stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Gaal György

Pataki Jenő, Erdély első orvostörténésze

1. A Házsongárdi temető legkeletibb ösvényének közepe táján, mindkét oldalon néhány patinás követ találunk. Felirataikból kitűnik, hogy a Pataki család tagjai nyugszanak itt közel három százada. A legrégebbi kis ereszes — ma már alig olvasható feliratú — kő Pataki Sámuel orvosdoktor 1750. június 30-án elhunyt feleségének, Dálnoki Máriának az emlékét örökíti meg.[1] Egy száz évvel korábbi, 1646 tájáról való, már elpusztított koporsó alakú kővel kapcsolatban Herepei János a Patakiak megelőző generációiról is érdekes adatokat kutatott fel.[2]

A család legrégibb ismert tagja 1615 körül születhetett Bojsza Péter hajdú hadnagy és Bonyha Anna sárospataki polgárok fiaként. A keresztségben az István nevet nyerte, talán pár osztályt járt a kollégiumban is, majd kitanulta a szabóságot. Mint vándor szabólegény érkezett 1638 őszén Erdély központi városába. Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György fejedelemsége idején sokan vetődtek erre szerencsét próbálni. A szabólegényt Kolozsvárt — az akkori szokás szerint — származási helyéről már csak Pataki (Szabó) Istvánnak emlegették, s a próbaévek letöltése után 1642-ben felvették a céhbe. Első feleségének korai halálát (1646) követően másodszor is megnősült, Kőrösi Miklós tekintélyes kolozsvári polgár Anna (†1690) lányát véve feleségül. Ebből a házasságból származik az a Pataki-dinasztia, mely hat generáción át Kolozsvár református értelmiségének élvonalát képezte s különösen az orvostörténetbe írta be nevét.[3]

Az 1685-ben elhunyt szabómester egyetlen, szintén István nevet viselő fia Teleki Mihály pártfogoltjaként már holland és német egyetemeken tanul, hazatértekor Apafi Mihály fogadja, radnóti udvari papjául nevezi ki. Utána még Kolozson, Torockószentgyörgyön, Görgényszentimrén lelkészkedik. Kétszer is nősül, házasságaiból összesen 12 gyermek születik, akikből 8 jut el a családalapításig. Miskolczi Judittal (1658–1686) 1675-ben és Böszörményi Nagy Katával (†1729) 1686-ban kötött házasságáról, gyermekei sorsáról önéletrajzi feljegyzéseket hagyott hátra az 1710-ben elhunyt lelkész.[4]

A Nagy Katától 1692. január 1-én Torockószentgyörgyön született Pataki Sámuellel kezdődik a családban az orvosdoktorok sora.[5] Naplójában[6] maga meséli el élete, felemelkedése történetét 1707-től 1735-ig. A Teleki grófok udvarában szolgaként tölt öt évet, majd nevelőként Teleki Ádám mellett végzi a Kolozsvári Református Kollégiumot, s szintén a Telekiek támogatásával jut el 1720–1726 között Hollandia és Németország leghíresebb egyetemeire, ahol az enciklopédikus-teológiai ismeretek mellett az orvostudományban szakosodik. Leydenben a kor legnagyobb orvosprofesszorának, Boerhavénak a tanítványa. Ahogy hazatér, 1726-ban feleségül veszi a dési Dálnoki Máriát (1709–1750), s ott le is telepszik. Gyógyító munkája nyomán 1728-ban már Belső-Szolnok megye orvosául választják. Házat vesz, református kurátor, városi tanácsos lesz. 1738-ban Kolozsvárra költözik, itt is rövidesen nagy tisztelet övezi. 1743-ban városi orvossá, a Református Kollégium gondnokává választják. Arisztokrata családok, főleg a Telekiek kedvelt orvosa, ugyanakkor a szegényeket ingyen kezeli, gyógyszerekkel látja el. Kiérdemli az Aesculapius Dacicus elnevezést. Néhány latin nyelvű orvosi értekezése mellett fennmaradt betegeiről vezetett jegyzetkötege. Akárcsak apja, ő is a Házsongárdban nyugszik (†1766), de csak felesége kis köve maradt fenn.

A családtörténetben II-vel jelölt Pataki Sámuel (1731–1804) már kitaposott úton jár: a kolozsvári kollégium után Leyden, Odera-Frankfurt és Utrecht egyetemein szerez enciklopédikus műveltséget, az utóbbi helyen orvosi diplomát is 1758-ban. Még ugyanazon évben megválasztják a kolozsvári kollégium filozófiai tanszékére. Akkor ez sokkal biztosabb megélhetést jelentett, mint a bizonytalanul alakuló orvosi gyakorlat. 1769-ben rábízzák a kollégiumi nyomda igazgatását is, s negyed századig látja el ezt a tisztséget, miközben a nyomdászatban szerez jártasságot. A tanítás mellett egyre szélesedik praxisa, a Telekiek őt is bizalmukba fogadják. Az iskolában kellemetlensége is van amiatt, hogy néha betegeihez lévén kötve, óráit nem tarthatja meg. Engedélyezik, hogy lektort fogadjon helyettesítésére. 1780-ban Kolozs megye rendes orvosául választják, s így lemond kollégiumi tanszékéről. A megye határain túl messze kiterjedő praxisa mellett a botanikával foglalkozott szívesen, és könyveket gyűjtött. Tagja volt az Erdélyi Nyelvmívelő Társaságnak. Könyvtárát a kollégium vette meg, növénygyűjteménye az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez került. Első feleségével, Verestói Erzsébettel csak pár hónapra terjedt házasélete, a másodikkal, Szathmári Pap Sárával (1746–1816) 39 esztendőre.[7] Közös sírjukon kőkoporsóra vésett felirat hirdeti latin, illetve magyar nyelven emléküket.[8] E házasság a Patakiakat Kolozsvár másik nagy református értelmiségi dinasztiájával, a Szathmári Papokkal hozta rokonságba. II. Sámuel nem tartozott az író tudósok közé. Disszertációján kívül Teleki Ádám felett mondott temetési beszéde (1775) és a skarlátról falusiaknak írt felvilágosító füzetecskéje (1801) maradt fenn. 1776-ban ajánlást írt Pápai Páriz Ferenc Pax Sepulcri című művének harmadik, kolozsvári kiadása elé.

III. Pataki Sámuel (1765–1824) vitte rangban és tekintélyben a legtöbbre. A hagyományos kolozsvári kollégiumi évek után ő már csak Göttingában és Bécsben folytat tanulmányokat, s Pesten szerzi meg 1794-ben doktori diplomáját. Apja mellett kezdi az orvosi gyakorlatot. 1801-ben Bécsbe megy, hogy kitanulja a himlőoltást, s azt meg is honosítja Erdélyben. 1806-ban a Főkormányszék melletti egészségügyi tanács tagjává nevezik ki, majd 1812-ben ennek elnöke, „Erdélyország protomedikusa” (főorvosa) lesz. Mint ilyen, ő az első orvos, aki részt vehet a Főkormányszék ülésein. 1814-ben a Brassó környéki pestisjárvány elfojtása körül szerzett érdemeiért királyi tanácsosi címmel tüntetik ki. 1817-ben a Főkormányszék megbízásából Erdély fürdővizeit vegyelemzi, s ennek eredményeit 1820-ban latin nyelven megjelenteti. Urnás emlékoszlopán a magyar nyelvű sírfelirat szerint „a természet tanítványa” és „az emberek barátya” volt, „nagy érdemei, jó tettei halhatatlanná teszik”.[9] Felesége, a kolozsvári gyógyszerész-dinasztiát alapító Mauksch Tóbiás leánya, Zsófia (1780–1863) volt, aki öt fiúgyermekkel ajándékozta meg. Közülük a legidősebb, Sámuel (1797–1820) folytatta volna a családi tradíciót. De őt Bécsben III. éves orvostanhallgatóként elragadta a halál.[10]

1824-ben III. Sámuel halálakor Erdély főurai megdöbbenve állapítják meg, hogy megszakadt a Patakiak orvosdinasztiája. Márpedig nem egy családnál generációkra visszamenőleg ők voltak az orvosok. Ezért tizenkét Kolozsvár környéki arisztokrata família felajánlja III. Sámuel harmadik fiának, az akkor 20 éves Dánielnek, hogy Bécsbe küldik orvosi képzésre.

Pataki Dániel 1804-ben született Kolozsvárt, elvégezte a Református Kollégium bölcseleti, majd jogi tanfolyamát, s ekkor már a Főkormányszéknél gyakornokoskodott. Orvosi tanulmányait teljes egészében a császárvárosban végezte, s ott is védte meg 1830-ban a légkör élettani szerepéről szóló 88 lapos doktori értekezését. Még tovább tökéletesítette volna tudását, de az 1831-es kolerajárvány hírére hazahívják Kolozsvárra, hogy vezesse a megelőző, védekező munkálatokat. A betegséggel kapcsolatos tudnivalókat és a járvány itteni lefolyását kis magyar nyelvű füzetben ismerteti: A' Cholera Kolo'svártt (Kolozsvár 1832). A folyamatos praxis közben tekintélye egyre nő. 1845-ben egy hosszabb tanulmányutat tesz, Németország, Hollandia és Anglia legrangosabb egyetemi kórházait keresve fel, hogy tudását alaposabbá tegye s orvosi rangját emelje. Az igényes főúri és értelmiségi körök ugyanis sem a pesti, sem a bécsi orvosképzést nem tekintették kielégítőnek. Többszázados hagyomány szerint néhány német és holland egyetem látogatása fémjelezte az alapos felkészülést. Pataki 1850-ben törvényszéki orvosi vizsgát tett, 1854-ben kerületi főorvossá, 1861-ben Erdély országos protomedikusává nevezték ki. Ő volt az utolsó, aki ezt a kiegyezéskor megszüntetett tisztséget betöltötte, a Főkormányszéknél is egészségügyi tanácsos volt. Vaskoronarenddel tüntették ki. A főúri körök keresett orvosa nem feledkezett meg a szegényekről. A kolozsvári hetivásárok napján, hétfőn és csütörtökön rendszeresen ingyen fogadta őket, s gyógyszerellátásukról is gondoskodott. Később külön gyógyszeralapot létesített a szegények részére.[11]

Őseitől eltérően, Pataki Dániel szívesen forgatta a tollat. Erre jó ösztönző lehetett a reformkor megélénkülő sajtóélete. Részt vett 1833-ban az Erdélyi Orvosegyesület megalapításában, melynek célja az ismeretek és tapasztalatok rendszeres cseréje volt. Cikkeket közölt az Orvosi Tárban, a Magyar Kurírban, a Nemzeti Társalkodóban, sőt a Falusi Gazdában is. Ezek nagy része népszerűsítő jellegű, akárcsak a terhességről, szülésről, csecsemőápolásról 1840-ben megjelentetett kis kötete. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók két vándorgyűlésén 1845-ben és 1865-ben is a bujakórról tart előadást, az utóbbin 20 arany pályadíjat tűz ki egy vérbajról írandó 3–4 íves munkára. Utolsó műve, Erdélyország kórházainak a bemutatása különnyomatként jelent meg Kolozsvárt 1868-ban.[12]

Pataki Dániel a Bécsben székelő Erdélyi Udvari Kancellária tanácsosának, Fölsch Józsefnek a lányát, Amáliát (†1886) vette feleségül 1841-ben, egyetlen gyermekük csecsemőkorban meghalt. Így mikor a hólyagkő okozta rengeteg szenvedést és ismételt roncsolásos műtéteket megelégelve 67 éves korában ciánnal véget vetett életének, újból megszakadni látszott az orvosdinasztia.[13]

A családban azonban még mindig volt életerő. Dániel öccsének, Pataki Sándor (1811–1887) törvényszéki tanácsosnak és Konrád Emíliának (1832–1901) a kisebbik fia, Jenő vitte tovább a tradíciót.[14] A továbbiakban az ő pályájáról szólunk részletesebben.

2. Az 1870-es évek táján már nem számított közügynek, hogy Pataki doktor legyen. Az 1870-es népszámlálás nem kevesebb, mint 22 orvostudort, 24 okleveles sebészt és 25 bábát talált Kolozsvár városában.[15] Ekkoriban differenciálódott az orvostudomány, ekkortól kezdődött a sebészet életmentő diadalútja. Évszázadokon át ritkaságszámba ment az orvos Erdélyben. Eleinte csak a fejedelmi udvar tartott külföldi, többnyire itáliai eredetű doktorokat. Közülük kiemelkedik a vallási ügyekben is szerepet játszó Blandrata György, Izabella királyné, majd János Zsigmond orvosa. Rendre a protestáns felekezetek nyugati egyetemekre küldött fiataljai közül néhányan az enciklopédikus műveltség mellett a természettudományokat akkoriban legteljesebben felölelő orvostudományt is kitanulták. Sok közülük kollégiumi tanár lett, s csak alkalmilag gyógyított, mások viszont kiterjedt praxist folytattak. A tanári munkáról az iskolák levéltárai elég bő képet nyújtanak, az orvoslásról alig maradt feljegyzés. Először a szász városok, majd a többi jelentősebb város, később a megyék alkalmaznak egy-egy orvost. A brassói Kyr Pál az első erdélyi magyar orvosi mű (1551) megjelentetésével tette nevét maradandóvá. Az első erdélyi magyar orvos Hunyadi Ferenc volt, „főállásban” 1586-tól a Kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatója, emellett költő is. Baranyai Pétsi István, miután nyolc évig Szeben város orvosa, 1673-ban kerül Kolozsvárra, az első itteni szerződéses városi orvos. Egyben az első, aki csak a gyógyításnak él. A XVII–XVIII. század fordulóján a nagyenyedi professzor, Pápai Páriz Ferenc és Köleséri Sámuel Erdély két legkeresettebb orvosa. Az előbbi megírja az első magyar nyelvű orvosi művet is, a Pax corporist. A következő generációkat már a Patakiak képviselik.

A XVIII. század végéig a szegényebb, közrendű emberek csak legritkábban láttak orvost. Meg kellett elégedniük egy-egy javasasszony, bába, jobb esetben kirurgus kezelésével. Az orvosokat a főúri családok beteg tagjaihoz hívták, és gyakran a vidéki kastélyban tartották a gyógyulásig vagy a vég beálltáig. Ezért jött divatba az orvosi instrukciók írása: az orvos leírta — gyakran anélkül, hogy látta volna a beteget —, milyen kezelést javall. A családok tapasztaltabb asszonytagjai is rendelkeztek valamelyes egészségügyi ismeretekkel, majdnem minden udvarházban volt patikaláda, melyben a legkézenfekvőbb gyógyszerek, gyógyfüvek megtalálhatók voltak. Pápai Páriz Ferenc orvosi könyve azért lett hallatlanul népszerű (84 év alatt 8 kiadást ért meg!), mert közérthető módon, a nép számára dolgozta fel az orvosi ismereteket. Az orvoslás minőségében még a nagyszombati egyetem orvosi karának megnyitása 1770-ben sem hoz lényeges javulást. Az erdélyiek inkább Bécset vagy a nyugatibb főiskolákat részesítik előnyben, s ezekre még mindig kevesen jutnak el.

A lényegesebb változás 1775-től kezdődik, amikor Mária Terézia Kolozsvárt egyetemet akar létesíteni s megveti az orvosi kar alapjait egy külön tanszék felállításával. Ez a Királyi Líceum melletti fakultás, majd 1817-ben önállósuló Orvos-sebészeti Tanintézet négy, utóbb hat tanárral kirurgusokat és bábákat képez. Diplomái csak Erdélyben érvényesek. De legalább minden városba jutott szakképzett személy. A kirurgusok az „alantasabb” orvosi munkát végezték: a sebkezelést, tályognyitást, érvágást, foghúzást — amit az orvosdoktor legfeljebb elrendelt. A doktorok tudománya főleg a gyógyszeres orvoslásra terjedt ki. Ennek a tanintézetnek a professzorai közt néhány igen rangos tudós oktatott, közülük több az 1872-ben megnyílt kolozsvári egyetem orvosi karának, sőt a budapesti orvosképzésnek is szaktekintélye lett. A Patakiak közül egyik sem oktatott a tanintézetben, bár 1778-ban II. Sámuel is megpályázott egy ottani tanszéket.[16] Az utolsó tanári kar pedig délutánonként Pataki Dániel vendégszerető házában gyűlt össze kávézásra, beszélgetésre.[17]

3. Pataki Jenő 1857. november 22-én született Kolozsvárt, s már 1863-ban — a tradícióknak megfelelően — beíratták a helybeli Református Kollégiumba. Ez a tanintézet akkoriban az 1848-as szabadságharcban érdemeket szerzett egyházi férfiak vezetése alatt állt. Sámi László jótollú történelemtanár igazgatta, az elemi osztályokért pedig a mennyiségtant oktató Sárkány Ferenc „tanvezető” felelt.[18] Az iskola történetének egy válságos szakasza kezdődik a 60-as években: a hagyományos felekezeti oktatási rendet az állami követelményekhez kell igazítani. Az első elemi osztály vezetője éppen Pánczél Ferenc, a korszak legtermékenyebb tankönyvírója. Úgy látszik, a kis Jenő nem volt elég érett, mert 1864–65-ben újrajáratták vele az első elemit. A 35 kisdiákkal induló osztály a IV.-re már 62 főre szaporodik. Jancsó Lajos, a későbbi kollégiumigazgató vezeti. 1868–1874 között végzi Pataki a hat gimnáziumi osztályt. A VII. és VIII. gimnázium ekkor még a régies „bölcselmi tanfolyamot” képezi, s az intézet legjobb tanerői kissé főiskolai módon oktatnak benne. Az egyetemes és magyar történelmet Sámi László, a matematikát Sárkány Ferenc, a magyart a szintén 48-as harcos Szabó Sámuel tanítja. A fiatalabb generáció képviselői közül a latin-görög szakos Hagedüs Istvánt később egyetemi tanszékre és akadémiai tagságra méltatják. A fizikát a frissen végzett Debreczeni József, a biológiai tárgyakat pedig Parádi Kálmán adta elő. Parádi orvosi tanulmányokat is folytatott, a darwinizmus egyik első erdélyi hirdetője, tanulmányíró, kísérletező, kutató tudós. Nem lehet kétséges, hogy a családi hagyományok mellett leginkább ő terelte Pataki Jenő figyelmét az orvosi pálya felé. Az 1875–76-os tanév végén a Jancsó Lajos igazgatta kollégium 29 diákja jelentkezik a június 29.–július 1. között Lészai Ferenc egyházkerületi főgondnok elnökletével megtartott érettségi vizsgára, s közülük 24-nek sikerül a próbatétel. Tanári pályára 9-en, jogra 6-on, orvosira 3-an készülnek. A tanárok munkásságát ismerve úgy tűnik, hogy a természettudományos alapképzés mellett alapos történelmi és klasszikus műveltséget szerzett Pataki. A kiegyezést követő években bizonyára sokat fejtegették a 48-as eszméket, s gyakran meséltek az akkori élményekről. Mindezek hozzájárultak a diákok múlt iránti fogékonyságának növeléséhez.

Kolozsvár történetének egyik legnagyobb eseménye volt a „Magyar Királyi Tudomány-Egyetem” megnyitása 1872 őszén. Az akkor V. gimnazista Pataki Jenő is szemtanúja lehetett a november 10-i ünnepségeknek, melyek nagyrészt az iskolájának utcájában, a Farkas utcában zajlottak. Valószínűleg a nagyobb diákok is részt vettek az ünnepi istentiszteleten, apja hivatalos lehetett a Redutban tartott díszebédre, esetleg a színházi előadásra is. Este pedig mindenki bámulhatta a még soha nem látott díszkivilágítást. Ez az egyetem tette lehetővé, hogy Pataki Jenő orvossá képezhesse magát. Mikor 1876 őszén beiratkozott a négy éve működő orvosi karra, annak dékánja épp Genersich Antal, a neves kórbonctanász volt, rajta kívül még hét rendes és három rendkívüli tanár alkotta az előadó személyzetet.[19] Sok szempontból még az Orvos-sebészeti Tanintézet örököse volt e kar: a tanárok közül hatot onnan vett át. A legidősebb a Semmelweis-tanítvány Maizner János (1828–1902) volt, a szülészet és nőgyógyászat professzora, az Orvos-sebészeti Tanintézet utolsó igazgatója. Nála alig fiatalabb Mina János (1829–1880), az állatjárványtan és
-rendészet rendkívüli tanára. Idősnek számított még Brandt József (1838–1912), az antiszeptikus sebészet itteni meghonosítója, néhány bravúros műtét magyar úttörője, valamint Machik Béla (1839–1879) belgyógyász, aki Patakit talán már nem is tanította. A többiek mind az 1840-es évek szülöttei. Genersich Antal és Török Aurél (élet- és szövettan) jött még a tanintézetből. Újabb kinevezésűek: Ajtai Sándor (törvényszéki orvostan), Szilágyi Ete (szemészet), Hőgyes Endre (kór- és gyógyszertan), Géber Ede (bőr- és bujakórtan), Ossikovszki József (élet- és kórvegytan). Az utóbbi kettő rendkívüli tanár. De nemcsak a tanárok folytonossága köti össze a kart a tanintézettel, hanem a nyomorúságos kórházi állapotok is. A tanszékek, klinikai osztályok a város különböző pontjain (főleg az Óvárban), ideiglenesen átalakított épületekben kaptak elhelyezést, alig tudták a megnövekedett igényeket kielégíteni. Az Országos Karolina Kórház termeit módosabb beteg lehetőleg elkerülte. Még a műtéteket is a tágasabb lakással rendelkezők otthonában végezték. Az új klinikai kórházak csak a századfordulón épültek fel.

Pataki 1876–1881 között végezte a szokásos tíz szemesztert. Ezalatt a tanári karban nem sok változás történt. Az élet- és szövettan új tanára Klug Nándor, a leíró és tájbonctané Davida Leó lett. Machikot a belgyógyászati tanszéken Büchler Ignác helyettesíti, majd ifj. Purjesz Zsigmond lesz az utód. E tanári kar jó része a magyar orvostudomány történetének kimagasló személyisége. Brandt József, Genersich Antal, Hőgyes Endre, Török Aurél és Purjesz Zsigmond neve a századfordulón fogalom volt. Pataki Jenőre főleg Genersich, Hőgyes és Török hatott. Az tárgykörükbe vágó pályatételeket dolgozta ki.

1877–78-ban a bonctani pályatétel csigolyák leírását igényelte. A „Vágj, fúrj, faragj, míg kincsre találsz” jeligéjű 87 lapos, ábrákkal és készítményekkel kísért dolgozatot a Genersichből és Brandtból álló bizottság a 100 forintos díjra érdemesíti. A szerző Pataki Jenő II. éves. A következő tanévben a Török Aurél és Hőgyes Endre elbírálta élettani pályakérdés kidolgozásáért jutalmazzák. IV–V. éves korában a kórbonctan s azon belül a sárgaság foglalkoztatja, díjat, illetve dicséretet kap. Értékelik kitartó munkáját, szép készítményeit. A tanárok mellett diáktársai elismerését is kiérdemli. Az 1877-ben alakult orvostanhallgatók segélyező egylete választmányi tagja lesz 1878-ban. Ennél többet tanulmányairól az egyetemi értesítőkből nem sikerült kijegyezni. Arra sincs adat, hogy az 1881–82-es tanévet hol töltötte. Minden valószínűség szerint valamelyik — talán éppen a Genersich vezette — tanszéken gyakornokoskodott, s 1882-ben szerezte meg az orvosi diplomát. Ekkor már a „Ferenc József Tudományegyetem” végzettje, ugyanis 1881 januárjától ez az egyetem hivatalos megnevezése.[20]

A diákkori előzmények arra utalnak, hogy élt Patakiban a kutatómunka iránti hajlam, de ezt legfeljebb valamelyik tanszék keretében gyümölcsöztethette volna. Megélhetését biztosító állásra a friss diplomával nem számított. Ha nem akart vidékre kerülni, szakosodnia kellett. Ősei még a bécsi képzéssel sem elégedtek meg, neki be kellett érnie Budapesttel. Egy fél évet a kolozsvári származású Tauffer Vilmos vezette budapesti II. Szülészeti és nőgyógyászati klinikán töltött, s talán itt kapott kedvet a gyermekgyógyászatra. 1883 októberétől két éven át a budapesti Stefánia szegénygyermek-kórház segédorvosa.[21]

A gyermekgyógyászat az 1880-as években még új szaknak számított Magyarországon. Úttörője Schöpf-Merei Ágost volt, aki 1839-ben alapította az első 12 ágyas gyermekkórházat s tartotta az első e témakört felölelő egyetemi előadásokat a pesti egyetemen. Az 1848-as forradalomban és szabadságharcban való részvétele miatt el kell menekülnie Magyarországról. Utóda Bókay János (1822–1884), aki épp a Stefánia kórházat teszi a gyermekgyógyászat központjává, 1852-től ennek igazgatója, 1861-től egyetemi magántanár, 1872-ben tanszéket kap. Utóda fia, ifj. Bókay János (1858–1937) szintén a Stefánia kórházban dolgozik, apja halála után átveszi a vezetést. Ő 1902-ben lesz egyetemi rendes tanár, s csak ekkoriban válik a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tárggyá. Pataki Jenő tehát még az idősebb Bókay professzor irányításával kezdte tanulni szakját, aztán az ifjabbnak is munkatársa volt. Mikor 1885 őszén Kolozsvárra visszatért s gyermekorvosi praxist kezdett, e téren úttörőnek számított.

Kolozsvárt a gyermekgyógyászat csak az 1890-es években kezdett önállósulni. Genersich Gusztáv, a Belgyógyászati klinika tanársegéde 1894-ben létesített gyermekgyógyászati ambulatóriumot, 1896-ban szerezte meg magántanári képesítését, s csak 1904-től tartott rendszeres gyermekgyógyászati kurzusokat. 1917-ig a Gyermekmenhely igazgatójaként dolgozott, ekkor nyílt meg ugyanis az első kolozsvári gyermekkórház, amelynek igazgatója lett, s egyben az egyetem is rendes tanárai sorába iktatta.[22] Patakinak az 1880-as évek közepén nem sikerült a gyermekgyógyászatból megélnie. A szülőkben még nem tudatosult, hogy más orvost kell hívni a kiskorúakhoz, mint a felnőttekhez. Az általános praxis terén amúgy is telítve volt a város. Jóformán valamennyi egyetemi orvostanár magánrendelést folytatott, házhoz járt.

1886 végén Pataki Jenő elfogadta gróf Batthyány Lajos fiumei kormányzó és felesége, gróf Andrássy Ilona meghívását a Vas megyei Ikervárra. Itt családi orvosként a 280 holdas parktól övezett, Pollák Ágost és Ybl Miklós építette csodálatos kastélyban lakhatott. A kastély számos emléket őrzött első uráról, az 1849-ben vértanúhalált halt miniszterelnökről. Több mint hatezer kötetes könyvtárát is használhatta a fiatal orvos. A család két gyermekére, az 1883-ban született Emanuelára és az 1887-ben világra jövő Gyulára kellett gondot viselnie. Ily módon ő sem szabadult attól a családi hagyománytól, hogy pályájának alakulásában az arisztokrácia is szerepet játsszék. Egy fél év múlva ottani körorvos lett, majd 1889 júniusában az Ikervártól hét kilométerre fekvő járási központban, Sárváron létesített tiszti orvosi állást nyeri el urai támogatásával. Itt tíz esztendőn át végzi a körorvosi teendőket, s mindenkor a Batthyányaknak is rendelkezésére áll. Íráskészségére, kutatói hajlamaira a megye értelmiségiei is felfigyelhettek, így kérték fel, hogy a Magyarország vármegyéi és városai sorozat éppen készülő Vasvármegye (Budapest 1898) kötete számára két fejezetet állítson össze. Az egyik, a Vasvármegye egészségügye a XVI. századtól a XIX. század végéig követi a megye orvostörténetét, s bemutatja a főbb intézményeket. A másik fejezet, a Vasvármegye gyógyfürdői és gyógyvizei Tarcsával, Sóskúttal és a Széchenyi-kúttal foglalkozik részletesebben.

A többszázados családi hagyományok, rokonsága, itt élő édesanyja Pataki Jenőt Kolozsvárhoz kötötte, úgyhogy a sárvári reneszánsz várkastély tövéből is mindig nosztalgiázva gondolt szülővárosára. Tízenkét évig kellett várnia, míg 1898-ban megpályázhatott egy tiszti orvosi állást.[23] Ezt elnyerve visszaköltözött Kolozsvárra, s itt húsz éven át robotolva végezte a hivatali teendőket. A tiszti orvosi feladatköre főleg a közegészségügyi, járványügyi kérdések megoldására, ellenőrzésre terjedt ki, s a szegényebb néprétegeket kellett gyógyítania.[24] Eleinte a Kül-Monostor utcában, a század elején a Mikó utca 18., az 1910-es években a Ferenc József (ma Horea) út 11., a 20-as években a Széchenyi tér 44. szám alatt lakott. Általában naponta délután 2–4 között rendelt, délelőtt hivatali munkakörét teljesítette, házhoz járt. Az 1910-es években a város tiszti orvosi teendőit ötön látták el. Scheitz Vilmos volt a főorvos, Tompa János, Pataki Jenő, Szilágyi György és Szombathelyi Gábor a körzeti tiszti orvosok. Alkalmaztatásuk a közhatalom- változáskor szűnt meg (1919). Pataki ezután szerény magánpraxisából élt, csak 1923-ban fogadták el nyugdíjkérését, s 1927 júniusától folyosították nyugdíját. Megnövekedett szabad idejét fordította a kutatómunkára. Közben családi gyász érte: 1920 nyarán hosszas szenvedés után elhunyt felesége, Veress Irma, Veress Endre történész és Veress Ferenc bőrgyógyász professzor testvére. Egybekelésük pontos idejét nem ismerjük, de Pataki Sándorné 1901. október 20-án bekövetkezett halálakor már házasok voltak, 1921. április 25-én nősül újra Pataki Jenő. Nagy Lajos egykori unitárius kollégiumi igazgató 1866-ban született Piroska lányát veszi feleségül.[25]

Pataki orvosi képességeiről nem tudunk fogalmat alkotni, ma már páciensei sem élnek. Tény azonban, hogy nem sikerült szélesebb praxist kialakítania, nem szerettette meg magát betegeivel, nem kért vagy nem kapott annyi honoráriumot, hogy abból nyugodtan megéljen. Az 1910-es években több mint 70 orvos lakott Kolozsvárt,[26] s kevés kivétellel rendszeres praxist folytattak. Kétségtelenül harc folyt a páciensekért, a megélhetésért.

Számunkra szinte érthetetlennek tűnik, hogy a köztiszteletnek örvendő, számos tanulmányt közlő, jó erőben lévő 73 éves orvos 1930-ban hirtelen költözik Tordára. Berde Károly szerint[27] megélhetési gondok kényszerítették e lépésre. Az alacsony nyugdíjat ott inkább kiegészíthette a magánpraxissal, s Torda amúgy is olcsóbb város volt. Nem kizárt, hogy átvehette ott valakinek a magánrendelőjét...

Az 1940. augusztus 30-i bécsi döntést követően sietve visszatelepszik szülővárosába, s itt az orvostársadalom és a hivatalosságok részéről minden elismerést megkap. Csak jogos nyugdíjához nem jut hozzá, mert dél-erdélyi menekültnek számít.[28] Minisztériumi kegydíjban részesül. A Ferenc József Tudományegyetem Orvosi kara előadójául hívja meg: szombatonként 11–12 között tartja a Bőrgyógyászati klinika termében Orvostörténelem, illetve Fejezetek az orvostörténelem köréből című tanrendbe iktatott előadás‑sorozatait. Az egyetem 1942-ben mint 60 éves öregdiákját gyémántdiplomával tünteti ki,[29] egészségügyi tanácsosi címet kap,[30] orvostörténeti jelentőségű könyvgyűjteményét megveszi az egyetem. Közben rendületlenül kutat, élete összefoglaló művén dolgozik.

1944. január 7-én is délelőtt 10 óra tájban a Házsongárdi oldalon, az úgynevezett Pasteur-épületben levő Orvostörténeti Intézetbe indul Erzsébet úti lakásáról. 11 óra körül száll le a Trefort utca tetején, az ideggyógyászat előtti kis téren az autóbuszról. A csúszós úttesten próbál óvatosan átkelni, mikor a végállomásból farolva kiforduló autóbusz hátsó kerekei alá teperi. Hiába részesítik gyors orvosi segélyben, rövidesen beáll a halál. Másnap, szombaton valamennyi kolozsvári napilap nagybetűs címben tudatja: autóbuszszerencsétlenség áldozata lett Pataki Jenő, a kolozsvári orvostársadalom nesztora.[31] A szomorú szenzáción túl a lapok méltatták Pataki orvostörténeti munkásságát, családi tradícióit is. A temetésre január 10-én, hétfőn délben fél 12-kor került sor, az egyházi szertartást László Dezső lelkész végezte, az egyetem Orvosi kara, az Erdélyi Múzeum-Egyesület szakosztálya és az Orvosi Kamara nevében Horváth Béla dékán búcsúztatta.[32] A sírnál felsorakozott a Református Kollégium diáksága is, hogy az iskola legidősebb tanítványának[33] a „Tebenned bíztunk...” eléneklésével adják meg a tiszteletet. A világháború véres eseményei közt a tragédia hamar elfelejtődött, csak egyetlen terjedelmesebb méltatás jelent meg Pataki Jenő életpályájáról, Berde Károly professzor, az Orvostörténeti Intézet akkori igazgatója írta.[34]

Pataki pályakezdése egybeesett a kolozsvári orvosok tudományos szervezkedésével. Az 1872-ben megnyílt egyetem Orvosi karának tagjai tapasztalataik megbeszélésére szükségét érezték egy fórum teremtésének. 1876 januárjában alakították meg az Orvos–Természettudományi Társulatot, Abt Antal, Hőgyes Endre, Genersich Antal, id. Gyergyai Árpád vezetésével. Külön orvosi és külön természettudományi szakosztályokban folyt a munka. Egyrészt évi 7–8 szakülést tartottak, másrészt 1–2 népszerű előadást a nagyközönségnek. Az önálló társulat 1879-ben Orvos-Természettudományi Szakosztályként az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez csatlakozott, majd 1906-ban ennek keretében létrejött az önálló Orvosi Szakosztály. A társulat, illetve szakosztály első két évtizedének Genersich Antal volt a vezető szelleme, utána főleg Brandt József és Purjesz Zsigmond irányította. 1876-tól füzetes értesítőt jelentettek meg, mely tükrözi a szakosztályi életet s nyomtatásban hozza az elhangzott előadásokat. Ezekről többnyire különnyomat is készült. Az EME 1906-tól évente — mikor a politikai viszonyok megengedték — vándorgyűléseket is tartott vidéki városokban, s ezeken az Orvosi Szakosztály több előadással szerepelt, néhány alkalommal orvoskongresszust is rendeztek.[35]

Pataki Jenő tudományos munkásságának is az EME szakosztálya biztosított keretet. 1896-ban lépett a tagok sorába. Korábban a Vas vármegyei monografikus munkán kívül egy-két hírlapi közleménye jelent meg. Az Ellenzék 1886-os évfolyamában háromrészes, az EMKE-nek ajánlott cikksorozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon milyen nagy a gyermekhalandóság. Bölcsődék, gyermekmenhelyek, -kórházak és óvodák felállítását sürgette. A közhatalom-változásig Pataki munkásságának alig van nyoma a szakosztályban. Egy 1902-es szakülésen nőgyógyászati esetet mutatott be, 1903. május 16-án pedig Adatok a magyar ifjak orvos nevelésének történetéhez címmel tartott előadást. Ez az Értesítőben és különlenyomatban is megjelent dolgozat[36] első erdélyi vonatkozású orvostörténeti munkája. Vizaknai Bereczk György, I. Pataki Sámuel naplói, id. és ifj. Incze Mihály levelei alapján mutatja be, hogyan szerezték meg orvosi tudásukat és diplomájukat a XVII. századtól a XIX. század elejéig az erdélyi fiatalok. Meglepő, hogy ennek a jól felépített érdekes dolgozatnak közel két évtizedig nincs folytatása. Talán a hivatali munka és a rendelés túlzottan lefoglalta Pataki idejét, különösebb, bemutatásra méltó esetei pedig nem adódtak. Az egyetem nagy tekintélyű tudós professzorai előtt gátlásai lehettek.

A közhatalom-változás utáni átszerveződés, újraindulás adott tollat Pataki Jenő kezébe. Nem volt az egyedüli eset. Számos író, költő is ekkor lépett a közönség elé, kibontakoztatva addig lappangó tehetségét. Patakinak az orvostörténeti kutatásokhoz otthon kellett hozzáfognia. Családja irományai a XVII. századig visszamenőleg tükrözték tudományága erdélyi múltját. A közelmúltat, a XIX. század közepének orvosi viszonyait pedig már a családi szóbeszédből, saját személyes tapasztalataiból is ismerhette. Hisz ő még tanítványa volt az Orvos-sebészeti Tanintézet utolsó tanári karának is. Épp itt, 1872 körül vonta meg az orvostörténeti kutatásai felső határát. Az egykori tanintézet és tanárai voltak azok, akikről még dolgozatokat, jegyzeteket közölt.

A tulajdonképpeni munkába lendítés érdeme az Erdélyi Orvosi Lapé. Ez 1920. szeptember 1-én indult meg Kolozsvárt Benedek László és Purjesz Béla irányításával, Pártos Ervin és Porsche Ferenc szerkesztésében. Ez volt az első kísérlet a kisebbségi sorsba jutott erdélyi magyar orvosok összefogására. A II. évfolyamtól már Pataki Jenőt is feltüntetik a munkatársak jegyzékében. Aztán 1922 áprilisában Veress Ferenc professzor és Koleszár László vezetésével újjáalakul az EME Orvostudományi Szakosztálya. A választmányi tagok közé kerül Pataki is. A szakosztály saját közlönyéül fogadja az Erdélyi Orvosi Lapot, mely 1925 novemberéig jelenik meg. Szerkesztését 1924-től Koleszár László veszi át, s 1925-ben Pataki Jenő szintén szerkesztőként szerepel. Általában havi 1–2 számot hoztak ki. A számok első részében tanulmányokat közöltek, azután ismertetéseket és híranyagot. Rendszeresen beszámoltak a szakosztály tevékenységéről is. A több-kevesebb rendszerességgel megjelenő Orvostörténelem, Orvostörténeti adatok rovat szerzője volt Pataki Jenő. Ezek az egy-két nyomtatott oldalt kitevő írások igen változatos témájúak. Mondhatni arról ír, ami épp a családi levelesládából a kezébe kerül, amiről épp olvas, adatot talál. Pápai Páriz Ferenc és Pataki Sámuel jegyzetei a pestisről, Apafi Mihály rendelete a sodomia ellen, Boerhave levelei, Getse Dániel Emberszereteti Intézete, az orvosi reverzális és szerződés, az orvosi jelentések, régi műszerek, orvostörténeti vonatkozású kötetek megjelenése mind megfelelő tárgyul szolgálnak. Az 1922-es évfolyam hat folytatásban közli I. Pataki Sámuel naplójának részleteit. Az 1924-es évfolyam nyolc közleményben Erdélyi orvostörténeti naptárt jelentet meg.

Terjedelmesebb, összefoglaló jellegű dolgozatot négy alkalommal közöl: a legelső számban a XVI. század erdélyi orvosait mutatja be, a Genersich-emlékszám részére A magyar gyermekgyógyászat gyermekkorából címmel ír cikket. Az 1922-es „újévi tárcája” a Régi orvosok a magyar nyelv és nemzeti kultúra szolgálatában címet viseli. Itt tűnik ki először, hogy Pataki már nemcsak szemelget az adatok közül, hanem összeállításai a kisebbségi sorsot vállaló orvosok lélekerősítését is szolgálják. A Pápai Páriz Ferenctől Engel Józsefig bemutatott nyelvészkedő orvosokról szóló dolgozatot a sok külföldön maradt tehetség felemlítésével indítja, majd leszögezi:

„Tagadhatatlan, hogy ezzel is némi becsületet szereztek a magyar névnek. De hiába emlegették magyar származásukat, hiába használták neveik után a Hungarus és Pannonius nevet, mégis csak idegen nemzet kultúráját gyarapították, idegen kultúrának szereztek dicsőséget, s a magyarra nézve teljesen elvesztek. Nem, nem ezek előtt emelek kalapot. Elismerésünk zászlaját azok előtt hajtsuk meg tisztelettel, akik ellenálltak az idegen csábításnak, akik érezték és megértették hazájuk iránti kötelességüket, akik többre becsülték a hazai száraz kenyeret az idegen kalácsnál.”[37]

Az 1925-ös évfolyamban a kolozsvári prostitúció történetének az 1840-es évekig terjedő adatait s egyben a vérbaj terjedése elleni intézkedéseket foglalja össze a városi jegyzőkönyvek alapján.[38]

Az 1920-as években Pataki Jenő írásaival néhány, a szélesebb olvasórétegekhez szóló folyóirat hasábjain is találkozunk. A kolozsvári Vasárnapi Újság 1923. decemberi és 1924. januári számaiban a régi műtéti eljárásokról és az „érzéketlenítés” feltalálásáról közöl gazdagon illusztrált cikkeket. A Pásztortűzben Kolozsvári Jordán Tamásról, Árva Bethlen Kata orvoskodásáról és Köleséri Sámuel életéről ír igen fordulatosan.[39] Itt olvasható egy nem orvosi cikke is: Bulyovszkyné vendégszereplései Kolozsvárt.[40] Az Ifjúság — Véndiákok Lapja 1925-ös és 1927-es évfolyamaiban az orvosi diploma egykori megszerzéséről közöl sorozatot, s részleteket tesz közzé Pataki István XVII. századi feljegyzéseiből.[41]

Rendszeresen részt vesz az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának tevékenységében, s általában évente egy-egy előadást tart: 1923 — Az érzéstelenítés története, 1924 — Az emberboncolás története, 1926 — Orvostudomány és művészet, 1927 — Orvosi karikatúrák, 1928 — Emlékezés Harvey-ra, 1929 — Emlékezés Korányira, 1930 — Régi fürdők és fürdőzések. Választmányi tagságát 1932-ig megőrzi.

Az Erdélyi Orvosi Lap megszűnte után a kolozsvári orvostársadalom érezte egy orvosi közlöny hiányát, de látva az előfizetők csekély számát, a nagy anyagi kockázatot, sokáig nem akadt vállalkozó szerkesztő. 1928. január 1-én aztán a jó tollú, ambiciózus röntgen-szakorvos, Herskovits Izidor megindította a Revista Medicală — Orvosi Szemle című havilapot, mely „a régi és az új egyetemi kar” számos kiválóságának közreműködésére számított. Tehát a román orvosok cikkeit is szívesen közölte. De mindenekelőtt a számos magyar anyanyelvű zsidó orvos támogatására épített. Már az első számban Pataki sorozatot indít a lapban Erdélyi Orvostörténeti Arcképek felcímmel. A II. évfolyamtól a neve főmunkatársként a címlécbe is bekerül. Öt évfolyamon át közel félszáz írást közöl (p.j.), illetve (pj.) szignóval e sorozatban. A Patakiak mellett Köleséri Sámuel, Mátyus István, Gyarmathi Sámuel, Szőts András, Intze Mihály, Getse Dániel, Ferentzi József, Baritz János a régebbiek, Maizner János, Machik Béla, Török Aurél a hozzá időben közelebb álló orvosok. Egy-egy porté terjedelme alig egy oldal. Rövid életrajz és családtörténet, tömör jellemzés, az esetleges művek felsorolása képezi tartalmukat. Néha azokról is találó jellemzést nyújt, akiket nem ismerhetett. Íme Barra Imréről írt sorai:

„Igazi gavallér orvos volt. Szép külső, elegáns megjelenés, nyájas, előkelő modor, kellemes társalgás, nemes gondolkodás s hivatása gyakorlásában lelkiismeretesség s tudás jellemezték. Ujfalvi Sándor ezt írja róla: »hol tudománya fegyverével nem győzhetett, mosolygó arca fegyverével s mindent lekötelező szelídségével nyerte vissza betegeit«.”[42]

Sok olyan orvos portréját rajzolta meg Pataki, akikről azóta terjedelmes tanulmányok jelentek meg, de még többen vannak, akikre azóta sem figyeltek fel a kutatók, esetleg nincs is lehetőség Pataki adatainak a kiegészítésére. Külön érdekessége a cikkeknek, hogy kevés kivétellel hozzák az orvos arcképét is. Sokszor évekig nyomoz a leszármazottak után, hogy felkutasson egy-egy portrét. Benkő Sámuel képének közlésekor a Hírek rovatban Orvosi emlékeink megmentése címmel ír a képek jelentőségéről. Szomorúan állapítja meg: „Sajnos, meg-megesik, hogy egy-egy jelesünket ábrázoló festmény sok hányattatás után végül mint ismeretlen férfi arcképe az ószeren végzi vándorútját. Mentsük meg, ami megmenthető.”[43] Egyszer csoportképet is közöl: A kolozsvári Orvos-sebészeti Tanintézet tanári kara címmel[44] egy 1857–59 között készült festmény mind a hét alakját jellemzi.

1933 januárjában indít új sorozatot Pataki. Erdélyi Orvosi Emlékek címmel orvosi könyvekről, eszközökről, diplomákról, levelekről, instrukciókról, síremlékekről készít leírásokat, gyakran az eredeti szöveget is közli. A 32 sorozat-cikkhez nemegyszer a Hírek rovatban fűz kommentárt, anekdotikus jegyzetet.

A sorozaton kívül öt terjedelmesebb tanulmánya jelenik meg Patakinak az Orvosi Szemlében. Négy ezek közül évfordulós írás. Először Harvey pályáját idézi fel a vérkeringés felfedezésének háromszázados évfordulóján, azután Korányi professzorra emlékezik a századik születésnapján, az 1931-es kolerajárvány adatait gyűjti össze 1931-ben, s a nagyszombati egyetem három századdal korábbi megalapítását is méltatja.[45] A Városunk legrégibb gyógyszertára[46] az 1573-ban alapított, majd Mauksch-Hintz patika néven ismert kolozsvári főtéri gyógytárral foglalkozik, mely azóta múzeum lett.

Pataki figyelemmel követi az orvostörténeti eseményeket. Az ilyen tárgyú kötetek megjelenésére mindig kitér egy-egy jegyzetben, ismertetésben. A vele kortárs, de nála sokkal szerencsésebb sorsú, egyetemi tanszéki keretben dolgozó budapesti orvostörténész, Magyary-Kossa Gyula műveit 1925-től kezdve ismerteti.[47] A Magyar orvosi emlékek első három kötetére és az 1935-ös összevont német kiadásra is kitér.[48] Mikor 1931-ben a kolozsvári román egyetem Valeriu Bologa orvostörténészt rendkívüli tanárrá lépteti elő, ilyen elismerő sorokkal köszönti az eseményt:

„A kitüntetés érdemes kollégát ért, s mi igaz szívvel gratulálunk úgy neki, mint az egyetemnek. Az elismerés zászlaját nemcsak mint szaktudományának kiváló művelője előtt hajtjuk meg, de az igazságos, világos ítélőképességgel bíró s megértő ember előtt is, aki menten minden mellékes törekvésektől és célkitűzésektől, pusztán csak a szaktudományának művelését s fejlesztését tartja szem előtt. Ezen az egyenes úton halad előre, s erről az útról nem kíván letérni, mint annyian mások, akik ahelyett, hogy a tudományosságnak mindig hálás területén keresnék érvényesülésüket, a gyűlölettel fűtött sovinizmus terén kívánnak szerezni kétes értékű érdemeket. Bologa kartársunk főleg Erdélynek orvostörténeti adatait szedi össze, s nem tapos rá a magyar orvosi emlékekre, hanem szeretettel s kegyelettel köti csokorba azokat is.”[49]

Ugyancsak 1931-ben búcsúztatja a 38 évesen elhunyt Bálint Nagy Istvánt, aki a szegedi egyetemen az orvostörténet magántanára volt.[50] Rajta kívül még két kolozsvári orvosról ír nekrológot: 1925-ben Ákontz Károlyról, 1929-ben Davida Leóról.[51]

Az 1930-as években csökken Pataki tevékenysége az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretében. Ez jórészt Tordára költözésével magyarázható. 1932 augusztusában az orvoskongresszussal összekötött nagybányai vándorgyűlés egyik díszelőadását tartja Erdélyi magyar orvosok tudományos törekvései címmel.[52] Ebben azt veszi számba, hogy a XVI. századtól kezdve az orvoskodáson kívül kik foglalkoztak történelemmel, teológiával, filozófiával, nyelvészettel, botanikával, szépirodalommal, s kik öregbítették nevüket tudományos szakírókként. Az 1934-es brassói vándorgyűlésen A kuruzslókról adott elő vetített képek kíséretében.[53] 1933-ban Pataki beadványban fordult az EME szakosztályához, javasolva, hogy vidéki városokban is tartsanak közegészségügyi előadásokat. Ő maga állapítja meg, hogy javaslatának nem volt visszhangja.[54]Az 1938-as tordai vándorgyűlésen Gyöngyösi János református papköltő sírjának a megkoszorúzásakor mondott beszédet.

1933. június 25-én az Orvostudományi Szakosztály díszközgyűlést tartott: Pataki Jenő volt az ünnepelt. Az orvossá avatásának félszázados évfordulója alkalmából a szegedi egyetemen kibocsátott aranydiplomát nyújtották át neki. A köszöntő beszédet dr. Szigeti Imre tartotta, rövid pályaképet nyújtva. A Református Kollégium nevében Kovács Dezső igazgató, az EME elnöksége és a barátok nevében Boros György unitárius püspök mondott üdvözletet. Pataki válaszbeszédében Genersich Antalra hivatkozott, aki gyakran emlegette, hogy a tehetség és a pálya szeretete mellett főleg szorgalom kell a sikerhez. Végül leszögezte: „...én sohasem kapkodtam az arany után. Ez után az aranydiploma után sem nyújtottam ki karom. Kartársi figyelem, barátság és szeretet juttatott hozzá.”[55] Ekkoriban kapta Pataki a szakosztálytól azt a feladatot, hogy Az Erdélyi Múzeum-Egyesület háromnegyedszázados tudományos működése 1859–1934 című emlékkönyv részére állítsa össze az Orvostudományi Szakosztály történetét.[56] Erre keresve sem kaphattak volna megfelelőbb személyt, hiszen a szakosztály megindulása egybeesik az ő egyetemre való beiratkozásával, s így jóformán szemtanúként összegezhetett. A nyomtatott Értesítők és a szakosztályi irattár adatait kronologikus sorrendbe állítva készítette el leghosszabb, 73 lapot kitevő dolgozatát. Ugyancsak 1934-ben újraindult a szakosztály Értesítőinek sorozata, mely 1922-től kezdve összefoglalta a főbb eseményeket, Patakinak is hozta néhány — már az Orvosi Szemlében is megjelent — dolgozatát.

Még egyszer hárult Pataki Jenőre ünnepi feladat: 1941. március 30-án az Orvostudományi Szakosztály díszülés keretében fogadta tagjai közé a „hazatért” egyetem orvosi karának újonnan kinevezett tanárait, majd új vezetőséget választottak. Ezen a díszülésen is Pataki Jenő tartott előadást: Orvoslás a régi Erdélyben címmel a XVI. századtól az egyetem felállításáig rajzolja meg orvostörténetünket.[57] Ez talán a legteljesebb összefoglaló értekezése. Az általa felkutatott számos, folyóiratokba eltemetett adatot az 1940-es években egy erdélyi orvostörténeti lexikonban szerette volna értékesíteni. Ezen dolgozott haláláig.

4. Pataki Jenő családja hatodik értelmiségi és ötödik orvosgenerációját képviselte. Vele ki is halt a család Kolozsvárt. A három Sámuel és Dániel a gyógyító gyakorlat emberei voltak. Ezzel szereztek hírnevet. Neki az összegezés maradt: a családi levéltár, szóbeli és személyes emlékek rendezése, megörökítése. E téren azonban úttörő munkát végzett. Előtte elszórtam egyik-másik orvos írt egy-egy orvostörténeti jellegű cikket, dolgozatot. De ő volt az első, aki életéből egy negyed századot Erdély teljes orvostörténeti feltérképezésére szánt. Többnyire megelégedett az adatok felmutatásával, az emlékek, tárgyak, képek számbavételével, dokumentumok közlésével. Kutatási köre is aránylag szűk volt, mert a családi irattáron kívül csak kolozsvári, gyulafehérvári és marosvásárhelyi levéltári vizsgálódásaira találunk utalást. Írásainak száma 160 körül mozog, nagy részük rovatcikk, jegyzet, ismertetés.[58] Tíz-tizenkét nagyobb dolgozatot állított össze: ezek vagy valamilyen évfordulóhoz, ünnepi alkalomhoz kötődnek, vagy úgynevezett „tárcacikkek”. Néhányuk összegezi is az apró közlésekből felgyűlt anyagot, vázlatot nyújt egy majdani nagy erdélyi orvostörténeti műhöz. Kétségtelenül őt tekinthetjük az erdélyi orvostörténeti iskola megalapítójának.

Az 1944-es baleset óta eltelt félszázadban csak Berde Károlynak a nekrológja nyújtott róla ihletett portrét. Születése centenáriumán a marosvásárhelyi Orvosi Szemlében L. Szini Karola, 120. évfordulóján az Orvosi Hetilapban Szállási Árpád írt róla rövid elismerő méltatást.[59] Többet mond az: Magyary-Kossa Gyulától és Valeriu Bologától kezdve Spielmann Józsefig és Izsák Sámuelig bárki is foglalkozott az erdélyi orvostörténettel, Patakit nem kerülhette meg, kis közleményeire legalább lapalji jegyzetben kellett hivatkoznia.

Függelék

A Revista Medicală — Orvosi Szemle című folyóirat Erdélyi Orvostörténeti Arcképek sorozatában megjelent Pataki Jenő-írások:

 

  1. Pápai-Páriz Ferenc [1649–1716] orvosíró és tanár a nagyenyedi kollégiumban. 1928. 1. sz. 14.

  2. Kereseéri Köleséri Sámuel [1663–1732]. 1928. 2. sz. 13.

  3. Kibédi Mátyus István [1725–1802]. 1928. 3. sz. 14.

  4. Pataki Sámuel [secundus] [1731–1804]. 1928. 4. sz. 14.

  5. Gyarmathi Sámuel [1751–1830]. 1928. 5. sz. 16.

  6. Incseli Szöts András [1760–1812]. 1928. 6. sz. 18.

  7. Nagybatzoni Intze Mihály [1762–1836]. 1928. 7. sz. 20.

  8. Pataki Sámuel [tertius] [1765–1824]. 1928. 8. sz. 18.

  9. Getse Dániel [1768–1824]. 1928. 9. sz. 19.

10. Baumgarten János Kristof Gottlob [1765–1836]. 1928. 11. sz. 18.

11. Csíkmádéfalvi Ferentzi József [1771–1836]. 1928. 12. sz. 17.

12. Baritz János [1776–1861]. 1929. 2. sz. 41.

13. Kibédi Péterfi Pál [1792–1861]. 1929. 3. sz. 94.

14. Greissing József [1798–1890]. 1929. 4. sz. 120.

15. Homorodalmási Barra Imre [1799–1854]. 1929. 5. sz. 162.

16. Pataki Dániel [1804–1871]. 1929. 6. sz. 182.

17. Danckai Ábrahám [Pattantyus] Bogdán [†1865]. 1929. 7. sz. 215.

18. Engel József [1807–1870]. 1929. 8. sz. 249.

19. Ötvös Ágoston [1811–1861]. 1929. 9. sz. 282.

20. Incseli Szöts József [1797–1858]. 10. sz. 316.

21. Magyar-dellöi Antal László [1808–1884]. 11. sz. 372.

22. A kolozsvári Orvos-sebészeti tanintézet tanári kara (Csíkszeredai Szabó József, Bágyi Joó István, Nagel Emil, Jahn Ferenc, Lenhossék József, Jendrassik Jenő, Gspann Károly). 1930. 1. sz. 5–6.

23. Váradi Sámuel [1773–1857]. 1930. 2. sz. 59.

24. Zarándi Knöpfler Vilmos [1815–1882]. 1930. 3. sz. 100.

25. Reiner Zsigmond [1813–1893]. 1930. 4. sz. 154.

26. Otrobán Nándor [1828–1901]. 1930. 5. sz. 176.

27. Kolozsvári Jordán Tamás [1539–1585]. 1930. 6. sz. 222.

28. Bánfihunyadi János [1576–1646]. 1930. 7. sz. 264.

29. Benkő Sámuel [1743–1825]. 1930. 8. sz. 300.

30. Fabini János Teofil [1791–1847]. 1930. 9. sz. 340.

31. Ilanori Sigmond Károly Lajos [1810–1883]. 1930. 11. sz. 419.

32. Psemiseli Lengyel Dániel [1815–1884]. 1931. 1. sz. 27.

33. Honigberger János Márton [1795–1869]. 1931. 2. sz. 64.

34. Körösi Szöts Sámuel [1780–1886]. 1931. 4. sz. 140.

35. Füleki Sinkovits Ignác [1820–1900]. 1931. 5. sz. 176.

36. Maizner János [1828–1902]. 1931. 6. sz. 202.

37. Machik Béla [1839–1879]. 1931. 7. sz. 243.

38. Fogarasi Lészai Dániel [1798–1872]. 1931. 8. sz. 270.

39. Balogh Kálmán [1835–1888]. 1931. 9. sz. 304.

40. Ponori Török Aurél [1842–1892]. 1931. 10. sz. 334.

41. Árkosi Gelei Benedek [1614–1660]. 1932. 2. sz. 60.

42. Bástai Ajtai András [1672–1733]. 1932. 3. sz. 96.

43. Barátosi Andrád Sámuel [1751–1807]. 1932. 7. sz. 254.

44. Nyulas Ferenc [†1808]. 1932. 8. sz. 292.

45. Chenot Ádám [1722–1789]. 1932. 11. sz. 392.

 

Megjegyzés: a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár 277024 jelzetű felhasznált sorozatából kitépték az 1929-es évfolyam 11. számát, az Antalról szóló cikk adatait bibliográfiából vettük. A nevek melletti évszámok nem szerepelnek a címben, ezeket a cikkek szövegéből emeltük ki.

 



[1] A kő feliratát még 1920-ban lemásolta Herepei János: „IT FEKSZIK BEZARVA / DALNOKI MARIA PATAKI / SAMUEL DOCTOR ELTE / PARIA MEGADATOTT / NEKI DITSÖ KORONAJA / FELTAMADASARA MEG / VALTOJAT VARJA / MDCCL dIK ESZTENDÖBEN / JUNIUSNAK XXX dIK NAPJAN.” Herepei János: A Házsongárdi temető régi sírkövei. Bp. 1988. 493–494. A kő hátulján Pataki Jenő három fiatalon elhunyt leánytestvérének a neve olvasható: Pataki Ilma (1855–1861), Pataki Emília (1859–1863), Pataki Ilona (1862–1865).

[2] Herepei János: i.m. 283–287.

[3] A Patakiak kézírásos családfája megtalálható a kolozsvári Állami Levéltár Pataki-gyűjteményében (Fond familial Pataki. Fond nr. 407. Inv. 321. 1. sz. dosszié). Ez a 439 dossziét tartalmazó anyag Pataki Jenő halála után kerülhetett a levéltárba. Számos családtörténeti dokumentumot tartalmaz, Pataki Jenő okiratainak, fogalmazványainak és kivágott cikkeinek a gyűjteménye is részét képezi. A családfát nyomtatásban közli Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedéki táblákkal. IX. köt. Pest 1862. 146–148., valamint Herepei János: i.m. 392. Sem e helyeken, sem Kőváry Lászlónál (Erdély nevezetesebb családai. Kv. 1854. 201–202.) nem találunk utalást rá, hogy a Patakiak valaha nemességet kaptak volna, így a „sárospataki” előnév használatát, a családnév y-os írását nem tekinthetjük indokoltnak.

[4] Régi leveles-ládákból. Adatok az iskoláztatás történetéhez. Közli: pj. Véndiákok Lapja 1927. 10–12. sz., 1928. 1–3. sz.

[5] A Pataki család nevezetes tagjairól II. Sámuelig ír Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Második száz. [Bécs 1778] Bp. 1962. 343–353. Valamennyiük neve szerepel Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című műve X. kötetében (Bp. 1905). Feltételezésünk szerint a szócikkekhez Pataki Jenő szolgáltatta az anyagot.

[6] Pataki Sámuel naplója. Közli: Pataki Jenő. Erdélyi Orvosi Lap (a továbbiakban: EOL) 1921. 18–24. sz. 298–300, 315–317, 343–346, 357–361, 378–380, 388–391. I. és II. Pataki Sámuel hollandiai egyetemjárásáról adatok találhatók G. Henk van de Graaf: A németalföldi akadémiák és az erdélyi protestantizmus a XVIII. században 1690–1795. (Kolozsvár 1979) c. kötetében.

[7] Török István: A kolozsvári ev. Ref. Collegium története. Kv. 1905. II. köt. 61–67.; p.j.: Pataki Sámuel (secundus). Revista Medicală — Orvosi Szemle (a továbbiakban: RMOSZ) 1928. 4. sz. 14.

[8] A III.B parcellában levő tumba most másodlagos helyen áll, valamelyik szomszédos sírhelyről áttették a Pataki Dániel fejköve előtti halomra (ma a 2992. sz. útmenti betonsír szomszédja). A megkopott felirat az egyik — eredetileg déli — lapon: „MEMORIAE / VIRI CANDORE ET ERVDITIONE CONSPICVI / SAMVELIS PATAKI / DVM VIVERET MEDICINAE DOCTORIS COLLEGII REF. CLAVD. PHILOS. ET MATHES. PROFESS. / INCLYTI COMITATUS KOLOS PHISICI / CONJVX MAESTA MARITO DESIDERATISSIMO / LIBERI MAERENTES PATRI OPTIMO BENE MERENTI / POSVERVNT / VIXIT ANNOS LXXIV OBIIT A.D. MDCCCIV DIE XI SEPTEMBRIS” (A közismerten fényes elméjű és nagy tudású férfi, Pataki Sámuel, míg élt, orvosdoktor, a kolozsvári Református Kollégium filozófia- és matematikatanára, Kolozs megye híres orvosa emlékének. A gyászoló feleség a legideálisabb férjnek, a gyászoló gyermekek a legjobb apának megérdemelten állították. Élt 74 évet, meghalt az Úr 1804. esztendejében szeptember 11-én.) A másik lapon: „SZATHMÁRI PAP SÁRÁNAK NÉHAI ORVOS DOKTOR ÉS PROFESSOR IDÖSB PATAKI SÁMUEL / XXXIX ESZTENDÖKIG VOLT HIV HÁZAS TÁRSÁNAK / E SIRBA NYUGOVO FÉRJE PORÁHOZ / SZÁLLOTTAK HAMVAI / XII ESZTENDEI ÖZVEGYSÉG UTÁN ÉLETÉNEK LXXIdik ESZTENDEJÉBEN / HÁLÁDATOS GYERMEKEI TISZTELIK ÁLDOTT EMLÉKEZETÉT / SZÜLETETT MDCCXLVI JULIUS II MEG HOLT MDCCCXVI DECEMBER III”.

[9] A teljes sírfelirat így hangzik: „GYÁSZ OSZLOPA / PATAKI SÁMUELNEK / MIG ÉLT / ERDÉLY FÖ ORVOSSÁNAK KIRÁLYI / TANÁCSOS ÉS KIR. FÖ KORMÁNYSZÉKI / REFERENSNEK / A TERMÉSZET TANITVÁNYÁNAK ÉS / AZ EMBEREK BARÁTYÁNAK / MELLYET BÁNATBA MERÜLT HITVESSE / KESERGÖ GYERMEKEK / EMLÉKEZETÉT / FÁJDALMAS SZERETETTEL / S BUZGO ÉRZÉSSEL TISZTELVE / EMELTEK / RÖVID ÉS CSAK / LVIII ESZTENDÖKRE TERJEDT ÉLETÉT / NAGY ÉRDEMI S JO TETTEI / HALHATATLANNÁ TESZIK / SZÜL. MDCCLXXVI FEBR. XVIkán / MEG HOLT MDCCCXXIV APRIL IIkán.” A születési év téves: nem 1776, hanem 1765. Az oszlop nyugati oldalán a „Sárospataki / Pataky Sándor / nyug. törv. tanácsos / 1811–1887 / és neje / Konrád Emilia / 1832–1901” felirat Pataki Jenő szüleit örökíti meg.

[10] (p.j.): Pataki Sámuel (tertius). RMOSZ 1928. 8. sz. 18.

[11] (pj.): Pataki Dániel. RMOSZ 1929. 6. sz. 182. és uő: Orvoslás a régi Erdélyben. Értesítö az Erdélyi Múzeum-Egyesület [a továbbiakban: EME] Orvostudományi Szakosztályából 50. köt. (1940–41) 12–21.

[12] Pataki Dániel legteljesebb bibliográfiáját Szinnyei József i.m. szócikkében közli. Arcképes nekrológja a Vasárnapi Újság 1871. jan. 22-i számában -á -r [Szász Károly] aláírással jelent meg.

[13] Márvány sírkövén ez a felirat: „Gyászemléke / Sárospataki / PATAKI DÁNIELNEK / ki míg élt / országos főorvos / kir. főkormányszéki tanácsos / vaskorona rend lovagja / s több tudományos társulatok / tagja volt / Szül. 1804. mart 5. Megh. 1871. jan. 11. / Béke poraira!” A fejkő alsó részén: „Dr. S. PATAKY JENŐ / v. tiszti orvos, egészségügyi tanácsos / meghívott előadó az egyetemen / 1857–1944 / és neje / NAGY PIROSKA / 1866–1946”.

[14] Pataki Jenőnek három testvére érte meg a felnőttkort: Sándor (1854–1917) nyugalmazott városi rendőrkapitányként halt meg Kolozsvárt, leszármazottai már Budapesten éltek; Gizella (sz. 1860, Spiró Emilné) és Anna (1867–1950, Vincze Jánosné).

[15] Kővári László: Kolozsvár sz. kir. város lakosai és lakásai az 1869–70-ki népszámlálás szerint. Kv. 1870.

[16] pj.: Adatok a tanári kinevezéshez a cluji Orvos-sebészeti Tanintézetben. RMOSZ 1935. 2. sz. 50.

[17] (pj.): Az utolsó tanári kar. RMOSZ 1931. 7. sz. 247. A Főtér városházi oldalán a 6. sz. ház volt a Pataki Dánielé.

[18] A Kolozsvári ev. Ref. Főtanoda közvizsgálatainak, tanító és tanuló személyzetének kimutatása az 1863/4-dik iskolai év második felében (Kiadta Sárkány Ferenc tanvezető tanár) és a következő tanévekre szóló vizsgarendekből, 1874-től értesítőkből vettük az iskolára vonatkozó adatokat.

[19] Az egyetemi tanulmányokra vonatkozó adatok forrása: Acta Reg. Scient. Univ. Claudiopolitanae Anni 1877/78–1880/81 és A Kolozsvári Magyar Királyi Tudomány-egyetem Almanachja 1876/7-ről és a további füzetek 1880/81-ig.

[20] Az Egyetemes orvosdoktori diploma megtalálható a levéltári hagyatékban (115. sz. dosszié). Keltezése 1882. okt. 21. Aláírja Szabó Károly rektor, Hőgyes Endre dékán, Brandt József és Ossikovszki József. Az utólagos rájegyzések szerint 1883. december 12-én Budapesten, 1885. december 18-án Kolozsváron és 1887. november 7-én Vas vármegyében vették nyilvántartásba és hirdették ki.

[21] A levéltári igazolóirat szerint Tauffer klinikáján 1883. márc. 1-től júl. 1-ig díjazatlan gyakornok volt. A Stefánia szegénygyermek-kórházban 1883. nov. 1-től 1885. nov. 15-ig második rendes segédorvosként a „gyermekgyógyászati szakismeretekben kiváló buzgalmat fejtett ki” (116. és 124. sz. dosszié).

[22] Az EOL 1921. aug. 1-én megjelent 14–15. száma Genersich Gusztáv-emlékszám. Ebben olvasható Leitner Fülöp (Prof. dr. Genersich Gusztáv 1865–1921) és Pataki Jenő (A magyar gyermekgyógyászat gyermekkorából) forrásul szolgáló tanulmánya.

[23] Az önéletrajzi adatokból összeálló Szinnyei-féle szócikk utalásait a Pataki-levéltár 123. sz. dossziéjában található Életrajz így pontosítja: 1887. jún. 25.–1889. jún. 1-ig körorvos Ikerváron, utána 1898. ápr. 15-ig „Sárvár nagyközség tiszti orvosa s egyszermind a Sárvári Kórház igazgató orvosa”. Ezután 6 hét megszakítással 1898. június 1-én alkalmazzák Kolozsvárt.

[24] A nyomtatásban megjelent Kolozsvár szab. kir. város törvényhatóságának szervezeti és ügyviteli szabályrendelete (Kv. 1888) 128–131. lapjain pontosan felsorolja a tiszti kerületi orvosok kötelességeit. Többek között hetente kétszer minden kerületében lakó kéjnőt is meg kellett vizsgálnia, bevezetve a bárcába az eredményt.

[25] Az esketést Ferencz József unitárius püspök végzi. Özv. Pataki Jenőné 1946. május 2-án hunyt el. (Vö. Unitárius esketési anyakönyv V. köt. 5. sz. 16. és Unitárius temetési anyakönyv V. köt. 97. sz. 83.). A református anyakönyvekben Veress Irmára vonatkozó adatokat nem találtunk, 1920. június 12-i gyászjelentése sem korát, sem házassága tartamát nem említi.

[26] Kolozsvári cím- és lakásjegyzék 1914. évre. 40–41.

[27] Berde Károly: Pataki Jenő (1857–1944). Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályának munkájáról 57. köt. (1944) 198–200.

[28] A levéltári hagyatékban számos levél, kérvény utal arra az elkeseredett küzdelemre, amit Pataki jogos nyugdíja megszerzéséért folytatott.

[29] Az 1942. október 28-ról keltezett és 1942. december 19-én az egyetem aulájában ünnepélyesen átnyújtott gyémántdiploma a levéltári hagyatékban található (120. sz. dosszié).

[30] A „magyar királyi egészségügyi tanácsos”-i címről szóló 1942. okt. 21-i keltezésű okiratot december végén Patakit lakásán felkeresve nyújtotta át Inczédy-Joksman Ödön főispán.

[31] Ellenzék 1944. jan. 8.; hasonló címek: Halálra gázolta egy kolozsvári társasgépkocsi Pataky Jenő dr.-t, az erdélyi orvosok nesztorát (Keleti Újság 1944. jan. 8.), A Trefort utcában halálra gázolta egy társasgépkocsi Pataky Jenő volt tiszti főorvost (Magyar Újság 1944. jan. 8.).

[32] Nagy részvét mellett eltemették dr. Pataki Jenőt. Ellenzék 1944. jan. 11. A család a következő nyomtatott gyászjelentést adta ki: „Dr. Sárospataky Pataky Jenőné sz. Nagy Piroska szomorú szívvel tudatja, hogy a legjobb férj, testvér és rokon Dr. PATAKY JENŐ gyémánt diplomás orvos, m. kir. közegészségügyi tanácsos, thj. sz. kir. város volt tiszti orvosa életének 86-ik, házassága 22-ik évében 1944. január hó 7-én váratlanul elhunyt. Temetése folyó hó 10-én délelőtt 1/2 12 órakor, a református egyház szertartása szerint lesz a házsongárdi temető nagykápolnájából. Emlékét szeretettel őrizzük! Kolozsvár, 1944. január hó 8-án. Lakás: Erzsébet út 39. Özv. Spiró Emilné sz. S. Pataky Gizella, özv. Vincze Jánosné sz. S. Pataky Anna testvérei; özv. id. S. Pataky Sándorné sz. Szett Teréz sógornője; S. Pataky Margit, S. Pataky Teréz, özv. Faith Istvánné unokahúgai; özv. S. Pataky Sándorné sz. Csiky Vilma és gyermekei: Judit és Géza testvérének unokái. Számos közeli és távoli rokon.” Megjegyezzük, hogy Pataki Jenő az 1940-es években következetesen y-nal írta családnevét. Addig többnyire i‑vel. Mi a hagyományos -i betűs alakot használjuk.

[33] Patakit a kollégium és Pártfogó Egyesülete 1936. jún. 28‑án Gyémántoklevéllel tüntette ki. (Eredetije a levéltár 120. sz. dossziéjában.)

[34] Berde Károly: uo. A halálhírt közli az Orvosi Hetilap is (1944. 4. sz. 48.). „Hivatott és szorgalmas művelője volt Erdély orvostörténetének” — állapítják meg. A Magyar Életrajzi Lexikon II. kötete a halál időpontját tévesen teszi január 14-re.

[35] Erre nézve Péter H. Mária és Péter Mihály dolgozata nyújt jó összefoglalást: Az EME vándorgyűlései az orvostovábbképzés szolgálatában. Lege Artis Medicinae 1992. 1084–1087.

[36] Különlenyomat az Orvos-természettudományi Értesítő 1903. évi XXV. kötet I–II. füzetből. Kolozsvár 1903.
13 l.

[37] EOL 1922. 1. sz. 10–13.

[38] Adatok a prostitutio történetéhez Kolozsvárt. Az EOL tudományos közleményei. Különlenyomat [az] 1925. VI. évfolyam 15–16. számából. Cluj-Kolozsvár 1925. 14 l.

[39] Pásztortűz 1924. 21. sz. 269–271.; 1925. 5. sz. 93–96.; 1926. 20. sz. 465–467.

[40] Uo. 1926. 10. sz. 218–220.

[41]Adorján B. Jenő lapja eleinte Ifjúság címmel jelenik meg, az 1926-os 4. számtól változtatja címét Véndiákok Lapjára. Az 1926-os 8–9. számtól főmunkatársként feltüntetik Pataki Jenőt is. A Hogyan szerezték meg régen az orvosi diplomát c. háromrészes sorozatot (1925. 3, 4–5, 1926. 1–2. sz.) Dr. Transylvanus névvel jegyzi Pataki.

[42] Homoródalmási Barra Imre. RMOSZ 1929. 5. sz. 162.

[43] RMOSZ 1930. 8. sz. 313–314. Igazát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem sikerült Pataki Jenő egyetlen képét sem felkutatnunk. Egyedül a Véndiákok Lapja 1927. 3. száma címlapján közölték egy egészen kisméretű fényképét.

[44] RMOSZ 1930. 1. sz. 5–6.

[45] RMOSZ 1928. 10. sz. 3–6.; 1929. 1. sz. 1–5.; 1931. 12. sz. 404–407.; 1935. 10. sz. 348–349.

[46] RMOSZ 1936. 198–200.

[47] Magyary-Kossa Gyula: A királyi érintés gyógyító erejéről; uő.: Háromszáz éves magyar orvosi kézirat. EOL 1925. 19. sz. 219–220.

[48] RMOSZ 1930. 2. sz. 60–63.; 3. sz. 101.; 1932. 3. sz. 98.; 1935. 10. sz. 350.

[49] RMOSZ 1931. 12. sz. 420.

[50] Uo.

[51] EOL 1925. 5. sz. 42.; RMOSZ 1929. 12. sz. 377.

[52] Az EME Nagybányán 1932. aug. 25–28. napjain tartott tizenegyedik vándorgyűlésének Emlékkönyve. Cluj-Kolozsvár 1933. 77–85.

[53] Az EME Brassóban 1934. augusztus hó 26–28. napjain tartott tizenharmadik vándorgyűlésének Emlékkönyve. Cluj-Kolozsvár 1935. 113–118.

[54] Az EME háromnegyedszázados tudományos működése 1859–1934. A választmány megbízásából szerkesztette dr. György Lajos főtitkár. Cluj-Kolozsvár 1937. 156–157.

[55] Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályából 46. köt. (1932–33). Kv. 1935. 209–218. Az 1932. október 12-én kelt „arany doktori oklevél” eredetije és fényképmásolata a levéltári hagyatékban található (118–119. sz. dossziék). Ugyanott olvasható az Unio Szabadkőműves Páholy főmesterének Pataki Jenő mester-testvérhez címzett gratuláló levele. Az ünnepségről beszámolt az Ellenzék 1933. jún. 27-i száma.

[56] Az Orvostudományi Szakosztály története 1879–1934. I.h. 89–162.

[57] Különlenyomat az EME Orvostud. Szakosztályának Értesítőjéből (1940–1941). [Kv. 1942] 12–21.

[58] A levéltári hagyaték 283. sz. dossziéja 1941. március 31-i keltezéssel tartalmazza Pataki Jenő bibliográfiáját. Sajnos csak a lap címe s a benne megjelent cikkek címe található itt, az év, évfolyam, oldal jelzése hiányzik. Az EOL-ban 34, az RMOSZ-ban 81, a Pásztortűzben 6 írást sorol fel, az Ellenzékben 2-t, a Magyar Népegészségügyi Szemlében 1-et (1934–1935: 4 folytatás). Összesen vagy 125 címet — de a hír- és jegyzet-cikkeket nem tünteti fel. Továbbá 22 előadását is nyilvántartásba veszi. Az 1940-es években még a Kolozsvári Szemlében jelent meg két várostörténeti dolgozata: A régi Kolozsvár (1943. 147–150.), A régi tanácsház és a főbírók (1943. 276–285.).

[59] Orvosi Szemle 1958. 1. sz. 90–92.; Orvosi Hetilap 1977. 30. sz. 1794–1795.

stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret