Józsa Attila
pERLEKEDŐ ZSOLTÁR
Atyám, hajlékodat pőrén lépjük át,
Forrásvizet inna tenyeredből szánk
S mikor rendbe raknánk lelkünk lajstromát,
Vasárnapi kereszténység sújt le ránk –
Álarc csapódik cserépként a falhoz
S néha lepattog a sajgó vakolat,
A papírszárnyú kordivatnak áldoz
Az, ki hallani méltatlan hangodat –
Atyám, az ifjak közönye már éget
S az üres padoknak párnáin a dér
Nélküled szövi kinn a messzeséget
És a kártyaváruk akkor mondd, mit ér?
– be-nem-vallott bűnök szőnyegén járunk,
ki-be jár rajta hívatlan halálunk…
Keresés a Katholikos oldalain
|