Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Könyv
kÖZELKÉP AZ ISZLÁMRÓL
Kultúra, vallás, politika

 

Ma már konszenzusnak számít, hogy az iszlám nagy kihívást jelent nemcsak a keresztények, de egész Európa, sőt a világ számára is. Nagy kihívás, mert szinte kikényszeríti a kérdést: lehet-e még az iszlámról előítélet-mentesen, a bevándorlási hullámoktól és a terrorista cselekményektől eltekintve beszélni? Hiszen az átlagembernek, ha az iszlámról és a muszlimokról hall, azonnal összeszorul a gyomra, és az Iszlám Állam nevű szélsőséges terrorszervezetre gondol elsősorban. A világra még inkább nyitott európai keresztény a muzulmán országokban dúló keresztényüldözést is aggodalommal figyeli. És a sorozatos merényleteket, a keleti keresztényüldözéseket látva ki venné a fáradságot, hogy mélyrehatóan tanulmányozza az iszlám tanait, urambocsá' még az iszlám szent könyvét, a Koránt is olvassa? Pedig az iszlám sajátos hagyományokkal rendelkező világvallás és kultúra, amelyről mi, nyugati keresztények keveset, illetve torz tükörből tudunk. Ez az amúgy vékony könyvecske (szerkesztője Paksy Eszter) a maga tárgyilagos, összegző és mindenekelőtt párbeszédre törekvő írásaival ha nem is oldja meg a világ nagy problémáit (nem is ez a célja), de kissé emberközelbe hozza számunkra az iszlám világát. Kicsit hasonlóan ahhoz, ahogy a gyermek retteg a kígyótól vagy a pókoktól - mert ezt a félelmet tanították neki -, aztán amikor közelről megfigyeli, rájön, hogy nem is olyan félelmetes...

A kötet négy tematikus blokkja egy-egy sajátos nézőpontból ad rálátást erre a történelmi vallásra és világképre. Az első témabeli egység, értelemszerűen, átfogó bemutatás Ismerkedés az iszlámmal címmel. Mércz András tanulmánya azonnal leszámol egy sztereotípiával: egységes iszlám nem létezik. Kétségkívül az iszlám hatalmas számokban mérhető, a muzulmánok száma meghaladja a másfél milliárdot, a föld népességének mintegy 23 százalékát jelentik. (Számunkra talán még fontosabb a muszlimok mintegy 44 milliós európai jelenléte.) Az iszlám a kereszténység után a világ második legnagyobb vallása. Az iszlám világa ugyanakkor rendkívül változatos és számos töréspont mentén tagolt. A legalapvetőbb megoszlás - ahogy a tanulmány is kiemeli - a szunniták és síiták közötti ellentét. Alapvetően politikai konfliktus áll fenn a két csoport között, mivel a síiták úgy tartják, hogy Mohamed Alit, az unokatestvérét és vejét, a későbbi negyedik kalifát nevezte ki utódjául. A szunniták viszont úgy tartják, hogy Abu Bakrot, Mohamed egyik első követőjét, és kedvenc feleségének, Asiának apját választotta vezetőül. Ez a szembenállás fegyveres viszályok kiváltója volt az évszázadok folyamán. A két nagy párt mellett ott van még az iszlám misztikus ága, a szúfizmus is, amelynek követőiről ugyan nincsenek megbízható számadatok, de az egész muszlim világban jelen vannak. És egy újabb sztereotípia, amelyre a tanulmány felhívja a figyelmet, miszerint helytelenül azonosítjuk a muszlimokat az arabokkal, a másfél milliárd muszlimnak csak egy töredéke, körülbelül az ötöde arab.

Giuseppe Scattolin tanulmánya - Az iszlám néhány alapvető aspektusa - átfogó és tárgyilagos képet fest a történelemben megvalósuló iszlámról. Négy aspektust különít el, amelyek mentén az iszlámot vizsgálni lehet: vallási, kulturális, társadalmi és politikai aspektust. Az alaptulajdonság vallási, ebből indul ki a következő három. Küldetése, amelynek önmaga is tudatában van: hirdetni az egyistenhitet, a kinyilatkoztatott könyv, a Korán, valamint az iszlám prófétájának, Mohamednek a cselekedetei és mondásai alapján (hadísz). Az iszlámban a vallás nem az egyes ember magánügye, ellenkezőleg! A társadalom egészét, a jogrendszert „Isten törvénye" (shari'a) kell hogy szabályozza. Azonban ez a történelmi shari'a, ahogy muzulmán jogászok kidolgozták, meglehetősen diszkriminatív, az abszolút társadalmi hatalmat szolgálja az iszlám számára. Ezt a tanulmány is elismeri. Ez a hatalmas vallás ugyanakkor egy világnézet, egy kultúra is, amely viszont már a középkortól kezdve összeütközésbe került a nyugati világgal. Az iszlám politikai aspektusa is megkerülhetetlen, és számunkra, keresztények számára ez a legkényesebb pont. Ez az iszlám harcos küldetéstudata, amely szerint a hitetlen világot akár harc árán is meg kell téríteni. Ez a jihad, azaz a dzsihádként emlegetett harcos alapállás alighanem a legelfogadhatatlanabb a nyugati keresztények (és nem csak!) számára. (Erről a későbbiekben még szó lesz.)

A következő tematikus egység az iszlám „kényes kérdéseivel" foglalkozik. Pasquale Ferrara írása az állam és a vallások viszonyát boncolgatva rávilágít, hogy manapság a politikai rendszerekben és folyamatokban egyre nagyobb teret nyernek a vallások. (És nem csak az iszlám, illetve a szöveg nem is az iszlámról beszél elsősorban.) A vallásoknak mindig is érdeklődésük fókuszában állt a politika, még akkor is, ha a társadalmi igazságosság, közerkölcs kérdésében véleményük nem mindig vágott egybe az uralkodó hatalommal. Manapság a vallások úgy határozzák meg szerepüket, hogy ők a kritika megfogalmazói a „piac kudarcával", azaz a politikai liberalizmussal szemben - állapítja meg a tanulmány írója.

Egy igazán kényes, de megkerülhetetlen kérdés a nők helyzete az iszlámban. Erről szól Piazza-Georgi Barbara írása. Kiemeli, hogy a Korán a nők helyzetét tekintve ellentmondásos. Amellett, hogy a nőknek kijáró tiszteletről és jogokról beszél, tartalmaz a nőkre vonatkozó diszkriminatív megjegyzéseket is. Erre vonatkozóan hadd idézzünk a Koránból: „Az asszonyokat ugyanaz a jogszerinti bánásmód illeti meg (férjük részéről) mint amivel ők tartoznak (férjüknek). A férfiak azonban egy fokkal fölöttük állnak." (A tehén 2:228) Továbbá: „A férfiak fölötte állnak a nőknek, mivel Allah előnyben részesített egyeseket közülük másokkal szemben, s amiatt, amit javaikból a nőkre költenek." (A nők 4:34)

Korán-értelmezés ide vagy oda, főleg ha az a szövegkörnyezetből kiragadott szélsőségesen értelmezett passzusokat tartalmaz, a döntő igazán az, hogy a mai gyakorlatban milyen szerepek várnak a nőre a muszlim országokban. Először is a nők helyzete semmiképp sem mondható egységesnek, nem általánosítható. Szélsőségesen megszorító intézkedésektől egészen a „normális", azaz európai szemmel is elfogadható női helyzetekig széles a skála. A cikk kiemeli, hogy nem minden nőre vonatkozó előírás írható az iszlám rovására, az általános alapelvek gyakran keverednek arab, török, egyiptomi, berber kulturális hagyományokkal. Kitér a fejkendő és az arc elfátyolozásának, továbbá a vegyes házasságnak a kérdésére, a nők továbbtanulására és munkavállalására, a többnejűségre, valamint a női szexualitás helyzetére. Az alapelv közös a keresztény vallással, miszerint a nő egyenlő a férfivel Isten előtt, habár fizikailag és érzelmileg gyengébb volta miatt nem egyenértékű párja, hanem kiegészítője a férfinak. Azonban a gyakorlatban számos olyan megszorító intézkedés él a nőkre nézve, amelyekkel könnyű visszaélni. Akár még vallási alapon is, gondoljunk csak a hadíszokban leírt és általánosan elfogadott körülményre, miszerint Mohamed próféta egy hatéves lányt vett feleségül, akivel kilencéves korától nemi életet élt...

Alighanem a leginkább húsba vágó kérdés napjainkban az iszlámnak a terrorizmussal való összekapcsoltsága. Fethullah Gülen - török származású szúfi misztikus, az egyik legnagyobb nemzetközi muszlim mozgalom, a Hizmet elnöke, Erdogan jelenlegi török elnök fő ellensége - tanulmánya élesen elhatárolja a napjainkban dúló terrorcselekményeket az iszlám tanításától. Az iszlám csak abban az esetben engedi meg a háborút - állítja -, ha annak célja a védekezés, azt a Koránban leírt alapelvet tartva szem előtt, miszerint a káoszt teremtő anarchia és széthúzás rosszabb, mint az emberölés. Kitér a napjainkban a terrorizmussal összekapcsolt dzsihád szó jelentésére, miszerint az az arab jahd-ból vagy juhd-ból származik, és jelentése: végső erőfeszítés. Bővebben: „kitartani minden nehézség közepette, erőfeszítéseket tenni, próbálkozni minden eszközzel". A dzsihád vallási fogalom, amely a világ jobbítására, önmagunk legyőzésére és mások segítésére vonatkozik. Ilyen értelemben harc és erőfeszítés.

Mintegy zárójelben hadd jegyezzük meg: kétségtelen, hogy a terrorizmus létezik, és napjaink legfájóbb sebeinek egyike. Azonban mi is tehetünk valamit, amiben az ilyen és ehhez hasonló tisztázó jellegű írások segíthetnek: hogy ne legyünk iszlamofóbok, ne a vallástól határoljuk el magunkat, hanem a terrorizmust tekintsük annak, ami, vagyis szélsőséges csoportok civilizáció- és emberellenes megnyilvánulásának.

A kötet következő két írásának címe: Magyar szemmel, önmagáért beszél. Prokopp Katalin évekig a szinte teljesen muszlim lakosságú Algériában élt, és a Fokoláré Mozgalom tevékenységének keretében aktívan részt vett a keresztények és a muzulmánok közötti párbeszédben. A saját bőrén tapasztalta meg, mit jelent bevándorlónak lenni egy idegen kultúrában, és hogy mit jelent az alkalmazkodás.

Dr. Abdul Fattah Munif a magyarországi iszlám kisebbség helyzetéről ír összefoglalót. Nézőpontja éppen fordított az előző tanulmányhoz képest, mivel azt írja le, mit jelent muszlimként élni Magyarországon. Kendőzetlenül ír arról, hogy Magyarországon a közhangulat egyáltalán nem kedvez az iszlám gyakorlásának. Mióta a menekültek megjelentek Magyarországon, egyre nagyobb méreteket ölt a muszlimellenesség és az iszlamofóbia.

A kötet negyedik egységeként szereplő két tanulmány az olaszországi viszonyokra koncentrál. Ismeretes, hogy Olaszországban jelentős ez a kisebbség, kb. 1 700 000 muszlim él az országban; a legtöbben Albániából és Marokkóból érkeztek. Izzidine Elzir, aki palesztinként él Olaszországban, az olaszországi muszlim közösségek egyesületének elnöke, alapvetően derűlátó a muszlimok olaszországi helyzetét illetően. Az olaszországiak igyekeznek alkalmazkodni a helyi körülményekhez és kultúrához, de ezenkívül az állammal és a katolikus egyházzal is jó kapcsolatot ápolnak. Roberto Catalano, a Fokoláré mozgalom vallásközi párbeszéddel foglalkozó munkacsoportja vezetőjének írásában az idegenektől való félelmet emeli ki, amelyen túl kell lépni annak érdekében, hogy az idegennel való találkozás a gazdagodás lehetőségévé válhasson. Ennek alátámasztására olyan civil kezdeményezéseket emel ki, amelyek Olaszországban sikeresen megvalósították ezt a párbeszédet. Így például a Vallások a Békéért olasz tagozata, amely az egészségügyi ellátásban figyelembe veszi a különböző kultúrák sajátosságait. Egy másik ilyen jellegű kezdeményezés a Vér a véredből mozgalom, amely a közös véradás által az emberek közötti testvériséget példázza.

A kötet zárszava Michele Zanzucchi olasz újságíró és egyetemi oktató tollából keresztény szempontból reflektál a témára, és a vallások közötti párbeszédre sürget. Akkor is, ha ez nehéz és kevés sikerrel kecsegtet. Arra int, hogy vegyük észre az iszlámban rejlő kihívásokat, amelyek elsősorban a keresztények számára jelenthetnek motivációs erőt. Így például az iszlám nyilvánvaló erőssége, hogy Istent az ember életének középpontjába helyezi. Az iszlámban a vallás nem magánügy, hanem közügy, társadalmi kérdés. Emellett - mintegy újabb követendő példa a keresztények számára - napjaink individualista világában az iszlám közösségi oldala, például az imára összegyűlt muszlim közösségek kohéziója, ahogy jogaikat védik és új tereket követelnek. Harmadik kihívásként az iszlám nemzeteken túlnövő dimenzióját említi a szöveg. A muszlim umma szó jelentése: közösség, nemzet erős vallási tartalommal, amely túllép a területi és politikai határokon. Mindezeket azért is kell szem előtt tartanunk nekünk, európai keresztényeknek, mivel a felsoroltak évszázadokon keresztül keresztény sajátosságok voltak. Vagyis a szöveg végkövetkeztetése szerint a keresztények világ előtt való közös tanúságtételében rejlik a párbeszéd lehetősége. Vonzónak kell lenni a világ előtt, erősíteni a társadalmi és gazdasági szerepvállalást. Csak így lehet a kereszténység megszólító. És mindenekelőtt az erőszakmentesség politikáját kell hirdetnie. Ahogy Ferenc pápa mondta a 2014-es ankarai beszédében - amelyet maga a zárszó is idéz - : „Vallási vezetői minőségünkben kötelességünk szembeszállni az emberi méltóság és emberi jogok mindennemű megsértésével. Az emberi élet, mely a Teremtő Isten ajéndéka, szent. Ezért tehát a vallásban igazolást kereső erőszak a legsúlyosabb ítéletet érdemli, hiszen a Mindenható az élet és a béke Istene. A világ azt várja el azoktól, akik Benne hisznek, hogy a béke emberei legyenek, testvérekként tudjanak élni, tartozzanak bár más néphez, valláshoz, kultúrához vagy ideológiához."

Paksy Eszter (szerk.): Közelkép az iszlámról. Kultúra, vallás, politika, Új Város, Budapest 2017

Lakatos-Fleisz Katalin

 

 

Keresés a Katholikos oldalain