Veress Károly: Kisebbségi létproblémák. Kolozsvár 2000. 250 lap
Alapvető létélményeink felületes áttekintése nyomán is nyilvánvalóvá válik, hogy a kisebbségi lét problematikus lét, amely a tudományos magyarázatokon és technikai jellegű megoldáskereséseken túlmutató problémakomplexumokkal terhelt. E problémák instrumentális kezelhetetlensége már önmagában is a tudományénál átfogóbb, elmélkedőbb, önelemzőbb megközelítést igényel, és önként hívja segítségül a filozófiai reflexiót. Minden olyan, sajátos szempontjaiban rögzített, de azokon túlmutató módszeres, kritikai reflexiót ide számíthatunk, amelyben egyszerre van jelen a hamis kiindulópontok kritikája és a kérdések jobb megértését szolgáló elmélyítő, problematizáló továbbkérdezés.
Feltűnően sok tanulmány, értekezés, esszé íródott már a kisebbségi létállapotról ahhoz, hogy joggal vessük fel a kérdést: van-e a kisebbségi létnek filozófiája? Ennek tapasztalati eldöntéséhez elsősorban a kisebbségi létre vonatkozó kérdésfelvetések jellegét kell megvizsgálni, ugyanis könnyen észrevehető, hogy a kisebbségi diskurzus számtalan köznapi, publicisztikai vagy politikai jellegű megnyilvánulása egyáltalán nem filozófiai hangvételű. A szövegek sokasága és sokfélesége már önmagában megalapozottá tesz egy szélesebb körű, immár filozófiai szempontból is jelentős általánosítást: a kisebbségi lét és a kisebbségi mivoltról folytatott magyarázó-igazoló-megalapozó beszéd elválaszthatatlanok egymástól. Éppen ezért a kisebbségi mivolt és jellemvonásai feltárására elsősorban a lételméleti-hermeneutikai elemzés vállalkozhat, amely a különféle kisebbségi beszédmódokat nem a kisebbségi létről alkotott objektív beszámolókként kezeli, hanem egy jellegzetes léthelyzet kifejeződéseit látja bennük, és elsősorban létszerűségükben próbálja megérteni őket. Ezt a fajta elemzést alkalmazza a legégetőbb és legaktuálisabb kisebbségi létproblémákra Veress Károly, aki ezáltal egyszersmind megveti egy korszerű kisebbségfilozófia alapjait.
A Kisebbségi létproblémák című esszékötet írásai olyan kérdező, reflektáló-értelmező alapállásból íródtak, amelyben a logikai-módszertani következetesség és kritikai távolságtartás mellett jelentős szerepet játszik a személyes érintettség és élményalap. Az ily módon mindvégig a felszínen mozgó, de a mélyebb okokat is érintő elemzés terminusai, látleletei olyan jelenségek, amelyek mindannyiunk számára ismerősek, sőt olykor megnevezésük is közkeletűen plasztikus. A fogalmaknak és kifejezéseknek ez a valóságközeli mozgása, konkrétumokba gyökerezettsége az oka annak, hogy úgy érezzük, a szóban forgó írások egyfajta „gyanús” napi-politikai időszerűség hordozói. Azonban az alaposabb olvasat számára kitűnik, hogy a szerző által felvetett kérdések – mint például kisebbségi lét és demokrácia, kisebbségi lét és hit, kisebbségi lét és felsőoktatás – összefüggése nem hétköznapjainkban, hanem létmódunkban rejlő problémák, éppen úgy, ahogy találó megfogalmazásai (hiánylét, illúzióépítő jövő, egységideológia stb.) nem pusztán leképezik, hanem sokkal inkább megvilágítják kisebbségi létünk valóságát.
Ha elutasítjuk az írások aktuálpolitikai meghatározottságának leegyszerűsítő képletét, és megpróbáljuk őket szélesebb történelmi és földrajzi környezetben értelmezni, meglepő hasonlóságot fedezhetünk fel nemcsak a két világháború közötti erdélyi kisebbségilét-viták problematikájával (pl. a Makkai Sándor emigrációjának indokait és a kisebbségi megmaradás lehetőségeit firtató „Nem lehet”-vitáéval), de egyszersmind olyan, ma nemzetközileg vitatott kérdésfelvetések is visszaköszönnek a lételemzés és identitásproblematika kapcsán, mint a kollektív jogok, az elismerés politikája vagy a multikulturalizmus elmélete. Az elemzések eszerint kiállják a szélesebb körű térbeli és időbeli általánosítás próbáját, anélkül azonban, hogy gondolatmenetük engedne az egyetemesség és idealizálás csábításának. A szerző mindvégig a sajátosság körén belül maradó kérdésekről, a különösség létformáiról, sőt magáról a különösség képződéséről és önfenntartó technikáiról ír, de korántsem csupán egyetlen kultúrára érvényes jelenségekről. A kötetben egymáshoz bensőleg kapcsolódó írásokat áthatja a különbözőség igenlésének, elismerésének és érvényesítésének szenvedélye, amely minden kínálkozó alkalommal szembeszáll az egyneműsítő tendenciákkal, akár a gondolkodás ideologikus struktúráiról, akár a politikai intézmények szerkezetéről vagy éppen a cselekvésen belüli prioritások eldöntéséről van szó.
A kötet legnagyobb érdeme, hogy kialakítja a kisebbségi lét filozofikus értelmezésének kereteit, megteremtve ezáltal a túlságosan is ideologikus és átpolitizált közéleti viták racionális, kritikai felülvizsgálatának lehetőségét és eszközeit. Különösen fontos, hogy ezen a kereten belül sor kerül a kisebbségi létfeltételek kiemelkedő jelentőségű összetevőivel (az identitással, a hittel, az egyetemi oktatással, a kisebbségi léthelyzet nemzetek közötti közvetítő szerepével, az európaisággal stb.) kapcsolatos filozófiai számvetésre, az egyoldalúságok és előítéletek kritikájára, illetve a mérvadó összetevők feltérképezésére. A kisebbségi önértelmezés ideologikus elemei felett gyakorolt kritika korántsem öncélú, hanem iránymutató és állásfoglalásra, cselekvésre indító szerepe van. A szerző alapvető törekvése a kisebbségi léttel kapcsolatos módszertani szemléletváltás megalapozása, annak a tudatosítása, hogy az nem csupán passzívan, a túlélés vagy kilépés távlatában értelmezhető, hanem a változtatás reális, megvalósítandó lehetőségeként is. Ennek a magatartásnak a kiindulópontját képezi a kisebbségi létfeltételek és kiemelt kérdéskomplexumaik filozófiai elemzése.
Veress Károly Kisebbségi létproblémák című esszékötetének írásai mindenekelőtt a kisebbségi létben élő értelmiségi folyamatos egyéni és közösségi önreflexiójának dokumentumai. Az általa diagnosztizált problémák egyetlen problémakomplexum különböző oldalai, amelyeket a megismerés és meghaladás igényével egységes szempontok szerinti elemzésnek vet alá. A tíz esszén végigvonuló szemléletmód valódi koncepcionális egységet alkot, amelyben minden gondolat megtalálja a maga helyét, s ennélfogva a kötet értékét nemcsak az egybegyűjtött gondolatok és elemzések önállósága, eredetisége vagy száma adja, hanem az a benső kapcsolat, amely egységbe foglalja őket. Végső soron ez fejezi ki a szerző gondolkodásának minőségét.
Ungvári-Zrínyi Imre