban
Ötvös Alajos Bécsben beszervezte ügynöknek Bernhard Frühling osztrák gyarmatáru-kereskedőt,
aki 1950-ben disszidált Magyarországról. A hírszerző a polgári liberális
nézeteket valló Frühling révén megismerkedett a bécsi magyar szociáldemokrata
emigráció vezetőivel, mely tény 1956 őszén nyerte el valódi jelentőségét. Az
évek során Ötvös a nagykereskedővel rangjához méltatlan kapcsolatot alakított
ki, s számtalan szívességet tett neki. Így többek között 1954-ben kivitte a
gyarmatáru-kereskedő Budapesten hagyott üzleti levelezését és iratait,[4] melynek egy része államtitkot
képezett, 1956 decemberében pedig 10 000 forint ellenszolgáltatás fejében
szolgálati autóján Bécsbe vitte Frühling Budapesten élő kiskorú fiát.[5] Ezt az összeget a hírszerző
letartóztatását követő házkutatás során megtalálták a lakásában.[6]
A
bécsi magyar követség működése körül azonban egyéb problémák is adódtak, amelyekre
egy sikkasztási ügy miatt elrendelt vizsgálat során derült csak fény. 1956 kora
őszén a bécsi katonai rezidentúra titkos kasszájának kezelését Kuti Istvánra
bízták, aki ebből a pénzből saját céljaira több részletben 5000 schillinget
elsikkasztott. Ellenőrizvén a követség munkáját, a vizsgálati jegyzőkönyv a
következőképpen foglalta össze az ott tapasztaltakat: „A vizsgálat mai állásának fényében a bécsi rezidentúra beosztottainak
működése szinte »bűnszövetkezeti« jelleget ölt. Politikailag, szolgálatilag és
erkölcsileg mindegyik tudott a másikról számos kompromittáló tényt, melyet
cinkosan fedeztek és a vezetés előtt eltakartak, nyilvánvalóan
azért, mert csak ebben a szellemben és légkörben volt lehetséges, hogy azt
tehessék a szolgálati helyükön, amint azt Kuti fogalmazta: »azt tehettük, amit
akartunk«.”[7]
Ötvös
Alajos 1956 szeptemberéig tevékenykedett Bécsben a katonai hírszerzők főnökeként, amikor is visszahívták,
és idehaza az Magyar Néphadsereg Vezérkara (MNVK) 2. Csoportfőnökség osztrák és
nyugatnémet osztályának vezetőjévé nevezték ki. Ilyen
minőségében 1956. október 17-én hivatalosan Kelet-Berlinbe utazott azért, hogy
a kinti magyar követségen dolgozó hírszerző kollégájával végrehajtson egy
beszervezést a város nyugati zónájában. Időközben azonban Magyarországon kitört
a forradalom, ezért Ötvös október 29-én nem Magyarországra tért vissza, hanem
Bécsbe repült, az ottani magyar követségre.[8] A repülőn együtt
utazott Nagy Ferenc volt miniszterelnökkel, akivel megismerkedvén az utazás
közben kölcsönösen kicserélték értesüléseiket a magyarországi eseményekről. Ötvös
megérkezését követően, október 30-án Bernhard Frühling bemutatta őt dr.
Grossinger Károlynak, a magyar emigránsok egyik vezetőjének, aki azt kívánta
tőle, vegye át a bécsi magyar követség adminisztratív irányítását, és teremtse
meg annak a lehetőségét, hogy az emigránscsoport befolyással bírjon a követség
Magyarországra szóló beutazásainak vízumkiadási gyakorlatára. Cserébe ezért
Grossinger felajánlotta a követség pénzbeli támogatását.[9] Miután a bécsi magyar
követség ÁVH-beosztottai október 31-én Prágába távoztak, Ötvös Alajos maga köré
csoportosította a követség dolgozóinak egy részét, Kuti Istvánt, Szörcsök István
II. osztályú titkárt és Metz Zoltán külkereskedelmi
titkárt, majd lépéseket tett a követségi adminisztráció vezetésének átvételére,
amit azonban Puja Frigyes követ, valamint Beck István és Bárány Vencel
II. osztályú követségi tanácsosok meghiúsítottak.[10] Ekkor Ötvös a
követség vezetői elé terjesztette több pontból álló követelését, amelyben
tiltakozott a szovjet hadsereg magyarországi beavatkozása ellen, követelte az
osztrák kormány ENSZ-beli szovjetellenes fellépését, és a Prágába távozott ÁVH-rezidentúra
tagjainak a követségről való kizárását. Követeléseit azonban a bécsi magyar
követség vezetői határozottan elutasították. A hírszerző ekkor nyomást
gyakorolt Puja Frigyesre, hogy hajtsa végre a Külügyminisztériumból jött, ám
addig elszabotált utasítást a Forradalmi Bizottság megalakítására. A választás
eredménye azonban rá nézve kedvezőtlenül alakult, mert Szörcsök István mellett
Beck István és Karádi Gyula tanácsosok lettek a bizottság tagjai. Ötvös ekkor pótválasztást
kiharcolva elérte, hogy Kuti Istvánt és Metz Zoltánt is beválasszák. Ezt
követően a Forradalmi Bizottság hozzá hű tagjainak közreműködésével
kilyukasztották a garázsban álló autók kerekét, hogy ezzel is megakadályozzák a
követség vezetőinek veszély esetén Prágába történő menekülését, és a követség
pénzállományának elvitelét.
Ötvös
igyekezett a követség anyagi forrását minél inkább „biztonságba helyezni”, mert
a Magyarországon majdan megalakuló új kormánynak tervezte átadni ezt az
összeget.[11] A hírszerzőtiszt
ekkor próbált szorosabb kapcsolatba kerülni a Magyarországról távozott
szociáldemokrata emigránsokkal, így leginkább Kéthly Annával.[12] Utolsó
megnyilvánulásaként Ötvös Alajos még rávette Puja Frigyest, hogy a
vízumkiadások ügyében fogadja Grossingert, de erre a találkozóra november 4-e után
már nem került sor,[13] a követ pedig
kiutasította őt a magyar követség épületéből. A hírszerző ezután néhány hétig
még Bécsben maradt, és ez idő alatt családja kihozatásáról tárgyalt Herbert
Heller utazásiiroda-tulajdonossal.[14]
1956.
december elején visszatért Magyarországra, a szolgálatból 1957. május 1-jén
leszerelték, s május 12-től a Ferunion Külkereskedelmi Vállalatnál helyezkedett
el üzletkötőként. Néhány hónapra rá letartóztatták, perbe fogták, és 1958.
május 6-án a Budapesti Katonai Bíróság demokratikus államrend megdöntésére
irányuló mozgalom kezdeményezése, vezetése, deviza-bűncselekmény és kétrendbeli
szolgálati hatalommal való visszaélés bűntette miatt 12 év börtönbüntetésre és
10 év politikai jogvesztésre ítélte. Ötvös az ítéletet követően a Váci Országos
Börtönbe került. Egy évre rá, az ottani körülmények és az izoláltság
következményeként, olyan pszichés állapotba került, hogy jól képzett,
tapasztalt hírszerzőtiszt létére gátlástalan önfeledtséggel mesélt el
rabtársainak, köztük több fogdaügynöknek államtitkokat, titkos hírszerzői
munkájához kötődő „fogásokat”, sőt megnevezte a 2. Csoportfőnökség vezetőit,
továbbá arcvonalvezetőit.[15] A nem mindennapi eset
kapcsán 1960 elején Ötvös Alajos ellen államtitok megsértése miatt újabb
eljárást kezdeményeztek. A volt hírszerzőtiszt tettét azzal indokolta, hogy azt
az általa súlyosnak tartott ítélet miatti elkeseredésében követte el. Mivel a
bűncselekményt töredelmesen beismerte, s az ügy kapcsán mély megbánást
tanúsított, 1960 nyarán megszüntették az ellene indított újabb eljárást. Ötvös
Alajos 1963-ban, sok más '56-os elítélttel együtt, önmagával meghasonlott
emberként ugyan,[16] de szabadult.
Kuti
István hírszerző tisztet 1956. december 30-án rendelték haza a bécsi
rezidentúráról, ahol addig szolgálatot teljesített. Hazatértét követően Kuti
1957 májusában felajánlotta szolgálatait a budapesti osztrák követségnek. Ennek
értelmében anyagi ellenszolgáltatás fejében az osztrák konzulnak kiadta volna
az általa ismert hírszerző tisztek és ügynökök névsorát. Az eset kitudódott,
ezért ellene 1959-ben nyomozást indítottak, a Legfelsőbb Bíróság Katonai
Kollégiuma hűtlenség miatt halálra ítélte, s 1959-ben kivégezték.
A dokumentumválogatásban szereplő jelentések írója egy „Zádori
Ernő” fedőnéven foglalkoztatott fogdaügynök, akinek története – a politikai
rendőrségen keletkezett iratok alapján – nem nevezhető mindennapinak. A fedőnév
dr. Zudar Endre orvost takarja, akit szervezkedés bűntette miatt 1953.
augusztus 26-án letartóztattak, és az ellene folytatott per során 14 év
börtönbüntetésre ítéltek. Dr. Zudar Endre a vizsgálat során beismerte, hogy
1946 és 1953 között mintegy 200 névtelen, rágalmazó feljelentőlevelet írt
magánszemélyeknek és különböző intézményeknek, többek között a Magyar Dolgozók
Pártja (MDP) Titkárságának, a Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatalnak
(KEOH), a Belügyminisztériumnak és a mindenkori
politikai rendőrségnek. A levelek többsége a hatóságokat demokráciaellenes
szervezkedésre, diverzióra, mérgezésre, szabotázstevékenységre, cionista
szervezkedésre és kémszervezetek tevékenységére figyelmeztette. A vizsgálati
dossziék tanúsága szerint Zudar emellett feljelentést tett magánszemélyek
ellen, legtöbb esetben valutaüzérkedés és árurejtegetés vádjával,[17] a Ratkó-korszak
legsötétebb éveiben pedig alaptalanul vádolt meg orvosokat és
orvostanhallgatókat titkos magzatelhajtással.[18]
Zudar
eleinte csak olyan ismerősöket jelentett fel, akikkel személyes nézeteltérése támadt,
de „sikerei” egyre vakmerőbbé tették, és később már ismeretlen emberek és
szervezetek ellen is sorozatosan vádaskodott. Hogy biztosra menjen, az általa
feljelentett személyekhez előzetesen „tárgyi bizonyítékot” juttatott el:
levélben feladta nekik a házkutatásnál majd náluk keresendő, kompromittáló
röpcédulákat.[19] Dr. Zudar Endre 1952
tavaszán életre hívott egy Ellenállási Mozgalom nevű, hat főből álló
szervezetet, amelynek főként orvostanhallgatókból álló tagjaival különböző diverziós cselekedetek
terveit gondolták ki. Zudarral az élükön a csoport sejtszerűen épült fel: közös
összejövetelt soha nem tartottak, a tagok nem ismerhették egymást, és az
utasításokat is mindig négyszemközt kapták vezetőjüktől. Szervezkedésük célja
bevallottan az általuk várt „rendszerváltozás” elősegítése, az Államvédelmi
Hatóság és más állami szervek félrevezetése volt hamis adatokat tartalmazó
feljelentések és egyéb cselekedeteik által. A politikai rendőrség vezetésével
folytatott vizsgálat dokumentumai szerint Zudar Endre többek között tervbe
vette, hogy kolera- és tífuszbaktériummal üzemi étkezdékben, levelekben
elhelyezett lépfenebaktériummal pedig az Államvédelmi Hatóságnál idéz elő fertőzéseket.[20] Tervét azonban –
baktériumok hiányában – nem tudta végrehajtani. A szervezkedés során Zudar és
társai mintegy 250 névtelen feljelentőlevelet és röplapot állítottak elő, amelyek
megírásában segédkezett Zudar felesége, Korondi Mariann orvostanhallgató is,
akinek vallomásaiból kitűnik, hogy Zudar Endre tetteit nem is annyira a
társadalmi igazságtalanság elleni lázadás vezérelte, sokkal inkább egyfajta
személyes sértettsége a világ ellen.[21] Lebukásakor Zudar
Endre elmezavart kísérelt megjátszani, sikertelenül.[22] Az akkor frissen
végzett orvosra az ellene folyó perben 14 év börtönbüntetést szabtak ki,
melynek jelentős részét a váci börtönben töltötte le. Itt szervezték be
fogdaügynöknek 1956 áprilisában, ahol is „Zádori Ernő” fedőnéven jelentett
éveken át a rabtársaira. Foglalkoztatását 1959-ben a BM II/8-g alosztály,[23] majd 1963 májusában a
BRFK III/III-D
alosztály vette át. Dr. Zudar Endre a rendszerváltás
nyitányán, 1989. július 16-án részt vett a Nagy Imre-temetésen, amiről még
aznap délután jelentést adott.[24]
A dokumentumválogatás egyfelől Ötvös Alajos „elbeszélésein”
keresztül betekintést nyújt egy titkos világba, a hírszerző tevékenység és a
külföldi magyar külképviseletek működésének kulisszatitkaiba. Másfelől a váci
börtönben keletkezett fogdaügynök-jelentésekből egy „civil” számára szinte
elképzelhetetlen börtönvilág mindennapi, belterjes élete bontakozik ki. Olyan
élettér ez, ahol mindenki gyanakszik a másikra, s ahol ármánykodások és
árulások szövevényes hálója fonja be a rabok életét. Ennek nyújtja kitűnő
példázatát a fogdaügynökként működő orvos, „Zádori Ernő” és Ötvös között
kialakuló különös lélektani játék, melynek során „Zádori”, hogy kicsalja
Ötvösből bécsi kapcsolatait, egy „atomtitok
titkot” eszel ki, amivel heteken át „gyúrja” Ötvöst. A már-már abszurdba
hajló történet attól kap még egy csavart, hogy Ötvös más rabokkal folytatott
beszélgetéseiből és később írt önvallomásából egyértelműen kiderül: mindvégig
tisztában volt vele, hogy „Zádori” ráállított fogdaügynök. A börtönben
kialakult pszichés állapotának köszönhetően azonban ennek ellenére is fecsegett
neki.
A
dokumentumválogatás forrásanyagát jórészt „Zádori Ernő” rendkívül információgazdag
fogdaügynök-jelentései képezik, valamint egy „Hutter Antal” fedőnevű
fogdaügynök által adott jelentés.[25] A válogatás utolsó részében Ötvös
Alajos váci börtönben írt önvallomásából közlünk részleteket, mely vallomás
lehetőséget nyújt az olvasónak, hogy a hírszerző személyes prizmáján át is
megismerkedhessen ezzel a nem mindennapi történettel.
Dokumentumok
1. „Zádori Ernő” jelentése Ötvös Alajosról, 1959.
augusztus 26.
Adta:
Zádori Ernő ü[gynök].
Vette:
Bangó fhdgy
Idő:
1959. VIII. 26.
Jelentés
Ötvös Alajos zárkatársammal eddig a következő dolgokról
beszéltünk:
1. Elmondta, hogy mielőtt a
zárkába belépett volna, az egyik házi[26] figyelmeztette arra, hogy
vigyázzon, mert én az operatív osztálynak dolgozom. Ezt azonban – ezt mondja –
ő nem hiszi el, s ezt csak úgy látja, mint a lumpenproletariátus egyik
gyűlöleti megnyilvánulását a diplomás emberekkel szemben.
2. Elmondja, hogy részt vett az
illegális kommunista mozgalomban 1944 előtt, s hogy emiatt 1943-ban és 1944-ben
meghurcolták.
3. Hogy öccse is részt vett az
illegális mozgalomban, s ezért börtönben is volt 1943-ban. Öccse jelenleg
újságíró és vezető pártfunkcionárius.
4. 1948–1949-ben alezredes volt a
Magyar Néphadseregben. Utána Bécsben a magyar követségen volt attasé, majd II.
titkár, aztán I. titkár, s volt egy ideig ügyvivőhelyettes is.
5. A Néphadseregből mint személyes
ismerősét említi meg: Nógrádi altb-ot,[27]
Király Bélát,[28] Hazai Jenő vezérőrgy-ot,[29]
Székely Béla altbgy[30]
urat, Farkas Mihály[31] hadseregtábornokot.
6. Volt tiszttársai közül, akik
jelenleg elítéltek, megemlíti: Marián Istvánt[32], akiről gyalázkodóan és
elítélőleg nyilatkozik, és egy Garami nevű személyt, akit dicsér. Említi még
Nagy Eleket[33], jelenleg a fordítóknál van, és
akit nagyon dicsér. Kijelenti, hogy a párttól elfordult, meggyűlölte a pártot,
jelenleg azonban nem találja helyét, nem talál perspektívát és kiutat, nem
találja helyét a „jobboldali” emberek között sem.
7. Kuti Istvánról nem akar
beszélni. Amit én mondtam neki Kutiról, azt meghallgatta, de utána
elcsendesedett és másról kezdett beszélni. Ez a téma szemmel láthatóan
kényelmetlen volt neki, ezért nem erőszakoltam ezt a kérdést.
8. Elmesélte a Kanaris-[34] [sic!] és a Witoleben[35] [sic!]-féle kémkedési ügyet, amely 1944-ben
zajlott le a német hadseregben, azt mondja, hogy erről egy filmet látott és egy
könyvet olvasott Bécsben.
9. Beszélt a Jahn-féle kémkedési
ügyről, amely Kelet- és Nyugat-Németország között zajlott le, és amelyet
állítása szerint az osztrák sajtóban olvasott még 1956 előtt, mikor Bécsben
volt.
10. Sokat beszél Bécsről, dicséri
az osztrákokat és a nyugatnémeteket. Beszél olaszországi utazásáról is, amelyet
szívesen és hosszan beszél el.
Egyéb kérdés
nem merült fel közöttünk. Úgy látom, hogy komoly, személyes jó barátság van
kifejlődőben közte és köztem. Bízik bennem. Én a legutóbb kapott utasításokat
pontosan betartom, és nagyon óvatosan közeledem hozzá.
Zádori Ernő
Vác, 1959. augusztus 26.
Kiértékelés: Az ügynök a kapott feladatot végrehajtotta. A
barátságot igyekezett elmélyíteni Ötvössel. Azonban Ötvös kételkedő az
ügynökkel szemben, ami az ügynök jelentéséből érezhető, mivel csupán mindenről
általánosságban beszél, és az ügynök által feltett kérdésekre röviden beszél.
Intézkedés: nem igényel
Feladat: Ötvös Alajossal igyekezzen mélyebb barátságot
összehozni, és tudja meg tőlle [sic!], hogy Kuti István és ő közötte mint
munkatársak milyen viszony volt, és baráti viszony alakult-e ki közöttük.
Találkozó: Találkozó a Rózsa őrgy elvt. által felálított
[sic!] találkozási grafikon szerint lessz [sic!] megtartva.
Bangó
Lajos r. fhdgy
[ÁBTL
3.1.2 M-20032 111–113. Bangó Lajos aláírásával ellátott, kézzel írt jelentés, a
végén gépelt értékeléssel. A
jelentés végére kézzel ráírva: „L: Rózsa őgy”]
2. „Zádori Ernő” jelentése Ötvös Alajos
hírszerző tevékenységéről, külföldi kapcsolatairól és feletteseiről, 1959. október 13.
Jelentés
Adta: Zádori Ernő
Vette: Bangó Lajos fhdgy
Idő: 1959. X. 13.
Ötvös Alajos volt hírszerző alezredes Podlovits György és
dr. Zudar Endre elítéltek előtt a következő dolgokat mondta el az MZ[36]
III. emelet 150., majd Hubicsák Zoltán[37]
és dr. Zudar Endre elítéltek előtt az MZ III. emelet 159. zárkában.
Ötvös
Alajos, aki 1945 előtt részt vett az illegális kommunista mozgalomban,
öccsének, Ötvös Gábornak a közvetítésével 1945 után tevékeny munkát végzett az
MKP megszervezésében, s később az istvántelki vasúti főműhelyben pártvezetőségi
tag volt, majd a nagy-budapesti vasutas pártbizottság káderese. Innen tiszti
tanfolyamra került. 1948-ban, amikor a tiszti tanfolyamot elvégezte, beosztást
kapott a Honvédelmi Minisztérium II. Csoportfőnökségébe, ami akkor is a XI.
Bartók Béla úton lévő Zalka Máté laktanyában volt, és jelenleg is ott van. Itt
részletesen elmagyarázta, hogy a HM II. Csoportfőnöksége végzi külföldön a
hírszerző tevékenységet a Magyar Népköztársaság részére, idehaza pedig a
katonai kémelhárítással foglalkozik, továbbá azzal is, hogy hírszerzőket és
ügynököket képezzen ki, akiket külföldre kiküldjön. 1948 végén és 1949 elején,
amikor Ötvös a XI. Bartók Béla úti Zalka Máté laktanyába került a II. Csfségre,
a II. Csfség vezetője Révész Géza altbgy úr[38]
volt. Helyettese Kardos ezds úr. Kardos ezds úr ekkor nemcsak Révész altbgy úr
helyettese volt, hanem a Katonai Kémelhárító Vizsgálati Osztályának vezetője
is. Miután Ötvös jelentkezett Révész altbgy úrnál, Gát[39]
ezds úrhoz került, aki Ötvös közvetlen főnöke lett. Gát ezds úr helyettese
ekkor egy volt horthysta tiszt volt, ennek a tisztnek a vezetéknevét nem tudom,
keresztneve: Pali, s Ötvös is mindig csak így szokta emlegetni. Ez a Pali
egyébként sógora Fábián szds volt horthysta tisztnek. Gát ezds úrról még azt
mondja el Ötvös, hogy Gát előzőleg a horthysta hadseregben mint Vkf II-es tiszt
szolgált, tehát 1945 előtt is a hírszerzőknél dolgozott. Később, kb. 1950-ben
letartóztatták és elítélték, mert nem létező ügynökök részére folyósított
díjazásokat, és ezeket a díjazásokat saját maga tette zsebre. Gát ezds úrnak
volt egy úgynevezett „Piros könyve”. Ez egy stencillel sokszorosított, piros
vászonfedelű könyv volt, amelyben a hírszerzéshez szükséges alapismeretek
voltak leírva. Itt Ötvös részletesen elmagyarázza Podlovits és Zudar előtt,
hogy mi a hírszerző tiszt és az ügynök közötti különbség. Mi a „postaláda” (az
a hely, ahol egymás személyes ismerete és személyes érintkezés nélkül a
hírszerzők és ügynökök érintkeznek egymással, és a híranyagot vagy utasításokat
egymásnak továbbítják). Mi a postaláda jelentősége, hogyan kell és hogyan
szoktak ügynöki tevékenységre idehaza, és hogyan külföldön embereket
beszervezni. Hogy mi az a környezettanulmány, és hogyan kell ezt elvégezni.
1949-ben a II. Csfségen Ötvös a „Francia Osztály”-nak, vagy amint ő mondja,
ahogy náluk nevezték „Francia arcvonal”-nak volt a vezetője, őrnagyi rangban
akkor még. Ugyanekkor és ugyanitt az amerikai osztályt, illetve arcvonalat Turi
(vagy: Tuli) István[40] őrnagy úr vezette. A brit
osztályt pedig Kerekes József[41] őrnagy úr. Turi István őrnagy
úrról Ötvös elmondja, hogy előzőleg egy vidéki tanácsházán volt tanácsjegyző,
még azelőtt pedig kőműves és szobafestő volt. Turi őrnagy urat később
elhelyezték a Csfségről, s jelenleg a Beloiannisz gyár[42] katonai parancsnoka.
A brit
osztály, illetve arcvonal vezetőjéről, Kerekes József őrgy úrról azt mondja,
hogy később elhelyezték a II. Csfségről és a Honvédelmi Minisztérium üdültetési
osztályának lett a vezetője, itt rövid idő múlva szívbajban meghalt.
Részletesen
elmondja, hogy amikor a francia osztályt vezette, akkor beosztottjai voltak.
Egy fhdgy úr, egy hdgy úr és egy hölgy, aki mint polgári alkalmazott dolgozott
náluk. A hölgy férje ÁVH-s százados volt. Itt említi Darai Éva[43]
ügynököt, aki Franciaországban, majd Nyugat-Németországban és később
Ausztriában dolgozott mint hírszerző ügynök a magyar HM II. Csfség részére, és
szintén Ötvöshöz tartozott. Darai Éva a Valéria-telepen született Budapesten,
19 éves koráig a legkülönbözőbb foglalkozásokat űzte, majd Ötvösék beszervezték
ügynöknek. Később a CIC-[44] századossal szakított, s
ismeretséget kötött egy jogvégzett magyar disszidenssel, akit viszont ő
szervezett be a magyarok részére ügynöknek, s később ennek a személynek lett a
felesége. Egy idő múlva nyugaton Darai Évát és férjét a rendőrség hamis
bankjegyek forgalmazásáért letartóztatta. Darai Évának sikerült ebből a
dologból aztán kihúznia magát, de férje több évi börtönt kapott. Jelenleg Darai
Éva már nincs a hírszerző testületnél.
Amikor
ezekről a dolgokról beszél, részletesen elmondja, hogy azzal, akit ügynöknek
szánnak, hogyan ismerkednek meg közelebbről, hogy kötnek vele közelebbi és
szorosabb barátságot, és hogyan viszik el különböző espressokba
[sic!] és szórakozóhelyekre, s végül hogyan szervezik be, hogyan íratnak
vele nyilatkozatot, és mit tartalmaz a nyilatkozat szövege. Amikor valakivel
kapcsolatban már elvégezték a környezettanulmányt (itt részletesen ismerteti,
hogy hogyan szokták a környezettanulmányt végezni) és beszervezték ügynöknek,
az ügynökök kiképzése és a velük való foglalkozás polgári lakásokban történik,
ezek a polgári lakások azonban valójában a II. Csfség hírszerző tisztjeinek
titkos találkozóhelyei.
Miután
Révész Géza altbgy úr elkerült a Bartók Béla úti Zalka Máté laktanyából, utóda,
Fehér Gyula[45] ezds úr lett a hírszerzés
vezetője. Fehér Gyula ezds úr után Szűcs Ferenc[46] ezds úr következett, aki jelenleg
is a hírszerzők vezetője a Magyar Népköztársaságban. Szűcs Ferenc ezds úr
előzőleg Washingtonban volt katonai attasé, és ott mint magyar katonai attasé
valójában az Egyesült Államokban működő magyar katonai hírszerzőknek és
ügynököknek volt a vezetője.
Részletesen
beszél itt arról, hogy amikor a francia osztályt vezette, hogyan szervezett be
egy nőt ügynöki szolgálatra, hogyan képezte ki ezt a nőt egy ilyen
„találkozóhely-lakáson”, majd hogyan tette át a határon. Az illető nő Párizsba
került. Egyik alkalommal levélben pénzt kért tőlük. A pénzt egy ugyancsak Ötvös
által beszervezett, elfogott disszidenssel küldték ki neki. Később a nő is és
az utána küldött elfogott disszidens is lebuktak Párizsban, és mindkettőjüket
elfogta a Deuxiéme Bureau.[47]
Sorsukról nem tud többet. Lebukásukat az okozta, hogy a nő megengedte, hogy a
fiatalember, ott Párizsban, még a találkozás után is vele maradjon és hazáig
kísérje. Így amikor a fiatalembert lefogták, vallomást tudott tenni a nő
lakhelyét illetően.
Ötvös
1950-ben Bécsbe került, s a bécsi magyar követségen, amely a Bank Gasse 6. szám
alatt van, lett követségi attasé. Titkos megbízatása azonban az volt, hogy a
Bécsben működő magyar hírszerzőknek volt a főnöke. Kezdetben őrnagyi, majd
később, mikor előléptették, alezredesi rangban. Hatásköre azonban nemcsak
Bécsre, hanem egész Ausztriára, sőt később Nyugat-Németországra is kiterjedt. A
hírszerzést itt 1956 szeptemberéig vezette, amikor visszahívták, és idehaza a
II. Csfségen az osztrák és nyugatnémet osztálynak lett az osztályvezetője.
Amíg Bécsben dolgozott, jelentéseit László[48] alezredes úrnak adta
le, aki ekkor a főnöke volt. És aki ekkor az osztrák és nyugatnémet osztályt
vezette.
Bécsi
tartózkodása alatt a következő módon tartotta a kapcsolatot Budapesten lévő
vezetőivel:
a) A diplomáciai postán keresztül.
b) Futár segítségével.
c) Rádió segítségével. Volt egy különleges
rövidhullámú adó-vevő készüléke, amelynek antennáját a bécsi magyar követség
padlásán feszítette ki. A padlás magas, csúcsos tetejű volt, s az antennadrótot
egészen magasan, a padlásnak felső és teljesen sötét részén feszítette ki úgy,
hogy ezt az antennát nem láthatta az, aki csak egyszerűen bement a padlásra,
hanem csak akkor lehetett látni, ha az ember felmászott közvetlenül a padlás
felső gerince alá, ahol már sötét volt. A rádiókészülék egy kb. 30 x 30 cm-es
alapterületű és kb. 20 cm magasságú dobozban volt elhelyezve Ötvösnek a
követség épületében lévő magánlakásában lévő dolgozószobájában. A készülék
segítségével nem beszédet, hanem morzejeleket adott és vett. Ezek a morzejelek
számokat jelentettek, amely számokat a Code [sic!] segítségével fordított
vissza szöveggé. Az általa leadott szöveget is előzőleg rejtjelezte, azaz a
Code szerinti számokká alakította át, majd a megfelelő kulcs szerint „megkeverte”,
és ő is számokat adott le a készülék segítségével. Az adó-vevő készülék
hullámhossza változtatható volt. A változtatás egy bizonyos kristály
segítségével történt. A készüléknek erre rendelt helyére beerősítette a
megfelelő kristályt. Ettől függött a készülék hullámhossza. Ha más kristályt
erősített be, más volt a hullámhossza. Így adás közben is többször tudta a
szükségnek megfelelően változtatni a készülék hullámhosszát. A követségen három
követet említ, akik alatt dolgozott:
1. Mátrai Tamás[49]
2. Szeri Lénárd[50]
3. Pulya Frigyes [sic!][51]
Amikor
megint a követségről kezdünk beszélgetni, a követek említése után ismét a
rádió-összeköttetésről esik szó. Ekkor említi meg, hogy a hírszerzői
rádió-összeköttetés másik módja, amelyet ugyancsak ő használt, a következő
volt. A megfelelő napon és megfelelő órában, amelyben idehaza már előre
megállapodtak, be kellett kapcsolnia saját közönséges „műsorvevő” rádióját, s
az előre megállapított hullámhosszon (szintén rövidhullám) beállítani. Itt
egyszerűen csak hallgatta és lejegyezte az adott morzejeleket, s az adás
meghallgatása után a Code segítségével visszafordította szöveggé. Ez csak vétel
volt. Ilyen módon csak utasításokat kapott. A műsorvevő készülékkel az
utasítások vétele főleg az éjszakai és kora hajnali órákban történt.
Többször
volt itthon a Zalka Máté laktanyában személyi jelentéstételre. Bécsi
tartózkodásáról a következő neveket említi: Kuti István százados. Mint
hírszerző tiszt volt beosztva Ötvös alá Bécsben. Rendkívül elítélően
nyilatkozik Kuti szellemi képességeiről és munkájáról. Azt mondja, legalább
hatszor kérte hazulról, hogy Kutit váltsák le, vagy helyezzék el tőle, mert
Kuti egy „állat”, akivel nem lehet együtt dolgozni. Kuti Istvánnal kapcsolatban
még a következőket mondja el: Ötvös 1956. október 17-én (ekkor már alezredes
volt, és idehaza dolgozott) repülőgépen Kelet-Berlinbe utazott. Itt
találkozott, illetve felvette a kapcsolatot egyik Kelet-Berlinben, a magyar
követségen dolgozó magyar hírszerző kollégájával. Nevezett hírszerzővel együtt
átmentek Berlin nyugati zónájába, ahol Ötvös személyesen akarta végrehajtani
egy nyugatnémet katonatiszt feleségének ügynökké való beszervezését a magyar
hírszerzők szolgálatára. A nyugatnémet tiszt felesége azonban ekkor éppen kórházban
tartózkodott, mert súlyos beteg volt. Ötvös tehát nem tudta végrehajtani a
beszervezést. Közben kitört az ellenforradalom. Ekkor Ötvös Bécsbe repült, s a
bécsi magyar követségen újra találkozott Kuti századossal. Kuti százados
jelentette neki, hogy a Pestsäule közelében lévő Café-Grabenben két CIC-s
ügynök közrefogta őt, Kutit, fényképeket tettek le eléje, amelyekkel világosan
bizonyították, hogy mindent tudnak Kuti hírszerzői tevékenységéről, de azt
mondták, ne ijedjen meg, nem lesz semmi baja, csak legyen őszinte hozzájuk.
Majd azzal bízták meg Kutit, hogy ha hazajön Budapestre, az általuk megszabott
módon és úton értesítse őket (tehát a CIC-t) arról, hogy milyen magyar
hírszerzők hová, mikor, milyen néven és milyen feladattal érkeznek nyugatra.
Ezért adtak a CIC-[s]ek Kutinak százezer schillinget. Erről a dologról Ötvös
többször beszélgetett Podlovits Györggyel és Zudar Endrével. Az a furcsa, hogy
ezt a dolgot azonban nem egyformán mondta el nekik a különböző időben való
beszélgetések folyamán.
a) Egyik alkalommal úgy mondta el, hogy adtak
100 000 schillinget a CIC-[s]ek Kutinak.
b) Majd azt mondta, hogy a CIC-[s]ek csak
megígérték Kutinak a 100 000 schillinget arra az esetre, ha ezt a vállalást
teljesíti.
c) Majd megint azt meséli Ötvös, hogy Wurmbauer Adolftól, aki neki az MZ II-n zárkatársa volt, úgy értesült, hogy csak
ígérték neki a 100 000 schillinget, s hogy Kuti beszervezését nem az előbb
említett két CIC-ügynök hajtotta végre, hanem a Café Graben tulajdonosa, aki
szintén a CIC-nek ügynököl. (A Café Graben közvetlen az Európa Espresso mellett
van Bécsben, a Grabennek nevezett területen, a Pestis Emlékmű »Pestsäule«
közvetlen közelében.)
d) Majd azt mondja, hogy neki Kuti azt
jelentette 1956-ban (okt. hónapban) Bécsben, hogy gondolkodási időt kért a
CIC-sektől, s azután elutasította az ajánlatot.
e) Majd pedig azt mondja, hogy Wurmbauertől viszont úgy értesült az MZ II-n, amikor együtt voltak, hogy Kuti az ajánlatot nem
utasította el, hanem elfogadta, sőt részben teljesítette is, amit vállalt, s
hogy emiatt Kutit a Legfelsőbb Katonai Kollégium halálra ítélte és fel is
akasztották.
Az
erről való beszélgetéskor újra és újra felmerül Wurmbauer Adolf neve.
Itt elmondja Ötvös, hogy Wurmbauer ezenkívül
még a következőt mesélte neki, mikor az MZ II-n együtt voltak (1 1/2 napig voltak egy zárkában). Hogy a
bécsi CIC lefigyelte a bécsi magyar követség kultúrattaséjának
hírszerzői tevékenységét, s aztán amikor az attasé egyik alkalommal éppen egy
hírszerzéssel kapcsolatos dolgot ment elintézni az autójával, követték,
figyelték, tetten érték, majd magukkal vitték, és 3–4 napig fogva tartották. Ez
alatt az idő alatt „megagitálták” – mint Ötvös mondja. Az attasé, aki ÁVH-s
hírszerző volt, áruló lett, mindent elmondott a CIC-eseknek, sőt hírszerző
tevékenységet vállalt a CIC-nél. Itt Ötvös idézi Wurmbauer szavait, aki befejezésül azt mondta ezen ügy elmesélésekor
Ötvösnek: „mert a legnagyobb úr a világon a dollár”. Nem tudom, hogy az itt
említett kultúrattasé nem azonos-e azzal a Kovács László ÁVH-s hírszerzővel,
akit később Ötvös említett Hubicsák és Zudar előtt a 159-es zárkában, s akiről
Ötvös azt állítja, hogy Kovács László a bécsi követségen az ÁVH részére végzett
hírszerző tevékenységet. Kovács László ÁVH-s hírszerző jelenlegi munkahelyét
Ötvös így jelöli meg: az V. kerületi Mérleg u. 4. szám alatt van a Ferunion
(itt dolgozott Ötvös legutóbb, amikor a hírszerzőktől leszerelték), s a Mérleg
u. 4-es számú házzal szemben van egy ÁVH-s intézet[52], s itt dolgozik,
ebben az intézetben Kovács László, aki jelenleg is az ÁVH tagja.
A
Kuti-ügyet tehát Ötvös meglehetősen zavarosan és nem egyértelműen mondja el. Az
ügyben lévő ellentmondásokat még csak fokozza az, hogy Ötvös azt állítja, hogy
miután 1956 októberében Kuti jelentette neki a Café Grabenben történteket, ő,
Ötvös ezt azonnal jelentette haza, mégpedig így: „Kuti Istvánt a Café Grabenben
a CIC részéről provokáció érte. A provokációt Kuti elhárította.” (De felmerül a
kérdés, hogy 1956. október végén, mikor idehaza dühöngött az ellenforradalom, s
így hírszerzőközpont ekkor nem is létezett, kinek jelenthette volna Ötvös a
Café Grabenben történt dolgokat?)
Ötvös
a Café Grabenről elmondja még, hogy bécsi tartózkodásának ideje alatt az alája
beosztott valamennyi hírszerző tisztnek és az ügynököknek is szigorúan
megtiltotta, hogy a Café Grabent látogassák, mert ez a hely, mint Ötvös mondja,
a CIC-esek tanyája, ahol állandóan hemzsegnek az amerikaiaknak dolgozó kémek és
ügynökök. A „Kuti-ügy” ezután így folytatódott: miután Ötvös észrevette, hogy
Kutinak több mint 5000 schilling hiánya van, felelősségre vonta Kutit, de nem
jelentette a hiányt. Kuti azt mondta neki, hogy ha jelentik a hiányt, Ötvös
szeme láttára fogja agyonlőni magát. Ötvös tehát nem jelentette Kuti hiányát,
hanem úgy igyekezett ezt eltussolni, hogy a december végén Bécsbe készülő két
magyar követségi emberrel akarta a hiányzó pénzt a pénztárba betetetni. Ez nem
sikerült. Erre rájöttek, felelősségre vonták Ötvöst is, Kutit is, Kuti
vallomása során a hatóság előtt nemcsak erről számolt azonban be, hanem arról
is, hogy egy Haraszti Tibor nevű barátja hamis motorkerékpár-igazolványt adott
neki. Erre Haraszti Tibort is felelősségre vonták, és ő is börtönbe került.
Haraszti Tibor, aki az ÁVH-nál dolgozott – (s itt megint homályos Ötvös
előadása) –, s aki Kutitól vagy Kutinétól szintén tudott a hiányról, lefogatása
után vallomásában még tisztábban fényt derített Kuti hiányára. Ötvös eddigi
elbeszéléséből sajnos nem derül ki tehát pontosan, hogy Kuti megkapta-e a
százezer schillinget a CIC-től, vagy csak ígérték neki, hogy Kuti valóban
elfogadta-e a CIC megbízását, vagy visszautasította azt. Viszont teljesen
hazugságnak látszik az, hogy Ötvös jelentést írt volna az ellenforradalom ideje
alatt Budapestre, amelyben állítólag jelenti a Kuti által neki elmondott
dolgokat.
Kuti
kivégzéséről értesült még Ötvös egyik itt, a börtönben lévő elítélttől is, aki
jelenlétemben mondta el neki, amikor a szenet talicskáztuk, hogy a Fő utcában
egy zárkában volt Kuti századossal, akit a Legfelsőbb Katonai Kollégium
tárgyalt, halálra ítélték kémkedésért, és fel is akasztották. Ezt a dolgot
Ötvös így könyveli el: „ha valaki hülye, ne kémkedjen, ha pedig mégis kémkedik,
és ilyen ostobán csinálja, az megérdemli, hogy felakasszák!”
Hírszerző
társait illetően Ötvös ezt mondja:
1. „Egyik beosztottam Bécsben egy hadnagy volt.”
Erről a hadnagyról azt mondja, hogy keresztneve Sanyi. Csak ezen a néven szokta
említeni. Ez a Sanyi keresztnevű hadnagy jelenleg is a katonai hírszerzésnél
van itt Budapesten. Lakása: XIII. ker. a Pozsonyi út 53. számú házzal, a másik
oldalon szemben lévő ház. Később, mikor erről megint szó kerül, megismétli:
„azzal a házzal szemben lévő házban lakik, ahol most a feleségem és a fiaim
laknak, a Pozsonyi úton”. Elismeréssel nyilatkozik nevezett hadnagy hírszerzői
tevékenységéről, tehetségéről és emberi tulajdonságairól egyaránt. Nevezett
személy Ötvös tárgyalásán tanú volt. Itt megemlíti Ötvös, hogy az alatta dolgozó
ügynökök – kettő kivételével, ez a két kivétel: dr. Rabovszky Eduárd és Frühling[53] voltak – nem ismerték
valódi nevét és foglalkozását. Ügynökeivel szemben ezt az álnevet használta:
„Fógel” (vagy: Vógel). (Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a német nevet fauval
vagy f-fel írják-e!)
2. Frühling kávé- és tea-nagykereskedő
volt. Szintén Ötvös egyik ügynöke. Ezt mondja róla: „Tehetséges és derék ember
volt, munkáját kifogástalanul látta el.” Két nagy ügyet hozott Ötvösnek. Egyik
az volt, amikor Frühling jelentette Ötvösnek,
hogy Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök Bécsbe érkezett, és magyar
emigránsokkal és fasisztákkal tárgyalt arról, hogy egy adódó ellenforradalom
esetére milyen eshetőségek várhatók Magyarországon. Ugyancsak Frühling jelentette Ötvösnek azt is, amikor Peyer Károly[54] Ausztriába érkezett,
és magyar disszidensekkel, majd pedig osztrák közéleti személyiségekkel
tárgyalt arról, hogy milyen lehetőségek adódnának egy magyarországi fegyveres
felkelés esetén. Ez 1956 nyarán történt. Frühling fiát, aki ez alatt az
idő alatt Budapesten egyetemi hallgató volt, Ötvös nem megengedett és nem
jogszerű módon 1956 végén autóján Bécsbe vitte. Frühling fiának nem megengedett úton való Bécsbe vitele szerepel Ötvös
ítéletének indoklásában, azaz a hivatali hatalommal való visszaélés is.
3. Dr. Rabovszky Eduárd.[55] Szintén Ötvös egyik
ügynöke volt. Foglalkozására nézve ügyvéd. Kb. 47 éves. Bécsi lakos. Munkájával
Ötvös nagyon meg volt elégedve, képességeit nagyra tartotta. Mindig személyesen
tárgyalt vele.
4. Smidt és Smidtnek a társa, akit Smidt
hozott össze Ötvössel. Egy ideig ez a két személy Ötvössel dolgozott Bécsben.
Később mindkettőjüket hazahívták, mert munkájuk megbízhatatlan volt, és gyanúk
merültek fel velük kapcsolatban. Mindkettőjüket Ötvös hozta haza. Itt egy ideig
a két ügynököt letartóztatásban tartották, később, mikor ügyük tisztázódott,
szabadlábra helyezték őket. Smidt ezután itt, Budapesten a Kecskeméti utcai
Erzsébet Szállónak lett a gazdasági vezetője, társa pedig mint kisiparos
helyezkedett el.
5. Egy műszaki rajzoló, aki Ausztriában a
CIC-nél dolgozott. Ennek nevét még nem tudom. Ezzel az emberrel kapcsolatban
Ötvös három ügyet említ:
a) Egy infravörös távcsövet akartak
megszerezni Nyugat-Németországból, de az a nyugatnémet szolg[álat]. vez[ető]. őrmester,
akitől be akarták szerezni, nem adta oda nekik a felajánlott 1200 márkáért,
hanem legalább 10 000 márkát akart érte.
b) CIC-s és amerikai katonai építkezések
rajzait adta el Ötvösnek. Ez az ügylet létre is jött. Ötvös komoly dicséretet
kapott érte a II. Csfségen a szovjet tanácsadótól. Itt Ötvös elmondja, hogy a valódi
vezetője a hírszerzőknek nem a magyar parancsnok, hanem az ideküldött szovjet
tanácsadó volt. A szovjet tanácsadó ebben az időben közvetlenül Bérija
helyettesével, Abakumov tábornokkal állt összeköttetésben.
[c] Ugyanez a CIC-s műszaki rajzoló
Spanyolországi raktárakból U–235-ös vegyjelű urán szurokércet szerzett. Kilóját
250 dollárért tudta volna továbbra beszerezni. Ötvös az uránércet hazaküldte
Budapestre. Budapestről Moszkvába küldték az anyagot vizsgálatra, és
megállapították, hogy az U–235-nek mondott anyag valójában nem az, hanem U–238.
Kísérletezésre tehát emiatt nem eléggé alkalmas, s így nincs szükség belőle
többre.
6. Pollák vezetéknevű követségi tanácsost, aki
azonban nem a katonai hírszerzőknek, hanem az ÁVH-nak volt az ügynöke a bécsi
magyar követségen.
7. Meszlényi Tibor követségi tisztviselőt, aki
szintén az ÁVH-nak dolgozott a bécsi magyar követségen.
8. Az előbb már megemlített Kovács László
ÁVH-s hírszerzőt.
9. Kovács András hírszerzőt, aki az ő Bécsbe
kerülése előtt került el Bécsből, és Londonba helyezték az ottani magyar
követségre. Kovács András, mikor Londonból haza akarták hívni, disszidált, és
nem tért haza. Ötvös ezt így kommentálja kezeit dörzsölgetve: „Gondolom, hogy
Kovács nem ment üres kézzel a keresztelőbe, és ha már disszidált, biztosan vitt
magával egy-két érdekes tudnivalót a nyugatiak részére.”
10. Lengyel nevű követségi tisztviselőt,
akinek valódi neve nem Lengyel volt, csak Bécsben használta ezt a nevet. Ötvös
azt állítja, hogy Lengyel valódi neve nem jut eszébe. Ötvös állítása szerint
Lengyel az ÁVH-nak dolgozott a bécsi magyar követségen.
11. Említ egy bécsi önálló kisiparost, aki
műszerész és rádiótechnikus volt. Ennek vezetéknevét még nem mondta.
Keresztneve: Hanz. Csak így szokta őt Ötvös beszélgetés közben említeni, hogy a
„Hanzi”. Szintén Ötvössel közvetlen kapcsolatban álló ügynök volt. Tőle –
állítása szerint – azt tudta meg Ötvös, hogy a bécsi magyar követségen
magnetofon van, ami a követség saját házi telefonközpontja melletti szobában
van elhelyezve, s hozzá van vezetékkel kapcsolva a telefonközponthoz. Ennek
segítségével le lehet hallgatni és rögzíteni lehet minden telefonbeszélgetést,
amely a követség épületében elhangzik. Bekapcsolható a követ és az első titkár
szobájából. Ezt maga Hanzi szerelte be. Később állítólag elromlott. A
mikrofonok a szellőzőberendezésnek a hivatali szobákban lévő gipsz virágdíszei
mögött vannak a falban. Ugyancsak a Hanzi mesélte neki, hogy az egyik
barátjától tudja, hogy a bécsi román követségre 1949-ben 27 darab
lehallgatómikrofont szereltek be, és egy központi magnetofont.
Ötvös
elmondja, hogy az ügynöki és hírszerzői írott jelentésekben, amelyeket ő
Budapestre hazaküldött, az illető ügynökök vagy hírszerzők nem a saját neveiket
írják alá, hanem szintén fedőnevet; ilyen fedőnevet említ, amiket az ő emberei
használtak: Henrik, Konrád, Szepl, Ciceró. Ezen nevek viselőinek valódi nevét
még nem sikerült megtudnom tőle. Valamint nem tudom még azt sem, hogy mi volt
Ötvösnek a hírszerzői fedőneve azokban a jelentésekben, melyeket ő küldött haza
Budapestre. Ötvös világnézetére és politikai állásfoglalására jellemzőek a
következő dolgok:
1. A fennálló népi demokratikus rendszert
állandóan szidja, gyalázza és ócsárolja. Azt mondja, hogy ő ugyan tényleg
kommunista volt, de már nem az, s hogy a jelenlegi rendszer neki semmiféle
formában nem kell többé, még revizionista formában sem.
2. Hogy bizalmát felkeltsem és szóra bírjam,
kitaláltam egy rendkívül szövevényes kémkedési történetet, amelyet kb. 3 hete
egészen apró részletekben mesélek neki: ennek lényege, hogy az atomkutató
intézet helyettes vezetője, dr. Pál Lénárd[56] jó barátom, s hogy
tőle megtudtam a budapesti atomkutató intézet összes titkát. Milyen kísérletek
folynak, milyen anyagokkal, honnan kapják ezeket az anyagokat és feldolgozás
után hová továbbítják, és milyen módon. Pál Lénárddal együtt kémkedni akartunk,
és el akartuk ezeket a titkokat adni az angoloknak, az angol kultúrattasé,
Terence Grady azonban provokátornak nézett, amikor 1957. május 26-án
felkerestem, és kiutasított hivatali helyiségéből. Ötvös tanácsát kértem, hogy
mit csináljunk, Pál Lénárd és én, a birtokunkban lévő óriási értékkel és
titokkal? Ötvös csak napok múlva adja meg a választ. Terve a következő: ha
kiszabadultunk, költözzek hozzájuk, vagy tartsuk tovább a kapcsolatot akkor is,
ha nem költöznék hozzájuk. Beszéljek Pál Lénárddal. Pál Lénárd és én szedjük
össze az összes írást az atomkutató intézetből, vigyük el neki, és aztán
hármasban disszidálunk. Ha átléptük a határt, mindent bízzak rá. Ő az
atomkutató intézet titkait jó áron értékesíti, és a pénzen osztozunk.
Érdeklődöm, hogy hogyan óhajtja a titkokat Ausztriában értékesíteni. Talán
valamelyik Ausztriában lévő amerikai diplomatán keresztül? Azt mondja, hogy
nem, a diplomatákban nem bízik, de van neki más, sokkal jobb útja és módja
arra, hogy Ausztriában amerikai kézre juttassa ezeket az adatokat, és aztán
megkapjuk érte a pénzt. Véleménye szerint kb. 300 000 dollárt fognak érte adni.
Igyekezem erről minél többet beszélgetni vele, hogy megtaláljam, hogy mi az az
út és mód, és ki az a személy, akin keresztül ő az általam elmondott titkainkat
értékesíteni akarja. Tehát hol az általam feltételezett láncszem, amely Ötvöst
a CIC-hez kapcsolja. Gyanúm ezek után ugyanis még inkább az, hogy Ötvös
kémkedett a CIC-nek. Mindenesetre erre igen alapos okot ad Ötvös kijelentése,
amely szerint ő tudja értékesíteni Ausztriában a titkokat, de nem diplomatán
keresztül, és mégis az amerikaiak felé. Itt úgy érzem tehát, a központi kérdés,
hogy kin keresztül hát és hogyan?
3. Hosszasan latolgattuk a disszidálás
módjait, ami az atomtitkok értékesítésének előfeltétele. Ötvös erről azt
mondja, hogy a határviszonyokat ő elég jól ismeri, mert mikor még idehaza
dolgozott a hírszerzésnél, elég sok embert tett át a határon. De gondol arra
is, hogy fel fogja ajánlani szolgálatait megint a katonai hírszerzőknek, és így
a határon való illegális átkeléseinek egyikén mint hírszerző, amikor egyik
alkalommal megy ki, titokban magával visz engem is, és Pál Lénárdot is. Aztán
megint azt mondja, hogy ez mégsem jó, „mert ha mint hírszerző disszidálok a
titkok értékesítése után, akkor idehaza bosszút állnak a családomon”. Majd azt
mondja, hogy ha kimentünk én vegyem fel a kapcsolatot Pál Lénárddal, ő pedig
ezalatt megpróbálja „megfőzni” Sanyit, a Pozsonyi utcában lakó hírszerző
hadnagyot, és a Sanyi segítségével fogunk disszidálni mindhárman, ő is, én is,
és Pál Lénárd is. Ötvös igen komolyan foglalkozik ezzel a tervvel, néha órákig
beszélgetünk róla. Különösen most, hogy állandóan szabadulási hírekkel van tele
az egész MZ, s ez mindig új és új tápot ad ennek a témának. Hogy
beszélgetéseink közben ne kelljen állandóan kimondani az „atomkutató intézet”
szót, s hogy ezt nehogy valaki, aki az ajtó előtt áll, meghallhassa, úgy
egyeztünk meg Ötvössel, hogy valamilyen fedőnevet fogunk használni ennek a
dolognak a megjelölésére. Én azt javasoltam, hogy használjuk ezt a kifejezést:
„cukorka ügy”. Azóta a „cukorka ügy” kifejezést használjuk a budapesti
atomkutató intézet titkainak eladását célzó ügylet megjelölésére. Ötvös
bevezette azt, hogy ne mondjuk ki azt a szót sem többé, hogy kém vagy ügynök,
hanem helyette a jobb fül érintése minden szó nélkül katonai hírszerző tisztet
jelent, a bal fül érintése pedig ÁVH-s ügynököt. Az ÁVH-nak itthon dolgozó
civil ügynökét, tehát akit börtönnyelven „vamzer”-nek neveznek, ezt a száj
előtti merőleges vonallal jelezzük.
4.
Mivel azt is feltételezem Ötvösről, hogy a CIC utasítására dezinformálta
feletteseit (bár erre bizonyítékot még nem tudtam szerezni), arról kezdek el
kérdezősködni, hogy mi történik akkor, ha egy hírszerző dezinformálja
megbízóit. Itt azt a kifejezést használom, hogy fals jelentést ad be. Megvárom,
hogy Ötvös mondja ki először a dezinformáció szót, s csak azután használom én
is. Ötvös fél napokig tartó előadásban fejtegeti, hogy a dezinformáció a
legnehezebb dolog a világon, jóval nehezebb, mint az egyszerű hírszerzés. A
fontosabb adatokat ugyanis a hírszerzés vezetői egymást nem ismerő ügynökökkel
és hírszerzőkkel külön-külön is újra leellenőriztetik. Aki a hamis adatot
beadta, felelősségre vonják. „Aki jól akar dezinformálni – mondja Ötvös – előbb
mestere kell hogy legyen a hírszerzésnek, de még így is belebukhat.”
1959. X. 13.
Zádori Ernő
Kiértékelés: Az ügynök a kapott feladatot
végrehajtotta, jelentése értékes. Ötvös Alajos súlyos államtitkokat képező
dolgokat mesél az elítéltek előt. [sic!] Nyilvánosság elé tárja mint volt
hírszerző tiszt, milyen módszerekkel dolgozot [sic!] ő és munkatársai. Beszél arról,
hogy bármilyen állami titkot képező adatokat el tudna adni nyugatnak.
Kijuttatná akár disszidálás útján, akár úgy, hogy felajánlja szolgálatait a
katonai h[ír]sz[erző]-nek, és kimenetele után nem térne vissza.
Intézkedés: Jelentést 2 pl[-ban] gépelni. Az
eddig keletkezett anyagból összefoglalót készíteni.
Feladat: Találkozzon és beszélgessen Ötvössel
Kuti István személyével kapcsolatban és […][57] tudja meg, hogy Kutit
hogyan szervezték be, és Ötvösnek mikor jutott a tudomására.
Találkozás: A találkozó idejét Rózsa őrm.
határozza meg.
Bangó
Lajos
[ÁBTL
3.1.2 M-20032 115–133. Kézzel írt jelentés, a végén Bangó Lajos kézzel írt
értékelésével.]
3. „Zádori Ernő” jelentése Ötvös Alajos
hírszerző tevékenységéről, saját és munkatársai fedőneveiről, külföldi
kapcsolatairól és az atomtitokról, 1959. november 5.
Jelentés
Ötvös Alajos a következőket mondta el az
elmúlt hét előtti héten, amikor még az MZ-n voltam, Hubicsák és Zudar
jelenlétében:
1948-tól
1950-ig, amíg Bécsbe nem került, idehaza a fedőneve az ügynökei felé Örkény
Alajos őrnagy. Amikor 1956-ban hazahívták, és újra a hírszerző osztályon
dolgozott a Zalka Máté laktanyában, a fedőneve az ügynökei felé – egészen a
leszerelése napjáig Balassa Lajos rendőr alezredes. Bécsi hírszerző rezidensi
ideje alatt fedőneve ügynökei felé: Fógl volt. Ugyanezen idő alatt
legbizalmasabb fedőneve, amelyen a hírszerzők parancsnokának, Révész Géza
altbgy úrnak, majd Fehér Gyula ezredes úrnak küldte jelentéseit Vili volt.
Amikor ezt elmondta, külön kért, hogy a világon sehol ki ne mondjam ezt a
nevet, mert ha valaha is kiderül, hogy ő ezt elmondta valakinek, új eljárást
fognak ellene indítani.
Hírszerzői
titkos postáját így kapta a bécsi követségen. Első boríték: Követ úrnak, és
„szigorúan bizalmas” jelzéssel. Az első borítékban volt egy második boríték.
Második boríték: Ötvös Alajos követségi tanácsos címére, „szigorúan bizalmas”
jelzéssel. Második borítékban egy harmadik boríték. Harmadik boríték címzése:
Vili elvtárs részére. Ebben a harmadik borítékban volt a hírszerzéssel
kapcsolatos utasítás vagy anyag, amely neki szólt.
Kuti István százados titkos hírszerzői
fedőneve, amelyen a hírszerző parancsnokság részére írta a jelentését, Walter
volt.
Annak
a Sanyi keresztnevű magyar hírszerző főhadnagynak, aki jelenleg a XIII.
Pozsonyi úton lakik az 53-as számú házzal szemközti házban, Bécsben a titkos
fedőneve, amelyen a magyar hírszerző parancsnokság részére írta a jelentéseit:
Kurt volt.
Amíg
együtt voltam vele, igyekeztem a beszélgetést leginkább a dezinformációra,
árulásra, az ügynökök és hírszerzők szökésére terelni. Itt a beszélgetés
egyelőre lassan haladt, mert még mindig nem tudom, hogy követett-e el
dezinformációt vagy árulást, vagy nem. Egy azonban bizonyos, és ezt az egész
Ötvössel kapcsolatos tevékenységem legfontosabb részének tartom, és ez pedig a
következő.
Amikor
több órai beszélgetés és vita után azon aggodalmamnak adtam kifejezést, hogy
nem látom biztosítottnak, hogy fog-e találni megfelelő és megbízható vevőt az
atomkutató intézet titkaira, ha én azt megszerzem és disszidálunk vele, azt
mondta, hogy azt el tudja intézni, hogy napokon belül a Pentagonban legyünk, az
amerikai hadügyminisztériumban. Úgy tettem, mintha ezt az állítását kétségbe
vonnám, és tovább érdeklődtem, hogy kin keresztül akarja ezt Bécsben elintézni,
hogy ilyen biztos a dolgában, azt válaszolta, hogy amíg idebenn vagyunk erről
még nekem sem szól semmit, de ha kint leszünk, mindent meg fogok tudni, és
mindenkinek, aki ebben érdekelve van, be fog majd mutatni. És itt van az a
pont, ahol én feltételezem, hogy Ötvösnek összeköttetései voltak valamilyen (az
én feltevésem szerint amerikai) ügynökökkel vagy hírszerzőkkel.
A
másik dolog, hogy Ötvösről feltétlenül kellett hogy tudják nyugaton, hogy
hírszerző volt a követségen, és mégsem utasították ki, és mégsem tettek ellene
semmit. A nyugati elhárító szervek a következő három személytől kellett hogy
tudják Ötvös elmondása szerint, hogy Ötvös 1950–1956-ig hírszerző volt Bécsben:
Vuray[58] főhadnagy disszidált
hírszerző tiszt. Selényi[59] alezredes disszidált
hírszerző tiszt. Kovács András disszidált londoni ÁVH-s hírszerző. Nevezett
mindhárom személy tudta Ötvösről, hogy hírszerző, és Ötvös elmondása alapján
disszidálásuk után ezt minden bizonnyal el is mondták nyugaton.
Zádori
Ernő
Vác 1959. november 5.
[ÁBTL
3.1.2 M-20032 143–145. Aláírás nélküli, kézzel írt jelentés.]
4. „Zádori Ernő” jelentése Ötvössel közös
„atomtitkuk” külföldi értékesítési lehetőségeiről, 1959. december 18.
Jelentés
Adta: Zádori Ernő
Vette: Bangó Lajos r.fhdgy
Idő: 1959. XII. 18.
Ötvös Alajos politikai elítélttől eddig, az
utolsó jelentésem beadása óta a következő dolgokat tudtam meg:
Hogy
megtudjam tőle külföldi hírszerző vagy kémgyanús ismerőseinek nevét, az eddig
már neki előadott, az atomkutató intézettel kapcsolatos legendát úgy mondtam
tovább, hogy legutóbb ügyészi kihallgatáson voltam, ahol ügyem felülvizsgálata
miatt hallgattak ki. Legendámban az ügyész azt mondta, hogy nemsokára
szabadulni fogok felülvizsgálattal. Feltettem neki a kérdést, hogy ha én
szabadulok, és ő benn marad, hogyan értékesítsem tehát az atomkutató intézet
titkait külföldön. Ötvös válasza a következő volt:
Disszidálásom után keressem meg Bécsben a
következő személyt: dr. Herbert Heller. VIII. Bezirk. Josefstadter Strasse 99. I.
Stockwerk. (Magyarul: Dr. Herbert Heller. VIII. Bezirk. Josefstadter utca 99.
I. emelet). Dr. Heller bécsi nagykereskedő és vállalattulajdonos, vállalatának
neve HELIMPEX. Ötvös véleménye szerint Heller azonban nemcsak nagykereskedő, hanem
kémkedik is, Ötvös gyanúja szerint az amerikaiaknak és a nyugat-németeknek.
Ötvös és Heller jó baráti és üzleti kapcsolatokat tartottak fenn, amíg Ötvös
Bécsben volt. Együtt jártak mulatni, együtt jártak nőkhöz és embargós cikkekkel
kapcsolatos üzleteket bonyolítottak le.
Ötvös
elmondja még, hogy 1959 februárjában két nyomozó úr hallgatta ki őt itt a váci
börtönben, akik arról érdeklődtek, hogy vajon helyes volna-e dr. Herbert
Hellert beszervezni az ÁVH hírszerző szolgálatához[60]. Ötvös elmondja, hogy
a nyomozó urak kérdései elől igyekezett kitérni.
Elmondja,
hogy Herbert Hellerrel úgy került ismeretségbe, hogy egyik munkatársának,
Sárközi hírszerző alezredesnek a sógora, Radnai János mutatta be neki Hellert
Bécsben, amikor Radnai János, aki Budapesten a DIVSZ[61] külügyi osztályán
dolgozik, Bécsben járt DIVSZ-ügyben,
hivatalos küldetésben. Ötvös véleménye szerint Sárközi alezredes és Radnai
János nem tudnak Heller hírszerző üzelmeiről. Ötvös
előadása Hellerről nem teljesen egyértelmű, mert van, amikor azt állítja, hogy
Heller kém, hogy neki egyéni véleménye az, hogy Heller a Gehlenék[62] és a CIC kéme. Egyik
alkalommal Heller délutáni teára hívta meg Ötvöst, s amikor Ötvös megérkezett,
kettőjükön kívül még egy ember volt jelen, neve: Lüttich vagy Lütti. Lütti
svájci állampolgár. A II. világháború alatt Helsinkiben volt katonai attasé.
Majd a nyilvános diplomáciai tevékenységtől visszavonult, és jelenleg
mesterséges rubint előállító gyára van Svájcban. A hármasban lefolytatott
beszélgetésük alkalmával Lütti biztosította Ötvöst, hogy nagyon komoly
személyes összeköttetései vannak az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon
felé. Ötvös részletesen beszélt erről a délutánról, azt mondja, hogy tele volt
a levegő villamos feszültséggel, s világosan látta, hogy Hellernek és Lüttinek
az a szándéka, hogy őt, Ötvöst kémkedésbe beszervezzék. Hellerék azt várták,
hogy Ötvös tegye meg az ajánlatot, Ötvös rangon alulinak tartotta, hogy ő mint
diplomata ezzel az ajánlattal jöjjön két embernek, aki végeredményben is nem
diplomata, hanem kereskedő. Az ajánlatot azonban Heller és Lütti sem tette meg.
Így Ötvös állítása szerint mégsem szervezték őt be hírszerző tevékenységre.
Amikor szinte majdnem konkrétan teszem fel neki a kérdést, hogy kémkedett-e,
azt válaszolja, hogy sosem kémkedett a nyugatiaknak, mert ha kémkedett volna,
nem mert volna 1956-ban hazajönni, amikor hazahívták.
Ez
azonban hihetetlen, hogy ő jó baráti kapcsolatot tartson fenn egy kémmel,
Hellerrel, sőt futó barátságot annak barátjával, Lüttivel, aki Ötvös saját véleménye
szerint is kém, és ugyanakkor ő saját maga egyáltalán ne kémkedjen. Ellene szól
ennek az is, hogy amikor én a neki elmondott legendám alapján kémkedésre
szólítom fel, s vele együtt akarom a legenda alapján eladni az atomkutató
intézetet az imperialistáknak, készséggel beleegyezik ebbe, sőt elmagyarázza a
kémkedés útját is, és megadja Heller címét és Lütti nevét. Majd mikor azt a
kérdést teszem fel neki, hogy mit csinálunk abban az esetben, ha jelenleg immár
2 év távlatából Pál Lénárd nem tudja előkeríteni az atomkutató intézet titkait
(elhelyezték? leszerelik az intézetet?), azt válaszolja, hogy ő hírszerző
alezredes volt, tehát tud egy s más érdekes dolgot mondani a CIC-nek is, és
Gehlenéknek is, ha kimegyünk. Felvetettem neki, hogy én csak egyetlen érdekes
dolgot tudok a CIC-nek mondani: kezükre tudom adni Buday Béla[63] ÁVH-ügynököt, aki
kötélre juttatta és az ÁVH kezére adta Péch Gézát[64] és ügytársait, és
lebuktatta az amerikaiak bécsi kémrezidentúráját. (Buday Bélát mindenki előtt
mint ÁVH-ügynököt mutatom be, aki kötélre juttatta Péch Gézát, és aki engem is
kötélre akart juttatni, azért volt mellettem.) Határozottan és nyíltan belemegy
abba, hogy hajlandó elárulni a hírszerző testületet a CIC-nek, hogy odakinn
karriert csináljon. Szóval elmegyünk vamzernek a CIC-hez – mondtam Ötvösnek
egyik beszélgetésünk alkalmával. Erre Ötvös azt válaszolta: „El hát, hidd el,
nem lesz az egy nagy dolog.” De én nem tudok nekik semmi érdekeset mondani,
kivéve azt, hogy leleplezem Budayt. Nincs semmi más a tarsolyomban. Nem baj –
mondta Ötvös – majd mondok én! Ezt a beszélgetést arra az esetre folytattuk, ha
Pál Lénárd nem tudná előkeríteni az atomkutató intézet titkait. S ezek után,
bár Ötvös azt állítja, nem kémkedett a nyugatiaknak, az eddigi tények alapján
mégis azt vagyok kénytelen hinni, hogy Ötvös kémkedett.
Tisztelettel:
Zádori
Ernő
1959. november 27.
[ÁBTL
3.1.2 M-20032 146–149. Aláírás nélküli, kézzel írt jelentés.]
5. „Zádori Ernő” jelentése Ötvös Alajos
külföldi kapcsolatairól és hírszerző tevékenységéről, 1960. január 4.
Adta: „Zádori Ernő” fn. ügynök
Vette: Bangó fhdgy
Idő: 1960 I. 4.
Jelentés
Ötvös Alajos az elmúlt 4 hét alatt a következő dolgokról
beszélt:
1. Demcsa Pál[65] hírszerző ezredes, jelenleg a
Bartók Béla úton a hírszerzőknél az I-es számú, vagyis Diverziós Osztály
vezetője. Itt Ötvös részletesen elmondja, hogy mire szolgál a diverziós
osztály. Ügynökök kiképzése, áttelepítése külföldre, háború esetén ezekkel az
ügynökökkel katonai objektumokat semmisíttetnek meg. Elmondja, hogy volt egy
rövid időszak, amikor Smidróczky Sándor hírszerző hadnagy volt átmenetileg a
diverziós osztály vezetője.
2. Ocseszky[66] katonai hírszerző alezredes,
jelenleg a katonai hírszerzőknél a kiértékelést végző osztály vezetője. A
külföldről befutott híranyag kiértékelését végzi ez az osztály.
3. Kurtán[67] hírsz. őrnagy a kelet-berlini
magyar követségen a hírszerzők vezetője volt. Nyugat-Németország elleni
hírszerző akciókat végzett. Ötvös lekicsinylőleg beszél Kurtán őrnagy
tevékenységéről.
4. Dr. Peer Imre (orvosdoktori végzettséggel rendelkező
magyar diplomata Bernben). Bern városban dr. Peer Imre a magyar katonai
hírszerző csoport vezetője. Itt Ötvös részletesen elmeséli egyik találkozását
Peer dr.-ral, és hogy milyen jellegű beszélgetést folytatott vele. Ugyanitt
beszél arról is, hogy az újságban olvasta, még amikor Bécsben dolgozott, hogy
Peer dr. egyik ügynöke, egy takarítónő hogyan bukott le, és a svájci bíróság
mennyire ítélte az illető takarítónőt.
5. Újra említi Sárközy Sándor hírsz. alezredest. Sárközy
Sándor alezredes jelenleg a katonai hírszerzés vezetőjének, Szűcs Ferenc
ezredesnek a helyettese. Sárközy alezredesről még elmondja, hogy ezen
beosztását megelőzően Párizsban volt a magyar követségen katonai attasé[68],
és a Franciaországban működő magyar katonai hírszerzők vezetője is volt
egyszersmind ekkor. Ötvös állítása szerint Sárközy alezredest párizsi
beosztásából iszákossága miatt mozdították el, s még azért, mert a párizsi
magyar hírszerzők titkos eligazító lakását szerelmi találkahelynek használta
fel. Sárközy alezredest ezután hazahívták, lefokozták őrnaggyá, majd kb. egy év
múlva ismét visszakapta alezredesi rangját. Az ellenforradalom után lett Szűcs
Ferenc ezredes úr helyettese.
6. Földényi Pál ÁVH-ügynök volt Bécsben az 1950–53-as
években, a bécsi magyar követségen. Feladata nemcsak hírszerzés volt, hanem az
is, hogy figyelje a követség alkalmazottait, s az ÁVH-nak időnként adjon
rendszeres jelentést a bécsi magyar követség dolgozóinak életmódjáról,
ismerőseiről, vagy a velük kapcsolatban felmerülő esetleges gyanús dolgokról.
7. Hatváry Sándor a bécsi magyar követség dolgozója volt
1950-ben. Később az ÁVH Hatváry Sándort is beépítette a bécsi követségen
dolgozó ügynökök közé. Ötvös részletesen elmondja Hatváry Sándornak eddig még
állítólag fel nem derített bűncselekményét: Hatváry Sándor 1949 decemberében és
1950 januárjában 10 000 schillinget sikkasztott a bécsi magyar követség
pénztárából. Ezt a sikkasztást 1950. év elején (Ötvös azt állítja, hogy nem
emlékszik már, hogy melyik hónapban mesélte neki Hatváry) elmesélte Ötvösnek.
Ötvös nem jelentette fel, hanem titokban tartotta. A sikkasztott 10 000
schillinget Hatváry úgy igazolta a követség felé, hogy az egyik
szénszállítmányról, melyet a követség fűtésére vásároltak, azzal az indokkal,
hogy elveszítette a számlát, még egyszer személyesen kért számlát a
szénkereskedő cégtől, és a kapott második számlán áthamisította a keltezést.
Így a hiányzó összeg ezzel igazolható volt. (Ötvös azt mondja, hogy erről rajta
kívül csak én tudok.)
8. Lengyel vezetéknevű ÁVH-s ügynökről Ötvös azt állítja,
hogy az ÁVH-s hírszerző ügynökök vezetője volt a bécsi magyar követségen és
egész Ausztriában, egészen 1953-ig. Valódi neve pedig nem Lengyel, hanem ezt a
nevet csak a bécsi követségen használta, és a valódi neve: Sarkadi.
9. A bécsi Compass-Verlag nevű könyvkiadó cég
igazgatójáról Ötvös azt állítja, hogy egészen 1956-ig mint hírszerző ügynök
dolgozott az ő keze alatt, a magyar hírszerzők javára. Itt Ötvös részletesen
elmeséli, hogy nevezett igazgató egyik alkalommal elmondta neki, hogy
ismeretlen személy őt a lakásán telefonon felhívta és figyelmeztette, hogy
azonnal hagyja abba a kémkedést. A Compass-Verlag igazgatója ekkor egy időre
óvatosságból fel is függesztette Ötvös utasítására az ügynöki tevékenységet. A
Compass-Verlag igazgatójának egyik feladata az volt, hogy Ötvöst és egy
„Ciceró” fedőnevet viselő hírszerző ügynököt titokban összekössön egymással.
Ciceró fedőnevet viselő ügynök volt az a személy, aki a magyar katonai
hírszerzők javára ügynökölt a CIC-nél mint műszaki rajzoló.
10. 1953-ban kb. 60 színes bőrű kommunista politikai
ügynök jött Ausztrián keresztül Magyarországra. Itt Ötvös véleménye szerint egy
vidéki kastélyban szovjet politikai ügynökök képezték ki őket a Közel-Keleten
végzendő titkos tevékenységükre. Hogy hogyan jutottak vissza hazájukba, arról
Ötvös, állítása szerint, nem tud. Ezeknek utazását Heller (Wien, Josefstadter
Strasse 99.) intézte. Ha feltettem a kérdést Ötvösnek: „És ha Heller valóban
nyugati ügynök, amint azt Te is feltételezed róla?” Ötvös válasza: „Akkor ezzel
is csinált egy ragyogó fogást, mert utazási ügyüket egészen hazájuktól a magyar
határig Heller intézte.”
11. Ötvös a napokban beszélt részletesen arról, hogy mi az
az eligazító lakás, és mire szolgál az a hírszerzőknél. Itt megemlítette, hogy
az ő katonai hírszerző csoportjának eligazító lakása Bécsben a Kepler-Platzon
volt. Egy baloldali világnézetű, idősebb asszony lakásán, egy albérleti
szobában. Az asszonynak Ötvös azt mondta, hogy ő a szakszervezeti világszövetség
egyik embere. Azonban ezt a lakást mint eligazítási helyet mégis egy idő múlva
fel kellett számolni, mert észrevette, hogy figyelik a lakást is, és őt is.
12. Kampf István[69]
politikai elítélttel kapcsolatban Ötvös azt állítja, hogy a napokban
találkozott Kampffal a folyosón, és beszélgetett vele egy olyan tervről, hogy
Kampf, Ötvös és Zudar együtt disszidálnának nyugatra, szabadulásuk esetén, ha
meglesz az amnesztia, amiről jelenleg az elítéltek beszélnek. Ötvös állítása
szerint Kampf István azt mondta neki, Ötvösnek, hogy őneki, mármint Kampfnak
van egy közeli rokona, aki jelenleg orvos-tábornok az amerikai hadseregben.
Ötvös véleménye szerint Kampf igen jól el tud igazodni a nyugati határon.
13. Újra rátérve a kémkedésről és árulásról szóló témára,
Ötvös anélkül, hogy kérdeztem volna tőle, azt mondta, hogy nem volt áruló és
nem kémkedett a nyugatiak részére. Amikor erre megkérdeztem tőle, hogy miért
mondja nekem ezt, amikor én nem is gondolok ilyesmit róla, akkor azt mondja,
hogy azért, mert az az érzése, hogy én ezt tételezem fel róla.
14. Amikor viszont felvetem neki, hogy a múltkori
beszélgetésünkkor úgy nyilatkozott, hogy nagyon szívesen hajlandó volna elárulni
nyugatra disszidálásunk esetén a katonai hírszerzőket és az a tevékenységet is,
melyet ő 1956-ig végzett, akkor azt mondja, hogy néha úgy érzi, hogy a jövőben
el tudná árulni volt hírszerző társait, de néha úgy érzi, hogy nem tudná
elárulni őket. „Mindenesetre az tény – mondja Ötvös – hogy ha a jövőben meg is
tenném, a múltban voltam olyan becsületes hülye, hogy nem tettem meg.”
Vác, 1960. január 3.
Tisztelettel: Zádori Ernő
Értékelés: A jelentés értékes. Az ügynök a kapot [sic!]
feladatnak megfelelően foglalkozott Ötvös Alajos ismerőseivel.
Intézkedés: Az eddig beérkezet [sic!] jelentésekből
összefoglalót kell készíteni és a II/2-nek[70] azt megküldeni.
Feladat: Foglalkozzon Ötvössel olyan irányban, hogy őt nem
szervezték-e be nyugatra.
Találkozó: 1960. január.
Bangó
fhdgy
[ÁBTL
3.1.2 M-20032 157–162. Kézzel írt jelentés, végén Bangó Lajos aláírásával
ellátott kézzel írt értékeléssel.]
6. „Hutter Antal” jelentése Ötvös Alajos és Zudar Endre
kapcsolatáról, 1960. március 23.
Adta:
„Hutter Antal” fn. ügynök
Vette:
Bangó Lajos r. fhdgy
Idő:
1960. március 23.
Jelentés
Jelentem, hogy feladatom volt Ötvös Alajossal
megismerkedni, és bizalmát megnyerni. Feladatomat teljesítettem, mivel egy
munkahelyen dolgozunk, és több beszélgetésünkből kivettem, hogy bizalmas
hozzám.
Március elején Dr. Zudar Endre
Ötvösnek és Herczeg Andrásnak elmondta, hogy atomtitok birtokában van, és hogy
azt értékesíthesse, nyugati címeket kért tőlük. Ötvös ez után a beszélgetés
után közölte Herczeggel, hogy az a véleménye, hogy dr. Zudar rá van építve. Ezt
abból következteti, hogy a fent említett dolgot elmondta már másnak is azzal,
hogy csak az illetőnek mondja meg, továbbá, hogy maga az ügy olyan, amit nem
szokás egyáltalán elmondani, nemhogy börtönben. Feltűnt Ötvösnek az is, hogy
Zudar igen sokat érdeklődött Ötvös nyugaton lévő ismerősei, kapcsolatai felől.
Ötvös gyanúját fokozta, hogy Zudar két ízben is azt állította, hogy a
nevelőtisztnél volt, holott nem ott volt. Mindezek után Herczeg András
véleményét kérte az ügyben. Herczeg azt mondta, hogy ő nem tud tanácsot adni.
Március 15-e
körül Ötvös azt mondta Herczegnek, hogy mindenképpen feljelenti Zudart, ha
provokáció volt azért, hogy kivédje, ha nem, akkor pedig azért, mert nem
hajlandó a bőrét vásárra vinni.
Március
18-án Ötvös Herczegnek kijelentette, hogy meg van győződve arról, hogy Zudar
ráépített ember. Március 21-én Ötvös és Herczeg jelentkeztek kihallgatásra,
megegyezve abban, hogy arról, hogy Zudar ráépített-e, vagy sem, nem tesznek
említést.
Vác, 1960. márc. 23.
Hutter
Antal
Értékelés: Az ügynök a jelentést feladatán kívül adta. Jelentése
foglalkozik azzal, hogy Ötvös feltételezi erősen, hogy rá van építve dr. Zudar.
Jelentése tájékoztató jellegű.
Intézkedés: Az ügyből kivonjuk dr. Zudart, mert eredményt
nem tud elérni.
Feladat: Figyelje meg, hogy Ötvös Alajos és dr. Zudar
milyen viszonyban vannak egymással, és mit beszélnek együtt.
Bangó
Lajos r. fhdgy
[ÁBTL 3.1.2 M-20440
48–49. Hutter Antal aláírással ellátott, kézzel írt jelentés, Bangó Lajos
géppel írt értékelésével.]
7. Részletek Ötvös Alajos váci börtönben tett
önvallomásából, 1960. szeptember 22.
Az MZ I-et lassan kiürítik, átkerülök az MZ II-re. A
150-es zárkában először négyen vagyunk, majd hárman maradunk, Zudar Endre,
Bilovits György és én. Néhány napig a bélyegben[71] dolgozunk,
azután zárkások maradunk hosszú hónapokon keresztül. Eleinte gyanakszom
Zudarra, mert figyelmeztettek, és arra is figyelmeztettek, hogy „technika”
(lehallgató) van a zárkában. Podlovitsot az MZ I-ről látásból ismerem, és
hallottam, hogy angolul beszél. Ahogy belépek a zárkába, első szavam Podlovitshoz,
hogy „attention” (figyelem, vigyázat), látom, hogy Zudar felkapja a fejét, és
csak azt mondom, hogy „technika” van a zárkában, amit azután hosszasan,
kopogtatással keresek.
A
beszélgetések zene, irodalom, orvostudomány, lassan felmelegszem, és nem
gyanakszom Zudarra, hisz korábban engem is alaptalanul gyanúsítottak. Kialakul
a beosztás is, d[él]e[lőtt] művészeti, orvosi témák, d[él]u[tán]
bibliamagyarázat. Bennem közben [kialakul] a „menekülési
komplexuma,” csúszva-mászva, akárhogy is, de menekülni. Zudar bedobja az
„atomtitkait”, Pál Lénárd, Terence Grady, kihallgatások, verés, a Jászai Mari
tér föld alatti kazamatái. Azután előadás a besúgókról, a Fő utcában pap gyónás
leple alatt, Buday Béla és mások. […]
A további
beszélgetések Zudarral. A kémkedés a legintelligensebb dolog a világon, oda ész
kell stb. Az egyik nagybátyja a németeknek dolgozott, és ebben a minőségben
bejárta egész Nyugat-Európát. Én a hírszerzést gyűlölöm, és már csak békés
foglalkozást választok magamnak, én csak tudom, hogy ez milyen, mert hisz
csináltam. Hosszú vita után sikerül meggyőznöm Zudart, hogy ha külföldre
megyünk, békés kereskedelmi foglalkozást űzünk, mert van az is legalább olyan
érdekes, mint a kémkedés. De hát kinek adjuk el az atomtitkot? Erről nem
beszélek, itt patkányfogóban vagyok, majd ha kikerültünk. […]
Felvetődik a
kérdés, hogy miért mondtam el másoknak azokat az államtitkokat, melyekkel a
szolgálati időm alatt megismerkedtem. Az egész kérdéskomplexumot megkíséreltem
ezen az önvallomáson keresztül világossá tenni, ami ugyan nem mentené, de
magyarázni kívánta ezt a körülményt. Azt mindenesetre látom, hogy a legkevésbé
célravezető út volt az, amit csináltam, de mint az előző oldalakon kifejtettem,
a sorozatosan ért sérelmek és a börtön lélekölő egyhangúsága és körülményei
lényegesen csökkentették az ítélőképességemet.
Bizonyos
mértékig szerencsémnek tartom, hogy „közléseim” leglényegesebb részét olyan
egyénnek mondtam el (Zudar), akit a vállalt szolgálata magát is kötelezi, és
ezzel az „értesültségével” éppen ezért nem él vissza.
A
továbbiakban pedig ünnepélyes ígéretet teszek, hogy senkivel sem fogok többé
ezután az államérdeket sértő kérdésekről beszélni, melynek legyen ez az írásom
a tanúbizonysága, ahol valóban őszintén feltártam úgy az elítélésem előtti,
mint a börtönben töltött időm vívódásait. Az, hogy alkalmat adtak arra, hogy
nemcsak a börtönben kialakult magatartásomról, hanem az egész üggyel
kapcsolatosan kifejthettem a velem történteket, máris egy olyan lépés volt,
mely a lelki egyensúlyom helyreállításában segítségemre volt, és lényegesen
hozzájárult ahhoz, hogy a hitemet visszaadja a mi társadalmi rendszerünk
igazságában.
Ez nagyjából
minden, talán egy-két részlet hiányzik, majd még megbeszéljük. Az az érzésem,
hogy a leglényegesebben túl vagyok, talán csak is úgy jó, hogy így történt. Ma
már nem haragszom senkire, nem gyűlölök senkit. Most, hogy nagyjából mindent
leírtam, megindulok a gyógyulás útján, nincs olyan seb, ha él a szervezet, mely
egyszer be ne gyógyulna.
Bp. 1960. szept. 22.
Ötvös
Alajos
K: 2pl.
69.
G: Bné
[ÁBTL 3.1.9 V-143265 312–326. Géppel írt
szöveg Ötvös Alajos aláírásával.]
[1] Okváth Imre: „Sziget egy reakciós tenger közepén.”
Adalékok a Katpol történetéhez, 1945–1949. In Államvédelem a Rákosi-korszakban. Tanulmányok és dokumentumok a
politikai rendőrség második világháború utáni tevékenységéről. Szerk.
Gyarmati György. Budapest, Történeti Hivatal, 2000. 57–96. Lásd 73.
[2] ÁBTL 3.1.9 V-143265 161.
[3] ÁBTL 3.1.9 V-143265/1. 51.
[4] ÁBTL 3.1.9 V-143265 195.
[5] Uo. 198.
[6] Uo. 199.
[7] Uo. 198.
[8] Uo. 155.
[9] Uo. 195.
[10] Uo. 68.
[11] Uo. 28.
[12] Uo. 110.
[13] Uo. 197.
[14]
Uo.
[15] Arcvonalaknak nevezték a hírszerző alosztályok
tevékenységének különböző célterületeit. Itt: osztrák–nyugatnémet arcvonal.
[16]
ÁBTL 3.1.9 V-143265. Ötvös Alajos váci börtönben írt önvallomásából
egyértelműen kiderül politikai meghasonlottsága.
[17]
ÁBTL 3.1.9 V-111707/1. 158–159.
[18]
Uo. 216.
[19]
Uo. 365.
[20]
ÁBTL 3.1.9 V-111707 268.
[21]
Uo. 321.
[22]
ÁBTL 3.1.9 V-111707/1. 366.
[23]
A Politikai Nyomozó Főosztály II/8-g börtönelhárítási operatív alosztálya.
[24]
www.rev.hu/89 Az 1956-os Intézet honlapján található
ügynöklista a Nagy Imre temetésén résztvevőkről.
[25]
Herczeg András: 1958-ban tiltott határátlépésért letartóztatták, és 8 év
börtönbüntetésre ítélték. A váci börtönben 1959-ben a büntetés-végrehajtáshoz
tartozó II/8-g alosztály beszervezte és „Hutter Antal” fedőnéven jelentett.
Később tmb-ként (társadalmi megbízott) dolgozott tovább. Lásd ÁBTL 2.2.2
Herczeg András.
[26]
A „házi” rabok segédkeztek rabtársaik ellátásában: élelmet osztottak,
takarítottak. Munkájuk jellege miatt sokféle emberrel találkoztak, s
információkhoz jutottak a kinti életről éppúgy, mint a börtön belső
viszonyairól, s az így megszerzett híreket „cirkuláltatták” egymás között.
[27]
Nógrádi Sándor (1894–1971) honvéd vezérezredes, diplomata. 1946-ban
megbízták az MKP Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztályának
irányításával, majd a miniszterelnökség politikai államtitkára. 1949–1956-ban a
Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, altábornagy, majd vezérezredes,
1955-től a honvédelmi miniszter első helyettese volt. Az 1956-os forradalom és
szabadságharc leverése után 1957-ben az MSZMP Agitációs és Propaganda
Osztályának vezetője, 1957–1960 között pekingi és hanoi nagykövet.
[28] Király Béla (1912–2009) Ludovika
Katonai Akadémiát végzett, majd elvégezte a Vezérkari Hadi Akadémiát. 1950
szeptemberétől vezérőrnagyi rangban a Honvéd Akadémia parancsnoka. 1951 nyarán
háborús bűntett és államellenes tevékenység hamis vádjával letartóztatták. A
Budapesti Hadbíróság 1952. január 15-én halálra ítélte, ítéletét a Katonai
Felsőbb Bíróság 1952. január 29-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre és
katonai rangjának elvesztésére mérsékelte. 1956. szeptember 2-án helyezték
szabadlábra. Október 31-én kinevezték a Nemzetőrség főparancsnokává és Budapest
katonai parancsnokává. A harcok során Nagykovácsi térségében megkísérelte
feltartóztatni a szovjeteket, ezt követően Ausztriába menekült. Később az
Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. 1962-ben történettudományi
doktorátust szerzett és hadtörténész professzorként tanított. 1989-ben hazatért
Magyarországra. Állampolgárságát visszakapta, és független jelöltként
országgyűlési képviselő lett.
[29]
Hazai Jenő 1949-től a Magyar Néphadseregben ezredesi rangban
főcsoportfőnök-helyettes. 1955. május 6-tól honvédelmi miniszterhelyettesként
politikai főcsoportfőnök volt, 1956. október 30-án felmentették
miniszterhelyettesi tisztéből. 1956. november közepén az MSZMP utasítására a
Szovjetunióba utazott, ahonnan 1957 márciusában tért haza. 1962-ig a
Belügyminisztériumban dolgozott, rendőrezredes, osztályvezető volt. 1962.
augusztus 1-jétől kinevezték az Esztergomi Szerszámgépgyár igazgatójának.
[30]
Székely Béla vezérőrnagy, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka volt,
1956-ban vezérkari főnök.
[31] Farkas Mihály (1904–1965) 1945
májusában az MKP KV Titkársága, majd a Politikai Bizottság tagja lett;
júliustól belügyi politikai államtitkár. 1945 decemberétől az MKP KV
Szervezési, Káder-, Tömegszervezési, Gazdasági és Információs Osztályának
vezetője. 1948. szeptember 9-től honvédelmi miniszter. 1953 júniusában minden
pozíciójából elmozdították, szovjet utasításra azonban visszakerült a PB-be és
az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztály élére. Rövidesen szembefordult Nagy
Imrével is, és teljesen elszigetelődött. 1954-ben az MDP KV Tudományos,
Kulturális és Adminisztratív Osztályát helyezték irányítása alá. Az MDP KV
1955. áprilisi ülésén kihagyták a Titkárságból, valamint a PB-ből, és egy időre
a Szovjetunióba küldték katonai akadémiára. 1956 márciusában az MDP KV
vizsgálatot indított ellene, júniusban a törvénysértésekben játszott szerepe
miatt kizárták a pártból, és hadseregtábornokból honvéddé fokozták le. 1956
októberétől letartóztatásban volt. 1957. március 23-án hat évre ítélték, majd
jogerősen 16 évi börtönbüntetéssel sújtották. 1960. április 5-én egyéni
kegyelemmel szabadult, és a Gondolat Kiadónál helyezkedett el mint
társadalomtudományi–idegen nyelvű lektor.
[32]
Marián István (1924–2004) a forradalom idején a Műegyetem nemzetőrségét
irányította. A Forradalmi Honvédelmi Bizottmánynak is a tagjává választották. A
november 4-én meginduló szovjet támadás idején Király Béla és az ő
rendelkezésére álló csapatok visszavonultak a Buda környéki hegyekbe, ahol még
egy ideig folytatták a harcot, de egy idő múlva kénytelenek voltak azt feladni.
1957 márciusában letartóztatták. A Honvédelmi Bizottmány többi vezetőjével
együtt bíróság elé állították, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
1963-ban az általános amnesztiának köszönhetően kiszabadult, majd előbb műszaki
ellenőrként, később műszaki fordítóként dolgozott. 1988-ban a TIB egyik alapító
tagja volt.
[33]
Nagy Elek (1926–1994) az 1956-os forradalom idején a Csepeli Vas- és Fémművek
Központi Munkástanácsának elnöke. Perében 12 év börtönbüntetésre ítélték,
1963-ban szabadult.
[34]
Canaris, Wilhelm német tengernagy. Kapcsolatban állt a Hitler-ellenes katonai
ellenállási mozgalommal, s bár tevékenységében nem vett részt, de fedezte annak
tagjait. 1944 februárjában leváltották, az 1944. július 20-i Hitler elleni
merénylet után letartóztatták, koncentrációs táborba vitték és kivégezték.
[35] Helyesen: Witzleben, Erwin von német tábornagy. Már 1938
nyarán kapcsolatba került bizonyos Hitler-ellenes körökkel. 1942 márciusában
betegségére hivatkozva visszavonult. A Stauffenberg bombamerényletéről
elhíresült összeesküvés egyik vezető alakja, a puccs sikere után ő lett volna a
hadsereg főparancsnoka. 1944. július 20-a éjszakáján letartóztatták, bíróság
elé állították. A kínzásoktól gyötört, megtört tábornokot halálra ítélték, és
augusztusban felakasztották.
[36]
MZ: magánzárkarészleg a váci börtönben.
[37]
Hubicsák Zoltán 1946-tól a Jehova tanúi szekta tagja, majd 1953-tól annak
vezetőségi tagja. Tiltott határátlépés előmozdítása, bűnpártolás és
szervezkedés bűntettéért 1955. április 15-én letartóztatták, s az év
októberében 13 év börtönbüntetésre ítélték.
[38]
Révész Géza 1948-ban altábornagyként katonapolitikai, főcsoportfőnöki beosztást
kapott a Honvédelmi Minisztériumban. Később a Néphadsereg főfelügyelője.
1955–57-ben az Országos Tervhivatal katonai elnökhelyettese volt. 1957.
februártól májusig a kormány tagja, 1957. május 9-től 1960. május 17-ig
vezérezredes, honvédelmi miniszter, jelentős szerepet játszott a hadsereg újjászervezésében.
[39]
Gát Zoltán vezérkari ezredes 1945–1949 között a HM Katonapolitikai Osztályon
dolgozott. 1945–46-ban a Hírszerző Osztály vezetője, 1948-ban
főcsoportfőnök-helyettesnek nevezték ki. 1949-ben felmentették beosztásából
hírcsalás és ellenséges magatartás gyanúja miatt. Kistarcsára internálták, majd
hivatali hatalommal való visszaélés miatt 1953. november 16-án 5 év börtönre
ítélték. Mivel az internálótábort beszámították a büntetésébe, s egyben
alkalmazták nála az 1953. évi amnesztiarendeletet, 1953. november 17-én
szabadult. 1955-től újságíróként dolgozott, 1956-ban rehabilitálták.
[40]
Turi (Tuli) István őrnagy 1949-ben a II. Csoportfőnökség amerikai-arcvonal
vezetője volt.
[41]
Kerekes József őrnagy, a hírszerző osztály brit arcvonal alosztály vezetője
[42]
Beloiannisz Híradástechnikai Gyár: 1949-ben, amikor elkezdődött a tíz főnél
nagyobb vállalatok államosítása, az amerikai tulajdonú Standard Villamossági
Rt. megszerzése érdekében az állam koholt vádak alapján pert indított a vezetők
ellen. Geiger Imre vezérigazgató politikai nyomás alatt „bevallotta” a
kémkedést, amiért őt 1950-ben halálra ítélték és kivégezték. A Standard-per
kapcsán a vállalat állami tulajdonba került, s a gyárat átnevezték a nem sokkal
előtte kivégzett görög kommunistáról, Beloiannisz Híradástechnikai Gyárnak,
melyet később BHG Híradástechnikai Vállalatnak kereszteltek át.
[43]
Darai Éva a HM II. Csoportfőnökség részére különböző külföldi országban
dolgozott hírszerző ügynökként.
[44] CIC
(Counter Intelligence Corps): az Amerikai Egyesült Államok totális elhárítást
végző titkosszolgálati szerve.
[45]
Fehér Gyula (1915) ezredes. 1953–1956 között a MNVK 2. Csoportfőnökség
vezetője. 1956-tól a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár katonai parancsnoka.
1960–1964 között Bukarestben katonai attasé, ezt követően 1964–1972 között
Varsóban katonai attasé.
[46]
Szűcs Ferenc (1922–1999) ezredes. 1950–1953 között Washingtonban katonai
attasé. 1953–1956 között a MNVK 2. Csoportfőnökség Tájékoztatási Osztályának
vezetője, 1956-ban csoportfőnöke. 1956–1962 között a csoportfőnökségen a
hírszerzők vezetője, 1962-től egy évig vezérkarifőnök-helyettes. 1977–1988
között a 2. Csoportfőnökség vezetője. 1983-ban altábornaggyá léptették elő.
[47]
Deuxiéme Bureau: francia katonai kémelhárító szerv.
[48]
László Károly (1918) 1949-től a HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség IV/4.
(Hírszerző) Osztály (Ausztria–NSZK) vezetője. 1956–1960 között Washingtonban
katonai légügyi attasé. 1960–1964 között Belgrádban katonai attasé,
akkreditálva Athénba is.
[49] Mátrai Tamás (1914) államvédelmi alezredes. 1945-től
teljesített szolgálatot a politikai rendőrségen őrnagyi, majd alezredesi
rangban. 1948-ban Péter Gábor a Külügyminisztériumba helyeztette, ahol
osztálytanácsos lett, majd 1950-ben ügyvivőként a bécsi magyar követségre
került. Tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának. 1953 januárjában Péter és
társai letartóztatásakor őt is őrizetbe vették, november 18-án azonban
bizonyítékok hiányában szabadlábra helyezték.
[50]
Szeri Lénárd bécsi magyar követ.
[51]
Helyesen: Puja Frigyes politikus, diplomata. 1953–1955 között stockholmi követ,
1955–1959 között a bécsi követséget vezette. Hazatérve
külügyminiszter-helyettes. 1963–1968 között az MSZMP KB külügyi osztályát
vezette, majd újra miniszterhelyettes. Ezt követően 1973–1983 között
külügyminiszter. 1983–1986 között helsinki követ.
[52]
Itt nyilvánvalóan a Belügyminisztérium épületéről van szó.
[53] Frühling, Bernhard osztrák
állampolgár, gyarmatáru-kereskedő 1950-ben Magyarországról disszidált. Ötvös
Alajos 1953-ban Bécsben beszervezte.
[54]
Peyer Károly a Peidl-kormányban belügyminiszter volt, a Friedrich és a
Huszár-kormányban munkaügyi és népjóléti miniszter. Mint a Bethlen Istvánnal
1921-ben-ben kötött Bethlen–Peyer paktum egyik aláírójának nagy szerepe volt a
rendszer politikai konszolidációjában. 1947 nyarán kizárták a szociáldemokrata
pártból, mire a Magyar Radikális Párthoz csatlakozott, majd hamarosan az USA-ba
emigrált. Távollétében a Népbíróság 1948-ban 8 év börtönre ítélte.
[55]
Dr. Rabovszky Eduárd osztrák állampolgárságú, Bécsben élő ügyvéd. Ötvös Alajos
egyik ügynöke volt.
[56]
Pál Lénárd (1925) akadémikus. A Központi Fizikai Kutatóintézet munkatársa volt
1953 és 1978 között. 1955-ben irányítási feladatot kapott a kutatóreaktor
felépítésével és tudományos hasznosításával kapcsolatos munkálatokhoz.
1985–1988 között az MSZMP KB kulturális titkára volt.
[57]
Olvashatatlan szövegrész.
[58]
Vuray László hadnagy, 1945–1949 között a HM Katonapolitikai Osztályon dolgozott
határőr hadnagyként, majd nyugatra távozott, és osztrák állampolgárságot
szerzett. 1951–1953 között a Gehlennél rádióadások lehallgatásával
foglalkozott, majd átkerült a CIC-hez. 1956-ban a salzburgi rendőrségen volt
tolmács.
[59]
Helyesen: Serényi István (1919) alezredes. 1945-ben került a Katonapolitikai
Osztályra, 1948-tól a HM Katonapolitikai Csoportfőnökség VII. (Káder)
Osztályának vezetője. 1949-től a HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség „B”
(Támadólagos elhárítás) Osztály vezetője, majd a Hírszerző Iskola parancsnoka.
1953 februárjában jugoszlávok részére elkövetett kémkedés gyanújával perbe
fogták és elítélték. Szabadulását követően 1954–1956 között polgári
alkalmazottként a Malomipari Szállítási Vállalat igazgatója. 1956 novemberében
Ausztrián keresztül Kanadába disszidált.
[60]
1959-ben a feloszlatott ÁVH helyett már a Politikai Nyomozó Főosztály II/3. Osztálya
végzett hírszerző tevékenységet, az ő nyomozóik hallgathatták ki Ötvöst.
[61]
DIVSZ: Demokratikus Ifjúsági Világszövetség.
[62]
Gehlen: a Német Szövetségi Köztársaság egykori központi kémszervezete. Reinhard Gehlen – a Wehrmacht keleti frontjának felderítését
irányító – egykori tábornok 1956 áprilisában alapította a hivatalosan
Pullachban székelő Szövetségi Hírszerző Szolgálatot (BND).
[63]
Buday Béla a BM VII. (Közlekedés- és
híradáselhárítási) Osztálynak dolgozott, de nem megfelelő munkája miatt
1956 nyarán kizárták. 1956-ban fegyveresen harcolt, és kapcsolatban állt
nyugati hírszerző csoportokkal is. Államellenes szervezkedés bűntette miatt
1957 februárjában letartóztatták. Ítéletében életfogytiglani büntetést kapott,
1963-ban szabadult.
[64] Péch Géza üzemmérnök. 1956-ban a
Péterfy Sándor Utcai Kórházban a forradalmi csoport vezetője volt. Bécsben
felvette a kapcsolatot az amerikai és angol kémszervezetek megbízottaival és a
Szabad Európa Rádió képviselőjével. Szervezkedés bűntette miatt életfogytiglani
börtönbüntetésre ítélték, amit másodfokon halálbüntetésre változtattak.
1958-ban kivégezték.
[65]
Helyesen: Demtsa Pál (1913) ezredes. 1950–1953 között a HM IV. Főosztály I.
Csoportfőnökségén alezredes, 1959-től a Speciális Részleg (hírszerzés)
részlegvezetője, 1964-től a 2/A vezetőjeként a csoportfőnök általános
helyettese 1972-ig, nyugdíjazásáig. 1968-ban vezérőrnagynak nevezték ki.
[66]
Helyesen: Oszetzky Tamás (1916) ezredes, 1949-től őrnagy a HM Katonai Elhárító
Főcsoportfőnökségen, 1950–1953 között a HM IV. Csoportfőnökség 2. (Önálló)
osztályának vezetője, 1956-tól a különböző elnevezésekkel működő
tájékoztatással-értékeléssel foglalkozó tisztek vezetője, 1977-től ezredesi
rangban.
[67]
Kurtán Sándor (1923) alezredes, 1972-től személyügyi tartalékban van. 1975-től
osztályvezető.
[68]
Áthúzva: „Ötvös állítása szerint”.
[69]
Kampf István hadnagy, 1956. október 28-án fegyvert és lőszert adott a
Dunakeszin tevékenykedő forradalmároknak, ezért a Tiszti Felülvizsgáló
Bizottság javaslatára előbb tartalék állományba helyezték, majd a Legfelsőbb
Bíróság elítélte és lefokozta.
[70]
Politikai Nyomozó Főosztály II/2. (Kémelhárító) Osztálya.
[71]
A váci börtönben működött egy bélyegrészleg, ahol borítékbélyegeket kezeltek,
csomagoltak.