Catholic cultural magazine
Keresztény kulturális havilap

Páll Ildikó
a GYERGYÓSZENTMIKLÓSI SZENT MIKLÓS PLÉBÁNIA KERETÉBEN SZERVEZETT GYEREK- ÉS IFJÚSÁGI
PROGRAMOKRÓL

A szerző gyergyószentmiklósi
hittanár.

Az V-VIII. osztályosok számára hagyományos módon szervezett plébániai hitoktatás nem járt eredménnyel. A heti rendszerességgel, osztályonként beosztva tartott találkozókra kevés gyerek jött el. Többszöri tanácskozás után a következő megoldásra jutottunk: tematikus foglalkozásokat hirdetünk meg szombatra, amelyeket az iskolai hitoktatók népszerűsítenek és a vasárnapi szentmiséken is kihirdetnek. Ilyenek: kirándulás, sport (közös korcsolyázás, szánkózás), egész napos sportnap játékokkal, versenyekkel, adventi, húsvéti vásárra, anyák napjára való készülés kézműves foglalkozásokkal, öregotthon, hajléktalanszálló, gyerekotthon meglátogatása, vásárok lebonyolítása. Sok alkalommal kis agapé egészíti ki a foglalkozást. Legtöbbször negyedórás hitismereti felvezetés történik a közeli liturgikus eseményekkel kapcsolatosan. Nehézséget okoz, hogy nem lehet előre tudni a résztvevők számát, de egy jól összeszokott felnőttcsoport ezt könnyen áthidalja. A nagyobb kirándulásokra pályázni is szoktunk, hogy az anyagi hozzájárulást pótolni tudjuk.

Az ifjúsági csoport találkozóit külön megemlítem, ezekre VIII-XII. osztályosok és egyetemisták járnak. Heti rendszerességgel találkoznak, de szükség esetén gyakrabban is. Sokan közülük a Pacsirta nevű gitár- és énekcsoportnak is tagjai.

A csoportfoglalkozásokról Csorba Melinda, a gyergyószent-miklósi Salamon Ernő Elméleti Líceum X. osztályos diákja ezt vallja: „Számomra a plébániánk által szervezett programok főként lelki feltöltődést jelentenek, de ezzel együtt lehetőséget nyújtanak, hogy jobban megismerkedjem a keresztény élettel, illetve a környék katolikus fiataljaival. Engem főként a lelki programok érintenek meg, például az előadások, szentségimádá-sok, bár nagyon szeretem azt is, ha a tanultakat és elméletben megtapasztalt dolgokat gyakorlatba is ültetjük.

Ha részt veszek egy táborban, lelkigyakorlaton, igyekszem utána azoknak az értékeknek alapján élni, amelyeket ott tapasztaltam, amelyek mellett ott döntöttem. Azért, hogy könnyebb legyen az ottani lelkületben megmaradni, plébániai ifjúsági közösségbe járok a barátaimmal együtt, ahol támogatást és útmutatást kapok."

Az elsőáldozásra való felkészülés is rendhagyó módon történik ezen a plébánián. Az iskolai és plébániai oktatás mellett a gyerekeket hat-nyolc fős csoportokra osztjuk, és tíz alkalommal önkéntes szülőknél kis csoportokban foglalkozunk velük. Háromhetente van a csoportvezető szülőkkel találkozó, ahol átbeszélünk két-két tematikát - ezek csoportépítő jellegűek, a segítőnővérektől kapott anyag alapján vannak összeállítva. Igyekszünk minden gyereket beosztani, jó lenne, ha a csoportok tagjai más-más osztályokból kerülnének ki, de ez nem minden alkalommal sikerül.

A foglalkozáson vannak játékok, beszélgetések bibliai történetek és hétköznapi események alapján, ezek kisebb csoportokban szervezve hatékonyabbnak bizonyultak. A csoportvezető szülők részéről is sok kellemes visszajelzést kapunk: ők is felfrissítik ismereteiket, jobban, tudatosabban átélik a szentáldozást, többet kommunikálnak vallási témákról a gyerekeikkel, és sok esetben több év után ilyenkor végzik el a szentgyónásukat. Nagyon sok család az elsőáldozás után rendszeresebben jár templomba, bekapcsolódik a plébánia életébe. Természetesen vannak nehézségek is, amelyeket átbeszélünk és igyekszünk orvosolni.

A kiscsoportok témáit, a foglalkozások leírását szívesen megosztjuk az érdeklődőkkel.

A bérmálkozási felkészítők hetente két-két órában zajlanak egy éven át. Az előadások után mindig csoportbeszélgetések vannak, az előadásokat papok, családosok, lelkiségi mozgalmak képviselői, tanúságtevők, önkéntesek tartják. Minden csoportnak vállalni kell ezen kívül öregotthon, gyerekotthon, hajléktalanszálló látogatását, keresztút végzését, közös részvételt a roráté szentmiséken, egy-egy karácsonyfa feldíszítését, vásárokra való készülődést (kézműves foglalkozások keretében), lelkinapon vagy táborban való részvételt. Nagyon jól összekovácsolódnak a csoporttagok, és az említetteken túl más tevékenységeket is szerveznek. Az általános tapasztalatunk az, hogy kis morgolódás után mindannyian bekapcsolódnak a tevékenységekbe, és jól is érzik magukat. Legtöbbször egymás előtt tartózkodnak a megszólalástól, véleménynyilvánítástól. Nagyon jól jönnek ilyen helyzetekben az ifjúsági csoport tagjai, akiknek már könnyebb az állásfoglalás és jól előrelendítik a csoport munkáját.

Ambrus Dorottya XII. osztályos, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Elméleti Líceum diákja, egy idei bérmálkozó így mesélt a foglalkozásokról: „A bérmálkozási felkészítő számomra összetett tapasztalat volt, hiszen a bérmálkozásra való szellemi és lelki felkészülés mellett sok minden mást is nyújtott. Hozzásegített önmagunk, hitünk megismeréséhez, valamint olyan kérdésekkel szembesített, amelyeknek átgondolása, megválaszolása elengedhetetlen az életben. Az egy év felkészülési időszak alatt a kiscsoportos beszélgetések érintettek meg a legjobban, hiszen leginkább ezek adtak alkalmat arra, hogy megnyíljunk egymás előtt, és átbeszéljük az éppen aktuális témát, az azzal kapcsolatos kérdéseket. Az ilyen beszélgetések mindig tartalmasak és tanulságosak voltak, mivel a csoportvezetőinkkel közösen beszéltük meg a tapasztalatainkat, következtetéseket vontunk le. A sokszor megható beszélgetéseknek és a közös foglalkozásoknak köszönhetően egészen új szemszögből láthattuk a vallásunk gyakorlatát, valamint az egyházközösségünk életét. A felkészítők által aktívabb tagjai lettünk a közösségünknek, ezen kívül új - elsősorban vallásos - szokásaink lettek, mint például a rendszeresebb imádkozás, adventi készülődés, keresztútvégzés stb. Úgy gondolom tehát, hogy a bérmálkozási felkészítő jóval többet nyújt egyetlen szentség felvételére való felkészülésnél, mivel a vallást nem csak tanulmányozzuk, hanem megtapasztaljuk, ezáltal gyakorlatiasan tudjuk használni a hitünket a mindennapjainkban, egyházi és közéleti feladataink ellátásában egyaránt."

2007 óta évente két-három tábort szervezünk: I—IV., V—VII., VIII-XII. osztályosoknak, az utóbbi években pedig I-VI. és VII— XII. osztályba járók számára. A kisebbek számára a Vakációs Bibliahét témáit, feldolgozásait használjuk, saját elgondolás alapján. A nagyoknak az általuk igényelt témákhoz előadókat hívunk. Mindkét tábornak hasonló a napirendje: reggeli torna, reggeli ima, délelőtt lelki program: előadás, bemutatás, dramatizálás, kiscsoportos foglalkozás, ebéd után játék, sport vagy ügyességi vetélkedő, tánctanulás, kirándulás, kézműves foglalkozás, esti ima, egy alkalommal szentségimádás, naponta szentmise, színes est (minden csoport egy kijelölt bibliai történetet kell bemutasson, majd egyéni, szabadon választott szerepek, táncok, énekek) és az elmaradhatatlan tábortűz.

A táborok négy-ötnaposak, az ivói Kolping tábor a házigazdájuk. Nagyon sok gyerek több éven át jelen van, akár hét, nyolc alkalommal is. A nagyobbak már kisegítőként is részt vesznek a kicsik táborában.

A táborok szervezői, vezetői: Portik-Hegyi Kelemen főes-peres-plébános, a plébánia segédlelkészei, teológushallgatók, Páll Ildikó, Hideg Csaba, Tusa Mária hitoktatók, Csergő Csilla, Csata László, Csata Zsuzsánna, Rokaly Magdolna lelkipásztori kisegítők, Vincze Éva, Kedves Rita segítőnővérek, Erdős Nándor, Tamás Mária tanárok, Kopacz Zsuzsánna, Kulcsár Csilla szülők és további sok önkéntes.

Ambrus Dorottya (XII. osztályos diák, Salamon Ernő Elméleti Líceum): A táborok szerencsésen ötvözik a kikapcsolódást a hitoktatással. A program a rendszeres ima és vallásos foglalkozások, előadások, valamint a szentmisék mellett lehetőséget ad az ismerkedésre, a közös játékra, kikapcsolódásra. Szerintem a tábor legnagyobb értéke az, hogy a résztvevők elfogadják egymást, igyekeznek egymáson segíteni, és tábor végére egy nagy családdá alakul a résztvevők és táborvezetők csapata. Számomra nagy élmény volt csoportvezetőként visszatérni a táborba, hiszen így megtapasztalhattam, hogy milyen nagy odafigyeléssel, szeretettel készítik elő a hitoktatók a foglalkozásokat a résztvevőknek. A sok megható pillanat közül a szentségimádást emelném ki; mosolyogtunk, könnyeztünk, hálásak voltunk, és sok-sok ölelést, kedves szót, figyelmességet adtunk egymásnak ennek köszönhetően. Máig szívesen gondolok vissza a táborra, hiszen sok kellemes élménnyel gaz- ben is feltöltődtem lelkileg, de mégis volt valami más. Csoport-dagodtam. Úgy gondolom, hogy a tábor kitűnően rávilágít arra, vezetőként vettünk részt az idei ivói táborban, így nem csak azt hogy a hitet közösségben, együtt megélni nagyszerű. az oldalát láttuk, ami móka és kacagás, hanem a nehézségeket

Tusa Debora (X. osztályos diák, Salamon Ernő Elméleti is megtapasztaltuk. Ilyen módon jó csapatépítő tréningnek is Líceum): Nekem minden keresztény tábor ad valamit. Az ideiek- nevezhetjük.