Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

KÖNYV
tÓTH TAMÁS:
A PÁPAI MAGYAR INTÉZET, RÓMA

 

Rangos kiadvány látott nemrég napvilágot a római Pápai Magyar Egyházi Intézet, a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség és a Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány kiadásában. Ferenc pápa az intézet alapításának évfordulója alkalmából 2016. április 15-én küldött üzenetében olvashatjuk: „Róma ősi és nagy hírű városában a keresztény hit számos bizonyságát találjuk: nem csupán az apostolok és más szentek tiszteletre méltó földi maradványait és a római pápa székét, hanem sok pápai egyetemet és egyéb katolikus intézetet is, ahol az Egyház hitét és tanítását nagy igyekezettel és következetesen oktatják. Ezen házak közé tartozik a tiszteletre méltó elődünk, XII. Piusz által 1940. július 16-án alapított Pápai Magyar Egyházi Intézet is. A későbbi időkben azok miatt a különféle nehézségek miatt, amelyeket a magyarországi kommunista rendszer okozott, nem csupán a katolikus egyháznak abban a nemes nemzetben élő pásztorai és hívei, hanem ez a római intézet is sérelmeket szenvedett és veszélybe került. Ezek miatt akkor a Szentszéknél keresett és talált segítséget. Most tehát örömmel értesültünk arról, hogy ez az intézet alapításának 75. évfordulóját ünnepli. Azt kívánjuk, hogy a Pápai Magyar Egyházi Intézet a jövőben is a lehető legjobban segítse minden ott élő magyar pap és más növendék szellemi és lelki előrehaladását, a katolikus egyházzal és a római pápával való mind szorosabb közösségét."

A kiadvány hangsúlyozza, hogy már a magyar államiság kezdeteitől fogva folyamatos volt a magyar egyházi jelenlét Rómában, erre többek között az 1776-ig fennálló, Szent István király alapította római magyar zarándokház és a hozzá tartozó templom emlékei is figyelmeztetnek. A reformáció és a török hódítás miatt a kétszeresen is megtépázott magyarság területéről a katolikus püspökök klerikusokat kezdtek küldeni az Örök Városba. Először a Német Kollégiumba (Collegium Germanicum), amelyet XIII. Gergely pápa 1573-ban alapított újra a kollégium egykori növendéke, a jezsuita Szántó (Arator) István buzgalmának köszönhetően. Aztán létrejött a Magyar Kollégium (Collegium Hungaricum) is. A pápa 1580. április 13-án a két intézmény összevonásával megalapította a ma is működő Német-Magyar Kollégiumot (Collegium Germanicum et Hungaricum). A kollégium célja az volt, hogy művelt és jól képzett egyháziakat készítsen fel a katolikus reform végrehajtására mind a NémetRómai Birodalomban, mind a magyar Szent Korona országaiban. Pázmány Péter esztergomi érsek nem volt ugyan a kollégium diákja, de annak protektor bíborosává lett. Az intézmény jelentőségét jól mutatja az is, hogy a 18. századi magyar királyság megyés püspökeinek fele ott tanult.

A kiadványból megtudhatja az olvasó, hogy amikor 1881-ben megnyitották a Vatikáni Titkos Levéltárat, az elsők között alakult meg a Magyar Történeti Intézet, amelynek kulcsszerep jutott az egyházat érintő kutatásokban. Megszervezője Fraknói Vilmos (1843-1924) történetíró, nagyváradi kanonok volt. Amikor a magyar állam 1927-ben megvásárolta az Örök Város központjában a patinás Falconieri-palotát, a megalakuló Római Magyar Akadémia továbbvitte Fraknói örökségét. Az épület második emeleti autonóm papi osztálya hamar az önállósodás útjára lépett. A Római Magyar Papi Kollégium 1939. június 8-án ugyan kánonjogi önállóságot kapott, de csak ideiglenes, öt évre szóló szabályzata volt. Serédi Jusztinián bíboros, prímás előterjesztésére XII. Piusz pápa jóváhagyásával megalapították a Pápai Magyar Egyházi Intézetet (Pontificium Institutum Ecclesiasticum Hungaricum in Urbe), amelyet ma Pápai Magyar Intézetnek, azaz PMI-nek neveznek. A Giuseppe Pizzardo bíboros prefektus által 1940. július 16-án aláírt alapító dekrétum engedélyezte a kitüntető és a Szent Péter utódával jogilag szorosabb kapcsolatot jelentő „pápai" elnevezés használatát.

Felbecsülhetetlen egyháztörténeti és kordokumentumot is találunk a kötetben. Közöttük ott van Scheffler János szatmári és nagyváradi (püspök) Péterffy Gedeonnak, az intézet igazgatójának 1947-ben küldött levelének másolata, amelyben hangsúlyozta: „Önfeláldozó papokat akarunk látni". Péterffy Schefflerrel és titkárával, Bogdánffy Szilárddal is levelezett, mindketten boldoggá avatott vértanú püspökök lettek.

1948-ban a magyarországi kommunista hatalom által okozott nehézségek, kellemetlenségek közepette az intézet Péterffy Gedeon vezette papi közössége más utat választott, mint amit az államhatalom remélt. Ebben kétségtelenül segítségére volt az, hogy a Pápai Magyar Intézet ekkor már jó néhány éve a Szentszéktől függő intézménynek számított. Az igazgató tisztában volt a történelmi felelősséggel, amely mind személyére, mind az intézetre hárult, hiszen ez a kis közösség az egyik legnagyobb akadályává vált annak a kommunista törekvésnek, hogy a magyar katolikus egyházat elszigeteljék Rómától. 1952. május 15-i utasításával az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke rendelkezett az intézet feloszlatásáról, és „természetesen" államellenes magatartással vádolták meg a lakókat.

Sztálin 1953 tavaszán bekövetkezett halála pozitív hatással volt az egyházzal szembeni politikára. 1956. február 1-jén olasz köztársasági elnöki dekrétum szavatolta az intézet jogi személyiségét, ez újabb jelentős biztosítékot jelentett. Aztán ősszel Magyarországon kitört a forradalom, amelynek leverése után befogadták az otthonról érkező menekülteket, közülük többen kezdhették el az olasz kormányzat nagylelkűségének köszönhetően iskolai tanulmányaikat. A palotában az emigránsok közreműködésével kulturális programokat is szerveztek. Néhány évre a hazáját elhagyni kényszerült híres festőművész, Prokop Péter kalocsai főegyházmegyés papnak is otthont adott az intézet, aki a Római Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, ő díszítette freskóival 1958-ban a PMI kápolnáját. Ebben a nehéz időszakban a magyarországi egyházmegyékből nem küldhettek növendékeket. Az intézetben élők vatikáni miseintenciókból és külföldi adományokból tartották fenn magukat. 1953-ban Pizzardo bíboros prefektus az ott lakó Zágon Józsefet nevezte ki az intézet élére régensként, mert a jogszerű rektori kinevezéshez hiányzott a prímás felterjesztése, mivel Mindszenty József ekkor börtönben volt.

Az 1960-as években a Szentszék új keleti politikát kezdett. A II. vatikáni zsinat (1962-1965) szintén szorgalmazta a nyitást. Az 1964. szeptember 15-én kötött részleges megállapodás szerint - amelyet Agostino Casaroli, a Rendkívüli Ügyek Kongregációjának titkára és Prantner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke írt alá - a felek kívánatosnak tartották az intézmény 1940-es alapító dekrétumának megfelelő működését. A megegyezés értelmében a rektor kinevezéséhez szükséges volt a magyar kormány előzetes hozzájárulása, valamint magyar állampolgárság, úgyszintén a hallgatók esetében, akiket az illetékes ordinárius a püspöki kar elnökével egyetértésben küldhetett ki Rómába. Ugyanakkor a rektor köteles volt a tanév végén a kormánynak is jelentést küldeni. A PMI vezetői, más emigránsokkal összefogva elhatározták egy Szent István király nevét viselő új római zarándokház építését, és ebből a célból 1965 végén létrehozták a Római Szent István Alapítványt, amelynek hosszú ideig Ruppert József piarista volt az elnöke és a zarándokház igazgatója. 1977 és 1979 között a Falconieri-palotát a magyar állam teljesen felújíttatta. Ebben az időszakban az ösztöndíjasok a közeli San Pantaleo központi piarista rendházban laktak. A PMI újramegnyitási ünnepségének betetőzése volt, amikor Szent II. János Pál pápa kihallgatáson fogadta a magyarokat, és beszédében megemlékezett a Collegium Hungaricum 1579-ben történt alapításának 400., valamint az 1940 óta Pápai Magyar Egyházi Intézet néven működő papi kollégium működésének 50. évfordulójáról.

A kelet-európai országokban történt rendszerváltást követően a megváltozott körülményeknek megfelelően rendezték a PMI jogi helyzetét is. 1990-ben hatályon kívül helyezték az 1964-es megállapodást. Az új megállapodás aláírása előtt emléktáblát avattak az intézet főbejárata előtti előtérben „a tudósok, hitvallók és kiemelkedő egyházi vezetők nemzedékei" emlékére, akik e falak közül kerültek ki. A 2014. február 10-én életbe lépett új nemzetközi megállapodásban figyelembe vették a PMI történelmi sajátosságait, és rendezték a Falconieri-palotában élők jogi alapjait.

Tóth Tamás könyvében arról is őszintén ír, hogy sajnos a rektorok és ösztöndíjasok között ott voltak a különböző okokból és eszközökkel a magyarországi állambiztonság által beszervezettek is. Ennek ellenére a katolikus egyház joggal remélte, hogy azok, akik néhány évre kijuthattak a vasfüggöny mögé, megtapasztalhatták a világegyház központjában a romanitást, Szent Péter utóda közelében élhetnek, közelebb kerülnek az otthon csak nehézkesen elérhető nemzetközi tudományos irodalomhoz, és sokat érő tudással gazdagíthatják az otthoni egyházi életet. Ez a zsinatot követő időszakban különösen fontos volt.

A kimutatások, illetve a törzslapok alapján a növendékek eddigi összlétszáma eléri a háromszázat, 1965 és 1989 között 89-en, 1989 és 2015 között 97-en kezdhették meg tanulmányaikat, illetve végezhettek kutatómunkát az Örök Városban. Hazatérve többen neves teológiai tanárok, egyházzenészek, püspökök lettek. Köztük van dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök; dr. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke; valamint dr. Kovács Gergely, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora. 1928 és 2016 között - a teljesség igénye nélkül -erdélyi ösztöndíjasok voltak: Köpf Károly, Hosszú László, Frank Miklós, Dankó László, Winkler Lajos, Bányai János, Győrfi József, Selymes József, Vas László (Nagyvárad), Kinczli József, Tempfli István (Szatmár), Zsigmond András, Fábián Károly (Gyulafehérvár). Az intézet címerét az erdélyi Xantus Géza festőművész, grafikus, szobrász tervezte 2011 őszén. A PMI munkáját háromtagú Vigilancia Bizottság felügyeli, ennek 1948-1966 között tagja, 1980-1986 között elnöke volt Tomek Vince piarista általános rendfőnök; 1992-2007 között tagja, majd 2007-2012 között pedig elnöke Ruppert József piarista. A Pápai Magyar Intézetet 2011 őszétől a Német-Magyar Kollégium volt növendéke, a kalocsa-kecskeméti főegyházmegyés Tóth Tamás, a szó szerint hiánypótló könyv szerzője vezeti.

(Róma-Budapest 2017)

Fodor György

Keresés a Katholikos oldalain