Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Zsigmond Andrea
kÖRKÉP AZ ERDÉLYI MAGYAR SZÍNHÁZAKRÓL

 

A szerző színházkritikus, egyetemi tanársegéd Kolozsváron.

Jelen írás rövid összefoglaló az Erdélyben található magyar színházakról. Reményeim szerint vannak benne olyan tudnivalók, melyek az olvasók számára újdonságot jelentenek.

Jelenleg tizenegy városban található magyar nyelven játszó színház Erdélyben: Temesváron, Aradon, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen. A színházak közül kettő, a kolozsvári és a marosvásárhelyi a bukaresti kulturális minisztérium fennhatósága alá tartozik, a többiek a városi önkormányzat hatáskörébe vannak utalva. Erdélyben román nyelven játszó színházi intézmények is vannak. Egyes városok két színházat tartanak fenn, vagy egyet két, magyar és román tagozattal: Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy. Vannak városok, amelyekben csak magyar nyelven játszó színházat alapítottak a lakosság arányának megfelelően (Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely). Másutt csak román nyelven van színház (Torda, Nagybánya). Két német nyelvű színház is van: Nagyszebenben román és német, Temesváron román, magyar és német nyelvű színház működik. Kizárólag magyarul játszanak: a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, az Aradi Kamaraszínház, a Szigligeti Színház Nagyváradon, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a Csíki Játékszín Csíkszeredában, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a kézdivásárhelyi Városi Színház. Két színház kéttagozatos: a Szatmárnémeti Északi Színháznak a Harag György Társulata, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznak a Tompa Miklós Társulata játszik magyar nyelven.

Vannak más, a színházhoz közeli intézmények is Erdélyben: a Kolozsvári Magyar Opera az egyetlen, Magyarországon kívüli magyar nyelvű opera. Különálló intézmény a Kolozsvári Puck Bábszínház és a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház - kéttagozatosak, magyar és román -; más bábszínházak a magyarul játszó prózai színház tagozataként működnek (Sepsiszentgyörgy, Nagyvárad, Temesvár, Szatmárnémeti).

Táncszínházi kezdeményezés az M Studio, amely a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz tartozik, kortárs tánccal kísérletezik benne néhány színész. Hasonló profilú a független színházi szférában az András Lóránt Társulat Marosvásárhelyen. A nagyváradi Szigligeti Színházhoz tartozik a Nagyvárad Táncegyüttes - a néptánctól jutottak el a kortárs táncig. Néptáncra épülő együttesek máshol a színházi intézménytől függetlenül léteznek. Profinak számít, munkahelyeket biztosít a szintén a kortárs tánccal kacérkodó Udvarhely Táncműhely, a Maros Művészegyüttes, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Háromszék Táncegyüttes.

A többtagozatos színházak gyakran ugyanazon az épületen osztoznak (a marosvásárhelyi színház magyar és román tagozata ugyanazokat a színpadokat használja), különböző együttesek is gyakran egyazon épületben játszanak: a Kolozsvári Magyar Színház és Opera, a Csíki Játékszín és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes stb. Érdekes a helyzet Temesváron: egyazon épületben dolgozik a román színház és opera, a magyar és a német színház; oly módon, hogy a két román társulat a nagyszínpadon dolgozik, a német és a magyar társulat egy oldalsó részben, egy kisebb színháztermen (meg egy még kisebb stúdión) osztozik. A felsoroltakon kívül időszakosan vagy hosszabb ideig a kőszínházi struktúrán kívüli színházi kezdeményezések is létrejönnek. Magyar nyelvű független színházi munka Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is volt néhány évig. Állandósult Marosvásárhelyen a Yorick Stúdió, a Spectrum Színház, a 3G (a kabarétársulatok mellett - Gruppen-hecc és Hahota), Kolozsváron a Váróterem Projekt, a Shoshin Színházi Egyesület, a Groundfloor Group. (Színészeik közül többen egy-egy kőszínházi társulat alkalmazottai is.) Létezik az Osonó Sepsiszentgyörgyön, bár az a társulat, miközben profiként tekint magára, nem diplomás színészekből áll. Iskolai színjátszó csoportok, amatőr felnőtt színjátszók sokfelé vannak még.

A professzionális színházak között nagy különbségek mutathatók ki: a kolozsvári több mint negyven színészt alkalmaz, a gyergyószentmiklósi hét-nyolc színésszel hozza létre az évad bemutatóit. Előfordul, hogy a gyergyóiak csapata meghívott színészekkel egészül ki - hasonlóan dolgozik a pici aradi és kézdivásárhelyi színház: előadásokra szerződtetnek szabadúszó színészeket, más társulatok tagjait. A műszaki személyzet számában is nagy különbségek mutatkoznak - egyes színházakban nincs öltöztető, fodrász, súgó, ügyelő stb.

Erdélyben az utóbbi években gazdag fesztiválkínálat keletkezett. Szakmailag izgalmas, hogy három-négy nemzetközi fesztivál is van a régióban, többségüket magyar színház szervezi. Kétévente, télen rendezik meg az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivált Kolozsváron, és háromévente tavasszal van Sepsiszentgyörgyön a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál. A temesvári magyar társulat a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozót szervezi meg minden év májusának végén, többnyire szerbiai és budapesti színházak vendégszereplésével. (A magyar színházakénál nagyobb múlttal, nagyobb anyagi bázissal és felhozatallal rendelkező nemzetközi fesztivált, mely román szervezésű, Nagyszebenben rendeznek.)

Az erdélyi magyar színházak számára az évente megrendezett legnagyobb romániai, illetve magyarországi országos szakmai találkozó egyaránt fontos. A romániai színházi szakma „elitje" ősszel a FNT-n (Festivalul Naţional de Teatru) gyűl össze Bukarestben, a magyarországi „legjobbak" minden év júniusának elején a POSZT-on (Pécsi Országos Színházi Találkozó). Szakmai elismerésnek számít, ha egy erdélyi előadást egyáltaIán beválogatnak egy fesztiválra (a POSZT versenyprogramjába 2015-ben és 2016-ban egyetlen erdélyi előadást válogattak be - néha kettő szokott lenni, elvétve nagyobb is lehet a határon túli versenyelőadások száma Pécsett).

Kisebb, kizárólag a „határon túli" magyar színházakat összegyűjtő fesztivált hoztak létre kereken harminc éve a magyarországi kisvárosban, Kisvárdán, ennek a díjai a POSZT-on kapott elismerésekhez hasonlóan fontosak az erdélyi színházak számára. Ehhez némiképp hasonlít a Romániában minden második évben megrendezett Nemzetiségi Színházi Kollokvium. Míg Kisvárdán a tizenvalahány erdélyi színház előadásai mellett néhány szerbiai, szlovákiai és ukrajnai magyar színház mutatkozik be, a gyergyószentmiklósi kollokviumon az erdélyi magyar színházak mellett többnyire a két romániai német színház meg az egyetlen romániai zsidó színház szokott fellépni. A kollokviummal azonos profilú az Interetnikai Színházi Fesztivál: ugyanazok a romániai nemzetiségi színházak képviseltetik ott magukat, szintén kétévente. A fő különbség a kollokvium meg az interetnikai színházi találkozó között, hogy míg előbbinek Gyergyószentmikós ad otthont, az Interetnikai vándorfesztivált 2012-ben a nagyváradi Szigligeti Színház szervezte, 2014-ben a Csíki Játékszín, 2016-ban a szatmárnémeti színház Harag György Társulata, és 2018-ban Székelyudvarhelyen, a Tomcsa Sándor Színházban lehet a többi erdélyi társulat előadásait szemrevételezni.

Más állandósulni látszó fesztiválok is vannak a régióban: Gyergyószentmiklós kétévente megrendezi a dance.movement. theatre című tánc- és mozgásszínházi találkozót, ahol többnyire budapesti alkotók előadásai szerepelnek a programban. Ehhez hasonlít az évente Sepsiszentgyörgyön, az M Studio által szervezett flow elnevezésű találkozó. Székelyudvarhely minden év októberében megrendezi a dráMA nevű, kortárs magyar és román drámákra fókuszáló fesztiválját. A kolozsvári Puck bábszínháznak van egy évente megszervezett nemzetközi bábos fesztiválja, a csíkszeredaiak elindították a Lurkó elnevezésű éves gyerekszínházi találkozót, a nagyváradi színház bábtagozata pedig az erdélyi bábszínházakat tömörítő, kétévente megrendezett Fux Fesztivált. Ezeken kívül más romániai vagy magyarországi színházi találkozókra is el-eljárnak az erdélyi színházak. Egyes fesztiválokon válogatás, zsűri és díjak is vannak. A díjak másfélék is lehetnek: magyarországi állami díjat, például Jászai Mari-díjat időnként erdélyi színésznek is adományoznak, ugyanez áll az érdemes művész, kiváló művész stb. elismerésekre is. A szakmai díjak közül fontos a romániai színházi szövetség, az UNITER (Uniunea Teatrală din România) díjai, melyeket minden tavasszal osztanak ki több kategóriában. A magyarországi Színházi Kritikusok Céhe díjaiban az erdélyi alkotók kevésbé tudnak megjelenni (a budapesti kritikusok nem látnak elég erdélyi produkciót). Ehelyett figyelhetik az EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) minden tavasszal átadott színész-díjait: Kovács Györgyről elnevezett díjat kap évente egy férfi színész, Poór Liliről elnevezettet egy színésznő. Szakmai véleménynek számít az is, mit tart „az év színházi előadásaidnak december végi összeállításában a Transindex internetes portál, hiszen erdélyi színházi kritikusok tanácsai alapján áll össze ez a lista: az utóbbi években a Játéktér szerkesztőit kérték fel az összegezés megírására. Ez a lap is létrehozott egy díjat fiatal alkotóknak: eleinte három, 2015-től négy kategóriában díjazza Erdély fiatal színházi alkotóit: színész, rendező, egyéb színházi alkotó, színházi szakíró kategóriában. A színházaknak vannak belső, a saját társulati tagjaiknak megítélhető díjaik, a színház ösztönzésére néhol a város közönsége is díjat szavaz meg a számára leginkább kedves színházi teljesítményeknek.

A díjakon kívül az ezeket odaítélő személyek, a válogatók, kritikusok, zsűritagok, kuratóriumi tagok a színházi élet számon tartandó tényezői. Kurátorok döntenek arról, hogy a pályázók közül ki legyen az a kilenc fiatal színész és más színházi alkotó, akinek az egyéves Communitas alkotói ösztöndíjat odaítélik; felvételik vannak a színművészeti szakokra, ahol az ott tanító színésztanárok, más oktatók döntenek arról, ki kerül be alapképzésre, mesterire, doktorira, és ki nem. Gyakori, hogy ugyanaz a személy szerkesztő egy lapnál, tanít az egyetemen, könyvet ír, egyik fesztiválra válogat, a másikon zsűrizik, a harmadikon szakmai beszélgetést vezet, és különben valamelyik színháznál művészeti tanácsadó, egy másiknál dramaturg - vagy más variációk. A szóban forgó személyek többnyire erdélyiek, de előfordul az is, hogy magyarországi, román vagy külföldi szaktekintélyt kérnek fel valamelyik említett szakmai tevékenység elvégzésére, vagy önszántukból végeznek erdélyi színházra vonatkozó kutatást, vállalnak el ilyen vonatkozású munkát.1

Az előző bekezdésben említettem az egyetemeket. A két felsőfokú színházi képzést kínáló erdélyi egyetem és a sepsiszentgyörgyi művészeti középiskola kétévente indított drámaosztálya - időnként más városban is indul drámaosztály - egyrészt az előző bekezdésben említetteknek nyújt munkahelyként biztos és (a színházaktól) független hátteret az egyéb szakmai tevékenységek folytatásához - zsűrizéshez, kritikaíráshoz, szabadúszó alkotói tevékenységhez -, másrészt a színházak társulatai tudnak „frissülni" a végzett diákok soraiból. A kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem huszonegy kara közül egyik a Színház és Televízió Kar. A karon belül három intézet van, egyik a Magyar Színházi Intézet. Ezen belül zajlik a kétszakos oktatás: színművészet, illetve színháztudomány/színházi újságírás szakon tanulhatnak azok, akik hároméves képzésen szeretnének a színházról minél többet megtudni. (A színművészet szakot végzettek közül sokan később erdélyi társulatok tagjai lesznek; a színháztudomány szakosok közül többen találnak munkát színházak irodalmi titkárságain, a sajtóban írnak kulturális témájú cikkeket.) A hároméves alapszak után lehetőség van egy kétéves mesterképzésre: a „kortárs színház" elnevezésű mesterire mindkét szak végzettjei jelentkezhetnek. A doktori képzés elsősorban román nyelven folyik; vannak már olyan témavezető tanárok, akiknél magyar nyelven lehet írni a disszertációt.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem szinte évről évre nagyobb szakkínálatot nyújt. Két kara van, a Román Művészeti és a Magyar Művészeti Kar. Ez utóbbin belül található a Zene Intézet, valamint a Színház, Vizuális Művészetek és Kommunikáció Intézet. Alapképzésen a színházi vonatkozású szakkínálat a következő: színművészet, bábművészet, mozgásművészet, teatrológia (színháztudomány), rendezés, látványtervezés. Magiszterin ezek a szakok indulnak: színművészet, a rendezés művészete, teatrológia/művelődésszervezés, drámaírás, bábművészet, alkalmazott bábművészet. Doktoriskolájában magyar nyelvű program működik négy témavezető tanárral, közülük ketten Budapestről járnak Marosvásárhelyre. Az átjárás a diákok szintjén is megfigyelhető: főleg Marosvásárhelyen, de Kolozsváron is jelen vannak Magyarországról származó diákok (szlovákiai diák is tanult itt, mivel ott nincs magyar nyelvű színészképzés). E diákok egy része a képzés befejezése után visszamegy Magyarországra, mások, miután Erdélyben alakult ki a szakmai ismeretségi körük, romániai társulatokhoz szerződnek.

A magyarországi tanárok Erdélyben tanításának is vannak az átjárást elősegítő következményei: magyarországi társulatokhoz szerződő erdélyi színész-végzősökre, magyarországi szakmai lapokban publikáló volt erdélyi teatrológus hallgatókra gondolunk.

Az erdélyi magyar színházi világnak természetesen a román nyelvű színházi szakmával is van kapcsolata. Az erdélyi kritikusok eldönthetik, hogy a budapesti székhelyű Színházi Kritikusok Céhébe lépnek be vagy a hasonló profilú román szervezetekbe - esetleg mindkettőbe.

Sok román rendező dolgozik az erdélyi magyar színházakban - ennek vannak következményei a színházi stílusra nézve. Radu Afrim az utóbbi években több előadást is rendezett a marosvásárhelyi magyar színházban (Az ördög próbája, A nyugalom, Retrómadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan) - az ő szemlélete láthatóan nyomot hagyott például a Marosvásárhelyen 2015-ben végzett rendezőhallgató, Nagy Botond látásmódján (lásd a gyergyószentmiklósi A Homokszörny című előadást). Victor Ioan Frunză, Silviu Purcărete, Anca Bradu, Sorin Militaru, Andrei Şerban, Mihai Măniuţiu szintén sokat rendez magyar társulatnál (és a már elhunyt Vlad Mugur); román díszlet- és jelmeztervezők (Adriana Grand, Carmencita Brojboiu, Irina Moscu) gyakran megfordulnak kőszínházaink-ban. Ennek a fordítottja is előfordul: magyar rendezők, Tompa Gábor, Vadas László, Szabó K. István, Botos Bálint, András Lóránt, Albu István, Patkó Éva szintén rendeztek román társulatoknál. Különleges példája a keveredésnek a fiatal Ándi Gherghe rendező, aki Marosvásárhelyen félig románként és félig magyarként rendezett MaRó (magyar-román, rövidítve), és újabban Vitéz Mihály címmel független színházi előadást.

Magyarországi rendezők is megfordulnak Erdélyben, talán elsősorban szórakoztató produkciókat hozva létre: mint Somogyi Szilárd, Lendvai Zoltán, Anger Zsolt. Az utóbbi években két Mohácsi János által jegyzett előadást láthattunk Marosvásárhelyen, és a most induló évadban a nagynevű Zsótér Sándor dolgozik a társulattal - Erdélyben ez lesz az első munkája. A nagyváradi színház művészeti vezetője jelenleg a szintén magyarországi Novák Eszter: rendezett már néhány előadást a Szigligeti Színházban. Kolozsváron nagyon ritka, hogy magyarországi rendezőt hívnak az állami magyar színházhoz: Eszenyi Enikő fog itt rendezni ebben az évadban. (Ő a budapesti Vígszínház igazgatójaként évek óta előadáscseréket bonyolít le a kolozsvári magyar színházzal.)

Szerbiai magyar rendezők is megfordultak Erdélyben: Kolozsváron Urbán András, Puskás Zoltán és Mezei Kinga (ő Marosvásárhelyen is rendezett), Temesváron László Sándor. Az is jellemző, főként a kolozsvári színházra, amely az Európai Színházi Unió tagszínháza (a színház igazgatója, Tompa Gábor az Unió aktuális vezetője), hogy külföldi rendezőket hívnak meg dolgozni. A külföldiek (nem magyar vagy román ajkúak) által létrehozott produkciók közül talán a Matthias Langhoff által létrehozott két előadás, a Mértéket mértékkel (2010) és a Don Juan ünnepélyes vacsorája (2013) voltak a színházban a legkiemelkedőbb produkciók.

E rövid esszében gyors áttekintést nyújtok csupán, ezért nem részletezek olyan kérdéseket, amelyek igencsak fontosak: minek része inkább az erdélyi magyar színház, a romániai vagy a magyar színházi kultúrának? Mit vett át a különböző kultúrákból? Ez a kérdésfeltevés alapos utánajárást igényel.

Az előbbi kérdésre és hasonlókra a választ több szerző keresi - ezért is üdvözlendő, hogy két színháztudományi képzés is létezik Erdélyben (illetve egyetemeken másutt is, például a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karának magyar szakán is foglalkoznak színháztörténeti kérdésekkel), hiszen így kitermelődhet egy olyan tudós-, újságíró- és kritikusgárda, akik folyamatosan biztosítani próbálják az erdélyi színház önreflexióját. A napi- és havilapok színházi írásain vagy a Játéktér periodika szövegein kívül színházi könyvek is megjelennek hol szórványosan, hol pedig szinte tömegével. A kolozsvári Koinónia kiadónál több mint húsz színházi témájú kötet látott napvilágot az utóbbi két évtizedben a sorozatszerkesztő, Visky András jóvoltából. A marosvásárhelyi művészeti egyetem kiadójánál, az UArtPressnél szintén húsz fölött jár már a magyar nyelven megjelentetett színházi témájú kötetek száma, és hasonló a helyzet a kolozsvári Komp-Press-szel - amelynek Prospero könyvek elnevezésű sorozata (beszélgetőkönyvek erdélyi színművészekkel) szintén több mint húsz kötetre rúg.

Előfordul, hogy az egyetemi tanársegédek, adjunktusok is az erdélyi közeget vizsgálják doktori kutatásaik során - a szakmai felnőtté válás során juthattak arra: az ő dolguk (is) immár, hogy a régió színházi történéseinek minél több aspektusát feldolgozzák. A kolozsvári egyetem docense, Bodó A. Ottó A rendszerváltás utáni erdélyi magyar színház címmel védte meg disszertációját a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen (2011-ben), ez azóta könyv formájában is megjelent Húsz év erdélyi magyar színháza címmel (Eikon, Kolozsvár 2014). A marosvásárhelyi egyetem adjunktusa, Boros Kinga Kényelmetlen színház. Politikusság napjaink román és magyar színházában című disszertációjában reflektált az újabb fejleményekre a régió színházi életében (2014-ben). Magam 2016-ban védtem meg A „színház", Erdélyből nézve. Egy fogalom keretezései című disszertációmat. Jelen ismeretterjesztő írás a dolgozatom egyik első, bemelegítőnek szánt fejezete.

 

Jegyzet

1 A magyarországi színházi szakírók közül Nánay István sokat hozzátett az erdélyi színház önreflexiójához - élő és írott szóval, cselekedettel. A témánkba vágó fontos kiadványokat szerkesztett: Harag György színháza. Pesti Szalon Könyvkiadó, 1992; Rendezte: Harag György. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Budapest 2000. Sokat segít az udvarhelyi dráMA fesztivál szervezőinek Lőkös Ildikó magyarországi dramaturg.

 

 

Keresés a Katholikos oldalain