Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Benyik György
a PASSIÓ ÉS HATÁSTÖRTÉNETE

 

A szerző teológiai tanulmányait Szegeden, Budapesten és Rómában végezte. 1975-ben szentelték pappá. 1978-tól a szegedi Hittudományi Főiskolán tanít, 1980-tól a biblikus tanszék vezetője. Teológiai doktori címet szerzett a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 1977-ben, biblikus teológiai diplomát Rómában a Pontificia Universita Gregorianán 1982-ben, majd PhD-fokozatot a PPKE Teológia Karán 1997-ben. A szegedi nemzetközi biblikus konferenciák szervezője (1989-től).

Előzmények

A szenvedéstörténet újszövetségi evangéliumokban szereplő változatai korábbi elbeszélésekre épültek. Erre utalnak az egyes epizódok elbeszéléseinek különbségei. Mt evangéliumában a szinoptikusoktól és Jánostól eltér Júdás halála elbeszélésében (Mt 27,3-10), Jézus sírjának őreiről szóló tudósításában (Mt 27,62-66) és az őrök megvesztegetésének epizódjában (Mt 28,11-15). Leglényegesebb eltérést a János passió elbeszélésében találjuk, és a leghosszabb betét nála Jézus búcsúbeszéde és az ún. főpapi ima (Jn 14,1-17,26). A szinoptikusok elbeszéléseinek forrásairól az elő-márki, elő-jánosi és elő-lukácsi források kutatásai mondhatnak többet. Feltűnő, hogy a források milyen nagy hasonlóságot mutattak az események sorrendjében. Mindegyik evangélium a szenvedés elbeszélését a jeruzsálemi bevonulással és a templom megtisztításával kezdi. Kivéve Jánost, ahol a templom megtisztítása sokkal korábbi esemény és nem a szenvedéstörténet része. Majd az esemény végén következik Jézus teljhatalmának bejelentése és közelgő halálának deklarálása. A passiótörténet egyrészt a tanítványi körben lejátszódó eseményekből áll, másrészt ezt a tanítványok és a mester idilljét durván megszakítják a Getsemáne-kerti elfogástól kezdve Jézus perének, elítélésének, meggyalázásának és keresztre feszítésének jelenetei. A tanítványi kör riadtan válaszol ezekre a brutális eseményekre, általános félelem lesz úrrá rajtuk, és Péter Jézus tagadásáig is elmegy. Az üres sírnál tapasztaltak előbb az asszonyokban, majd jóval később a hivatalos tanítványokban is elindítja a feltámadáshitet, amelynek konkrét bizonyítékát keresik.

Jézus szenvedésének elbeszélése soha nem volt semleges elbeszélés. A legkorábbi utalás, 1Tesz 4,16, Krisztus feltámadását és a hívők feltámadását kapcsolja össze. Mindegyik verzió az elbeszélő és a hallgatóság/olvasóközönség érdeklődésének megfelelően értékelte az eseményeket. 1Kor 15,21sköv a halottak feltámadását és annak bizonyítékát kulcsfontosságúnak ítéli. Az emmauszi tanítványok elbeszélés (Lk 24,13-35) a legkorábbi utalás a szenvedéstörténetre, még a feltámadás említése nélkül. „A názáreti Jézus esete, aki próféta volt szóban és tettben a hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt, hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálost ítéletre, és hogyan feszítették meg." (Lk 24,19) Ez a verzió azt mutatja, hogy a Jézus méltatlan haláláról szóló elbeszélések azonnal közszájon forogtak. Rendkívül rövid volt az a periódus, amíg így beszéltek Jézus elfogásáról és haláláról. Éppen ezért a szenvedéselbeszélés előzményeinek rekonstruálása megoldhatatlan feladat, legfeljebb műfaji előzményeket kereshetünk, apokaliptikus elbeszélésekben, a mártíraktákban, a kihallgatási jegyzőkönyvek dialóguselbeszélési kísérleteiben. Ezek azonban nem képesek az evangéliumokban szereplő elbeszélések előzményeinek rekonstruálására.

A szenvedéstörténet vázlata

Perikópa

Esemény

Helyszín

Mk

Lk

Jn

Idő

Mt 26,1-5

Főtanács Jézus ellen

Kajafás palotája

Mk 14,1-2

Lk 22,1-2

Jn 11,47-53

6 nappal húsvét előtt

Mt 26,6-13

Jézus megkenése Betániában

Jeruzsálemen kívül

Mk 14,3-8

Lk 7,36-50

Jn 12,1-8

ismeretlen

Mt 26,14-16

Júdás elárulja Jézust

Kajafás palotája?

Mk 14,10-11

Lk 22,3-6

Jn 13,2.27.

ismeretlen

Mt 26,17-20

Utolsó vacsora

Magánház Jeruzsálemben

Mk 14,12-17

Lk 22,7-14

Jn 13,1

Kovásztalan kenyér első napja, este

Mt 26,21-25

Áruló leleplezése

Magánház Jeruzsálemben

Mk 14,18-21

Lk 22,21-23

Jn 13,21-30

Evés közben du. 5 és éjfél között

Mt 26,26-29

Az eucharisztia

Magánház Jeruzsálemben

Mk 14,22-25

Lk 22, 15-20

Jn 6,51-59

Evés közben du. 5 és éjfél között

Mt 26,30-35

Péter tagadását megjövendöli Jézus

Getsemáne-kert, Jeruzsálem

Mk 14,26-31

Lk 22,31-34

Jn 13,36-38

Éjfél körül

Mt 26,36-46

Jézus halálfélelme

Getsemáne-kert, Jeruzsálem

Mk 14,32-42

Lk 22,39-46

Jn 18,1

Éjfél után?

Mt 26,47-56

Jézus elfogása

Getszemáné kert, Jeruzsálem

Mk 14,43-52

Lk 22,47-53

Jn 18,2-12

Éjfél után

Mt 26,57-68

Jézus a szinedrion előtt

Kajafás háza

Mk 14,53-65

Lk 22,54-71

Jn 18,13-24

Éjfél után, hajnal előtt

Mt 26,69-75

Péter megtagadja Jézust

Kajafás házának udvara

Mk 14,66-72

Lk 22,56-62

Jn 18,25-27

Hajnal előtt

Mt 27,1-2

Jézust átadják Pilátusnak

Kajafástól utca, Pilátus hivatala, Helytartóság

Mk 15,1

Lk 23,1

Jn 18,28

Reggel, amikor megvirradt

Mt 27,3-10

Júdás halála

Kajafás háza? Templom? Hakeldama

Éjfél után

Mt 27,11-14

Jézus Pilátus előtt

Helytartóság

Mk 15,2-5

Lk 23,2-5

Jn 18,29-38

Reggel, délelőtt

Mt 27,15-23

Jézus és Barnabás

Helytartóság

Mk 15,6-14

Lk 23,17-23

Jn 18,39-40

Napközben

Mt 27,24-26

Jézus elítélése

Helytartóság

Mk 15,15

Lk 23,24-25

Jn 19,16a

Délután?

Mt 27,27-31a

Jézus kigúnyolása

Helytartóság

Mk 15,16-20a

Jn 19,2-3

Délután, este, éjszaka?

Mt 27,31b-32

Jézus keresztútja/ Cirenei Simon

Via Dolorosa?

Mk 15,20-21

Lk 23,26-32

Jn 19,16b-17a

Napközben, dél körül

Mt 27,33-37

Jézus keresztre feszítése

Golgota

Mk 15,22-26

Lk 23,33-34

Jn 19,17b-27

Dél körül

Mt 27,38-43

A megfeszített kigúnyolása

Golgota

Mk 15,27-32a

Lk 23,35-38

Jn 19,18

12 előtt

Mt 27,44

A két lator szidalmazása

Golgota

Mk 15,32b

Lk 23,39-43

12 előtt

Mt 27,45-54

Jézus halála a kereszten

Golgota

Mk 15,33-39

Lk 23,44-48

Jn 19,28-30

12-du. 3

Mt 27,55-56

Tanúk a kereszt közelében

Golgota

Mk 15,40-41

Lk 23,49

Jn 19,24b-27

Du. 3 után

Mt 27,57-61

Jézus temetése

Helytartóság, Golgota

Mk 15,42-47

Lk 23,50-56

Jn 19,38-42

Amikor beesteledett

Mt 27,62-66

A sír őrzése

Uj sírhely előtt

Péntekre következő napon

Mt 28,1-8

Az üres sír

Jeruzsálem, Golgota

Mk 16,1-8

Lk 24,1-12

Jn 20,1-13

Szombat elmúltával, hajnalban

Mt 28,9-10

Jézus megjelenik az asszonyoknak

Sírkerten kívül

Mk 16,9-11

Lk 24,10-11

Jn 20,14-18

Szombat reggel

Mt 28,11-15

Az őrség megvesztegetése

Kajafás háza?

Szombat délelőtt

Mt 28,16-20

Jelenés Galileában

Galilea, ismeretlen hely

Mk 16-14-18

Lk 24,47

Jn 14,23

Ismeretlen időpont

A szenvedéstörténet változatai

Úgy tűnik, a Mt/Mk hagyomány közös forrásból táplálkozik. Ennek részletes bizonyítékát az egyes perikópák elemzésénél tudjuk megadni. Mt nyilvánvalóan saját forrásból bővítette a passióelbeszélést Júdás halálának elbeszélésével és az ezüst, a „Júdás-pénz" sorsával kapcsolatos epizóddal (27,3-10), valamint a sír őrzésére vonatkozó információval (27,62-66). Kisebb hozzáadásokat vélhetünk felfedezni Péter kardjával kapcsolatos szakaszban (26,52sköv) és a templom függönye kettészakadásáról szóló elbeszélésben is. (27,51 b-53). Az angyal légiókra tett utalás is betoldásnak minősíthető (26,52b). Néhány epizódot bővít (26,1.3.25.44 27,24sköv.29b. 28,2-4.), feltehetően ezek nem mások, mint az evangélista értelmezései. Néhány részletet elhagy a forrásként használt Mk-verzióból, pl. a mezítelen ember menekülésének epizódját (Mk 14,55sköv), néhányat pedig drasztikusan megrövidít (Mk 14,12-16 és Mk 15,42-47).

A Lukács-passió sajátosságai

Úgy tűnik, Mt és Lk nem azonos forrást használ, főleg a húsvéti események leírása esetében. A legfeltűnőbb, hogy más hagyományt ismernek Júdás haláláról Mt 27,3-5, Csel 1,18-20. Ezek az eltérések azonban annyira sokszínűek, hogy célszerű az egyes perikópák magyarázatánál kitérni rájuk.

A János-passió sajátosságai

A legtávolabb áll Mt elbeszélésétől a János-passió elbeszélése, amely minden részletében a szinoptikusoktól eltérő hagyományt közöl, még akkor is, amikor ugyanazt írja le, észlelhető a különbség. A legnagyobb betoldásai János evangéliumának a passiótörténetbe a következők:

Mt, Mk, Lk

Perikópa címe

János ev.

Jézus az út az Atyához

Jn 14,1-14

Vigasztaló (paraklétosz)

Jn 14,15-26

Békességet hagyok

Jn 14,27-31

Az igazi szőlőtő

Jn 15,1-8

Krisztusban marad, szeretetben marad

Jn 15,9-17

A tanítványok és a világ

Jn 15,18-25

A vigasztaló bizonyságtétele

Jn 15,26-27

Mt 10,17-18, Mk 13,9.1213, Lk 21,12.16-17

Az üldözések

Jn 16,1-4

A Szentlélek vezetése

Jn 16,5-15

Közeli visszatérés ígérete

Jn 16,16-22

Jézus az ima meghallgatását kéri

Jn 16,23-28

Jézus a tanítványok elszéledését jövendöli

Jn 16,29-33

A főpapi ima

Jn 17,1-26

A passió hatástörténete

A szenvedéstörténet, a passió hatástörténete igen gazdag, a hatására kialakult történet, költői, aszketikus és művészeti formák hatása olyan erős, hogy alapvetően meghatározza szemléletmódunkat és gondolkodásmódunkat, azt, ahogyan erről az elbeszéléssorozatról, tanúságtételről, evangéliumról gondolkodunk. Az imakönyvek imáiban és énekeiben visszatérő téma, számtalan formában megzenésítették, egyes jeleneteit különböző felfogásban ábrázolták, a népi jámborság kereszt-utakon, passiójátékokban állított emléket Krisztus halálának és feltámadásának. A képi ábrázolása szinte felmérhetetlen. Legutóbb pedig a filmes megvalósítások hozzák közelebb a hallgatósághoz a történetet, illetve sokkolják vagy vitát provokálnak a passiófilmek. A passiótörténetből vált a kereszténység szimbólumává a szent kereszt is a 300-as évektől.

Az ősegyházban

A passiótörténetben szereplő utolsó vacsora kenyértörése lett a keresztények hetenkénti ünnepe: „kitartottak a kenyértörésben és az imádságban" (Csel 2,42). Mint tudjuk, ennek keretében megemlékeztek mindarról, ami ekkor történt: „az Úr Jézus elárultatásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és így szólt: vegyétek és egyétek, ez az én testem, melyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre" (1Kor 11,2324). Ezen túlmenően a keresztények is megülték a húsvétot, átvették a zsidó ünnep nevét: naaxa a zsidó húsvét ons görög átírása.2 Megjelenik az ünnepnek az értelmezett neve is, az „átmenet" (öiapaai^) Órigenésznél.3 A húsvét ünnepéről először az őskeresztény hitvallások tanúskodnak (1Kor 15,1-11). Kezdetben a keresztények a jeruzsálemi ősegyházban éppen úgy, mint ahogy a zsidók, Niszán hónap 14-15. napján ünnepelték. Természetesen más szövegekkel, mint a zsidók,4 akik a Kivonulás könyvéből a megfelelő részt olvasták fel (Kiv 12-13. fejezet), de ezeket a szövegeket átértelmezték, a régi húsvét helyett újat ünnepeltek, „a régi megszűnt, valami új valósult meg", Krisztus feltámadását (2Kor5 sköv; Róm 6,1-11; 1Kor 15f). Mivel a kovásztalan kenyerek ünnepével együtt a zsidó húsvét is gyakorlatilag egyhetes ünnepi ciklus volt, a keresztény húsvétnak is követni kellett ezt az ünnepi hetet, de más tartalommal. A zsidók a húsvétot a Deutoronómium (Kiv 12,14) és a szövetségi törvény alapján ünnepelték, de Kr. u. 70, a templom lerombolása után ez a második kapcsolat megszűnt, mint ahogyan megszűnt a templomi zarándoklat is húsvét idején. A qumráni közösség is ünnepelte a húsvétot, az onnan előkerült kalendárium alapján Niszán hó 14. napján. A keresztényeknek a húsvéti bárány Jézus volt (1Kor 5,7). „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok. Hiszen húsvéti bárányunkat (Kai Yap to naaxa ríH^v £Tu9r| Xpiaio^), Krisztust megölték." Rómában a 150 k. március 25-én, Alexandriában március 21-én ünnepelték. Mindez kirobbantotta a húsvétvitát, amelyben az ázsiaiak Jn 19,26-ra hivatkoztak, a rómaiak Péterre. Aztán 155 körül Polikárp Rómába ment Anaclétus pápával (155-166) tisztázni a problémát. Nem jutottak eredményre, de a különbséget elfogadták. A húsvét keresztény szertartása a 4. századra megy vissza, már szerepelt a passió teljes felolvasása vagy elmondása. Az egész éjszakát kitöltötte a húsvéti szentmise. Mindez alkalmat adott a szenvedéstörténet elmondására. Az elbeszélés előbb a Golgotától a feltámadásig terjedt, majd magába foglalta Jézus elítélését is.

A népi jámborságban

Az evangéliumok folklorizálódásának egyik formája a szenvedés-evangéliumok. Eddig csak Péter evangéliumát említettük, de érdemes kitérni az ún. apokrif szenvedés-evangéliumokra is. Az apokrif evangéliumok szövegei leginkább a kopt és a szír egyházban, tehát Keleten terjedtek el. A szövegek idézései megjelennek bizánci teológusok ünnepi vagy alkalmi beszédeiben. Nyugaton leginkább Jacobus Voragine (1228-1298) Legenda Aurea5 című alkotása (név nélkül) népszerűsíti ezt a hagyományt.

Apokrifek

Szólni kell a Péter-evangélium passióváltozatáról, amely igen erősen vitatható a szinoptikusok fényében, és amely a Kr. u. 2. századból való.6 Jézus elítélésével, keresztre feszítésével és keresztről való levételével foglalkozik. Megtaláljuk itt is Jézus sírja őrzésének epizódját. Egészen sajátos módon beszéli el Jézus feltámadását, az asszonyok sírnál történt látogatását. A tanítványok helyzetét is másként mutatja be, mint a szinoptikusok, amelyeket láthatóan ismer. Péter evangéliuma olyan ókeresztény írás,7 amelyet 1886-87-ben fedeztek fel,8 ezért a korábbi exegéták nem vizsgálhatták ezeket az elbeszéléseket. Órigenész ugyan utalt rá, amikor kifejtette, hogy szerinte a názáretiek evangéliumával azonos. Talán azért kell ennek az írásnak nagyobb figyelmet szentelni a többi apokrifnál, mert Szeraphion (190-211) antióchiai püspök kijelentette róla, hogy az egyetlen hiteles antik tanú abból az időből, amikor a hit még nem romlott meg. Ennek ellenére Órigenész (253) kritikával fogadja az evangéliumot, és felrója neki, hogy Jézust József és Mária fiának tartja, beszél a testvéreiről is. Euszebiosz (399) a „katolikus", vagyis a kánoni könyvek közé sorolta egyrészt, másrészt elkülönítette az apostoli írásoktól (Hist. Eccl. III.3,2). Ciruszi Theodoretosz (460) úgy tudja, hogy a nazarénusok Krisztust mint igaz embert tisztelték, használták Péter evangéliumát (Haer. Fabul. 11,2). Ennek ellenére heretikus tanításokat fedezhetünk fel benne. A szenvedéstörténetet elmeséli Pilátus kézmosásától egészen Jézus feltámadásáig. Jézus temetését nagy részletességgel írja le, ügyelve a zsidó formaságokra. A feltámadás nagy nyilvánosság előtt, Jézus ellenségeinek szeme láttára zajlik le a Péter-evangélium szerint. Az elbeszélés igyekszik óriási eseményként ábrázolni a feltámadást. Sokszor zsidóellenes felhangok hallhatóak ki belőle. A szerző a görög világot akarta meggyőzni igazságáról.

Idézünk néhány részletet a szövegből.

Az Urat halálra ítélik

1-2. ... a zsidók közül senki sem mosott kezet, Heródes sem és egyik sem az Ő bírái közül. S miután nem akartak kezet mosni, Pilátus felállt. És akkor Heródes király megparancsolta, hogy vigyék el az Urat, mondván nékik: „Tegyétek azt, amit parancsoltam nektek, hogy vele tegyétek".

A feltámadás

34-37 Amikor szombat hajnalban pirkadt, tömeg nép érkezett Jeruzsálemből és a környékről, hogy megnézze a lepecsételt sírt. A vasárnapra virradó éjszakán pedig, amikor a katonák fölváltva kettesével őrködtek, nagy hang támadt az égben. És látták, hogy az ég megnyílik, és két férfi jön le onnan, nagy fénybe borítva és a sírhoz közelednek. Az a sírkő pedig, amelyiket a bejáratra tettek, magától elgördülve oldalra ment, és a sír kinyílt és mind a két ifjú belépett.

Az Úr halála

Dél volt, és sötétség borította el egész Júdeát. Nyugtalankodtak és aggódtak, hogy a nap lenyugszik, amíg még él, mert az áll az Írásban: „Ne nyugodjék le a nap egy kivégzett emberen... És egyikük így szólt: Itassátok meg ecettel kevert epével. Elkészítették az italt, és megitatták vele. És mindent beteljesítettek, és a bűnöket saját fejükre halmozták. Sokan pedig lámpással jártak-keltek, abban a hiszemben, hogy éjszaka van, s fölbukna. Az Úr pedig így kiáltott, mondván: Erőm, erőm, elhagytál engem! - s miután így szólt, fölvétetett. És abban az órában kettéhasadt a jeruzsálemi templom kárpitja."

A kánoni evangéliumok után keletkezett írásról van szó, de feltehetően írója a szöveget a liturgiából ismerte, és nem olvasta a forrásadó evangéliumokat. A feltámadást egy csodálatos epifániává bővíti, a sír őrzőinek sokkal nagyobb szerepet szán, mint az asszonyoknak a feltámadásról szóló tanúságtételben. Pilátus kézmosásának a hagyományát is kibővítette. Pilátusról Jézus halálért érzett minden felelősséget elhárít, mindezt az írástudókra és a farizeusokra, valamint a zsidó vezetőkre terheli. Ez arra enged következtetni, hogy szerzője igen távol élt a zsidóságtól, nem úgy, mint Máté evangéliumának szerzője. Csak a keresztény ünnepeket ismeri, a zsidó szokásokról fogalma sincs.

A többi Jézus szenvedésével foglalkozó apokriffal itt azért nem foglalkozunk, mert keletkezési koruk és stílusuk kizárja, hogy Máté forrásként használta volna, vagy kortárs írás lett volna. Inkább a hatástörténet részének kell tekinteni őket.

A passiótörténet lelki elmélyítése

Clairveuxi Bernard (Bernát) (1090-1153), a bencés rend megújítója, a cisztercita rend alapítója, Franciaországban 68 kolostort alapított saját szerzetesi aszkézisének missziójaként. Működése azért érdekes, mert ő az, aki a keresztes hadjáratok egyik lelkes apostola és az „értünk szenvedő" Krisztus modelljének megteremtője a keresztény aszkézisben.9 A szenvedő

Jézus előtti meditáció propagálója. Érdekes módon találkozik a szenvedéstörténet és az Énekek éneke ebben az aszketikus mozgalomban, Jézusból lesz a megfeszített, a vőlegény, akihez az emberi lélek, a menyasszony járul. A 12. századi Jézus-szíve mozgalom, bár gyökerei visszanyúlnak az alexandriai iskolához, a misztikus egyesülésről szóló tanítást Szent Ambrus és Ágoston is magáénak vallotta. Igazából azonban a német misztikában fejlődött ki ez a téma. Assisi Szent Ferenc fellépésével új szemlélet hódított: az emberi sors alázatos elfogadása a természet szeretetével együtt hatott. Ebben az időszakban alkottak a misztika nagy alakjai közül: Albertus Magnus (1193-1280) domonkos szerzetes,10 aki a keresztény aszkézisben népszerűsítette a Krisztussal való szenvedő egyesülés gondolatát; Eckhardt mester (1260-1327),11 szintén dominikánus szerzetes, a német misztika egyik kiemelkedő alakja, aki beszédeiben is népszerűsítette a szenvedő a Krisztussal való egyesülést; Assisi Szent Ferenc (1282-1226), akinek stigmatizációja,12 ennek a hatása a passiós jámborságot lényegesen előmozdította. Érdemes idézni néhány mondatot a legendából: „Sőt Krisztus fájdalmai és keserűsége miatt annyira sanyargatta testét-lelkét, hogy saját bajaival nem is törődött". Hatására honosodott meg a kereszt előtt végzett magánima.

Alacoque Szent Margit (1647-1690) apáca, misztikus, a Jézus szíve tisztelet apostola és a kultusz elindítója. 1675-ben kezdődtek misztikus látomásai, összesen 70 látomása volt. Lelki vezetője jezsuita, Colin, aki azt kérte, írja meg lelki önéletrajzát.13 Ez lett az alapja a későbbi Jézus szíve-kultusznak. Nemcsak speciális imamozgalom ez, hanem kihatása lett a Jézus-ábrázolásokra is. Ettől kezdve divatos a szenvedés eszközeivel ábrázolni Jézust.14 Meghatározó ábrázolás, egyben divatot teremtő az ulmi Buxheimer-oltár 1500 körül készült oltárképe: Jézus lángoló szívvel, amelyből kereszt nő ki.15

A keresztút

A 14-15. században, amikor egész Európán végigsöpört a pestis, és éhség gyötörte a lakosságot a mezőgazdaság összeomlása miatt, számos helyen állítottak a koldulórendek Kálváriát, keresztet, divatba jött a keresztút végzése. A rossz emlékű keresztes háborúk egyik következménye az lett, hogy Jézus keresztútját nemcsak a Jeruzsálembe menő zarándokok akarták végigelmélkedni, ahol ezt az imádságot a ferencesek, a szentföldi zarándokhelyek őrei vezették, hanem Európában is végig akarták járni. Az elsők között Lübeckben állítottak Kálvária-hegyet 1468-ban, ehhez előbb hétstációs keresztút járult, később a 14 stációs változat terjed el. A 12 állomásos keresztutat a spanyol ferencesek, nevezetesen Antonius Daza16 terjesztette el a maga lelkigyakorlatában. 1742-ben a ferences rendben péntekenként kötelező lett a keresztút végzése. Ezt Leonhard Mauricio (+1751) ferences rendfőnök vezette be a hozzá tartozó keresztúti imádsággal együtt. XII. Kelemen pápa (1730-40) 1731-ben a keresztút végzéséhez búcsúkat kötött, nem kellett minden állomásnál hat Miatyánkot és hat Üdvözlégyet elmondani, elegendő volt egy Miatyánk és egy Üdvözlégy elmondása, valamint egy rövid elmélkedést tartani. 1750-ben a mariánus káptalan elrendelte, hogy havonta egyszer a káptalanban tartsanak keresztutat.

A keresztutak stációinak képi ábrázolása a 15. századtól vált általánossá. A keresztutakhoz a nagyböjtben szabadban végzett prédikációk is társultak 1710-től, és 1750-ben először

Rómában, a Colosseumban is végeztek keresztutat nagypénteken. A keresztúti jámborság alapvetően befolyásolta a szenvedéstörténetről kialakított képet.17

Víziók - elmélkedések

Brigitta18 ír nővér (453-523), imái a kelta jámborság példái, amelyeket csak 1220 körül adtak ki mint Brigitta „lángjait", és nagyra értékelték a passiós jámborság keretén belül. Talán nem véletlen ez a jámborság, hiszen van egy nem teljesen kikutatott kapcsolat az ír és az örmény irodalom között. Az 5. századból egy töredékről tudunk, melyben József beszél,19 aki az Egyiptomba menekülő szent családot gondozta. Majd egy angyal magyarázza el nekik, hogy hol kell maradni Egyiptom pálmái alatt, akiknek megparancsolta, hogy védjék a szent családot. Elmondja, hogy Isten vezette akkor is, és most is Isten gondoskodik Máriáról. Majd Mária tesz fel kérdéseket a jövőre vonatkozóan, amelyekre az angyal válaszol.

Részlet a szövegből:

17. Az angyal azt mondta: Hogy vagy, anyám? Amikor engem hozzád küldtek, nem jöttem egyedül, hanem jöttek az összes angyali seregek, hogy előtted dicséretet mondjanak. Azért küldtek el, hogy arról gondoskodjak, hogy elmondjam az apostoloknak a misztériumokat.

18. Ezért odalépett hozzá és tollat adott neki, hogy leírja mindazokat, amelyet Jézus Krisztus, a mi Megváltónk mondott: Mit kell csinálnom mielőtt a testemet nyugovóra helyeznék? Nem akarlak a földben hagyni, mert nem lesz méltó a te örökségedre, de kijelentem nekik a helyet, amelyen szeretnék, ha a tested maradjon...

19. A jóságos Isten válaszolt nekik: Ezek azok a szavak, amelyeket kértetek a nagy dolgokról. Ahova én megyek, oda most nem tudtok követni. El kell mennem, hogy kérjem az Atyámat, és az elkészíti a helyet a ti testeteknek.

20. Az Atyám megígéri, hogy a ti testetek a paradicsomba fog kerülni, ahova a ti testeteket helyezik, addig, míg fel nem támad, és nem nyeri el az örök életet, és nem öröklitek azt, ahol az Atya uralkodik, és a Fiú hatalma van és a szent Lélek örökké dicsőíti őt. Ámen.

A római tranzitus szövegének részlete rokonságot mutat vele:

Cím: A teológus és szent János elmondja, hogy a teljesen szent Isten anyja hogyan nyugodott el, és hogyan vitte ugyanezen anyának a romolhatatlan testét az égbe a mi Urunk.

Bevezetés: Mária, az örökké szűz misztériuma, aki a mi Urunk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazi anyja volt, a leg-fenségesebb gondolatainak szavai: a szűzi foganás, a sérülés nélküli szülés, megtestesülés az Istentől, a születése emberi formában, de legfőképpen a dicséretre méltó elszenderülésé-nek misztériuma.

A halál bejelentése: Amikor Máriát az Úr értesítette, hogy elérkezett testének elhagyásának ideje, a nagy angyal hozzá járult és azt mondotta: Mária, emelkedj fel, vedd ezt a pálmát, amelyet mindazoknak készítettem, akiket örökre a paradicsomba fogok vinni, és az apostoloknak is, akik himnuszokat fognak énekelni előtted, mert három nap múlva elhagyod a testet. Hozzád küldöm az összes apostolt, hogy ne hagyjanak el, amíg nem leszel átvíve oda, ahol örök dicsőségben fogsz szenderülni.

Mária válaszolta: Miért csak én kapok pálmát és miért nem az összes apostol? Ha egyet adok, félek, hogy a többiek zúgolódni fognak. Mit kell tennem? Mi a te neved és miért mondtad nekem, hogy elhívod hozzám őket? Az angyal válaszolta neki: Miért kérded az én nevemet? Az csodálatos és nem tudod felfogni. Amikor azonban veled fogok emelkedni a magasba, akkor kijelentem neked, és így a csodálatos világot kijelentheted az apostoloknak is, mert ezt nem közöljük az emberekkel, hogy nehogy azok megismerhessék a nagy hatalmakat. Ezért nem kapnak ők most pálmát: ez sok tékozlónak lesz az eszköze, és Jeruzsálem minden lakóját próbának vetem alá. Aki ugyanis hisz, annak megnyilatkozik, aki nem, az elől elrejtőzködik. Emelkedj tehát fel a hegyre és megismered az én nevemet. Nem akarom kijelenteni Jeruzsálemnek, hogy teljesen el fog pusztulni. Te megérted ezt az olajfák hegyén, mondottam „a magasságban", amint elrendelem neked, hogy ezt nem mondhatod el az apostoloknak. Elérkezett tehát az óra, amikor átvisszük a te testedet.

Késő középkor

Svéd Brigitta nővér (más néven Birgitta) (1302-1373) nyolc gyermek anyja volt, majd férje halála után apáca lett, Rómába költözött, ott is halt meg. Számos elmélkedést hagyott hátra Krisztus szenvedéséről. Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával. Nem érte be azzal, hogy honfitársait elvezesse Isten anyjához, hanem maga is mintegy anyja lett Svédországban a kereszténységnek. E téren egy olyan belső valóságról volt szó, amely a lelki életnek már-már megfoghatatlan misztikus rétegét érintette.20 A szenvedő Mária képe már az apokrifokban is felmerül. Mindezek előkészítik a képzőművészetben a pieta-kép és -szobor kialakulását.

Bonaventúra (1218-1274) ferences szerzetes 16 éven keresztül vezette a minorita rendet. Nagy hatással volt a lyoni zsinatra. Jámborsága miatt csak „szeráfi doktornak" nevezték. Egész teológiája Krisztus-központú elmélkedés is.21 Ezzel elkezdődik a szerzetesi jámborság, amelyben hosszasan elmélkednek Krisztus szenvedéséről, hogy követni, „imitálni" tudják azt. Ez lesz az új jámborságnak a jellemzője, amelyet „devotio moderna"-nak neveztek.

Augsburgi Dávid ferences prédikátor és misztikus 1200 körül valószínűleg Augsburgban született és ugyanott halt meg 1272-ben. Ő az első német ferences, aki éveket töltött Regensburgban, majd 1243-ban Augsburgban lett novíciusmes-ter. Az első német vándorprédikátorok közül való, aki végigjárta egész Dél-Németországot Bertold nevű barátjával és rendtársával együtt. Őt tartják az első német nyelvű misztikusnak.22

Regensburgi Berthold (1200-1272)23 barátjával bejárta Ausztriát, Svájcot, Csehországot, Sziléziát, 1263-ban a valdiak eretneksége ellen is prédikált. Albertus Magnussal együtt 70 német és 400 latin prédikációja maradt fenn írásban.

Kempis Tamás (1380-1471)24 reformált holland ágostonos szerzetes 70 éven keresztül élt csendes szerzetesként a windesheimi kolostorszövetséghez tartozó kolostorban, hosz-szú ideig mint novíciusmester. Írásai igen különbözők. Az első életrajzírója, Johannes Busch, a barátja volt, aki a „devotio moderna" legnagyobb alakjának nevezte, a lelki mozgalom különösen ismert alapítói, Gert Groote és Florentius Radewijns elé helyezte. Legismertebb műve a Krisztus követése25 című elmélkedő gyűjtemény, amelyet 95 nyelvre26 fordítottak le. Magyarul először Pázmány Péter fordításában jelent meg. Az ellenreformáció legfontosabb irata lett. Négy fejezetre osztja: 1. „via purgativa": a lélek átadja magát Istennek; 2. „via illuminativa": a megvilágosodás útja; 3. „via unitiva": a belső vigasztalás megtalálása; 4. a szentáldozásban való egyesülés Krisztussal. Mindent integrál Jézus életébe, és igyekszik Krisztust a lelki életet folytató legmegbízhatóbb barátjává tenni, hogy így oldja fel az élet nehézségeit. A máig is ható passiómisztika legnagyobb hatású képviselője.

A passiómisztika más irányzatát képviselik a következők.

Jakob Böhme27 (1575-1624) egyszerű csizmadia, akinek 1637-ben misztikus látomása volt. Barátja, Frankernbergi Ábrahám adta át élményeit halála után. Görlitzben született, cipészként dolgozott és vándorolt. Így találkozott számtalan igazságtalansággal és gonoszsággal. Állandóan az foglalkoztatta, hogy vajon miért van ilyen sok gonoszság a világon, és még a jó dolgok is miért torkollnak sok esetben gonoszságba. 1594-ben élte át első hétnapos misztikus élményét, ezt követően hazatért Görlitzbe, letette a mestervizsgát, megnyitotta műhelyét, megnősült, és 30 évig harmonikus házasságban élt feleségével, egy polgárasszonnyal. 1600-ban élte át a második misztikus élményét otthon. Azt látta, hogy a Nap mindent megvilágít és minden létező jóságát is felfedi. A természet alapvető jóságát hirdette, ez lett a későbbiekben az alapélménye. Ebből az élményéből származik Auróra című műve, amelyet 1612-ben adott ki. Sajátos stílust teremtett a német misztikában áradó, hömpölygő nyelvezetével. 1619-ben újra írni kezdett, 1624-ben pedig újraírta élete művét. 1624-ben a drezdai herceg tudományos tanácsadója lett. Látomásai túlmennek a katolikus és ortodox lutheri elképzeléseken, ezért tanait üldözték is. Tanai a bölcsességről egyfajta panteisztikus természetfilozófiába torkollnak. Nagy hatással lett Novalisra, Hegelre, és Schelling előfutáraként szokták számon tartani. Hegel a dialektika tézisét tőle vette át. Őt tartják az első németül író filozófusnak is. Műveit 1651-60 között adták ki, 1682-ben metszetekkel illusztrált kiadás jelent meg látomásairól. Művét oroszra is lefordították. Ez hatott Vladimir Szoljevre is. Angliában I. Károly érdeklődött iránta intenzíven és fordíttatta műveit angolra. Legjobb kiadása John Prordage-é. Máriát Isten inkarnálódott bölcsességének nevezi.

Keresztes Szent János (16. század)28 spanyol karmelita szerzetes volt. Jézus öt szent sebének tisztelete, valamint a lélek és Krisztus misztikus énekének megfogalmazásával mélyíti el és oldja szerelmes énekké a passiómisztikát.

Angelus Silesius, családi nevén Johann Scheffer (16241677), e misztikus iskola egy késői virágzásának tekinthető.29 Nagy hatással volt a pietizmus szenvedő Krisztus szemléletére.

Passió a képzőművészetben

Az antik kereszténységben a képek óriási hatást fejtettek ki. Sokkal többen látták a képet, mint amennyien olvasták a szöveget. Az egyik első passióábrázolás szarkofágon található plasztika (Róma, 340 körül). A jelenetek Pilátus kézmosását, a tövissel megkoronázást, a kereszthordozást és a megfeszítést ábrázolják. Az 5. századig nagyon ritka a megfeszítés ábrázolása (ld. 450-430 Felső-Itáliában, S. Sabina templom Róma 432).

A keresztre feszítés ábrázolása a Karoling korban jött divatba. Úgy ábrázolták, hogy összekapcsolták Krisztus keresztáldozatát a bűnösökért felajánlott áldozattal és a szentmisével. Ezért a keresztre feszítés ábrázolásánál megszokott dolog volt, hogy a kifolyó vért úgy mutatják be, hogy azt az angyalok misekehelybe fogják fel (később ld. Lucas Granach, Tintoretto, 16. század).

A középkori tipológiai exegézis képi megjelenítői a kódexek miniatúrái és a Biblia Pauperumok. A keleti egyházban az ikonosztázon jelentek meg a passió egyes jelenetei az ünnepek rendjében. Jézus feltámadása vagy szenvedése angyalok körében volt ábrázolva. Jézust Isten-embernek mutatták be, és az ábrázolásokon egyre több angyal jelent meg.

A keresztes háborúk korában számos ikon került Olaszországba. A hatásukat legkönnyebb kimutatni a toszkán táblaképeken. Ezek legfőbb ábrázolási típusai: Jézus győzött a halálon, a szenvedő vagy megfeszített Krisztus. Jellegzetes a szögekkel átszúrt kéz és láb. A cél: együttérzés keltése, követésre felhívás, szenvedésmisztika. Jellegzetesek a 13. századi ecce homo-képek, a kereszthordozás, a keresztfelvétel, könnyezés, pieta, sírba helyezés, a Golgota keresztje mellett állandó kísérők Mária és János evangélista, a szeretett tanítvány. Ezt követően szaporodnak el a fájdalmas anya képek, azaz a pieta-ábrázolások.

A 16. században főleg a reformáció kálvini ágának következtében a képek kivándorolnak a templomból és polgári házakba kerülnek. Emellett a könyvnyomtatás fejlődése következtében rohamosan fejlődik a könyvművészet is, amelyben megjelennek a fametszetek lenyomatai. A reformáció kettős hatású (Campenhausen, Zwingli, Kálvin a képek eltávolítása mellett van).

A személyes jámborságra felhívás jórészt katolikus hatásra (El Greco, Tizian, Tintoretto képein) jelenik meg. A protestánsok

Rembrandt, Dürer ábrázolásait könyvekbe illesztik, és az illusztrált imakönyvek, illetve Bibliák nagy hatást váltanak ki, terjesztik a passiótörténet képi megjelenítéseit. A másik folyamat, hogy a szentképek a múzeumokba kerülnek. Ez azt eredményezi, hogy amíg a korábbi templomi képek és a templomban bemutatott liturgia kölcsönhatásban voltak, most ez megszűnik, a képek önálló életet kezdenek élni.

A katolikus barokk újra felfedezi a szenvedés témáját és a passiótörténetet is. A keresztoltárokon, a passióoltárokon a passiótörténet apró részletességgel jelenik meg. Magyarországon a legismertebb Nyírbátor passióoltára. Emellett számos kastélyban jelennek meg a házi passióoltárok. Főleg Bajorországban szívesen ábrázolják mesterségesen épített barlangban vagy külön kápolnában az Olajfák hegyén imádkozó Jézust. Szívesen állítanak fel egész évben látogatható szent sírt, főleg a temetőkápolnákban. A 12. századi pestisjárvány óta ismertek a kálváriák egyetlen vagy három kereszttel. A barokkban szinte minden helységben, temetőben felállítanak keresztutat a templomon kívüli szabad téren.

A barokkban megnőtt a templomok ablakfelülete. Ezeket szívesen használták ki festett üvegablak készítésére. Kedvelt téma volt a szenvedő Jézus ábrázolása. Az egyházi ötvösmunkákon is miniatürizált formában, ezüstből, megjelennek a szenvedés egyes jelenetei.

A passiótörténet, a misztériumjáték, passióéneklés és a képzőművészet segítségével az evangéliumok leginkább ismert története lett az emberek számára. A képzőművészeti alkotások hatása, felfogása mélyebb hatást váltott ki a széles tömegekben, mint az evangéliumok szövegének olvasása. A képzőművészeti alkotások háttérhatása olyan erős, hogy már a szövegeket is ezek fényében, illetve a különböző teológiai és spirituális koncepciók fényében olvassuk. Ma a képzőművészeti hatáshoz a film hatása mérhető. A filmes bemutatás szinte átírta a szövegeket és létrehozta a fénnyel írott evangéliumokat, amely új kihívás elé állította az egyházat, a filmrendezőket, a szereplőket és a nézőket is. A rendezők egyre tisztábban látják, hogy a mai emberek sokkal jobban hisznek a virtuális képi valóságnak, mint a leírt szövegnek.

Az evangélium, a passiótörténet a hívő tanítványok élménybeszámolójából született. Ha más irodalmi vagy drámai alkotásokhoz hasonlítjuk, meglepően száraz, dísztelen alkotás. Aki olvassa, hallgatja - legtöbbször a keresztény liturgikus bemutatás részeként -, szakrális szövegként, távoli valóságként éli át a történetet. A filmes megjelenítésben a képek vallanak és vallatnak. Részint azzal, hogy próbára teszik a néző tűrőképességét, részint azzal, hogy a felkavaró jelenetek állásfoglalásra késztetnek. Bizonyos vonatkozásban olyan befogadót tételez, mint az ősi olvasók, akiknek a film előtti korban még élénk volt a fantáziájuk, és akik az olvasmányélmény hatására újra és újra átélték képzeletükben a jeleneteket. A mai átlagember fantáziáját - mivel nem olvasó - a film alakítja. Szegényes fantáziájúakét szegényesen. A néző lelkétől függ a fogadtatás, befogadás. A nézőben életre kelő valóság az, ami szó szerint a lélekbe markol.

 

Jegyzetek

1 A szenvedéstörténet irodalma igen gazdag, ezért csak néhány főbb szakirodalmi hivatkozást jelzünk. Részletes irodalomjegyzéket ld. Luz, U.: Das Evangelium nach Matthaus I/4. Benzinger/Neukirchener 2002. továbbá fontosnak tartjuk megemlíteni: Schneider, G.: Die Passion Jesu nach den drei älteren Evangelien. München 1973; Senior, D.: The Passion of Jesus in the Gospel of Matthew. Eilmington 1985. Hagyománytörténethez ld.: Cohn, C.: Der Prosess und Tod Jesu aus jüdischen Sicht. Frankfurt/M. 1997; Crossan, J. D.: Who killed Jesus? San Francisco 1996; Dibelius, M.: Das historische Problem der Leidensgeschichte in Botschaft und Geschichte. Tübingen 1953, 248-247. Hatástörténethez ld.: Haug, W.-Cachinger, B.: (szerk.): Die Passion Christi in Literatur und Kunst des Spätmittelalters. Tübingen 1993; Tröger, K. W.: Die Passion Jesu Christi in der Gnosis nach den Schriften von Nag Hammadi. Berlin 1978; Zingel, M.: Die Passion Christi in der Mystik des deutschen Mittelalters. Bonn 1956; Bergmann, R.: Studien zu Entstehung und Geschichte der deutschen Passionsspiele der 13. und 14. Jahrhunderts. München 1972; Neumann, B.: Geistliches Schauspiel im Zeugniss der Zeit. München 1987; Young, K.: The Drama of the Medieval Chuch. Oxford 1933.

2 Strack, H.-Billerebeck, P.: Das Evangelium nach Matthäus. Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch. München 1978. I. k. 985.

3 Órigenész Contra Celsus 8,22, aki ezt az értelmezését Alexandriai Philontól vagy a hellenista filozófusoktól vette át.

4 A Kivonulás és Jézus feltámadásának története, mint kivonulás a bűn országából, kezdettől fogva teológiailag összekapcsolódott.

5 Jacobi a Voragine: Legenda aurea, rec. Dr. Th. Graesse, Leipzig 1864. Magyarul Legenda Aurea. Szentek csodái és tévedései. Helikon, Bp. 1990. Ez a mű a keresztény hagyományok nagy gyűjteménye, Luther korában jobban el volt terjedve Németországban, mint maga a Biblia. Ezt a címet az olvasók adták neki, eredetileg Legenda Novának vagy Legenda Sanctorumnak nevezték. A szakemberek a művet gyengének ítélték, Nicolaus Cusanus (1400-1464) szembeszállt vele. De ennek ellenére minden más szentek életénél kelendőbbnek mutatkozott a mű. A nála sokkal jobb De probatis sanctorum historiis 1570-75, Surius hatkötetes műve jobb, de nem vált népszerűvé.

6 Vielhauer, P.: Geschichte der urchristliche Literatur. Berlin 1975, 644-648.; Brown, R.: The Gospel of Peter and Canonical Gospel priority NTS 33 (1987) - ebben a műben a 33-338. oldalon azt tárgyalja, hogy Péter evangéliuma egy olyan jámbor népies dokumentum, amely a szinoptikusok indirekt ismeretéről tanúskodik, mindenekelőtt Máté evangéliumát használta forrásként a szerző. Vö. még Denker, J.: Die theologiegeschichtliche Stellung des Pterusevangeliums 1975. (EHS.T. 36) 31-57.

7 Erbetta, M.: i. m., vol. I/1, p. 137; Töredékek Péter evangéliumából [ford.: Vanyó L.]. In: Apokrifek, 262-268.; Komoróczy G.: Péter evangéliuma. In: Világirodalmi lexikon, 10. k. 449. Magyarul még ld. Csodás evangéliumok. Telosz, Bp. 1996.

8 Robinson-James: The Gospel according to Peter and Revelation of Peter, 1892.

Die Botschaft der Freude. Texte über Askese, Gebet u. Liebe, ausgew. u. eingel. v. Jean Leclercq, übertr. v. München der Zisterzienserabtei Wettingen-Mehrerau, 1953.

10 Nagy Szt. Albert: Erények könyve, ford. Nagy Imre Leó, Rákospalota 1936.

11 Werke: Die dt. u. lat. Werke, im Auftrage der dt. Forsch.gemeinschaft hrsg. v. Josef Koch, 1934 ff. Ld még Stuttgart Kolhammer 1958. Magyarul: Beszédek. Helikon, Bp. 1986.

12 Vö. Assisi Szent Ferenc perugiai legendája. Helikon 1990. vö. 37.f.

13 Vie et oeuvres. Von den Salesianerinnen zu Paray verf., 2 Bde., Paris 19013; W. van Nieuwenhoff: Die Schule des Herzens Jesu, dt. 1906 (mit Biogr.); A. Hamon: Vie de la bienheureuse. M.-M., Paris 1907 (19285; dt. 19234.5); Ders.: S. M. sa vie intime. Paris 19222; Lazika, F.: Alacoque szt. Margit P. de la colbiere Kolos SJ és a Jézus szíve tisztelete eredet. Bp. 1925.

14 Vö. Ágostonos misekönyv kánonképe. Köln, szeminárium könyvtár, 1436.

15 Magyarországon a márianosztrai pálos oltárkép a legkorábbi ábárázolásnak számít.

16 Daza, A.: Exerxcitones spirituales. Barcelona 1625.

17 Bretschneider, M.: Sie Stationen des hl. Kreuswegs. Rb. 1902.

18 Acta Sanctorum Hiberniae. Brügge 1888, 1 ff.; E. Mc. Sweeney: The Lady of Erin. Catholic World 53, 1891, 317 ff.; J. A. Knowles, St. B., 1907; L. Gougaud: Gaelic Pioneers of Christianity. Dublin 1923.

19 Ír szöveget vö. Seymour, S. J. D. publikálta (JThST 1922, 36-43., ld. még Donahue, Ch: The Testment of Mary. The gaelic Version of the Dormitio Maria together with an Irisch latin version a Fordham University Studies Series 1. 1942. I-VIII, 1-70. Az örmény szöveget publikálta Esbroek van M.: AB 1973, 55.

20 Revelationes, 8 Bde., 1. Ausg. Lübeck 1492.

21 Itineranium mentis in Deum. De reductione antium ad theologiam. Pilgerbuch der Seele zu Gott. Die Zurückführung der Künste auf die Theol. Eingel., übers. u. erl. v. Julian Raup, 1961.

22 Die sieben Staffeln des Gebetes, in der dt. Originalfassung, hrsg. v. Kurt Ruh, 2 Tle., 1965.

23 Dt. Predigten: übertr. u. vollst. hrsg. v. Franz Göbel, 2 Bde., 1850/51 (19295); hrsg. v. F. Pfeiffer u. J. Strobl, 2 Bde., 1862/80; übertr. u. eingel. v. Otto Hermann Brandt, 1924; hrsg. v. Dieter Richter, 1968.

24 Eduard Sommmalius S. J. ed.: Thomas Malleoli, a Kempis opera omnia 3 Bde 1601 -1607.

25 Magyarországon a 15-16. században hat kódexben is megtalálható a nyoma. Magyarra Vásárhelyi Gergely (1622) és Pázmány Péter fordította (1624) legkorábban, ma Jelenits István fordításában terjed (1976).

26 A művet több mint 95 nyelvre fordították le és 3000 kiadást ért meg.

27 Böhme, J.: Trost-Schrift. Von vier Complexionen, 1642.

28 Keresztes Szent János: A lélek éneke. Helikon, Bp. 1988.

29 Johannes Angelus Silesius: Kerúbi vándor, ford. Kurdi Imre és Tatár Sándor. Helikon 1991.

 

 

 

Keresés a Katholikos oldalain