Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

KÖNYV
cSEH KATALIN: EMLÉKBAZÁR

 

A 2017. novemberi marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásárra jelent meg a kolozsvári költő új verseskötete, amelynek néhány versét éppen lapunk hasábjain közölte. Emlékbe zár az Emlék-bazár a kötet alcíme, amely a gyermekkornosztalgia jegyében fogant, s amely egyrészt az egykori otthonnak, a benne és körülötte eltelt, önfeledt gyermekségnek állít emléket, másrészt a halottak közül kiemelten az édesanyát gyászolja el. Ezért is kétosztatú a könyv, a Merengő című bevezető vers után következik először az Emlék-bazár, ahol helyet kap az egykori otthon, a parókia, a régi kert, a virágoskert, szinte minden növény és virág, az almafák, a rebarbara, a cukorrépa, a gyerekkori barátok, a meghatározó és a különleges, érdekes felnőttek (Doru bácsi, Kántor bácsi, Lina néni, Manci néni, Doamna néni), a legkülönbözőbb tárgyak és a gyerekkorból nézve fontos, meghatározó események (Fehér zsebkendő, Temetés, Színdarab, A tanító néni, Betegség, Elégtelen, Stigma, Iskolai fogalmazás, Felelés, Elégtelen). Majd a második részben, ami az Anya-könyv, az anyáról, anyaságról és a hiányról olvashatunk (Portré, Anyaság, Visszajátszás, Utódal, Helyzetdal, Varrógépmese, A hiányról, Üvegcsönd, Utólag).

A versek, miként az egyiknek a címe is megfogalmazza, Tényversek, nem a fantázia, hanem a való élet tükrei és lenyomatai. Az erdőszentgyörgyi református paplakban felnőtt Cseh Katalin számára „a parókia a szülői házam, / ingatag ingatlanom, / csak az emlékezés szintjén örökölhető, / s a lélek bugyraiba gyömöszölhető." (Parókia) A gyönyörű, derűs gyerekkor annak helyszínével együtt csupán emlék, „Egy volt-nincs ház, lakás, otthon", s ez a tény önmagában is tanulságos a dolgok értéke vonatkozásában. „Az otthon, az édes otthon, / testvérek testmelege, / az egy akolba tartozás, / a lavórban a pancsolás, / a nevetés s a zokogás, / a kimondott és kimondatlan, / a félbehagyott s a szakadatlan, / apa, anya egy szusszanatban, / lélegzetvételnyi pillanatban, / illékony perc-töredékben, / eltűnünk mind a szövevényben, / a süllyedő otthonban, a vágyban, / az öröklött vagys zerzett / nagy-nagy sóvárgásban." (Otthon) Az érzékeny lelkű kislány itt tanul imádkozni, szeretni, és itt tanul a teremtett világról és a Teremtőről, a teremtmények sajátosságairól, arról, hogyan kell egy papkisasz-szonynak viselkednie, és arról is, hogy „Mária, anyácska, / tisztaság varázsa, / végtelen nyugalom / bimbódzik és hála. // Mária, anyácska, / csönd izzó parázsa, szemednek áttetsző / szép szomorúsága / emlékeztet engem / törékeny anyámra". (Anyaság)

A szép-szomorú verseskötet olvasója beavatott lesz, részese annak a varázsvilágnak, amelyet egy, a teremtés egészére rácsodálkozó leányka lát meg maga körül. Itt a virágoskert virágai elvarázsolt tündérkisasszonyok (A virágoskert), „a lelkészek valóság és illúzió / kötéltáncosai" (Lelkészek), „az istentisztelet varázslat és minden / vasárnap délelőtt megismétlődik. / Isten tud-e róla, hogy olyankor őt tiszteljük?" (Istentisztelet), „Csilla kijelentette, hogy az / én apám soha nem fog meghalni, / mert Istennél dolgozik" (Kijelentés). És részese lesz a gyásznak, illetve a gyász feldolgozási folyamatának, saját érzéseire, tétova, meg sem fogalmazott, fel nem tett kérdéseire ismer; megtanul a veszteségek, tétovaságok ellenére, azokkal együtt imádkozni az emlékek, hiányok, szomorúság és szorongás közepette. „Ezt a levelet nem is neked írtam, hanem magamnak vagy Istennek, / vagy mindkettőnknek, esetleg mindhármunknak, nem is tudom... " (El nem küldhető levél)

A versek mindezek mellett sokszor humort, öniróniát is tartalmaznak. A református paplakban tanult, megélt vallásosság nem különbözik e kötet tanúsága szerint a katolikus hitvilágtól, hiszen a költő elsősorban a világra eszmélő, benne helyét kereső gyermeket eleveníti meg, aki nem az elméletek szempontjából, hanem a megélt valóságból kiindulva érzékel és értelmez, érez, örül, sír, gyászol, emlékezik. Imája érzékeny, finom, a lélek mélyéről fakad. „Istenem, maradj velem, / ha fázom, takarj be, / ha félek, karolj át, / ha erőt vesz rajtam a magány, / tégy úgy, mintha társam lennél, / nem felettesem, nem jótevőm, / csak valaki, aki mellettem van." (Fohász)

Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár 2017

Bodó Márta

 

Keresés a Katholikos oldalain