Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

cIVILIZÁCIÓNKÉRT
BETLEHEMEZÜNK

Beszélgetés Varga-Berta Józseffel, az Európai Magyar Ifjúságért Alapítvány elnökével

 

Az elmúlt évek során több ezer erdélyi magyar gyermek vett részt az Európai Magyar Ifjúságért Alapítvány által meghirdetett SzékelyKapuk-ZöldKapuk program diákvetélkedőjén. A közép-európai vetélkedőre a részt vevő 11+1 fős csapatok régi betlehemes játékkal és/ vagy hat tablóból álló, a teremtésvédelemhez kapcsolódó kiállítással nevezhetnek be. A sajátos pontozási rendszer alapján való „megmérettetés" nyomán ma már mindenki részesül valamilyen nyereményben. A legjobban teljesítők például kedvező áron vehetnek részt egy dalmáciai jutalomtáborban, mások dél-alföldi kiránduláshoz nyernek ingyenes szálláshelyet vagy tárgyi emlékekkel gazdagodnak. Delegáltjaik minden év elején indulhatnak Ferenc pápa újévi szentmiséjére vagy a brüsszeli Európai Parlament nyitóünnepségére. A legfőbb „nyeremény" mindenekelőtt a sok élmény, amit a kiírásban szereplő programok alkalmával szereznek a résztvevők - állítja Varga-Berta József programvezető. Idén is több száz erdélyi gyermek jutott el a dalmáciai tengerpartra. A programba több éve bekapcsolódott szatmárnémeti katolikus és református hitoktatók, Sebesi Ibolya és Kállai Karolina meghívására én is felkerekedtem, és egy busznyi kis- és nagykamasszal elutaztam Horvátországba. A kikapcsolódáson túl elsődlegesen e hatékony pedagógiai elemeket is tartalmazó program megismerésének vágya hajtott. A festői környezetben lévő Baska Voda-i táborban megismerkedtem a több mint száz gyermek egyhetes programját koordináló alapítványi elnökkel. Készségesen vállalta az interjút, megjegyezve: szavak helyett hitelesebb, amit a munkájuk „mond el" róluk. Varga-Berta Józseffel egy forró nyári napon a dalmáciai tengerparton ültünk le beszélgetni.

Ozsváth Judit: Mesélj a kezdetekről!

Varga-Berta József: E programnak egyházi gyökere van. Egy plébániai diákzenekarral kezdődött Hódmezővásárhelyen, a '90-es évek elején. E fiatal közösség minden karácsonykor és húsvétkor misztériumjátékot adott elő. Az előadásokkal fontos üzeneteket tolmácsoltak. Sokan értékelték a munkát, egyre többfelé hívtak meg bennünket. Gyakorlatilag mindent saját pénzből működtettünk, de kerestük a támogatókat is, hogy minden felmerülő költséget állni tudjunk. Egyszer láttunk a tévében egy nagyon színvonalas betlehemes előadást bemutató erdélyi színjátszó csoportot. A lövétei betlehemesjátékot mutatták be, amibe teljesen beleszerettünk. Eldöntöttük, hogy megtanuljuk. Ezzel kezdtük a betlehemezést. Hamarosan nem az volt a kérdés, hogy játsz-szuk-e, hanem hogy ki milyen szerepet vállal benne. Nemcsak templomi és egyházi terekben betlehemeztünk, hanem iskolákban, óvodákban, idősotthonokban, jártunk a szegedi orvosi egyetemen és a mögötte lévő kórházban is. Olyan emberekhez is mentünk, akiknek szomorú volt a karácsonya. Gyerekeink azt látták, hogy az általuk szívesen megtanult és előadott betlehemeseket a legtöbben örömmel, fényes ajándékként fogadják. Régen a betlehemező közösségek családokat kerestek fel. Mi a közösségek mai városi formáit. Cégekhez is ellátogattunk. A helyi és a regionális rádió, tévé elkezdett érdeklődni a munkánk iránt, minden évben előre kérdezték, lesz-e előadásunk. Akkoriban elsősorban ott akartunk hatni, ahol éltünk, nem országos szinten. A cégekhez az ott dolgozó szülőkön keresztül jutottunk el. Amikor látták a munkánkat, kisebb-nagyobb összeggel támogattak bennünket. Nekik ez nem volt sok, nekünk annál inkább. Elsősorban a hitbéli üzenet hajtott: hogy a karácsony legyen Jézus ünnepe, ne bevásárlási lázban töltsék az emberek. Ne is csupán megfoghatatlan szeretetről legyen szó, hanem Jézus születésének örömhíre. A régi magyar dallamvilágnak és a régi magyar nyelvnek a felelevenítésére törekedtünk. A jelmezeket is mi készítettük. A kezdeményezés gyorsan haladt előre. Városi szinten betlehemes találkozót tartottunk, majd Szegedre és Szeged környékére is elmentünk. A szülők támogattak, mert látták, mekkora élményt jelent gyermekeik számára. Ezek a gyerekek ma már tanárok, mérnökök, orvosok, zenészek, művészek. Az ő szüleik támogatásával létrehoztuk az alapítványunkat, hogy a tevékenységünknek legyen intézményes háttere. A szülők helyét aztán a betlehe-mezésből kinőtt gyerekek vették át, ők építették tovább a kapcsolatrendszert is. Ma is ott vannak, felnőttként, szülőként segítenek. Első csoportunkkal sokfelé jártunk Európában: Erdélyben, Ausztriában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban. A fellépésekkor nem hotelekben voltunk elszállásolva, hanem közösségi házakban (sportcsarnokokban, kultúrotthonokban, egyházi épületekben), nagy, közös zuhanyzóval ellátott termekben, matracokon aludtunk. Tartós élelmiszert vittünk vagy vásároltunk, a főtt ételt bográcsüstben készítettük. A csehekhez, lengyelekhez, szlovákokhoz is eljutottunk. A balkáni háború után meg szerettük volna nézni a déli vidéket is. Medzsugorje eleve ismerős volt. Körülnéztünk, lejöttünk erre a tengerpartra is, felfedeztük ezt a gyönyörű vidéket. A francia és olasz Riviéráról már volt élményünk, de ez szebbnek hatott, ezer szállal kötődik a történelmi Magyarországhoz.

Az erdélyi betlehemes játékokból szívesen válogattunk. Ezek megismerése érdekében többször jártunk Erdélyben, általában pünkösd környékén. A Gyergyói-medencében, Gyergyóalfaluban volt egy állandó táborhelyünk. Hatalmas élmény volt számunkra az erdélyi közösségek vendégszeretete. Gyerekeink akkoriban még csodálkoztak, hogy átmentünk Romániába, és még 300-400 kilométer után is magyarul beszéltek az emberek. Akkor éreztünk rá, hogy a betlehemes játék a történelmi Magyarország kulturális öröksége. A történelmi Magyarország darabjaiból létrejött nyolc kicsi ország mint egy kulturális közösség került számunkra előtérbe. Tapasztalatainkat programba foglaltuk, szeretnénk, ha azt, amit mi megtanultunk, mások is megtapasztalnák. Nagy hiba a magas székről érkező támogatásokról álmodni, és ha nem jön a segítség, akkor elkeseredni. Jön a segítség! Csak helyben kell megkeresni, megtalálni. Képesek vagyunk magunkon segíteni, csak össze kell kapaszkodnunk. Nagyon sok olyan ellenséges közhely van, hogy a magyarok nem tudnak összefogni. A valóság az, hogy a magyarok arról voltak híresek, hogy vendégszeretők és bajban összefognak. Hírüket sem ismerné ma senki, ha ez nem így lett volna! Az is ellenséges közhely, hogy mi mindig mindent elveszítünk. A történelem során sok veszteségünk volt, de a vesztesnek látszó helyzetekben is derekasan helytálltunk. Trianont is úgy kell venni, hogy most van nyolc országunk! Előnyt lehet kovácsolni ebből a helyzetből. A társnemzetek nem feltétlen ellenségeink, hiszen együtt sírtunk, együtt nevettünk velük ezer éven keresztül a mai napig. Együtt építettük Közép-Európát. A Szent István-i ezeréves Magyarország éppen arra épül, hogy az együtt élők társnemzetek, nem megtűrni való kisebbségek! István a magyarokkal és a társnemzetekkel együtt hozott létre egy államot itt, Közép-Európában, mely ezért bizonyult ezerévig erősnek.

Nagyon érdekes, hogy sok erdélyi betlehemesben a pásztorok románul beszélnek. A régi, 17-19. századi betlehemes szövegekben is ott vannak az együttélés nyomai. Betlehemezőknek köszönhetően jönnek hozzánk román, szerb, szlovák, német, ukrán és horvát gyerekek is. Mindenki a maga kincseit hozza, minden kincs értékes mindenki számára. Minden kis nép a maga bajával van elfoglalva, minket éppen az tett és tesz igazi magyarrá, hogy Közép-Európában, társnemzetekben gondolkodunk. Valójában ez a mentalitás az igazi ezeréves hungaricum.

O. J.: Visszatérve a ti történetetekre: lassan aztán megteremtettétek ezt a horvátországi táborozási lehetőséget...

V.-B. J.: A legelején sátortáborral kezdtünk, ez a betlehemező gyerekeké volt. A mi csapatunk felnőtt, át kellett adni a stafétát a kicsiknek. Programot írtunk, pályázati formában írtuk ki. Onnan kezdve mi már nem a terepen végeztük a munkát, hanem pályázati formában koordináltuk. Próbáltuk segíteni a csoportokat, akik beneveztek a pályázatra, hogy tanuljanak meg egy szép, néprajzilag értékes betlehemest, vigyék ki iskolán, templomon kívüli terekbe, keressék meg a helyi közösségeket. A cégektől se zárkózzanak el, onnan jön majd az adomány. Keressék a kapcsolatot a médiával, és amikor már szépen megy a darab, legyen rádió- és tévészereplés is. Mozgassák meg saját környezetüket. Nyaranta a tengerparti jutalomtáborokban találkozunk. E programnak lassan akkora presztízse lett, hogy ma már minden évben az Európai Parlament plenáris termében betlehemezünk, az Európai Parlament elnöksége és a magyar EP-képviselők fogadnak bennünket. Betlehemi háromkirályaink ott vannak Ferenc pápa oltára mellett, a világ televíziói által közvetített újévi szentmisén is. Az érkező támogatásból az infrastruktúrát fejlesztettük. Ma már számos, e célra felszerelt ház is rendelkezésünkre áll, nyaranta tíz-tizenegy héten át fogadjuk a jutalomtáborozókat a tengerparton.

O. J.: Azokat, akik teljesítették a pályázati feltételeket, a legmagasabb pontszámokat érték el, és vállalták, hogy eljönnek ide?

V.-B. J.: Igen. A pályázati kiírásnál az a fő cél, hogy aki teljesíti a feltételeket, a vetélkedőben megtalálja a jutalmat. Van egy minden évben növekvő jutalomkosarunk, amiből a legjobbak választanak elsőként, a keret erejéig. Ebben van benne a tengerparti tábor is, amely az utazással és mindennel együtt nyolc napig tart. A lakhelytől való közösségi utazást is központilag koordináljuk, a nyolc nap összesen 120 euróba kerül. Az itt töltött idő alatt a gyerekek Könyves Kálmán, IV. Béla vagy Mátyás királyaink nyomdokain bejárják Dalmácia legszebb részeit. Legfőképp közép-európai diáktalálkozó ez olyan diákok részvételével, akik hasonló dolgokban aktívak odahaza. A Bibliában is azt olvassuk: elindult vándorolni egy elhivatott csoport, és útközben Isten népévé vált... Nagyon remélem, hogy otthon elmélyült közösségként szállnak le a buszról... A táborba való meghívás során jelezzük a gyerekeknek, hogy nem kell a babaszobát elhozni, hanem kicsi hátizsákot kell készíteni. Minél egyszerűbben élünk, annál jobban kinyílik előttünk a világ. A helyes viszonytól sokkal nagyobbá válik a világ. A pazarló ember nem jut messzire.

A pályázaton részt vevő csapatoknak lehetőségük van fejlődni. A kezdő csapatból haladó lehet, a haladóból mentor, a mentorból pedig sokszorozó. Ezek feltétele mások meghívása és bevezetése a programba. Növekszik, strukturálódik a programunk. Számos pedagógussal dolgozunk, közülük olyanokkal is, akik közül időközben többen nyugdíjba mentek. Volt olyan, aki azt mondta, hogy pedagógiai pályájának a csúcsa volt az, amit a SzékelyKapuk-ZöldKapuk programon belül végzett. Idén 150-160 iskola csatlakozott a programhoz, közben megtaláltuk az európai partnereket, Németországban hatszázezer gyerek vesz részt a háromkirály-akcióban.

O. J.: Európa-szerte több formája van a születés örömhíre hirdetésének.

V.-B. J.: Valójában ezek az európai „hírvivő, bekopogó" karácsonyi hagyományok a középkori misztériumjátékokból nőttek ki, és minden országban egy kicsit más irányba fejlődtek. A németeknél a háromkirályok útját járják a gyerekek, a betlehemi csillagot viszik, ők viszik a házi áldást is a templomokból, felírva az ajtóra az új év számát és az áldás - Christus mansionem benedicat! (Krisztus áldja meg ezt a házat!) - kezdőbetűit. Németül ezek a betűk egyeznek a három királyok nevének kezdőbetűivel: Caspar, Melchior, Balthasar. Magyar területen, házi áldásként a háromkirályok magyar neveinek kezdőbetűit használjuk, így az évszám mellett a G+M+B jelölést írjuk az ajtóra. A karácsony üzenetét nagyon hamar megértik az emberek. Ha Magyarországon lenne 15-20 ezer igazi betlehemező, Krisztus születésének örömhírét továbbadva megújult életet hozhatnának a magyar népnek. Annyira el vagyunk szakadva saját igazi, régi lelkületünktől. ezért legbelül szomorúvá, kétségbeesetté válunk. Sajnos sokaknál így van.

A történelmi Magyarország területén a reformátusok, az evangélikusok és a katolikusok is mind betlehemeztek. Ugyanabba az iskolai osztályba sokszor különböző felekezetű gyerekek járnak. Ha iskolán keresztül kapcsolódnak be a csoportok a programunkba, akkor több felekezethez tartozó gyerek is lehet. Együtt keresik fel egymás gyülekezeteit, nagy örömet okozva a kis Jézusnak, aki - a főparancs és a főpapi ima értelmében -a kiengesztelődés és az egység legfőbb hirdetésének küldetésével jött a világba. Ha nem indulunk el a karácsonyi szeretet útján, a húsvét teljesen érthetetlen marad számunkra. Nekünk tehát ezt az isteni pedagógiát kell komolyan vennünk, ahogyan a jó Isten kezdte el azt a karácsonnyal. A krisztusi főparancsok alapján vigyázunk arra, hogy programunk ne szűküljön le egy felekezeti akcióra, hanem ökumenikus maradjon. Ugyanígy fontosnak tartjuk a nemzetközi dimenziót is. -

A magyar betlehemezés művelése - mint magyar örökség - közben felkerült az UNESCO kulturális világörökség listájára.

O. J.: Pályázati programotoknak van egy másik, a teremtésvédelemhez kapcsolódó pillére is.

V.-B. J.: A betlehemi istálló képe ökologikus ikon. Az állatvilág képviselői ott voltak a világmegváltó első hódolói között. Az ikonon a következők jelennek meg: a csillagos ég, az égi angyalok, a nemzeteket képviselő három bölcs/király. A karácsonyi üzenet tehát kozmikus üzenet. Jól meg kellene értenie ezt a mai, önmagától és az őt körülvevő élővilágtól elidegenedő embernek, jobban oda kell(ene) figyelnie a környezetére. Ebben az ökológiai ikonban ott van a természetvédelem megalapozása. A mi „zöld" programunk kibontása ennek az üzenetnek. Egy iskolából két csapat jelentkezhet: vagy mind a kettő betlehemezik és vándorkiállításokat szervez, vagy az egyik betlehemezik és a másik vándorkiállít. Sok felnőttet megérint, ahogyan a gyerekek beszélnek a környezet védelméről.

A hagyomány szerint a három király egyike fekete volt. Ez azt is üzeni nekünk, hogy oda kell figyelnünk a harmadik világban élőkre is. Mi ezt az Afrikáért Alapítvány munkájához kapcsolódva tesszük. A betlehemezők által gyűjtött adományokból évente támogatást küldünk egy magyar fenntartású kongói iskolának. A betlehemezők mindig is gyűjtöttek adományokat. Azáltal, hogy a nézők belenyúlnak a zsebükbe, mozdulatuk az előadás részévé válik, szereplőkké lesznek. Régen a „hurka, kolbász, szalonna, pásztoroknak jó volna" szöveggel gyűjtöttek a betlehemezők. Ma a gyűjtött összeget minden csapat a saját rászorulóira fordíthatja, de támogathatja belőle a kongói, magyar fenntartású iskolát is. Évente két-háromezer eurót szoktunk összegyűjteni és elküldeni oda. Akár le is lehet utazni oda két-három hónapra, és egészen közeli tapasztalatokat is lehet szerezni. Sok utcáról összeszedett gyerek kap lehetőséget egy jobb életre a tanulás által. Mi is azt tartjuk, hogy nem elég fizikai kenyeret adni, az csak a túléléshez elég. Tanítani kell, a tanult gyerekek tudnak utat mutatni a többieknek. Egészen biztosak vagyunk abban, hogy az afrikaiak közül a legtöbben nem szívesen hagyják el az otthonukat, a családjukat és indulnak Európa felé. Ezért a szülőföldön való boldogulásban kell segíteni őket. A menekültválságnak ez lehet a keresztény megoldása.

O. J.: A székelykapu miként kerül a program címébe?

V.-B. J.: A kapuállítás ősi időkre vezet vissza. Vannak a világfolyamatok, messzi a fejünk fölött, ezekre, érzésünk szerint, nincs sok ráhatásunk. A „kapun belül" viszont lehet és kell rendet rakni. A székelykapu mint egyetemes magyar örökség, jelképként azt sugallja, hogy ha a világ olyan is, amilyen, mi állítsuk fel a saját „kapunkat", tartsunk rendet életünkben. Örömünket osszuk meg úgy, hogy bekopogunk egymás kapuján. A székelykapu három lábon áll, ami azt jelenti, hogy jól meg kell vetni a lábunkat a földön, nehogy egy kis szellő felborítson bennünket. Kis tornyai az ég felé mutatnak, jelezve, hogy a lakók „látóterében" mindig ott a jó Isten. A székelykapu vertikálisan és horizontálisan is nyitottságra hív. Legalább lélekben, minden magyarnak fel kell állítania, ha meg akar maradni.

Ha elfelejtenénk, hogy karácsonykor Jézus született, és hogy mi Jézuson keresztül keresztények vagyunk, akkor már azt sem értenénk, hogy Mohácsnál miért kellett szembeszegülni a törökökkel, miért nem vettük fel a muszlim hitet; miért kellett visszafoglalni Budát a töröktől. Az egész kulturális hagyatékunk keresztény fényű, ha ezt a szálat elvágjuk, nem fogják érteni az életet az emberek. Az egyházaknak nagy szerepe van az értékmentésben. Az egyházi közösségek feladata, hogy lelket leheljenek a civilizációba, megújítsák a helyi kultúrát. A hagyomány szerint a betlehemes gyerekek minden házba bekopogtak, nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül. Üzenetükkel összekötötték, megújították a közösségeket. Ezt kell tenniük ma is.

 

Keresés a Katholikos oldalain