←Vissza

Mustra

.A Könyv és Nevelés című folyóirat újraindítását fontos eseménynek tekintem. Újabb

példája annak a felismerésnek, hogy a módszeres szakmai elemző és fejlesztő munkát

csak egy-két évig pótolhatja a kísérletező lelkesedés. Hosszú távon az iskolában folyó

pedagógiai munka minősége romlik, ha nincsenek a napi tapasztalatokat rendszerező és

elemző tanulmányok.. Ezzel a gondolattal indította miniszteri köszöntőjét Pokorni Zoltán 1999

szeptemberében, a tizenkét évnyi kényszerű szünet után újra induló Könyv és

Nevelés első számában.

Öt éves lett, huszadik számához érkezett folyóiratunk, ezért úgy gondoltuk, némileg

rendhagyó Mustra íródjék most. Míg a korábbiakban a lap élére kerülő rovat kedvcsináló

módon törekedett bemutatni az adott lapszám írásait, addig az évfordulós .mustránk. dolga a visszatekintés.

A főszerkesztői beköszöntő . ugyancsak a legelső számban . úgy sommázta az újra

indult lap programját, hogy vállalni szándékozzuk a régebbi és a közelebbi múlt ért

ékállónak bizonyult szakmai hagyományait. Követendőnek gondoltuk az egykori, 1907-

ben indult Országos Paedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum Hivatalos Értesítője

első számában megfogalmazott programjából az alábbi megállapítást: .Hogy. céljának

és feladatának mennél jobban meg tudjon felelni, .legyen egy olyan hivatalos orgánuma,

mely a hazai tanügyet .szolgálja.. Az 1966-tól 1987-ig megjelent Könyv és Nevel

ésvállalható értékeire is visszatekintett a főszerkesztői .Lectori salutem.: .Akönyv szerepe,

a nevelés ereje, a pedagógusok érdeklődése . ezeket hirdetni, ezekben hinni a mai

szerkesztőség számára is bízvást vállalható, vállalandó értékek..

Ahagyományok követése mellett figyelmünket azonban elsősorban a közoktatás világának

újabb fejleményeire, jelenségeire kívántuk vetni. ..ANATjelenség, a tankönyvi

pluralizmus megjelenése, a tankönyv és taneszköz piac kiszélesedése és liberalizáló-

dása, a nem hagyományos információhordozók, s főleg a számítógép (az Internet) .berobbanása.

az oktatásba, vagy éppen a határainkon túli magyarság (pedagógiai) kultúrájának

intenzívebb kapcsolatai az itteni gyakorlattal. szerepeltek öt év előtti felsorolásunkban.

De a fájdalmas hiányokról, veszteségekről sem akartunk hallgatni: .az olvasás válsága,

az ifjúsági és gyermekirodalom (főleg a szépirodalom) sorvadása, a nyelvi (szó- és írásbeli)

igénytelenedés. jelenségeivel is szembe kívántunk fordulni. Előfizetési felhívá-

sunkban elsősorban a közoktatás, az iskolák világa, azon belül is a tantestületek szakmai

orgánumaként határoztuk meg magunkat, s az iskolai könyvtárosokat, könyvtárpedagógusokat

szólítottuk meg stratégiai partnerünkként.

Nem volt egyszerű az indulásunk. Még a kiadásért felelősséget vállaló OPKM-en

belül sem volt egyértelmű a szándék támogatása. Hiányoztak a pénzügyi feltételek, a

fenntartó Oktatási Minisztérium sem garantálta a lap létezésének .sine cura. anyagi feltételeit.

Azzal viszont, hogy intézményünk költségvetésében biztosította az infrastrukturális hátteret,

az első két számot valahogyan .kiizzadtuk., s a második évfolyamtól már

stabilizálódott a lap helyzete, köszönhetően a pályázatoknak (NKA könyvtári folyóiratok,

OM pedagógiai folyóiratok), az előfizetőknek és az eladható reklámfelületeknek.

Mintegy 2500 oldalnyi terjedelemben adtunk közre nagyjából 500 közleményt a hét

állandó rovatunkban, szerzőink száma pedig meghaladja a 250-et. Egy-egy számunk

nyolcszáz körüli megrendelőnk címére érkezik meg negyedévenként. Az előfizetők hoz-

závetőlegesen fele kerül ki a közoktatási szférából, az általános- és középiskolákból, illetve

a különféle pedagógiai szolgáltató intézményekből. A felsőoktatási . elsősorban

természetesen a könyvtáros- és pedagógusképző . intézmények .viszik. a lap közel egy-

ötödét. Tudunk róla, hogy gyakran szerepelnek a hallgatók kötelezőirodalom-jegyzékén

a KéN cikkei. Örömünkre lapunk közel egyharmadát a megyei és városi könyvtárak rendelik

meg, amely tény erősíti a kulturális célú NKA pályázati támogatás indokoltságát.

A mennyiségi mutatókon túl, talán a tartalmi teljesítményünkért sem kell szégyenkeznünk.

A teljesség igénye nélkül hadd hivatkozzunk a KéN-nek a magyarországi Olvas

ás Éve előkészítésében és népszerűsítésében vállalt szerepére. Sikeresnek bizonyult

az a sorozatunk, amelyben a hazai humán kultúra jeles képviselői vallottak az olvasásról,

s vállalkoztak prognózisra az olvasás jövője kapcsán. .Több fordulós. vitát generált

Fűzfa Balázs főiskolai tanár írása a .másik irodalomról., s ez a vita tulajdonképpen szint

én az olvasás jövőbeli esélyeit taglalta. Apedagógiai lapok közül az elsők között jelentett

ünk meg írást a fantasyról, s érdemben foglalkoztunk a Harry Potter jelenséggel is.

Gazdagnak mondható az ifjúsági irodalom és a tankönyvek recenziós repertoárja, rendszeresen

mutattunk be tankönyvkiadókat, és gyakran foglalkoztunk a taneszközök ügyé-

vel is.

Persze magunk is tudjuk, hogy bőven volna javítani valónk. Anyomdai előkészítés

egy-egy szám esetében koránt sem kifogástalan, túl sok még a bosszantó, apró hiba. Tartalmi

téren fogyatékosságunk, hogy kevés a jó színvonalú tankönyvkritika, és a külföldi

kitekintés is. Meg kell oldanunk azt is, hogy rendszeresebben kapjunk érdemi visszajelzéseket az olvasóktól.

A főszerkesztői beköszöntő így zárult öt évvel ezelőtt: .Lehet: száz év múlva a kor

neveléstörténésze (ha lesz ilyen egyáltalán), bizonyos konzervatív társaság meddő

utóvédharcának kordokumentumaként ajánlja majd a Könyv és Nevelés jövendő számait az

akkori kutatóknak (ha lesznek még ilyenek egyáltalán). Lehet. De előfordulhat az is, .

mi persze ebben a változatban reménykedünk ., hogy száz év múlva is lesz könyv, és

lesz nevelés. És hátha lesz még . Könyv és Nevelés..

Túlzottan optimisták lettünk volna? Előfordulhat. Mindenesetre már csak kilencven-

öt év van hátra.