Vincze Mária–Mezei Elemér

Vidékfejlesztési lehetőségek
egy Bánffyhunyad környéki kistérségben

Bevezető

A vidékfejlesztés világszerte aktuális kérdéssé vált. Romániában a terület 89 százaléka vidéki térség, itt él a népesség 45 százaléka, de napjainkig nem nagyon létezett vidékfejlesztési politika hazánkban.

Az Európai Unió a csatlakozásukat kérő országok számára egy agrárátalakulási és vidékfejlesztési programot hirdetett meg, ezt nevezik SAPARD-programnak[1], ami évi 150 millió eurós vissza nem térítendő pénzügyi támogatást jelent Románia esetében hétéves időszakra. Ehhez az összeghez viszont csak jól kidolgozott projektek és programok alapján juthat az ország, pontosabban a projektgazda. Ennek az új lehetőségnek a kihasználásához szükség lesz a szakemberek bevonására is, akik a vidéki erőforrások szakszerű felmérésében, a stratégiai és az operatív tervek kidolgozásában vehetnének részt. Az egyéni beruházók üzleti terveinek kidolgozásához is ajánlatos lesz kikérni a szakemberek tanácsát.

A jelen dolgozat két részből tevődik össze: első részében a vidékfejlesztés fogalomkörét vázoljuk, a második részben pedig egy esettanulmányt ismertetünk a vidéki erőforrások felmérésével kapcsolatban.

Vidék és vidékfejlesztés

A vidék fogalma nem egyértelműen meghatározott, tisztázása folyamatban van. A fejlett OECD[2]-országok szintjén vidéki térségbe tartozónak tekintik azokat a településeket, amelyekben a népsűrűség 150 fő/km² alatt van; az Európai Uniós országok esetében ez a határérték 100 fő/km², Magyarországon 120 fő/km²-t javasoltak határértékként a szakemberek. A jelenlegi szabályozás szerint Magyarországon azt a települést tekintik vidékinek, amely nem rendelkezik városi státussal, vagy rendelkezik ugyan, de a lakónépessége 10 ezer főnél kevesebb. Romániában vidéki településnek az ország 2685 községét, illetve a községi önkormányzathoz tartozó falvakat tekintik. A nyugati országok esetében általában a kisvárosok is beletartoznak a vidéki térség fogalmába. Ez a vázlatos felsorolás is érzékelteti, hogy nincs egységes európai meghatározás a vidék fogalmára, de ez nem akadálya annak, hogy minden ország a saját vidéki problémáival foglalkozzék.

A vidékfejlesztés kérdéskörének tisztázása is összetett feladat. A fejlett országokban most folyik a külső fejlesztési modellről a belső fejlesztésre való áttérés. Miben is különbözik a két modell? A külső fejlesztési modell abból a tényből indult ki, hogy vidéken a lakosság nagy része mezőgazdaságból él, így a modern mezőgazdaság fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Alapelve a méretgazdaság és a birtokkoncentráció nyújtotta gazdasági előnyök kihasználása a mezőgazdasági vállalkozások szintjén, ami ezek hatékonyságát, nyereségességét növeli. A dinamizáló erőt a városi fejlődés jelenti, ami biztosíthatja a vidéken felszabaduló munkaerő foglalkoztatását. A vidéki térség alapvető funkciója ebben a megközelítésben az élelmiszertermelés és általában a könnyűipar számára szükséges nyersanyagok előállítása és ezen keresztül a városi gazdaság erősítése. A vidéken jelentkező probléma lényegét az alacsony munkatermelékenység és a periferikus helyzet jelenti. A vidékfejlesztést a magas technológiai szinten működő, specializált mezőgazdasági vállalkozások létrejöttében látták, és általában a munkaerő és a tőke mobilitásának fokozását tekintették a vidékfejlesztés alapvető feltételének. Az Európai Unió Közös Agrárpolitikája 1962 és 1992 között, de még a kilencvenes években is a modern, szakosodott mezőgazdasági vállalkozások létrejöttét támogatta. A vidék fejlesztését a vidéken élők és a nagyobbrészt mezőgazdaságban dolgozók jövedelmi szintjének emelésével vélték elérhetőnek.

Ma már a nyugati szakemberek körében egyértelmű az a felismerés, hogy csupán a mezőgazdaság támogatása útján nem biztosítható a vidéki térségek fenntartható fejlődése. A külső fejlesztési modell főbb hiányosságai között említhetjük azt a tényt, hogy eszerint a vidék fejlődését a mindenkori agrárpolitikai döntések határozzák meg, vagyis az, hogy mire és mennyi támogatást adnak, tehát fokozott a politikai függőség. Ugyanakkor az ilyen típusú fejlesztés torzított, mert bizonyos ágazatokat és termelőcsoportokat kiemelten támogat, míg a vidéki élet nem gazdasági vonatkozásait teljes mértékben elhanyagolja. Ez a fejlesztési modell a különböző vidéki térségek kulturális és természeti környezeti különbözőségeit sem tartja szem előtt, sőt ezek eltörlését célozza, így romboló hatású lehet. Általában ezeket a fejlesztési elképzeléseket külső szakemberek, tervezők dolgozzák ki, akik nem ismerik behatóan a helyi viszonyokat. Ezek a vázlatosan felsorolt negatív tényezők is mutatják, hogy szükségessé vált a vidékfejlesztés újragondolása.

A belső fejlesztési elképzelés a vidékfejlesztés problémakörének egy új megközelítését[3] jelenti. Ez a modell a helyi erőforrásokra alapozó fejlesztést tekinti kiindulóelvként. Így döntő fontosságú a természeti, emberi és kulturális erőforrások ismerete és az ezekre alapozó fenntartható fejlődés végiggondolása. A dinamizáló erőt a helyi kezdeményezések és a helyi vállalkozások jelentik. A vidék funkciója ebben a megközelítésben már nem csupán a mezőgazdasági nyersanyagtermelés, hanem a széles körű szolgáltatás nyújtása. A vidéki térség fő problémáját az jelenti, hogy a vidéken élőknek a gazdasági és fejlesztési tevékenységekben való részvételi lehetősége sokkal behatároltabb, mint a városiaké. A kiutat a helyi kapacitások kibontakoztatása jelenti, így a szakmai képzettség szintjének emelése, az intézmények és általában a szellemi és anyagi infrastruktúra fejlesztése. Fontos a helyi lakosság minél szélesebb körének, így a fiataloknak, a nőknek, a nemzeti kisebbségeknek a bevonása a fejlesztési elgondolások kidolgozásába és megvalósításába.

Feltevődik a kérdés: milyen vidékfejlesztési elképzelést kellene, illetve lehetne alkalmazni Románia esetében, azaz hogyan lehet kiválasztani vagy esetleg összehangolni a két különböző típusú modellt a vidéki térségek szintjén? Románia vidéki térségei között olyan jelentős eltérések vannak, amelyek kizárják az egységes megközelítés lehetőségét. Csakis a helyi viszonyok alapos tanulmányozása képezhet kiindulópontot a kérdés megválaszolására.

Erőforrásfelmérés egy kalotaszegi kistérségben

Tanulmányunkban egy kalotaszegi kistérség adottságait mértük fel, és ennek alapján próbálunk következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy melyek azok a kedvező körülmények, amelyek elősegíthetik a kibontakozást, és melyek azok a tényezők, amelyek a fenntartható fejlődést gátolják. A kiinduló mintát öt Bánffyhunyad környéki község: Kiskalota (Călăţele), Körösfő (Izvorul Crişului), Gyerőmonostor (Mănăstireni), Székelyjó (Săcuieu), Kalotaszentkirály (Sâncraiu), valamint a Bánffyhunyadhoz tartozó Magyarbikal (Bicalatu) 302 gazdasága képezte.

A kiinduló adatbázis a községekre vonatkozó statisztikai adatok anyaga, valamint az 1999 végén végzett kérdőíves felmérés[4]. A felmérés feldolgozásával és értékelésével nyert információk alapján próbálunk képet alkotni arról, hogy a vizsgált térségben milyen vidékfejlesztés képzelhető el, illetve szükséges.

1. A vizsgált térség rövid történeti demográfiája

A vizsgált térség településeinek népességszámára és -struktúrájára vonatkozóan igen gazdag népszámlálási adatok állnak rendelkezésünkre. 1784 óta itt 15 népszámlálás zajlott le, ezek adataiból rekonstruálható a vidék népesedésének, népességösszetételének alakulása. A sorban első cenzus 1784-ből való, ekkor az öt község és Magyarbikal falu össznépessége még valamivel több, mint tízezer, és ez alig változik 1850-ig (természetesen időközönként létezhetett kisebb-nagyobb ingadozás). A következő fél évszázadban szinte megkétszereződik a lélekszám, majd újabb fél évszázad alatt (1900–1948) alig változik, csupán a negyvenes években tapasztalható csekély csökkenés, ami a világháborús évek velejárója. Viszont az 1956-os népszámlálás után a népesség rohamosan fogy, a vizsgált vidéken 1992-ben az összeírók már csupán 11 és fél ezer lakost találtak, alig többet, mint két évszázaddal korábban. Úgy tűnik, a hagyományos gazdálkodás és erdőkitermelés mintegy húszezer embert tudott eltartani, mert száz évvel ezelőtt hosszú ideig ezen a szinten stagnált a lakosság száma. Az utóbbi 50 évben tapasztalt fogyás több külső beavatkozás következménye is, nem lehet egyértelműen azzal magyarázni, hogy a föld gépi megművelése által keletkezett népességfölösleg elvándorolt. Tény az, hogy az utóbbi évtizedekben nagyarányú elvándorlás fogyasztja az ezen a vidéken élők számát. Ezt jól megfigyelhetjük az 1992-es népszámlálás adatai alapján készített korfán:

 

Hiányzik egy elég nagyszámú 25–49 éves népesség, aminek azonnali következménye a nagyon alacsony számú fiatal, 0–14 éves lakos.

Érdekes az összehasonlítás a régebbi népszámlálások korra vonatkozó adataival, de sajnos kevés és más-más a korcsoportokra való beosztás, így korfa sem készíthető. Az iskoláskor előtti (0–5 éves) gyermekek száma 1857-ben 2675, 1910-ben 3351, 1992-ben pedig csak 600–700-ra tehető (0–4 évesek száma 554). Az iskolás korúak száma is hasonló dinamikát mutat: míg 1857-ben a 6–13 éves gyermekek száma 2516, addig 1910-ben a 6–14 évesek száma már 3742, s végül napjainkhoz közel (1992-ben) 5–14 éves gyerekből alig van több ezernél (1275). Az időskorú személyek esetében még nagyobb a különbözőség: száz lakosból 1857-ben 7 töltötte be hatvanadik életévét, 1910-ben is csak alig 9, 1992-ben viszont már 28.

A vidék etnikai összetétele csekély változást mutat az utóbbi másfél évszázad alatt: a magyarok aránya 28 százalékról lassan 34%-ra emelkedik, a románoké pedig 71%-ról 63%-ra csökken. Az egyéb nemzetiségűek aránya elenyésző, és növekvő tendenciát mutat, 1%-ról 3%-ra. A zsidók száma az 1857. évi mintegy 40-ről 1910-re csaknem 200-ra növekszik, de a legutóbbi népszámláláskor senki sem vallotta magát ilyen nemzetiségűnek, se izraelita vallásúnak. 1850-től 1941-ig a románok kétharmada ortodox, egyharmada görög katolikus hitű, a magyarok szinte mind reformátusok.

Említésre méltó a foglalkozásokra vonatkozó 1857-ből származó statisztika. Eszerint a vizsgált kistérségben 24 pap foglalkozott a hívekkel, 2165 férfi volt földtulajdonos, 63 iparos és 1 kereskedő. A gazdasági szolgák száma 1712, az egyéb szolgák 71-en vannak, míg 213 férfi napszámos. A négy évtized múltán végrehajtott mezőgazdasági cenzus részletes adatokat közöl a föld felhasználási módjáról, a tartott állatokról. Ezek szerint a vidék – Jósikafalvát is (Beliş) ideszámítva, ez a település ekkor még Kiskalotával együtt szerepel – mintegy 60 000 ha földterület felett rendelkezik, ennek 17–19%-a szántó, kaszáló, illetve legelő, 46%-a pedig erdő. A szarvasmarhák össz-száma ugyanezen a területen 7249, a lovaké 741, 3730 sertés és 11 690 juh van. Egy gazdaságra átlagban 1,6 tehén, 0,2 ló, 0,8 sertés és 2,6 juh esik.

2. A humán erőforrás jellemzői

Adataink egyrészt a háztartásokra vonatkoznak, másrészt a kérdőívben szereplő kérdésekre válaszoló személyek véleményét tükrözik. Előbb a háztartások főbb demográfiai jellemzőit ismertetjük.

A vizsgált kistérségben a családok átlagos nagysága 3,11 fő, de 46%-uk csak egy- vagy kétszemélyes család. Elgondolkoztató, hogy a családok 49%-ában nincs gyerek, és 72,2%-ában nincs 16 évesnél fiatalabb. A családok csupán 3%-a tekinthető fiatalnak, ahol a legidősebb családtag 35 év alatti. A vizsgált családok 79%-ában legalább egy 50 év fölötti családtag van, és a családok 47%-ában él 65 év fölötti személy.

A válaszadók korosztályok szerint összevonva az alábbi helyzetet mutatják: a 39 évesek és fiatalabbak aránya 17,9%, a 40–64 éveseké 50,7%, a 65 éveseké és az idősebbeké 31,5%. Akár a családok, akár a válaszadók korosztály szerinti megoszlását tekintjük, a vidék jelentős elöregedettsége egyértelmű.

A vizsgált mintában a nemek szerinti megoszlás: 51,3% férfi és 48,7% nő, viszont a válaszadók közül a férfiak részaránya nagyobb, közel 63%. Ez utóbbi adat a vidéki nők szerepvállalására vonatkozóan jelzésértékűnek is tekinthető.

A családokban az iskolázottsági szint alacsony: 27%-ukban van egy vagy több iskolázatlan személy; a családok 45%-ában egy vagy több személy csak elemi iskolát végzett. Mindössze a családok 6,2%-ában van felsőfokú végzettséggel rendelkező családtag. A válaszadók iskolázottsági szintje szerint összevonva három csoportot különböztettünk meg: a legfeljebb 4 elemi osztályt végzettek részaránya 25,5%, az általános iskolai, illetve inasiskolai végzettségűek aránya 57,9%, a legalább érettségivel rendelkezőké 16,6%. Az adatokból levonható a következtetés, hogy a kistérségben élők képzettségi szintje viszonylag alacsony.

A foglalkoztatottsági helyzetet vizsgálva a családok vonatkozásában kitűnik, hogy 40%-ukban van legalább egy a mezőgazdaságon kívül foglalkoztatott személy. Vállalkozó mint családtag csak a vizsgált családok 2,7%-ában van. A családok 14%-ában legalább egy személy munkanélküli, 60%-ukban van legalább egy nyugdíjas családtag.

A válaszadó foglalkozása szerint a kérdőív 13 kategóriát különböztet meg, az elemzésben ezeket 5 csoportba osztottuk: a mezőgazdaságon kívül foglalkoztatottak részaránya 21,8%, a mezőgazdaságban foglalkoztatottaké 28,3%, cégtulajdonos 2%, munkanélküli 4,8%, nyugdíjas 43%.

A nemzetiség vonatkozásában a helyzet a következő: a családtagok 63,4%-a román, 33,7% magyar, 2,4% roma, és a családok 0,6%-a vegyes. A megkérdezettek nemzetiségi megoszlása hasonló: 60,9% román, 36,4% magyar, 2,3% roma és 0,3% egyéb.

A lakosság közel 82%-a helyi születésű, 13% a környező falvakból való, azaz a területi mobilitás alacsony szintű.

A vidékfejlesztés nézőpontjából a humán erőforrás értékelése a szubjektív megközelítést is feltételezi, így lényegesnek tartottuk azt, hogy képet alkothassunk a lakosok értékrendjéről és mentalitásáról. Ugyanakkor fontosnak tekintettük felmérni, hogy mennyire tartják kielégítőnek a helyi társadalmi infrastrukturális viszonyokat, így például az egészségügyi ellátást, az oktatási intézmények működését, az önkormányzat tevékenységét, a közlekedési viszonyokat, a pap munkáját stb.

Egy kérdéscsoport a megkérdezett saját helyzetével kapcsolatos elégedettségét próbálja feltárni az egészség, lakás, jövedelem, foglalkozás, család, szomszédok és kapcsolatok vonatkozásában.[5]

– A kistérség átlagában 7,4% nagyon jó egészségnek örvend, 50,8% jónak ítéli egészségi állapotát, míg 34,7% egészsége gyenge és 7,1%-é nagyon gyenge. A felmérés szerint Székelyjó lakói a legegészségesebbek, Szentkirályon legtöbb a gyenge egészségű. Korosztály szerint az eloszlás természetes, az öregek között többségben van a gyengélkedő, de a fiatalok 21,2%-a is elégedetlen egészségi állapotával. Összefüggés mutatkozik az iskolai végzettség és egészségi állapot között: az egészségükkel elégedetlenek aránya az alacsonyabb végzettségűek csoportjában a legnagyobb. Foglalkozás szerint a nyugdíjasok és a mezőgazdaságban dolgozók panaszkodnak leginkább az egészségükre, míg a cégtulajdonosok a legkevésbé. A megkérdezett romák mindannyian panaszkodtak egészségi állapotukra, a románok közül 42%, a magyaroknak pedig 38%-a.

– Lakásával az emberek 89,2%-a elégedett, és nincsenek szembetűnő eltérések a különböző csoportok között, csak nemzetiségek szerint: a romák 57,1%-a elégedetlen a lakáskörülményeivel, míg a románok közül 11,6%, a magyarok közül 6,5%.

– A jövedelmi szinttel kapcsolatos elégedettség, illetve elégedetlenség nagy szórást mutat. A községek közül legnagyobb arányban a gyerőmonostoriak elégedettek (35,7%), legkevésbé a székelyjóiak (7,7%). Legmagasabb a jövedelmükkel elégedetlenek aránya Magyarbikalon (83,3%) és Körösfőn (82,6%). A közép korosztályban 26,5% jónak tartja a jövedelmét, míg a fiatalabbaknál ez az arány csak 21,2%, a 65 év fölöttieknél 18,9%. A magasabb végzettségűek csoportjában 35% elégedett a jövedelmével, míg az általános iskolai végzettségűek esetén ez az arány csak 18,6%, kisebb, mint a legalacsonyabb képzettségűek csoportjában (26,4%). A foglalkozások szerinti csoportokban is jelentősek az eltérések: a cégtulajdonosok 33,3%-a tekinti jónak a jövedelmi szintjét, míg a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknál ez az arány 18,5%. Nagyon rossz a jövedelmi szintje a munkanélküliek 61,5%-ának, a mezőgazdaságban dolgozók 29,6%-ának, a nyugdíjasok 28,1%-ának, a nem mezőgazdasági foglalkoztatottak 22,2%-ának. A románok 25,3%-a elégedett jövedelmével, a magyaroknak pedig 21,5%-a, míg a romák 42,9%-a gyengének vagy nagyon gyengének tekinti a jövedelmét.

– Foglalkozásával elégedetlen a székelyjói megkérdezettek 65,8%-a, valamint 31,5% Kalotaszentkirályon és 27,9% Kiskalotán. A fiatalok 36%-a elégedetlen foglalkozásával, és viszonylag magas az arány (29,2%) a 40–64 évesek korosztályában is. Az alacsony végzettségűek 22,7%-a elégedetlen foglalkozásával, valamivel magasabb ez az arány az általános iskolát végzettek körében (27%) és a legalább érettségivel rendelkezők csoportjában (26,5%). A cégtulajdonosok és a nem mezőgazdasági foglalkoztatottak 16–17%-a elégedetlen, viszont a mezőgazdasági foglalkoztatottak 45,5%-a és a munkanélküliek 61,5%-a. A romák 71,4%-a, a románok 27,6%-a és a magyarok 19,8%-a nem tartja megfelelőnek a foglalkozását. Ezek az adatok alapul szolgálhatnak a szakmai átképzés szükségességének indoklására.

– A megkérdezettek 94,6%-a elégedett a családjával, a vizsgált csoportok közt nincsenek jelentősebb eltérések.

– A szomszédokkal való kapcsolatát a megkérdezettek 96%-a jónak ítéli, viszont a magasabb képzettségűek csoportjában 14,3%, a cégtulajdonosok esetében 33,3% elégedetlen a szomszédi kapcsolatokkal. A romák elégedettek szomszédaikkal, a románok 3,4%-a és a magyarok 5,6%-a elégedetlen.

– Kapcsolataikat az emberek általában megfelelőnek tartják (97,2%), csoportonként csak kisebb eltérések mutatkoznak.

A megkérdezettek a fenti tényezőkkel kapcsolatban fontossági sorrendet is megállapítottak: az első két helyre általában az egészség és a család került. Eltérés csak a fiataloknál tapasztalható, akik a lakást helyezték első helyre, és a romáknál, akik a jövedelmet tartották a második legfontosabbnak.

Az emberek véleményére, gondolkodásmódjára 10 pár közmondás közül való választás szerint következtettünk. Az eredmények alaposabb megértése céljából megadjuk azokat a közmondáspárokat is, amelyek közül a megkérdezettek választhattak:

	1.	2.
a)	Ahol nincs, ott ne keress.	Amilyen a gazda, olyan a birtok.
b)	Mindenki a saját sorsának kovácsa.	Sorsát senki el nem kerülheti.
c)	Tégy úgy, mint mások.	Ne törődj a falu szájával, tedd azt, amit jónak látsz.
d)	Erszény pénznél többet ér a jó rokon.	Legjobb rokon a kas, ha teli van.
e)	Sok ökör terhet mozdít.	Közös lónak túros a háta.
f)	Jótett helyébe jót várj.	Jótett helyébe jót ne várj.
g)	Rajta nem kapott tolvaj – becsületes ember.	Inkább vesszen élted, mintsem becsületed.
h)	Ha ma levágod, holnap nem tojik.	Jobb ma egy malac, mint holnap egy ökör.
i)	Ha nem sikerül, magadat okold.	Rossz világban nem érsz el semmit.
j)	Kicsi pénz, de biztos.	Dupla vagy semmi. (Nagy fizetés, de bizonytalan.)

A kérdésekre adott válaszok általános képet nyújtanak a térség lakosainak nézeteiről, értékítéleteiről. A következőkben, részletes elemzés nélkül, mennyiségileg jellemezzük a megkérdezettek választását mind a tíz közmondáspárral kapcsolatban:

a) 72% a 2. változatot jelölte meg, ami jelzi az emberek saját magukba vetett bizalmát, elismerve az aktív szerepvállalás fontosságát jövőjük alakításában.

b) 58,3% tartja a sorsát előre meghatározottnak, ami részben ellentmond az első választásnak. Ebben a megfogalmazásban egyértelműbb az egyén felelőssége élethelyzete alakításában, de ezt már kevesebben fogadják el.

c) Közel 75% vall individualista nézetet, mond ellent a nyájszellemnek. Ezt lehet pozitíven is értékelni, de másrészt a közösségi elvárásoktól való elhatárolódást is jelezheti.

d) 60% választotta a 2. változatot, ami jelzi a rokoni kapcsolatok viszonylagos leértékelődését, a pénz fontosságának elsődlegességét.

e) Nincs egyértelmű többségi választás a két variáns közül: 45,4% az összefogás mellett állt ki, 45% negatívan értékelte a közös tevékenységet, és közel 10% nem tudott választani.

f) 65% bízik abban, hogy jótett helyében hálát várhat.

g) 79% sokra értékeli a becsületes magatartást.

h) 65,2%, tehát a többség, a mai kevesebbet választja a holnapra halasztott több helyett. A boldogabb jövő ígérete nem kecsegtető az emberek többsége számára.

i) 44% vállalja a felelősséget saját sorsa alakításáért, 37,4% a külső tényezőket (társadalmi, gazdasági, politikai jellegűeket) tekinti a sikertelenség fő okozójának.

j) A megkérdezettek 87%-a a biztonságot tekinti döntően fontosnak, és nem vállalja a kockázatot, még akkor sem, ha az nagyobb jövedelemmel kecsegtet is.

A következőkben részletesebben vizsgáljuk a mentalitásbeli különbözőségeket az egyes községek szintjén, az iskolázottság függvényében, foglalkozás szerinti csoportosításban, nemzetiségi megoszlás szerint, valamint korcsoportokként. Megjegyezzük, hogy az eltérések szignifikanciáját nem elemeztük, így a következő megállapítások csak jelzésértékűek.

Az 5 község és a Bánffyhunyadhoz tartozó falu szintjén jelezzük az egymástól, illetve a kistérségi átlagtól való eltéréseket, de ezek magyarázatát csak további beható vizsgálat alapján tudnánk megadni.

a) Minden helységben a 2. válasznak nagyobb a relatív frekvenciája; a két szélső érték: 61,5% Magyarbikalon és 78% Gyerőmonostoron.

b) A sors meghatározó szerepét 49,2%-ban vallják a gyerőmonostoriak és 75%-ban a körösfőiek.

c) A falu véleményét nem kell számba venni, tenni kell, amit az ember jónak lát – így értékeli a válaszadók 92,3%-a Magyarbikalon, míg Kiskalotán csak 59%-ban vannak ezen a véleményen.

d) Magyarbikalon közel 54% fontosabbnak értékeli a rokoni kapcsolatot, míg a pénzt, az anyagi jólét fontosságát Székelyjón 70%, Kiskalotán 69,2% és Körösfőn 60,4% vallja.

e) Kiskalotán, Gyerőmonostoron és Székelyjón több a híve a közösségi összefogásnak, míg a többi helységben ennek az ellenzői vannak nagyobb számban.

f) Székelyjón legnagyobb az aránya (82,5%) azoknak, akik jótett helyében jót várnak, legkevesebben (38,5%) Magyarbikalon bíznak ebben.

g) A becsületnek legtöbb híve Székelyjón van (92,5%), míg Körösfőn ezek aránya 68,8%.

h) A mai keveset választja a holnapi többel szemben 82,5% Székelyjón és 59,4% Szentkirályon.

i) A megkérdezetteknek kb. egyötöde nem tud válaszolni arra, hogy a külső tényezők okozzák-e a sikertelenséget. Magyarbikalon és Székelyjón nagyobb azok aránya, akik saját magukat és nem másokat okolnak a sikertelenségükért.

j) A biztost, még ha kevesebb is, választja a megkérdezettek 92,5%-a Székelyjón és 76,9%-a Magyarbikalon.

Az iskolázottsági szint függvényében nincsenek jelentős eltérések a relatív frekvenciaértékek között. Néhány különbséget jelzünk csupán: a magasabb iskolai végzettségűek között nagyobb az individualisták aránya, többen értékelik a rokoni kapcsolatok fontosságát, kevesebben a becsületet, többen vállalják saját felelősségüket sikertelenségeikért. Az alacsony végzettségűek között legmagasabb a közös összefogást szorgalmazók aránya.

Foglalkozás szerint a válaszok eltérők. Így például a cégtulajdonosok fogadják el nagyobb arányban a saját felelősség gondolatát, vállalják a kockázatot, hajlandók a jövőbeli beruházásra. Ennek éppen az ellenkezőjét vallják a mezőgazdaságban foglalkoztatottak.

A nemzetiségi eltérések a mentalitásban nem érzékelhetők a kockázatkerülés vonatkozásában, de a többi válaszoknál igen. Például a sors determináltságát nagyobb arányban vallják a romák (85,7%) és a magyarok (70%), mint a románok (50,5%). Az individualizmust jobban értékelik a magyarok (89,1%), mint a románok (67,9%), míg a romák nagyobb része (57,1%) a másokhoz való igazodást tekinti fontosnak. A vagyon értékelése a rokoni kapcsolatokkal szemben a legmagasabb a romáknál, és legalacsonyabb a magyaroknál. A románok és a romák nagyobb hányada a közös munkát tekinti jobbnak, míg a magyarok nagyobb része negatívan értékeli a közösben való tevékenységet. A románok közül többen bíznak abban, hogy jótett helyében jót várhatnak. A romák 100%-ban a becsület mellett foglaltak állást, szemben a románok és magyarok 78, illetve 79%-ával. Míg a magyarok 51,8%-a és a románok 41,3%-a vállalja a felelősséget saját sikertelenségéért, addig a romák 71,4%-a a külső tényezőket okolja a bajokért.

Korosztályok szerint a válaszok kismértékben térnek el. Néhányat jelzünk: a 40–64 év közötti korosztály kevésbé hisz a sors determináltságában, mint a fiatalabbak vagy idősebbek, viszont nagyobb arányban értékelik a pénzt a rokoni kapcsolatokkal szemben. Elgondolkoztató, hogy a fiatalabbak nagyobb hányada az összefogás pozitívumát értékeli, míg az idősebbek közül többen ellenzik a közös tevékenységet, bár nagy a dönteni nem tudók aránya is.

Azok a felmérések, amelyek mennyiségileg jellemzik, hogy mivel és milyen arányban elégedettek a kistérség lakói, fontos információt jelentenek a jövőbeli vidékfejlesztési intézkedések kiválasztásához.

– A helybeli orvosi ellátással a megkérdezettek 60%-a elégedett, a legnagyobb arányban a körösfőiek (70,3%), legkevésbé a magyarbikaliak (46,2%) és a gyerőmonostoriak (47,5%). Az elégedetlenek száma nagyobb a roma és a román lakosság körében, mint a magyaroknál. Nincs jelentősebb eltérés a véleményekben korcsoportok szerint, viszont az iskolázottsági szint és a foglalkozás szerint már van véleménykülönbség, így az alacsonyabb végzettségűek, valamint a nyugdíjasok körében az elégedetlenek aránya magasabb, mint a többi csoportban.

– A megkérdezettek többsége a legtöbb településen elégedetlen a környékbeli közlekedési viszonyokkal. Legnagyobb részben a szentkirályiak elégedetlenek (76,7%), míg a gyerőmonostoriak közül csak 39%, ami meglepő eredmény. Minden korosztályban az elégedetlenek aránya a nagyobb. Az alacsonyabb iskolázottságúak kisebb hányada elégedetlen (45%), a legnagyobb a közlekedéssel kapcsolatos elégedetlenség az általános iskolai végzettségűek között (66,5%). A cégtulajdonosok és a munkanélküliek csoportjában azonos arányban vannak elégedettek és elégedetlenek, viszont a nyugdíjasok 62%-a nem kielégítőnek ítéli a közlekedést. Nagyobb mértékben elégedetlenek a románok (60,8%) és a magyarok (56,6%), míg a romák nagy része (71,4%) megbékélt a közlekedési körülményekkel.

– A kistérség lakosainak döntő többsége (89,1%) elégedett a településsel, amelyben lakik, és ilyen vonatkozásban nincsenek jelentősebb eltérések az egyes csoportok között. Ez olyan alap, amire a vidékfejlesztést építeni lehet.

– A település tisztaságával és gondozottságával különösen a magyarbikaliak elégedettek (90,9%), viszont Kiskalotán ez az arány már csak 69,4%. A fiatalok, a magasabb iskolai végzettségűek, a cégtulajdonosok kisebb számban elégedettek, mint az idős korosztály, az alacsonyabb végzettségűek vagy a nyugdíjasok. A romák 42,9%-a elégedetlen, valamint a magyarok 28,8%-a és a románok 20%-a.

– A tanintézmények (óvoda, iskola) tevékenységével a megkérdezettek döntő többsége (85%) elégedett. Az átlag alatti arányt Székelyjón jelezték, valamint a fiatalabb korosztálynál, a magasabb képzettségűek csoportjában és különösen a cégtulajdonosok esetében, ahol azonos az elégedettek és az elégedetlenek száma. A romák 100%-a elégedettségét fejezte ki.

– A pappal a lakosság nagy része (91%) elégedett, de itt is vannak jelentősebb eltérések: Kiskalotán viszonylag sok (21%) az elégedetlen, a fiatalabb korosztály is kritikusabb; az alacsonyabb iskolai végzettségűek között nagyobb a szórás; az elégedetlenek aránya a cégtulajdonosoknál a legnagyobb. A romák 85,7%-a nincs kibékülve a település papjával.

A polgármesterrel a megkérdezettek 13,6%-a nagyon elégedett, 66%-uk elégedett. Legtöbben a székelyjói és körösfői polgármesterrel elégedettek, a kiskalotaival és a gyerőmonostorival viszonylag kevesebben, de az elfogadók tábora ott is meghaladja a 60%-ot. A fiatalok, az átlagos képzettségűek és a munkanélküliek véleménye a legkritikusabb. A romák 71,4%-a elégedetlen a polgármester tevékenységével, a románok között 22,2%-os az elégedetlenek aránya, míg a magyarok 14%-a jelezte elégedetlenségét.

A humán erőforrások adottságai nem nevezhetők ugyan kedvezőknek, de nem tekinthetők a fejlesztést akadályozó tényezőknek sem. „A helyi kisember feladata az, hogy tanuljon vagy taníttassa gyerekeit. A helyi politikusoknak az a feladatuk, hogy megértessék az emberekkel azt, hogy mi is az ő feladatuk, és elfogadtassák velük, hogy nekik érdemes ottmaradniuk.”6

3. A mezőgazdasági termelés adottságai

 Vizsgáltuk a földtulajdon és a földhasználat szerkezetét, majd megpróbáltuk csoportosítani a gazdaságokat nagyságrendi és szerkezeti ismérvek alapján, gazdaságtípusokat keresvén.

A földtulajdonra vonatkozó fontosabb szerkezeti adatok a következők: a háztartások 94%-a rendelkezik földtulajdonnal, tehát a vizsgált gazdaságok 6%-ának nincs földje. A magánbirtok megoszlása a mezőgazdasági terület nagysága szerint a következő: 0,5 hektárnál kevesebbje van a gazdaságok 11,6%-ának, 0,5–1,5 ha földtulajdonnal rendelkezik a családok 28,1%-a, közel 48%-nak 1,5–5 ha közötti birtoka van, a tulajdonosok 12,8%-a rendelkezik 5 hektárnál több földdel. A földtulajdon elaprózottsága fokozottan érvényesül ebben a kistérségben, ahol nemcsak kicsi a birtoknagyság, de az is több parcellában szétszórva található. Így például a földdel rendelkező 284 gazdaság közül 61 gazdaság esetében az átlagos birtoknagyság 0,89 hektár, átlagosan négy parcellára felosztva, 57 gazdaságban átlagosan 2,48 hektár az összmezőgazdasági terület, de ez 9 parcellában található. 19 gazdaságban, ahol a birtok területe 9,3–9,8 hektár, a parcellák száma 14–21 között váltakozik. Ez a néhány adat is jelzi a föld koncentrációjának és tömbösítésének szükségszerűségét.

A földhasználat módja szerint csoportosítva a gazdaságokat legjellemzőbb – 132 gazdaságban – a fél hektár szántó, fél hektár kaszáló, néhány ár legelő és 3 ár kert. 53 gazdaságban már átlagosan 1,5–2 hektár szántó, 1 ha kaszáló és kb. 10 ár kert jelenti a birtokot, míg 14 gazdaság szintjén átlagosan 3,2 ha szántó, 2 ha kaszáló, 13 ár kert és 9 ár legelő jut egy gazdaságra.

Vizsgáltuk a szántóföldi növénytermesztés struktúrája alapján kialakított típusgazdaságokat: 83 gazdaságban a 10 ár kukorica, 10 ár búza, 10 ár árpa és 10 ár burgonya a jellemző, 41 gazdaság átlagában 20 áron burgonyát termesztenek, 32 gazdaságban a jellemző termékstruktúra: 60 ár búza, 20 ár árpa és 30 ár burgonya. A növénytermesztés szerkezete jelzi az önellátásra való berendezkedést és azt, hogy extenzív, kis hozzáadottértékű termékeket termesztenek, amelyek sem a munkaerő teljesebb foglalkoztatását, sem a magasabb jövedelmet nem biztosíthatják.

A gazdaságok állatállománya is alacsony: 29 család nem tart semmiféle haszonállatot, 37,1%-ának nincs szarvasmarhája, és csak a gazdaságok 48,3%-ában van 1–3 tehén. Kimutatható a pozitív kapcsolat az állatlétszám és a földbirtok nagysága között.

A gazdaságok technikai felszereltsége nagyon gyenge, mindössze 3%-ukban van önhajtású gépi felszerelés, 3%-ukban gépi vontatású, és 37% rendelkezik valamilyenfajta állatvontatású felszereléssel.

Próbáltunk képet nyerni a jövedelmi helyzetről és a mezőgazdasági kiadások szintjéről is. A családok 73,2%-ában 400 ezer lej alatti, 92,4%-ában 700 ezer lej alatti a havi 1 főre jutó jövedelem; ebbe nincs beleszámítva a gazdaságban megtermelt és a család által elfogyasztott termékek értéke. A térségben a szegények (havi 200 ezer lej/fő jövedelem alatti szint) aránya a legnagyobb Székelyjó községben (62,5%), továbbá a sokgyermekes családok közt, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak csoportjában (51,8%), valamint a munkanélkülieknél (50%), de a cégtulajdonosok fele is ezt az alacsony jövedelemszintet vallja be. A fiatalok csoportjában 53% 200 ezer lej/fő havi átlag alatti jövedelmet ér el. Az iskolázatlanok 60%-a és a romák 85,7%-a is ebbe az alacsony jövedelmi csoportba tartozik, míg a román és magyar családoknál az alacsony jövedelműek aránya egyaránt 35%-os. Ezek a megkérdezettek bevallásából származó adatok csak fenntartással fogadhatók el.

4. Piacgazdasági irányultság

A következőkben egy fontos téma köré csoportosítjuk az elemzést, a kistérség piacgazdasági irányultságát jellemezzük a kérdőív kérdései alapján.

A feldolgozott kérdőívekből kitűnik, hogy a piacgazdaságba való bekapcsolódás a térségben alacsony fokú. A gazdaságok döntő többsége önellátásra rendezkedett be. A kevés többletterméket főleg magánúton és nem az állami csatornák útján értékesítik. Ennek fő oka, hogy elégedetlenek az állami felvásárlók által felajánlott árakkal, és joggal, mert a szabadpiaci árak magasabbak.

A földpiac működése beindult, a gazdaságok 11%-a vásárolt földet, de ezek kis területek, tehát földtulajdon- és birtokkoncentrációról még nem lehet beszélni. A földvásárlók 14,7%-a román (mivel Székelyjón a legmagasabb a földvásárlók aránya) és 5,5%-uk magyar; 16,7% a fiatal korosztályba tartozik.

Jelentős az állatvásárlások mértéke: az 1990 utáni időszakban a gazdaságok 43%-ában vásároltak állatot. Itt is nagyobb az iskolázottabbak aránya, de korosztály szerint nincs különbség, viszont nemzetiségi csoportok szerint igen: nagyobb a magyarok aránya, mivel Kalotaszentkirályon a legmagasabb az állatvásárlók száma (72%, szemben a többi község 30–40%-os arányával). Gépi felszerelést a gazdaságok 5%-ában vásároltak, nagyobb arányban a fiatalok és az iskolázottabbak.

A kistérségben a családok több mint egyharmadának vannak bankba letett megtakarításai. Ezek nagyobb arányúak a gyerőmonostori gazdaságokban (37,3%), a magasabb iskolázottságú csoportokban (40%), az idősebb korosztálynál (37%), de a fiataloknál is közel azonosak (35,2%). A nem mezőgazdaságban dolgozóknál ez az arány 40,6%, és mind a románoknál, mind a magyaroknál 33–34%-os szinten van.

Arra a kérdésre, hogy „szándékában áll-e a következő két évben magáncéget létrehozni”, csak a megkérdezettek 7%-a válaszolt igennel. A fiataloknál ez az arány 16,7%, a magasabb iskolázottságú csoportban 14%. A legnagyobb arányban (21,4%) a munkanélküliek és a már jelenleg is cégtulajdonosok (16,7%), valamint a nem mezőgazdaságban foglalkoztatottak (14,1%) gondolnak vállalkozás beindítására. Az átlagnál magasabb arányban vállalkoznának Kiskalotán (11,5%) és Székelyjón (10%). A Körösfőre vonatkozó 2,1% nem a vállalkozásellenességet jelzi, hanem azt, hogy itt már a családok nagy része vállalkozó, a piac elvileg telített. A vizsgált mintában 11,6%-ban vannak olyanok, akik a következő két évben másokkal társulva hoznának létre magáncéget. Ezt fontolgatja a munkanélküliek 35,7%-a és a fiatalok 22,2%-a. Azoknak, akikre a kistérségi fejlesztési stratégia kidolgozása vár, érdemes alaposan tanulmányozniuk, mennyire reálisak a vállalkozói igények. Nagyobb arányban (25,2%) vannak azok, akik valamely magáncégnél szeretnének elhelyezkedni. Különösen sokan jelentkeznének alkalmazottként Székelyjón (37,5%); Kalotaszentkirály, Kiskalota és Magyarbikal esetében is 30% fölötti ez az arány, míg Körösfőn 10,4% és Gyerőmonostoron 6,8%. Érdekes, hogy nagyobb számban lennének alkalmazottak a jobban képzettek (38%), a fiatalok (50%) és a romák (85,7%). A foglalkoztatási mobilitás viszonylag alacsony fokát jelzi, hogy a térségben mindössze 20,5% változtatna foglalkozást a következő két évben; ez az arány 47,5% Székelyjón és 23,1% Kiskalotán. Nagy az arány (71,4%) a munkanélküliek körében, a magasabb iskolázottsági szinten lévőknél (30%), a fiatalok csoportjában (33,3%) és a romák között (28,6%).

5.  A kistérség adottságai

A helyzetfelmérés lehetővé tette a kistérség erősségeinek és gyengeségeinek a feltárását7.

 

Az értékelés főbb eredményeit SWOT-analízis formájában adjuk meg.

 

 

Az általános jellemzők mellett jelentős eltérések vannak községenként. Kalotaszentkirály és Körösfő a legdinamikusabban fejlődő községek a térségben, ami egyrészt a helyi civil szerveződések nagyobb aktivításával és az önkormányzatok jobb nemzetközi kapcsolatainak kiépítésével és ápolásával magyarázható, de lényeges tényezők a nemzetközi útvonalhoz való közelség, valamint a kézimunka és fafaragás hagyományainak kereskedelmi értékesítése terén elért eredmények. Nehezebb helyzetben vannak a főúttól távolabb eső községek, ahol a fent említett előnyök nem érvényesülnek.

Mi a teendő?

Általános következtetésként is megfogalmazható, hogy a vizsgált kistérségben a mezőgazdaság nem képezheti a vidék felemelkedésének motorját, még akkor sem, ha Románia jelentősebb agrártámogatásokat tudna biztosítani. A sok kis és elaprózott földbirtok, a kistérségre jellemző extenzív termelési szerkezet nem biztosíthat megélhetést a családoknak. Vannak ugyan kihasználatlan lehetőségek a mezőgazdaság további fejlesztése terén is, de alapvetően fontos a szemléletváltás: az ágazati megközelítés helyett a vidékkel kistérségi szinten foglalkozni.

A vidékfejlesztés erőforrás-bevonást feltételez, elsősorban anyagi és szellemi tőkét. Ugyanakkor viszont fontos azoknak az intézményeknek és mechanizmusoknak a fejlesztése, amelyek a helyi fejlesztési projektek kidolgozásában segíthetnek, mert ez a tőkebevonás járható útja. A SAPARD jórészt mezőgazdasági strukturális intézkedésnek tekinthető, amely a piacra termelő mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalkozások felkészítését célozza az egységes Uniós piacra való belépésre, ez viszont csak kis részben jelent vidékfejlesztést, különösen a vizsgált kistérségben. ahol az önellátó kisparaszti gazdálkodás a jellemző. Itt elsősorban a több lábon való állást kell elősegíteni, így a faluturizmust és agroturizmust, a jó minőségű helyi termékek marketingjét, a helyi szolgáltatások fejlesztését, a kézműipart, a kisvállalkozásokat. Ehhez viszont elsősorban a helyi közösségek fejlesztése szükséges, nem csupán szakmai képzéssel, hanem az intézmények felkészítésével, valamint a „dolgozva tanulás” útján. Csakis ezen az úton haladva lehetnek eredményesek a vidékfejlesztési programok, így készülhet fel ez a kistérség is az európai uniós csatlakozásra.

Mellékletek

1. táblázat. A vizsgált községek népességének alakulása 1784–1992 között

A népszámlálás éve	Község/falu						Összesen
	Gyerő-monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfő	Magyar-bikal	Székelyjó
1784	3733	2263	2476	1218	422	673	10 785
1850	3839	1632	2124	1390	470	1349	10 804
1857	4581	2664	2489	2013	591	1820	14 158
1869	5315	3186	2892	2202	750	2106	16 451
1880	4638	3038	2479	1939	650	2339	15 083
1890	5141	3086	2792	2177	750	2591	16 537
1900	5547	3160	4139	2298	831	3029	19 004
1910	6202	3563	3377	2527	907	3404	19 980
1930	4893	3875	4147	2651	937	3235	19 738
1941	4762	3788	4647	2579	925	3128	19 829
1948	4257	3688	4284	2685	1006	2998	18 918
1956	4126	3557	4154	2682	1005	3141	18 665
1966	3383	3092	4139	2520	864	2862	16 860
1977	2972	2754	3791	2443	782	2395	15 137
1992	2227	2053	2906	1780	501	2017	11 484

* 1900-ig Bélis község adatai Kiskalotánál találhatók (1910-ben Bélis 1739 személlyel és 354 házzal szerepel).

 

 

 

2. táblázat. Házak (gazdaságok) száma a vizsgált községekben 1784–1992 között

h = házak g = gazdaságok

3. táblázat. Házankénti (gazdaságonkénti) átlagos személyszám
a vizsgált községekben 1784–1992 között

A népszám-lálás éve	Község/falu						Összesen
	Gyerő- monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfő	Magyar-bikal	Székelyjó
1850h	5,4	4,1	5,1	5,4	5,6	5,4	5,1
1857h	6,1	6,1	5,7	7,3	6,8	7,0	6,5
1880h	4,7	6,7	4,7	5,4	4,4	5,7	5,2
1900h	4,6	4,7	5,0	5,7	5,9	5,7	5,0
1910h	4,7	4,9	4,6	5,2	4,5	5,3	4,8
1930g	4,0	4,1	4,3	4,1	3,9	4,9	4,2
1992g	2,3	2,4	2,8	2,5	2,2	3,2	2,6

h = házanként g = gazdaságonként

4. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti megoszlása 1857-ben

Korcsoportok	Község/falu						Összesen
	Gyerő-monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfő	Magyar-bikal	Székelyjó
							Személy	%
0–5	967	512	446	290	90	370	2675	18,9
6–13	706	461	416	418	133	382	2516	17,8
14–23	862	551	505	420	113	289	2740	19,4
24–39	992	587	505	462	141	402	3089	21,8
40–59	741	405	429	281	81	231	2168	15,3
60+	313	148	188	142	33	146	970	6,9

 

5. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti eloszlása 1910-ben

Korcsoportok	Község/falu						Összesen
	Gyerő-monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfő	Magyar-bikal	Székelyjó
							Személy	%
0–5	989	566	590	378	146	682	3351	16,8
6–11	806	472	421	271	123	461	2554	12,8
12–14	359	179	231	156	57	206	1188	5,9
15–19	610	327	321	246	77	320	1901	9,5
20–39	1608	948	866	670	229	867	5188	26,0
40–59	1266	737	675	532	168	558	3936	19,7
60 +	564	334	273	274	107	310	1862	9,3

6. táblázat. A vizsgált községek népességének életkor szerinti eloszlása 1992-ben

7. táblázat. A magyar nemzetiségűek/anyanyelvűek száma. 1850–1992

a = anyanyelv  n = nemzetiség

 

8. táblázat. A román nemzetiségűek/anyanyelvűek száma. 1850–1992

a = anyanyelv  n = nemzetiség

9. táblázat. Az egyéb nemzetiségűek/anyanyelvűek száma. 1850–1992

A nép-számlálás éve	Község/falu						Összesen
	Gyerő-monostor	Kalota-szentkirály	Kiskalota	Körösfő	Magyar-bikal	Székelyjó
							személy	%
1850n	43	15	9	9	–	1	77	0,7
1900a	33	4	112	1	4	4	158	0,8
1910a	77	6	26	6	–	1	116	0,6
1930a	23	21	92	14	–	9	159	0,8
1930n	63	62	94	23	–	24	266	1,3
1941n	36	17	75	5	1	1	135	0,7
1992n	56	–	124	–	–	133	313	2,7

a = anyanyelv  n = nemzetiség

10. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1857-ben

 

11. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1910-ben

12. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1930-ban

13. táblázat. A vizsgált községek népességének felekezet szerinti megoszlása 1992-ben

 

 

 

 

 

 

 

14. táblázat. A vizsgált községek földterülete felhasználási mód szerint 1895-ben

1 katasztrális hold = 0,57 ha

15. táblázat. A vizsgált községekben az állatok száma 1895-ben

 

A legtöbb táblás anyag forrása:

 

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensământul din 1850. Transilvania. Bucureşti 1996. 414.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Iulian Pah: Recensământul din 1857. Transilvania. Bucureşti 1996. 280.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Iulian Pah–Elemer Mezei: Recensământul din 1857. Transilvania. Ediţia a II-a revăzută şi adăugită. Bucureşti 1997. 580.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Cornelia Mureşan: Recensământul din 1880. Transilvania. Bucureşti 1997. 457.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensământul din 1900. Transilvania. Bucureşti 1999. 712.

Traian Rotariu (coord.)–Maria Semeniuc–Elemer Mezei: Recensământul din 1910. Transilvania. Bucureşti 1999. 714.