a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Múltunk2008. 3.

Tartalom

Fogyasztástörténet

  • Gyáni Gábor :

    A tanulmány bemutatja, hogy az Annales történészei először a táplálkozástörténet iránt kezdtek érdeklődni, és ebből „nőtt ki" a fogyasztástörténet-írás. Kis idő elteltével a fogyasztástörténet a társadalomtörténet integráns részévé vált, amiben többek között a szociológus Pierre Bourdieu munkássága jelentett komoly segítséget. Az ilyen módon a társadalomtörténeti kontextusba illesztett fogyasztástörténet olyan munkákat eredményezett, mint például McKendrick, Brewer és Plumb nagy kötete a fogyasztói társadalom 18. századi születéséről. Idővel vizsgálati kérdés lett a fogyasztói ethosz is. A tanulmány a fogyasztástörténet-írás magyarországi történetének ismertetésével zárul.

  • Bódy Zsombor :

    A tanulmány a fogyasztástörténet németnyelvű szakirodalmát tekinti át. A téma iránt megmutatkozó érdeklődés növekedésének magyarázata e kutatási terület köztes helyzete: a fogyasztás története ugyanis érintkezési zónát képezhet az egymástól egyre távolodó politikatörténeti, gazdaságtörténeti és társadalomtörténeti, illetve kultúrtörténeti megközelítések között. Ezek integrálása egy átfogó szemléletbe nem csekély kihívás. A fogyasztás története e kihívás megválaszolására nyújthat terepet – nem valami módszertani újítás, új fogalmi eszközök révén, hanem a vizsgált tárgy sajátosságai okán. A fogyasztás jelenségét ugyanis egyaránt meghatározzák hagyományosan a politikatörténet (kormányzati politikák), a gazdaságtörténet (a mezőgazdaság és az ipar teljesítőképessége) és a társadalom, vagy kultúrtörténet körébe tartozónak tekintett folyamatok is (az egyének fogyasztói attitűdjei, vásárlói döntései). Ezért a fogyasztás történetéhez a kormányzati politikák története felől közelítőknek figyelemmel kell lenniük a gazdaságtörténet eredményeire és a fogyasztói elvárások, víziók kapcsán tett kultúrtörténeti megállapításokra. Viszont a hétköznapi fogyasztói kultúrák vizsgálói sem hagyhatják figyelmen kívül a gazdaságtörténeti eredményeket és a fogyasztás politikai meghatározóit. A szempontok és eredmények kölcsönös figyelembe vételének kényszere ruházza fel a fogyasztástörténet témáját azzal az integráló képességgel, amely az egyre széttagoltabb történetírás miatt a tájékozódási zavar érzésével küzdő történészek számára vonzóvá teszi a kutatási területet.

    A cikk először rövid kutatástörténeti ismertetést ad és a fogyasztói társadalom kibontakozására vonatkozó főbb megállapításokat tekinti át, majd az NDK kapcsán a sajátos szocialista fogyasztói társadalom jellegzetességeit mutatja be.

  • Valuch Tibor :

    A tanulmány a Rákosi- és a Kádár-korszak fogyasztástörténetének összefoglalása. E szempontból elemzi a két rendszer különbségeit, kitér a politikai legitimitás és a fogyasztás kérdésének összefüggésére és például a sajátos szocialista fogyasztói társadalom létrejöttére. Hangsúlyozza, hogy az 1970-es 1980-as évek Magyarországán társadalmi és politikai szempontból egyaránt fontos lett a fogyasztás fokozatos felértékelődése, a fogyasztói magatartás előtérbe kerülése. A fogyasztás mikro- és makrotársadalmi szinten egyaránt az önkifejezés és a társadalmi különbségtétel eszköze lett. Ennek tükrében többek között azt a kérdést vizsgálja, hogy az egyes családok, a különböző társadalmi csoportok miként jelenítették meg státuszukat a fogyasztás segítségével.

  • Horváth Sándor :

    Mit jelentett a szocialista korszakban fogyasztani, és milyen kontextusban jelent meg a fogyasztásellenesség? Miként befolyásolta az állam, hogy mit fogyasszanak az emberek, és miként változott a fogyasztói magatartás jelentése? A tanulmány e kérdésektől indulva azt vizsgálja: milyen szerepe volt a szocialista államnak a fogyasztás jelentéseinek átalakításában, milyen eszközökkel jelenítette meg magát fogyasztóbarátként, és hogyan hatottak erre a nyugati fogyasztási minták és a fogyasztással kapcsolatos kampányok. Elsőként áttekinti a szocialista korszak fogyasztástörténetének alapvető vonásait, majd esettanulmányként a Nyugat és a szocialista Budapest sajátos találkozásának a hatásával, a nyugati turisták előtt megnyíló főváros átalakulásával foglalkozik. Végül azt elemzi, hogy miként hatott az új, külföldieknek nyitott Budapest imázsa a fogyasztásról és a fogyasztáskritikákról keletkező korabeli közbeszédre.

Nyilvánosság – 1968

  • Feitl István :
    A nyilvánosság és feltételrendszere – 1968 [138.29 kB - PDF]EPA-00995-00015-0090

    A tanulmány röviden áttekinti, hogy milyen volt és miként működött az 1960-as években a magyarországi politikai, kulturális és gazdasági nyilvánosság, milyen módon változott az évtized végére és mit tettek ebben az ügyben az MSZMP különböző vezető testületei és vezetői. Ezután részletesen ismerteti azokat a nemzetközi, belpolitikai, gazdasági-gazdaságpolitikai és kulturális tényezőket, amelyek meghatározták működését. Szól többek között a szocialista országok közötti viszonyról, az új gazdasági mechanizmusról és következményeiről, a csehszlovák események megjelenítéséről, a kulturális koegzisztencia kérdéséről (Lukács György nyomán) és arról: miként látta humán értelmiség a nyilvánosságot és milyen módon próbált meg szereplője és alakítója lenni. (Ennek kapcsán kitér a „kulturális kommersz" kérdésére is.)

Tanulmányok

  • Palasik Mária :
    Budapest polgármesterei 1945 után [134.09 kB - PDF]EPA-00995-00015-0130

    A tanulmány az 1945 és 1950 között Budapestet irányító polgármesterek történetét tárja fel. A következő kérdésekre ad választ: Milyen változás következett be a fővárosi közigazgatásban a háború után? Milyen kinevezési és leváltási mechanizmusok működtek a polgármester-választáskor? Mekkora érdekérvényesítő képességgel és mozgástérrel rendelkeztek a polgármesterek? Melyek az egyes polgármesterek tevékenységének specifikus jegyei? Mi lett a polgármesterek személyes sorsa?

  • Ring Orsolya :

    A tanulmány először áttekinti, hogy mit jelentett az 1960-as, 1970-es évtized Magyarországán az amatőr színjátszás, milyen módon jöttek létre az alternatív társulatok, és miként viszonyultak hozzájuk a különböző pártszervek, a kulturális élet irányításában szerepet játszó állami intézmények. Külön és részletesen szól arról, hogy az állambiztonságnak milyen feladatai voltak ezen a területen. Ezután ismerteti az Orfeo együttes létrejöttét, többek között a pilisborosjenői „kommuna" történetét, szól a társulat és a közönség új típusú kapcsolatáról és arról: miként a hatalom lépett fel vele szemben.

Forrás

Szemle

E számunk szerzői

Bódy Zsombor PhD, történész, szociológus, adjunktus, Miskolci Egyetem BTK, Történeti Intézet
Egry Gábor PhD, tud. munkatárs, Politikatörténeti Intézet
Feitl István főigazgató-helyettes, Politikatörténeti Intézet
Gerhard Péter PhD-hallgató, levéltáros, Budapest Főváros Levéltára
Gyáni Gábor az MTA doktora, tud. tanácsadó, MTA Történettudományi Intézete
Horváth Edina történész, Magyar Televízió, Archívum
Horváth Sándor PhD, történész, tud. munkatárs, MTA Történettudományi Intézete
Juhász Katalin PhD, etnográfus, tud. főmunkatárs, MTA Néprajzi Kutatóintézete
Kaltenecker Orsolya tanár, Friedrich Schiller Gimnázium
Karlaky Orsolya kulturális antropológus, Miskolc
Kiss Réka tud. munkatárs, MTA Néprajzi Kutatóintézete
Kiss András történész, levéltáros, Magyar Országos Levéltár
Knausz Imre kandidátus, intézetigazgató, Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézet
Koltai Gábor PhD-hallgató, levéltáros, Budapest Főváros Levéltára
Palasik Mária kandidátus, tud. kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Ring Orsolya levéltáros, Magyar Országos Levéltár
Takács Róbert PhD-hallgató, tud. titkár, Politikatörténeti Intézet
Tamáska Máté szociológus, műemlékvédelmi szakember, ELTE Társadalomtudományi Kar
Valuch Tibor PhD, történész, tud. főmunkatárs, 1956-os Intézet
Vámos György újságíró
Varga Zsuzsanna kandidátus, egyetemi docens, ELTE BTK Történeti Intézet