Correspondence diplomatique de
François II. Rákóczi 1711–1735.
Choix de documents. Publiée par Béla Köpeczi. Budapest 1999. 380 lap
Köpeczi Béla irodalomtörténészi és történetkutatói munkájának középpontjában a Rákóczi-szabadságharc és a magyar–francia irodalmi és történelmi kapcsolatok kutatása áll.
Szalay Lászlót, Thaly Kálmánt,
Angyal Dávidot, Márki Sándort, Szekfű Gyulát és Köpeczi Bélát első ránézésre
csak történetkutatói mivoltuk köti össze, azonban ami ennél is mélyebbre menően
közös bennük, az
II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem személye, élete, de legfőképpen
szabadságharca és az azt követő emigráció iránti érdeklődés.
Míg Thaly Kálmán – Köpeczi véleménye szerint – a nemzeti függetlenségi ideológiát táplálta a szabadságharc kultuszával, számos Rákóczi-életrajz bujdosással foglalkozó részei pedig idealizáló elemeket is tartalmaznak, addig Köpeczi Béla kézzelfogható indoklást, magyarázatokat keres; konkrét forrásokból próbálja összeállítani az igaz történet eddig még homály takarta részleteit.
A hitelesség érdekében A bujdosó Rákóczi című, 1991-ben megjelent könyvében leírtak eredőjeként közli most a különböző európai levéltárakban fellelhető Rákóczi-iratokból összeállított válogatást.
II. Rákóczi Ferenc máig élő nagy történelmi alak; ha csak Rákócziról szólunk, elsősorban őt értik a néven. Szabadságharcáról, ha az iskolában nem is, de magánolvasmányok által, egyetemi tanulmányaink során van alkalmunk információhoz jutni. Ha magánolvasmányt említek, akkor az elismert Rákóczi-kutató szerzőnk már megjelent műveire is gondolok, de ugyanő jelentheti – véleményem szerint – a tudományszerzés alapját, ha az olvasó az 1711–1735 közötti Rákóczi-emigráció forrásaival szeretne közelebbről megismerkedni.
Jelen válogatás is a már említett időszakban keletkezett Rákóczi-levelezésből közöl szám szerint 104 levelet és iratot. Ezek többsége francia nyelven íródott, de találunk magyar, orosz, latin, spanyol és német nyelvűt is. A túlnyomórészt levél alakban megírt iratok azonban tartalmi szempontból több iratfajtára oszthatók, van köztük egyszerű levél, tárgyalási, érvelési feljegyzés, elmélkedés, diplomáciai párbeszéd, utasítás, beszéd, nyilatkozat, emlékirat stb.
A könyv szerkezete az emigráció lengyel-, francia- és törökországi állomásainak figyelembevétele alapján tagolódik a bevezetőt követő tizenhat részre. E tizenhatból számszerűen, de jelentőség szempontjából is kiemelkedik a: Találkozás a cárral, Virágzó érdeklődés Versailles-ban, Az utrechti béketárgyalások és a Bon Madridban, de nem érdektelen az Az utolsó évek című rész sem. Minden fejezetet a kötet gondozójának rövid francia nyelvű bevezetője előz meg, és a levelekhez fűződő további megjegyzéseket is ezen a nyelven írta.
Száműzetésében Rákóczi arra fektette a hangsúlyt, hogy Magyarország a követendő európai közbékének része lehessen, s ezért a nagyhatalmakkal való alkudozásra fordította minden igyekezetét. Párizsi és londoni követei egyre azt tanácsolták, béküljön ki az udvarral, ha másért nem, birtokaiért, melyek révén többet tehet Magyarországért, mert amint azt Kökényesdi László, Rákóczi diplomatája is írta, úgyis hiábavaló minden erőlködése. És ebben igaza volt.
Noha Rákóczi korának oly jeles-jelentős uralkodóival tartott kapcsolatot, mint a Napkirály, II. Ágost lengyel király, I. Péter orosz cár vagy Farnese Erzsébet spanyol királynő, tőlük mindvégig csak ígéreteket és nem konkrét segítséget kapott. Az újra meg újra magát ismétlő történelem tanúsíthatja, hogy a nagyhatalmak közötti politikai játszmák igen-igen nagy százalékában a kis országok csak alkalmi szövetségesek, a „nagyok” csak akkor avatkoznak az események menetébe, ha saját érdekeik kerülnek veszélybe. Így történt ez Rákóczi korában is, aki 1735-ben bekövetkezett haláláig csak ígéretekkel maradt.
A diplomáciatörténeti forráskiadvány a 17. század végi, 18. század eleji európai diplomáciai kapcsolatok, erőviszonyok iránt érdeklődők figyelmére tarthat igényt, méltó kiegészítése lévén egyúttal a szerzőnek a tematikában igen jelentős munkássága eddig megjelent termésének (II. Rákóczi Ferenc – 1955, A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország – 1967, II. Rákóczi Ferenc, az államférfi és az író – 1976, A bujdosó Rákóczi – 1991 stb.).
Bándi Melissa