stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Tavaszy Sándor filozófiai írásainak újrakiadása

Tavaszy Sándor: Válogatott filozófiai írások. A kötetet szerkesztette,
az előszót és a jegyzeteket írta Tonk Márton. Kvár–Szeged 1999. 217 lap

 Kulturális korszakváltások időszakában mindig felmerül a hagyományhoz való viszony problémája, akárcsak az egyes kultúrterületek státusának vagy a példaszerű alkotások lehetőségének és feltételeinek a kérdése. Az éppen aktuális európai minőségi mércék szerinti kulturális önvizsgálat a filozófia művelőinél a filozófia státusával kapcsolatos kérdésfelvetésekben koncentrálódott. A legkiválóbb gondolkodók minden időben koruk és szellemi orientációjuk igényei szerint igyekeztek megteremteni élethivatásuk kulturális jelentőségének legitimációs bázisát.

Különösen így van ez az önazonosságukért küzdő kis népek és a regionálisan elszigetelt nyelvi kultúrák esetében, és még fokozottabban érvényesül az eltérő többségi nyelvi közegben élő kulturális kisebbségeknél. Egyebek mellett ez az oka annak, hogy a múlt század közepe óta mindmáig a filozófia mivoltának, céljának, szerepének kérdése egyike a legtöbbet vitatott filozófiai kérdéseknek a magyar filozófiai kultúrában.

Tavaszy Sándor, a két világháború közötti erdélyi magyar bölcselet kiemelkedő egyénisége, kiválóan érzékelte a filozófiával szemben megfogalmazódó újkantiánus, szellemtudományi, egzisztencialista és történetfilozófiai kihívásokat. E kihívásokra adott eszmei válaszként alkotta meg a maga autentikus, az erdélyi magyarság sorsproblémái iránt elkötelezett és következetesen európai hangvételű filozófiáját. Nem meglepő tehát, ha méltatlanul elfelejtett életművének ismerői a mai erdélyi kultúra képviselőinek problémahorizontján is aktuális szellemi feladatnak tekintik az említett filozófiakísérlet motívumainak felelevenítését.

Tavaszy filozófiai munkáinak Tonk Márton szerkesztésében és előszavával elkészült válogatása újabb lépés a magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásainak megismertetése, feldolgozása és a korszerű filozófiai műveltségbe való beépítése felé. A válogatás jó érzékkel kiemelt szempontja éppen a filozófiára irányuló reflexió, ahogy az a teológia és filozófia jeles kolozsvári professzorának különböző alkotóperiódusaiban (1917, 1925, 1933, 1945–46) megjelenik.

A kötet szerkesztési elve azonban szándékoltan nem időrendi, hanem tematikus. Ezáltal sikerül megteremteni az olvasó számára a fokról fokra egyre részletesebbé és változatosabbá váló Tavaszy Sándor-i filozófiakoncepció átfogó, rendszeres összefüggésének képét. A rendszeresség és kiegyensúlyozottság egyszersmind a kötet tagolására, az egymást követő tanulmányok súlypontozására is jellemző. Az olvasó bevezetése és kalauzolása e gondolatvilágba a fokozatosság szem előtt tartásával történik. A tanulmányok absztrakciós íve, nehézségi fokozata az ismeretterjesztő hangvételtől az egyetemi propedeutikus előadás fegyelmezett gondolatmenetén át egészen a problémagondolkodó eredetiségének, munkamódszerének megcsillantásáig terjed.

Tavaszy filozófiafelfogása a kötetből megismerhető különböző vonásaiban egy tudományosan megalapozott, a német egyetemi szellemiség módszerességét, historizáló és rendszerezésre irányuló hajlamát megőrző, de ugyanakkor a kultúrfilozófia és az egzisztenciálfilozófia által nyújtott lehetőségeket is kiaknázó szellemi magatartást jelöl. A filozófia eszerint eredetileg a létfenntartás szükségletei és a lélek bizonyosságra irányuló törekvése által kikényszerített átfogó szemlélet és világnézetalkotó hajlam terméke. A világnézetben, amely nem feltétlenül jelent egyszersmind tudományosan megalapozott filozófiai szemléletet is, Tavaszy szerint az ember a maga univerzumban elfoglalt helyét, jelentőségét és célját próbálja megragadni. (Vö. Tavaszy Sándor: A világnézetről. = T.S.: Világnézeti kérdések. Torda 1925.) A világnézet ily módon valamely központi gondolatból szervesen kiépített egyetemes koncepció, amely az ember transzcendentális alkatából fakadó végső kérdések: a világ, az ember és az Isten lényegének, minőségének és viszonyainak a problémáit vizsgálja.

A filozófia propedeutikus jellegű, mindenekelőtt oktatási célokat szolgáló áttekintése a két világháború közötti időszak egyetemi bölcseletének jellegzetes filozófiai műfaja. A Bevezetés a filozófiába, Mi a filozófia? vagy A filozófia alapproblémái címek alatt jelentkező összefoglalásokban az alkotó szellemű professzorok megcsillogtathatták tudásukat, lényegre törően összefoglalhatták saját filozófiai vizsgálódásaikat, és az eredményt az akadémiai körökben imponáló rendszeres formában tárhatták az érdeklődők elé. A gondolkodó kreativitása természetesen ebben az olykor túlontúl konvencionális műfajban is megmutatkozhatott.

Tavaszy Bevezetése például eredeti módon ötvözi a filozófia transzcendentális-újkantiánus felfogását a szellemfilozófiai újidealizmus és a fenomenológia szemléletmódjával. Eszerint a filozófia a valóságot létesítő és megismerő végső egyetemes elvek kritikai tudománya, amely az ész egységét kifejező rendszeresség követelményei szerint szerveződik. Az itt megjelenő transzcendentális nézőpontnak megfelelő módszer fokozatai (a jelentéstani elemzés, a redukció és az intuitív szerkesztés) túlmutatnak az újkantianizmuson, sőt az újkantiánus hatások befogadását előkészítő, közvetítő böhmi szemléleten is.

A filozófiai tudományok rendszerezése is, a tudatosan példaképnek tekintett böhmi filozófia-fogalom szerkezetét követve, két alaptudományra: az ontológiára és az axiológiára támaszkodik. A meghaladás, kiegészítés, továbblépés ragyogó példája a filozófiai diszciplínák Tavaszy által bemutatott rendszere, amelyben az ismeretelmélet, a pneumatológia, az értékelmélet, logika, etika és esztétika mellett helyet kaptak a metafizika és a fenomenológia, valamint az ún. alkalmazott filozófia diszciplínái: a matematika filozófiája, a természetfilozófia, a jogfilozófia, a nyelvfilozófia, a történelemfilozófia, a társadalomfilozófia és a vallásfilozófia.

A kötet írásai közül A lét és valóság című tanulmány a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy Tavaszy nemcsak megértette és a saját érzékenysége által felvetett problémák tárgyalására alkalmazta újkantiánus tanítómestereinek filozófiáját, hanem világosan érezte azt is, hogy a számára felmerülő kérdések hol, miben igényelnek más, az újkantianizmusétól eltérő megoldásokat. Gondolkodására nem a meghaladott eszmék puszta elvetése vagy eklektikus kiegészítése jellemző, hanem az alapokig hatoló immanens kritika és szerves továbbépítkezés. Így minden tiszteletteljes elismerése mellett kénytelen szembefordulni a szubjektumfilozófia idealista hagyományával, amikor azt látja, hogy az elszegényíti az ember egzisztenciális gazdagságát: „Bármely különösen is hangzik, de azt kell mondanunk, hogy az újkori filozófia által megragadott utánképző, értékelő és cselekvő tevékenységek alanya nem az ember mint ember, hanem az ember szerepét betöltő szimbólum.” (Tavaszy Sándor: A lét és valóság. Az egzisztencializmus filozófiájának alapproblémái. Lásd a szóban forgó válogatás 136.)

Az itt említett döntő jelentőségű felismerés nemcsak a szubjektumfilozófia személyes továbbgondolásán alapszik, hanem az időközben kifejlődött filozófiai irányzatok (fenomenológia, egzisztenciális analízis) által megfogalmazott olyan alaptételek ismeretén, mint az egzisztencialitás, intencionalitás, dialogicitás stb. Tavaszy tehát a maga írásaiban nemcsak a hagyomány jelentőségének elismeréséről tesz tanúbizonyságot, mindenekelőtt széles körű és alapos filozófiatörténeti tájékozottságával, hanem a korszerű szellemi áramlatok színvonalán álló problémaérzékenységéről is. Úgy tűnik, hasonló kettős elkötelezettségű az új, A magyar nyelvű filozófiai irodalom forrásai címmel indított könyvsorozat eltervezőinek és szerkesztőinek, Laczkó Sándornak és Tonk Mártonnak a kezdeményezése is, amely a magyar kultúra közegében létrejött és az európai mércékhez igazodó filozófiai hagyomány számára keretet teremtett.

Ungvári Zrínyi Imre


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret