Fondul Migazzi. Surse
documentare
I. Catalogul cărţilor cardinalului Christophor Migazzi II. Indexul
tipăriturilor migazziene.
Ediţie prefaţată şi îngrijită de Ileana Dârja. Alba Iulia 1998. 493 lap
A gyulafehérvári Batthyaneum könyvtárosának, Ileana Dârjának a gondozásában megjelent könyv régi adósságot törleszt. Amint címe is mutatja, a kiadvány a könyvtárjegyzék-publikációk sorát gazdagítja, értékes adatokat hozva a 18. századi erdélyi és európai könyvkultúrának.
Az erdélyi római katolikus püspök, Batthyány Ignác által megszerzett Migazzi-könyvgyűjtemény kalandos sorsú katalógusának és betűrendes névmutatójának közlése révén először vált e gyűjtemény megismerhetővé az érdeklődők számára.
A Migazzi-gyűjtemény jól kialakított könyvtárszervezési program részeként került Batthyány tékájába, mely felölelve az emberi alkotás és megismerés minden területét, a létrehozandó erdélyi tudományos társaság hátteréül szolgált volna. Batthyány könyvekkel, könyvtárakkal való kapcsolata igen korán szorossá vált: Rómában a San Apollinare kollégium tanulója és könyvtárosa, szintén római tanulmányai idején a vatikáni levéltár és könyvtár magyar vonatkozású anyagának tanulmányozója, fontos történelmi források gyűjtője volt. Az Esterházy Károly püspök közelében, egri kanonokként eltöltött évek sem maradtak hatástalanul: az egri püspök egyetemalapítási tervei, építkezései, több ezer kötetes könyvtára a szervezett és intézményesített tudós tevékenység megteremtésére ösztönözték.
A Batthyány-könyvtár anyagára irányuló kutatások nem bizonyultak minden szempontból teljesnek, a Migazzi-gyűjtemény kéziratos katalógusának és indexének azonosítására, valamint a gyűjtemény története számára oly fontos Batthyány–Dániel Imre-levelezés felfedezésére csak az 1960-as években került sor, a hazai szaktudomány pedig 1969-ben szerzett róluk tudomást Jakó Zsigmond professzornak köszönhetően. Batthyány Ignácnak könyvtárosához, Dániel Imréhez írt levelei fényt derítettek a Migazzi-könyvek megszerzésének néhány részletére is: a Migazzi-gyűjtemény megvásárlásának időpontja (1782 és nem az addig elfogadott 1786), a Bécsből Erdélybe szállított könyvek útvonala, a szállítás körülményei, a gyűjtemény ára mind olyan pontok, ahol a levelezés új adatokkal szolgál.
A szóban forgó gyűjtemény Migazzi Kristóf bíboros, bécsi érsek és váci püspök tulajdonát képezte, míg az 1782-es vásárlással Batthyány magánkönyvtárába nem került. Migazzi személyes kapcsolatai, érdeklődése és egyházi tevékenysége észrevehetően rányomta bélyegét alapos gyűjtőmunkával kialakított könyvtára jellegére. Gondolunk itt például az innsbrucki Academia Taxianára, az olasz tudóssal, az egyszerűbb, megtisztult vallásosságot ígérő katolikus reformtörekvések fő kezdeményezőjével, L. A. Muratorival kapcsolatot tartó ausztriai irodalmi társaságra, melynek tagja volt Migazzi Kristóf is. Muratori Della regolta devozione c. művének latin nyelvű bécsi kiadását épp Migazzi hagyta jóvá. A kezdetben a Muratori-féle reformista szellemmel rokonszenvező bécsi érsek, ahogy érezhetővé vált a reformkatolicizmus egyházi hívei által is támogatott állam törekvése, hogy az egyház ügyeibe nyúljon, a késő barokk vallásosság folytatóinak táborába hátrált. Váci püspökként, a kor szellemét követve, magyarországi székhelyén székesegyházat építtetett, a piaristák vezetésével pedig „nemesi kollégiumot” alapított.
Bécs a Habsburg Birodalom művelődési központja, és így könyvforgalmának is fontos gócpontja lévén Migazzinak megadatott a lehetőség, hogy az egyházi és világi tudományosság régi és új műveit beszerezze. Értékes anyaggal bővülhetett könyvtára, amidőn a szerzetes- rendek eltörlése folytán több szerzetesház könyvtára is eladásra került.
Ennek a gazdát cserélt anyagnak köszönhetően Batthyány könyvtára számos középkori kódexszel (például a híres 9. századi, a lorschi kolostor könyvtárából származó Codex Aureusszal), ősnyomtatvánnyal, kézirattal gazdagodott, és nem csekély mértékben e gyűjtemény révén emelkedett a Batthyaneum európai színvonalúvá.
A Migazzi-könyvek kéziratos leltárkatalógusának és betűrendes mutatójának eredeti szövegét tarthatja most kezében az olvasó teljes kiadásban.
A három, folio nagyságú kötetből álló katalógus nem a teljes Migazzi-könyvtárt, hanem csupán az eladásra került anyagot tartalmazza. Tudva, hogy 1781 végén Migazzi a könyvek felértékelésével Michael Johann Denist, a bécsi Garelli-könyvtár vezetőjét bízta meg, és hogy a kézírás alapján a jegyzék két összeállítójának egyikét újabban éppen a fent említett személlyel sikerült azonosítani, feltételezhetjük, hogy a katalógus a becsléssel egy időben készült el, közvetlenül az 1782-ben megejtett adásvétel előtt.
E jegyzék alapján történt a könyvek átvételekor azok ellenőrzése, az esetleges hiányok megállapítása, a katalógus tehát elsősorban leltárként szolgált.
A több mint hétezer kötetre tehető gyűjtemény katalógusa szerkezetileg három nagy szakrendi csoportra – egyházi tudományok, történelem és világi tudományok –, ezen belül osztályokra oszlik; ez a csoportosítás megegyezik Migazzi könyvtárának tartalmi felépítésével is. A katalógus három kötete is ennek a hármas tartalmi megoszlásnak felel meg. A címleírások a szerző nevét, eredetét és/vagy minőségét, a könyv címét, nyelvét (nyelveit), a kiadás helyét és évét, a nagyobb kiadók, nyomdák esetében ezek nevét, a formátumot, a részegységek számát tartalmazzák. A könyvek helyrajzi számát is feltünteti a jegyzék, tükrözve a korban uralkodó és a bécsi érsek könyvtárában is érvényesülő rendezési elveket.
Ezt a szakrendi-betűrendes katalógust minden azonosító adat hiányában a Batthyaneum későbbi könyvtárosai mint ismeretlen könyvtár lajstromát kezelték, s az általuk készített különböző katalógusokban (Cseresnyés Antal: Conscriptio Bibliothecae Instituti Batthyaniani, facta anno 1824, Beke Antal: Index manuscriptorum Bibliothecae Batthyanianae. 1871, Szentiványi Róbert: Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyányanae. 1947) is akként szerepeltették.
A Migazzi-gyűjteményhez tartozó másik segédlet a szintén kézzel íródott alfabetikus mutató, amelyet a könyveknek már Erdélybe való érkezésükkor, Szebenben készített el a szállítással foglalatoskodó Dániel Imre. Annak ellenére, hogy a kézirat állapota gyakori használatra utal, a könyvek kereshetőségét biztosító mutató a Batthyaneum egyetlen kézirat-katalógusában sem szerepel.
A szintén folio nagyságú, elég vaskos index 7125 kötet címleírását tartalmazza a szerzők ábécérendjében. A címleírások szokásos adatai mellett megtaláljuk a könyvek leltári számát is.
mindkét jegyzék anyaga vízjeles papír, a katalógus ausztriai, a mutató szebeni eredetű papírra készült.
A kiadás és a szerkesztő célja a Migazzi-gyűjteményhez tartozó jegyzékeknek a hazai és ugyanakkor, a könyvek származásának megfelelően, a külföldi tudományos közönséghez való eljuttatása volt. Ezt sugallja a román mellett angol nyelven is megjelenő bevezető, mely külön fejezetekben mutatja be eme két, a gyűjtemény kutatása számára alapvető forrást. A jegyzékekben szereplő könyvanyag tartalmi vizsgálata, nyelvi és korbeli arányainak megállapítása híven tükrözné az egyház 18. századi könyvműveltségét, olvasási szokásait, egy közép-európai főpapi könyvtár gyűjtőkörét, ugyanakkor a szerzők számbavételével végigkövethető a teológiai kultúra és gondolkodás fejlődése az ókeresztény íróktól a felvilágosodás új világszemléletéig.
Recenzált könyvünk nem az egyetlen, a Batthyaneum valamely különleges értékét, gyűjteményét bemutató újabb kiadvány. Több tanulmány, könyv is megjelent már, melyek arról tanúskodnak, hogy a román kutatás is felismerte, mekkora nemzetközi érdeklődésre számító érték rejtőzik az országnak az erdélyi nemzetiségek művelődési örökségét őrző gyűjteményeiben. Ma már tekintélyes azoknak a román közleményeknek a száma, amelyeket mind a szász, mind pedig a magyar kutatóknak ismerniük kell művelődésük múltját illető vizsgálódásaikban. Meggyőző példaként felhívjuk a figyelmet a Batthyaneumnal foglalkozó alábbi román közleményekre: L. C Bica–Iacob Mârza: Cărţii aldine în Biblioteca Batthyaneum Alba lulia. Apulum XI(1973); I. Mârza: Tipărituri elzeviriene în Biblioteca Batthyaneum din Alba Iulia. Consideraţii preliminare. Biblioteca şi cercetarea III(1979); Uő: Les elzévirs de la Bibliothéque Batthyaneum d'Alba Iulia. Revue roumaine d'histoire XVIII(1979). 2. sz.; Uő: Plantiniana in der Batthyaneum Bibliothek in Alba lulia (I). Apulum XVII(1979); Uő: Ediţii Elzevier în Biblioteca Batthyaneum din Alba lulia. I. Studii şi comunicări. Arheologie–Istorie 21(1982); Uő: Tipărituri din Ţările de Jos (secolul al XVI-lea) în Biblioteca Batthyaneum. = Valori bibliofile din patrimoniul cultural-naţional. Cercetare şi valorificare II. 1983; Uő: Noi identificări de tipărituri elzeviriene în Biblioteca Batthyaneum. Apulum XXI(1983); Al. Rădulescu–I. Mârza: Ex-librisul unui bibliofil vienez din a doua jumătate a secolului al XVIII-lea in patrimoniul cultural al Bibliotecii Batthyaneum. Revista muzeelor şi monumentelor 5(1983); Ileana Dârja: Ediţii ovidiene din secolul al XVII-lea existente în Biblioteca Batthyaneum din Alba lulia. Biblioteca şi cercetarea XVIII(1994), valamint a következő hasonmás kiadásokra: D. Simonescu: Codex Aureus. Buc. 1972; Uő: Codex Burgundus. Buc. 1975; C. L. Bica–I. Mârza: Psaltirea lui David cu calendar. Buc. 1977. Ez a hosszú címsor azt a felismerést bizonyítja, hogy szükség van az erdélyi magyar és szász könyv- és könyvtárkultúra szakszerű kutatására és megismertetésére, hiszen az a román tudományosságot is gazdagítja, és az európai művelődés fejlődési vonalához kapcsolja. Elég, ha a Batthyaneumra, a Teleki Tékára vagy a szebeni Brukenthal Könyvtárra, számos középkori kódex, ősnyomtatvány, kézirat és más írásos emlék őrzőhelyeire gondolunk, melyeket hazai viszonylatban az élvonalban álló kulturális intézményekként tartanak számon.
A kiadvány értékes információit elsősorban a könyv- és könyvtártörténettel foglalkozó szakemberek használhatják-hasznosíthatják munkájukban. Kár, hogy egy gondosabb korrektúraolvasás nem szűrte ki az apróbb elírásokat, nyomdahibákat.
Selyem Annamária