←Vissza

BORDI ZSUZSANNA

Tankönyveinkről: gondok és gondolatok1

A tankönyv örökzöld téma a pedagógusoknak . ha nem is mióta világ a világ, de az újkori

pedagógiára feltétlenül igaz. Miből tanítsunk írni, olvasni? Melyik tankönyvből lehetne

legjobban elsajátítani a világ történetét vagy a tudományok alapjait? Állandó dilemma

ez a tanítók, tanárok számára. A tankönyv kiválasztása nagy felelősség, sok mindent

kell figyelembe venni ahhoz, hogy a döntés eredményes legyen, s a választott

könyvvel folyó munka sikert hozzon tanárnak, diáknak egyaránt.

.Tankönyv irodalmunkat egy újabb, s mint reméljük nem éppen fölösleges művel

szaporítottuk. Tudjuk ugyan, hogy a téren mai napság oly nagy a termelés, miként a fogyasztó

közönség e túlbőséget kezdi már sokallni, s nem hogy örömmel üdvözölné minden

újabb tankönyv megjelenését, hanem a legszelídebb kifejezést használva, csöndes

neheztelést forral azok ellen, akik türelmét újabb próbára tenni nem átallják.2 . írja Kiss

Áron (1845-1908) neveléstörténész az Öreg Jánossal közösen írt és 1876-ban megjelentetett

Nevelés és oktatástan című könyvük előszavában. Meglehet, évszázadnál hosszabb

idő telt el e sorok keletkezése óta, a helyzet nem sokat javult.

Vajon mit szólna ma Kiss Áron, aki tanítóként kezdte pályáját és maga is írt Ábécés

könyveket, ha meglátná azt az ötven tankönyvet és majd kétszerannyi oktatási segédanyagot,

melyekből napjaink tanítói válogathatnak, ha írni-olvasni akarják megtanítani

a felnövekvő nemzedéket? Nem csóválná-e fejét rosszallón, ha meglátná, hogy az egyik

első osztályosoknak szóló természetismeret tankönyvben a belső szervek működését tudományosan

megalapozó fejezet is található? Talán, jobb, hogy ő nem szembesül ezzel,

de a ma pedagógusainak évről évre meg kell küzdenie a problémával.

Milyen szempontok szerint válasszon tankönyvet egy tanító, mi motiválja a földrajzot

vagy a történelmet oktató pedagógust, miből lehet leghatékonyabban elsajátíttatni tanítványainkkal

az irodalom szeretetét?

Mi is valójában a tankönyv? Mitől válik egy írásmű tankönyvvé?

. .A tankönyv az oktatás fontos (legfontosabb) eszköze.

. Hosszabb időre szóló tantervi-tantárgyi tananyagot tartalmaz, közöl, vagyis ismereteket

hordozó és közlő, információs dokumentum, a tudás forrása, de készség-

és képességfejlesztő hatása is hangsúlyozott.

. A tananyagot didaktikus feldolgozásban, a használók életkorának, fejlettségi szintjének

megfelelően nyújtja, tanulhatóvá-taníthatóvá teszi.

. Elsősorban a tanulóké, kommunikációja nekik szóló, de a tanár munkáját is . a

teljes oktatási folyamatot . megalapozza, segíti..3

Ha ezeket a jellemzőket figyelembe vesszük, úgy gondolhatnánk, már sokkal könnyebb

a dolgunk, ám napi tapasztalataink alapján nem nehéz megállapítanunk, hogy a jelenleg

forgalomban lévő taneszközök egy része nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, vagyis

hiába a szép elvek, ha a tények nem ezt mutatják.

Az iskolák pedagógiai programja meghatározza, hogy az egyes évfolyamokon milyen

tantárgyakat kell tanítani, a kötelező és választható tanórai foglalkozásokat és azok

óraszámait, tartalmazza az előírt tananyagot és követelményeit, valamint az alkalmazhat

ó tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit. A helyi

tantervek keretén belül kell meghatározni a tankönyvválasztás elveit. Az elveit kell rögzíteni,

és nem a konkrét tankönyvcímeket felsorolni, azt sem szükséges megjelölni, hogy

a valamely módszer szerint választott tankönyv vagy tankönyvcsalád tartós tankönyv

vagy sem. Ugyanakkor a későbbiekben az iskolai pedagógiai programban, illetve a helyi

tantervben rögzítetteknek megfelelően kell eljárni a tankönyvek és iskolai segédletek

kiválasztását illetően. A megfogalmazott elvek azonban nem mindig könnyítik meg

a pedagógusok dolgát, és nem csökkentik felelősségüket a döntésben.

Tanítóként dolgozom Budapesten, a VIII. kerületi Vajda Péter Általános Iskolában,

az intézmény pedagógusai körében végeztem felmérést, kollégáim tankönyv-választási

szokásait vizsgálva.

Iskolánk 2001-ben elfogadott Pedagógiai programja ekként rendelkezik a tankönyvek

kiválasztásának elveiről:

.Az iskolában kötelezően használandó tankönyvek, egyéb taneszközök kiválasztá-

sánál maximálisan szem előtt tartjuk helyi tantervünket, a tantárgyi struktúránkkal való

megfelelőséget, a vételi árukat, esetlegesen több éven át való használhatóságukat, valamint

az osztályok és az iskolák közötti átjárhatóságot..4

Ezeket a kereteket betartva a további döntést évfolyamonként, munkaközösségekben

egyeztetve a kollégák hozzák, az intézmény vezetése nem irányítja a választást.

A tankönyvpiac kínálatával általánosságban elégedettek a pedagógusok, ám gondot

okoz a tájékozódás a bő kínálatban. Nem jut . nem juthat . el mindenkihez minden tankönyvkiadó

teljes kínálata, s hiába keresi ki valaki a katalógusból vagy az internetes adatbázisból

a megismerni kívánt tankönyv legjellemzőbb adatait, ez nem elegendő a felelősségteljes

döntéshez. Mert nem elég, hogy a könyv külső-belső megjelenése látszatra

megfeleljen az elvárásoknak, hisz a tankönyv nemcsak a tanulók, hanem a pedagógusok

számára is munkaeszköz, s igazán csak akkor működik, ha azt használója hitelesen tudja

bemutatni. Különösen alsó tagozaton, például a különféle írás-olvasástanítási módszerek

közül választva alapos megfontolás után szabad csak kimondani a végső szót, mert

a tanító egyénisége átsüt a legjobb . és a legrosszabb . módszeren is, és könnyen válik

hiteltelenné a gyerekek szemében az egész, ha a pedagógus nem tud kellően azonosulni

azzal.

Fontos lenne, hogy a kiadók rendszeresen bemutassák új tankönyveiket, tanácsot adjanak

azok használatához, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt csak a legnagyobb tankönyvkiadók

engedik (engedhetik?) meg maguknak. Ha meg is keresik az iskolát a kiadó

területi képviselői, szakreferensei, hogy a kínálattal beborítva néhány íróasztalt, hírverést

csapjanak kiadványaik köré, egy-két óraközi szünet nem elegendő a könyvek

alapos megismerésére, és a felelősségteljes döntés meghozatalára, márpedig ennél több

idő csak ritkán van erre. Talán segítene, ha bemutató példányokat küldenének az iskoláknak,

hogy a szaktárgyak művelői .közelebbi ismeretséget köthessenek. az újdonsá-

gokkal és megalapozottan mondhassanak igent vagy nemet. Gyanítom, ezt senki nem

tartaná kifizetődőnek, de, hogy eredményesebb lenne a mostani lehetőségeknél, az egé-

szen biztos.

A tankönyvválasztás kulcsszereplői a pedagógusok és szakmai munkaközösségek,

azonban a szülők szerepe sem elhanyagolható, hiszen a tankönyvek választásának a terheit

nekik kell megfizetniük. Egy 2001-ben készült TÁRKI felmérés szerint a szülők

mintegy fele több beleszólást igényelne a tankönyvkiválasztásba, s ezen a csoporton belül

minden második szülő minden területen szeretne bekapcsolódni a tankönyvek kivá-

lasztásába. A tanárok fele szerint a jelenlegi szabályozás szerint megfelelő mértékű a szü-

lők beleszólási lehetősége a tankönyvválasztásba, de több mint negyven százalékuk szerint

a szülőknek egyáltalán nem kellene beleszólniuk abba.

Tapasztalatom szerint a nevelőtestületek többnyire azokat a tankönyveket, tankönyvcsaládokat

részesítik előnyben, amelyekhez már kész tantervek, órákra lebontott tanmenetek

állnak rendelkezésre, hisz ezek nagyban megkönnyítik a pedagógusok munkáját.

Az iskolák több mint felében felmenő rendszerben tankönyvsorozatokat használnak a

pedagógusok, bár a kiadók tájékoztatása szerint különbség van a kisebb és nagyobb települések

tanárai között: a kisebb településeken nagyobb valószínűséggel választanak

tankönyvsorozatokat, míg például Budapesten nem ritkán . az iskolák harmadában . évfolyamonként

más könyveket használnak.

A tanárok körülbelül háromnegyede szerint a tankönyvpiaci kínálatot szűkíteni kellene,

csupán 20-25 százalék mondta, hogy a kínálat megfelelő, és elenyésző volt azoknak

a száma, akik szerint a kínálatot tovább kellene bővíteni. A kérdezettek közel kétharmadának

problémát okoz a tájékozódás a kínálatban.

A tankönyvekkel kapcsolatos pedagógusi vélemények

Az általános iskolai tankönyvek kiválasztásával kapcsolatosan három kérdéskört vizsgáltam

meg kérdőív segítségével. Először is a tankönyvek kiválasztását motiváló tényezőket,

másodszor a tankönyvek használata közben kialakult véleményeket, végül a tankönyvek

szakmai minősítéséről, előzetes kipróbálásáról tettem fel kérdéseket.

Kollégáink tankönyvválasztási szokásait egy kérdőív alapján vizsgáltam. 30 válaszadóm

közül 10 tanító végzettségű, 20 tanári diplomával rendelkezik.

Mi motiválja kollégáinkat a tankönyv kiválasztásakor?

A leggyakrabban felmerült szempontok:

a) minőség,

b) korosztálynak megfelelő tartalom,

c) tapasztalat . (már tanított ebből a tankönyvből),

d) forma, külső megjelenés,

e) ár.

A kérdőívre adott válaszokból kiderül, hogy kollégáink 60 %-ának az alapvető döntését

nem befolyásolja, melyik kiadó jelentette meg az inkriminált tankönyvet, egy tanévre

akár több kiadótól is választ tankönyvet tanítványai számára, közel 30%-uk azonban .

jellemzően tanítók . egy jelentős tankönyvkiadó tankönyvei mellett tették le voksukat.

Mi jellemzi a kiválasztott tankönyveket?

A kérdőív második kérdés csoportjában egy . a válaszadó által kiválasztott . tankönyvvel

kapcsolatban kellett dönteni, jellemző és nem jellemző állítások között. A kérdésre

adott válaszok elemzésekor meglepő eredmény született. A kiszemelt tankönyvek különböző

tantárgyak, különböző évfolyamok tanításához készültek, mégis szinte egységes

kép alakult ki, mi megfelelő és mi nem megfelelő a vizsgált művekben.

. Összesen két igen válasz született a .Felkelti-e a tanulók érdeklődését?. kérdésre;

20-an (67 %) nemmel feleltek, a többiek csak részben találják motiválónak a

tankönyveket.

. Hasonló módon alig született igenlő válasz (4) a .Didaktikai apparátusa, szakmódszertani

kultúrája eléggé gazdag, változatos-e?. kérdésre, bár a teljesen elutasító

nem válasz itt 40 %-nyi (12), a válaszok felét kitevő .részben. is komoly

problémát jelez.

. A vizsgált tankönyvek esetében kollégáim 77 %-a (23) elégedetlen a szöveg-kép

arányával, kevésnek tartja az illusztrációkat, nem tartja megfelelőnek minőségü-

ket, kidolgozottságukat.

. Szintén elégedetlenek munkatársaink azzal, hogy a tankönyv .Kellően értelmezi,

és megmagyarázza-e az idegen, a régies, a tájnyelvi szavakat, szaktárgyi kifejezéseket?

.Erre a kérdésre egyetlen igen válasz sem született, a 43 %-nyi (13) részben

felelet sem adna elégedettségre okot a tankönyvek szerzői számára, de az 57

%-os (17) nem döntés önmagáért beszél.

. Igen jelentős mértékben . mondhatni elsöprő módon . a nem válaszok kerültek

többségbe a .Kellően strapabíró-e?. kérdésre adott válaszok esetében: 4 igen (13

%) és 4 részben (13 %) mellé 22 nem (74 %) került. Meg kell jegyeznem, hogy

az .igen. választ adók kivétel nélkül nyelvtanáraink, akik saját tárgyuk (angol,

olasz, német) tankönyveit értékelték.

. Számomra mégis a .Található-e benne nyelvhelyességi, helyesírási, műveleti

hiba?. kérdésre adott 20 igenlő válasz (66 %) a meglepő, döbbenetes és elkeserítő.

A kérdés jellegéből adódóan csak igen és nem válaszok születtek. A10 ilyen

szempontból hibátlannak ítélt tankönyv közt ismét megjelentek a nyelvkönyvek

és alsós-felsős természetismeret tankönyvek kapták még ezt a minősítést.

Ezeknek a szempontnak tehát azt mondhatom, azt általunk választott tankönyvek általában

nem felelnek meg. Míg az alsó és felső tagozaton tanítók között nincs különbség,

addig az idegen nyelvet tanítók az átlagnál elégedettebbek a piac által nyújtott kínálattal.

A kérdéskör többi feltételének, mely a taníthatóságra, tanulhatóságra, gyermeklélektani

szempontokra, didaktikai apparátusra, külső megjelenésre vonatkozó kérdéseket tartalmazott,

a válaszadók szerint a könyvek jellemző módon megfeleltek. Meg kell azonban

említeni, hogy két kollégám is olyan tankönyvet választott, melyről a kérdésekre

adott válaszaiból kiderült, hogy teljességgel alkalmatlan arra, hogy átlagos képességű tanuló,

átlagos körülmények között, funkciójának megfelelően használva a taneszközt eredményes

munkát végezhessen annak segítségével. (Egy történelem és egy alsós környezetismeret

tankönyv vívta ki ezt a kétes dicsőséget.)

A vizsgálat személyes elbeszélgetéseiből kiderült, hogy bár kollégáim érzik, tapasztalják,

hogy a tankönyvek nem a legjobbak, látják, felmérik azok hibáit, mégis úgy vé-

lik, amit választottak, azok még mindig a legjobbak a kínálatból, s döntésük alapvetően

nem volt hibás, vagy ha esetleg újat kipróbálva mégsem úgy sikerült a választás, ahogy

várták, a következő tanévben feltétlenül korrigálják tévedésüket. Szomorú, de tény: az

egyik nagy nevű tankönyvkiadó könyvei a hibáival együtt is (csak a legfontosabb problémákat

említve: helyesírási hibák tömege, szétesik, kifogásolható a papír minősége) az

érdeklődés előterében marad, mert például az árfekvése kedvező, s valljuk be a propagandája

sem utolsó.

Ismerik-e a pedagógusok a tankönyvek tankönyvvé minősülésének rendjét?

A kérdőív utolsó kérdésköre a tankönyvvé minősítés rendjéről, az előzetes szakmai kipróbálásról,

a segédanyagok színvonaláról szólt. A válaszokból kiderült, hogy kollégá-

im jelentős része nem rendelkezik kellő információkkal arról, hogy miként minősül egy

könyv tankönyvvé. Igen válasz nem született, s közel azonos volt a részben (53 %) és a

nem (47%) aránya. Úgy gondolom, ezeket a kérdéseket bármelyik iskola pedagógusától

kérdezem, szinte ugyanezeket a válaszokat kaptam volna.

Miként is lesz egy könyvből tankönyv? Szigorúan szabályozott minősítési eljáráson

kell keresztülmennie minden kiadványnak, ha a .tankönyv. minősítésre vágyik.

A Közoktatási Törvényben foglaltak szerint .A tankönyvvé nyilvánítási eljárásban

vizsgálni kell,

a) hogy a könyv a Nemzeti Alaptanterv követelményeinek megfelelően alkalmas-e

a tantárgy tananyagtartalmának oktatására, továbbá biztosítja-e a szaktudomá-

nyok megfelelő szintű, tudományos, hiteles, tárgyilagos feldolgozását, az ismereteknek

az érintett korosztályoknak megfelelő pedagógiai módszerekkel törté-

nő közvetítését,

b) a könyv nyelvezetét, közérthetőségét, stílusát,

c) a könyv technikai kivitelezését, az esztétikai (tipográfia, grafikai szerkesztés,

színdinamika), egészségügyi (betűméret, könyvsúly, könyvméret, nyomdafesték)

követelményeknek való megfelelőséget,

d) hogy a könyv alkalmas-e több tanéven keresztül történő felhasználásra,

e) jogszabályban meghatározott más feltételeket és követelményeket..5

A minősítés technikai megoldását évek óta finomítja az Oktatási Minisztérium Tankönyv

és Taneszköz Irodája együttműködve a TANOSZ-szal (Tankönyvesek Országos Szövetsége),

de úgy tűnik még mindig nem tökéletes a végrehajtás. Ezt erősíti meg felmérésem

konklúziója is.

A tankönyveket elemző kérdéskör kérdéseire adott válaszok elemezése után egyértelmű,

hogy a .Tapasztalatai szerint a tankönyvvé minősített könyvek megfelelnek az elvárásoknak?.

kérdésre nem született igenlő válasz, kivétel nélkül mindenki a részben

feleletet tartotta igaznak. Ezek után nem meglepő, hogy a minősítés előtti szakmai

kipróbálást ugyanígy 100 %-ban helyesnek tartaná minden válaszadó pedagógus.

Helyesnek tartanánk mindannyian, pedig tudjuk, hogy ez a kipróbálás nagyon szűk körben

működik, egyértelműen anyagi megfontolásból. Itt kell tehát feltenni a kérdést, nem

kifizetődőbb kipróbált, minősített, működőképes taneszközöket piacra dobni, mint piacot

csinálni valaminek, ami senkinek nem jó?

Megkérdeztem a válaszadókat az Oktatási Minisztérium egy régebbi, a tankönyvek

kipróbálására vonatkozó javaslatáról is, miszerint a tankönyvek kipróbálására vállalkozó

intézmények közül . pályázat alapján . az Oktatási Minisztérium választana, és a tankönyvkiadók

az e célra szánt támogatásukat pedig egy tankönyvfejlesztési alapba fizetnék,

és ebből történne a programban résztvevő pedagógusok díjazása is. Munkatársaim

87 %-a egyetértene a javaslattal, harmaduk vállalkozna is arra, hogy új tankönyveket ebben

a rendszerben kipróbáljon. Mindannyian egyetértettek abban, hogy bármilyen alapos

is a szakértői ellenőrzés, bizonyos hibák csak a gyakorlatban derülnek ki, addigra

pedig a hibás kötetek ezrével kerültek a gyerekek kezébe! Ez ellen feltétlenül tenni kellene,

de az már nem egy tantestület jólelkű pedagógusainak kompetenciája.

A tankönyvvé nem minősített . tehát a hivatalos tankönyvlistán nem szereplő . kiadványok,

gyakorlók, munkafüzetek kétféleképpen válhattak ennek a kategóriának a tagjaivá.

Vagy nem minősültek tankönyvvé, mert a szakértők arra alkalmatlannak találták

őket, vagy még nem vettek részt minősítési eljáráson, mert annyira újak, esetleg kiadóik

nem is kockáztatták meg az eljárás költségeit ezekkel kapcsolatban. Minősítésük nem is

osztotta meg testületünk véleményét, egyhangúlag csak részben tartják megfelelően színvonalasnak

ezeket a kiadványokat. Sajnos azonban dömpingszerűen elárasztják az oktatást

és a könyvesboltokat, s ha a pedagógus . jórészt helyes döntés alapján . nem szerezteti

be tanítványaival, a lelkes szülő megveszi gyermekének, csak úgy otthonra, gyakorlónak.

Nem állíthatom azt, hogy árt vele, de valóban kell-e ez a gyerekeknek? Egyik

jelentős tankönyvkiadó anyanyelv tanításához készült gyakorló munkafüzetének használata

során közel negyven olyan helyesírási, nyelvhelyességi hibát találtam a kiadvány

utasításaiban, feladataiban, amire tanítványaimnak jószerivel már a második után elégtelent

adtam volna. Tapasztalataimat jeleztem a kiadó felé . olyannyira válasz nélkül,

hogy ez a füzetke azóta is, azonos minőségben megtalálható a könyvesboltok polcain, s

így vélhetően az alsó tagozatos gyerekek íróasztalain is.

Pedig a legfontosabb alapviszony a tankönyv és a diákok kapcsolata, hiszen a tankönyv

elsősorban a tanulóknak kell, hogy szóljon. A diákok többsége bizalommal, de né-

mi szorongással veszi kezébe tankönyveit. Egyrészt bízik abban, hogy a tankönyv segítségére

lesz a tanulásban, másrészt szorong: képes-e megérteni, megtanulni a tankönyvben

rejlő tananyagot. Csak remélni lehet, hogy a vizsgálat tapasztalatai a rosszul sikerült

tankönyvekről tanulóink számára nem okoznak olyan mértékű szorongást, mely eredményes,

előremutató munkájukat gátolná.

S ha Kiss Áront idézve kezdtem írásomat, zárszóul is álljon itt egy bekezdés tőle,

hiszem, aki nem tudja, hogy ez nem egy minap megjelent napilap hasábjairól való, úgy

érezheti, csakis a máról szól.

..A tankönyvekre még volt annyi-mennyi gond, s a kormány az iskolákat tartók

egyházakkal derekas dolgokat tettek e téren. Kétségtelen, hogy a tankönyv irodalom

terén is még sok történhetett volna, de itt is állott az, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad, s

állami életünk rohamos fejlesztése közepette egyszerre kellett e téren is mindent előállítani.

Most már azonban álljon elő a pädagógia s a nemzeti psychologiára támaszkodva

ítéljen, s az ítélőszéke előtt meg nem álló könyveket javítsa, vagy ha tudja jobbakkal

pótolja. Ideje, hogy beteljesedjék: csak a legjobbat a gyermekeknek..6


Hivatkozások

1 Bővebben ld. Bordi Zsuzsanna: Szokások és választások . tankönyvpiac az általános iskolában. In: Szontagh Pál(szerk.):Kihívások és választások az általános iskolában.Bp.:Pont Kiadó, 2004.67.74. p.

2 Kiss Áron . Öreg János: Nevelés és oktatástan. Bp. 1876. 3. p.

3 Karlovitz János: Tankönyvelmélet és tankönyvi alapviszonyok. (www.extra.hu/tanfigy/04tan1.html)

4 Vajda Péter Ének-zene Testnevelés Tagozatos Általános Iskola Pedagógiai Programja 2001.

5 Törvény a közoktatásról 122. § (4).

6 Kiss Áron: A népiskolai tankönyvek s az ifjúsági irodalom története érdekében. Néptanítók Lapja, 1877. 102. p.


Zsuzsanna BORDI

About our textbooks: cares and thoughts

The author is a general school teacher. She analyses the complex issue of the textbooks,

market and the choice thoseof in her article, based on the experiences obtained and investigations

carried out in the school, she works. As a result she has found that teachers

are motivated by several aspects when choosing textbooks: their quality, appearance,

price, does the content correspond to the age-group, and good experience obtained formerly

in connection with the textbooks.


Susanne BORDI

Über unsere Lehrbücher: Sorgen und Gedanken

Die Verfasserin ist eine Lehrerin. In ihrem Schreiben überprüft sie die komplizierte Frage

des Lehrbüchermarktes und der Lehrbücherwahl auf Grund von ihrer Erfahrungen und

Untersuchungen in ihrer Schule. Bei der Auswahl der Lehrbücher werden die Lehrer/innen

in mehreren Hinsicht motiviert. Einige davon: der Altersklasse entsprechender Inhalt,

früher erworbene gute Erfahrungen, gutes Äußere, guter Preis.