stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Dávid István: Műemlék orgonák Erdélyben

Polis Könyvkiadó. Kolozsvár–Balassi Kiadó. Budapest 1996. 287 l. + 32 l. fekete-fehér
és 22 l. színes fényképmelléklet. A repertórium összeállításában közreműködött Binder Hermann,
Geréd Vilmos, Kovács L. Attila

 A kötet szerzője jelenleg a nagykőrösi Református Egyház orgonaművésze és a Károli Gáspár Egyetem Tanítóképző főiskolai karának tanszékvezető tanára. Székelyudvarhelyi születésű (1949), Kolozsvárt szerzett zenetanári oklevelet (1972), s zenepedagógiai tanulmányaival párhuzamosan mélyedt el az orgonaművészetben. Ebbéli ismereteit külföldi mesterkurzusokon tökéletesítette Jiŕi Reinberger, Johannes Ernst Köhler és Jean Guillou tanítványaként. Erdélyben és Európa tizenegy országában lépett fel orgonaművészként. 1969-ben megszervezte Kolozsvárott az orgona-hangverseny-sorozatot, s ezen maga is számos értékes zeneművet népszerűsített. 1986-ban az Erdélyi Református Egyházkerület számára Harmónium- és orgonaiskolát állított össze. 1991-ben a magyar művelődési élet számos jeles képviselőjével a rohamosan pusztuló erdélyi orgonák megmentésére sietett, és létrehozta az Organa Transsylvanica Alapítványt.

Kötetének megjelenését elősegítette 1983 óta közölt orgonatörténeti dolgozatainak sora, ezek anyagát könyvében is gyümölcsöztette. Első ilyen jellegű dolgozatában a kolozsvári műemlék orgonákat mutatta be (1983), majd sorra vette e város többi orgonáját, bemutatta a gyerővásárhelyi, a nagykőrösi templom orgonáját, papírra vetette az erdélyi orgonaépítés történetét két változatban is (1994), s évtizednyi idő múltával a kolozsvári műemlék orgonáktól eljutott az erdélyi hangszerek számbavételéig.

A szóban forgó kötet törzsanyaga az erdélyi műemlék orgonák repertóriuma, melyben a mintegy 1500 erdélyi orgonából 1046 hangszert vett számba a helységek ábécérendjében, Abafájától Zsobokig (a hiányzó hangszerek – pl. Alsóbölkény, Déscichegy, Felenyed, Magyarlapád, Magyarpéterfalva, Magyarnemegye, Szentmáté, Zernest – nem sorolhatók a műemlék hangszerek kategóriájába). A törzsanyagot függelékként követi 17 (kolozsvári, marosvásárhelyi és nagyborosnyói) orgona története, valamint az orgonaépítők jegyzéke az általuk épített hangszerek feltüntetésével. Körültekintő indexanyag könnyíti meg a tájékozódást a kötetben (név-, helységmutató, fényképanyag s ennek készítői). Román, német és angol nyelvű kivonat tájékoztatja a magyar nyelvet nem ismerőt a kötet anyagában, mely egyébként többet nyújt, mint címe ígéri, hiszen bukaresti és csángóföldi hangszerek adatait is tartalmazza (Budafalva, Diószén, Lujzikalagor, Tamási, Trunk, Szabófalva). Annak rendje és módja szerint feltünteti a felhasznált szakirodalmat, forrásokat (összeírások, helységnévtárak, kéziratok, általános és orgonairodalmi kötetek, tanulmányok).

A kötet záró része voltaképpen értékes és gazdag albumnak is tekinthető: másfélszáz fekete-fehér és színes fényképpel hozza közelebb az olvasóhoz a témát; a művészi értékű felvételek legtöbbjét Binder Hermann, dr. Buzogány Dezső, Szabó Tamás és a szerző maga készítette.

Orgonaállományunk jelentős hányadát erdélyi mesterek építették. Dávid István jegyzékéből kiderül, hogy legtöbb orgonánk Kolonics István nevéhez fűződik (114), őt követi a sorban a pécsi Angster József (88), majd a temesvári Wegenstein család (63). Találunk itt marosvásárhelyi (Takács Ignác – 44; Metz család – 40), nagyszebeni (Johannes Hahn – 41), segesvári (Binder család – 35), debreceni, brassói, nagyváradi, csíki hangszerkészítőket is. Bodor Péter ezermesternek három orgonája szerepel a kimutatásban (Kibéd, Mezőbodon, Vámosgálfalva). A számba vett orgonaállomány a 17. század vége és az 1980-as javításokig terjedő szakaszt öleli fel.

Dávid István kutatásai nyomán érdekes és tanulságos kép alakul ki hangszereinkből. Magunk a hangszerek hovatartozását illetőleg kíváncsiskodtunk, s a pedál nélküli hangszereket figyelmen kívül hagyva az alábbi képet nyertük:

 

 

Az orgonák hovatartozása

A hangszerek száma
manuálok/billentyűsorok szerint

 

4M+P

3M+P

2M+P

1M+P*

Össz.

Római katolikus

10

32

28

70

Református

2

17

36

55

Zsinatpresbiteri szász evangélikus

 

2

 

5

 

36

 

69

 

112

Ágostai magyar evangélikus

2

3

5

Unitárius

2

5

7

Örmény katolikus

2

2

Világi

1

1

2

 

* M = manuál, P = pedál

Következő kiadásában függelékbe javasoljuk a hanglemezeket, a CD-ket. Az egységesebb felépítés kedvéért a 17 orgona története az illető hangszerhez illeszthető (amint a regiszterekkel is történik). Emelné a kötet tudományos jellegét, ha a történeti részben a források pontos megjelölése jegyzetapparátusban állana. Talán megérné a fáradságot, hogy a teljes orgonaállományt is felölelje a munka.

Dávid István kötete komoly nyeresége hangszertörténeti irodalmunknak. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy összegezi a témára vonatkozó irodalmat, művelődési és művészettörténeti szempontból figyelmeztet meglévő és számottevő orgonaállományunkra, ennek az örökségnek értékesítésére (hanglemezek, hangversenyek stb.), és nagy vonalakban kitölti azt az űrt, mely az erdélyi fejedelemség korában meglévő orgonakultúránk (Girolamo Ditura: Il Transilvano, 1597) folytonosságában érezhető.

Benkő András


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret