a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Múltunk2020. 2.

Tartalom

Impériumváltás

  • Bajcsi Ildikó :

    A tanulmány az 1918–1920-as államjogi változások következményeit, valamint az első bécsi döntésnek a Trianon előtt született, de már jórészt Csehszlovákiában szocializálódott első kisebbségi nemzedékre gyakorolt hatását mutatja be. A cserkészcsapatokból megszerveződött pályakezdő értelmiség identitásszerkezetének kialakulásában meghatározó szerepet játszott a családi és iskolai keretek megváltozása az első Csehszlovák Köztársaság megalakulását követő években. A belső ellentétek feloldásában nagy szerepe volt azoknak az ifjúsági mozgalmaknak, amelyek programjai az új helyzetbe került csehszlovákiai magyarság szociális és nemzeti problémáira kínáltak megoldást. A baloldali Sarló mozgalomban megszerveződött fiatal kisebbségi értelmiség emblematikus figuráinak személyes tapasztalatai által nemcsak a húszéves kisebbségi időszak családi és iskolai élményeit, de az első bécsi döntést követően a nemzedéki szerepek átalakulását helyezzük fókuszba. A két államváltozás következményeinek vizsgálata által betekintést nyerhetünk az első kisebbségi generáció nemzeti identitásának változásaiba, amelyet befolyásolt a családi és iskolai keretek átalakulása, a mozgalmi keretek megszűnését követően pedig az 1938-as „visszatérés” nyomán az állam kínálta lehetőségek kiszélesedése.

  • Főcze János :

    A tanulmányban az erdélyi szocialista mozgalom első világháború végi, és az azt követő, már a megnagyobbodott Romániában zajló átmeneti időszaki történetéről olvashatunk. Milyen utak álltak a magyarországi román szocialisták előtt az impériumváltás alatt és után? Miként egyensúlyoztak nemzet, nemzeti kisebbségek és internacionalizmus, valamint a regionális és nemzetállami, illetve a szupranacionális központok között? A tanulmány első része a Román Nemzeti Párthoz közeledő magyarországi román szocialisták útját követi 1918 őszi szövetkezésüktől egészen a gyulafehérvári nagygyűlésig. A második részben pedig az újonnan Romániához került területek szocialistáinak a kezdetben erősen regionális hangsúlyú szervezkedése történetét mutatja be, egészen a Bukarest központú, egységes Romániai Szociáldemokrata Párt (RSZDP) 1927-es megalakulásáig – különös figyelmet fordítva a kommunisták 1921-es kiválására és a szociáldemokratákkal párhuzamos útjára.

  • Kovács Szabolcs :
    Bányai László és az impériumváltás értelmezése67-100 [345.32 kB - PDF]EPA-00995-00064-0030

    Bányai László a romániai kommunista mozgalom egyik kulcsfontosságú szereplőjének tekinthető. A két világháború közötti időszakban a MADOSZ-nak, a Kommunisták Romániai Pártja egyik fedőszervének főtitkára volt, a II. világháború után különböző pozíciókat töltött be a romániai magyarság intézményrendszerében. A Magyar Népi Szövetség egyik alelnöke volt, oktatásügyi miniszterhelyettes és a Bolyai Egyetem rektora. Jelen tanulmány életútjának egy specifikus korszakára helyezi a hangsúlyt: az erdélyi impériumváltásra. Elsőként személyes tapasztalatait elemzi, míg a második részben arra a kérdésre keresi a választ, hogy a későbbiekben párttörténészként hogyan értékelte ezt a folyamatot.

  • Tömösközi Ferenc :

    Jelen tanulmány a magyar református egyház Csehszlovákia területén megszerveződött, majd önállóvá vált Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház 1918–1923 közötti történetével foglalkozik. A főbb szempontok a gyülekezetek, egyházmegyék viszonya az új egyházkerületekhez és annak létrehozásához. A kutatás a három református egyházkerület önszerveződéséhez nyújt adalékokat. A tanulmány végigvezet az egyes egyházkerületek megalapításának folyamatán és közli az újonnan megválasztott egyházi tisztviselőket. Bemutatásra kerül az egyházi vezetők vitái, valamint az állami hivatalok és az egyházkerületi vezetés közötti tárgyalások néhány jellemző sajátossága.

  • Bencze Dávid :

    Az 1918–1920 a történelmi Magyarország felbomlásának, az országban lévő nemzetiségek egységmozgalmának, majd az államalapításoknak, a katonai konfliktusoknak és polgári ellenállásoknak a sorozata, amely a Párizs környéki békekonferenciák döntésével e régió nemzeteinek sorsfordulatát jelentette. Ez mind a magyar mind a szomszéd államok társadalmában és politikájában strukturális és szellemi változásokat hozott. Az dolgozat fő célja, hogy párhuzamba állítva értékelje 1918 és 1919 közötti országos és regionális (érsekújvári) eseményeket. A magyar történetírásban szereplő mesternarratíva – miszerint a csehek hadsereg által birtokba vett területen élő magyarság azért volt ebben a helyzetben felkészületlen az ellenállásra, mert teljesen váratlanul érte a csehek szándéka – a levéltári források alapján nem csak megkérdőjelezhető, de teljesen felülvizsgálandó. Dolgozatomban szeretném felhívni a figyelmet Érsekújvár a csehek területszerző szándéka elleni tiltakozására és a csehek elleni feltartóztatás potenciális központi szerepére is. Viszont fontos leszögezni, ami Érsekújvár esetében is igaznak bizonyult, hogy a katonai és politikai ellenállás a hátország támogatása hiányában kudarcra volt ítélve.

Tanulmányok

  • Marelyin Kiss József ,
    Toldi Lóránt :
    Forgószínpad. II. A Népligetből a rakpartra (1991–1994)170-195 [304.19 kB - PDF]EPA-00995-00064-0060

    Írásunk második része a Jurtás dráma végkifejlete, az ellenzék (parlamenten kívüli) ellenzékének a romlása, Romhányi László bukása, s fiatalon bekövetkezett halála. Láttuk, a „Jurta-kísérlet” – a nemzeti-keresztény radikális jobboldali csoportok, pártok integrációja és karanténból való kitörése – 1989-ben sikertelen maradt. Az „antimarxista nemzeti koalíció” 1990-es választási bojkottja kétségbeesett kísérlet. A választási bukás jelezte egyfelől az erőforrások szűkösségét, másfelől mutatta: a radikális jobboldali programkínálatra még nincsen széles „választói kereslet”. Ami pedig mégis mutatkozott, azt 1991-től lekötötte a kettéhasadt Független Kisgazdapárt Torgyán József vezette harsány szárnya; 1992-től pedig a kormányzó Demokrata Fórumból kivált új rivális, a Magyar Igazság és Élet Pártja, a Csurka-párt. A Jurta radikálisainak maradt a periférikus helyzet, amiért ők még dühösebben támadták a most már többpárti-parlamentáris demokratikus új államot, „leplezve le” a rendszerváltás elszabotálását. 1991–1993 tehát lezajlott a „Korona” és „Kard” küzdelmét bemutató, jól dramatizált színmű második felvonása. A Forgószínpad ismét mozdult egyet. A „marginalizáltság szimptómája” a széttagolódást fokozó belharcok formájában a Jurtát is elérte. A következő színt az állami erőszakalkalmazás (kriminalizáció) módozatai és (bírósági) terei szolgáltatták. A rendszerváltás óta eltelt időszakban számos példát szolgáltató mainstream politikai rutin – a politizálás és a közbeszéd egyes elemeinek bűntényesítése – első hazai megnyilvánulásai köthetők Romhányi Lászlóhoz és köréhez. Mindez máig is többször újjáéledő vitát generált: meddig terjedhet a szólásszabadság egy demokráciában, s mettől „gyűlöletbeszéd” a politikai vita, a választási kampányszlogen, a jelszó. A perek és bírósági ítéletek láncolata során (amely „csúcspontjaként” a bíróság halált okozó testi sértésre való felbujtás vádját is bizonyítottnak látta) Romhányi politikai mozgalma szétszéledt, színházi műve elenyészett, emléke elfeledődött. Romhányi László 1997-es szabadulása után – egy rövid visszatérési kísérletet leszámítva – politikai, majd 2005-ben biológiai halott volt. A drámai mű harmadik felvonása már részben utóélet – házon belüli és kívüli „mohó örökösökkel”. Rövidtávon (1994–1996) a Kisgazdapárt nyerte a jobboldali-radikális integrációs versengést, de – a Jobbik színre lépéséig – igazi sikeres formációnak a maga kompaktságában az 1998-ban parlamentbe jutó MIÉP volt tekinthető, Csurka István vezérletével, alaposan megbolydítva a közéletet, és revitalizálva a fentebb említett vitát.

Forrás (online melléklet)

E számunk szerzői:

Bajcsi Ildikó PhD, történész, Clio Intézet, tudományos munkatárs
Bencze Dávid PhD-hallgató, Eszterházy Károly Egyetem – Eger, Történelemtudományi Doktori Iskola
Béla Bodó PhD, Bonni Egyetem, Történettudományi Intézet, Kelet-Európa Tanszék
Fazekas Csaba PhD, Miskolci Egyetem BTK, Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete, egyetemi docens
Feitl István történész, főtanácsadó, Politikatörténeti Intézet
Főcze János PhD, történész, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, levéltáros
Hajdu Tibor DSc, nyugdíjas történész
Kovács Szabolcs PhD-hallgató, Eszterházy Károly Egyetem
Marelyin Kiss József történész–szociológus, országgyűlési almanach-szerkesztő, a Jelenkutató Alapítvány Intézet vezetője
Pastor, Peter PhD, Professor Emeritus, History Department, Montclair State University, New Jersey, USA
Toldi Lóránt PhD-hallgató, ELTE BTK Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Program; levéltáros, Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Tömösközi Ferenc PhD, kutató, Selye János Egyetem Református Teológiai Kar, Történeti Tudományok Tanszéke