←Vissza

Könyvtárhasználat a kerettantervekben

(Elhangzott a Parlament Oktatási és Tudományos Bizottsága kihelyezett

ülésén a Városmajori Gimnázium könyvtárában 2000. szeptember 20-án)



A nemrégiben elkészült kerettantervek a könyvtárhasználat tanításának céljait és fejlesztési követelményeit a NAT könyvtár-pedagógiai koncepciójával összhangban fogalmazták meg. Az ismeretág tanításának célja, hogy a könyvtár használatbavételével felkészüljenek a tanulók az információs társadalom kibővülő lehetőségeinek igénybevételére, képesek legyenek az információk elérésére, szelekciójára, feldolgozására, a megszerzett ismereteik alkalmazására. Felsorolt képességeik birtokában ugyanis nemcsak tanulmányi ismeretszerző tevékenységük válhat hatékonyabbá, hanem az iskolából kikerülve meg tudják szerezni a munkavállaláshoz, az életvitelükhöz szükséges tudást. Ezt a gondolatot nagyon fontosnak érzem és szeretném felhívni a figyelmet arra a célkitűzésre, amit nemrégiben az IFLA, a nemzetközi könyvtári szervezet iskolai bizottsága fogalmazott meg az iskolai könyvtárak fejlesztési szükségleteivel kapcsolatban. Nevezetesen arról van szó, hogy a társadalmi rétegek közötti szakadék legalább azáltal ne szélesedjen vagy mélyüljön, hogy az emberek egy része hozzájut, hozzájuthat az életviteléhez, az egzisztenciájához szükséges információkhoz, más társadalmi rétegek, illetve más személyek viszont nem jutnak ehhez hozzá. Azt hiszem, hogy ebből kiindulva, vagy részben ezt exponálva kell megközelítenünk az egész könyvtárhasználat tanítását.

Ebből a céltételezésből levezetve határozta meg a kerettanterv a könyvtárhasználathoz kapcsolódó általános fejlesztési követelményeket és a teljesítéséhez feltétlenül szükséges ismerettartalmakat, tanulói tevékenységeket az egyes korcsoportokra és iskolatípusokra vonatkozóan. A NAT-tal kompatibilis kerettantervek a megvalósításhoz szükséges részletességgel fogalmazzák meg tantárgyiasítva és évfolyamokra bontva a könyvtárral kapcsolatos tartalomtudást. A teljes képzési időt átfogó használói ismeretek és műveleti szintek rendszerszerű tananyagát kell a tanulóknak elsajátítaniuk ahhoz, hogy a könyvtár tantárgyi alkalmazásai megtervezhetőek, megvalósíthatóak legyenek. A könyvtárhasználat, a könyvtári ismeretszerző tevékenység ugyanis a különböző tantárgyakban már eszköz jellegű tudásként működik, mégpedig minden ismeretág hatékony elsajátításának nélkülözhetetlen feltételeként. Éppúgy az egyetemes kultúrtechnika része, mint a kommunikációs képességek, mint a gondolati műveletek elsajátítása. Mint minden tantárgyban érvényes követelmény, alapvetően lényegében tantárgyközi nevelési feladat.

A könyvtárhasználat tantervi ismeretanyagát, befogadó tantárgyakba elhelyezett alapismereteit két befogadó tantárgyba helyeztük el a kerettantervekben: az informatikában és az anyanyelvi képzésben. Ha ezek tantárgyi megjelenését, alkalmazásait vizsgáljuk, akkor jól látható, hogy itt többről van szó, mint a szűkebb könyvtárismeret elsajátításáról. A könyvtárhasználat nemcsak a feladatok, problémák megoldásához szükséges ismeretek megszerzésének technikai tudását jelenti, hanem kiterjed azokra a szellemi tevékenységekre is, amelyek a megszerzett információk feldolgozását, széles körű alkalmazásait is magukban foglalják. Ezt a tevékenység-együttest a szellemi munka technikájának nevezzük, de nevezhetnénk a forrásalapú problémamegoldó tanulás mikéntjének is. Ez nagyon fontos kérdés, hozzáteszem, hogy mind a NAT-ban, mind a kerettantervekben a könyvtárhasználat keretében a befogadó tárgyak részeként fogalmazódott meg – többek véleménye és a mi véleményünk szerint is a legteljesebben a forrás alapú tanulás követelményrendszere.

Nagy előrelépésnek tekintjük a kerettantervekben, hogy a tanulási stratégia, a könyvtár alapú ismeretszerző technika a tantárgyak és modulok kerettantervi programjában konkrét tanulói tevékenységek formájában is megjelenik. A tantárgyi források megismerése, a tematikus gyűjtőmunka, a folyóiratokból, elektronikus hálózatról lehívott adatok és az ismeretek elemzése, a forrásokból nyert információk feldolgozása és újraépítése egy kiselőadás vagy egy esszé formájában egészen más tanulási technikákat, felkészültséget igényelnek, mint a hagyományosan megszokott egyirányú ismeretközvetítés, illetőleg a készen kapott ismeretek verbális reprodukciója. Ez a stratégiai váltás, ami követelményszinten fogalmazódott meg, nemcsak a tanulásról alkotott pedagógiai közgondolkodás gyökeres átalakítását jelenti, hanem a könyvtár és a hozzá kapcsolódó tevékenységek szerepének, jelentőségének az átértékelését is szükségessé teszi.

Az új tanulási munkaformákhoz, tanulásszervezési formákhoz a tanulási környezetnek is meg kell változnia. A tanításhoz, a tanuláshoz nélkülözhetetlen források jelenlétére, korszerű informatikai eszközökkel felszerelt, szolgáltató képes iskolai könyvtárakra van szükség. Ennek megfelelően a tantervi koncepcióban az iskolai könyvtár tanulási helyszínként, tanulási eszközként működik, és egyúttal a legkorszerűbb tanítási, tanulási módszereket is indukálja. A könyvtár felhasználása a tanításban, a tanulási tevékenység megszervezésében igényli a pedagógus biztos könyvtárhasználati tudását és tantárgymódszertani felkészültségét, hogy ezt az eszközrendszert rendel-tetésszerűen mozgásba tudja hozni. Nyilvánvalóan jelentős feladatokat hárít ez a követelmény a pedagógusképzésre, a pedagógus-továbbképzésre, a pedagógusok önképzésére. A másik oldalról viszont megfelelő és korszerűen felszerelt iskolai könyvtárakra van szükség. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, de aki foglakozott ezzel a területtel, nagyon jól tudja, hogy azért Magyarországon nem ezek az állapotok, a Városmajori Gimnázium könyvtári adottságai a jellemzőek. Tehát egy évtizedek óta feltételhiányos területről van szó, amit igazság szerint most már az általános követelmények oldaláról és a követelményeknek megfelelően kell valamilyen módon alkalmassá tenni arra, hogy a kerettantervek, majd a helyi tantervek bevezetésével megnövekedett követelményeket fogadni, vállalni tudja. Egyrészt a személyi feltételek oldaláról. Ha a kezükben van az az anyag, amit Balogh Mihály igazgató úr készített, az abban foglaltakkal csak egyetérthetünk. Ha a kerettantervekkel hozzuk összefüggésbe a személyi fejlesztés követelményét, akkor itt tulajdonképpen arról van szó, hogy elvárjuk a könyvtáros tanártól azt, hogy a könyvtári munkái mellett tanítson, illetőleg a könyvtár alapú tanítást, tanulást megfelelőképpen támogassa, segítse. Ez mind munkaidőt, munkaerőt, felkészültséget, szakértelmet igénylő tevékenység.

A másik, amit támogatni tudok, a dokumentumok és a technikai, elektronikai eszközök fejlesztése. A kerettantervek bevezetésével várhatóan nagyon megnövekedik a szükséges dokumentumok és a szükséges információk mennyisége. Nagyon jól tudjuk, hogy ezt anyagi, financiális alapok nélkül nem lehet megoldani. Felhívnám a figyelmet az elektronikai fejlesztés felgyorsítására, amely a kilencvenes évek közepe táján megkezdődött. Azt hiszem, azt most újra föl kell erősíteni és be kell valamilyen módon fejezni. Ezt nemcsak a tantervi követelmények diktálják, hanem az is, hogy az iskolai könyvtár végre a könyvtári információs rendszerbe tudjon illeszkedni, fel tudja használni a rendszer szolgáltatásait, élni tudjon velük, részt tudjon venni a dokumentum- és információ cserében.

Azt gondolom továbbá, hogy mindez nemcsak közoktatási kérdés, hanem nagyon nagy mértékben szociális kérdés is, mert véleményem szerint minden tanulónak és minden nevelőnek egyforma esélyt kell teremteni a korszerű könyvtári szolgáltatások igénybevételéhez.

Végül kérem a tisztelt oktatási bizottság támogatását, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben döntéshelyzetbe kerülhetnek, ezt az ügyet a súlyának megfelelően támogassák. Hozzáteszem, hogy itt nem elsősorban az iskolai könyvtárak ügyéről, hanem az iskolai tanítás, tanulás könyvtári ellátásáról van szó, amelynek jelenlegi súlyosan feltételhiányos állapota esetleg a tantervi reform minőségelvű megvalósítását is veszélyeztetheti.


Dán Krisztina